Őszarany

Aranyszínbe borult már az ősz, megsárgultak a nyár álmai, tallózva jár halvány napsugár elköszönő, fakó vágyain… Gondolatok tűnt villanások, megbújnak a lehullt avarban, elbúcsúzó emlékek után szomorúan, némán matatnak. Elsimulnék én is a tájban, hangulata immár az enyém… Elnyom minden ébredő vágyat, aludni tér véle a remény. Majd tavasz hoz újra illatot, virágozva élni akarást, … Olvass tovább

Nyár végi gondolatok

Közelgő ősz színe rácsordult lelkemre, nyár-szőtte álmaim halványra festette. Csendesült a lázas, csapongó vágyözön, mely a nyár jöttével szívemben felpörög. Szél suttog csendesen, kísért az elmúlás… Sóhajtozza egyre, oda az ifjúság. Tudom, már nem lehet színek tánca enyém, nyár fénye reményen nem valós, csak emlék. Kósza ködök árnya közeledik, félem, borzongat hidege mozdul a tél … Olvass tovább

Elszállt a nyár

Elszállt a nyár tücskök dalán, továbblépett napok álmán. Rozsdavörös lett a határ, bokrok között hűs szellő jár. Szállít egy-egy falevelet, velük száll az emlékezet. Emlékeznek múlt napokra, madárfüttyös, szép alkonyra… Messze, messze, hegyek táján, felhők gyűlnek ég határán. Esőt hoznak, nyirkos köddel… S a természet őszre döbben.

Magányarcú reggel

Magányarcú reggel Esőcsepp, harmatcsepp csillog a fűszálon, álmos reggel kószál bokrokon és fákon. Magányarcú reggel kísér, mint az árnyék, nem tudom, hogy mi az, amire most vágynék… Hűtlen lett a sorsom, elvitte az álmot. Ifjúkori vágyak vajon merre jártok? Elindulnék arra, nyomukba szegődnék, szegény szívem újra reménnyel töltődnék. Félek a zord télnek dermedt érzésétől, kihalt … Olvass tovább

Álmok halála

Álmok halála Ó idei, bús nyár, nappalok, éjszakák, fájó gondolatok, meg nem vívott csaták… Hagyjatok álmodni, kicsit még remélni, életnek áldozni, gond elől kitérni! Szélben hajladozó, ártatlan zöld fűszál, tehetetlen léttel vajon kiben bíznál? Kinek mondanád el haldokló álmodat? Hiszed, neked csoda, de másnak áldozat. Törékeny életünk túlontúl pazarló, nem számol idővel, mely mindig múlandó.

Sötéten

Sötéten Éjszín az óceán és fekete a part, sötét a gondolat, mely végtelennek tart. Fekete pillangó verdes a fövenyen, árny-szőtte világban, csapdába rekedten. Elveszett a fény és messze tűnt az álom… Jajgat a horizont, sírnak a világok.

Gondokba merülve

Gondokba merülve Nem hathat rám külvilág hatalma, szép szavak mögé édesült mosoly, érzések szállnak, hagynak magamra, keringőznek, mint fakó füstgomoly. Kitartóan csapkodnak a szárnyak, Repülnek a lomha gondolatok, homályba vesznek fények és árnyak, irányuk, útjaik céltalanok. Lelkemben durván dörömböl a múlt, jajgatva ágál nincstelen jelen, nem csitulnak, csak feszítik a húrt, szívem dobban ijedten, védtelen… … Olvass tovább

Kórházban

Kórházban Csendes szoba, fehér falak, szenvedéstől torzult ajkak, a pillantás sebzett madár, szárnyaszegett, nem csapong már. Felvijjog a mentő hangja, lélek lesz a testnek rabja… Szürke napok, szürke órák, idejüket lassan róják. Nyögésektől terhes éjben, veszett remény, csorba létben, a képzelet messzire száll, szebb utakon, múltban kószál. Nővér gondos kedvessége, erőt ad a betegségben, élni … Olvass tovább

Stonehenge

Stonehenge Szél fújja a csendes, termetes sziklákat, több ezer évéről mesél most a régmúlt, látott már sok mindent, drámát és csodákat, békés életeket, s mikor háború dúlt. Nézem a köveket, érzem az éveket, fülemben ébredő vad, ősi éneket… Büszkén és szilárdan uralja elmémet, nem száll vele harcba semmilyen elmélet. Röppen a gondolat, eltörpül a jelen, … Olvass tovább

Angliában

Angliában Hatalmas vén fenyők, ódon a hangulat, vörös téglák között bolyong a gondolat. Ébred az óceán, messze szól sóhaja, úgy érzem lelkeknek száll most bús moraja. Fehér ablakoknál toporgó valóság, remegve érzendő itt a mulandóság… Ó, öreg Anglia, számomra idegen, nem melegszik szívem, csak dobban hidegen. Vár engem a hazám, a szép Magyarország, szeretnem oly … Olvass tovább

Úton Anglia felé

Úton Anglia felé Óriás hajókomp, nem az én világom, körötte óceán, partját még nem látom… A nap felemeli selymes szempilláit, s csodálom Dovernek hófehér szikláit. Itt vagyok hát közel, érzem már ritmusát, Anglia kitárja előttem kapuját.

Szorongás

Szorongás Gyötör a gondolat, szorítja az agyad, érzed, ahogy kínoz, s nem vagy már önmagad. Eldobnád félelmed, szórnád a világba, támaszt is koldulnál… Rájössz, hogy hiába. Tiéd most minden gond, kint csak a közöny vár, társad egyedüllét, karjába ölel már, nincs helyed sehol sem, tallózol homályban, hullasz a mélysötét, fekete magányba.

Hullámok

Hullámok Nem várlak, nem hívlak, fakulnak a napok… Nem ölelnek már át óvó, féltő karok. Itt hagytak a vágyak, veled útra keltek, magányos napokon a semmibe vesztek. Egy-egy szép pillanat néha még feléled… Elsimul lassacskán bennem az emléked. Mint tenger hulláma, mely mossa partjait, küldi, egyre küldi tisztító habjait, úgy mosódik képed lelkemnek rejtekén, s … Olvass tovább

Isten hozott 2014!

Isten hozott 2014! Elköszönt az óév, letette a gondját, fáradtan átadja végre stafétáját. Álmok égnek azon, remények szövődnek, benne nemzedékek vágyai gyűrűznek. Ettől szépül minden, érkező új évben, felragyog, tündököl, élni kezd szívünkben… Hozzon hát örömet eljövendő élet, kívánok Nektek is szép, BOLDOG ÚJ ÉVET!

Karácsony ünnepe

Karácsony ünnepe Hófehérben jő az este, tündököl már a csillagfény, áldást hint ma minden házra angyalszárnyon szálló remény. Fenyőfákon gyertyák gyúlnak, sápadt lángjuk meg-megreszket, melegséget sugároznak, fénnyel töltik meg a lelket. Szent karácsony szép ünnepe hozz a Földre üdvösséget, szeretetet minden szívnek, boldogságot, békességet! Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

Napkeleti bölcsek

Napkeleti bölcsek Szent estében, tiszta fénnyel, csillag ragyog fel az égen, örvendez a három király, erre vártak nagyon régen. Mondva volt a jövendölés, ideje most elérkezett, Dávid király városában a Megváltó megszületett. Napkeleti bölcsek immár, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, elindultak a kisdedhez, vezette őket fénysugár. Ajándékot vittek néki, tömjént, aranyat és mirhát, lelkükben mély alázattal, … Olvass tovább

Könnycsepp

Könnycsepp Imába forduló jelennek sóhaja, kiömlő magánynak cseppenő csodája. Fájdalom gyémántja, aprócska ragyogás, gördülő érzelem, bús lelki vacogás… Drága a csillogás, vágyakat elmosó, szívednek álmain vad hévvel taposó. Kicsordulva talán oldja a szorongást… Engedd hát, hadd folyjon, így hozva gyógyulást.

A kis fenyő

A kis fenyő Ünnepelnek a fák, tavasz beálltával gazdagabbak lettek egy kis fenyőfával. Nem rég bújt ki szegény, gyenge még az ága, szép magasra nőni, az a legfőbb vágya. Gyöngyharmatban fürdik minden áldott reggel, köszönti a napfényt illő szerénységgel. Vigyáz rá az erdő, óvja zsenge létét, nehogy bántás érje törzsét és levelét. Barátja is akad, … Olvass tovább

Télapó

Télapó Csilingelve fut a szán havas tájban, szaporán, jégkristályból csillag ragyog valamennyi fenyőfán. Rénszarvasok sietnek, szinte már úgy repülnek, Télapóval, puttonyával, idejében érjenek. Ajándékot rejt a zsák, gyermekek ma ezt várják, megtisztított kis csizmákat, jó előre kirakták. Ha jók voltak, tudják már, abban talán játék vár, de bizony az engedetlen, rossz gyereknek virgács jár. Mire … Olvass tovább

Márton nap

Márton nap Múlik az ősz szép csendesen, Márton napja közeleg, elfogynak a kerti munkák, napsugár is didereg. Szőlő leve borrá érett, csordulhat a pohárba, itt az idő kóstolásra, csak ne vigyük túlzásba! Kislibák is nagyra nőttek, megértek a vágásra, pecsenyeként kerülnek fel háziasszony táljára. Ha nem akarsz egész évben korgó hassal koplalni, tömött lúdnak, finom … Olvass tovább