Jolán Szabó 8. Trendi női divat Lőrinc éjfélig négy vállalkozás statisztikai adatlapján dolgozik, elvégre a munkába temetkezés az egyik legjobb módszer szerelmi bánat ellen. Amint a fáradtságtól virtustáncot járnak szeme előtt a számok, abbahagyja az osztást, szorzást, és elmegy lefeküdni. Hajnali kettőkor megunja az álmatlan forgolódást, inkább felkel, magára kapja fürdőköpenyét és kimegy az erkélyre rágyújtani. Lehűlt … Olvass tovább
1. Baráti beszélgetés Hogyan tovább, Lóránt Lőrinc? – teszi fel a kérdést magában Savószemű. Néhány percet várniuk kell, amíg Mónika elkészül, ám nincs forgatókönyv a továbbiakra. Ráadásul Zsombor kissé zavarban van, láthatóan nem készült fel a feladatra. Lőrinc kezébe veszi az irányítást. – Nézd, Zsombor, Mónikának időre haza kell érnie, ezért vigyük haza az én … Olvass tovább
3. Kézenfekvő megoldás Barátja hangjából bajt érez Lőrinc – valami nagyon aggasztja Zsombort. Barátságuk még az egyetemről datálódik, amikor egy kollégiumi szobában laktak, a magas, széles vállú, jóképű fiúval, akire, mint légypapírra a rovarok, úgy ragadtak a lányok. Bezzeg őt, a vékony, középmagas fiatalembert üvegnek tekintették és átnéztek rajta. Emiatt egyre félszegebb lett, és feladta … Olvass tovább
1. Gondok Reggel elsírtam magam, amikor a négyéves kisfiam toporzékolva közölte velem, hogy Anya, ma is a Papa vigyen az óvodába, mert vele jókat lehet mulatni. Mintha velem nem lehetne mulatozni! Lassan úgy érzem, kicsúszik lábam alól a talaj, nem csupán a pandémia okán, hanem a családi állapotom miatt. Nem az a gond, hogy hatévi … Olvass tovább
Nyolcvanegy éves koromra az Erzsébet körút egyik legrégebbi épületének harmadik emeletén lévő körfolyosóról nyíló háromszobás lakásom foglya lettem, melynek következtében többnyire az egyetlen utcára néző szobámban tartózkodok, és időnként kinézve az ablakon, meggyőződöm arról, hogy a Covid vírusjárvány hatására sem áll meg az élet. Az enyém sem állt meg, csak megtorpant, mert az unokaöcsém, Ernőke, … Olvass tovább
Február közepén a terasz falán a hőmérő tizenhat fokot mutat, mintha a telet elűzte volna a tavasz, melytől megbolondult a természet, a kertben rügyet fakasztanak a fák és a virágok, az emberek pedig fejfájásra, szédülésre panaszkodnak. Felborul az évezredek óta bevált rendszer, melyet súlyosbít a Covid vírus járvány, ami miatt az emberek kénytelenek otthonaikba zárkózni … Olvass tovább
Megfogta Tél az Ősz kezét, megszorította és nem engedte el, mert szeretetre vágyott, s szerelméért kész volt feláldozni még a hivatását is. Így történt, hogy december közepén napközben plusz tizenhat fokra emelkedett a hőmérséklet. Ez az igazi szerelem, gondolja Lujzika, a harmincas évei közepén járó szép arcú, karcsú postáskisasszony, majd nagy sóhajjal becsomagolja az ebédre … Olvass tovább
Ingyenélő számkivetett vagyok! Kolonc a társadalom nyakán! Maradjak itthon, legfeljebb akkor hagyjam el a lakásomat, ha a kijelölt időintervallumban elmegyek a boltba vásárolni, miután az emberbarát állam bácsi nem akar éhen halasztani, sőt, hangoztatja, hogy engem akar megóvni a koronavírustól! Olyannyira, hogy nem találkozhatok a szeretteimmel sem, nehogy véletlenül megfertőződjek, mert akkor vihetnek a kórházba, … Olvass tovább
Középmagas, izmos, vékony, könnyű léptű, szőke, égszínkék szemű leány reggel hatkor a telefonja ébresztésére kiugrik az ágyból, mert hétkor kezdődik az edzése, utána az uszodában találkozik a barátnőjével, Szilvivel, délben elmennek a plázába, ahol megebédelnek és kényelmesen vásárolgatnak este hatig. Élvezi a felnőtt életet, és azt, hogy immár a tizennyolcadik születésnapja óta, azaz három hónapja, … Olvass tovább
A megyei hírlap újságíró gyakornokának homlokán gyöngyözik a veríték. No, nem a harmincöt fokos hőség okán, hanem a nyári uborkaszezon miatt. Az igazi uborka is méregdrága, de legalább tíz kilót ajándékozna belőle annak, aki feldobná neki az eleddig abszolút ismeretlen témát, ami lehetővé tenné számára az oknyomozó újságírói ambíciójának megcsillantását, mert kétségtelenül nagy tehetség szorult … Olvass tovább
Gyerekkoromban sokszor hallottam nagyszüleim korosztályához tartozóktól, hogy a jó asszony köténye sok mindent eltakar. Nem értettem, mit jelent, mert csak azt láttam, hogy a kötény alatt az asszonyok fél lábszárig érő ruhát viseltek, a fiatalabbak színes, apró mintásat, az idősebbek szürkét vagy feketét, apró fehér pettyekkel. Az 1960-as évek második felében – amikor a fekete-fehér … Olvass tovább
Az ötvenéves általános iskolai találkozón hiányzik az osztály egyharmada és már az osztályfőnökük sem lehet velük. Mindössze két tanárukkal találkozhatnak, közülük is az egyik félóra múlva elfoglaltságára hivatkozással magukra hagyja őket. Mindannyian a régi helyükre ülnek, csendben beszélgettek a padtársaikkal, mintha becsengetés után a tanárra várnának. Csakhogy ide már a jelenlévőn kívül más nem jöhet, … Olvass tovább
Én még ismertem Bollók Tatát – így hívta mindenki a mokány kis öreget -, aki kedélyes, mindenkivel szót értő ember volt. Nagyon szerette a gyerekeket, s ha tehettük, mi is kerestük vele a kapcsolatot, mert sokat tanulhattunk tőle. Asztalos mester volt, és műhelyébe bárki bevetődhetett, munka közben szívesen beszélgetett vele. Csak akkor komorult el tekintete, … Olvass tovább
Jó ember az uram, Zsiga, eddig nem volt vele semmi bajom. Vallja, hogy a kényelmes és zavartalan élethez elengedhetetlenül szükséges az élet sodrásában lenni, menni a tömeggel, mert az egy arctalan massza, elvegyülhet benne az ember, és még csak észre sem veszik. Tette azt, amit a többiek. Ha loptak a főnökei, ő is hozott haza … Olvass tovább
Züm-züm… Napok óta fülembe cseng a méhek zümmögő kórusa, mintha talpig védőszerelésbe öltözve pöttöm gyerekként ismét nagyapának segédkeznék a mézpergetésben, csupán az arcomon lévő maszktól könnyebb a lélegzetvételem. Miért nem jön értem nagyanyám? Kimenekíthetne e nem veszélytelen tevékenység alól. Ám, ha nincs méz, nem tud nekem nagy kerek, fahéjillatú mézest sütni, közepén fél szem dióval, … Olvass tovább
A pesti külterületi társasház tenyérnyi kertjében kibújtak a hóvirágok és szerényen, lehajtott fejjel szégyenkeznek korai érkezésük miatt. Február közepén tavaszi az időjárás, pedig még a naptár szerint a téli évszaknak megfelelően hótakaró alatt kellene szunnyadniuk. Fejtetőre állt a világ, gondolja Margaréta, miközben felteszi napszemüvegét, majd nekiindul a kert végében lévő féltetős épülethez, melyet öt évvel … Olvass tovább
Züm-züm… Napok óta fülembe cseng a méhek zümmögő kórusa, mintha talpig védőszerelésbe öltözve pöttöm gyerekként ismét nagyapának segédkeznék a mézpergetésben, csupán az arcomon lévő maszktól könnyebb a lélegzetvételem. Miért nem jön értem nagyanyám? Kimenekíthetne e nem veszélytelen tevékenység alól. Ám, ha nincs méz, nem tud nekem nagy kerek, fahéjillatú mézest sütni, közepén fél szem dióval, … Olvass tovább
Másnaponta felhúzom a vekkert reggel hatra, mert korán kell kelnem, nem, mintha nyugdíjasként nem lennék időmilliomos, csakhogy akkor hozza Jenő bácsi a szomszéd város pékségéből a még forró kenyeret. Hiába mondja az orvos, hogy kerüljem a fehér kenyeret, inkább rozsost vagy teljes kiőrlésűt fogyasszak, nekem akkor is a kenyér fogalmához kapcsolódik a nagyanyám sütötte foszlós, … Olvass tovább
A fővárosi neves gimnázium negyedik b-és osztályáját szélnek ereszti az igazgató, mintsem helyettesítsen a nap utolsó, osztályfőnöki óráján. Nagyszájú, szinte kezelhetetlenek a kamaszok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy szinte valamennyien meglehetősen tehetős családban élnek. Nem egy közülük máris saját kocsival jár az iskolába, azzal a természetességgel, ahogyan az igazgató úr reggelente felszáll a buszra. Rohannak … Olvass tovább
– Rendben van, fiam! Várlak benneteket! Oly könnyű volt kimondani, mert szívből jött és imádom az unokámat. Egy hónapig nálam lesz Danika! Megleszünk mi ketten, a hatéves és a hatvanhat éves, az utolsó éves óvodás és a két éve nyugdíjas férfiember. Elvégre a hatéves is férfiember lesz, ám most csak egy palánta, akit óvni és … Olvass tovább