Jolán Szabó Feleség monológ Beszélhetek, nem figyelsz rám, kezedben újság, füstöl cigarettád, reménykedek, szavam áthatol az akadályokon, fennakad tudatodon, s végre megérted, nem vagyok háztartási robot, ki mos, vasal, takarít és főz, mindent legyőz, ágyban szerető, nappal pénzkereső, gyermeket nevelő hitves, kitől reggel elmész, kihez este visszatérsz, mert életed része vagyok, mondhatni szelete, most elmegyek, ég veled! … Olvass tovább
Rest a fülem Rest fülem a rímre nagyot dobban szívem délidőben harang szól mély hangon kolompol macskám dorombol télidő tombol álmot alszom hiányzol
Senki sem tud úgy kávét felszolgálni a vendégeknek, mint a magas, hosszú barna hajú, nyúlánk alkatú Klarissza, aki egy éve még élénk színű, tizenkét centis tűsarkúban suhant a divatbemutatók kifutóján, s királynőként viselte a természetes bájait alig takaró ruhákat, megdobogtatva a férfiszíveket. Mostani viselete sem készült több anyagból, ám a vezérigazgató diplomás asszisztenseként, immár rafinált … Olvass tovább
Október levél libben a fáról lassan, kecsesen őszi szellő tekereg eredetét ne keresd fű közt nem terem felhőn sem hever látnod kellene hol jár kedvesed mégsem keresed hisz szereted bizton visszatér meghozza a tél
Még egy hónap sem telt el az óta, amióta megszerzett magának, s a formás, kerek kebleihez szorított, beszívva illatomat, amelyet soha többé nem feled. Örömmel lettem az övé, friss, citrom illatú parfümje belém ivódott és azonnal tudtam, hogy kapcsolatunk örökön örökké tart, mi már egy életre egymáshoz tartozunk, sem égen sem földön nincs senki, ki … Olvass tovább
Ballagó idő Homokórán peregnek a szemek idő ballag lajtorján bárhogyan hiszed késik vagy siet illúzió csupán lidérc hatás hisz pontos az egykedvűn csorgó pillanat
Gyűrődnek, színesednek a fák levelei, néhányuk már elengedi a faágat és avarrá lesz a földre esvén. Dr. Balambér Töhötöm, nyugalmazott vállalati jogtanácsos, a maga hetvenhat évével, mélyen együtt érez az életük végére készülő falevelekkel, hiszen jómaga is kapaszkodik még az élet fájába, bár bőrén évek óta ott vannak a kisebb-nagyobb májfoltok, figyelmeztetve mindenkit, hogy bizony … Olvass tovább
Harmadszor néz az órájára öt percen belül, az idő pedig nem hagyja magát sürgetni, ólomlábakon cammog, pedig Dália már felöltözött, útra kész. Belenéz a tükörbe, s elmosolyodik, mert elégedett a látvánnyal. Egyenes tartású, fiatalos, hatvanas nő, kosztümben, csinos kalapban, és most a táskája is azonos színű bőrből készült, mint a cipője. A fodrász és a … Olvass tovább
Mindennek megvan a színe és a visszája. Az életkornak az, hogy sok mindent látunk, tapasztalunk a világban, éppen ezért nem létezik olyan momentum, amelyről eszükbe ne jutna egy-egy történet. Nem titkolom, ez is olyan, de azt nem mondom meg, miről jut eszembe. A sors iróniája, hogy az intenzív osztály a tízemeletes épület kilencedik emeletén kerül … Olvass tovább