Jolán Szabó Másnaponta felhúzom a vekkert reggel hatra, mert korán kell kelnem, nem, mintha nyugdíjasként nem lennék időmilliomos, csakhogy akkor hozza Jenő bácsi a szomszéd város pékségéből a még forró kenyeret. Hiába mondja az orvos, hogy kerüljem a fehér kenyeret, inkább rozsost vagy teljes kiőrlésűt fogyasszak, nekem akkor is a kenyér fogalmához kapcsolódik a nagyanyám sütötte foszlós, … Olvass tovább
A fővárosi neves gimnázium negyedik b-és osztályáját szélnek ereszti az igazgató, mintsem helyettesítsen a nap utolsó, osztályfőnöki óráján. Nagyszájú, szinte kezelhetetlenek a kamaszok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy szinte valamennyien meglehetősen tehetős családban élnek. Nem egy közülük máris saját kocsival jár az iskolába, azzal a természetességgel, ahogyan az igazgató úr reggelente felszáll a buszra. Rohannak … Olvass tovább
– Rendben van, fiam! Várlak benneteket! Oly könnyű volt kimondani, mert szívből jött és imádom az unokámat. Egy hónapig nálam lesz Danika! Megleszünk mi ketten, a hatéves és a hatvanhat éves, az utolsó éves óvodás és a két éve nyugdíjas férfiember. Elvégre a hatéves is férfiember lesz, ám most csak egy palánta, akit óvni és … Olvass tovább
Karácsony másnapján reggel hétkor arra ébred, hogy az ablakpárkányon dobol az eső. Felkel, odamegy az ablakhoz, felhúzza a redőnyt. Valóban borús az ég, valóban esik az eső, akkor pedig nem álmodta, mert ez a valóság. A földeket vastagon beborító hó kellene és legalább mínusz tíz fok, hogy elpusztuljanak kertjében a kártevők. Sajnos, ez nem kívánságműsor. … Olvass tovább
Napról napra figyelem, amint lassan pőrére vetkőzik teraszunk előtt az egész nyáron árnyékot adó fiatal diófa, melynek termését még a két kezemen meg tudom számolni. Október végén járunk, mégis napközben akár huszonhat fokra is emelkedik a hőmérséklet. Időnként szél kerekedik, felkapja a földről a száraz faleveleket, s utaztatja, míg erejéből telik, majd leejti az eső … Olvass tovább
Sohasem gondoltam volna, hogy október harmadik hetében huszonhat fokos a nappali hőmérséklet, és rövid ujjú pólóban mehetek a boltba vásárolni. Üresen húzom magam után a banyamobilt. Kétsaroknyit kényelmesen elsétálok, annyi mozgás kell, mondta a főorvos úr is, amikor egy hete kiengedett a kórházból. Igaz, a súlyfeleslegtől kicsit cammogós a járásom, de ellátom magam és még … Olvass tovább
MEGJELENT: Szabó Jolán: Útelágazások c. kötete. Három kisregény egy kötetben! 495 oldal, puha, színes borítóval. Borító grafika: Abonyi Ria MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL! Szabó Jolán profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: SZABÓ JOLÁN A színesnek tűnő életek mögött sokszor szürke hétköznapok, megtört sorsok lapulnak, amelyek legtöbbször éppen akkor bukkannak elő, amikor senki sem számít rá. Elég … Olvass tovább
Hetven év felett a megszokott életkörülményein már nehezen változtat az ember. Én is így voltam ezzel, ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a fővárosból egy százhúsz kilométernyire lévő falucskába költözöm, akkor bizony kinevetem. A teljes felnőtt koromat a zuglói háromszobás lakásban töltöttem, ahová ifiasszonyként kerültem, a férjem családjához. Később oda születtek a gyermekeim. … Olvass tovább
Ebben a sűrű hóesésben semmi kedvem sincs kimozdulni otthonról, pedig muszáj lesz elindulnom mielőbb, hogy még otthon találjam az albérlőimet, átvegyem tőlük a pénzt, amit aztán befizetek a bankszámlámra. Apropó, pénz! Igazán beszállhatna Balázs a háztartási költségekbe, mert a rezsit ugyan kifizeti, de minden mást nekem kell előteremtenem. Tizenöt éves házasságunk alatt ez a bevett … Olvass tovább
Az ezernyi színben pompázó falevek egymáshoz simulnak a vastag, sötétbarna, szárazon zörgő avarban, amely nagyokat roppan léptem alatt. Valahol felettem, a magas fák koronái csúcsa körül cikáznak a szülők mellől előre rohanó szélgyerekek, akik képtelenek csendben közlekedni, mintha csúfolódnának velem, hogy hiába igyekszem, úgysem tudok elmenekülni felmenőik elől. Meglásd, könnyedén felkapják előttem a vastag avarszőnyeget, … Olvass tovább
November végén csípős, hideg a levegő, de hét ágra süt a nap. A nyugdíjas otthon mintegy száz lakója inkább a benti tágas és meleg nappali terasz felőli üvegfalán keresztül élvezi a téli napsütést. Megszokott kis csoportjaikban üldögélnek, két asztalnál kártyáznak, másik kettőnél társasjátékoznak, a terem egyik végében televíziót néznek, a másik végében pedig a puha … Olvass tovább
Hajnalban arra ébredek, hogy hasogat a bal vállam. Így van ez, megérzi az időjárás változást, amióta megműtötték. Kikászálódok az ágyból, odamegyek az ablakhoz és látom, odakinn sűrű pelyhekben hull a hó. Puha fehér takarója alatt szunnyad az udvar. Bodri kutyámat sem látni, pedig ez idő tájt teszi első sétáját a portán, körbeszaladja a kertet, utána … Olvass tovább
Befejezi a beszélgetést, maga elé helyezi az asztalra a mobilját, s figyeli, amint elsötétül. Lelkében viharok dúlnak, egymásnak feszülnek az érvek és az ellenérvek, hol ez egyik, hol a másik áll nyerésre. Márpedig döntenie kell, saját maga miatt is, pusztán az a kérdés, mennyit ér magának, vagy egyáltalán ér-e valamit, vagy hagyja, hogy néhány év … Olvass tovább
Így hetven felé félúton néha elgondolkodik az ember, saját magán és az őt körülvevő világon. Kapaszkodókat keres, vajon mi az, ami a múltban előre vitte, és mi az, amire a jövőben is számíthat? Korszakalkotó felfedezést már nem várok magamtól, ám szürke hétköznapi emberként csak megerősíteni tudom, hogy ami gránit szilárdságú a világban, az nem más, … Olvass tovább
Alaposan bevásárol a szupermarketban, mintha most is kocsival lenne, és a degeszre tömött három hatalmas szatyrot alig tudja a bevásárlókocsival kitolni a parkoló felé. Érdekes módon a fizetés után nehezebbnek tűnnek az áruk, pedig évtizedek óta ugyanazokat vásárolja, ugyanabban a kiszerelésben, egyforma időközönként. Az időmérője a hatkilós mosópor elfogyása, akkor kibontja az új adagot és … Olvass tovább
Tegnap beléptem abba a korba, amely szám szerint felváltható hatszor tizenegy, vagy háromszor huszonkettő, sőt, kétszer harminchárom évre. Nyugodt szívvel viselem a kort, mi mást is tehetnék, s vigasztalom magam, hogy ez még pusztán az ezüst korszak, és szeretném megélni az aranykort is. Tudom, hogy ez nem szándék kérdése, ám törekedni kell rá, hátha sikerül. … Olvass tovább
Pöccenésre indul az olajzöld metálfényű hibrid autó. Leengedem az ablakot és kihajolok, felnézek a harmadik emeleti lakásunk erkélyére, ahonnan most senki sem figyeli távozásomat. Nagy sóhajjal elindulok. Kora reggel kissé párás az idő, bár napközben az időjós szerint akár húsz fok is lehet, ami ideális a kirándulásához, már amennyire annak tekinthető a hirtelen jött ötlet, … Olvass tovább
Az óraátállítás óta képtelen végig aludni az éjszakát. Rendszerint éjjel kettő körül felébred, elkapcsolja az éjjeli lámpát, kezébe veszi a rég olvasni kezdett könyvét, amit pár oldal után letesz, bekapcsolja a televíziót, hosszan tanulmányozza a nyolcvan csatorna műsor kínálatát, ami eléggé változatos, mégsem talál közöttük az érdeklődésére számot tartó programot. Kiveti magából az ágy. Felkel, … Olvass tovább
Látom, mosolyogsz. Persze, könnyű így hetvenfelé a hűségről beszélni, amikor kevés kivétellel mindannyian együtt élünk valamely betegséggel, már rég elvesztetünk bőrünk hamvasságát, arcunk a ráncoktól egyre karakteresebbnek látszódik, alakunk sem a régi sudár, sziklaszilárd, emiatt nem is vagyunk kitéve a csábításoknak. Ugyan, ez csak a látszat! Mondhatnám, csak a felszín. Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, … Olvass tovább
Naspolya, utazás, békepipa, lustaság, lepedőakrobata A körúti hatemeletes volt bérház belső négyszögletes udvaráról hat földszinti lakás nyílik, mert az utcafronton utcai bejáratú üzlethelyiségben kínai bolt üzemel. Gondáné másfél szobás lakása ugyanolyan beosztású, mint az udvar túloldalán a vele szemben lévő Károly bácsié, ráadásul az övé délután már árnyékban van, és a nap járásának megfelelően az … Olvass tovább