Hajnali kék

Álomba bújt a messzeség, éjnek hajnalán otthon jártam, ma mindent kékre festenék gyermekbe-bódult boldogságban. Megidézném a tüzek fényét, csillagokat a háztetőre, s amíg színekre hull az érzék, mesét hallgatnék hátradőlve. Életem őrző meleg almán, ahogy az álmom hitté válik, áldás-békébe takargatnám dőre hűségem mindhalálig.

Rendhagyó adventi vers

Temérdek időt adtál, Uram, az elmúltat, és ami még maradt, tőled kaptam, s neked adom vissza, ha életem fonala megszakad. Köszönöm a meghitt fészket, amely kisgyerekként melengetett, az intő szót, a szerető-féltőt, az otthon-meleg ünnepeket. Köszönöm hajnalok égő pírját, hogy szobám falán hálót sző a fény, s a későőszi ködös alkonyatban régi adventekről zenél a … Olvass tovább

Imádság- féle

Uram, szabad kezed van azt tenni, amit jónak látsz, és legyen, meg az akaratod, ha magad is úgy akarod, de szabadíts meg a gonosztól, mert már az álmok is csak piszkos fényekre tapadnak… Őrizz meg minket magadnak. Uram, én tudom, hogy te tudod, amit már én is kezdek sejteni, hogy nagy romlás van készülőbe, nem … Olvass tovább

A parvenü

Azt akarom, szép, nagy legyen, tündököljön fenn a hegyen, panorámával a tóra, uramisten, váltsd valóra álmaimnak titkos vágyát, míg a bankot be nem zárják. Berendezésre is gondolj, (most még várhat a műfogsor), a technikát napra készen, swimmingpoolt a kertbe kérem, s míg stabil a konjunktúra éves Golfom cseréld újra. De kell más is, ez nem … Olvass tovább

Találkozás

Hányszor csalt ide képzelet, lobbantott sejtet, véreret, arcomra pírt, s az alkalom csodás dalt zengett ajkamon; már csak az igékben a hang, anyámé az a szent harang, velem utazik, átölel, sose volt hozzám ily közel. Lábam az útra rátalál, szememben ring a láthatár, amíg szólásra szánt szavak szívemben verset hajtanak. Hányszor csalt ide a távol, … Olvass tovább

Még szeptember

Halkan susog a mogyorófalomb, levelei közt kéken fénylő tükördarabkák: a szeptember végi égbolt. Fehér felhő-bárányok sütkéreznek a kék legelőn, lomhán tovább- vagy egymásba gördülve a délutáni pihenőben. A Nap ma még felragyog, óarany kelmébe szőve maradék fényfonalát. Egy eltévedt pillangó lebben, zavarában talán, vállamra száll, pedig a balkon kései virágai még hivogatóan fénylenek a lágy … Olvass tovább

A csend

Csak a csend nyújtózik puhán a kerten, ritka ünnep, talán kegyelem. Kezemben toll, hagyom, hadd gördüljön a gondolat érző szavakban a fehér-szűz lapon. A csendet hallgatom. Szívemben lenge selymek lebegnek, s az égi kék tökély fáradt szememre áldó oltalom. Levél se rezzen, a madárszó csak halk-finom, mintha tüllfüggöny szűrné át, a mogyorósban ideát apró mókus … Olvass tovább

Villámos

Villámos, mint az angyalok, anya, én olyat akarok, ( na jó: szeretnék, jól tudom), lepke-haj lebben vállukon; hajnalig, míg a pirkadat bekopog, s fények ringanak, mire az árnyék tovalép, olyan lesz bizony: csodaszép. Flóra ragyog, haja szabadon hullámzik, mint a Balaton, s vizének, ide messzire, csillog szemében, türkize; kezében fésű, suhanó, nem ördöngösség, nem manó … Olvass tovább

Örök időkig

Jöhetnek zordon fellegek, fekete vihar seperhet végig arcomon, Te ott állsz mindig a régi kertben aranyba játszó alkonyon, és üzened, ne féljek, ha dalos világom védtelen, s gonosz fantomok az álmok csillaghullajtó éjjelen. Ott áll azóta zsoltár-sorsod, szememben szemed harmata, lobog a fényed: ne félj! S tudom, most is, mint régen, örök időkig vársz haza. … Olvass tovább

Imádság-féle

Uram, szabad kezed van azt tenni, amit jónak látsz, és legyen meg az akaratod, ha magad is úgy akarod, de szabadíts meg a gonosztól, mert már az álmok is csak piszkos fényekre tapadnak… Őrizz meg minket magadnak. Uram, én tudom, hogy te tudod, amit már én is kezdek sejteni, hogy nagy romlás van készülőbe, nem … Olvass tovább

Már megint

Már megint Látod, már megint itt vagyok, lábam régi ösvényre talál hol mesét susog a tengeri, és rám nevet a láthatár. Csak állok a fényszórta csendben, talpam alá álmos kövek bújnak, patak illata lemossa arcomról óporát az útnak, és ellankad velem az idő, fülembe zsongnak moll-puha dalok, önámításom dédelgetve fakuló képekre új rámát rakok, míg … Olvass tovább

Nyomok a nyárban

Emlékszel még a forró nyárra álomországnak kátyús útjain? Lángoltak mind a pocsolyák, tűzben égett a zápor is, bájoltak minket fenyvesek, gyantaillatú lett a szerelem, kezed hozzám bújt ölelőn, bíbor kapuit az ég kitárta, s reánk borult a végtelen, és bársony volt az éjszaka, csillagpora reggelre selyemmé puhult bőrödön, és csupa szín lett tőlünk a világ, … Olvass tovább

Egyperces nyár

Nyár Szeretem-idő van. A nyár most nem tüzel, nem forr, nem tombol, csak úgy öregesen, csendesen-szépen elteríti aranyló takaróját a kertre. A déli csendben pihen a zöld pázsit, a bokrok is földig hajolnak a készülődő sziesztában. Lombok hallgatnak sejtelmesen, de a mogyoróberek levelei közt apró szellőgyermekek bujócskáznak. Skárlát- és hófehérszínű muskátlik sütkéreznek, nevető ruhájuk fodrán … Olvass tovább

Tánc

Tánc (millió rózsaszál…) Kibomlik mint egy rózsaszál, érzed, szívedig ér a dal, tágul a tér, és a kék madár öröm szárnyával betakar; úszik a hang, a vérerekben bíborrománcot zsong a vágy, porlepte mélyből felzúg a testben az élet egy mámor éjszakán, omlik, árad a gondolat, a varázs tágas végtelen, csak most, csak ez a pillanat, … Olvass tovább

Még mielőtt

Tárd ki karod, még mielőtt alkonyba roskad a nap, s a létcsapások nyomdokán csupán hóba írt jel marad utánunk, mint apró cinkenyom. Öleld át mind az álmokat mielőtt ködbe fúl a dal, szemeden dérré fagy a könny, s leomlik minden sziklafal az ellobanó tűz fölött. Még illat leng, Isten fénye koszorút fon, ha engeded fejedre, … Olvass tovább

Valamit írni kéne

Valamit írni kéne mégis míg eloszlik ez a szürkeség, széthullt gyöngyöket megkeresni, köd mögött a csillagot lesni mint hitőrző, büszke jegenyék, hamufelhők rongyos fodrában felfedezni örömvillanást, bujkáló emlékek vigaszán szállani, mint az a régi szán, s belélegezni mesék illatát. Valamit írni kéne tán, vagy fénynek tartani a poharat, s az átszűrődő tisztulásban megérintsen a titok … Olvass tovább

Hajolva földig

Magot szórva, hajolva földig, kerten, ha fényár végigömlik, ott látom őt, lecsúszva vállán kopott kendője, s aranysárgán játszik az áldás őszhaján, kékség -távolban jóanyám. Zümmög a csend, haján a fény, a régi föld opál-szatén ősreményeket gyöngyözött az ezredéves sors fölött. Mindegy, hogy honnan indulok, a harangszó ha átzuhog őszömön, s akár ragyavert, az út vége … Olvass tovább

Sejtések

Sejtések Én oly sokszor elnézek másfelé, s a keresztfáról megfeledkezem, de érzem, elér egy-egy sugarad, az áradásban bomló reggelen, ha áldás zuhog ég és föld között, fűszer illatban színek, dallamok, s a kerti padra jóreménység ül, Flóra szeme ha kéken rámragyog. Mindenben ott vagy Te: egy gondolat, finom sejtésben pókszál-lebegés, az alkonyati lila búcsúzás lélekbő-csendjén … Olvass tovább

Párbeszéd helyett

Párbeszéd helyett Apám, a szavak szétgurultak mint érett gyümölcsök a réges-régi almafáról, s tört útjain a hordozott múltnak a kérdések is megfakultak. Nincs menekvés, számba kell venni, nem parancs ez, nem kényszer, de semmi nem emel gátat a szónak, hogy kimondd, vagy leírd így utólag, s bár monológ ez csupán, csak látszat, (helyén az elmaradt … Olvass tovább

A régi erdő

A régi erdő Milyen lehet az otthon-erdő rejt-e még regét a vadon, s a patak zsongó imádságot ringat-e párás hajnalon? A fény ragyog- e aranyzöldet a tisztáson, ha kél a Nap, s mámorba zengőn a régi nyár árad-e még az ég alatt? Ha leszáll a homály-alkonyat és szétteríti bűvkörét, sejtet-e titkot az erdőmély, az őrzőn-érő … Olvass tovább