Hajnali kék
Álomba bújt a messzeség, éjnek hajnalán otthon jártam, ma mindent kékre festenék gyermekbe-bódult boldogságban. Megidézném a tüzek fényét, csillagokat a háztetőre, s amíg színekre hull az érzék, mesét hallgatnék hátradőlve. Életem őrző meleg almán, ahogy az álmom hitté válik, áldás-békébe takargatnám dőre hűségem mindhalálig.