Az ebéd
Magadra zártál minden ajtót, halott, halott a csend belül, kibomlik, lebben tört-fehéren, akár az abrosz, szétterül. Anyám a ráncokat simítja, sír, mert apánk már nincsen itt, térül-fordul s a félhomályban elénk teríti könnyeit. Kanálzörgésbe fúl a mondat, hamvát a számban forgatom, nehéz rögökként hull a morzsa, járunk a friss halottakon. Ezüstös porcelánharangok dalát szívemre rácsukom, … Olvass tovább