Márta Zoltán Álomcsapda avagy az illúzió szabadsága ” Vajon mi élet és mi halál,éled az életet vagy csupán illúzióként álmodod hogy élsz pedig már meghaltál rég. ” A teremtés könyve szerint a lelket a testhez egy vékony ezüstszál köti,mig a kapcsolat fenn áll az élet létezik,de ha elszakad a lélek szabadon száll de a test halott hús … Olvass tovább
Lelkem szava Ha nem lenne több holnapom,te lennél a mában a legszebb gondolatom. Vágy mely hiv és csalogat,tűzként élsz bennem mely lassanként elemészt, de hiába a halál hivó szava,neved lesz utolsó szavam ajkamon a legszebb költemény.Nem rettent az sem hogy testem lassan az enyészeté,s kacagó szél jár táncot porrá lett emlékén. Lelkem szárnyra kap s … Olvass tovább
Egyszerre út és végzet Pókhálóba zárva remeg a hajnalnak könnycseppje,s benne szendereg a CSEND,néha hozzád imádkozom,legyél a barátom, az egyetlen.Bántó már a zaj és fájdalommal teli,harsogva üvölt a halál,hiába a több millió élet ha dühöng semmi nem elég neki,csak táncol neki vadultan élőknek romjain. Nincs múltam és nincs jelenem,én a jövő vagyok s benne saját … Olvass tovább
Eltévedt szeretet Egyedül az úton mint oly sokszor már,az ablakon túl szürke hideg a táj, ítél kezének érintése nyomán magányossá vált a világ. Milliónyi hópehely most mind velem szembe fut,kavargó táncukról arcod eszembe jut, s elmerengek miért lett hirtelen minden szomorú. Fák ágain ezernyi jégcsap lóg,mint megannyi megfagyott könnycsepp,ezernyi kardnak tűnik a kihunyó fényben,s ezüst … Olvass tovább
Lélekgyilkos gondolat Szép az arc mely mosolyog,szép a dallam mit szerelmes szív dúdol, vajon álmodom vagy álom leszek mikor kezed érinti kezemet. Kihűlt a szerelem és most fényétől szív már nem ragyog,mi eddig dallam volt az most hideg és fájdalom.Változik a világ de sajnos jóból rosszabbra vált,mi eddig érték volt most eldobott kacattá vált. Mindenki … Olvass tovább
Ősz szinű világ Isten tudja valahogy szép az ősz nekem,lágyan szerelmesen simogatja lelkemet, a fájdalom nem mardos már inkább szeliddé csituló sajgás. Érzéki finom meleg napsugár,halk dallamot suttogó zizzenő aranyszín levél mely játékos pillangóként száll, búcsút rebbent szárnyaival s vigasztal, ne búsulj mert búcsúzik a nyár hisz rád még annyi csodás pillanat vár. A természet … Olvass tovább
Csillagként létezem Nézz rám ki vagyok,egy földre hullott kopott szürke égikő ki itt lent nem ragyog.Rejtőzöm fényektől távol mert most az árnyék lett otthonom, csend a társam s hideg lett halott testem rejtő koporsóm,ki rám talál tiszta szívvel,őriz majd talán mint ereklyét,talán kihunyt lelkemtől varázslatos csodát remél. A csodát nem csillagok őrzik hanem emberi szivek,mi … Olvass tovább
Az élet melyet nem értesz Gyönyörű hajnal virrad,csendben egymást követve kihunynak a csillagok,és az ébredő szürkeségben egyszer csak aranyló vörösses derengéssel ébred a nap,nem csak fény árasztva a világra hanem éltető reményt.Egyetlen pillanatig csend támad és elmosódik a határ a földi lét és az ég mennyországa közt. Egy napon igy szólt Gábriel arkangyal Istenhez. Uram … Olvass tovább
Álom vagy valóság Nem láthatsz engem mert csak egy halvány kihunyó fény vagyok a távozó sötétben,kit a hajnal tesz láthatatlanná bár nem a sötétség éltet. Keresed kezem a napsütésben de én az árny rabja vagyok, úgy halok meg hogy talán nem is éltem,ha már ember nem talán boldog mosolyú angyalok ölelnek át engem. Volt részem … Olvass tovább
Szenvedélyek tánca Álmot láttam gyönyörű szépet, holdfény szeretkezett csillagok fényével. Érzéki szenvedélyük ezüstös csillogás,mely esőcseppként hullik a földre, parázsló harmatcseppek virágok felszinén,ezüstös pír hajnal fedetlen keblén. Hulló csillag zuhan át végtelennek tűnő éjszakán,izzó kőbe dermedt könnycseppként teérted bűnösnek tűnő vágyakozás.talán mindörökre álom marad és kinzó vágyakozás,hogy szerelem lobban benned Te a szépség én a csúf … Olvass tovább
Szerelmes búcsú Lenni csillag az éjben a kedvedért,s ragyogni sárgán-kéken csillogó mosolyodért.Halvánnyá válok ha jő a hajnal,de szivedbe zárva veled maradok mig nem szólit a holnap.Szemem szemedbe mélyed,mint vízbe dobott kő mely a mélybe süllyed,hullámot vet mi a partig fut,s tekintetem néma virágszirma szivedre hull. Álom leszek kedvedért az éjben,vagy hűsitő harmatcsepp a nyári sötétségben,táncoló … Olvass tovább
Hol vagy szerelem… Még csókolnám ajkaid vérvörös vonalát,de már múlt ködébe veszett emlék vagy csupán.Érinteném bársonyos bőröd puhaságát,de már csak kihült hideg párna viszonozza ujjaim sóvárgó mozdulatát.Álmodom hogy hallom hangod dallamát de érintésed ébreszt,hogy nincs már nekem semmim bár nekem legnagyobb kincs voltál. Királyból lesz koldus ki nem figyel s botor módon herdálja vagyonát,a korona … Olvass tovább
Az álom végetér Ma még láthatom arcodat mely oly boldoggá tesz,de a holnap már a múltba rejt,s elfelejted nevem és azt hogy ki voltam neked.Nem más vet el tőlem csak az idő,melyet hiába kérlelek,nem lassit és nem áll meg nekem,és nem hatja meg könyörgésem hangja sem. Álmodom még hogy visszatérsz,csak súgd halkan hogy egy kicsit … Olvass tovább
Sorsok és álmok Életünk léptei úgy követik egymást a cél felé,mint napokat az éj.Az éj sötétjét fűszerezi megannyi szitáló csillagfény,és teszi teljessé az ezüst arcú huncutul mosolygó holdfény.Bármily szomorú is az ember,és nyomasztja ezernyi gond,a csillagok közé bámulva,azok sejtelmesen hunyorgó fénye lecsukódó szemeire álmot hoz.Az álom csodálatos ajándék, kristály tisztán mutatja meg,még magunk elött is … Olvass tovább
Szerelmes mosoly Csak egy apró mosolyt mutass,mert megszépit téged és körülötted a világot,egy apró mosoly csupán mely napfényként ragyog a konok homályon.Aprócska gyertyaláng mely meghitt baráttá teszi a sötétet, önzetlenül átkarol pedig nem kérted.Néha a legkisebb tett a legnagyobb, mikor megérted egy mosollyal reményt adsz és biztatsz, ne add fel csak harcolj. A legőszintébb mosolyaz,mely … Olvass tovább
Hol volt hol nem volt,olyan régen hogy talán már nem is emlékszik rá senki,amikor még világ volt a világ és célja volt az életnek,és nem csak úgy léteztek benne az emberek mint manapság.Késő őszre járt az idő de igazi indián nyár volt,kellemes meleg és a fákon ezernyi szinben pompáztak és táncoltak az enyhe szélben a … Olvass tovább
Álomban ébredő Ezer arcom van mit megmutathatok,a világ nevelt igy hát bármerre megyek benne otthon vagyok.Az éjszaka csendjében csillagok fényét kutatom,ha mind lélekből született,akkor ők igazán boldog égi vándorok.Barátként kisér és vigasztal mind magányos utamon,hol álmot hol reményt suttognak sötétből szőtt hajnalon. A világot megváltoztatni nem tudom,de tudok mutatni csillagot melynek fénye varázslatként ragyog.Aprócska ajándék … Olvass tovább
Sötét öltönyös politikusok gyülekeznek,újabb ENSZ közgyűlés veszi kezdetét,bár béke van most,csak a közel-kelet forrong területi viták miatt.Ideges politikusok beszélgetnek kiscsoportokban,érzik ez a közgyűlés most mélyre ható változásokat hoz az emberiségre.2012-t irunk az ellemzők egyértelműen figyelmeztették a világ politikusait,gazdasági világválság van kialakulóban,és ez napi szinten csak egyre mélyül,itt már nem elég területi szinten összefogni,csakis globális világ … Olvass tovább
Palackba zárt üzenet 3.levél Ismét csend borult a világra,a csillagok hunyorgó fénye álomport szór és sok ember békésen bolyong az álomvilágban.Engem mint oly sokszor messze elkerül az álom,ilyenkor szeretek leginkább hajózni a tenger éjkék indigó vizén,ahol milliónyi csillag táncol annak sötét felszinén.Ilyenkor nyugodt kihalt a világ és nem érzem hogy idegen gyanánt tekint reám,nem a … Olvass tovább
Magányos vándor Nem tudom mi volt előbb éj vagy az álom,vagy csak annyira zord a valóság,hogy tanácsként suttogja,hamár nem éled az életed legalább álmodd.Álmommá lettél az álomban,egy csodálatos kép,hófehér angyal az éj sötéten csillogó de mégis hivogató tekintetén. Vágyom rá hogy a nappalban is mellettem legyél,s ne csak mesélj nekem a szerelemről,hanem én lehessek benne … Olvass tovább