Márta Zoltán

Könnyből kőcsepp Hol van kiért csillagot hullat az ég,és hol van ki rátalál majd égből földre hullott égszerként.Angyalok könnye ez kőcseppbe dermedve,megváltás gyanánt hullott,az elveszettként bolyongó,hitét és lelkét vesztett embernek. Viseld büszkén és mégis alázattal e becses ereklyét,engedd had vezessen most elméd boritó gőgnek mindent elfedő ködén. Magad hiszed csak elvakult ostoba bolondként,hogy különb vagy … Olvass tovább

Az utolsó búcsú Fájdalmasan szép az ősz nekem ahogy lágyan,kedvesen ringatja haldokló lelkemet.Sorsom delét elhagytam rég,mi hátra van, hosszú könyörtelen telet igér.Lesznek benne még szép pillanatok ,ezt remélem és jól tudom,fehérré válik lassan a világ s benne ki bűnös rejteket már nem talál,könyörögve kér minden tettéért megbocsájtást. Nem haragszom már senkire semmiért,a világ lelkembe nézve … Olvass tovább

Árnyjáték Nem fényben élek,árnyék lett otthonom,hogy szivemből mennyit láthatsz én döntök,mikor közel engedlek majd láthatod.Ezernyi ránc és seb mit rajta viselek,túl sok háborút vivtam már,többet nem veszithetek.Nem félek a fénytől,csak már nekem reményt nem hordoz,az igazi fény bennem él,s érzem lelkemben lobog. Hófehér láng,rettegve hátrál tőle a sötét,bensőmben hordozom pedig sosem láttam még varázslatos fényét.Mások … Olvass tovább

Végső bölcsőm Hazám csak egy van és nem változik sem igéretért sem vagyonért, otthonom lehet több hol várnak és az éjszakát békében töltöm, de szülőföldem csak egyetlen hol születtem és nyugodni vágyom. Hitem és szivem mely itt dobban először nem eladó,térképek határait hatalmasok eltörölhetik,de nekem országom határai szent, hiába tombol felettem ezernyi kin. Túl modern … Olvass tovább

Örök szerelem Szerelmem oly végtelen mint a kéklő óceán,melyen a végig sikló napfény úgy csillog mint szenvedélyes csók,éj s nappal szenvedélyes hajnalán,nincs az a vihar melytől kihunyna vagy elvehetné tőlem.Vagyok egyetlen sóhaj talán nem egyéb, születek szivedben és meghalok boldogan vöröslő ajkadnak bársonyos mezején. Nem számit hogy mily rövid az élet és mily pokoli nehéz, … Olvass tovább

Érints meg….. Érintsd meg a lelkem,és tanits meg szeretni, érints meg és ne engedj a világ tomboló viharában elveszni.A szerelem egyszerre gyógymód és ékszer,s ha megtalálod ragyogni fog tőle arcod és szíved. Kéz a kézben át viharok tengerén,hol dúlnak hullámok kegyetlen harcot természet s ember ellen sötétlő fellegek leplének idején.De ha szorosan fogod kezem s … Olvass tovább

Őszinte vallomás Ahogy tágra nyilt szemeibe bámultam,szinte elmerültem mint tengerkék óceánban.Az idő megállt s nem haladt tovább,a szívem kihagyott néhány ütemett és úgy dobogott tovább. Szeretlek-suttogtam volna mint édes imádságot, de oly elhasznált már ez a szó,és nem fedi a teljes igazságot.Van mikor a csend többet mesél,szemei tükrében ragyogni úgy mint valósággá álmodott remény. Vannak … Olvass tovább

Szabad madár Van hogy a folyó vagyok neked és van hogy a part.Mikor folyó vagyok elárasztlak szerelmemmel és csak ringatlak mint ártatlan virágszirmot a szél.Máskor pedig a hallgatag csendes kihalt part,és csak várom hogy a szerelmet mit irántam érzel picit kimutasd. Szeress hogy szerethesselek,és a szivünkből áradó fénytől megváltozik az eddig zord világ,és ettól a … Olvass tovább

Szunnyadó csillagok Ó ti huncut csillagok,csalfa égitestek,szikrázva szórjátok sejtelmes fényeteket,mellyel álmot hoztok fáradó szemeimre.Az éjszaka és benne az álom mennyi szépet ígér, de követi a hajnal és nyirkossan párás kézzel minden reményt széjjeltép.Álmaim mint villódzó fények szóródnak szét a múló sötét felszínén,és nem hagynak hátra mást mint hiányzó érzést vihart kavarva,még szunnyadva ébredő,de máris félelemtől … Olvass tovább

Kósza gondolat Néha szeretnék szellő lenni és minden indok nélkül símitani arcodat,s lágyan suttogva csittitani a lelkedben dúló harcodat. Ébredéskor sóhajod lenni,mert akkor büntetlenül lophatnák édes ajkadról csókokat. Álmod lenni,mert minden éjszakát veled tölthetnék,kéz a kézben át vágyak ringató tengerén.Napsugár lenni mely óvon ölel át, vagy eső mely lemossa könnyeid nyomát, és érinti lágyan arcod … Olvass tovább

A pillanat varázsa Szépséges szemeid tengerébe merülve, bár álmodhatnák egy szebb holnapot,hol a szenvedély nem szégyen,hanem erény és úgy takarja be szeretre fázó szívedet, mint puha meleg takaró. Nem számit a tegnap sem a holnap,a pillanat áldott szépségét kell őriznünk és az idő mint varázslat,egy szempillantásra megáll. Talán mosolyog az ártatlan szépség csillagként suhanó fényén,talán … Olvass tovább

Az út csak az enyém…. Néha jeges hideg hangja van az éjnek ahogy hozzám beszél,halott halva született ötlet ami most benned él,add fel menekülj -suttogja.Dermesztő csend ami követi, az út előttem csak az enyém,de most még ködbe burkolt idő fedi. Ha feladom sohasem derül ki mi lesz a történet vége,és nem is vagyok képes harc … Olvass tovább

Nincs visszaút Megannyi utat bejártam már saját utamból, botlottam már kőbe,és léptem óvatlanul ezer és ezer gödörbe.Volt hogy átkeltem ingatag hidakon,és volt amelyiken átkeltem, és magam vetettem rá tüzet és néztem ahogy lángol. Visszaút nincs csak mindig előre,a világ furcsa kettősség és van hogy zord arcát fedi fel előtted. Aztán mikor hited meginog,gyengéd kézzel hessentve … Olvass tovább

Angyal sötét szárnyakon Angyalszárnyak sötét álmokból,szántják lelkedet szenvedéllyel amitől ágyadban csak hánykolódsz.Most emberből angyal leszel,vagy ördöggé változol,attól függ lelkedben napsugár vagy vihar tombol. Angyal fekete szárnyakon,az éj sötétjében nem láthatom,de szárnyainak édes suhogását boldogan hallgatom.Bár még nem tudom hogy szeretni jöttél-e,vagy megkísérteni hogy lelkemet elrabold. Ahogy ágyamban fekszem tűzként lobban a szenvedély,égeti lelkem s eloltani … Olvass tovább

Hazám Ha látod hogy álmodom,ne ébresz még, csak takarj be lágyan könnyedén. Álmomban látlak és veled vagyok, vándornak születtem,folyton úton vagyok. Bár néha messze magam mögött hagylak, még sem vádolsz,s ha visszatérek hozzád karod kitárod.Belőled születtem,s ha meghalok te fogadsz magadba és átkarolsz. Határodon belül minden más,aprócska kicsiny világ. Itthon zöldebb a fű,édesebb a levegő,és … Olvass tovább

Szerelem és félelem Mikor rád gondolok nem kellenek nagy szavak, szemeidbe nézve ott látom csillogni önmagam. Nem kell szó mely zeneként hagyja el ajkadat, elég a sóhajod és hallom,érzem minden gondolatodat. Érintésed lágy szellőként símogat, édes érzés, mégis borzongásként fut végig rajtam. Egyszerre vágyom érezni,és rettegek ha elveszitem, hogy fogom túl élni. Ez hát a … Olvass tovább