Fogod majd a kezem?
Naplemente ódon borozó teraszán. Összebújva ülünk, most boldog vagy talán. Halványan megcsillanó kósza napsugár Játszik arcunkon, lassan szürkül a határ. Csókot lehelsz számra – már nem úgy, mint régen Kihűlt a szenvedély, megtört, elmúlt – érzem. A távolban hegedű sír, megkönnyezem. Lopva pillantasz felém, megfogod kezem. Színlelt, hamis idill, szótlan ölelésünk, Valahol meghasadt elnyűtt kötelékünk. … Olvass tovább