Fogod majd a kezem?

Naplemente ódon borozó teraszán. Összebújva ülünk, most boldog vagy talán. Halványan megcsillanó kósza napsugár Játszik arcunkon, lassan szürkül a határ. Csókot lehelsz számra – már nem úgy, mint régen Kihűlt a szenvedély, megtört, elmúlt – érzem. A távolban hegedű sír, megkönnyezem. Lopva pillantasz felém, megfogod kezem. Színlelt, hamis idill, szótlan ölelésünk, Valahol meghasadt elnyűtt kötelékünk. … Olvass tovább

Virágtündér

Hangtalan ébred a reggel, s álmokat űz el a fénye. Oszlik a szürke homály, éled a tarka világ. Mozdul a fűben az élet, lágy neszezés, puha léptek, Fák hasadékain át, halkan a szél muzsikál. Álmosan ébred a kert is, rezdül ezernyi virága: Frézia, rózsa, akác, tátika és tulipán. Kelyhükön ékszer a harmat, csillan a sok … Olvass tovább