Zsebike

Varga Katalin: Tizenkét cica története Pinki maminak tizenkét macskája lett. Két év alatt ennyi kiscica született. Több, mint két éve kóborka vadócként érkezett Időbe telt, mire szelíd lett. Ám akkor a pocakjában öt kis élet növekedett. Ami minket is meglepett. Szerencsére mind az öt cicusnak gazdija lett. Háromról tudunk, Bécsből jönnek róluk a fényképek. Aztán … Olvass tovább

Varga Katalin: Születésem Azt mondják, ahogy idősödik valaki, annál több gyermekkori emlék jut eszébe. Ilyen emlék nekem a különös születésem is. Abban az évben Tapolcán laktunk. Április 16-án reggel Édesanyámnál beindultak a jósló fájások. Mivel a kórház a szomszéd utcában volt, gyalog indultak el. De akkora hófúvás keletkezett, hogy az út fél óráig tartott. Beérve … Olvass tovább

1. -Hatalmak, és másodlagos, oltalmi, transz oldatokkal okitott életi tilalmak! Határozott létezéssel alapított akarati,vitatott, léti értelemben az érzéssel adott igaz igazságok! Adható a tan! Adható az érzelmi vigasz! Adva adottan adott az adhatatlan, értelmi érzéssel átítatott szív adta transz! Hagyomány és néptörténetben megirt analóg báj! Idézett szeretetben, könyörgéssel átítatott utálati morál! A fény ösvénye! A … Olvass tovább

Varga Katalin: Volt egyszer egy Toronyklub Háromévesen tizennégy évig egy negyvennyolc lakásos, két udvaros bérházban laktam a szüleimmel. Rozália u. 3. szám alatt, a “Kaszárnyában. A kis udvar érdekessége volt egy magas torony. Régen szélmalom volt. Ablakom az Óvodára nézett. Láthattam Sopron egy reszét, a Tűztoronnyal. Házbeli tornyunk aljában egy klub alakult. Toronyklub lett a … Olvass tovább

Varga Katalin: Emlékeim az iskolából Szeptember elsején kezdődik az új tanév. Nekem erről egy régi iskolai emlékem jutott eszembe. Orosz tanárunk fura, vidám fickó volt. Mesternek szólítottuk. Szokása volt, hogy órája elején megállt az ajtóban és onnan dobta az osztálynaplót az asztalra. Egyszer megtréfáltuk. Egy csomó krétaport szórtunk a tanári asztalra. Jött Mesterünk. Napló röptetés. … Olvass tovább

Varga Katalin: Curmi lettem Kukuccs. Itt a ti blogíró cicátok. Bolyhoska voltam. Apa a régi cicájára emlékezve nevezett el Curminak. Mert, hogy hasonlítok rá. Nővérkém is így lett Baba. Régi, másik cicája után. Továbbra is rosszalkodunk ám. Ki lettünk tiltva Anya szobájából, mert a tévéje majdnem a földön végezte általunk. Egy cica volt a tévében. … Olvass tovább

Varga Katalin: Méghogy ivartalanitás? Még mindig Pinki. Augusztus elején Anya, Apa rólam döntöttek. Csak úgy, telibe. Az ivartalanítás 2024 augusztus 5-én 10 órakor lesz Pinkinek Sárváron. IVARTALANÍTÁS??? Ezt nem gondolhatjátok komolyan? TILTAKOZOM miauuu…. Augusztus 5. reggel 9 órakor Apa bezárt egy rácsos kalodába, vagy mibe. Segitsééég! Indultunk. Én útközben kiugrottam a kalodából, egyenesen Apa nyakába. … Olvass tovább

Varga Katalin: Mint egy orvos Tegnap este nagyon rosszul lettem. Ilyet még sosem éreztem. Mozgássérültként, harminckét kilósan azért nem voltak nagy gondjaim. De tegnap este erős szúrást, nyomást éreztem a mellkasomban. Szúrt a két hónaljam is. Alig kaptam levegőt. Erős szivdobogásom volt. Szóltam a páromnak. ŐT még mentősként ismertem meg. Láttam rajta, ő is megijedt. … Olvass tovább

Varga Katalin: Holnap már öt éve Szalad az idő bizony. Öt éve lesz, hogy itt élünk. Az elején rendben volt minden. Az újdonság varázsa, közös vásárlások Sárváron. Jó volt az autónk is. Három táskányi élelem volt a csomagtartóban. Tudom, most mindenkinek sokkal nehezebb. De nem éhezünk. Van fedél a fejünk felett. Sok öröm az állatkáinkkal. … Olvass tovább

Varga Katalin: Kópékirályok Kukuccs. Megint benyávogtam. Ebben a nagy hőségben is töretlen energiával. Csak egy nagy, fekete-fehér és egy kicsi sötétszürke, tigriscsikos villanás vagyunk. Hozzuk ám a formánkat. Néhány napja lakberendezőként ténykedtünk Anya szobájában. Mert csak. Nem mutatnak jobban az asztal helyett a földön Anya csetreszei? Művészi csendéletet alkottunk lent belőlük. Volt nagy csörömpölés. Serencsére … Olvass tovább

Varga Katalin: Bözse Mostanában régi emlékek jutnak az eszembe. Ez a harminchat évvel ezelőtti történet is Bözséről. 1988 őszén Hajdúszoboszlón üdültem egy Gyógyszállóban. Ahogy beléptem a szobába, ott ült Bözse az ágyon, elmélyülten kötögetett. Egyből szimpátia alakult ki közöttünk. Mint kiderült az apósának készült az a kardigán. Harmadik szobatársunk, betegség miatt nem jött el. Így … Olvass tovább

Varga Katalin: Két hét szerelem Harmincöt éve történt, mégis szivesen emlékszem rá. Akkoriban, minden évben az O.R.F.I.-ban kaptam két hetes komplex kezelést. Szerettem ide járni. -89-ben is így történt. Egy asztalhoz kerültem az ebédlőben egy kedves fiatamlemberrel. Autóbaleset utáni kezelésen volt. Egyből vonzalmat éreztünk egymás iránt. Elvált volt, jóképű. Csillogó barna szemeivel elvarázsolt. Sokat beszélgettünk. … Olvass tovább

Varga Katalin: Szellemek márpedig léteznek Lehet, hogy már írtam ilyenről? Na de akkor is léteznek. Ennek a háznak az eredeti tulajdonosai már évek óta nem élnek. De érezzük a jelenlétüket. Ruháink tűnnek el. Fésűk, használati tárgyak. Aztán visszakerülnek. Hangok, érintések a takarón. Tavaly nyáron egyik nap víztócsát láttam a fürdő előtt. Nem a kutya volt. … Olvass tovább

Varga Katalin: Bolyhoska kandúrka vagyok Tollba nyávogta Bolyhoska három hónapos blogiró kandúrka: Miaúúú… Mostanában Apa minden délután felhoz minket Fürgikével a pincéből a házba. Kezdődhet a garágzdálkodás ezerrel, meg a játék. Hatalmas kergetőzések vannak. Le akarjuk nyúlni Anya vacsoráját este. De minő inkvizició, Apa nem engedi. Letessékel minket. Imádjuk a lézeres lámpa fényét kergetni Métereseket … Olvass tovább

Varga Katalin: Mini-kuckó menhelyünk Van egy Mini-kuckó menhelyünk. Évek során több állatot megmentettünk. Van most öt cicánk és egy kutyánk. Érzik ők, hogy számithatnak ránk. Sali cicát még Sopronból hoztuk. Okos, szép szeszélyeit már megszoktuk. Akela kandúrfi öt éve sétált be hozzánk. Nagy haspárti, dorombolós rosszaság Pinki művésznő kolóniás, vadmaccs volt. Kaptunk már tőle nyolc … Olvass tovább

Varga Katalin: Ákom-bákom hadsereg Hatévesen már Gazdag Erzsi versét szavaltam az Ákom-bákom hadsereget. Hagyomány volt az óvodában szeptember elsején. Az iskolások feljöttek értünk a leendő elsősökért a domb tetejére az oviba. Középen mi, kétoldalt az iskolások. Így vonultunk nagy dobpergéssel a domb aljára az iskolába. Műsor is volt. Egy hosszú verset tanultam meg. Aprócska, szöszke … Olvass tovább

Varga Katalin: Lara Miranda Lara Miranda egy tündéri Reborn baba. Éppen olyan, mint egy igazi csecsemő. Nyolc éve kaptam születésnapomra egy barátnőmtől Békés megyéből. Eva egy Reborn baba készítő manifaktúrában készít ilyen bébiket. Ki lehet választani a baba nemét, haj és szemszínét. Ruhácskáik, cumijuk, mózeskosaruk van. Így érkezett hozzám Larus is csomagban. Szépen felöltöztetve, cumival … Olvass tovább

Varga Katalin: Az én Nema leventém Még a Távirdán dolgoztam. Ha délelőttös voltam a fél hetes busszal mentem dolgozni. Egy idő után már ismerősek voltak a felszálló utasok. Volt egy szőke srác. Mindig mosolygott rám szótlanul. A buszon egy kapaszkodót használtunk. Hirtelen fékezésnél megfogta a kezem. Aztán egy idő múlva már eljutottunk a köszönésig. Ennyi … Olvass tovább