Karantén történetek: Tizennegyedik történet: Pandémia

Oly hirtelen csapott le az egész világra, mint egy nem várt villámcsapás. Jött, fertőzött, terjedt. Először nem tudtuk felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történik. Olyan érzés keringett az emberekben, mintha egy galaktikus világba csöppentünk volna, és ha felébredünk, csak egy rossz álomnak fogjuk elkönyvelni. Lassan már másfél éve velünk van, hiába próbáljuk megállítani. Abban bíztunk, … Olvass tovább

Az elnémult telefon

Minden reggel arra ébredtem, amíg ki nem nyitom a szemem, látom arcodat. Úgy érzem, mindig itt vagy mellettem. De amikor kinyitom, te már nem vagy ott. Pedig milyen jó érzés volt úgy ébredni, hogy éreztem, és hallottam minden egyes lélegzeted. Néha, ha még volt idő, és nem kellett rohanni, néztem arcodat. Te még álmodban is … Olvass tovább

A szikla peremén

Soha nem gondoltam, hogy eljön az a nap, ami megváltoztatja egész életemet. Nyár közepén járunk, negyven fokos melegben, amikor éreztem magam körül a hideg levegőt. Egyedül élek, nem hiszem, hogy valaki kinyitotta az ajtót kopogtatás nélkül, de ha huzat lenne, az is meleget ontana. Egy kis idő után már azt is érzetem, hogy valaki ott … Olvass tovább

A szekrény mélyén

Én most felkelek, kimegyek a konyhába, és elbújok a szekrénybe. Úgy is van olyan hely, ahová én még beférek. Lehet, ki sem jövök onnan. Olyan rossz voltam ma, hogy szerintem engem nem fog keresni senki. Hiányozni fogok valakinek? Vagy, itt fogok éhen halni. Már érzem is, hogy pár perc múlva korogni fog a gyomrom. Majd … Olvass tovább

A kerti törpe, és az angyal

Egyszer volt, s talán igaz sem volt, élt egy kerti törpe, akit Kamillának hívtak. Teljesen más volt, mint a többiek, mert ő tudta a szemét forgatni, bármelyik irányba. Ha hangokat hallott, máris abba az irányba nézett. Igaz, járni nem tudott, de nagyon szeretett élni. Egyik este, amikor épp a Nap lemenni készült, Kamilla érezte, mintha … Olvass tovább

A cipőfűző álma

Évek óta ebbe a pici cipőbe fűznek. Pedig hosszabb vagyok, mint amilyennek lennem kellene. Ezért állandóan sáros, koszos, vizes leszek, mert mindig rám lépnek. Én át szeretnék menni, egy felnőtt ember cipőjére… és akkor biztos, hogy jobb dolgom lenne. – Ne! Már megint mosni kell? Nem akarom! Levesznek ilyenkor a cipőről, beáztatnak, majdnem egy napig … Olvass tovább

A harmadik szem

Elérkeztem végre ahhoz a pillanathoz, amire már egész életemben vágytam. Terhes vagyok. Amikor az orvos közölte velem, nem tudtam a könnyeimet visszatartani. Úgy éreztem magam abban a pillanatban, mint egy bohóc. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az orvos rám nézett, és nem tudta, hogy boldog vagyok, vagy szomorú. Még mielőtt megszólalt volna, próbáltam … Olvass tovább

Tollpihék: Kilencedik történet: Pihepötty, és a csillagpor

Egyszer egy éjszakán Pihepötty arra ébredt, hogy a nagypárnát, amiben ő lakott, hozzákezdték ütni. Jött jobbról, majd balról, alul, felül, mindenhonnan. Szegény kicsi tollpihe, olyan sok ütést kapott, hogy azt hitte, nem fogja túlélni. – Jaj, anyu! De jó lenne most, ha itt lennél, és adnál nekem egy gyógypuszit, akkor rögtön begyógyulna a sebem -mondta … Olvass tovább

Együtt: Második történet: A fekete esküvő

Kriszta beszállt a taxiba, és nem nézett vissza. Győző ott állt még pár percig, nézte, ahogy a kocsi balra fordul. Szíve kezdett egyre erősebben dobogni. Nem tudta, most a szomorúság okozta a lüktető érzést, vagy a szívinfarktus közelít felé. Pár perc után elindult, arra amerre a taxi, majd a kereszteződésnél balra fordult. A szeme az … Olvass tovább

Pillanat: Hatodik történet: Az évnyitó

Az évnyitón kezdődött volna, az új gimis éveim. De reggel, amikor felébredtem, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Hirtelen az álmom kezdett kavarogni a fejemben. Láttam, amint ott állok az évnyitón, a harmadik sorban. Épp a Himnuszt szavalták, amikor minden hang nélkül valami megérkezett. Mindenki a valamire nézett, de mire én pont láttam volna az alakját, egy … Olvass tovább

Az éjjel hazafelé mentem

Pontosan nem tudom, hogyan, és hánykor értem haza. Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor vettem észre, az ingem, és mindkét kezem tiszta vér. ;Nem hiszem el!; Kiáltottam, a küszöbön átlépve, majd hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy pár másodperc után a szobát fekvő helyzetemben fordítva láttam. Majd megjelentek a pici apró fehér … Olvass tovább

Téli világ Apeva

Téli világ Apeva Hó esik szüntelen. Minden fehér mint az álmomban. Bús napon nézem a jégcseppeket. Hajnal köszönt rám. Tél szele csapta meg fáradt arcom. Besötétedett. A várt tél meghozta fagyos arcát. Borongós napok. A fenyő ágain jégcseppeket ringat a bús szél. A hideg megrázza egészségem. Megjött a migrén.

A halál suttogó hangja

Ott, abban a pillanatban, meghallottam a halál suttogó hangját. Egyszerű volt, de könyörtelen. Nem foglalta rímbe, nem is mondta szépen, de értettem minden egyes szavát. – Eljöttem érted, nincs visszaút… Én csak ott álltam, vártam a csendet. Nem akartam több szót, több mondatot hallani. Szememmel kerestem a halál arcát. De nem láttam sehol. Vagy nem … Olvass tovább

Őszi nap: Első történet: A lift

De várom már azt a pillanatot, amikor Liza megjelenik, itt az ajtóm előtt. Érzem, már messziről a parfümje illatát. Ilyenkor elképzelem magamban, ott áll, a hosszú barna haja kontyba fonva, arcán nincs smink. Nem is kell. Fiatal még, ne tegye tönkre gyönyörű arcát. Ruhát nem is tudok választani, hisz mindegyik jól áll rajta. Bár, lehet … Olvass tovább

A golyó süvítő hangja

Abban a pillanatban, amikor megláttam a puskát a kezében, hirtelen lefagytam. Ha valaki azt mondja, állj arrébb egy kicsit, biztos nem tudtam volna megtenni. A gáztűzhely a hátam mögött, előttem az asztal, de kést nem látok sehol, vagy épp a klopfoló, hol van? Péter! A férjem! Nincs itthon, elszaladt a boltba. Még nem ért haza? … Olvass tovább

Fekete-fehér

Fekete -fehér Fekete-fehér tűz és víz jó és rossz hű és hűtlen. Szép és csúnya sovány és kövér magas és alacsony érzéki és érzéketlen. Megértő és lelketlen szerető és gyűlölő barát és ellenség kíváncsi és közömbös. Mind lehetünk egyszerre, de mind lehetünk külön- külön. Rajtunk áll, teszünk ellene, vagy maradunk félelmünkön…

Bakancslista: Második történet

Gondolataimban mindig ott motoszkált, hogy bakancslistát kellene már írnom. Sok dolog van, ami szerintem csak a képzeletemben lesz elérhető, de hátha egyszer sikerülni fog. Elővettem egy füzetet, és hozzákezdtem írni: Bakancslista… 1., Kocsi vásárlás. Azért tettem ezt az első helyre, mert imádok vezetni, és ha teljesíteni akarom a listámat, jobb lenne kocsival menni. 2., Nagy- … Olvass tovább

Egy pillantás

Vasárnap hajnalban, a nagy mulatozás közepette, gondoltam lemegyek a parkolóba és megnézem a kocsit. Remélem nem törték fel, a kerekei még megvannak. Néha nem árt az ellenőrzés. A domb tetejéről egy kis mellékúton elindultunk barátnőmmel. Pár méterrel előttünk, láttam ott állt egy férfi és mosolyogva engem nézett. Én is néztem őt, de nem volt ismerős. … Olvass tovább

Hajnalhasadás

Hajnalhasadás A hajnalhasadás kifürkészi, az éji sötétségnek lágy ütemét, majd elrendezi a szerepcserét. Korán kel, és az estét megigézi. A nap sugarát messziről nézi, lehunyja elfáradt, zöldellő szemét, nyugovóra hajtja álmos fejét. Az Álommanót halkan becserkészi. Érzi, tovaszáll hamar a lágy szél, de közben megérinti puha vállát. Lassan eltűnik a lámpafénynél. Álmában megsimítja bő szakállát, … Olvass tovább