Nem szabad

Szívem mélyén van egy hely, amit Neked tartok fel, pedig mondtam már sokszor magamnak, hogy nem szabad! Hiába tiltakozom, hiába nem akarom, pedig mondtam már sokszor magamnak, hogy nem szabad! Szemedbe nézek fájón, elmerengek imádón, pedig mondtam már sokszor magamnak, hogy nem szabad! Egyszer majd csak vége lesz, elérek szerelmemhez, pedig mondtam már sokszor magamnak, … Olvass tovább

Az ablakon át

Az iroda ablakából pont a parkra lehetett látni. Ednek szerencséje volt, hogy az íróasztala az ablak előtt állt. Ha épp nem egyenesen előre nézett, hanem baloldalra fordította picit a fejét, akkor az egész tér a szeme előtt volt. Szerette nézni, éppen ki sétáltatja a kutyáját, ki ül a padon, és közben mit csinál, majd a … Olvass tovább

A legszebb ajándék

Karácsony estéjén, télvarázs költözik fáradt lelkünkbe, ilyenkor minden gondunk elszáll, a szeretet lép életünkbe. Míly szép lenne mindig hófehérben látni az egész világot, és nem észrevenni a sok ajándék között a virgácsot. A szentestét együtt tölteni az egész családdal szeretetben, legyen megértés, elfogadás, de nem csak a képzeletünkben. Egy mosoly, egy ölelés a legnagyobb kincs, … Olvass tovább

Életem naplójából: Tizenharmadik történet: Az a bizonyos mondat… / Az emlékek emléke…

Kislány koromban a nyári szünetet mindig a nagyszüleimnél töltöttem. Szerettem ott lenni, a vidéki levegő illata számomra kellemes érzés volt. A nagymamám minden nap főzött, süteményt sütött, megtanított kötni, varrni, hímezni. Rengeteg állatot tartottak, az unokatestvéremmel mi is próbáltuk kivenni részünket a munkából. Papó dolgozott, de minden nap délben hazajött ebédelni. Már délelőtt az órát … Olvass tovább

A 999. miskolczi csizmadia mester

Miskolcz városában, a XIX. században sok csizmadia mester élt. Egymástól vették el a munkát, sokuknak a fizetése már az ételre sem volt elegendő. Egyszer aztán, ketten megbeszélték, hogy ez így nem mehet tovább. Minél többen lesznek, annál rosszabb lesz. Valamit tenniük kell. – Te Pista! Nem tudok már a gyerekeimnek ételt adni. Nincs munka, nincs … Olvass tovább

Kop-kop

Mint minden este, azzal a gondolattal feküdtem le, hogy másnap ugyanúgy fogok felkelni. Az óra csörgés előtt fél órával kinyitom a szemem, még pár percet pihenek, majd elindulok a konyhába, és már iszom is a kedvenc kávémat. De nem így történt. Reggel, mikor próbáltam kinyitni a szemem – ami nagyon nehezen ment –, éreztem, hogy … Olvass tovább

Már sírnak a fák

Hullajtják levelüket ősz hajnalán a fák, színes alakjuk egyenként a könnycseppeket alkotják. A legtöbb madár is otthagyta meleg otthonát, megjött a hideg, talán ezért sírnak már a fák.

Vihar

Vihar Vihar tombol lelkem legmélyebb bugyrában. Hol fent, hol lent zengi fájdalmas mély húron pendülő szólamát. Tik-tak, tik-tak, hallom messziről az óra kattogó hangját. A vihar elvonult, szememből a könnycsepp áradat lassan eltűnik. Fáradt vagyok. Pihennem kell.  

Hó-Ember: Tizenkettedik történet: Jégcsapok

Megérkezett a tél. A gyerekek már nagyon várták. Végre lehet hó csatázni, és persze a legfontosabb, hóembert építeni. A legjobban azt szeretik, amikor a sárgarépát beleteszik a helyére. Akkor látják, milyen gyönyörű munkát végeztek. Nem telt el sok idő, amikor már a fagy is megérkezett. Kezd egyre hidegebb lenni. Ilyenkor van, amikor a háztetőről lefolyó … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizennegyedik történet: Pandémia

Oly hirtelen csapott le az egész világra, mint egy nem várt villámcsapás. Jött, fertőzött, terjedt. Először nem tudtuk felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történik. Olyan érzés keringett az emberekben, mintha egy galaktikus világba csöppentünk volna, és ha felébredünk, csak egy rossz álomnak fogjuk elkönyvelni. Lassan már másfél éve velünk van, hiába próbáljuk megállítani. Abban bíztunk, … Olvass tovább

Az elnémult telefon

Minden reggel arra ébredtem, amíg ki nem nyitom a szemem, látom arcodat. Úgy érzem, mindig itt vagy mellettem. De amikor kinyitom, te már nem vagy ott. Pedig milyen jó érzés volt úgy ébredni, hogy éreztem, és hallottam minden egyes lélegzeted. Néha, ha még volt idő, és nem kellett rohanni, néztem arcodat. Te még álmodban is … Olvass tovább

A szikla peremén

Soha nem gondoltam, hogy eljön az a nap, ami megváltoztatja egész életemet. Nyár közepén járunk, negyven fokos melegben, amikor éreztem magam körül a hideg levegőt. Egyedül élek, nem hiszem, hogy valaki kinyitotta az ajtót kopogtatás nélkül, de ha huzat lenne, az is meleget ontana. Egy kis idő után már azt is érzetem, hogy valaki ott … Olvass tovább

A szekrény mélyén

Én most felkelek, kimegyek a konyhába, és elbújok a szekrénybe. Úgy is van olyan hely, ahová én még beférek. Lehet, ki sem jövök onnan. Olyan rossz voltam ma, hogy szerintem engem nem fog keresni senki. Hiányozni fogok valakinek? Vagy, itt fogok éhen halni. Már érzem is, hogy pár perc múlva korogni fog a gyomrom. Majd … Olvass tovább

A kerti törpe, és az angyal

Egyszer volt, s talán igaz sem volt, élt egy kerti törpe, akit Kamillának hívtak. Teljesen más volt, mint a többiek, mert ő tudta a szemét forgatni, bármelyik irányba. Ha hangokat hallott, máris abba az irányba nézett. Igaz, járni nem tudott, de nagyon szeretett élni. Egyik este, amikor épp a Nap lemenni készült, Kamilla érezte, mintha … Olvass tovább

A cipőfűző álma

Évek óta ebbe a pici cipőbe fűznek. Pedig hosszabb vagyok, mint amilyennek lennem kellene. Ezért állandóan sáros, koszos, vizes leszek, mert mindig rám lépnek. Én át szeretnék menni, egy felnőtt ember cipőjére… és akkor biztos, hogy jobb dolgom lenne. – Ne! Már megint mosni kell? Nem akarom! Levesznek ilyenkor a cipőről, beáztatnak, majdnem egy napig … Olvass tovább

A harmadik szem

Elérkeztem végre ahhoz a pillanathoz, amire már egész életemben vágytam. Terhes vagyok. Amikor az orvos közölte velem, nem tudtam a könnyeimet visszatartani. Úgy éreztem magam abban a pillanatban, mint egy bohóc. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az orvos rám nézett, és nem tudta, hogy boldog vagyok, vagy szomorú. Még mielőtt megszólalt volna, próbáltam … Olvass tovább

Tollpihék: Kilencedik történet: Pihepötty, és a csillagpor

Egyszer egy éjszakán Pihepötty arra ébredt, hogy a nagypárnát, amiben ő lakott, hozzákezdték ütni. Jött jobbról, majd balról, alul, felül, mindenhonnan. Szegény kicsi tollpihe, olyan sok ütést kapott, hogy azt hitte, nem fogja túlélni. – Jaj, anyu! De jó lenne most, ha itt lennél, és adnál nekem egy gyógypuszit, akkor rögtön begyógyulna a sebem -mondta … Olvass tovább

Együtt: Második történet: A fekete esküvő

Kriszta beszállt a taxiba, és nem nézett vissza. Győző ott állt még pár percig, nézte, ahogy a kocsi balra fordul. Szíve kezdett egyre erősebben dobogni. Nem tudta, most a szomorúság okozta a lüktető érzést, vagy a szívinfarktus közelít felé. Pár perc után elindult, arra amerre a taxi, majd a kereszteződésnél balra fordult. A szeme az … Olvass tovább

Pillanat: Hatodik történet: Az évnyitó

Az évnyitón kezdődött volna, az új gimis éveim. De reggel, amikor felébredtem, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Hirtelen az álmom kezdett kavarogni a fejemben. Láttam, amint ott állok az évnyitón, a harmadik sorban. Épp a Himnuszt szavalták, amikor minden hang nélkül valami megérkezett. Mindenki a valamire nézett, de mire én pont láttam volna az alakját, egy … Olvass tovább

Az éjjel hazafelé mentem

Pontosan nem tudom, hogyan, és hánykor értem haza. Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor vettem észre, az ingem, és mindkét kezem tiszta vér. ;Nem hiszem el!; Kiáltottam, a küszöbön átlépve, majd hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy pár másodperc után a szobát fekvő helyzetemben fordítva láttam. Majd megjelentek a pici apró fehér … Olvass tovább