Magány

Zokogva sírok, őrjöngve üvöltök a fal tövében, melyet önnön védelmem jegyében emeltem a magasba. Mélabúsan várom, szavadat kívánom, minden órában, melyek hosszabbnál hosszabbnak tűnően nyúlnak el az örökkévalóságba. Reményt adva, örömet szolgálva simul felém hangod, mely vigaszt nyújt miközben útra kelek a világ rideg és zord sötét ösvényén. Siralomvölgy, elhagyatott sziget lelkem, melyben a világ … Olvass tovább

A Föld peremén

Mint bűnből fogant, bűnös lélek, kiátkozott angyalként, keringünk eme a sötét homályban. Akárcsak Ádám a tiltott gyümölcs által, istenek lettünk eme istentelen világban. S Így állunk itt most kivetve, társadalmunk vékony peremén. Megvetve, kitaszítva, csupán mert az beteges dogmákat megcsúfító gondolatok cikáznak tövis koronától ékelő fejünkben. De, hogyan is lehetne boldog békét kívánó lényünk e … Olvass tovább

¿Hazám?

Elegem van, egy rövid két szavas mondat, mégis többet mond annál mit vezetőink szólnak. Elegem van, miért is kellene több, ha ez a jele annak, hogy az ember hiába küzd. Vége van, egy ezeredév lezárult, elbuktak a jók s előre tört a gonosz. Vége van, mi mindent megtettük mégis a hülyeség az mi uralkodik felettünk. … Olvass tovább

Ál(szent)

Mily gyönyörű az élet, annak ki nem áll ellent a kéjnek. Mily mámorító a bánat, annak ki okozza a keserves éjszakákat. Mi lehet tragédia abban, mely boldogságot kínál egy keserves pillanatban? Mi értelme lehet annak a világnak, mely el tiporja azt ki nem részese a norma hazugának? Miért az álszent az érték, mely szentnek titulálva … Olvass tovább

Vak ábránd

Bánatos hegedű húrját pengeti a szél, szomorú dallama sok helyre elér. A dallam, mely az ember szívébe mar, nem kevesebbet, de egy érzelmet takar. Búsan tekint lelkem a sötét tájra, melyet az önkény szava bocsátott eme szürke homályba. Talán a sötétet egyszer elárasztja a fény, minden szép lesz, s a természet újra életre kél.

Szédület

Egy bohóc ki egyes egyedül áll a színpadon, kinek nem tapsol senki csupán az üresség kongó magánya tölti meg a termet. Így érzem magamat én is e szomorú borús őszi reggelen, melyen nem kelet fel számomra a nap, s a sötét homály lepi el reményekkel szédített lelkem. Bú és bánat keserű ízét érzem a reggeli … Olvass tovább