Vadonban

Vadonban Uniformizálódott a világ, nincsen már távolság. Az afrikai vadonban ugyanazt a pólót hordják. A tolldísz csak maskara a bennszülöttek fején. Tisztelettel őrzik az elődök emlékét. De zsebükben ott lapul a mobiltelefon, s nagyokat nevetnek a naiv utazókon. Színjáték az ősi tánc, s a lányok fűszoknyája, mégis híven járják, hisz törzsük hagyománya. Érzik, tudják, ez … Olvass tovább

Mátkájáért síró lány

Mátkájáért síró lány Bíborbársony az ég alja, édes rózsám, gyere haza. Messze idegenben, távoli országban be vagy én kedvesem hét toronyba zárva. Kerekedik egy nagy felhő, az én rózsám haza nem jő. Hervadt virág lelkem, nincsen orvossága, én vagyok a földön a legbúsabb mátka. Vidd el, madár, a levelem, keresd meg a szerelmesem! Röpülj oda … Olvass tovább

A kismadár dala

A kismadár dala Didereg az árva pelyhes kismadárka, nincsen meleg háza, csak egy ócska ágfa,. Nem védi a tollát, sem a pici torkát bolyhos meleg bélés, nem adnak csak pénzért. Most mitévő légyen, mókust kéri szépen, odúja szélében megbújhat-e télen? Finom a bundája, hadd feküdjön rája, meghálálja majdan édes, csengő dallal.

Fehér és fekete

Fehér és fekete Selyem bundás fehér cicám hová tűntél hirtelen? Kerestelek kinn a kertben, s a szobában idebenn. Benéztem az ágyak alá, párnát szórtam szerteszét. Felforgattam a fáskamrát. Hol csavarogsz, kis csibész? Lementem a pincébe is, tűvé tettem a padlást. Nem villant meg a sarokban fehérselyem hóbundád. Egyszer csak a kéménylyukból ismerős hang nyivákol. Megvan … Olvass tovább

Vág-parti szeretők

Vág-parti szeretők Hulló levél, száraz levél, réges-régi múltról mesél. Szép leányról, fess legényről, elfeledett bús regényről. Szerette az ifjú a lányt, nem volt náluk boldogabb pár. Gazdag volt a leány apja, szegény fiút nem állhatta. Megszöknek és elbujdosnak, messze földön fészket raknak. Szövögettek titkos álmot, arany ködben szebb világot. Elszakadt a szőttes hamar, erős vár … Olvass tovább

Fóbiák, félelmek

Fóbiák, félelmek Életünk során valamennyien különféle félelmekkel nézünk szembe, melyek kisebb-nagyobb mértékben meghatározzák viselkedésünket, magatartásunkat. Ezek egy része evolúciós örökség, egyszerűen a túlélést és a faj fennmaradását szolgálta. Félni kellett az ősoroszlántól, mert megtámad és elpusztít, a villám agyoncsap, a tűz megéget. Az elemekkel nem lehet szembeszállni, de meg lehet őket szelídíteni. A tűz megvéd … Olvass tovább

Szilveszter éjjelén

Szilveszter éjjelén Szilveszter varázsos éjszakáján, amikor a csodák történnek, pille szárnyú hópihe tündérek ropják az óév utolsó táncát. Szédülten kavarognak a pelyhek, hófehér palota a világ. Ablakában ezüstös jégvirág, rénszarvasok szántják az eget. Száncsengők csilingelnek nevetve, angyalok hárfákat pengetnek. Bűvös álmot sodor a szerelem, s átszökken vígan a jelenbe.  

Hógolyó röppen

Hógolyó röppen Hógolyó röppen, kacag a gyermek, Bálint és Bence megverekednek. Erős az egyik, a másik gyorsabb? Eldől a játszma még ma, vagy holnap. Lovagi tornán ez nem volt kérdés, harchoz a vitéz felvette vértjét. Páncélos inge fedte a testét, acélos kardja védte a gyengét. Bajvívó pusztán, ha jött az ellen, kiállt a síkra bátran … Olvass tovább

Tizenkét hónap

Tizenkét hónap Csikorog a havas út, repül a szán, Január jégcsapot sodorgat a fán. Hókirálynő fátyla borul a tájra, tündérek aprócska, hópihe szárnya. Február hóhaját büszkén rázza még, de már a fákon megcsillan a napfény. Bújkál a napsugár a lombok között, és a tél halkan sóhajtva elköszön. Március üde zöld rügyeket pattant, friss szellőt fújdogál … Olvass tovább

Karácsony

Karácsony Hideg szelek fújnak, vad viharok dúlnak. Odabent a házban, jó meleg szobában puha fények gyúlnak. Csengők csilingelnek, pihék lengedeznek. Gyertyák fellobognak, angyalok dalolnak, lágyan énekelnek. Ezüstharang kondul, mézes bor kicsordul. Diós-mákos patkó, szán előtt a hat ló kristály havon gyorsul. Orgonaszó zendül, gitár húrja pendül. Fenyőillat úszik, halpaprikás csúszik, gyermekkacaj csendül.

A kutyasétáltatásról

A kutyasétáltatásról Kutyát sétáltatni jó. Főleg tavasszal és ősszel, amikor langyos szellő fújdogál, a hőmérő higanyszála 20-25 fok között balanszíroz, a kora tavaszi vagy a bágyadt őszi napsugár kellemesen simogatja az arcunkat, és nyoma sincs a csípős, metsző szeleknek. Egészen más kérdés a nyári és téli sétafika. Kánikulában soha nem tud elég korán vagy későn … Olvass tovább

Tündértánc

Tündértánc Repül a sítalp, suhan a szán, karcol a hóba csipkecsodát. Korcsolya perdül, fordul a jégen, tündérlány libben, táncol a szélben. Szűzleple omlik, szép szava zúg, fátyolos álma már haza húz. Hópihe selyme zizzen a vállán, északi herceg várja a bástyán. Kékezüst szárnyán röppen a lány, szerelemhárfán tombol a vágy. Hófelhő sodra viszi a fénybe, … Olvass tovább

Utoljára

Utoljára Utoljára kezdődik hatossal a korom. Irtózatos szám, inkább ki sem mondom. Tüzet okád rám a hétfejű sárkány, egyszerre tátja ki mind a hét száját. Egyetlen falással elnyelne a beste, hét fejéből csupán egy is elég lenne. Balga harc küzdeni a fenevaddal, nem űzhetem el semmi féle haddal. Vicsorogva ront rám, perzsel égő heve, kénköves … Olvass tovább

Filozófia a szerelemről

Filozófia a szerelemről Ifjan még az ember szerelemre vágyik. Álmokat dédelget: milyen lesz a másik? Szőke lesz vagy barna, kék vagy sötét szemű? Kislányként a kérdés ilyen természetű. Később már változnak a paraméterek. Nem árt, ha jóképű, de főleg okos legyen. Kedves, nemes lelkű, hűséges barátom. És mellékesen: váltsa meg a világot!

Kiszakadt az égbolt

Kiszakadt az égbolt Kiszakadt az égbolt dunyhája, óriás pelyhekben havazott. Csikorgott a kemény talajon jégvirágok deres ruhája. Kopasz fejüket rázták a fák, sosem láttak még zordabb telet. A gyönge ágak elmerengtek: vad szelek zúgnak, mikor lesz nyár? Hófelhő ült a hegy csúcsára, hetyke gőggel megbújt a völgyben, s bősz dühvel görgetve egy követ, széles csíkot … Olvass tovább

A vitorlás

A vitorlás Sűrű nagy pelyhekben havazik, kristálypalota a világ. Hótündérek lakják tavaszig, ablakán csipkés jégvirág. Fehér trónján ül a Télherceg, hófödte bércek hegyormán. Lába előtt befagyott tenger, foglya egy dermedt vitorlás. Árbocán feszül a lobogó, cibálja a hideg szél. Küszködik, harcol a kis bohó, szabadulni nincs remény. Feladja végül, nem küzd tovább, sorsába belenyugszik. Jégtörő … Olvass tovább

Anyám arcképe

Anyám arcképe A képen szikrázóan szőke haj lány, elidőz a szem Mona Lisa mosolyán. Hullámos fürtjeit kecses kéz lebbenti, Madonna-szép arcát hamvas pír megfesti. Csillagos szemének kéklő pillantása, hófehér bőrének tündöklő varázsa, elomló hajának arany napsugara tizenhat évének büszke diadala. Gyönyörű volt anyám, szebbet sose láttam. A másik kép szomorú: halálos ágyad. Csak a szemed … Olvass tovább