Zsuzsa Hová tűnt? Hová tűnt a boldog idő, friss tavaszok, gyermekévek. Csavargások nyár délután, esti séták, szép remények. Ma már nyomát sem találom, köd borult a messzi múltra. Eltemetett emlékeknek feneketlen mély a kútja. Hová lett a vén diófa, hol vannak a régi tájak. Kihaltak a bokorrózsák, épületek, utcák, házak. Elszáradt a szőlő lugas, nem terem … Olvass tovább
Cicasors Én egy bájos cica vagyok, úgy nézek ki, mint a nagyok. Hasonlít rám az oroszlán, kis tigris vagy a leopárd. Szeretem a pumát is, ő az egyik nagybácsim. A jaguár is elegáns, de gyorsabb nála a gepárd. „Az oroszlán is csak macska, csak egy kicsit nagyobbacska”. Hallottátok ezt a mondást, minden szava illik énrám. … Olvass tovább
Bűbáj és varázslat Ózban száll a kristálygömbben a szép keleti boszorkány, repíti Dorothy házát, smaragdúton érnek földet. Tündér igét mond, varázsol Csipkerózsa kiságyánál, száz évig alussza álmát, mire megszűnik az átok. Tündérkézben varázspálca, üvegcipős hercegnőre változik Hamupipőke, tökhintó viszi a bálba. Hófehérke mostohája kérdi egyre varázstükrét, árulja el neki tüstént, szépségének van-e párja. Darázsméreg, macskafarok, … Olvass tovább
Turul madár Fenséges, szeretett turul madarunk, legenda csupán, mindannyian tudjuk. Mégis, ha felnézek a magas bércre, büszkén tekintesz a magyar vidékre. Szárnyaid tárva, fejeden korona, karmaidban a kard, Isten ostora. Ott köröztél a vándor népek felett, hűn kísérve a magyar seregeket. Emese álma valóra vált végül, fennmaradt a magyar hősin, vitézül. Századok nyomora eltűnt örökre, … Olvass tovább
Sors Sors ád vad kínt, hőst ver vak hit. Gőg, fény nem gyújt, gond, baj rád sújt. Sír vár, halk domb, dalt súg rőt lomb. Lágy szó nem kér, dúlt szív, torz vég. Rongy lét, korcs múlt, küzd vágy, ront, zúz.
Jókai keze Jókai Mór születésének 200. évfordulójára Nézem Jókai gipszbe öntött kezét, e kéz írta a sok varázsos mesét. Arany színben ragyog, méltán, jogosan, tündérujjakkal teremtett sorsokat. Lila tintával rótta a sorokat, tolla elűzte a borús gondokat. A költészet hímes mezején lépdelt, nem volt gátja fényes képzeletének. Megszépítette a bús valóságot, koránál előbbre, jövőbe látott. … Olvass tovább
Fehér paplan Fehér paplan borítja a tájat, Tél tábornok pihen, nagyon fáradt. Megágyazott magának a kertben, takarója puha bársony selymes. Késtél kicsit, karácsonyra vártunk, havat bizony régóta nem láttunk. Pedig de szép lenne a sok ünnep, ha a fákon hópelyhecskék ülnek. Lassan bár, de megérkeztél végre, csak hogy már nem vágyunk úgy a télre. Tavasz … Olvass tovább
Óda az északi szélhez Süvítve tombol a vad északi szél, torlaszt épít a járdaszigeteken. Söpri a fáknak lehullott levelét, barikádot emel néma tereken. Zúgj, üvöltve száguldj vad északi szél, kergesd a foszló tornyos fellegeket. Korbácsolj bősz, tarajos hullámokat csendes vizek mentén zord szigeteken. Suhanj át végtelen hómezők felett, pörölyként csapj le a tarlott pusztákra. Kavard … Olvass tovább
Újévi üdvözlet Hurrá, itt az új év, véget ért a régi, reméljük, hogy nem az előzőt ismétli. Bizakodjunk, higgyük, jobb lesz az idei, eléri a célját jövőre mindenki.
MEGJELENT: Borka Zsuzsanna: Lélegzik a csend c. verseskötete és E-könyve! Oldalszám: 200 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Zsuzsa A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél. Az E-kötet megrendelhető a Holnap Magazin webáruházában. Kilencedik könyvem a Lélegzik a csend című verseskötetem. Szeretek prózát is írni, de a vers különösen közel áll … Olvass tovább
Emlékek tárháza A hosszú őszi, téli estéken forró kályha mellett békességben vártuk a csodát, a mindenséget. Mesét szőttünk gyermeki álmokból, tarka képet színes gombolyagból, repült képzeletünk gyors szárnyakon. Elszálltak az évek már felettünk, nem mondok újat, megöregedtünk, kétes vigasz, ha bölcsebbek lettünk. Visszaforgatnám az időt mégis, főnixmadárként élednék én is, a múltba révedés mindent szépít. … Olvass tovább
Te voltál… Te voltál a legszebb tévedés, szólt az ifjú és ez nem kevés, megőriz a bús emlékezés. Te voltál a legszebb tavaszom, őrangyalom, minden vigaszom, szólt a leány, már nem haragszom. Te voltál a porcelánbaba, te pedig a mesék lovagja, széttörte a végzet hatalma.
Ősz illata Ősz illata száll a csípős levegőben, füstös-fanyar, keserédes dallam. Csupasz faágak közt szelek kergetőznek, vad huhogással sziszegve lecsapnak. Sötét fellegektől szomorú a határ, esőzacskóktól könnyes az égbolt. Alacsonyan száll a villásfarkú madár, a napcsókos nyár, hej de nagyon rég volt.
Búcsú Morzsától Hát elmentél, drága jó kutyám, szeretett Morzsikám. Nagyon fáj! Most találtam Rád a tuja alatt. Ez alá sohasem feküdtél, mindig a másik alatt heverésztél. Az utolsó pihenésre ezt választottad. Álmodban érhetett a halál. Vigasztal, hogy aludni készültél, akkor szoktál így oldalra fordulva szundikálni. Lábaid szépen kinyújtva, csak az egyiket hajlítottad picit be. A … Olvass tovább
Régi temetőben Nézem a temetőben a sírokat. Mindegyik kő alatt egy ember van. Név és évszám, ennyi csak. Nem tudok róla semmit, csupán azt, hogy élt, létezett régmúlt korokban. Volt gyermek és ifjú szerelmes, komoly apa, gondoktól terhes. Megfáradt öreg, boldog nagypapa, szemefénye volt a csöpp unoka. Az idő haladt, s ő ágynak dőlt, vagy … Olvass tovább
Szüret előtt Felhő száll a hegy csúcsára, ködbe vész az erdő. Ráborul a néma tájra, hegyet-völgyet átsző. Ezüstlevél csillog a fán, ősztündér ruhája. Ráereszti színes fátylát október hajára. Galagonya vöröslik a délesti homályban. Tekergőző vadrózsa szalad a ház falának. Bíbor szőlőfürtöktől tarkállik a hegyoldal. Megérett a dús termés, szüretelünk maholnap.
Van új a nap alatt Az olimpiáról lesz szó, kedves olvasó, de nem a megszokott módon. Ezúttal nem a sport teljesítményekről szeretnék szólni, hanem az események egyéb szegmenseit vegyük górcső alá. Örömmel konstatálom, hogy a 2024-es nyári olimpiai játékok lányai milyen szépen fésültek és finoman sminkeltek. Mielőtt bárki felkapná a fejét és megkövezne a szentségtörő … Olvass tovább
Egy nap a másik után… A kora reggel távoli zajai lassan beszivárogtak a tudatába és széttörték az alvást az ébrenléttől elválasztó burkolat falát. Hat óra múlt. Kezdődik a nap. A távirányító után nyúlt és bekapcsolta a tévét. Feltápászkodott az ágyról és kiment a toalettre. Aztán kezet mosott és felkészítette a kávét. De előtte még kikapott … Olvass tovább
Árva madár Árván gubbaszt a madár, nem dalolhat soha már. Elnémult a kis csőre, talán bizony örökre. Nem zengeti szép hangját, eltiltották, nem hagyják. Szegény madár búsan ül, hazug szótól menekül. Kincset rejt a csöpp torka, de ő mégsem dalolja fájdalmát a világnak, elemészti a bánat. Szegény árva kismadár, megszakad a szíve már.
Berobban a tavasz Hóvirág és ibolya egymás mellett nyílik, az út szélén hatalmas aranyvessző díszlik. Virágzik a cseresznye, rügyet bont a barack, korán jött és tombolva berobbant a tavasz. Lombsátorba költözik a sok dalos madár, faágakon kopácsol az erdei harkály. Kakukk szól a ligetben, hány évig él babám, Péter-Pálkor elhallgat, férjhez megy a leány. Harsogva … Olvass tovább