Rég volt…

Rég volt… Rég volt, bizony nagyon rég, emlékszel-e vajon még? Cseresznyefa lombjában megbújtunk a homályban. Teleszedtük a szatyrot, így borult ránk az alkony, bársonypuha este volt. Hintáztunk a faágon, ott kapott el a zápor. Szaladtunk is hazáig, vizes lettem bokáig. Hajam, ruhám elázott, dideregtem: megfázom, rám került a kabátod. Templomajtó nyitva volt, csak a szívem … Olvass tovább

Marokszedők

Marokszedők Korán reggel szólt a Mama simogató, kedves hangja: „Ébredj, drága gyermekem, felkelt a nap keleten! Öltözz hamar, induljunk hát, messze még a tormói táj. Harmatban jár a lábunk, szaporát lépj s nem fázunk!” Perdül-fordul szép Marika, hátán van már kis batyuja. Hajnali szél esőt szitál, szomját oltja harangvirág. Madártrilla magasan szól, kaszát fennek az … Olvass tovább

Álmot szőttünk

Álmot szőttünk Bolyhos ágak árnyas öblén hintázgattunk te meg én. Szikrázott a nap fölöttünk, ragyogott a tiszta ég. Szőke hajam válladra hullt, betakart a sátor, nem volt nálunk boldogabb pár kerek nagyvilágon. Álmot szőttünk, meseszépet, selyemgombolyagból, sorsunkat a párkák fonták nehéz vasdorongból. Záporeső söpört végig hirtelen a tájon, elmosta a színes szőttest, azóta sem látom.

A lovag: Tizennegyedik történet: Első szerelem

Első szerelem Apám leszerelése után visszatértünk Bajra, ahol először az Újtelepen laktunk. Később a falu másik végére költöztünk, itt új barátnőim lettek. Pataki Marival évekig sülve-főve együtt játszottunk. Ügyes, talpraesett, szőke kislány volt, akit megtanítottam cigánykerekezni anélkül, hogy én magam tudtam volna. Borka Líviék a nyarakat töltötték a nagymamájáéknál, így ismerkedtünk meg. Ők is Szímőről … Olvass tovább

A világ macskaszemmel

A világ macskaszemmel Aladdint, ezüstszőrű perzsa macskánkat kiköltöztettem a nagymamáék kertes házába. – Ez talán még fára mászni sem tud – méricskélte a hosszú szőrű, lompos farkú, malom – kerék galléros macskát nagypapa. Aladdin körülnézett, megszaglászta a bútorokat, majd kényelmesen elhelyezkedett egy fotelben. – Mirr-Murr, vigyázz, mert jön a mama és kiporolja a bundádat! Nagy … Olvass tovább

A piros kő

A piros kő Kecskemét után Táborfalvára, onnan pedig Szabadszállásra helyezték apámat. Életem első hat évét vándorlással töltöttük. Egyedüli kislány lévén a házbeli apróságok között, jobb híján az udvar másik részén álló házban élő család nagyobbacska gyerekeivel játszottam. Ők valamennyien fiúk voltak. Szilaj csatározással, rohangálással töltötték a napot. Minduntalan felhangzott egyikük-másikuk oroszlánbőgéshez hasonlító üvöltése a fák … Olvass tovább

Júliusi alkony

Júliusi alkony Elcsendesült a világ. A fák lombjain átszűrődik az alkonyi nap vérvörös fénye, aztán lassan elhalványul, kacsint még egyet búcsúzásul s lebukik a láthatáron. Eltűnnek az árnyak. Puha sötétség borul a tájra, halk, finom neszek kelnek, tücskök ciripelnek, békák kuruttyolnak a tó széli nádasban. Minden olyan álomszerű a sejtelmes félhomályban, csak a falevelek zizzenése … Olvass tovább

Csillagsorsod magánya

Csillagsorsod magánya Nádasdi Éva emlékére Most tudtam csak meg, te kedves, öt éve már, hogy eltemettek. Nem hallottam róla, elkerült a hír, szelíd szóval már a másvilágról hívsz. Hinni akartam, hogy írsz, élsz, létezel. Nem maradsz magadnak, tévedett a végzeted. Készültem hozzád, mennyi mulasztás, magunkat-ámítás, megkésett sírás. Csillagsorsod magánya, az örök társ hiánya, a keresztre … Olvass tovább

A lovag metamorfózisa

A lovag metamorfózisa Kittinek Nem sírom vissza a ragyogó lovagkort, de olvasni róla könyvekben, jó nagyon. Hősök és lovagok teremnek mesékben, ha máshol nem is, hát Jókai regényben. A tizenkilencedik század pátosza, nagyon hasonlított a lovagi korra. Jókai grófokra szórta a dicsfényét, meghalt a főnemes itt is a hölgyéért. Hál’ istennek, ma már más időket … Olvass tovább

A legendák lovagja

A legendák lovagja Hol van már a középkori zord lovagvár bús ablakából integető királylány. Ódon, sötét torony rabságban tartja őt, szívrepesve várja hősét, a megmentőt. Mikor jön a nemes, gáncs nélküli lovag, akiért a szíve hangosan megdobban? Messze földről indult, nem lehet akárki, legalább hófehér paripás királyfi. Bátor vitéz, ki száz veszéllyel szembeszáll, lelke tiszta, … Olvass tovább

Ballada a XIII. századból

Ballada a XIII. századból a székely leányról, lovag kedveséről és a tatár kán fiáról Anyám, édesanyám, vérben úszik lábam, ne adj engem, ne adj gyilkos, vad tatárnak. Van lovagi mátkám szép Erdélyországban, hűséget fogadtunk már régen egymásnak. Lányom, édes lányom bizony el kell menned, tatár kán fiának ígéretet tettem. Messze tatár földön talpig nehéz vasban … Olvass tovább

Négy évszak

Négy évszak Tavasz tündér, mosolygásod beragyogja a világot. Hulló harmat sóhajtása szirmokat szór a szoknyádra. Aranyhajú Nyár kisasszony, üde szellőt, jó hírt hozol: erdők, mezők tengerében, kék imola ring a szélben. Ősz lady, a bús enyészet kódját írod szép levélben. Patak vize elsodorja, csillám-habján libben tova. Tél dáma, a hópalástod köddé foszlik majd a nyáron. … Olvass tovább

Velencei gondolák

Velencei gondolák Velencei Szent Márk téren galambokat etettünk. Szépek voltunk, fiatalok, egymást nagyon szerettük. Suhant velünk a gondola lent a híres lagúnán. Csobbant a víz, csendült a dal az evezős ajakán. Sóhajoknak hídján álltunk, esti szellő fújdogált. Gitár pengett, messze zengett velencei gondolán. Ezüst holdas nyáreste volt, csillagszórós éjszaka. Lágyan szállt a szelek szárnyán a … Olvass tovább

Hajnaltól éjfélig

Hajnaltól éjfélig A pirosló Hajnal hűs sóhajtása szellőket ringat a rétek felett. Gyöngyöző harmat hull remegő ágra, a kéklő égbolt napcsókot lehel. Ezüstös fátylából kilép a Reggel, üde zöld illatot hint a tájra. Vidám madárdaltól hangos a fenyves, trillája száll a messzi határba. Tüzes trónján ül Délben a napkorong, forró sugarát nyílként repíti. Százezer számra … Olvass tovább

Kertünk virágai

Kertünk virágai Háromszínű amarant piroslik a nap alatt. Alkonyi fény tűzbe vonja, lángvörösre aranyozza. Mexikói napvirág sárga szirma kandikál. Magas szárán körbekacsint, napsugárnak csókokat hint. Dús bugájú tollborzfű, szagos bükköny, gyönyörű, Feketeszemű Zsuzsanna kúszik fel a teraszra. Fehér királyliliom, petúniák, nárciszok. Színes, bársony kardvirágok, tarkabarka tulipánok. Kék nefelejcs, dália, ösvény mentén tátika. Gyöngyvirágok harangoznak, törökszekfűk … Olvass tovább

Bocsáss meg!

Bocsáss meg! Bocsáss meg, Anyám, ha meg tudsz még bocsátani nekem! Bocsáss meg, ha látsz ama másik világból, mert nem fogtam mindig a kezed! Becsültem volna a drága időt jobban, az értékes percek, mint ritka gyöngyök peregtek, s én nem voltam Veled. A múló idő végtelen tengerében már hiába kiáltom nevedet. Nem látom többé szelíd … Olvass tovább

Gólya a háztetőn

Ötéves voltam, s körülöttem már minden gyereknek volt testvére, csak nekem nem. Az udvar másik házában lakó gyerekeknek több is. Őket irigyeltem a legjobban. Igaz, lány egy sem akadt köztük, de akkor is sokan voltak, míg én csak egyedül. Ráadásul az idősebb fiúk gyakran megkeserítették az életemet. A kisebbekkel is kiszúrtak, hát még ha az … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenharmadik történet: Koronavírus napló

Koronavírus napló /részlet/ Beütött a menykő! Ma, május 3-án pozitív lett a férjem koronavírus-tesztje. Lalát május 1-én éjfél körül szállították a székesfehérvári kórházba. A tatabányai kórházba nem vihették, le van zárva, nem fogad betegeket, de ha nem így lenne, akkor sem egyeztem volna bele, hogy oda szállítsák a rengeteg fertőzés miatt. Április 8-án még a … Olvass tovább

Hajnal a tavon

Hajnal a tavon Remegő harmat ül a levélen, pókháló köti össze az ágat. Vízcsepp-bölcsőben ebihal úszkál, hajladoznak a szél fújta nádak. Tündérrózsa lebeg a víz tükrén, hófehér kelyhére pillangó száll. Hattyúk között vadkacsák eveznek, éteri tiszta és csendes a táj. Szellőlányok fodrozzák a tavat, selyemhajuk ezüstfényben ragyog. Bársonyszirmát a virág kitárja, s megcsókolja a felkelő … Olvass tovább