Valami régen…

Valami régen… Valami régen nagyon elromlott, nem voltak viszonyítási pontok. A világ nem haladt, egyhelyben állt, megrendült képzetem csodára várt. Várt, de nem hitt benne mégsem soha, talán ezért volt sorsom mostoha. Megfakult hitek, áhított álmok nem hoztak csupán beteg virágot. Hagymázas éjek rémes óráján átgázolt bőszen tudatom vágyán. Vijjogott a sötét halálmadár, vitte bús … Olvass tovább

Húsvét hétfő

Húsvét hétfő Selyemréten kék ibolya virágzik, fölötte egy bárányfelhő cicázik. Nyuszi Gyuszi tojásokat festeget, Húsvét hétfőn várják őt a gyerekek. Itt a tojás, piros tojás, hapci, kurjant nagyot locsoláskor Marci. Megöntözök minden nyíló virágot, illatosak lesznek majd a leányok.

Madárdalos a világ

Madárdalos a világ Felfrissül a park, nincs száraz haraszt. Kék fényű az ég, harmatgyöngy a rét. Víg a csalogány, trillázik a fán. Pacsirta dalol üde bokrokon. Fütyül a rigó, élni jaj de jó. Fecske ficsereg, itt a kikelet. Kerti geze szól, vidám szellőt hoz. Nádiposzáta dala szonáta.

Virágok tavasszal

Virágok tavasszal Pompáznak a liliomok, karcsú, büszke hajadonok. Szűz erénynek jelképe ő, mesebeli szép hercegnő. Illatoznak az orgonák, dús bugájuk selyembrokát. Fehér-lila bidres-bodros, dupla szirmuk cakkos, fodros. Menyasszony-csokor a nárcisz, szende lánynak égi grátisz. Fehér szirma lepke szárnya, tündéreknek hó palástja. Pazar színben száz tulipán, mint a földre szállt szivárvány. Piros, sárga, tarka cirmos, díszvázában … Olvass tovább

Locsolóversike

Locsolóversike Húsvét hétfő reggel kiskertembe mentem, szép virágot leltem, gyorsan megöntöztem. Meglocsollak téged szépséges virágszál, hogyha nem így tennék, hamar elhervadnál.

Az első gólya

Az első gólya Salamon, te kedves, szeretett gólyánk, hát újra itt vagy, visszatértél hozzánk. Házunk tetején a tavalyi fészked, nagyon vártunk már rád, köszöntünk téged. Nem cserélsz te hazát, mindig visszajössz, fiókád itt nő fel, ez a szülőföld. Ősszel útra keltek, a tél nem maraszt, de gólyahírrel üdvözlöd a tavaszt. Fél lábadon állsz a kémény … Olvass tovább

Farsangi bálok

Farsangi bálok Hindu lány voltam kenderkóc fűszoknyában, verset is szavaltam a műsoros bálban. Táncoltam matrózzal és parókás gróffal, körbe forogtam a szerecsen bohóccal. Tell Vilmos nyilával az almára céloz, Robin Hood követi, versenyben a hérosz. Tündér és boszorkány átkarolja egymást, királyfi fogja át Piroska derekát. Fekete álarcban Zorro a vár fokán, ugrik a sánc mögül, … Olvass tovább

Balga hitek

Balga hitek Én minden dolgot akkorának hittem, ha rágondoltam, megsajdult a szívem. Legyőzhetetlennek tűnt az akadály, pedig az nem volt más, mint parányi gát. Ma már világosan látom a hibát, balga fővel eltanultam, nem vitás. Mi ültette el bennem a fékeket, mindmáig nem fejti meg a képzelet. A magyarázat, tudom, nem lehet más, de akkor … Olvass tovább

Februári tavasz

Februári tavasz Gyönyörű idő van, februári tavasz, hol van már a tél, metsző szelek, havak. Mosolyog a napsugár, kinyílik a hóvirág, selyemszellők fodrozzák a tavat. Zsuzsanna napjára hangol a pacsirta, tavaszt köszönti az ékes égi trilla. Elégett a kiszebáb, farsang herceg szalutál, gólyahírnek sárgállik a szirma. Felhőfátyol borzolja a fák törzsét, lágy permettel megöntözi üstökét. … Olvass tovább

Közeleg a február

Közeleg a február Közeleg a február, kacsingat a napsugár. Enged a fagy dere már, Tél tábornok messze jár. Barázdák közt hóbuckák őrzik még a tél lucskát. Szél úrfi a dombon át meglengeti subáját. Elolvadt a jégvirág, éledeznek mind a fák. Zsuzsanna nap’ pacsirták zengik, jön a tavasz már.

Januári anziksz

Januári anziksz Fagyot lehel január, beleharap a tájba. Csipkecakkos süveget varázsol a faágra. Tél tábornok kardot ránt, metsző szelet kavargat. Süvítve fut a pusztán, völgyek-dombok közt nyargal. Tó tükrére jeget von, ezüst csíkos a folyó. Deres fészek csüng a fán, száll a fürge hógolyó. A hóember mosolyog, kalapjával integet. Hideg van és hull a hó, … Olvass tovább

Nesze semmi… fizess!

Nesze semmi… fizess! Elromlott a hűtőszekrényem. Azaz csak a fele. A mélyhűtő része kiválóan működött. A szerelő azt javasolta, hogy 24 órára kapcsoljam ki és eresszem le a készüléket. Megjegyzésemet, miszerint ezeket a gépezeteket már nem szükséges leereszteni, mivel mindössze néhány éves, modern, inoxos hűtőről van szó, amit ugye a szerelő is pontosan tudott, nem … Olvass tovább

A Brontë nővérek, avagy a haworthi papkisasszonyok

A Brontë nővérek, avagy a haworthi papkisasszonyok A Brontë nővérek körül bolyonganak a gondolataim, s egy bolond, kósza, hagymázas ötlet csírázott ki a fejemben. Szóra sem érdemes, úgy abszurd, ahogy van, szentségtörés még csak említeni is, mégis leírom. Mindig elképesztett a három nővér hihetetlen, szinte azonos értékű és mértékű írói tehetsége. Ráadásul a bátyjuk is … Olvass tovább

Ő az!

Ő az! Ő az, aki mindent megbocsát, ő az, aki nem haragszik rád. Hogy ha olykor rosszat is teszel, ő akkor is feltétlen szeret. Ez a kis lény ki lehetne más, mint a kedves, hűséges kutyám. Követ engem, kísér utamon, nem választ el semmi hatalom. Egymást erősítjük örökre, nem csak ő, én is függök tőle. … Olvass tovább

Új esztendő

Új esztendő Havas bundában betoppan december, fehér szakállát rázza Hóapó. Csengők csilingelnek rénszarvas szánon, kis csizmákba pakol a Télapó. Pelyhes világot varázsol az egyik, álmot bocsát a megdermedt tájra. Kezét rázza az öreg Télapónak, jövőre majd találkozunk, bátya. Jön majd a hó végén egy ifjú legény, jeget szántja éles korcsolyája. Búcsút int az óévnek szemtelenül, … Olvass tovább

Mit hozott a Mikulás?

Mit hozott a Mikulás? Mit hozott a Mikulás, kérdeztük régen, csomagot és virgácsot, mint minden télen. Csokoládét, mogyorót, almát és diót, cukrot, fügét, narancsot, ezerféle jót. Jók voltunk-e vajon, buzgón bólogattunk, pucoltuk csizmánkat, dehogy lazítottunk. Fényesen várt az ablakban Télapóra, függöny mögül lestünk ki a fehér hóra. Később a Mikulást hittük is meg nem is, … Olvass tovább

Mese arról, hogy születtek a városok

Mese arról, hogy születtek a városok Több mint ezer esztendeje már, hogy messze földről elindultak jó Árpád vezérnek hadai magyarok népének új hazát szerezni. Őseik országát, Attila hun király birodalmát akarták megtalálni, akiről pásztortüzek mellett századokon át meséltek az apák a fiaiknak. Hosszú ideig tartott a vándorlásuk. Út közben megpihentek Levédiában, itt alakult ki a … Olvass tovább

Targallyas november

Targallyas november Lesöpri a leveleket november, színe vesztett, száraz avart hord a szél. Október tarka bája megfakult már, s a bérci tetőkön fehérlik a tél. Tarajos felhők borítják az eget, ködöt szitál a targallyas bokrokra. Viharkabátját rázza november, ólomszínre vált barázdált homloka. Lompos esődunyhák uralják a tájat, rojtos foszlányuktól leszakad az ég. Zörgő faágak közt … Olvass tovább

Beköszönt a tél

Beköszönt a tél Vasárnap délelőtt sétálok Morzsával, csípős szél kavarog, sündörög utánam. Fonnyadt avart söpörget elszántan az ősz, száraz kórót recsegve pozdorjává tör. Itt van az ideje a dermesztő dérnek, fenn a hegygerincen jeges szelek kélnek. Süvít a dombok közt, a völgyben elcsitul, birkanyáj a karámban egymáshoz simul. Pásztortűz lángjánál füstfelhő kanyarog, gazdája lábánál kutyája … Olvass tovább

Őszi falevelek

Őszi falevelek Véget ért a nyár. A virágok lehullatták szirmaikat. A bokrok és a fák tarkabarka, színes ruhákba öltöztek. A természet csodás átalakuláson ment keresztül. Minden növény, bokor és fa a saját leveleit tartotta a legszebbnek. A szederfa gyönyörű sárga lombkoronában pompázott. „A Nap aranyló sugaraival vetekszik a szépségem” – dicsekedett a körülötte álló fáknak. … Olvass tovább