Legyél mellette

Ha úgy tetszik, csodáld a csillagokat, legszebbet, melyik csak neked ragyoghat. Üzenet érkezik hajnali széllel, s az arcodra lehel lágy melegséget. Ébreszti benned a régi vágyakat, hagyod, hogy lelkedben sóvárogjanak? Csillagok, ezüstöt szórnak s lehullnak, mindenségen át a fények kigyúlnak. Ó’ te fényes csillag legyél mellette, sötét éjben, legalább te szeressed!

Fel a fejjel

Ne döngesd’ sorsod bezárt kapuját, hisz gondol rád az élet, fel a fejjel, viharos szelek elültek feletted, hogy megleld a boldogságod zugát. Kinyílnak előtted a zárt kapuk, így eléred az álmod és a célod, hogyha az utad göröngyös is néhol, kerüld el, ahol kanyargós az út! Meglásd szép lesz körötted a világ, boldogan élsz, mint … Olvass tovább

Lassu percek

Elmúlt megint egy hosszú nap, este, tükröm elé ülök majd. Biztat, holnap jő fényes megint, s szívem felejti a régit, mind. Nem sírok, s nem panaszkodok, mindenhez jó arcot vágok. Púderrel sminkelem magam, jól nézzek ki, feltűzöm hajam. Ha lehervad arcom mosolya, mint rózsaág hulló szirma, és ha bús dalt dudorássz a szél, a fáradt … Olvass tovább

Magányos fa

Magányos fán madár sem fészkel, zord szelek ülnek tetejében. Ágak közt még a nap sugara, zöldellő lombja mégis néma. Egykor volt éneklő madara, dalát szomorúan hallgatta, társa vágyott, az volt – óhaja! Száguldó ősz most utoléri, csak a tavaszt, nyarat szereti. Emlékeit temeti az ősz, levele lehull, rajt’ szürke köd. Didergőn titkain elmereng, élete, ágai … Olvass tovább

Szebb remény

Szebb remény Fagy szorítja még a határt, hideg szél ringatja magát. Csendben nyújtózkodik a köd, falu és a város fölött. Fákon trónol a napsugár, útszélen ringó vadvirág. Sok madár keresi párját, lombos ágak alig várják. Mindegyik új otthont remél, virág nyílik, s némi remény. Képzeletem oly messze visz, utamon délibáb izzik. Az út túloldalán egy … Olvass tovább

Mint hegedűszó

Könnyek áztatják csillogó szemed, lelj, a régóta vágyott boldogságra, pompában várj a fényes napsugárra, bánatnak ne adj helyet szívedben. Öröm perce kísérje léptedet, a Nap bíbor-selymét terítse eléd, hisz a nyár feledteti a bús reményt, szívedbe rejti a várt szerelmet. Éld az életet és legyél merész, legyen idővel egy kedves emlék, töröld le a könnyeid, … Olvass tovább

Szeretet

Nem ismerem a mindenség titkát, tán’ egy jövendőmondó megjósolná? Azt sem tudom, hogy a sors mit kínál, miféle veszélyt lát, vagy katasztrófát? Az ember olyan csodákra képes, kering a Föld körül, s leszáll a Marsra, robotokkal pótolja a létet, új tervekkel áll elő, napról-napra! Tervéből hiányzik a szeretet, hisz könnyebb lenne az örök elmúlás és … Olvass tovább

Egyre távolabb

Egyre távolabb A fellegek szállnak selyem csipkeként, szellő lebbenti égszínkék lepelként. Halkan suhannak ki tudja, hogy merre? Egyre távolabb, szép szivárványt festve. Szállnék én is, de az utam keskenyebb, jövök-megyek, szívem sokkal nehezebb. Hitem és célom visz egyre csak feljebb, Isten tudja meddig, lehetek veled? Ha már nem hallom simogató hangod, messze leszek, vaj’ hol … Olvass tovább

Karácsony éjjelén

Karácsony éjjelén Álmomban, szent este ott vagyok a házban, hol fenyőillattal telt anyám kis szobája. Ott ahol, gyertyától is csillogott szemünk, e melegség árasztotta el a szívünk. Ez a kis szeretet mindig fényt ragyogott, a fenyőág csak az almától roskadott. Szaloncukor csak a tetején díszelgett, aki oda bejött, mindjárt odanézett. Lógott rajta sorban, ezüst csillagszóró, … Olvass tovább

Ünnepi ajándék

Találgatom, mit adjak neked, ami, majd elnyeri tetszésed? Talán egy illatos parfümöt, vagy talán egy hófehér gyöngyöt? Tudom, nem vágysz már ilyenekre, arra az egyre: szeretetre. Megyek hozzád, elviszem neked, tele a szívem, mind a tied! Hisz mindketten csak erre vágyunk, ez lesz, az ünnepi ajándékunk!

Ünnepi öröm

Ünnepi öröm Feldíszítették a várost, mily, ünnepi öröm ez most, csillognak a lampionok, az emberek oly boldogok. Óriás fenyő a helyén, világít rajt sok kicsi fény, a hatalmas színes gömbök, játszva lengnek, mint a gyöngyök. Jégcsapként lógnak a díszek, hitet és áldást üzennek, hozzák a lélek békéjét, karácsony ünnepi fényét. Hulló dér az ágak dísze, … Olvass tovább

Csupán képzeletben

Kinézek a jégvirágos ablakon, csak varjakat látok ülni a tájon. Híreket sem hallok most felőled, csupán képzeletben jő’ levél tőled. A szitáló ködben leszáll az este, talán eljössz, de nincs rá ki felelne! E néma, csendes éjben csak egyedül, bársonyos hangod olykor felcsendül. Gyorsul az idő, mint madár ha szárnyal, mégis kapaszkodom az elmúlt nyárba. … Olvass tovább

Mennyi ábránd

Mennyi ábránd Rózsáimon a nap tüze égett, ezüstszínben szikrázott az ég. A lombos fa árnyakat terített, amikor ott sétáltam teveled. Rózsáim kérdezték, emlékszel még? Fent, a csillagok ragyogtak gyöngyként. A szőke hold fényárban kúszott fel, s kettőnk dala ott volt a szívemben, mennyi ábránd van e csendes estben én tőled mégis félve kérdeztem, miért ragyog … Olvass tovább

Szívből jövő

Szívből jövő Kötöttem egy őszi csokrot, hozzá egy színes szalagot, rajta, – boldogabb holnapot. Egy mosolyt, vidám kacagást, reményt, boldog szárnyalást, örömtáncot, üde ragyogást. Hitet, s élni tudó álmot, nemcsak szép tündérvilágot, hanem szívből jövő lángot! Ha majd újra ragyog a Nap, avar helyett fény hívogat, akkor lesz szép a pillanat, ha a boldog perc … Olvass tovább

Embernek maradni

Gyermeknek születtél, lassan ember lettél, soha nem feledted, hogy honnan is jöttél. Egy embertelen világban próbáltál hinni…csodákban. Ma, leélnek úgy egy sorsot, senkitől nem kapnak… jó szót. Kedvesség pedig drága kincs, hisz szeretet számukra nincs. Látod, bajban van egy barát, segítsd, felejtse bánatát. A koldusnak nyújtsd ki kezed, lenézőn ne vesd rá szemed! Tanulj meg … Olvass tovább

Az életünk

Az életünk Életünk igazi kaland, talán jól megírt színdarab? Sorsunkat előre megírták, ily előre azt, hogy láthatták? Mindenki maga dönti el mit kezd majd az életével, ne a szenvedélyt hajszolja, a dolgok okát kutassa. Az életünk elágazó útja, nem tudni hova jutunk rajta, olyan, mint egy hullámvasút, magasba emel s mélybe jut. Jönnek a váratlan … Olvass tovább

Boldogság

Féltett madár a boldogság, megérint és elszáll tovább. Volt nincs, ő illanó kámfor, szívekig hat, éji Ámor. Olyan, akár a holdsugár, színtelen és oly halovány, télben, mint hópehely belep, felhő, mit szél űz és kerget. Lángra gyújtja a szíveket, felkavar vágyat és lelket. Nyíló virág szirmát festi, édes csókját benne rejti, múlhat tél és jöhet … Olvass tovább

Utam kísérője

Ha fejem felett összegyűlnek a fények, tisztán látom a csodálatos kék eget, minden reggel velem együtt kel fel a nap, s beragyogja a napom e szép pillanat. Míg élek, vigyázok ébredő fényére, boldogság ölel, mert utam kísérője. Életemben a remény öröm- szikrát szór, a szívembe s lelkembe békét varázsol. A szív és lélek is csak … Olvass tovább

Lehunyt szemmel

Lehunyt szemmel csendben hallgatom, ahogy muzsikál az esti szél, s fájón a szerelemről mesél. Szeretnék kicsit hozzád bújni, mint meder a folyót, átölelni, lennék csillag szíved ajtaján, s éjjel beragyognék ablakán. Szellőként simogatnám arcod, láthatnám az édes mosolyod, fellegekbe szállnék madárként, álmaid elvinném emlékként. Csak egyedül talál a hajnal, nem vagy velem, nem fogod kezem, … Olvass tovább

Legszebben ragyoghat

Legszebben ragyoghat E kies táj úgy vonz magához engem, mint ég a csillagokat, s madarat, ott várok, mint völgy a sziklák alatt, vagy a folyó partja a nyári estben. Odafent, sziklák orma a széltől zeng, napsugár csillog a folyó tükrén, s a falevelet ringatja büszkén, a sziporkázó víz, olykor felé leng. E látvány elkápráztat a … Olvass tovább