Béke

Annyi mindent takar e szó, béke! Te is tudod, ha szabad minden ember lelke, ha nincs zsarnokság, háború, béke van lelkedben és nem vagy szomorú. Kedvesed veled van s boldognak látod, érzed, ez a legfontosabb a világon. Mikor, nap mint nap gyötrődsz és arra gondolsz feladod, de távol tartod magadtól e gondolatot. Bízol és reménykedsz, … Olvass tovább

Téli estén

A szobám meleg csöndjében ülök, kályha pattogó ütemét hallgatom, míg emlékeim között válogatok, a régiekkel szinte repülök. Gyermekkorom tavasza fölragyog, testvérszeretet kíséri életem, mely oly megnyugtató, s öröm szívemnek, a féltőn óvó, ölelő karok. A múltat olyan jó most felidézni, míg kint szürke a világ és havaz, unalmas téli estén elmerengni. Epedve várom jöjjön a … Olvass tovább

Várakozás idején

Havat fú` a szél a hideg éjben, s árad szét a boldog percek fénye. A hold is ragyog, mint gyertyák lángja, világra ült sötétség homálya. Szülessen végre igazi csoda, mire felgyúl` a négy kicsi gyertya. Reményt s hitet ragyogjon a szent fény, hisz a szeretet karácsonyi fény. Angyalszárnyakon a lelkekbe száll, láthatjuk advent remény-csillagát. Örömhírt … Olvass tovább

Somogyi lankák

Ó, ti csodás somogyi lankák, régóta vagytok az én hazám, s dicshimnuszt zeng rólatok a szám! Ettől szebbet még nem találtam, nyári illatok felém szállnak. Bárhova visz az utam s járok, mindig-mindig visszatalálok. Mint hegynek a csúcs, részemmé’ vált, idős korban is nyugalmat ád’! A karcsú domboknak hajlatán Hold fénye ragyog az éjszakán. Lenge szél … Olvass tovább

Mintha szállna

Hiszem, a lélek tükre a szem, látom, mit a lelked benne rejt. Ha boldog vagy én azt is látom, a két szemed amint felragyog, tündököl, mint fent a csillagok az éjben, mikor szállnak dallamok. Mégis, ha szemedből könny pereg, érzem, bánat ül a szíveden. Megszólal távolban egy gitár, te is tudod, ott belül mi fáj. … Olvass tovább

Lent a völgyben

Lent a völgyben ébrednek a házak, bíbor fényben festik át a tájat. Lenge széllel ködfátyol elillan, napfényben, előtte még megcsillan. A nagy csendben derengő’ ablakok, a reggel már tündököl, úgy ragyog. A Nap aranyló fénye átölel, az utca még üres, szelíd s csöndes. Virágok illata száll, körbeleng, a toronyóra üt, időt jelez. Zárt ajtók mögött … Olvass tovább

Nemzeti ünnepünk (augusztus 20)

E nemzeti ünnepünkön emlékezzünk Szent Istvánra, ki államot alapított, s az ősi hitre tanított, aki az ég Urát kérte ha kell, legyen a magyar nép, a haza védelmezője. Felszentelt kenyér-illat száll, szent ünnepünk hajnalán. Búbos kemence várta, szalagot sütött reája. Aranykalász rónák éke, családoknak reménysége. Életmentő égi Manna’, szívekben az öröm dobban. Szép hazánknak termő … Olvass tovább

Igaz úton

Valami szépet kellene szólni, mert nem elég ám’ csak álmodozni, a szíveket némán elrabolni, tenni kell, hogy tudjunk meghajolni. A gondolat túl kevés! Az érzés, a tett kell hozzá, meg a szenvedély! Tudnunk kell, hogy ma miért is élünk? Szeressünk és mindvégig reméljünk, bízni és küzdeni az igazságért! Értelmét sok ember nem látja még, de … Olvass tovább

Hittel telve

Csodálva nézem a végtelent milyen hatalmas és féktelen. Szemem követi, csillag hull le, varázslatos, a légben ég el! Az ég alatt állok s kiáltok, hogy megtörjem a némaságot. Tegnapra már nem is gondolok, köröttem béke és csend honol. Holnap majd új csillag születik, szívem is az újra éhezik. Lelkem szép madara szárnyra kél, mint nyári … Olvass tovább

Nem tudom…

Nem tudom, miért kel fel a Nap minden reggel és ragyog aznap? Tudom, fényben virágok nyílnak, s hogy őrködik a Hold hajnalig. Bár, biztosan van rá felelet miért ilyenek az emberek? Gondolom a válasz az lehet, szeretet szó róluk lepereg. Talán kellene egy varázsszó, amely minden szívhez elvezet. Tűnő csendben, végtelen vágyak felett álomvilág lengedez, … Olvass tovább

Úgy szeretnék

Úgy szeretnék vidám lenni, szelek szárnyán elrepülni , fellegekbe kapaszkodni, záporként majd vízbe hullni, harmatcseppként felébredni, napfényével játszadozni, szellő hátán lovagolni, éjben, csillagként ragyogni, két szemedet megigézni, két karodban elaludni, csöpp boldogságot érezni, örökké melletted lenni!

Ünnepet ülnek

Veletek vagyok hófehér tájak, fagytól szabadult kristályos ágak. Felétek tekint a Nap sugara s letörli a könnyeket szárazra. Megtörik a fény – pára cseppjein, táncot jár az ágak levelein. A csicsergő had ünnepet ülnek, nyílnak virágok, duzzadnak rügyek. Zöldbe boruló csoda szép barkák, távolba néző aranyló sárgák, hófehérbe öltözött hírnökök és viruló égszínkék gyönyörök. Türkiz … Olvass tovább

Nyáreste volt

Színes lepke áttetsző köntösben, igézőn nézett s rászállt kezemre. Nyáreste volt, boldogan repdesett csendben, mint kisgyermek a bölcsőben. Szeretnék én is könnyűn’ repdesni, veled menni és csodákat látni, nézni kincseket, s bérceket mászni gondtalan, virágok közt ébredni. Nem, nem megyek távoli helyekre! Itt a csillagok nekem ragyognak. Mondd, miért vágynék én szebb dolgokra? Hisz hazámnál … Olvass tovább

Hideg hajnalok

Egy hideg őszi hajnalon, loholt a szél a dombokon. Ott maradt régi életem, hogy milyen volt, elfeledem. Csak álltam a kihalt dombon, magasba szökött bús dalom. Álmában kondult a harang, a csendben szinte sírt a hang, Fekete színt kevert az éj, felhők takarták a holdfényt. Leborult az árny a dombra, s ráakaszkodott a fákra. Felébredt … Olvass tovább

Ifjúság szele

Szomorú virág szirmán pihen a csend, múlik az idő s te észre sem veszed. Néha megáll, tán’ hallja a sóhajod, vigasztal, hisz elillant a tavaszod. Ősz szálak közt a napsugár ott maradt, s éveiddel együtt szép lassan haladt. Szeretet veled van, kedvesen átfon, mint anya gyermekét, ha ölébe von. Szívedben az álom vágyat rejteget, de … Olvass tovább

Sorok felett

Az asztalon fáradt penna’ hever, szétszórt fecniken’ a holnap üzen. Ablak alatt az orgona virág, tűnődik, hogy mivé lett a világ! Fájó emlék a hófehér lapon, belepi, hulló orgona szirom. Gyenge a lét, gyenge a gondolat, csak egyedül a sok-sok év alatt. Elviselni ezt nehezen lehet, ha nincs, aki adjon szeretetet. Csak még egyszer lap … Olvass tovább

Már látom

Már látom Már látom, hogy a józan ész megfagyott, már érzem, hogy az élet úgy nyomasztott! Már értem, hogy miért e gyors rohanás, mint síneken az ütemes kattogás. Kétségeimmel itt vagyok egymagam, az új remények egyre csak rohannak. Álom menekül siet a holnappal. Rohan az idő az emlék a múlté’, talán egy nap a szükség … Olvass tovább

Az álmok

Az álmok sohasem hazudnak, csak hiszed, hogy néha becsapnak. A tavasz is lehet csalóka, ha madár a dalát harsogja. Benned is éled fény varázsa, zengi vágyad az éjszakába’. Simogatja a lelked, tested, óvakodj tőle, megsebezhet! Reggel és este dédelgetnéd, csendedben csak úgy becézgetnéd. Simogatna a legszebb álmod, boldog pillanat elvarázsol. Éj rejtelmes fénye átölel, s … Olvass tovább

Az idő

Gondolatban ott vagyok naponta, mint múló idő, amely folyton tovahalad, hogy várjon, soh’sem kéred őt! Az álmaidat hajszolod, de a röpke perc elillan, s marad a csalfa pillanat, ami már úgysem simogat. Csendedben a béke honol, elméddel még tiltakozol. Álmod könnyű szárnyon suhan, idő ködébe nem bújhat. Új dolgokat hoz a jövő, mosoly arcodon tündököl … Olvass tovább

Beszédes tükör

Este fáradtan, gondba merülten csak ültél a tükörrel szemben, s nézted a másik feledet egyre, a fiatal évnek sehol nem volt jele. Gyérült haj, gondterhelt arc, megfakult évek s álmok, szemed szürke lángja, mosolyok, alatta mély ráncok s redő, mely a múltra emlékeztető. Csalódások sorozatos nyoma, mindegyiknek voltál a rabja. Vigyorog bántón feléd, ne nézz … Olvass tovább