A tömeg lesodort a metróról. A peron dugig volt emberekkel, mindenki a saját személyes világába merült. Általában én is elég jól megvoltam egymagamban, de most valahogy idegesített a sok ember. Talán az a veszekedés a barátaimmal volt az oka, talán csak túl voltam már emberek között. Feljebb tekertem a hangerőt, hogy kizárjam a lökdösődést, és … Olvass tovább
Már egy hónapja úton volt. Bejárta a vidéket keresztül kasul, de még mindig vártak rá felfedezni való hegyek. Hiszen bárhol lehet. Tiszta álmot látott, mely célt és küldetést ruházott rá. Álmában a felhők között ott látott egy magas kerítésfallal körbevett, terebélyes, magányos és fantasztikus boltívekkel ellátott épületet egy hegy legtetején két széles orom között elterülve. … Olvass tovább
Felszállok a vonatra, leteszem a sok csomagom közül az egyiket a földre és ügyetlen mozdulattal kihajolok az ajtón, hogy egy csókot nyomjak az ajkaidra. Gyorsan visszahúzom a fejem, attól tartva, hogy a sípoló hang után mindjárt elindul alattam a vonat. Kibámulok a nyíláson, szemeidet keresem. Próbálom kitalálni, vajon mennyire haragszol rám, amiért lekéstem az előző … Olvass tovább
– Fel a kezekkel! – Ó… Egy utcai rajtaütés. A polgár keze a magasba emelkedett. – Ide a tárcáddal! – követelőzött a rabló. – Odaadnám – siránkozott a polgár –, de benne van minden értékem, pont elegendő egy ideggyógyászati kezelésre. Ha elveszed a tárcám, eggyel több okom lesz terápiára menni, de semmi pénzem azt kifizetni. … Olvass tovább
A mai napon különösképpen rossz. Olyan vagyok, mint egy kisgyermek: elveszetten körözök a falak között a hasamra szorított kezemmel. A szintén gyermekkorban belém épült késztetés ég bennem, hogy az anyám után jajduljak. Akármilyen probléma is akad, beverem a kisujjam vagy nem akarok élni, anya után kell kiáltani, mert ő biztos támpont, és legalább egy puszival … Olvass tovább
A lány széken ülve fürkészte a tájat. A naplemente vörösre festette a körülötte lévő felhőket,mintha vér csöppent volna a vízbe. Szeretett ilyenkor kint lenni, mivel ez a jelenség a gyermekkorára emlékeztette. Egyszer csak enyhe rúgást érzett. Mosolyogva hajtotta le a fejét, és karolta át gömbölyű hasát. Kuncogott egy kicsit, de ezt hisztérikus hörgés váltotta fel, … Olvass tovább
A színház aranyszínben úszott. A lemenő nap fénye befestette az épületett. Lassan gyűltek az emberek körülötte kisebb-nagyobb csoportokban, majd megindultak befelé. Ma van a ballagási ünnepség, és a végén a díj átadása. -Egy kis csendet kérnék! – mondta az asszony, miután véget ért az évzáró ünnepség, amire nagyon pozitív visszajelzések érkeztek. – Most következik díjazott … Olvass tovább
Kertben sétálni virágok között, ahol a szél kíséri az édes illatot. Kertben, ahol a virágok színes báli ruhába öltözve táncolnak. Rózsa, liliom, krizantém… és sok más virág, mik az évek során nőttek fel, és immár a bálon is részt vehetnek. Barna kerítés óvja őket, hogy el ne vesszenek. Körülöleli őket, mintha gyermekei lennének. De a … Olvass tovább
Emlékszem, mennyire fájt, amikor ránéztem. A gépek kattogása egyre nyugtalanítóbb lett, pedig csak nemrég jöttem be. Milán állította meg őt, és most csövek fogságában van miattunk. Lassan néztem végig a férfin, aki bénultan feküdt az ágyon. Közben Krisztián lépett közel hozzá, és megfogta a kezét, ám ekkor én könnyes szemmel elviharoztam a szobából. Kiérve úgy … Olvass tovább
Együtt ültünk a sötét szobában, és néztük egymást, hogy kinek van ötlete, mit csináljunk. A villámlás fénye árnyékokat vetett mindenki arcára, és megvilágította a berendezést is, mivel kint vihar tombolt, így nem bírtunk kimenni. – Tudom! – mondta Milán. – Bújócskázzunk, de közben engedjük szabadjára a képzeletünket! – mondta halvány mosolyra húzva a száját. – … Olvass tovább
A város szélén álló régi emeletes házak egyikében egy öreg lift állt. Az idő vasfoga rég megette az alkatrészeit. Kevesen mertek beszállni. Nem csupán attól féltek, hogy bent ragadnak, de a különös hangoktól is, amelyeket csak benne lehetett hallani. Egyesek suttogásokat hallottak, mások sikolyokat és dörömbölést, amelyek mintha a falaiból jöttek volna. A lift néha … Olvass tovább
Mike rendületlenül kocogott az éjjeli ködben. Nem rémisztette meg az egyedüllét, a sötétség és az időjárás sem. Nap közben túl sokat volt emberek között és állandóan beszélnie kellett, így egyáltalán nem bánta azt, hogy edzés közben egyedül lehetett. Reggeltől estig dolgozott és későn ért haza. Utána ment el kocogni, bármilyen is volt az időjárás. Nem … Olvass tovább
Vadvirágokkal teli réten ücsörgött, nem volt benne semmi különös. Csak egy lány, aki lágyan elsimította útjából a virágokat, nehogy még a végén ráfeküdjön az egynyári seprencekre vagy a vajszínű ördögszemekre. Pipacsokat és százszorszépeket tűzött befont hajába, mitől úgy nézett ki, mint a mező tündére, aki éppen a virágokkal készül beszélgetni, a madarakkal énekelni és a … Olvass tovább
Emlékszem, ezelőtt tizenöt évvel, még ifjú csemeteként álldogáltam itt. A szomszédban folyt a kis patak. A fák szinte az égig értek. Az állatok pedig boldogan ugráltak fel-alá a park egész területén. Boldogok voltunk. Amikor reggel kinyitottam a szememet egy vidám mókuscsalád rohant át zsenge ágaim között. A madarak szinte dalolva repkedtek ide-oda. Akkor még minden … Olvass tovább
Nem fura? Ahogy a naplemente egyre halványabban lepi el a horizontot. Ahogy az öblös kutyaugatás egyre közelebbinek tűnik? Ahogy az éjszakai holdvilág egyre később lesz álmos, hogy átadhassa helyét az immáron gyengélkedő napnak? A legyek is egyre kevésbé lesznek érdekeltek verejtékező bőröm zamatában, s sokkal hamarabb térnek nyugovóra, vérszívó rokonaikkal együtt majd mint azelőtt. A … Olvass tovább
Van, hogy igazán gyorsan megszokod, ha tehetetlen vagy. Megtanulod kezelni ezt is, hisz az ember egy kor után, már erre is képes. Természetesen, leblokkolsz, de azután mosolyogsz. Pedig a bicska még mindig éles, akár hogy is vágják beléd. Ő is így volt vele, együtt tud érezni vele? Ott ült az ócska, sárga plüss fotel közepén. … Olvass tovább
Tökéletes volt. Tündér volt ő emberi alakban. Be kellett látnom, ez az egyetlen válasz…, a világ nem érdemelte meg a létezését. Nem érdemelte meg senki kezeinek gyengéd érintését, szavainak lágy hangzását, ajkainak csókját… Nem érdemelte meg… oh Istenem… NEM ÉRDEMELTE MEG SENKI! A szenvedést, amit te átéltél. Az átkokat, miket a rossznyelvűek neveddel mostak eggyé. … Olvass tovább
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy angyal. Ez az angyal egy komisz mosolyú fiatalember képében járta a földi világot, ahová az Úr büntetésből küldte. Megbüntették, mert fájdalmat okozott egy élőlénynek ahelyett, hogy megvédte volna azt. Szörnyű ítélet ez egy angyal számára… társai szemmeresztve figyelték, ahogyan egyiküket kitaszítják a Mennyből. Szegény angyal, pedig ő … Olvass tovább
1. Jónást fogai kocogásának hangja zökkentette ki. Haragudott fogaira és a hidegre. Az elméjét épp betöltötte a csilingelő boldogság emléke, amikor megzavarták. Volt valami megnyugtató a szállingózó hópelyhekben, ami felidézte gyerekkorát. Ahogy lépkedett, a megroppanó friss hó egy-egy pillanatra elröpítette oda, ahol nem volt senki más csak anya, apa és a kis Jónás. Elszomorodott. Gyerekként … Olvass tovább
1. (Halál) Súlyos fenyőillat fedi el a bomlás szagát. Arcom már elázott a könnyes részvétnyilvánító csókoktól. Ez a ceremónia a vigasztalást hivatott szolgálni, de csak még inkább szétszed. A résztvevők, mintha egy morbid divatbemutatóra jöttek volna, egymással versenyre kelve, mutatósabbnál mutatósabb ruhakölteményekben pompáznak. Részvétnyilvánítók végeláthatatlan sora játssza meg, hogy jobban fáj neki, mint nekem. A … Olvass tovább