A szerelmem egy manó

– Lisa! Hányszor mondjam el még neked, hogy ne csavarogj el mellőlem? – ragadta meg Amy az unokahúga kezét, és húzta magához, mert nem tudta, mennyire ijedt meg attól, hogy egyedül maradt. – Jobban kéne vigyáznod a lányodra – közölte Logan elég gúnyosan az előtte álló lánnyal. Soha nem értette azokat az embereket, akik mindenféle … Olvass tovább

Vérkötelék

Erlan majd megőrült, amikor megtudta, hogy az unokatestvére hátra hagyta őt, hogy nélküle menjen el a Rémségek Erdejébe kivizsgálni az eltűnéseket. A könnyei akkor kezdtek el hullani, amikor megkapta a neki címzett leveleket és a jegyességüket felbontó nyilatkozatot. Nem értett semmit, amíg el nem olvasta a papírt, amit Nylian nem akart neki küldeni. Mégis a … Olvass tovább

A szüleidnek is volt plüssmackója, tudtad?

Plüssmackónak lenni talán olyan lehet, mint gyereknek. Érezni a szeretet, ami körülölel, felhőtlenül kacagni, játszani, őszintén, igazán játszani, és bele se gondolni abba, hogy mit gondolnak mások. Hogy gondolnak-e valamit. Hol űrhajóssá, hol lelkes diákká, hol háromgyerekes apává válni, néha üldözni a gonoszokat, máskor meg a plüss kutyussal csókolózni, amíg anyu be nem nyit a … Olvass tovább

Irigylem kik irigyelnek

Nézem anyu fotóalbumát és majd belefulladok a sárga irigységbe. A csodaszép előkelő mosolyát, amely férfiak ezreit varázsolta porcelánmívessé, ahogy összetört szívük darabkáit próbálták újra ragasztani. Nézem a balatoni tájat és még azért is sóvárgok, hogy a szocialista lélekszegénység világában éljek, s pont ilyen ragyogó szemekkel tudjak nézni a tó pisikék vizére. Nézem a barátait, bársonyos … Olvass tovább

Derült égből fasírt

Van valami kiábrándító abban, amikor az ember újra nézi gyerekkori kedvenc mesefilmjeit, hogy rájöjjön, nem azok voltak örökéletű és nagyszabású művészeti alkotások, hanem ő volt buta és lélekszegény. Nézed kedvenc mesefiguráidat, ugyanazt csinálni, mint eddig, de a te arcodon a gyermeki mámor, pír és csillogás helyett egy undorral teli szemöldökránc csücsül. “Mi ez a szar?” … Olvass tovább

Giliszta

Állok a zuhany alatt és mosom le magamról a mocskot. Gusztustalan vagyok, és rothadó, és pojácaként tapad rám a por és az izzadság okádtató bűze. Szinte már a giliszták is vonzóbbak nálam, vagy ha nem is vonzóbbak, de igényesebbek. A piszok hódító királyként terjeszkedik a bőrömön, az ereimbe hatol, kering bennem, és szépen lassan már … Olvass tovább

Péntek

Belépsz. A tömény sör és izzadságszag az orrodon keresztül felmászik az agyadig, az ereidbe ereszkedik és kering benned, mint a túl nagy WC papír guriga a csészében. Még be se léptél, máris csordogál rajtad a rád borított alkohol, rád tapasztva a nadrágod szárát. Az emberek között úgy pattogsz, mint gumilabda a betonon, szinte mintha könyökről … Olvass tovább

Felfalta a tűz

Csodálatos életem volt. De elégett. Régen óriási város állt itt is. Felhőkarcolók, olyanok, amelyeknek tényleg nem látni a tetejét. Alacsony kunyhók, amikről senki sem tudta, hogyan kerültek ide, egyszerűen csak megjelentek. Társasházak, tele élettel és a lakók közti rivalizálással. Szövetségek köttettek, és bomlottak fel. A szomszédok felváltva tartottak vendégségeket. Mindez persze csak játék volt, melyet … Olvass tovább

Családom és a karácsony

Szerény gyertyafény borítja be apró nappalinkat. A háttérben tűz ropogása hallatszik. A konyhából ínycsiklandó illatok áramlanak ki a ház minden pontjára. Az ablakban ülve néztem, ahogy a hó óriási pelyhekben hullott. Az utcán gyerekek szánkóztak a szüleikkel, testvéreikkel. Pirosló arcukon hatalmas mosoly ült, időnként pedig fel-felkacagtak. – Kicsim, van kedved segíteni feldíszíteni a karácsonyfát? Hogy … Olvass tovább

A varázsnapsugár

Gyönyörű, virágokkal sűrűn borított tisztás nyúlik a semmibe, ahol milliónyi napraforgó lakik. Kisebb-nagyobb, hosszabb és rövidebb szárú, sárgásabb és narancssárgásabb virágú napraforgók terülnek el, ameddig a szem ellát. Azonban kevesen tudják, hogy a napraforgók tövében apró, különféle virágocskák is élnek, például tulipánok, nárciszok és jácintok. Hosszú évek óta élnek együtt ezek a kis növények, békében … Olvass tovább

Zongora

Alex nagy levegőt vett és felemelte a telefonját. Felvette a szokásos, mesterkélt vigyorát, megnyomta a felvétel gombot és azonnal beszélni kezdett. A lehelete látszott a fagyos, téli levegőben. – Helló, fiúk, lányok! Megint itt a kedvencetek, Alex! Láttam ám a legutóbbi kommenteket és úgy döntöttem, belevágok a legújabb videó sorozatomba. Az első helyszín a híres … Olvass tovább

A barista

A Titkos Kávézó egyszerre volt jelen mindenhol és sehol. Fellelték már nyüzsgő városok mélyén, felhőkarcolók alatt és kis falvakban eldugott utcáiban is. Nem lépett be más, csak a legmagányosabb emberek, mert csupán annak jelent meg, akinek szüksége volt rá. Voltak a vendégek között elveszett írók és művészek, akiknek az álmait a világ már összetörte. Akadtak … Olvass tovább

Partnerek

– Nos? Még mindig undorítónak találja az óceáni hulladékból készült kollekciónkat, kisasszony? Eszterházy Sáfély – avagy lady_shafei, ahogy a közösségimédia-felületein ismerik – látványos grimaszra húzta a száját. Élénkrózsaszín körme monoton ritmussal kopogott az asztalon, miközben elmormolta a fohászt, amit a véleményvezérek istenéhez szokás intézni, ha rossz szerződést próbálnak lenyomni az ember lányának torkán. Mégis hogy … Olvass tovább

Egypercesek: Utolsó vacsora

Kovács Erzsi termékgyártó-csomagoló hullafáradtan, egyenesen az éjszakai műszakból esett be az endokrinológiai rendelésre. – Inzulinrezisztencia – vánszorgott elő a főorvosasszony, csontos mutatóujjával a leletre bökve. Erzsi kezébe nyomott egy életmódváltó prospektust 160 grammos diétáról, napi öt teljesértékű étkezésről, meg beszerzendő bio-alapanyagokról. Erzsi idegesen hőcögtette a lábát. – Drága lesz ez, mondja kérem? – Talán sajnálja … Olvass tovább

Egypercesek: Trónörökös

H. Nagy Józsi izgatottan fészkelődött a szülészet-nőgyógyászat folyosójának kopott, rozoga műanyagszékén. Nemrég kapta a hírt, hogy az örökkévalóságig tartó vajúdás után feleségénél beindultak a tolófájások. Alig várta már a találkozást ágyékának gyümölcsével. Meglepetés lesz a neme, megbeszélték az asszonnyal, hogy nem akarják előre tudni. Még egy pár izzasztó perc, aztán a korosodó, patkóbajszos orvos előcaplatott … Olvass tovább

Évzáró

Az év vége, mindenkinek mást jelent. Boldogságot, reményt, újabb célokat, terveket vagy több erőt a jövőhöz, az élethez. Talán, nekem ez az év volt a legnehezebb. Ebben az évben sírtam a legtöbbet. Ebben az évben törtem össze a legtöbbször és ebben évben álltam fel, újra és újra, léptem túl a saját magam gyengeségén. Ebben az … Olvass tovább

Egy elhagyott részünk

Befordult a sarkon. Valami hiányzott. De nem tudta mi. Tovább ment, Le a hegyről, át az úton, majd jobbra. Leül a buszmegállóba. A fa, az utcasarkon, az hiányzik. De miért? Csak egy fa. De eddig mégis mindig ott volt. Lehet, hogy ki akart törni az egyhangúságból, hogy mindig ugyanaz történik szüntelenül. Átment volna egy másik … Olvass tovább

Időutazó

Juhász Berta időutazó. Pontosabban az idő sebességét képes szabályozni. Két metrómegálló között lassít. Mintha tűt fűzne be, és képkockákat csinálna minden egyes közlekedéshez a tűhöz, mikor épp felé dugjuk a cérnát. Van, mikor hajózni támad kedve. És hagyja, hogy végigfolyjon az eseményeken. Olyasmi mint egy autóversenyző, tökéletesen eszrevetlenül vált. Rendeszeresen azon kaptuk, hogy húszéves fiatalokat … Olvass tovább

Rozsdás kerítés

Az elérhetetlen kékségen szétszakított papírdarabok rétegelték egymást. Bement a boltba, ott benézett a hűtött polcokra, ahol a vizet kereste. Lenn találta meg a sarokban. Négy fajta, abból két márkát nem is ismer. Elkapja a legközelebbi palackot, majd meggondolta magát, és elvesz egy másikat. Hamar kifizette, még örült is, hogy olcsóbb volt, mint gondolta. Ahogy kiért … Olvass tovább

László nem Zászló

A sötét szobában az ágyról felnézve a plafonra meglát egy sárga zászlót. A félig nyitott ajtó keni fel a falra. Zászló László Fekete emeletes kiságy, az alsó részen pufók kisgyerek pillant ki édesanyjára a rózsaszín paplan alól. Az anya az ágy szélén ül, szeretettel, mégis már fáradtan néz gyermekére. A mesét már elmondta; a szokásos … Olvass tovább