Kislány voltam, még óvodás, de a babáim a polcon porosodtak. Sohasem érdekeltek, nem játszottam velük. Hatalmas udvarunk és kertünk volt tele élettel, a zöldellő fű virágzó fák, konyhakert, halastó, baromfik, juhok, kecskék, disznók és egy kutyus: Bella. Messze laktam az óvodától és a környékünkön nem voltak gyerekek, de ott volt nekem Bella és Samu a … Olvass tovább
Nem így kellett volna, hogy vége legyen. Nem is kellett volna elkezdődnie. De mind tudjuk, hogy a volna voltaképpen lényegtelen, mert nincs. Így hát újabb fejezet került a könyvbe. Ez nem egy tündérmese még csak nem is egy szórakoztató irodalom. Mondhatnánk úgy, hogy thriller, de te ezt már tudod. Elmondanám Neked de már nem lehet. … Olvass tovább
– Szerinted ez só vagy cukor? – kérdezte Karesz a vele szemben ülő Miklóst. – Lakatosnál sose lehet tudni – kapta fel az üvegcsét. – Akkor mégis mit csinálsz? – Szerinted? Miklós szórt egy kicsit a tenyerébe a kérdéses fehér anyagból és megnyalta. Értetlenül pislogott néhányat, majd elszörnyülködve törölte a kezét nadrágjába. – Na mi … Olvass tovább
A Duna hullámzott. A magas vízállás állandó téma volt a televízióban, a közösségi média platformokon, a rádiókban. Panni nem nagyon törődött ezzel. Anyukája ráadott egy csillogó, hosszú, fekete gumicsizmát (a Nap fényesen sütött), csak a biztonság kedvéért. Nagyon élvezte a szép időt, jó érzés volt, hogy valami különleges történik. A kis kövecske ott volt a … Olvass tovább
– Sziaa! A szénfekete billentyűzet szólalt meg, nem lehetett más. Merci nem igazán lepődött meg ezen, több száz, akár ezer film és könyv szól arról, hogy milyen varázslatos dolgok történnek és történhetnek emberekkel a mindennapi élet során. – Hozzánk bátran fordulhatsz! Az A betű hirtelen felkiáltott. -Engem válassz! Tudod, hogy milyen kielégítő szolgálatot tettem és … Olvass tovább
A pultra támaszkodva a gondolataimba merülve néztem az egyre jobban hulló havat. Hiába helyezkedtünk el központi helyen, vendégek nem nagyon voltak, ami egyáltalán nem tett jót a boltnak. Kellettek a vendégek, de már fogalmunk sem volt, hogyan tudnánk magunkhoz csalogatni őket. A vendéglő és a szálláshely a Mátra szívében bújt meg, gyönyörű kilátással a tájra … Olvass tovább
Azóta gyűlöltem, hogy belém tette a lábát. Gyűlöltem a tűsarkakat, amikkel végigkopogott az összes parkettalécemen és mettlachi kockámon, és minden lábnyomot, amit maga mögött hagyott egy-egy szőnyegemen. Gyűlöltem a kosztümnadrágját, ami a terasz felé menet beleakadt az egyik régi faszekrényembe a nappaliban. A kezeket is utáltam, amikkel egy köteg papírt tett az étkezőasztalom közepére. Adásvételi … Olvass tovább
Vörösbor. Ízletes, telt maga a szó, visszacsillan benne a jelentése, zene a füleimnek, ahogy körbekínálják a fedélzeten. De mintha nem is én lennék, félek a számra venni a szavakat, személytelen angolba burkolózom, és csak magamban merem kiejteni az ö-ket, úgy tátogom, mintha csak némán dúdolgatnám egy betiltott dal szövegét. Egyelőre még új nekem ez a … Olvass tovább
Ella fodros, rózsaszín ruhában megy az erdőbe sétálni. Virágokat akar szedni, édes illatukat magába szívni, a fejére koszorút fonni és a vadonban táncolni. Igaz, tizennégy éves nagygyerek, azonban a képzeletében, ő most tündér. A szokásos sétányon rugdossa a kavicsokat a szandáljával. Zavarják az emberek, ezért egyre mélyebbre megy, olyan hely után kutatva, ahol szabadon játszhat. … Olvass tovább
Huncut gyerekek csapata Csak a kanalak csörömpölése hallatszott és a nevelők beszélgetése. A felnőttek lekváros süteményt ettek, a gyerekek kását. Az épületben hűvös levegő és feszültség uralkodott, mint mindig. – Vége a vacsorának! – kiáltotta az egyik nevelőnő. – Takarodó! A különböző korú lurkók hallgatagon vonultak a szobájukba. Hamarosan minden csendes lett. Mindenki igyekezett gyorsan … Olvass tovább
Zsófi az egyetemről frissen kikerült újságíró – riporter lány gyakornoki állást szerzett a számára legkedvesebb újságnál. Bizonyítási vágyát mi sem tükrözte jobban, minthogy az első munkája egy különösen nehéz intézményben zajlott. A heti magazin egyik rovata hétről-hétre egyre mélyebben boncolgatta a függőségek témakörét. Ennek a kérdésnek bizonyára a legméltóbb zárása a függőségekkel küzdő emberek saját … Olvass tovább
Csenge vagyok Ezt csak azért gondolom lényegesnek, mert a nevemnek még csak jelentése sincs. A lányok szeretik az ilyet. Az unokatesóimnak még a hűtőjükre is ki van rakva mágnes formájában a nevük üzenete. Az üzenet az egyik legfontosabb érték a társadalom életében. Mindenben ezt keressük: könyvekben, művészetben, politikában és az emberekben is. Ennek ellenére néha … Olvass tovább
Három éve pénteken, Viola az iskolába indult. A reggeli készülődés szokás szerint igen zűrösnek bizonyult, de ez így volt szép. Mikor már mindenki készen állt az indulásra a lány öccse egy kurta kérdéssel fordult nővéréhez: Ugye ma elmegyünk az erőbe? – Viola válaszképp mosolyogva bólintott és már ültek is az autóba. Samuka, az öcs nagyon … Olvass tovább
Egyre gyűltek a felhők Zselyke feje felett, mégis hirtelen érte a szélvihar, mi elsodorta mindenét, amije még megmaradt. Berohant egy fedél alá, azonban nem menekülhetett. Csak összerezzenve állt a terasz alatt, de az eső mosta arcát, amint a szél nem várt fordulattal rávert. Pedig neki már nem maradt más, a szél volt az utolsó kapaszkodója, … Olvass tovább
Éppen családi ebéd zajlott nagyszüleimnél Karácsony alkalmából, mikor nagyapám nagy hanggal felkiált. – Na! Már ez sem olyan, mint régen! – Én tudom, Tata, de mit csináljak, ha ilyet adnak a hentesboltban? – tette fel a kérdést nagymamám, aki a hat unokára tekintettel, már Tatának hívja a férjét. – Mi a baj, Tata? – kérdezte … Olvass tovább
A nyári nap melege égette hófehér bőrét, hosszú fekete haján aprón csillogó fénysugallatok jelentek meg. Az idő délután egy körül járhatott, amikor a nő a Maple Grove-i temetőben ült egy óriási juharfa alatt a földön. Az ágak között átszűrődő napsugarak finoman világították meg arcát, miközben a szellő mozgatta a zöld leveleket, így játékosan lengedeztek az … Olvass tovább
Mira a tükör előtt állt, és feszülten figyelte az arcát. Nem volt semmi különleges abban, amit látott: huszonhét éves nő volt, rövid, világosbarna hajjal és enyhén sápadt bőrrel. Azonban ő nem csak egyszerűen saját magát látta a tükörben, hanem azt, amit a társadalom akart látni benne. Egy képet, ami nem volt teljes egészében a sajátja. … Olvass tovább
Pintér Illangó Erdei nagykoncert Zafi, a kisfarkas kirándulásra indult. Nem is volt már ő olyan kicsi, ha emberi időben nézzük betöltötte a tizedik életesztendőjét. Kíváncsian szagolt bele a levegőbe, hogy milyen szagok lebegnek körülötte. Igen, érezte még anyukája és testvérkéi illatát, a virágport, a madarakat, erdei állatokat, de neki nem keltették fel igazán az érdeklődését, … Olvass tovább
Amiből csak egy van Az utca végi kisebb parasztházból még mindig fény szűrődött ki. A kopott lakhelyről hullott a vakolat, és talán az egész kisvárosban ez volt az egyetlen ház, amelyben ebben az éjszakai órában is égett a villany. Hát igen, épeszű ember már rég alszik hajnali fél kettőkor. De történetünk főszereplője nem volt épeszű. … Olvass tovább
Gombás Biblia A hittanóra vége felé járt. A gyerekeknek a házi feladatot osztották ki. – Keressetek olyan Igéket, amiben ritka dolgok szerepelnek, amelyikről már-már azt is hisszük, nincs benne a Bibliában! Kérdezzétek meg apukátokat, anyukátokat, testvéreiteket, barátaitokat, és olyan legyen, amit egyikük se ismerjen! Mire felírták a kötelességet, kicsengettek. Utolsó előtti óra volt, így még … Olvass tovább