A tudást nem vehetik el tőled, fiam — Van még valakinek története Gabiról? — kérdeztem, a gyerekekre pillantva. Késő este volt. Szűk körben ültünk a kis nappalinkban. A konyhából élesen beszűrődött a LED-lámpa fénye, az ebédlőben és a nappaliban ezért nem is kapcsoltunk világítást. A levegő egyszerre volt hideg és meleg. A belőlünk áradó szeretet … Olvass tovább
A pasztelles beütésű, mályvaszínű helyiség hintaszékében húzták meg magukat a munkálatok után. Kornél ült benne, Izabella az ő ölében kuporgott. Enyhe ecetes-savanyú szag maradt még a festés után. Izabella szerette ezt az illatot, mert emlékeztette arra, hogy a falak élnek, és a festés nemcsak álcázás, hanem újrakezdés. A szobában most először nem a múlt illata … Olvass tovább
Régi képeket nézegettem, kávét kortyolgatva, az ebédlőasztalnál vasárnap reggel. Megakadt a szemem egy egyszerű fotón: az eget örökítette meg, ahogyan egybe simul a mogyorófa ágaival. Eszembe jutott az a nap, mintha még most is a hatalmas gallyak alatt ülnék. Macskák másznak az ölembe, kutya bökdös simogatásért, s míg én azt sem tudom, melyik kedvenccel foglalkozzak … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy domboldal. Nem volt se erdős, se mezős, hanem bokrokkal ültette tele Isten. Emberek nem nagyon jártak erre, csupán a szarvasok szökelltek és a vaddisznók csörtettek végig rajta. Itt, ezen a hegyoldalon állt a sok másik cserje között egy galagonya és egy kökény bokor. Tavasszal kibontották fehér virágjaik … Olvass tovább
– Áh, nekem rosszabb az életem – pöckölte le a cigi végét Viki a hóra. – Tudod, most szakítottam fél év után, tegnap is túlóráztam, és esett ez a vacak hó is, locsog és síkos tőle az egész utca, áh… – mondta ismét. – Elegem van az egész életből. Neked csak a a kutyád szökött … Olvass tovább
– Ennek még fagy kell – köpte ki a földre látványosan fanyalogva a kökényszemet Péter. – Ehetetlen – tette még hozzá erősen fanyalogva. – Dehogy! Ez már finom így is! – tömte magába a kisöccse a gyümölcsöt és köpte ki messzire a magokat. Péter nem válaszolt, hanem utat törve magának a bozótosban, haladt az erdő … Olvass tovább
– Te… Te egyszerűen elviselhetetlen vagy! – Szerintem bonyolultan. Ernő erre hatalmas levegőt vett és lassan kifújta. Olyan hangja volt, mint egy bikának. Anni vigyorogva állt előtte ugrásra készen. De mivel a támadás nem jött, szamárfület mutatott. Na, ezt már Ernő sem tudta elviselni! Odasuhintott ikertestvére felé, de az ügyesen kibújt az ütés alól és … Olvass tovább
Tege eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Ezer oka akadt rá. Ezek közül ezek voltak a főbbek. 1. Tege volt a neve, ami igen ritka. Idegesítette, hogy mindenki visszakérdez, jól hallotta-e, majd elcsodálkozik, hogy még senkitől sem hallotta. 2. Kicsi kora óta, ha esni kezdett az eső, kiszaladt és kiabált. Nem tehetett róla, ez tört ki belőle … Olvass tovább
Veled Bariton hangod lágyan súgja, mézízű húsos ajkaid szépen megformálják: Jó éjt, kedvesem! Éjszaka van, mellém fekszel. Fáradt vagy, mégis felém fordulsz, erős karjaiddal magadhoz húzol engem, arcomat lágyan végigsimítod illatos ujjaiddal és a bársonyos, derengő fényben, amit a Hold látni enged, mélyen a szemembe nézel. Árnyékokat fest a fény, ahogy kettőnk teste egymás felé … Olvass tovább
Egyszer volt hol nem volt… mint egy normális mesében. De ez nem az, szóval előröl. Egy teljesen nyugodt, és csendes délután volt, amíg – Ááááá, ez micsoda?- sikoltott a kamrában Dorina. Nemsokára ki is jött egy hosszú, zöld, átlátszó fóliába csomagolt valamivel. Dorina az asztalra dobta. – Te jó ég, mi ez?- sipította Brigi. – … Olvass tovább
Történetek által vagyok, általuk létezem. Néha úgy érzem, minden egyes mondatom egy apró darab belőlem, amit odaajándékozok a világnak. Ha megkérdezik, mit jelent számomra az írás, mindig elbizonytalanodom. Mert nem az a kérdés, mit jelent, hanem az, mit nem. Nemrég egy régi ismerőssel találkoztam. Az a típus, akivel néha összefutsz egy sörre vagy kávéra, aztán … Olvass tovább
Neked Finom, frissen főzött kávé illatára nyitogatod szemeidet, első utad azonnal a konyhába tart, ahol mohón nyúlsz a feléd tartott kávésbögrédért. Miközben iszod a reggeli, erős feketédet, szemeid huncutan mosolyognak rám, és ’hálásan köszönöm’ tekinteteket zsebelek be tőled. Már hallom is, hogy korog a gyomrod, a reggelid a megterített asztalon vár rád: natúr joghurt eperrel … Olvass tovább
Mi Fahéj illata tölti meg pici házunkat: fahéjas tekercset sütök. Ez a kedvenc őszi nassolnivalód, szeretsz elmajszolni egyet ebéd után vagy a kávéd mellé. Szeretek sütni-főzni neked, sokszor gyermeki csillogást látok a szemeidben, alig várod, hogy megsüljön, vagy megfőjön egy étel. Édesanyáddal és a nagymamáddal sokat beszélgetünk rólad, arról is, miket szeretsz enni. Húgod is … Olvass tovább
Álomszép A nyári nap fénye táncolva kacérkodik szemeid kékjében, miközben csókra csábító, azt abbahagyni nem akaró, telt ajkaid huncut mosolyra húzódnak. Szőke, játékosan göndörödő, félhosszú tincsidben húzom végig az ujjaimat, s mikor szakálladhoz ér a tenyerem, egy pici, lágy, mégis szerelmedet éreztető csókot nyomsz a kisujjamra. Ettől simogató melegség járja át bőrömet, de bele is … Olvass tovább
Bevezetés: Sétáltam az utcánkban és egyszer csak megálltam. Megjöttem. Még tegnap ellenőriztem, hogy melyik villamosra kell fölszállnom. 10:23, vagyis nemsokára itt is van. Kis idő múlva be is állt és felszálltam. Nem voltak sokan. Egyedül leültem egy négyesbe. Később leült velem szemben egy anyuka egy kislánnyal. Még két megálló. Felálltam, de beleütköztem a velem szemben … Olvass tovább
Letekertem az ablakot. A jó öreg Opel recsegett, mintha minden egyes nyikordulással emlékeztetni akarna, hogy már régen túlélte a maga dicső napjait, mégis, makacs engedelmességgel szolgált tovább. Az anyósülésen ültem, jobb karom kilógattam a menetszélbe Forgattam a kezem, játszottam a széllel, mintha formálhatnám az alakját, mintha egy pillanatra is alávetné magát az akaratomnak. A nap … Olvass tovább
– Miért pont ezt a helyet választottad? – tette fel a kérdést a férfi, miközben a borospohara mögül rám pillantott. Hangja könnyed, szeme kíváncsisággal telt. Kellemes nyári estéhez volt szerencsénk, a levegőben a frissen nyírt fű illata, amit a Tisza felől érkező hűvös szellő mozgatott. A szegedi várkertben ültünk le, az apró lámpások fénye fonta … Olvass tovább
Farkasok és rózsák Volt egyszer egy rengeteg erdő. Egy legenda vette körül, miszerint régen itt sok farkas élt. Fővezérük Omega volt. A falka minden tagja hűen követte utasításait, soha nem ellenkeztek vele. Az állatok között volt egy szokás. Minden hímfarkas a nőstényeknek teliholdkor fehér rózsát kellett hozzon egy közeli faluból. A nőstényeknek választani kellett a … Olvass tovább
Tivadar Elmesélek egy történetet a szerelemről és egy új kezdetről. Tivadar, a szegény juhászlegény keményen dolgozott. Egy László nevű gazdag földesúr bárányait őrizte pirkadattól estig. A földesúr nagyon szerette, mert becsületes, jószívű volt. Saját fiaként tekintett rá, hiszen Tivadarnak nem volt családja. Szülei még kiskorában elvesztette egy járványban. A fiú életében nem sok boldogság volt. … Olvass tovább
Van egy kipárnázott fekhelyem egy nagy kék szobában. A szobának nincs bejárata, se kijárata, de még csak falai és sarkai sem. A nagy kék szoba végtelen és színváltós. Néha világoskék, néha sötétkék, néha pedig szürke vagy éppen fekete. Van, amikor apró fehér pöttyök díszítik, máskor egy nagy fehér, vagy egy hatalmas sárga óriás gömb világítja … Olvass tovább