Gyöngyből Holdat fűzni

Szelené haját sós tengeri szél cibálta, amikor letérdelt az oltár előtt. Ugyan fájt neki a mosoly, de azért az ajkára erőltette, hogy a szívében dagadó melegséget kellően ki tudja mutatni; az isten figyelt. Nem kellett tettetnie, tényleg várta ezt a percet. Minden nap minden órájában kívánta, hogy a napsugarak magányát felváltsa az éjjeli csend. A … Olvass tovább

Tollból sarjadó élet

Hangosan zihálva támaszkodom neki a félszeg ajtófélfának, amelyről időről-időre egyre több, fehér festékszilánk pattogzik le. Visszanyelem az ajkaim kapuját döngető szitkokat, amiért megzavartak mély mélázásomban a hadrendbe álló, nyughatatlan fellegek. A rozoga ajtót becsukva terítem hátamra molyrágta kabátomat; a spalettát még nyitva hagyom, ugyanis várok valakit. A kandallóban felélesztem a tüzet, ami sziszegve, vadul pattogva … Olvass tovább

Ki ítélkezik?

A város utcáit sűrű, gomolygó köd ülte meg, s a harangok utolsó kondulásai már rég elhaltak a kőházak között. A főtéren, ahol néhány órával korábban még emberek százai tolongtak, most csak a szél kavarta fel a szürke hamut. A máglya helyén vörösen izzó parázs pislákolt, mintha maga az ördög hunyorított volna fel vörös szemeivel a … Olvass tovább

Szóval, megszökünk?

Szóval, megszökünk? „Életünkben rengeteg, furcsaságba és érdekességbe botlunk bele. Hallottunk már arról, hogy egy repülőbaleset túlélői, a halott társaik megmaradt testrészeiből táplálkoztak a túlélés érdekében. Tanulhattunk a görög mitológiáról és benne rengeteg istenről, félistenről és hősről. Ennek ellenére, bár sok dologról hallunk, így is dupla annyi érdekesség van, amiről a legtöbb ember egyszer sem hallott … Olvass tovább

A hivatalos igazság

A tinta mindig megfeketedik reggelre. Ha az ember éjfél után ír, gyakran mást mond a kéz, mint amit a fül hall – különösen, ha az a fül Martinovics Ignác szavait hallja. 1794 őszén kerültem a budai Helytartótanács mellé írnoknak. A hivatal egyik boltozatos termében kaptam helyet, nem messze attól az asztaltól, ahol a vallomások születtek, … Olvass tovább

A vadkacsa

A kisfiú sötét fürtjeit huncutul borzolta a szél, miközben lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel bandukolt a poros úton. A szíve nehéz volt, a bánat, mint egy nagy, súlyos, elnyűtt kabát húzta le kicsi vállait. Ez a nap sem volt más, mint nagyon régóta a többi, anyu és apu folyamatosan veszekedtek, és az egók hatalmas csatájában … Olvass tovább

A fény és a festő

Fény szűrődött át a helyiség egyetlen ablakán. A szabályos, párhuzamos fénysugarak különleges világot teremtettek maguk körül. Olyan volt, mintha sok hegedűhúr terítené be a teret. Fényhúrok játéka volt a levegőben. Az ablaküveg elválasztotta a kinti és a benti világot, azonban a fény, mely az üvegen áthatolva tisztább és testesebb lett, egyesítette a kettőt. Bentről nézve … Olvass tovább

Cimborák

A köd korán leereszkedett a határra aznap este. A falu végén a kutyák sem ugattak, csak néha nyikordult meg egy-egy rosszul behúzott kapu a szélben. Kerekes Mihály lassan haladt az országút mentén, botját nem annyira támasznak használta, inkább csak maga előtt bökdöste vele az utat, mintha kíváncsi volna, mennyire fagyott meg a föld a januári … Olvass tovább

Megbékélő bolyongók

Csillagnak akartam születni, de valaki odafenn másképp döntött. Így lett belőlem utcai lámpa, egy névtelen oszlop a soha véget nem érő éj tengerén. Túl hamar alszom ki, és túl gyakran reszket meg a fényem. Estéről estére felgyulladok, amint a sötétség leszáll, mintha kötelességem volna, és csak öntöttvas szívem mélyén álmodozhatok más, kevésbé mostoha sorsról. Talán … Olvass tovább

Az elveszett lélek

Hazaért. Fáradtan ledobta az asztalra az álarcát. Minden egyes nappal nehezebben tudja levenni, egyre jobban bele nőtt a bőrébe, a részévé vált. Milyen hihetetlenül fáradt a szívem! Mintha legalább 1000 éves lenne! – sóhajtott egy nagyot erre a nehéz gondolatra. Sokáig meredt maga elé szomorú szemeivel, majd a zsebéhez kapott. – Istenem! A lelkem! Elhagytam. … Olvass tovább

Benne összeérünk

Hűvös szél fúj. Belém kap. Megperdít. De tartanak. Nem eresztelek. Körbevesznek. Ők is mind rezegnek: nem eresztünk, nem eresztünk. Hozzám érnek, ahogy a szellők átsuhannak közöttünk. Jön a fény, de nem éget, mert ők körülöttem vannak. Aztán jön a nagy árnyék. Esőcseppek peregnek. Az ereim kitágulnak. Körülöttem felsóhajtanak. Madarak költöznek közénk, hangjuk rátelepszik az ágakra. … Olvass tovább

Egyes a Krétában?

– Sziasztok! – mondta Cecília hazaérve a suliból. – Kis Cecília! – ordította dühösen a mama. – Menekülj. – közölte Mariann. – Az lesz. – válaszolt Cecil. – Ajajajj. – Van is mit jajjoznod! Mit keres egy egyes a krétában? – kiabált Georgina. – Miért, az jobban tetszene, ha kettő lenne? Megoldom azt is! – … Olvass tovább

Valóság

Tegnap este kimentem sétálni. Egy olyan 17 éves fiúval, mint én, nem sok minden történhetne itt, egy alabamai kisváros melletti erdőben. Mindig szerettem kijárni ide. Főleg, mert általában teljesen üres az egész környék, és mivel barátaim nem nagyon akadtak, könnyen hozzászoktam az egyedülléthez. Egyébként is szerettem merengeni, csendben figyelni a környezetem. Néha talán túlságosan is … Olvass tovább

Isten nem siet, de nem is késik el

A tavasz az emberi gondolkodásban mindig is többet jelentett, mint egy teljesen átlagos évszak. Nem pusztán a naptárban elfoglalt helye miatt várjuk, hanem azért, mert önmagában különleges jelentést hordoz: az újrakezdést, a feltámadást, a reményt. Azt a pillanatot, amikor a világ végre fellélegzik a tél hosszú szorítása után, és új lendületet szerezve bontogathatja szárnyait. Éppen … Olvass tovább

Holdfény Lány és Napsugár Fiú

A lány és a fiú egyszer találkoztak. Egy nagyon különleges helyen. Egy olyan helyen, ahol még az esőfelhőkön is átszűrődött a napsugár. Ahol gyermeki kacajok csendültek fel, de ahol a sírásnak is helye volt. A lány homályban élt. Már évek óta a saját elméjének rabja volt, ahol ő volt a börtönőr. A fiú lelkébe bár … Olvass tovább

Szivárványos tigris vétel

Mindenkinek van egy álom munkája, de gondolom, ott nincs ki írva minden saroknál, hogy ne távozz el erről a gyönyörű bolygóról, mert az költséges lesz nekünk. Az én álom munkámban pont ez van. Nem minden saroknál, hanem minden egyes bútoron. Nem mintha eddig annyi tragédiát tudott volna megakadályozni. Az Etele Plázában dolgozok egy állatkereskedés alkalmazottjaként. … Olvass tovább

Kóbor

Dóczi Szonja: Kóbor Az első emlékem a meleg volt. Nem a napsütés melege, hanem egy puha testé, amelyhez minden este odabújhattam. Anyám bundája körülölelt, mint a magas fű a legkisebb virágot, én pedig nem tudtam, hogy létezhet olyan világ is, ahol egyszer majd egyedül kell elaludni. A szél idegen szagokat sodort felénk, néha megremegett alattunk … Olvass tovább

Két magány között

Dóczi Szonja: Két magány között A pékség ajtaja fölött megcsörrent a kis rézcsengő, ahogy az utolsó vásárlók kiléptek az utcára. Egy idős férfi két meleg kenyeret szorított a mellkasához, a mellette lépkedő unokája pedig türelmetlenül letépett egy darabot az egyik vekniből. A férfi mosolyogva rászólt, de nem vette el tőle. Mire a pékség ajtaja becsukódott … Olvass tovább

Fagyi az emberiség legaljának

Kedves élet! Amikor azt mondom, hogy ennél már nem lehet, rosszabb kérlek ne vedd kihívásnak! Mai nap már három ember panaszkodott amiatt, hogy a fagyi hideg, nem kell nekem több. Persze a Pom-pom-fagyizóba ez egy igen nagy és lehetetlen kérés. Leginkább nekem, aki köztudottan egy szerencsétlen lény. Az ajtó kinyílik és felkészítem magamat a következő … Olvass tovább

Amit a falak őriznek

A legtöbb ember számára egy elhagyatott kúria felfedezése meglehetősen szokatlan módja lett volna a szombat délután eltöltésének, de Lilla baráti társasága a hétvégéket ilyen helyek bebarangolásával töltötte. A mai nap csupán annyiban volt rendkívüli, hogy a mostani úti céljuk egy erdő mélyén rejlett, és az autójukat a domb aljánál megszakadó földút mentén kellett hagyniuk, hogy … Olvass tovább