Ma egy kisgalambról szól a mesém nektek. Gabi, a galambfióka egy csodaszép, zöld parkban élt négy testvérével és a szüleikkel egy terebélyes fenyőfa ágán egy terpeszkedő tó mellett. Egy verőfényes szerdai reggelen a két galambszülő elérkezettnek látta az időt apróságaik okítására, és megsúgták nekik a jó fészekrakás csínyját-bínyját. –Nos,gyerekek. Azért gyűltünk itt össze, hogy elmondjuk … Olvass tovább
Épp csak elhelyezkedett a kényelmesnek aligha nevezhető ülő helyéül szolgáló szürke gurulós székben, máris mintha csak az univerzum űzne vele gúnyt, kopogtattak a könyvtár ajtaján. Gabriella dühösen csapta le a kezében tartott romantikus regényt. –El sem hiszem! Őszi szünet van! Ki az az eszement kölyök, aki ilyenkor is könyvtárba jár?- mérgelődött magában- Szabad! -semmi válasz. … Olvass tovább
-Puff. – Ahogy itt állok a Rákóczi úton csak ez a vékony suttogás hagyja el a számat. A kezem ösztönösen megindul, mintha bármit is tudna tenni az ellen, amit a szemem lát. Ez a hirtelen lendület az ujjam végében szúró hideggé változik, ami lelassítva a véremet végigterjed az egész testemben. Tudom, hogyha nem lenne rajtam … Olvass tovább
Barna Nikoletta Az ördög hegedűse Azt szokták mondani az ember sorsa már a születése pillanatában eldől.Van akikből nagy vezetők lesznek másokból orvosok ,bankárok de az olyan különleges emberek akik mások a társadalom többi tagjától művészi képességekkel költők vagy zenészek lesznek. Lisa viszont egyik csoportba sem tartozott,apját sosem ismerte anyja pedig egyszerű bolti eladó volt semmi … Olvass tovább
Az elveszett generáció Egy átlagos hétfő reggel Júlia az ébresztőóra csörgésére ébredt. Az albérletében uralkodó rendetlenség hűen tükrözte a benne uralkodó káoszt. A főiskola elvégzése óta folyamatosan arra törekedett, hogy teljes munkaidős állást találjon, de csak rövid távú szerződések és alulfizetett munkák jellemezték az életét, ezekkel kellett beérnie. Nem igazán boldogult ebben a nagyvárosi forgatagban … Olvass tovább
Pintér Illangó Kitörött Bambán rágcsálom ceruzám végét. Írni szeretnék, de nem tudom, hogy mit. Pörgetem az ujjaim között. Hogy is volt a történet? Jaj, nem tudom! Akkor leírom, ami körülöttem zajlik. Ragyogóan süt a nyári nap sugara, a kertből hangok vegyítéke jut el a fülemhez. Apa és két öcsém vicceket mesélve aprítják a karalábét. A … Olvass tovább
Pintér Illangó Az út Kényelmesen feküdtem, hallgattam a lágy zenét, ami kívülről hallatszódott. Kellemes és lágy volt a kanapé, én pont beleillettem. Meg sem mozdultam kényelmemben, úgy ütöttem el az időt semmittevéssel. Egyszerre viszont minden olyan furcsa lett. Ott voltam egy cső előtt. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán tényleg cső lehetett-e, csak annyit … Olvass tovább
Magas alakja visszatükröződik a Reggeli ablakában. Egyre közelít, és neki fogalma sincs, mit fog válaszolni a még fel sem tett kérdésekre. A maga arcán csak kétségbeesés, a másiké ellenben mintha kíváncsiságot, reménnyel teli türelmetlenséget takarna. Mindent lát: a plafonról lelógó lámpák visszaverődő fényét; a szemközti oldalon nézelődőket; még saját mellkasának felgyorsult emelkedését-süllyedését is. Tekintetével a … Olvass tovább
Van, hogy az ember még életében annyi hibát elkövet, hogy nem érdemel feloldozást. Rossz ember volt, rossz dolgokat tett és erre nincs mentség. Nem mentség az, hogy rossz volt a családi háttere, nem mentség, hogy dühből cselekedett, ahogy az sem, hogy fiatal volt. Egy fiatal gyorsan lobban, nincs tisztában a következményekkel, de ez sosem volt … Olvass tovább
A lány a mai napig emlékezett rá, hogy milyen érzés volt érettségizni. Hogy görcsben állt a gyomra és rettegett, mert tudta mennyi minden múlik ezen a pár dolgozaton. Utólag már csak nevetve legyintett, jaj, hogy az? Könnyű volt, te se félj – tanácsolta a barátainak bíztatóan, de akkor a félelem gúzsba kötötte a szívét. A … Olvass tovább
Van egy kipárnázott fekhelyem egy nagy kék szobában. A szobának nincs bejárata, se kijárata, de még csak falai és sarkai sem. A nagy kék szoba végtelen és színváltós. Néha világoskék, néha sötétkék, néha pedig szürke vagy éppen fekete. Van, amikor apró fehér pöttyök díszítik, máskor egy nagy fehér, vagy egy hatalmas sárga óriás gömb világítja … Olvass tovább
Pintér Illangó A kígyó fia (Paul Roslie sikertelen kísérlete után szabadon) – Benito! Szeretnék egy kicsit beszélni veled! – állított meg a főnököm, amikor éppen haza akartam indulni. Együtt mentünk az irodájába, ami ott állt a forgatási helyszíntől nem messze. Hellyel kínált és elkezdte mondandóját: – Nagyon tehetséges színész vagy. Szeretnélek felkérni egy különleges szerepre … Olvass tovább
Pintér Illangó Az ismeretlen hegy Egy kedves, tavaszi reggelen a boltba indultam. Ilyen szép hajnalhasadtán mindenkinek jó hangulata lett volna, viszont az én kedvem borongósan köszönt rám. Megint rám tört a gondolat, hogy én nem én vagyok. Mint már oly sokszor. Bosszankodva, lehajtott fejjel léptem be az üzletbe. Hamar elintéztem a dolgom, így a szatyorral … Olvass tovább
Pintér Illangó A kincs Őszülő hajú ember ült a sziklás, homokos tengerparton. ,,Sós könny az arcon a sós nagyvíz táplálója!”– suttogta halkan búsan. Nagyot sóhajtott. Elkezdte végiggondolni életét. Melyik is lehet a legelső emléke? „Igen, az, mikor megszületett első kistestvérem, Lucien, és én azt ismételtem neki, amit oly sokszor anya mondott nekem: „piciri, piciri csöppség.” … Olvass tovább
Kíváncsian pillantottam fel a led fénnyel megvilágított cégérre, ami hatalmas betűkkel vonzotta magához a bulizni vágyó fiatalokat. A Blue Lagon a napokban nyílt meg a kisvárosunkba és ez volt az első olyan szórakozóhely, ahová tényleg kizárólag csak fiatalok jöhettek. Napközben közösségi központként szolgált, ám, amint leszállt az éj a legvadabb bulikat ígérték a fiatalságnak. Mi … Olvass tovább
Az idő homályos folyó, melynek partjain egyedül a múlt kavargó ködje látszik. A jelent és a jövőt már csak az elmében éljük, mint a távoli, homályos tájakat, melyeknek csak a csúcsai merednek ki a ködből. Gondolataim szárnyalnak az idő sodrásában, megtörve a múlt sűrű rétegeit, melyeknek minden pillanata egy köve a lassan épülő piramisnak. De … Olvass tovább
Mikor leparkoltam az autómat az iskola előtt, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Az a sok év szenvedés, amit itt töltöttem, kirekesztettként, semmibe véve, még a tanárok által is. És most, hogy egy megoldandó gyilkosság történt, azonnal kit hívnak, engem. Jellemző. Percekig csak ültem, és csodáltam, ahogy az autó, szélvédőjén patakként folyik le a víz. Ekkor megláttam … Olvass tovább
Reggel, mikor kilépek az ajtón, már javában gyülekeznek a madarak az égen. Lassan szállnak a reggeli napsütésben. Hangjuk messzire hangzik a csendben. Árnyékokként vonulnak át az égen, apró fekete foltokként vetülnek a földre. Itt vannak velem minden nap, az első pillanattól kezdve. Minden pillanatot betöltenek. Este, a baglyok vannak fent velem, reggel pedig az apró … Olvass tovább
A januári napsütés után, hideg várható. Eső, hó vagy jég. A világ már kicsit sem olyan, mint volt. Az évszakok teljesen megváltoztak. A tél és a tavasz közötti határ elmosódott, ahogy az őszé és a télé is. Minden évszak minden csapadékforma előfordul. Nyáron hó, télen eső. Tavasszal fagy, ősszel negyven fokos melegek. Nem is csoda, … Olvass tovább
Éjszakai égbolt Ismertem egyszer egy virágot. Olyat, hogy nála csacskábbat még soha. Gőgös volt, szeszélyes, és egy kissé butácska. Talán mindez a gőg, szeszély, s butaság megengedhető olyasvalakinek, aki ilyen erős sugarakban önti magából a bájt, a gyönyörűséget, a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb illatokat, akiben úgy csordogál az élet, ahogyan egyetlenegy másik virágban sem … Olvass tovább