A repedés

Kezdetben csak egy apró repedés jelent meg a szobám padlóján. Az a fajta kis repedés, amiben hangyák vagy gonosz törpék laknak. Nem foglalkoztam vele különösebben. De a repedés igencsak nagyravágyó természet volt, nem elégedett meg ennyivel. Nőni kezdett. Nemsokára akkora lett, hogy belefért a kezem. Csak hideget éreztem, semmi mást. A repedés azonban nem állt … Olvass tovább

A tolvaj

– NEM, adja ide! – kiáltottam, és hatalmasat rántottam a táskán. A férfi majdnem előreesett. Szorítása lazult a táska szíján, és én kikaptam a kezéből. Gondolkodás nélkül szaladni kezdtem, ő utánam eredt, léptei dübörögtek, mint a puskagolyók. „Csak azért sem adom olcsón!” – gondoltam, és fél kézzel magamhoz szorítottam a táskát, míg a másik kezemmel … Olvass tovább

Hofecker Barnabás: Feljegyzések a 18-as számú hibás kísérletről

Mindent végig nézett szépen sorra. Újra és újra. Tudta, hogy ez mindig is így volt. Nem hiába nem lett soha semmi szignifikáns belőle. Sajnos, csak ennyit élt meg. A visszajátszás csak pörgött tovább, leginkább egy rossz VHS-kazetta minőségében. Pedig rámosolygott. Rámosolygott, amikor felvillant a fény. Felvillant a fény, és megnyílt a világ. Bár beletalálták, hogy … Olvass tovább

Kamu randizás

– Segítened kell nekem! – könyörgött a fiú a legjobb barátja kishúgának. – Még mindig nem tudom, mi közöm van ehhez? – Az egyik tanársegéd csaj nyomul rám és sehogy nem tudom lekoptatni. – Nemhogy örülnél, hogy már az idősebb csajok is észrevesznek – vont vállat Diana. – De ez a csaj teljesen őrült. – … Olvass tovább

Nagyapa zsebórája

Elégedetten dőlt hátra székében. Végigfutott rajta egy kellemes, pihentető érzés, ahogy elernyedt az ülőalkalmatosságon egy apjával töltött hosszú nap után. Reggel elmentek sétálni, majd moziba, a Vasúttörténeti Parkba, Budai Várba, az Állatkertbe, bejárták az egész várost. Még a Vidámparkba is betértek, ahol Vera végre felülhetett a hullámvasútra. Anyja soha nem engedte fel, mert “ez nem … Olvass tovább

Ígérem…

– A kurva életbe Jinx! Nem tudnád csak egyszer befogni a pofádat! Nem is tudod elképzelni, milyen rohadt idegesítő vagy! Tőled még normálisan pihenni se tud az ember! – ordított a nappali ajtajában lévő Hyunjin, mire a bent szórakozó, nevető fiatalok mind elhallgattak és az említettre néztek, akinek könnyek gyűltek a szemébe, mégis elmosolyodott. – … Olvass tovább

Őszinte érzések

Erlan majd megőrült, amikor megtudta, hogy az unokatestvére hátra hagyta őt, hogy nélküle menjen el a Rémségek Erdejébe kivizsgálni az eltűnéseket. A könnyei viszont akkor kezdtek el hullani, amikor megkapta a neki címzett leveleket és a jegyességüket felbontó nyilatkozatot. Nem értett semmit, amíg meg nem találta azt a levelet, amit Nylian nagy valószínűséggel el sem … Olvass tovább

Iskola és élet

“Ha egy aranyhalat fáramászási képességei alapján ítélünk meg, úgy élheti le egész életét, hogy egy idióta.” – Albert Einstein “Áll a hal a fa előtt, néz fel magas lombjára, vastag törzsére. Közelebb megy hozzá, puha uszonyaival megpróbál kérgébe kapaszkodni, de nem megy. – Na mi van, miért nem csinálja? – kérdezi a Tigris. – Hát, … Olvass tovább

Képeslap

Odalépett a komódhoz, és kihúzta a középső fiókot. Ott tartotta azt a díszes csomagolópapírral bevont cipősdobozt, amibe mindeddig az emlékeit rakta. Szertartásosan a komód tetejére helyezte az egészet, és levette a fedelét. Nem ült le, jobb volt állni az ablaknál, mert a természetes fényben szebbnek látta a dolgokat. A dobozt kitöltötték a régi kulcsok, az … Olvass tovább

Álarcosok

Az álarcosbált leginkább egy szörnyhöz lehetett volna hasonlítani. A szemei ezer pislákoló lampion, fogai a sötét fénybe öltöztetett házak, pikkelyei a hullámzó színes tömeg. Cynthia fejére húzta az álarcát, és hagyta, hogy magával sodorja az emberáradat. Telefonfülkétől a lexikonig, oroszlánfejű sastól a csillagos égboltig mindenféle jelmezt látott maga körül, és lenyűgözte az emberek találékonysága. Nem … Olvass tovább

Olivér

-Olivér! – kiáltottam harmadszorra is, de választ még mindig nem kaptam. – kértem tőled valamit! Tudom, hogy nem vagy egy beszédes típus, de segíthetnél. Átnéztem a gépem fölött, és igencsak meglepődtem, mikor láttam, hogy Olivér nem ül a helyén. Mikor ment ki a szobából? És én hogyan nem vettem észre? Lassan visszaültem székembe, és beletemettem … Olvass tovább

Az igazi művészet

– Ez nem művészet! – jelentette ki hevesen – Olcsó, sablonos másolat! – Ha nem is egyedi, szerintem ízléses, és meglepően élethű! – mutattam az egyszínű, kékséget ábrázoló vászonra. Hátrapillantottam a vállam fölött. A vézna, sötét tekintetű úriember elfintorodott. – Mutatok neked igazi művészetet – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, azzal megragadta a karomat, és … Olvass tovább

Az őrült

Ujjaim rákulcsolódnak a vázára, és megpróbálom elnyomni a fejemben sikító hangokat. A pasztellszínű házban minden tökéletes, a székek az asztallal derékszögben állnak, a ruhák a szekrényben élükre hajtva, sehol egy álnok folt, sehol egy porszem, a vázában frissen szedett sárga virág. „Törd össze a vázát” – súgja gonoszul a hang – „vágd a falhoz!” Megborzongok. … Olvass tovább

Szakításunk

A kinti köd hajnaltájt némán kúszott be az ablak résein. Megfelelő szigetelés nem volt, így a kora tavaszi reggelek mindig hidegek voltak, és olykor igen halványak. Emlékszem, hogy fekszel mellettem, de már alig látlak, hol sötét van, hol némi világosság. Már árnyékot vet rád valami oda nem illő tisztességtelenség. Némán fogynak el belőlem a szavak. … Olvass tovább

Vigyázz, kinek s mit mondasz!

A Szabó lányok minden hónapban egy hétvégét a nagyszüleiknél töltenek, falun. A kislányok imádják ezeket a hétvégéket! Ilyenkor sok-sok finomat esznek, és ha jó idő van, egész nap az udvaron szaladgálnak, kirándulni mennek, vagy a szomszéd néni állatait nézegetik. Mert van itt minden: kutya, macska, tehén, ló, kacsa, liba, és még egerek is. Ez egy … Olvass tovább

Rózsám

Nem hallottad a sikolyát. Nekem éles hang hasított fülembe. Belülről szólt. Belőlem. Nem is tudom mit vártam tőled. Én veled akartam a mindenben elveszni. Csak néztél bambán, mintha nem értened, nem hallanád a melletted elrohanó világot. Évek múlva, ha visszatekintek erre a képre kettőnkről, a te értelmetlen fejed lesz a főmotívum. Majd akkor azt mondom … Olvass tovább

Szorongásaim órája

Ültem a szobámban, a szőnyeg közepén, és nem tudtam mozdulni. A falak hűvösen meredtek rám. Lejátszottam magamban egy dallamot, de olyan halk volt, hogy én sem hallottam tisztán. A levegőm egyre kezdett elfogyni, pedig voltak ablakok, miket kinyithattam volna. Én mégis csak ültem a földön, és nem mozogtak a végtagjaim, nem tudtam beengedni a világot, … Olvass tovább

Tavalyi év… avagy mi történt hirtelen és mit iscsináltam Karantán

Hiányzik Pest. Itt élek, de hiányzik. A sokaság, a Bulinegyed fényei. A külföldiek, a zsivaj, a Roni ABC előtti sorok, a tömeg, a belváros. Hiányoznak az Akvárium Klub tetején lévő medencében megvillanó színes fények, melyeket akkor vél felfedezni az ember, mikor a barátaival ott ül a partján és kiváló söröket isznak és beszélgetnek egymással. Hiányzik … Olvass tovább

Múló öröm

Csattanás. Sötétség. Szirénák. Némaság. Kábaság. Fájdalom. Öröm. Röviden ennyi. Azt hiszem nem nehéz kitalálni mi történt. De valamit nem értek. A végét. Öröm? De miért? Ez nem normális. Ez nem lehet normális. Vagy csak a morfium? Igen, ez jó ötletnek tűnik. Végülis autóbalesetem volt. Egyelőre mozdulni sem tudok. És ekkor belémhasít. Hiszen mindenem fáj. Annyira, … Olvass tovább

Hóesés

December 24-ike volt. Odakint apró pelyhekben szitált a hó. Mindenki díszítette a karácsonyfát és ajándékokat csomagolt. Cecília is. Meleg ruhát pakolt, mert délután indulnak a nagyihoz. Tulajdonképpen szeretett a nagyinál lenni, minden szünidőt ott töltött, de most érezte, hogy ez más.. Teljesen más… Az utolsó vakáció alatt már nem mehetett egyedül a nagyihoz, pedig az … Olvass tovább