Azok a bizonyos éjszakák

Azok a bizonyos éjszakák. Azok az őrült éjszakák. Amikor az ember azt hiszi bármi megtörténhet, amikor azt hiszi valami csoda várja, de csak folyik minden tovább változatlanul. A férfi hátradőlt a kényelmetlen kerti széken és kifújta a tüdejét égető füstöt. A csillagok haloványan pislákoltak, egy faág sem mozdult, teljes szélcsend volt. A férfi egészen elbódult … Olvass tovább

Most kezdődik

Itt ül most a nyári szellővel, emlékekkel időzve a kerti hintán. Talán most tért vissza a régi világ másfél év után. Micsoda idegen világ volt…tompább lett a létezés, ingataggá vált az idő. Új rutinok harapták ketté a napokat, de egyben ágyaztak meg a biztonságnak is. Visszaemlékezett. Kikészítette a gondosan kimosott maszkot. Kikészítette a gondosan beszerzett … Olvass tovább

Lépcsőfok

Kinyitotta a lépcsőház ajtaját, betanult mosoly kíséretében köszönt a szembejövő lakónak, majd várt egy kicsit, hogy elkerülje a bájcsevejt. Elég csak pár másodperc és máris a kapcsolatokon időzik fejben. Egy kopottas emlék indítja el a lépcsőn felfelé. Talán Neked is ismerős ez az érzés. Éppen a következő lépcsőfokra helyezed fel a lábad. Hirtelen előtűnnek a … Olvass tovább

Években mért változás

Nézte a videót, ahogyan elfújja a kisfiú a gyertyát, felvágják közösen a tortát, a marcipánt gondosan a pultra rakják, nehogy baja essen. Arra gondolt, hogy itt ez a kis csöpp lélek, aki a nemet mondás művészetet régóta gyakorolja, de mostanra az elfogadásét is. Mérséklődik a hiszti és a harag, mert színre lép a megértés. Lassanként … Olvass tovább

A falak emlékeznek

Hív az ingatlanos, felméri a házat. Meg kell, nézzem, kívülről hogyan fest. Mindjárt ideér, de van még pár percem. Az ajtó előtt toporgok. Valami hív befelé. Kutatnék a kulcs után, de nem kell: ott szorongatom a kezemben egy jó ideje. Kapaszkodok vele a múltba, hátha utoljára még bepillanthatnék abba a régi szép világba. Hiába, mert … Olvass tovább

Hullócsillagok reményszikrái

Gyakrabban telefonált, mint előtte. Sokakkal csak így tudta megtartani az élő szó varázsát. Új kérdések szőtték át a beszélgetéseket. – Megnézted az esetszámokat? – Kezd enyhülni a helyzet ott is? – Nálatok is kötelezővé tették? – Mi a terved, ha vége lesz ennek az egésznek? A ma tervei roskatag tartó pilléreknek tűntek a jelen világában. … Olvass tovább

A Vírus

Mostanában tesztekről szól az életem. Tesztek utcai állomásokon, amikhez regisztrálni kell, majd beállni a kanyargó sorba, hogy aztán hosszú pálcikát dugjanak a szádba, vagy az orrodba. Drogériás tesztek, melyeknek heves szívdobogás és homlokverejtékezés a mellékhatásuk. Lepisiled, majd szemedet félig eltakarva leskelődsz idegességedben, hogy egy vagy két csík jelenik-e meg a piciny tesztablakon. És végül a … Olvass tovább

Olvashatatlan szerelem

Szerettem volna szép lenni neked. Hajat mostam és új ágyneműt húztam magamra. A legjobb maszkomat sminkeltem ki és azt húztam fel, precízen rögzítettem, nehogy elcsússzon. Megvasaltam a karjaim, megvasaltam a lábaim neked. A találkozás előtt csak ananászlevet ittam, hogy édes legyen a leheletem és a szám íze. Rózsaszínű szövegkiemelővel festettem ki a körmeim neked. Akkor … Olvass tovább

A következő generációnak

Szobrot faragok magamból a legszebb pozíciómban. Lehet jönni megcsodálni, amíg az oxidáció és a columbae faecibus exturbandis le nem bontja a hámréteget. Utána pedig ki lehet rakni Pinterestre a graveyardcore közösségbe. Úgyis mindig szükség van valami undorító esztétikumra, ami fölött kesereghet a következő generáció.

“Teremtő”

Állt. Ott állt a kietlen sivatag szélén, akár az utolsó túlélő egy katasztrófafilmen. Bámulta, ahogy a hűvös szeptemberi szél azt az egyetlen kiszáradt bokrocskát gyötri, és olyan örömmel rohan végig a csupasz tájon, mint egy játékos kisgyermek. Csontos kezével a homokba markolt, a szemek egy pillanat alatt mind kiperegtek a kezéből. Élvezte a talaj puhaságát. … Olvass tovább

Ohana

Egy telefonhívással kezdődött minden… Elég volt kevés információ Rólad, hogy eldöntsem, hogy együtt fogjuk élni az életünket. Éreztem, hogy a sors egymásnak szánt minket. Akkor és ott megvolt az az érzés, amit már biztosan Te is megtapasztalhattál legalább már egyszer az életben. Tudod mire gondolok! Amikor még nem is volt köztetek semmi kapcsolat, nem értél … Olvass tovább

Különc

Szél borzolta, göndör, gesztenyebarna haja kukucskál ki nap sárga pulcsijából. Hatalmas gülű szemei most nagy keretes szemüveg mögé bújik el. Vékony, kreol színű teste, mindig elkószál, bárhol is keresem. Édes illatú, finom ropogós kakaós csigát majszol, miközben szigorú tanárra hallgat. Tekintete rám szegeződik, minden érzés, gondolata egybefolyt. Keresi a szavakat, egy árva hang se jön … Olvass tovább

Gyökerek

Percre se vannak tőlünk. Idő végzeteinkig ott állnak mellettünk. Ők adják minden energiánkat, erőnket, ők a mi gyökereink. Mikor elalszunk, csak a légzésünket figyelik. Minden szív más ritmust üt, ők haladnak velünk, lépésről – lépésre. Mikor mi nevetünk, ugyan csak kacagnak ügyetlenségünkön. Egy haszontalan dolog miatt is sírunk, boldogságuk tere árasztja egész gyerekkorunkat. Olyan más … Olvass tovább

Anya csak egy van

Egyszer azt mondta az anyukám, ahhoz, hogy tudd szeretnek, magadat kell megszeretni először. Fájdalmat éreztem és féltem. Vacogtam. A szívem kettétört. A semmibe foszlott. De hiszen azt sem tudtam ezt mit jelentsen! Nem elég, ha másokat szeretünk, még magunkat is kell? A könny, ami mindig akkor tört ki mikor lelkem úgy vélte, hogy egy ember … Olvass tovább

Mama

– Mama érzed a szépségedet a felhők között? – Miért kérded? – Kell tudni, hogy bájod mindenkit elringat, s most is érzem a gyönyörűség illatát. A mosolyod mindig tiszteletet hoz. Az illatod mindig túl lágy, s szelíd, de sosem veszed el a virágok kötelességét. Az ajkad nagyon vörös, a meggy színéhez hasonlítanám, de neked sokkal … Olvass tovább

Láthatatlan küzdelem

Lakatolva szívem, s nincs hozzá kulcs, mi kinyitja. Összetörték szívem, s már nem gyógyítható. Ripityára törtek, mint egy porcelán babát, mégis van bennem erő, mi össze ragaszt. Van bennem düh, harag, mi égeti gyöngyök sorát. Él még bennem szeretet, de nem adom ingyen, se akárkinek, mert nem vagyok akárki. Egy lány vagyok, akit kitaláltak, s … Olvass tovább

Most

Azt mondjàk, az ember, mindig többet akar. Majd mikor elveszìt mindent, elèg lenne az a kevès is, ami a legelejèn volt. Most mèg jobban èrtem, mennyi földi kincsem van. A jò Isten, adott nekem szülőket ès megadta, hogy a fiam ismerje, szerethesse ès a nevükön szòlithassa őket. Megannyi àlom ès cèl közül, őszintèn mondom, ez … Olvass tovább

Halley’s Comet

Anna Stargood Halley’s Comet Halley A párizsi tavasz nem éppen arról híres, hogy nagyon meleg lenne, viszont áprilisban főleg, délben már sütni szokott a nap, most mégis úgy esett, mintha dézsából öntenék. Halley egész úton a kezében szorongatta az élénkpiros esernyőjét, mégis bőrig ázott. Sosem szeretett buszozni. Véleménye szerint a világ azért van, hogy megismerjük, … Olvass tovább

Margit híd télen

Félig lehunyt szemmel járta a Margit hidat. Andalgott volna, hogy kellemesen mélyüljön el a fásultságában, de az idő párás volt és hideg, ő meg a sörtől mindig kába fáradtságba dől. Azt gondolta, most majd történik valami izzító hajnali esemény, viszont később ismét csak keserűséget érzett az ürességben elpazarolt idő miatt. Minek reménykedik még mindig újra … Olvass tovább