A kakaós

2003. május 12, reggel 8 óra tájt kelhettem fel, a rózsaszín pizsamámban elindultam, a néhol vidám, néhol tragikus hangulatú házunkban. A lépcső harmadik foka a szokásos módon nyikorgott meg kis lábam alatt, jól ismertem ezt a hangot, mert minden este Édesanyám a karjában cipelt fel az emeletre, súlyommal nem törődve. A szeretet ereje, gondoltam akkoriban. … Olvass tovább

VÉRKOTTA és ANGYALNYÁL

VÉRKOTTA és ANGYALNYÁL Pánkon történt ez a nevezetes eset, őrségváltás idején a Mákvirág nevelőotthonban. Igen, Pánk neve sokaknak ismerős lehet, bárha csak egyetlen nevezetessége van is, az a híres őskori lelet, a Vérkotta, mely idevonz élőt és élettelent, mert állítólag igazi vérrel van írva, mégpedig az ördög magáéval, no de most már térjünk át történetünkre: … Olvass tovább

A csodakalap

A csodakalap Sűrű erdő rejtekében egy omladozó várfal között éldegélt egy hétfejű sárkányfiú. Alig emlékezett a szülei arcára, olyan régen itt felejtették, vagy az is lehet, hogy itt akarták hagyni a romok között. Soha nem tudta megfejteni, hogy mikor és miért? Azt tudta, hogy neki ez az otthona és kész. A tündérek szerettek vele mókázni, … Olvass tovább

Egy rendkívüli nap

Egy rendkívüli nap Április 20-a rendkívüli nap volt; csupa jó emberrel találkoztam. Reggel kilenc óra után elindultunk gyalog a férjemmel és Morzsa kutyánkkal az állomásra. Két nappal korábban érkeztünk Szárszóra fiunk társaságában, s ő bizonyos halaszthatatlan ügyeink intézése végett már fordult is vissza a kocsinkkal Tatabányára. Itt maradtunk autó nélkül, de nekem mennem kellett a … Olvass tovább

A restaurátor

Zuhogott, amikor kiléptek a presszó ajtaján. Cypriánt az esőcseppek koppanása mindig idegesítette, de most furamód jó volt hallgatnia ezt az eszeveszett kopácsolást. Pár lépés után csurom víz volt mindene. Ditkére nézett, s magában elmosolyodott. A lány még csak nem is sejti, hogy van esernyője, s az ott gubbaszt valahol a reklámszatyor alján. Most együtt áznak, … Olvass tovább

A csendes falu

Fodor Gyöngyi – A csendes falu Meolo-ban az emberek vidáman éltek, de mindig szigorú csendben. Amikor gólt lőttek a focipályán, akkor sem kiabáltak örömükben. A város rádiójában csak hangszeres dallamokat játszottak, a TV csak képsorokat közvetített. Az itt élők nem érezték szükségét mások hangjának hallatára, a mosoly, a tekintet, a könnyek, a kéz gesztusai és … Olvass tovább

Dezső Ilona Anna: Szentjánosbogarak

Ablakából egy törpe orchidea adja hírül, hogy van még élet a házban. Fehér szirmocskái vidáman kandikálnak a szürkére koszolódott üvegtáblán keresztül. Az időtől megtépázott keretről lemálló festékdarabok élénken csillannak a tavaszi nap első sugaraiban. Legalább ők vidámak, ha már minden egyéb a pusztulásról ad hírt. Elvégre, a dolgok értelmezés nélkül is szépek tudnak lenni, a … Olvass tovább

Gyermekszáj: A sziszegő Gőgös Gúnár Gedeonról…

A kisgyermekeket nevelő családokban gyakran emlegetnek aranyos-kedves kis történeteket, mondásokat, amiket előszeretettel mesélnek, osztanak meg egymással a rokonságban és a baráti összejöveteleken. A mi családunkban is vannak ilyenek, egy kis történet különösen kiemelkedik a többi közül, talán ez a legfelejthetetlenebb számunkra. A gyermekek különböző képességűek, beállítottságúak amik már időnként egészen kicsi korukban megnyilatkozhatnak. A mi … Olvass tovább

Savanyú a szőlő?

Nyugdíjkiegészítés céljából alkalomszerűen egy-egy idős hölgynek segítettem, akik azt igyekeztek bizonygatni, hogy milyen jó döntés volt a gyermek nélküli életük. Beutazták a világot, színházba, moziba, hangversenyre, társaságba jártak, étteremben étkeztek, taxival, majd saját gépjárművel közlekedtek, mikor azt még csak kevesen tehették meg, stb. Igen, biztosan így volt, miért is kételkednék benne, hiszen valamikor – még … Olvass tovább

Csorba csészék

A csészédet nézem, amit a konyhapulton hagytál. Sokszor – milliószor is talán -, kértem, hogy tedd legalább a mosogató közelébe, ha már bele sosem teszed. A kenyértartó mellett van, ahol hagytad. Mint mindig. Jó messze a kívánatos helytől. Felsóhajtok. Kinézek az ablakon. Hajnalodik. Szeretem ezt a napszakot. A rózsaszín megannyi árnyalata keveredik az égbolton, ráömlik … Olvass tovább

DOBERDÓI KENYÉRSZEGÉS

Varjú Zoltán DOBERDÓI KENYÉRSZEGÉS Közel tizenöt évvel ezelőtt, Budapestre tartottam Münchenből hazafelé vasúton, keleti pályaudvar úticéllal, ahol már vártak rám, hogy újabb százhúsz kilométert követően, végre hazaérjek a nagyjából nyolcórás vonatozás után. A hosszú út alatt, miután a magammal hozott munkaanyagot többször is átnyálaztam, dolgom végeztével a dossziékat visszaraktam a troilerembe, és egy ottfelejtett újságot … Olvass tovább

Az aranyhal

I. Azt kívánom, hogy… L. István, foglalkozását tekintve munkanélküli, mint sok hozzá hasonló dolgos ember, elvesztette az állását, amikor cégét bezárták. Szegény ember sokáig azt hitte, hogy onnan fog nyugdíjba vonulni, de sajnos az ország gazdasági helyzetének nem annyira pozitív – inkább negatívnak mondható – alakulása miatt ez nem így történt. Ez a szorgalmas – … Olvass tovább

Can You Remember?

Can you remember? A templomra halálos csönd szállt rá. Mintha megfagyott volna a levegő, vagy megállt volna a világ. A pap némán, kigúvadt szemekkel nézett a vőlegényre, akinek kezdeti sápadtsága most kezdett vörösbe váltani. Eltorzult arccal meredt a tárva nyitva álló templomajtóra ahol egy perce a menyasszony távozott. Látta maga előtt ahogy a lány ruhája … Olvass tovább

Big Joe

A történet valóság alapú, de a szereplők nevét és a helyszíneket személyiségvédelmi okokból megváltoztattam. Tanárként számtalan érdekes esettel szembesültem, ezek között az egyik különleges volt Big Joe is. A fiú eredeti neve Bánatos József volt, de mindenki Big Joe-nak hívta. Egyrészt magassága, másrészt nagy ereje, harmadrészt mackó természete miatt. Ráadásul kedvenc filmje a Bud Spencer-féle … Olvass tovább

Nagymamám, a varázslatos!

Mottó: „Debrecenbe kéne menni. Pulykakakast kéne venni. (…) Én eszem a zúzát-máját, csókolom a babám száját.” (gyermekdal, részlet) Nem emlékszem pontosan, hogyan ismertem meg nagymamámat. Azt a varázslatosat! Édesanyámnak az édesanyját. Nem emlékszem pontosan, mikor tudatosult bennem. Amikor néha visszatekintek a gyermekkoromra, mindig az jut eszembe elsősorban, hogy nagymamám csodálatos háziasszony volt. Remekül tudott sütni-főzni. … Olvass tovább

Ébredés: Huszonnegyedik történet: A lélek virágai

Mónika kortyonként itta a levegőt, odaszegezve egy kórházi ágyra. Valami kattogva dolgozott mellette, néha sípolt is. Az agya kiadta az utasítást a testéneknek, hogy keljen fel, de az csak feküdt megadva magát erőtlenül, egy fehér lepedőbe csomagolva. Fázott. Mi történt? – kérdezte habogva. Senki nem jött, meg sem hallották, csak az önmagában szunnyadó türelmetlen kisgyerek … Olvass tovább

Ébredés: Huszonharmadik történet

Ezerkilencszázkilencvenhárom nyarán kezdődött. A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban válogattam a magyar nyelvű könyvek között csak úgy, találomra. Megakadt a tekintetem dr. Domján László Agykontroll-sikerek című könyvén. Levettem a polcról, beleolvastam a közepébe, és megtetszett. Majd a következő könyv is, az Agykontroll Silva módszerével, José Silvától és Philip Mielétől. Mindkettőt kikölcsönöztem, hazavittem, és szerre elolvastam. Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Most … Olvass tovább

Ébredés: Huszonkettedik történet

Bezárom az ajtót, lenyomva a kilincset gondosan ellenőrzöm, a művelet sikeres volt, indulhatok. A kutya póráza megfeszül, ő persze már a lift ajtóban áll, nagyot sóhajtok. Kezdjünk bele! Új nap, új remények. Egyre nehezebben megy ez a mondat. A mosoly, amit reggelente ezzel a kijelentéssel az arcomra ültetek, mára még mindig őrzi a hajdan volt … Olvass tovább

Ébredés: Huszonegyedik történet: Ráébredés

Ráébredés Tivadar mérgesen nyitja lakásuk ajtaját. Már a zárt ajtóból tudja, neje még nem ért haza. Táskáját és zakóját ledobja az előszoba akasztója alatti polcra és a postaládából behozott újsággal a nappali felé veszi az irányt. Bevágja magát a hatalmas bőrfotelba, és bekapcsolja a tévét. Előveszi a napilapot, belenéz. Majd ledobja a kisasztalra. Feláll, és … Olvass tovább

Ébredés: Huszadik történet

Éva lustán nyújtózkodott az ágyban. Éppen akkor szólalt meg az ébresztő óra. Bár nem kellett iskolába mennie, ma is ugyan abban az időben kelt. Szeretett nagymamája látogatta meg. Halk neszezés hallatszott a konyhából. Megérezte a szokásos reggeli illatokat. • Nagyikám! – a lány szeretettel ölelte át az idős asszony derekát. • Felébresztettek? Igyekeztem csendben dolgozni. … Olvass tovább