Írta: Kirkner Tamás Róbert (Johnny Robert Kirkner) A Láthatatlan különbség. A 2025 Autizmus Világnapjára Készült. Még Mielőtt beletérnék a történetbe. Szeretnék röviden elmondani, hogy miért is írom ezt a kedves történetet. Az Autizmus nem játék és nem kitalált viselkedés. Sajnos sok féle formája van. Nincs rá gyógyszer és nem gyógyítható. Próbáljunk ezen a napon úgy … Olvass tovább
Thádisz tekercse A HÁROM NAPOSRA hirdetett XXII. Nemzetközi Egyiptológiai és Piramidológiai Kongresszusra utaztam Kairóba. A piramisok építésének lehetséges módozatairól, mikéntjéről folytattunk parázs vitákat. Ám, bizonyítékok híján most is csak találgatni tudtunk – ahogy mindig is. A szervezők – mint később kiderült, bölcs előrelátással – a harmadik nap végére hagyták az öreg Hufford professzor felszólalását. Az … Olvass tovább
Szeretetéhség Nagyfiú vagyok! Anya mondta, hogy én már hatéves nagyfiú vagyok! Meg azt is, hogy foglaljam el magam, ne kapaszkodjak a szoknyájába! Nem is tudnék, mert ál-landón nadrágban jár! Anyának dolga van, a nappaliban kávézik a barátnőivel! Bez-zeg én nem lehetek a barátnőmmel, mert ma nem kellett óvodába menni! Egyébként is Sárika egész héten Sóskafalván … Olvass tovább
Minden ember fénysugár Minden ember fénysugár a mindenségnek része. Azt hiszi ,hogy porszem pedig a mindennek egésze. Minden ember fénysugár egy a végtelennel Minden ember fénysugár de ebben hinni nem mer. József Attila Zsófika néném, aki keresztvíz alá tartott, az édesanyám bátyjának felesége. Már csak ő él azok közül a rokonaim közül, akik dédszüleimet, nagyszüleimet, … Olvass tovább
Csütörtök délután 5 óra. A Nap még nem bukott le az égről, de már készülődött rá. A jól ismert embléma és felirat ott díszelgett a lamellás függönnyel elfedett üzlethelyiség fölött, bizonyságot téve arról, hogy mi is kapható az apró boltban. Ez visszhangzott a fejében: Nem kellene belépned oda. Bátor tudta, hogy nem szabadna. Nem egyszer … Olvass tovább
Vacsorázok, beadják az esti injekciót, majd nyolc óra után leballagok a széles lépcsőn az udvarra. Lassan lépkedek lefelé a harmadik emeletről, hisz ráérek. Kellemes levegő fogad. Az épület főbejáratával szemben a díszes szökőkút áll, krizantém-ágyásokkal. Nem túl nagy, alig két méter magas és ugyanannyi széles. De csodálatos! Betonból öntötték, a legalsó medence külseje pedig fehér … Olvass tovább
Az egész úgy kezdődött, hogy a hajótörött-lelkű pasit meghívták egy buliba a haverokkal, ahol miután a bulinak vége lett a legjobb gyerekkori cimborája néhány bulizós csajjal megbeszélte, hogy igenis – ha törik, ha szakad -, de akkor is be fogják csajoztatni a barátját. Annál is inkább, mert úgy érezte tartozik gyerekkori ismerősének ennyivel, ha már … Olvass tovább
Salánki Anikó: Érdeklődni, azt lehet Lobó egy ócska kis rádiót tekergetett, néha sikerült akár fél óráig szóló hangot csiholni belőle. Persze tudott volna venni valami rendeset, amikor megkapta a fizetését, de minek? Egy hét, aztán úgy ellopta volna valaki, mint a huzat. Mojszi ugyan mindig bízott benne, hogy egymástól nem lopnak a telepiek, de az … Olvass tovább
A szakértő Szüretre készültek az Úr 2021. évében Mohácson, mely város nevezhető bátran a villányi történelmi borvidék végvárának is. Végvárnak lenni pedig megtisztelő kötelesség, nem csoda hát, hogy a mohácsiak mindig éber tekintettel pásztázzák a keleti határmezsgyét jelentő nagy folyót, nehogy át-ellent, a hajósi pincesorról valami bornak nevezett gyanús katyvaszt úsztassanak át a jó öreg … Olvass tovább
A napok csendesen teltek az öregek otthonában. Amikor három évvel korábban Eszter beköltözött, a nővérek figyelmeztették, ne alakítson ki mély barátságokat az otthon lakóival, hiszen onnan mindenki csak egy irányba távozhat, és az mindig fáj annak, aki még marad. Megfogadta a tanácsot, korábban sem volt nagy társasági ember. Megtervezte saját napi rutinját, amihez feszesen tartotta … Olvass tovább
Mottó: „Csak azokban a pillanatokban mondhatjuk magunkat élőnek, amikor a szívünk tudatában van a kincseinknek.” (Thornton Wilder író) Csodálatosan süt a nap ma délután. Nehezen bújt elő a felhők mögül délben, de most hét ágra ontja a sugarait. És tavaszi meleg van. Az udvaron pepecselek, a virágágyásokat gyomlálom, az elszáradt leveleket, szárakat tépem ki, majd … Olvass tovább
Szeretek itt üldögélni és játszani a mogyorófa alatt a kertben. Néha felmászok óvatosan a tetejébe, és onnan jó messzire ellátok. De inkább azt szeretem, ha eltakarnak az ágak és nem veszik észre, hogy ott vagyok. Ilyenkor arról álmodozom, hogy gazdag vagyok és nekem is van mobiltelefonom. Az osztálytársaim közül többnek van okos telefonja, és mindig … Olvass tovább
Délutáni csendes pihenéskor egyre sűrűbben ölelnek körül az emlékezés gondolatai. Azt mondják, az idő szépít, biztosan így van… Ahogy sokasodik éveimnek száma, az emlékezésben egyre jobb vagyok visszafelé. Jó pár éve, még úgy voltam vele, talán én nem is voltam gyerek. Semmi sem jutott eszembe a korai éveimből. Most pedig, ha a varázsgömbömbe belenézek, a legkorábbi … Olvass tovább
Szappanbuborékok A nagymamámmal élek egy tanyán. Ma már nem szokványos, de nekem a világon a legjobb hely. Amikor nem kell iskolába mennem, akkor reggeltől estig kint vagyok a levegőn. Akár hinni tetszik, akár nem, a virágok, a fák, és az állatok a barátaim. Mindenkivel beszélgetek. Bundás, a fekete szőrű pulim, mindig elkísér. Egyik alkalommal a … Olvass tovább
Mindenkinek vannak titkolt álmai, vágyai. Sohasem beszélünk róluk, de mindig felbukkannak az életünk során. Ha lenne egy titkos, de mindent tudó varázsgömbünk, akkor kiderülhetne, mennyire fontos, izgalmas lett volna, ha megvalósult volna ez az álom. Zsófi ( a mi Zsófink) is nagy álmodozó volt fiatal korában. Az első szerelméről már mesélt nekünk egy régebbi írásában. … Olvass tovább
Volt egyszer egy nagyon, de nagyon fáradt ember. Keze, lába mintha ólomból lett volna, dereka akár egy rönk, recsegve engedett minden mozdulatnak. Szürke, fénytelen kavicsszeme alig fénylett ki ráncos, malomkőszerű szemhéjai alól. Ajka cserepes volt, durva, mint a fakéreg, melyet régen simított már végig jó szó. S valóban, az az ember nagyon sokáig volt dühös, … Olvass tovább
Ez a gonosz óra csak ketyeg és ketyeg, mintha vigyorogna rám. Igaz, elektronikus, mégis a szívem dühöngő koppanása adja hozzá a taktust, lázas lüktetése forrósággal önt el. Pedig ha valamikor, most igazán szükséges a higgadtság, az életem múlhat a biztos kézen, remegése végzetes balesettel járna. Ám nem azért éltem eddig, hogy egy ilyen közönséges időmérő-szerkezet … Olvass tovább
Torzított valóság Nóra szobájában sötét volt, csak a telefon kijelzője világította meg halványan az arcát. Az ágyában feküdt, a telefonján görgetett, de már maga sem tudta, hogy mit keres. Az algoritmus dobálta elé a megszokott tartalmakat: egy influencer új lakását, egy pár tökéletesen beállított szerelmes fotóját, egyik barátnőjének az esküvős fényképeit, míg egy másik barátnője … Olvass tovább
Hodos Éva: Ahol a szelek születnek Tudjátok-e hol születnek a szelek, és tudjátok melyikből lesz enyhe fuvallat, vagy gigászi erejű ciklon? Én sem tudtam, mígnem fürkészként bebarangolva a nagy Mesebirodalom tájait egy hegylánchoz nem értem. „No, itt lehet a világ vége – gondoltam a felhőkbe nyúló csúcsokra pillantva –. Aki oda felér – meresztgettem szemem … Olvass tovább
Salánki Anikó: Amikor elveszik valaki, akkor keresik – Az utcánkban nyolc gyerek lakik, két családban – ezzel kezdte, nem is köszönt, amikor nyílt az ajtó. – Nahát! – csapta össze a kezét Móni néni, aki másodjára járt náluk. Gyámügyes, azt mondta magáról, amikor először jött, neki meg nagyon tetszett, hogy valaki olyan bátor, hogy idegen … Olvass tovább