Szabó Jolán: A fészkéből kilökött fióka A sötétítő függöny keskeny résén bekukucskáló Nap fénye megpihen Yvonne Manceau csukott szemhéján. Felébred rá a kedvesem, óvatosan felkel, hogy megkezdje reggeli rituáléját. Amint egyedül maradok, kipattanok az ágyból, kitárom az ablakot, hogy mélyen magamba szívhassam a folyó felől érkező frissítő levegőt. Szeretek Franciaországban élni, itt, Arles-ban, a Rhône … Olvass tovább
Salánki Anikó: A zuhany hűs cseppjei Négy éve nem volt strandon. Most ott állt tanácstalanul az ósdi szekrény előtt, ebben tartották a ritkán használt holmikat, amiket már rég ki lehetett volna dobni, de minden selejtezéstől visszarettent. – A nők már csak ilyenek, gyűjtögetők– legyintett rá ilyenkor a férje, és tüntetően kiment, sőt kivonult a garázsba. … Olvass tovább
Tavasz Bár még fehérlő hó nyugszik a puszta talajon, alatta már zeng a világ. Reng és döng, érkezik a kikelet. Tavasz jő. A puha pázsit zöldellve burjánzik ki a felszínre és a hólepel alól óvatosan kukucskálva kandikál ki a legelső hóvirágok félénk fejbúbocskája. Gyöngéden körül kémlelnek, majd visszabújnak társaik közé és a talajt figyelik. Ők … Olvass tovább
Épp az Alföld altatti kávézóban ültem, mikor a “Vangelis férfi divat” üzlet kirakatában összesúgtak az öltönyök. Én már napok óta sejtettem, hogy készülnek valamire, de csak mostanra árulták el magukat. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy túl feltűnően kaptam oda a fejem, és szegény drága öltönyök riadtan álltak vissza eredeti formájukba. Hárman voltak, középen egy … Olvass tovább
Az iskola kihalt lépcsőjén caflattam felfelé, akár egy kivert kutya. Éreztem, ahogy hajam az izzadt bőrömhöz tapadt, a szívem a fülemben dübörgött, a tüdőm fájdalmasan könyörgött levegőért, a torkom kiszáradt, a lépteim hangját pedig visszaverték a fehér falak. A nagy semmit diszítő tablóképek alakjai, mintha nevettek volna rajtam, újfent. Igen, hölgyeim és uraim, drága elballagott … Olvass tovább
T. Bernáth Panni Az erdei pad legendája A faluban közkedvelt személy volt mindenki ismerte és tisztelte Pali bácsit, aki erdő járónak hívta magát. Fiatal erdészként költözött falunkba a feleségével. Később született egy lánygyermekük. Sok legenda és történet szól róla. Életem szép emlékei közé tartoznak azok a környezetismereti órák és kirándulások ahol megismertette velünk az erdő … Olvass tovább
Mindig azt hittem, hogy a gyomromban lévő pillangók azt jelzik, hogy szerelmes vagyok. Az általam olvasott könyvek, amikben gyakran megfordult a „pillangók repkedtek a hasamban, mikor megláttam” kifejezések nem igazán cáfolták meg ezt a hitemet. Pedig az, ha a hasad görcsbe ugrik, mikor meglátod őt, az sosem jó jel. Ha szerelmes vagy, akkor nem akarsz … Olvass tovább
Mint szélvész söpör zsoldosok rémes hada. Hajnalra hullt éj. Füst takar Napot. Kigombolt lelkű anya ölel kisdedet. Hajnali Nap tör utat végtelen horizonton, hókristályokat csillogtatva kerti fákon. Kakasszó helyett kisdedsírás ébreszt álmos anyát. Gyermekágyhoz lépve kigombolja ingét, lelkét és kisimítja gyűrött mosolyát. Ridegen szendergő csendben egyszerre lélegeznek. Mohó kortyok, gyengéd simogatások hullámzására tőr harangszó. Kapkodó … Olvass tovább
Én igazán jó gyerek vagyok. Tudom, hogy mindenki ezt mondja magáról, de én tényleg. Százhatvanöt centiméter magas, ötvennégy kiló, gesztenyebarna hajú és zöld szemű. Kiválóan tudok csettinteni. Jobban, mint az átlag, hétköznapi ember. Hangosabban. Nem iszok szörpöt, se kólát. Csak, és kizárólag vizet, de abból is csak buborékmenteset. Minden hétvégén, tíz és tizenhárom óra között … Olvass tovább
Naj! Naj, naj, naj, naj! Kiabálta már megint artikulálatlanul a gyengeelméjű hajléktalan a pályaudvarhoz vezető aluljárónál, mint mindig, valahányszor arra vitte az útja. Tá! Ti, ti, ti, ti, viszhangozta a pattogó ritmust az íves betonfödém. Hogy szellemileg visszamaradott, arról C. meg volt győződve. Ott állt a rendes helyén és mindegyre csak rikoltozott, hadarva. Közben még … Olvass tovább
Szeretettel nejemnek, Sain Katalinnak ELŐHANG Minden idők legpusztítóbb háborúja 2235-ben vette kezdetét, ami úgy zúdult az emberiségre, akár egy gátjait vesztett féktelen áradat, s rövid idő alatt több áldozatot követelt, mint az eddigi négy világháború együttvéve. Kétségbeesés, pánik és totális káosz söpört végig a világon. Mintha az Apokalipszis Sötét Lovasai vágtattak volna át a földön. … Olvass tovább
Mottó: „Nem tudtam többé, hogy Te vagy-e Te vagy áldott csipkebokor drága tested, melyben egy isten szállt a földre le, s lombjából felém az ő lelke reszket.” (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú) Éppen az egyik társkereső honlapon nézegettem a hozzám illő és nekem tetsző, 48, 51 és 55 éves nők fényképét és adatlapját, amikor a negyedik … Olvass tovább
Mit lehet tenni? Mármint az üresség ellen, ami a mellkasomra nehezedik. Üres szavak. Üres mondatok. Üres hétköznapok. Valójában akkor sem volt jobb, mikor itt voltál. Mert akkor meg bizony csendre vágytam. Nélküled. Most meg, hát úgy is alakult ahogy persze én szerettem volna, de valamiért már kereken egy hete azt érzem megjelensz. Csak nem teszed. … Olvass tovább
Robinson és a pénteki Buddha igaz története 1. Az orvos vízre száll. Bristolban történt, az 1400-as évek végén, hogy egy háromárbócos hiába kapta meg a kihajózási engedélyt, nem bonthatott vitorlát, csak állt a horgonyán, már harmadik napja. Nem volt meg a létszám. Az eddigi hajóorvost jobbról, balról két matróz vezette ki a partra, mert már … Olvass tovább
Csak ültem ott. Némán és szomjasan. Az éhség már nem zavart, a nap vakító sugarai sem. Körülöttem homokot fújt a szél és pusztító volt a forróság. Ha továbbmegyek, talán találok valahol vizet, de erre egyre kevesebb volt az esélyem. Egy hete gyalogolok. Útközben láttam kiszáradt kutakat, állatokat és embereket, akik csak feküdtek az útszélén. Feladták. … Olvass tovább
Borús Kázmér, ahogyan a neve is mondja bánatos volt. Naphosszat ücsörgött fényűző belvárosi otthonában és a laptopját bámulta. Eleinte várakozva, vágyakozva, de pár óra múlva már szomorkodva, aztán egyre dühösebben. Ahogy azt már évek óta tette – a reggeli rutinját elvégezve, kávé, pipa, kávé, wc, laptop kinyit és bámul. Aztán újabb pipa tömés, pöfékelés. Arisztokratikusan … Olvass tovább
Még az előző napi fényt ölelve reszkettek az összezárt szirmok a templom kertjében álló fákon. Két rigó a frissen nyírt fűben ugrálva bogarakra vadászott, rájuk meg a plébános vörhenyes macskája. A rőt bundán álmosan csillant meg a hajnali harmat néhány cseppje. Az ódon épület ajtaja tétova nyikorgással tárult, komótos kulcszörgés kísérte az idős hölgy puhán … Olvass tovább
Két régi gyerekkori barátnő foglalt helyet egy hangulatos, mégis délelőtti órák környékén csöndes városi kávézó-bárban, mely mostanság igen-igen népszerű lett a kíváncsi emberek körében. A fiatalok éppen úgy megvoltak találhatóak itt, akárcsak a saját tehetőségükkel kedvükre hetvenkedő sznobok, ez azonban egy cseppet sem zavarta a két barátnőt. – Csajszikám! Egyszerűen nem értelek téged! Saját önálló … Olvass tovább
Szinte egész délelőtt esett az eső, a kedvem is olyan borús volt, mint az idő. Egyedül voltam, hiányoztak a rég, vagy alig pár éve elhunyt szeretteim. Hogy egy kicsit vigasztalódjak, ebéd után elővettem az egyik ősrégi megfakult papírdobozt, benne a sok-sok megsárgult fényképpel. *** Apai öregapám fiatalkori képét sokáig nézegettem, miközben megpróbáltam felidézni a tőle sokszor … Olvass tovább
A Zempléni hegység lábánál fekvő Boldogkői vár alatt elterülő kicsi faluban éltem aktív felnőtt koromat. Magyarország észak-keleti részén, itt a Zempléni hegységben, számos magas kiemelkedés található. A 702 m magas ún. Borsó hegy elnevezés a magyar és szlovák emberek zömének 2006 telén vált igazán ismertté. A hegy tetején ma is megrendítő látványt nyújt a sűrű … Olvass tovább