Egyperces nyár

Nyár Szeretem-idő van. A nyár most nem tüzel, nem forr, nem tombol, csak úgy öregesen, csendesen-szépen elteríti aranyló takaróját a kertre. A déli csendben pihen a zöld pázsit, a bokrok is földig hajolnak a készülődő sziesztában. Lombok hallgatnak sejtelmesen, de a mogyoróberek levelei közt apró szellőgyermekek bujócskáznak. Skárlát- és hófehérszínű muskátlik sütkéreznek, nevető ruhájuk fodrán … Olvass tovább

Karantén történetek: Huszadik történet

Zsuzsa visszabújt az ágyba, nyitott szemmel merengett. Hiába volt szinte tapintható a csend, mégsem akart aludni. Csak gondolkodni… reggel még mennyire egyszerű volt minden: tudta, csak holnap érkezik angliai üzleti útjáról Zoli, borús férje, ami „engedélyt” adott számára a mai nap kellemes eltöltéséhez. Ám az orvosánál eltöltött néhány perc alaposan felkorbácsolta a lelkét: a doktor … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenkilencedik történet: Mozaik

Nem vagyok már fiatal, azt is mondhatnám kenyerem javát megettem. Éltem át szegénységet, családom nem tartozott a vagyonosabbak közé. Gyermekkoromra mégis szívesen gondolok vissza, mert a határtalan szabadság, a vidéki élet olyannak tűnik visszaemlékezve, mint egy mesevilág. Én voltam az egész Örkényi Kirakodónak, annak a vályoggyúró gödörvilágnak a hercegnője. Ismertem minden bokrot, minden fát, és … Olvass tovább

Egy kétbalkezes alkimista naplója

Tegnap délután, éppen a tudományos feljegyzéseimet rendezgettem a könyvtárban, amikor a felső polcról, két megsárgult pergamen közül kiesett egy kopott kis bőrkötésű kódex. Még jó, hogy nem a fejemre esett. Ahogy óvatosan lefújtam róla a port, és belelapoztam, öreg szívem nagyot dobbant örömében, mert a kis kódexben rég elveszettnek hitt ifjúkori naplómra ismertem. Ezt a … Olvass tovább

Egerek és emberek

Azon az éjszakán mind eljöttek. Először csak a szárnyak halk surrogását hallottam, majd az angyalok úgy ellepték a lepukkant albérlet szürke linóleum padlóját, hogy már az Afrika alakú repedésfoltot sem láttam, csak sejtettem, hogy hol van. Hallottál már a nagy egér invázióról? Ha lehunyom a szemem, még ma is érzem az apró lábak kapirgálását és … Olvass tovább

Nem tudom…

Kicsit izgultam is, meg magam alatt is voltam. Vége lett a filmnek a Bem moziban. Jaj! Basszus, most már nem is tudom mit néztem! Vajon miért nem tudom? Pedig, szinte minden mozijegyet eltettem. Fogalmam sincs mi lehetett, de azt tudom, hogy miután megnéztem, még jobban letargikus hangulatba kerültem. Elindultam a villamosra, zenét hallgattam és majd … Olvass tovább

Ébredő érintés

Arra ébredek, hogy fázom. A takarómat keresem még lehunyt szemmel tapogatózva. Ujjbegyeim finoman lopakodnak az éjjel összegyűrt vászonlepedő ropogós felületén. A puha paplant még nem találtam meg, helyette izmos karodra téved érintésem. Megsimítom. Karikagyűrűink halkan csengve összekoccannak. Elmosolyodok. Szeretem a kezed. Dolgos, serény, néha sprőd, mert kiszárad a hidegtől, a kézmosástól, és fémekkel dolgozni sem … Olvass tovább

Vissza a gyökerekhez…

Életem során többször kerültem olyan helyzetbe hivatalos és orvosi papírok kitöltése során, hogy a születésihelyemre válaszul adott város, Székesfehérvár (1) neve hallatán, felcsillanó szemekkel kérdezték meg tőlem: – Milyen jó, hogy ilyen szép helyen született, gyakran szokott oda ellátogatni? – Nem, személyesen még sohasem voltam – szoktam válaszolni, amire mindig csodálkozó és hitetlenkedő pillantásokat kaptam … Olvass tovább

A világ vége után

A hajnal első napsugarainak fényében egy autó szelte át az utcákat szélsebesen. Három utasa volt csupán: két nő, és egy férfi. A férfi holt sápadtan feküdt a hátsó ülésen, vállát szorította, amit átvérzett kötés borított. Harminc én körüli lehetett talán, de a kimerültség és a félhomály miatt idősebbnek tűnt. Az anyósülésen ülő nő szinte percenként … Olvass tovább

A kis fekete ember

Odakint erősen havazott. Az ötéves Daniel az anyja ölében ült a kandalló adta melegben és állatokról szóló meséket hallgatott. – Tudod, miért nevezik január három utolsó napját a feketerigó napjainak? – kérdezte az anyukája, miután becsukta a mesekönyvet. – Nem, miért? – Nagyon-nagyon régen egy szegény rigó, az erős szél miatt nem tudott visszatérni a … Olvass tovább

Jó reggelt, Kedvesem!

Mottó: „Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt! Ölelj át, a világ épphogy életre kelt! Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy, alakul még az igazi kép, nézni szeretném a színek, meg a fény hogyan fonnak Rád ma új ruhát!” (Charlie: Az légy, aki vagy) … Olvass tovább

Mámorgőz

Megint nagy volt a zűrzavar és a felfordulás az üzlet italrészlegén. Az üdítők, sörök és egyéb alkoholos italok szépen, rendben, katonásan sorakoztak a polcokon, a borok osztályán azonban minden üvegcsörömpöléstől és bugyborékolástól volt hangos. Hosszú ideje tartott már ez a viszály a két szembenálló törzs, a vörösborok és a fehérborok között, és igazából már a … Olvass tovább

A fogas

Ő egy fogas, ruhafogas, mégpedig álló és köznyelven, thonet fogas. A színe sötétbarna. Nem szereti ezt a színt, sohasem szerette. Amikor még az esztergapadra feltették azt az élettelen fát, melyből az álló részt faragták ki és nyiladozni kezdett értelme, már eldöntötte, milyen fogas akar lenni. Körülnézett és látta sorban a thonet fogasokat, volt közte szürke, … Olvass tovább

Holdtitok

A találkozásokat és a szerelmeket fent az égben irányítják? Vagy az is lehet, hogy mindenről a hold titokzatos képessége tehet? Ki tudja. A hold örök idők óta ragyogó pompával, fényes korongjával világítja be az éjszakát, majd lassan, mint egy cérnaszál vékony peremmel áll fent a horizonton. Néha tombol, és maga után kényszeríti a sötét fellegeket. … Olvass tovább

Gólya a háztetőn

Ötéves voltam, s körülöttem már minden gyereknek volt testvére, csak nekem nem. Az udvar másik házában lakó gyerekeknek több is. Őket irigyeltem a legjobban. Igaz, lány egy sem akadt köztük, de akkor is sokan voltak, míg én csak egyedül. Ráadásul az idősebb fiúk gyakran megkeserítették az életemet. A kisebbekkel is kiszúrtak, hát még ha az … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizennyolcadik történet: A hűtőszekrény

Karácsonykor romlott el. De már várható volt, hogy beadja a kulcsot. Régi volt, sokat fogyasztott. Hangoskodott is, mintha veszekedne, hogy dolgoztam már eleget, pihenni akarok. Hát Karácsony első napjától megtette. Az asszony csak azt vette észre, hogy valami megváltozott. Na, nem a meghalt hűtő lelke szálldosott a verandán, nem. Csend volt. Gyanúsan nagy csend. Mint … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenhetedik történet: Márta harca a COVID-dal

Berci konok természetű, takarékos ember volt. Szerencséjére a felesége elfogadta minden elképzelését, aszerint igazította az életét. A telefonjuk szinte mindig üzenetrögzítőre volt kapcsolva, visszahívást nem várhattunk tőlük. Így nem tudtuk, hogy a vírus járvány kezdete óta mihez igazodtak, mihez tartották magukat. Mint később kiderült, nem tartottak igényt az oltásokra, mondván, hogy ők nem járnak sehova. … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenhatodik történet: Felfordult a világ

2020. március 15. Napok óta hallatunk egy új vírusról. Hidegzuhanyként hatott Pista bácsira, hogy ez a vírus, amit Covid19-esnek neveznek végtelenül veszélyes, főleg az ő korosztályára. Pista bácsi, aki megjárta világháborút, tudta, hogy a nagyapjáék mit éltek át, 1919-ben. Ő meg a II. világégés alatt. Hazafelé az ünnepségről kihúzta magát, megsimogatta a kokárdáját és csendben … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenötödik történet: Piroska, nagymama, a fekete rigó és a salátaboglárka

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és túl, történt, amit most elmesélek. Ha hiszed, ha nem, ez az igazság. A szél súgta- búgta a nagymamáknak, hogy bújjanak el, mert jön az ordas farkas, aki olyan éhes, hogy felfalja a nagymamákat. El is bújtak szegények. Hiába csalogatott a Nap aranyló sugaraival, a nyíló … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizennegyedik történet: Pandémia

Oly hirtelen csapott le az egész világra, mint egy nem várt villámcsapás. Jött, fertőzött, terjedt. Először nem tudtuk felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történik. Olyan érzés keringett az emberekben, mintha egy galaktikus világba csöppentünk volna, és ha felébredünk, csak egy rossz álomnak fogjuk elkönyvelni. Lassan már másfél éve velünk van, hiába próbáljuk megállítani. Abban bíztunk, … Olvass tovább