Mottó: „Álmodd, hogy vakít a fény, Tombol a nyár e földtekén, Ne érdekeljen, ha esik a hó, Mert nyaralni visz az álomhajó.” (Carpe Diem: Álomhajó) Egész életemben arra vágytam, hogy olyan gyönyörű családom legyen, mint amilyen volt a nagyszüleimé, édesanyámnak a szüleimé. Számomra ők voltak a példakép a családot, a párkapcsolatot illetően. Egyrészt azért, mert … Olvass tovább
– Hát, ezek szerint eljött az időm – mormogtam fennhangon, amint az ágytámlámnál növekedő árnynyalábot méregettem. Szavam nem volt számonkérő vagy bánatos, a hangom meg sem remegett. Mitől kellett volna félnem? Világéletemben úgy fogtam fel a halált, mint egy szükséges rosszat, mint egy új kezdetet. Az árnyalak, miután elérte végleges magasságát és vonásai is megállapodtak, … Olvass tovább
– Nekem ez nem fog menni – kiabáltam túl a helikopter zúgását és a rémülettől tágra nyílt szemekkel néztem a velem szemben ülő Dávidra. Mindketten a tandem ugráshoz megfelelő védőfelszerelést viseltünk, ám kiabálásomra most félbe hagyta go pro piszkálását és felemelte a fejét. Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban kerültünk ilyen szituációba. Kitaláltam valamit, lelkes voltam … Olvass tovább
A bakancslista Gábor az édesanyja kórházi ágya szélén üldögélt. Két kezébe fogta a kezét és mosolyogva nézett rá. Nehéz volt mosolyognia úgy, hogy tudta, anyukája soha többé nem fog hazatérni. A rák, ami a testében pusztított, agresszív volt és áttéteket képzett, alattomos medúzaként kúszott be a szerveibe, hogy megfojtsa az egészséges sejteket. Édesanyja is tudta … Olvass tovább
Őszintén be kell vallanom, hogy mindig bajban vagyok, ha egy-egy ember portréját kell írásban megrajzolnom. Mert lehet- e egy emlékidéző beszélgetést kinyomtatni? Lehet-e hűen visszaadni a szavak közti sokatmondó szüneteket, az örömtől csillogó, a méregtől vagy dühtől vibráló hangokat, az élő szó hangszínét, a gesztusokat és sok minden mást is, amivel a nyomda nem nagyon … Olvass tovább
Munkagépek lepték el a külvárost. Az építkezés gyorsan haladt, s mire a lakosság feleszmélt, már nagyjából húsz – szinte teljesen egyforma – családi ház állt egymástól alig néhány lépésnyire, precízen megnyírt sövénnyel elválasztva. Mindegyikük előkertjében gondosan ültetett virágágyás és néhány éves facsemeték leltek új otthonra. Ahogy teltek a hetek és hónapok, egyre több ház talált … Olvass tovább
Hogy miként történt, nem lehet tudni, mégis megesett, hogy véget ért a nyár. Mintha titokban, alattomosan csapta volna a hóna alá az ősz, hogy aztán szürke ballonkabátja alatt végérvényesen eltüntesse. Még nevetett is mellé, harsány, hideget hozó szél-ajkaival. Az apa csak a fejét vakarta. Szégyellte magát erősen, amiért hagyta veszni a sok szép nyári napot, … Olvass tovább
Ülök a szakorvosi rendelőben és gyanakodva lesem az onnan éppen kifordulót. Fiatalabb lehet nálam egy tízessel mégis úgy kapaszkodik a kilincsbe mintha élete egyetlen biztos pontja lenne. Végül valamelyest felegyenesedik, megigazítja válltáskája lecsúszni készülő szíját, az orra alatt dörmög valami viszontlátásfélét és kiballag az előtérből. Az órámra pillantok, már vagy 20 perce várok, pedig időpont … Olvass tovább
Kis szobám ajtaja ugyanúgy nyikorgott, mint ahogy akkor itt hagytam. Harminc hosszú év telt el. Úristen! Kimondani is szörnyű. Az emlékek, mint egy rég nem látott ismerős, törtek elő a tudatalattimból, és az összes információval egyszerre szembesítettek. Mindennel, amiről azt hittem, hogy eltemettem magamban. Szemben velem az öreg fakeretes ablakom alatt az ágyam pihent, amelyen … Olvass tovább
Bakancslista Egy furcsán ismerős dologra bukkantam a spájzban a költözés után: a kis lila borítójú könyvecskére! Jé, hát ez a naplóm! Leültünk anyuval a szobában, belelapoztam, és felolvastam néhány sort. Olyan kis művészien fogalmaztam akkoriban. Nevettünk. Az én kacajomban azonban volt valami szívfájdítóan ismerős. Nem tudom, honnan jött a fájdalom, de minél többet olvastam, annál … Olvass tovább
Egy régi, kopott füzet lapjait lapozgatva kezdődött minden. A borítóján csak ennyi állt: Bakancslista. Nem volt benne semmi különös, csak néhány régi, magányos álom, pár álom-hely neve, néhány őrült ötlet, amit az ember inkább csak elképzel, mint megvalósít. De nekem ez a füzet lett a világ. Emlékszem, amikor először beleírtam: Olaszország, Görögország, Dominika, Mexikó, Thaiföld, … Olvass tovább
Mary gyerekkorában a szél tanította álmodni. A szemétből felkapott, gyűrött újságlapokon kék tengerek, fehér homok, mosolygó emberek voltak. Ő pedig ott állt mezítláb a poros udvaron, és nézte, ahogy a lapok elszállnak előle, mintha az álmai menekülnének. Szegény családban nőtt fel. Nem volt saját szobája, sem új ruháia, csak csendben dédelgetett vágyai. Az iskolában az … Olvass tovább
Amikor Laura éppen betöltötte a harminchárom évet, a szülinapi tortára meredve hiányérzete támadt, amiért még nem írt bakancslistát. Még csak a fejében sem létezett ilyesmi. Nem mintha vágyak nélkül élt volna, csak eddig halogatta a dolgot. Majd ha lesz ideje és elég bátorsága. Amikor majd egy szürke hétfői napon, a villamos ablakán túli világot lesve, … Olvass tovább
Elengedni, amibe kapaszkodunk, bátorság Néha azt hisszük, hogy amihez makacsul ragaszkodunk, az csak jó lehet. Ez nem cél. Ez belülről fakad, gyakran megfoghatatlan és irracionális. Egyszerűen csak a boldogságunk forrásaként akarjuk. Azt kérdezed utálom-e az életem? Nem feltétlenül. Csak úgy érzem már nem az enyém. Már nem az, amit élni akarok. Még vágy. Túl ködös. … Olvass tovább
Bakancslista A stációkat csak lélekben járhattam végig, a valóság kegyelmét még nem kaptam meg. Stációk A Biblia és a Szentföld tizennégyet tud, de egy ember életében ennél sokkal több van. Az első a születés misztériuma, az utolsó sóhaj pedig emberi mértékkel mért életünk lezáró fejezete. Mindenkinek van egy Via Dolorosája, csak nem tud róla. A … Olvass tovább
A nap fényesen szűrődött be a szobám ablakán, amikor véletlenül meglöktem a fiókot. Ahogy kipakoltam, a régi, kicsit kopott, sárgás füzet került a kezembe. A borító sarkai behorpadtak, és már éreztem a papír illatát, ami mindig emlékeket hozott. Óvatosan kinyitottam. A lapok tele voltak régi gondolatokkal, vágyakkal, amelyeket egykor papírra vetettem. Az egyik oldalon, nagy, … Olvass tovább
Myrddin A Mágus zavartan toporgott, hol elpirult, hol elsápadt szinte egyazon pillanatban. Hogy leplezze megilletődöttségét, finom mozdulattal elhajtott egy rakoncátlan tincset, mely az igéző szépségű arc elé hullott, s ellágyultan futtatta végig szemét a kecsesen ívelt szemöldök vonalán. Szíve heves zakatolásba kezdett, mikor a bűvös szempár reá szegeződött; lélegzete megakadt, kihagyott egy, majd két ütemet … Olvass tovább
fekete négyzet Hu-hu-hu, mennyi szót lehet összefonni egy „fekete négyzet” körül, amig az ég nem borul, és az emberek, akik nem akarnak értelmes fogyatékosnak tűnni, más állapótat pedig unnak, nem akarnak hogy azt gondolják róluk, hogy valamit nem értenek, ők nem lehetnek búrgerek, tudnak gondolkodni absztrakt és egyszerre adekvát módon, beszélnek, beszélnek, magyarázzák, folyamatosan, mintha … Olvass tovább
Poós Gergely Tanzániai szőttes A reggeli napfény lassan áttörte a Kilimandzsáró lábánál fekvő kis falu homokszínű ködfátylát. Az ég alja élénk narancssárgával izzott, miközben a hatalmas hegy árnyéka még hűvösen simult a fák és az agyagfalú házak közé. A csúcs fölött a hó sápadtan derengett, mintha nem is teljesen ehhez a világhoz tartozna, csak időnként … Olvass tovább
Valami baj lehet az idővel, mintha egyre gyorsulna, mintha egyre gyorsabban telne. Egyik ismerősöm gyakori mondása volt: „Nincs időm semmire, még most volt hétfő és ma már szombat, az előbb volt karácsony és mindjárt itt a húsvét”. Régen a falusiak házai előtt lócák sorakoztak. Délutánonként, vasárnaponként kiültek beszélgetni, pletykálkodni. Manapság már nincs idő erre, a … Olvass tovább