Tíz perc az élet Megint kevesebb lett a világ egy cinkével. Már csak a szétszórt tollai és pici maradékok hevernek a fűben, a hangyákra bízva az aprómunkát. Ráadásul ismerem a gyilkost, néha etetem is, átjár hozzánk nyávogni és lábhoz dörgölődzni. Nálunk mindig akad valami, gyík, veréb, néha előkelőbb madarak, vagy vakond is, fel nem foghatom, … Olvass tovább
A lila-rózsaszín fény ritmikus hullámzása a falon. Feketeribizli ízű cigarettafüst tekergése a levegőben. A szín és a füst kavalkádja, mint megannyi szellem-kígyó egzotikus tánca egy nagyvárosi kis lakás szobájában. Délibábot idéző zene vibrálása az éterben. Az éterben, mely körülvesz, s amelyben vagy. Amely benned is van és kitölt. Univerzum az univerzumban. Világ a világban. Lélek … Olvass tovább
Mindig két lábbal álltam a földön. Volt, hogy közben a Nap sütött felülről, és volt, hogy a talpamat a pokol parazsa kínozta. Egyre robusztusabbnak érzem magam, miközben csak állok. De vajon cipő nélkül is kérgesedne a talpam? Mintha a testem öntudatlanul próbálna egyfajta gátat képezni köztem és a művi világ között. Nincs szükségem olyan mesékre, … Olvass tovább
James fáradtan ért haza hétfő este a munkából, ám tudta, hogy okos otthona kényelme várja őt. Az MI vezérelt házának minden zuga automatizálva volt, amit a központi számítógép, RITA irányított. A férfi belépve a lakásba utasította a számítógépét – RITA, kapcsold be a tévét, és indíts el egy könnyed, romantikus vígjátékot, lazítani akarok. A készülék … Olvass tovább
A légy jogai Itt ül a kezemen és azt sem tudja, hogy vannak neki olyanok. Azt meg végképpen nem, hogy esetleges és viszonylagos, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség. Először ott a légykapó nevű madárka, és ki tudja mifélék még, aztán pedig jövök én, a légycsapóval. Jobb, hogy nem tudja, mennyire korlátozott az élethez való … Olvass tovább
A kutya egyszerre volt veszettül idegbeteg, és rendkívül agresszíven harcias. Afféle támadó, vagy harci kutya lehetett, mely brutális kiképzést kaphatott a gondozóitól. Balázs csupán egy nagyon fájdalmas harapást érzett a jobb karján, amikor a kutya dühöngő indulattal rárontott, és pengeéles fűrészfogait húsába mélyesztette. A csinos kamasz lány – akinek történetesen az idióta bátyáé volt a … Olvass tovább
Függelék a „Kis szelet Vietnam 5/8 ” íráshoz Bábjátékot megnézni annyit tesz, mint részt venni egy ősi összeesküvésben. Mindenki biztos benne, hogy a figurák élettelenek, mégis, ahogy a bábos mozgásba hozza a bábot, a szemlélő agya felfüggeszti hitetlenkedését. Történelmileg a bábozás az isteniből született. Sok hagyományos társadalomban a bábok nem játékok, hanem eszközök. Az indonéz … Olvass tovább
Az Ottawa folyó ezen a szakaszon szélesen és kiszámíthatatlan nyugalommal hömpölygött végig a kanadai tájon, egyszerre hordozva magában a vadvízi szakaszok kalandját és a hosszú, lusta sodrások hordozását, amelyek között az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy ugyanazon a vízen halad, amely néhány kilométerrel arrébb már egészen más arcát mutatja. A folyó a 1271 km-es hossza … Olvass tovább
A betonmóló messze nyúlik oda, ahol a fodrozódó hullámok sebesen haladnak. Szédítően tömör testén magabiztosan várok. Tükörképem torzulva ringatózik a végtelen mélységekben, amik ezernyi titkot őriznek, és mesélni akarnak. Pötty habok táncukat lejtve simogatják rücskös, ódon testét. A merészebbek felcsapnak, hűvös érintésükkel magukhoz láncolnak. Tekintetem felfelé vándorol a kéklő fellegekbe. Odafent háborog, idelent háborgat. Messzi … Olvass tovább
Homályos, démoni szándék A nyár akkorra már rég elviselhetetlenné vált, és nem azért, mert különösen forró lett volna, hanem mert napok óta semmi sem mozdult, a levegő úgy ült a városrész fölött, mint egy vastag, áttetsző üvegbura, amely alatt minden hang tompán, fáradtan, idegenül verődött vissza. Az ablakok reggel óta csukva voltak, a redőnyök félig … Olvass tovább
„Babba bácsi”. A gyerekek így csúfolják. Fa babákat, játékokat és finomra faragott, hasznos holmikat készít. Mint mozgóárus, sohasem telepszik le sehol. Most ötvenkét éves, a kalendárium szerint 1944-ben járunk. A bal lábfejét még az első világháború után vesztette el. Nem a csaták borzalmai, hanem egy rozsdás szög, és az elhanyagolt vágás nyomorította meg. Csonka lábán … Olvass tovább
Csak mert megteheted? Azt hiszed ez a valódi erő? Ettől érzed valakinek magad? Szánalmas az a létezés, ami ezekre épülve tudja csak igazolni döntéseid létjogosultságát. Való, s igaz! Embernek születtél. Ám de egyáltalán nem bizonyos, érdemes is vagy rá. A tény maga, nem jár semmilyen előjogokkal! Nem jár hatalommal! S végképen nem jogosít fel mindenre, … Olvass tovább
Még jócskán hűvös hajnali harmat borította a zöld fűszálakat és a tarka júniusi virágokat, amikor Sára leszaladt a betonlépcsőn. Tudtam, hogy aznap is korán kel, már a szomszéd kerítésnél álltam és figyeltem, hallgatóztam. – Gyere, ma cseresznyét kell szednem. – Jövök. – mondtam. Aztán mentem. Sára szaladva ért a fészer melletti fonott kosárhoz, majd a … Olvass tovább
Dobogó szívvel hívta fel okostelefonján a férfi számát, akiről csak azt tudta, hogy gyerekkorában a szomszédban laktak, és állandóan sülve-főve együtt voltak, aztán pár évre rá elköltöztek egy másik városba, és a gyerekkori barátság – ideje korán –, végleg megszakad. – Halló… tessék! Kisteleki! – Hát szia drága Kornél! – Valósággal azonnal bizseregni kezdett egész … Olvass tovább
Csukódik az ajtó, az ápolónő miután letette a tálcát az asztalra, igyekszik a szemközti szobába, ott is várják a vacsorát. Ma egy szelet sajt és két zsömle jutott mindenkinek. Teát ihat, aki akar, bár lefekvés előtt megmarad a kancsó tartalma, reggelre meg már fekete lesz és kiöntik a mosdóba. Addigra már keserű és íztelen. Mint … Olvass tovább
Száz szavas szösszenetek az élet dolgairól 6. A magányos ananász Egy esős délutánon a piaccsarnokban egy magányos ananász üldögélt a ládában. Az eső cseppjei után sóhajtozott. A kofák már hazamentek, az ananászt ott felejtették. Egyszer csak egy kisfiú futott be az eső elől, és egyből felfigyelt a gyümölcsre, mint a napsütésre szoktunk szomorkás időben. Nevetve … Olvass tovább
Karanszki Professzor még éjfél után is a kutatóközpontban rendezgeti a jegyzeteit. Reggel előadást kell tartania az egyetemet, haza kellene már mennie. Mikor is egy fülhallgatós eddig számára láthatatlan ember szólította meg. – Kérem vigyázzon! Nem szeretném, ha elcsúszna a frissen felmosott padlón. – Oh! Elnézést. Nem vettem észre önt. – magyarázkodott az öreg. – Ezen … Olvass tovább
Kissé kényelmetlenül ülök a vonaton, amikor eszembe jut egy régi vicc. Szemben egy fiatal férfi terpeszkedik, velem együtt nevetni kezd a csattanón. Lehet, hogy hangosan gondolkodtam? Sebesen elhaladunk egy napraforgómező melletti keskeny sínpáron. Beugrik az általános iskola első osztálya. Egy ehhez hasonló virágmezőben fogta a kezem Peti és azt mondta, tetszem neki. Jobban, mint a … Olvass tovább
Az asszony csak motyog maga elé. „Kisfiam, egyetlen kisfiam.” – Ismételgeti. Kezében textil zsebkendő, a sarkában esetlen, szív alakú hímzés – talán gyermekkéz munkája. Furcsa neki a helyzet, zavarban van. A táskájába túr, keres, széles, kapkodó mozdulatokkal. Talán a biztonságot szeretné előhúzni belőle, mint bűvész a nyulat a kalapból, azon a régi előadáson. A megszokott … Olvass tovább
Az anyja óvta a kezdettől. – Ne menj a közelükbe! Nem volt sok ideje, harminc nap az örökkévalóság. Eleinte betartotta a kérést, majd szinte kereste az illatokat, a bőr melegét. Zsongott értük. Mind szép volt neki. Mind napfény, nektár, élet. „Szeretlek” – futott át rajta. Az összecsavart újságpapír kilapította.