Fodor Gyöngyi – Minden OK, Jack A seriff közel három órája követte őket a hegy felé vezető bozót mentén. Nem volt nehéz megtalálni a nyomaikat. Megsebesítette a két rabló egyikét, aki most vérzett, és feltűnő vörös cseppeket hagyott a földön. Az a rendőr aki vele volt, több méterrel hátrább haladt, nem igazán bírta az iramot. … Olvass tovább
Minden relatív! Évekkell ezelőtt Tatabányán, a bányásznapi kirakodóvásáron sétálgattunk a férjemmel. Szerettem nézegetni a míves erdélyi fafaragásokat, a gyönyörű bútorokat, szépen kidolgozott szőrméket, bundákat, csodálatos hímzéseket. Ilyenkor mindig kaptam egy különféle korok ruháiba öltöztetett porcelánfejű babát. Szerencsére ezen a helyen nem találkozott az ember ócska bóvlikkal, műanyagokkal, haszontalan kacatokkal. Minden tárgy, ruha, horgolt terítő remekbeszabott … Olvass tovább
NEMCSAK VÁROS Mikor kilépett a kapun álmos, prérifarkas szemekkel, semmi kétségem nem volt afelől,hogy sosem látom többé viszont. Az irgalmatlan hó alatt tűztáncot jártak a nyárfák,fázós denevérujjakkal ölelték a deret,pocskondiázva letűnt nyarak izzadt kábulatát. Én is fáztam,nem volt mit tennem, testemben jégbuborékokat fújt a magány,mely hirtelen rámszakadt,mint setét éjjelen az alamuszi hold fénye.Vágtáztak agyamban a … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, még a Rózsa dombon is túl, a XXI. század elején élt egy királylány. Mindene megvolt, ahogy az egy királylányhoz illik: hajegyenesítő és hajgöndörítő, szempilla hosszabbító és rövidítő (ezt ollónak hívták), ajak-, arcpirosító és halványító, és még sorolhatnám… A legfontosabb számára mégis a fürdőszobában álló, hatalmas és mindig ragyogóan tiszta tükör … Olvass tovább
A csodafalu Hol volt hol nemvolt volt egyszer egy falu, melynek csodálatára jártak miközben mindenütt dúlt egy információs háború, melyben az emberek fejébe másztak bele a gépek, aztán onnan irányították a további tevékenységet. Mikor már mindenki megbolondulni látszott. Egy Senki a háttérben állott. Igaz mosollyal az arcán, túl volt már századik harcán. A tv-t a … Olvass tovább
Egyedül ültem szobámban az ágyam szélén. Komor hatás járta be a szobát, a színek kifakultak minden sarkából. Eszemben sem volt felállni onnan, mert hát minek, nincs semmi, ami oltaná a bennem lévő ürességet. Feküdtem volna vissza henyélni, ám akkor megszólalt a csengő, olyan furcsa visító hangja volt, elsőre fel sem ismertem. Erőt véve magamon felálltam … Olvass tovább
A munkaünnepe közeleg és visszaemlékezem a régi május elsejékre. Számomra mindig különleges volt, noha sohasem vonultam fel, és májusfát sem kaptam, de a tv-ben mindig végignéztem a felvonulást, s nagy hatással volt rám, ahogy vonult a tömeg önfeledten, közben kívánhattak egy kedvenc dalt, verset stb. Az ünnep előestéjén egy kicsit szerettem volna a fiúk bőrébe … Olvass tovább
Soha sem voltunk gazdagok, sőt, talán inkább a szegényebbek közé lehetett volna sorolni bennünket, ha nem szerető családban élünk, ahol ez nekünk, gyerekeknek nem tűnt fel. Hiszen mindig került étel az asztalra, rendes, tiszta ruhában jártunk és a hatalmas kertben sokat játszhattunk. Édesanyám mindent megvarrt, amire a családnak szüksége volt, így sokkal kevesebb pénzből tudta … Olvass tovább
Eleinte furcsa és roppant különös volt, hogy két tökéletesen hasonló beállítottságú ember természetes módon egymás társaságát keresi. Csupán csak később tűnt fel az adott környezet szereplőinek, hogy a két legjobb barátnő gyakorlatilag egymás cinkosa volt. Olyanok voltak egymás számára akár a legjobb testvérek, és egyszersmind nem csupán az adott környezetüket használták ki kamatostul, de talán … Olvass tovább
1. -Átutazó lélekvándorok! Talizmánt kereső, törvénytelen népi merénylők! Hiedelmek hitszerű hitében tornyosul a másléti, amőbás kurtizán becsmérlő! Ős apó ! Ősi, hatványozott, eredeti kóborló! Törvénytelen érzékkel, testet ölt a tört impulzusban hatványt bontó értékek tételeivel! Intelmi skála centrum, a világ bűnbánó lajstromában adott mozgalom! Itt-ott missziós tanoncok! Váltott létek hírvivői, akik hírdetett epizódok szereplői!,kitett kártyalapok … Olvass tovább
A ma minden sikerül kabát Nem várom, hogy bárki elhiggye e szemenszedett történetet, mely egy tavaszi napon velem megesett, mégis, kutya kötelességemnek tartom megírni minden sorát. Az egész történet, avagy áprilisi tréfa, mit most papírra vetek, szent meggyőződésem szerint ama kabátnak tulajdonítható, melyet egy ócska turkálóban láttam meg. Kopott szépsége, ódivatú fazonja egy szempillantás alatt … Olvass tovább
Meggyűlölte a férjét. Az hétről hétre részegre itta magát. Ilyenkor magatehetetlen volt, bevizelt, összehányt mindent. Az asszony szó nélkül, de undorodva feltörölte, eltűntette az árulkodó nyomokat. Többször készült elhagyni a férjét, de belátta, hogy nem tudja eltartani magát, a fizetése még kosztra sem elég. Hát tűrt és takarított. Egyszer-egyszer altatót tett a férfi kávéjába, borába. … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A keksz morzsái (ha valaki esetleg nem olvasta volna a nemrég megjelent Antológiában) Ülök egy padon a tóparton, néhány kilométerre a házamtól, és morzsákat szórok a madaraknak balra és jobbra, mint minden alkalommal, vasárnap délután. Hihetetlen nyugalom van körülöttem. Este hét óra van, szürkület. Nincs egy lélek sem itt, csak valaki a … Olvass tovább
A történet Észak – Afrikában játszódik, amikor még karavánok járták a sivatagot. Több család állt össze echós szekereikkel a biztonság érdekében, hogy segítsék egymást a hosszú úton. Bernadett és Matheo, Franciaország déli részén életek a Spanyol határ közelében. Lányuk Juliette már serdülő korban volt, amikor a kitörő háború elől elmenekültek. Előbb Spanyolországba, majd onnan hajóval … Olvass tovább
Nem a legkellemesebb, ha az ember olyan helyzetbe kerül, ami a mindennapok monoton egyformaságából kizökkenti. El is mesélem nektek, hogy mi is történt ma velem. Minden bizonnyal ismerős szituáció, ha egy számotokra fontos dologban egy hivatalos szervnél el kell járni. Ebben az esetben az ember -lehet bármilyen pozícióban az életben- úgy érzi, hogy ki van … Olvass tovább
Morzsa Morzsát egy állatotthonból hoztuk úgy nagyjából öt évvel ezelőtt. A fiatal lánykutyát nem magunknak szántuk, 92 éves mamánknak vittük, hogy ne legyen olyan egyedül a kertes házban és a hozzá tartozó hosszú, hatalmas udvarban. Helyes kutya volt, azért választottuk; aranysárga szőrű, barátságos, kedves. Mama igen megörült neki, hiszen ezentúl lesz kihez szólnia, lesz kivel … Olvass tovább
Az a fajta ember vagyok, aki törekszik a jobbra. Ha a gondolataim valóra tudnának válni, akkor én már hegyeket másznék, s futnék. A futással le tudnám vezetni idegességemet, amelyre gyakran szükségem lenne. Régebben szerettem volna kipróbálni a bungee jumpingot, nagyon vonzott a magasból a mélybe ugrani. Cseppet sem félnék, a végén hűsítő folyó vízbe csapódnék. … Olvass tovább
Hajdanában, danában, még ifjúi koromban szokás volt úgy kezdeni egy mondatot, hogy „Képzeld” és ezt követte mind az a fontosnak és érdekesnek talált esemény, amit mint nagy újságot tettünk közkinccsé, persze csak azokkal, akikkel az aktuális témát épp meg akartuk osztani. Ilyen volt például: – Képzeld kivel találkoztam? Nem fogod elhinni … – Képzeld, ötös … Olvass tovább
– Édesem! Nem láttad véletlenül a nyakkendőmet? Késésben vagyok szívem, csak azért kérdeztem… – a középkorú, tanárkülsejű, szemüveges férfi hirtelen megtorpant az előszobában, belebámult az előszobai tükörbe, ahol saját elvesztett tükörképével nézett éppen farkasszemet. ,,Micsoda egy szánalmas idióta vagy, hogy a halott feleségeddel társalogsz!” – gondolta, majd benyúlt a ruhásszekrénybe a nappaliban, kivett egy bordószínű … Olvass tovább
VERA DOKTORNŐ Kedves Péter! Pár pillanatot írok édesanyád kórházi napjairól, amelyekre Te nem emlékezhetsz, mert akkor még valahol a mennyországban várhattad, hogy megszülessél. Akkoriban még úgy működtek a dolgok, hogy az évtizedeken át egy helyen dolgozó, tapasztalt „házi orvosok” (még nem körzetinek hívták őket) csak akkor küldték kórházba a beteget, ha valami miatt nem volt … Olvass tovább