– Ne higgye nyomozó, hogy igaza van. Nem vagyok gonosz és végkép nem én vagyok az, aki a bűnöket elköveti. – Hárman haltak meg. Egy anya, egy apa és lányuk. Maga ott volt! És pontosan tudja mi történt. – Igen, ott voltam és pontosan tudom mi történt. Ám de nem mondom meg, mert akkor teljesítenem … Olvass tovább
A szem, amely élni akar Ez az én szemem. Nem akar többé félrenézni, nem akarja lehunyni magát, amikor túl éles a fény, amikor a világ üvegszilánkokként csillan a szemhéja alatt, amikor túl hangosan zúg körülötte a zaj, vagy valaki szerint túl sok vagyok, vagy éppen túl kevés. Ez a szem látni akar. Látni akarja a … Olvass tovább
Novák Antal az utóbbi időben – mi tagadás –, kissé össze volt zuhanva. Nem is lehet ezen igazándiból csodálkozni. Akit egyik nap még félistenként szerelmes szeretettel vesz körbe a mennyasszonya, hogy aztán alig cirka három és fél év múltán csóróságra hivatkozva kiadja az útját, annak igenis ez komoly fejtörést, és próbatételt is jelent. Pláne, ha … Olvass tovább
Pista éppen csak hazatért az éjszakai műszakból, máris észrevette a munkát. Mikor este elment dolgozni, nem volt egyetlen mosatlan tányér, kanál, villa, de még csak egy vizespohár se. Most a mosogató félig tele a csetressel! Öt perc az életéből és máris rend volt. A család kutyája is könyörgő szemekkel nézett rá. Ő nem tehet semmiről … Olvass tovább
A művészetekről és írásról Alkotni, létrehozni nem lehet mindig. Vagyis lehet, csak nem úgy, ahogyan mi szeretnénk. Ha valóban valami mélyet és tartalmasat akarunk közölni, akkor meg kell várnunk, hogy megérkezzen az ihlet. Meg kell engednünk, hogy átjárjanak bennünket az érzések, és magába szippantson minket a jelen pillanat. Az a pillanat, amikor eggyé válunk a … Olvass tovább
MINDEN EMBERBEN VAN VALAMI JÓ! A vihar elült. Óceániai egyik kis szigetének homokos partján egy félig ájult ember feküdt arccal a föld felé. A pár tucat őslakót magába foglaló törzs főnöke kiadta a parancsot: – Emberek! Nézzétek meg, mi van azzal a jóemberrel?! Ha még él, a pihenősátorba vele! Sámán! Hozzám! Ha még pislákol benne … Olvass tovább
Az elkerülhetetlen végzet krónikája 1. A délutáni harangszó ekkor már nem jelentett semmit. A városka poros főutcáján mozdulatlanul állt a nehéz, kénes levegő, amely augusztus óta fojtogatta a tüdőt. A nap vörös korongként izzott az opálos égbolton, mint egy lassan elvérző, óriási szem, amely közönyösen figyeli a földön vonagló apró bogarakat. Tamás a rendelő sötét … Olvass tovább
Vasárnap lévén Konrádnak egész egyszerűen nem volt kedve sehova menni. Előfordul az ilyesmi – különösképp akkor –, ha az adott illető mondjuk egész álló héten hétfőtől szombatig napestig húzza a munkát, és ilyenkor szinte teljesen természetes, hogy a hétvégét – adott esetben –, vagy családjával tölti (márha van neki), vagy igyekszik teendőit szigorúan, következetesen a … Olvass tovább
Nem számít, ha épp most zuhantál arccal a porba. Az se, ha láb a hátadon tovább tapos. Még lejjebb, elpusztítani akarván az élőt, azt, kiről úgy gondolja gyengébb nálánál. Te, nem játszmázol! Nem teszel úgy, mintha minden rendben lenne. Nem magadért viseled el, az elviselhetetlent. Csupán megteszed, mit meg kell tenned. Nem magadért küzdsz! Vér … Olvass tovább
Talán nem kellett volna azt a legalább hat-nyolc kis pohárka nagyon húzós, és ütős tequila-koktélt meginnia, ami egyetlen csapásra valósággal szinte azonnal a fejébe szállt, és – úgy érezhette –, hogy kissé bizony kapatos is lett tőle. Nem akarta, hogy barátnői kigúnyolják, amiért nem fogyaszt alkoholt. – Csajszikám! Szerintem te mára már éppen eleget ittál! … Olvass tovább
A kőkirály Miklós zötykölődve ült a kora hajnali busz hátsó ülésén. A szélvédőre ráfagyott a pára, odakint még sötét volt. Amatőr íróként régóta vadászott egy olyan igaz történetre, amelynek van lelke, és a sors tálcán kínálta neki a nyersanyagot. Miklós kinyitotta a füzetét, és olvasni kezdte a saját maga által csiszolgatott bevezető sorokat, mintha csak … Olvass tovább
Visszatérés Jön a szeptember, de én, mint a fordítva költöző gólya, most készülök a tengerhez. Csomagolok, ahogy máskor is, padlásra fel, bőröndöt le. Kettőm is van, egy falábú közepes és a nagykutya. Mindketten négykerekűek, a közepesnek három eredeti kereke van, a negyedik helyére egy faragott fadugót csavaroztam, igaz, nem forog, de feketére van festve, mint … Olvass tovább
A SZINGLI Egy szőke bevásárol az ABC-ben és megy a kasszához. Felpakolja az árukat a gumiszőnyegre: 1 liter 0,1%-os tejet, egy szőrtelenítő krémet, egy hajfestéket ezüst-szőke színben, 5 db, teljes kiőrlésű zsemlét, 1 darab avokádót, 1 doboz szempilla festéket, és 10 deka tavaszi felvágottat. Mögötte egy illuminált ember áll, és tesz neki egy ajánlatot: – … Olvass tovább
Péter egy gumiszobában tért magához, ami valóban úgy nézett ki, mint amit bolondoknak tartanak fent. Azzal a különbséggel, hogy szinte feketék voltak falai és közepén volt egy rács. Szemmel láthatólag valaki bele mókolta, nem szakembert csinálta. Viszont maga az anyaga ujjnyi vastag volt. Esélyes sem volt arra, hogy bármit is kezdjen vele. Ez a rács … Olvass tovább
Füstszag terjengett a levegőben, és a király az erkélyre kilépve csak romokat látott mindenfelé. Görnyedt háttal állva, remegő kezekkel simított végig a régi kőkorláton, ami talán az egyetlen építményrész volt, ami nem esett áldozatul az ütközet pusztító tüzének. Viharos szemébe mély szomorúság költözött, ahogy végigtekintett a völgyben elterülő fővároson. Az ellenség támadását visszaverték ugyan, de … Olvass tovább
Söralátét Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset beszélt, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is látszott a portáján: olyan rend és tisztaság fogadta a belépőt, hogy később is gyakran példálóztak vele. Volt egy velem egykorú fia, Zsiguci, jó barátom. Vasárnaponként néha édesapámmal együtt meglátogattuk őket. Ilyenkor mindig édesapám vitte … Olvass tovább
Tudta és érezte, hogy szexis, sportos, macsó pasiját egyáltalán nem fogják érdekelni az ő saját benső, egyéni kislányos félelmei, aggodalmai. De Anna már azt is tudta jó előre, hogy mit fog válaszolni a gyerekkel kapcsolatban. Mindenképp megfogja tartani ezt a csöppséget kerül, amibe kerül. – Terhes vagyok, édesem… – igyekezett suttogni a sötétben, és mintha … Olvass tovább
Papó ismét kunkori bajszát pödörgette csak, miután egy újabb farönköt dobott a tűzre. Hosszú ideje csendben meredt a kis táborunkon túli erdőbe, mintha csak várna valamire. Belekezdett egy történetbe, mint ahogyan azt minden évben tette, de ezt valamiért félúton abbahagyta, pedig szerintem láthatta rajtam, hogy alig várom a végét. Pipája ismét füstgombócokat eregetett magából, és … Olvass tovább
Ló A köd lassan rátelepedett a mezőre, amikor megpillantottam a magányos fekete szőrű lovat. Nem menekültél mikor meglátott, csak merev tekintettel figyelt. Lassan közelebb léptem, mire lehajtotta fejét, mintha régről ismernénk egymást. Jól esett, hogy bizalommal fordult felém. Megsimítottam sörényét, és hirtelen minden fájdalmam ami kínzott elcsendesedett. Nem szólt, mégis többet mondott bárkinél. Mire felnéztem, … Olvass tovább
Karl Weinberger megigazította arany mandzsetta gombját a vadonatúj SS egyenruháján. Általában, nem szokta ezt felvenni, mert ez nem tartozék. . De ma ünnepnap volt! Ünnepnap volt a szó legsötétebb értelmében. Ezúttal egy újabb transzport, egy különleges szállítmány érkezett. Várta már nagyon. Bár hetente jöttek az újabb vagonok, ezt a szállítmányt különös izgalommal várta. Magyar cigányokat … Olvass tovább