Beküldött prózák

Stancsics Erzsébet: Csak egy zongora Ülök a széken, ölemben a dédunokám és zongorázunk. Én 77 éves vagyok, ő hét hónapos. Összesen vagyunk 777. Isteni szám… Kérdezhetnétek, mi a közös bennünk? Egy öregasszony és egy csecsemő? Talán épp annyi, amit Maugli mondott a Dzsungel könyvében: „Egy vérből valók vagyunk, te meg én.” Egyébként csak egy zongora… … Olvass tovább

Egy régi barátnő Csodaszép reggeli nap. Edit a fogmosás után nekiült írni. De nem ment neki. Nem jöttek a szavak a fejébe és utána pedig a kezére. Búsan a konyhába ballagott. Orsolya éppen vasalt. Edit rágyújtott. Anyja látta, hogy valamin rágódik. – Mi a baj? – Nem megy az írás… Orsolya sóhajtott majd azt mondta: … Olvass tovább

1. -Variációs hadjárat! Művészetben elhalkult tudatokban játszik maga az ÉLET!,a kitűnt félszeg variált léti életek! Eleganciában nagy! Művészetben oltalmat kínálva szolgál a tudat! Honoráriumban, adottan kapható a váltott epizódok színültig tölthető tartalmában! Minden szentül, szentben SZENT! Szentnek megálmodva megálmodott felszíni tartalmakban mutatott rend! Trend! Valóságot kompromittálva ! Szponzor alakzatokban hiányt mutat az érzelem, érzetten érzett, … Olvass tovább

Egy forró nyári napon Anna egyedül volt otthon a kisfiával, férje és apósa kora reggel elmentek a szőlőhegyre, ilyenkor a szőlőben nincs tennivaló, de a pince körül találtak munkát. Józsika három hónapos még bölcsőlakó, anyukája jó időbeosztással végezte a ház körüli munkát. Kenyeret sütött, finom paradicsomos káposztát főzött, gondolta a kenyérrel együtt készült langallóval, amit … Olvass tovább

Variáció egy élethelyzetre 2. (Csöbörből vödörbe…) Idézet az első változatból: „Tilda lassan lépked a járdán. Gyermekkori barátja Józsika szavai járnak a gondolataiban. Neki olyan könnyen kimondta, hogy nem szereti, miért nem teszi ezt meg az udvarlójával Lacival is, így lenne korrekt… Korrekt?! Miért? Vele az élet talán korrektül bánt eddig? De megteheti-e, hogy hozzámegy szerelem … Olvass tovább

Ma annyira szomorú vagyok, és a könnyeimmel küszködöm. Pedig nem így keltem. Hirtelen eszembe jutott Báró kutyám, aki már két éve eltávozott az örök vadászmezőkre. Úgy hiányzik még mindig. Gondolatomban a fekete bundájába túrok, s magam előtt látom, ahogy szeretetéhesen az ölembe fekszik. Ezek olyan dolgok, amiket sohasem tudok felejteni, sőt, visszamenőleg mind az öt … Olvass tovább

Mindig azt gondoltam, hogy nyáron könnyű csinosnak lenni, hiszen alig kell hozzá néhány ruhadarab, míg ugye a többi évszakban sok minden szükséges az összhanghoz, az elegáns megjelenéshez. Ráadásul a nyár színei változatosak, mutatósak. Manapság pedig különösen is sok helyen lehet egy-egy jó cucchoz hozzájutni, akár fillérekért is. A kiárusítások alkalmával divatos holmikat fele, negyede áron … Olvass tovább

Az öreg rác Szeretjük szüleinket, testvéreinket, barátainkat, a kutyákat és a macskákat, de kedveljük önmagunkat is, legalább annyira, hogy a viszonzás igényével mi is részesüljünk általuk e földi mannában. Nem közömbös, hogy a szekér után futunk, avagy a bakon ülve sütkérezünk az elérhetetlenség mámorában. A hazaszeretetben nincs kölcsönösség, mert nem fog soha visszaszeretni. Nem fog … Olvass tovább

VERA DOKTORNŐ Kedves Péter! Pár pillanatot írok édesanyád kórházi napjairól, amelyekre Te nem emlékezhetsz, mert akkor még valahol a mennyországban várhattad, hogy megszülessél. Akkoriban még úgy működtek a dolgok, hogy az évtizedeken át egy helyen dolgozó, tapasztalt „házi orvosok” (még nem körzetinek hívták őket) csak akkor küldték kórházba a beteget, ha valami miatt nem volt … Olvass tovább

1. -Hiszek egy reverendás tévrend! Hittel értékben, tételként kapott ÉLET! Feltevések nagyjai! Alkotmányos állapotban, alkotott létek, alkotott logaritmusok fejezeteit lapozgatva! Szónokok! Joghallgató utódok! Koldus népesség, de botjuknak neve nincs! Társas és magányos tagsági kártya révén egy-egy szabott társadalmi kelengye! Hitvallásokban polgárháborús üldözés! Tasziló erkölcstanában megfogalmazva, pártos üdvözült, üdvös, riadt lét! Törtető, törekvő történésekben kimérten mért! … Olvass tovább

George Ithacában él egy szép családiházban, ami-hez kis udvar is tartozik. A felesége, gyönyörű sok színű és fajta rózsával ültette be. Mindig nagy szeretettel gondozta őket. Az élet mostoha és lelkét hazahívta az őshaza. A férfi egyedül maradt és híven őrzi emlékét. Ápolja a szeretett rózsákat Emily helyett. Az egyetlen gyermekük James, Bostonban lakik a … Olvass tovább

A gyászom, mint a folyó… Néhány napja, amikor az a borzasztó embert kínzó forróság a lakásba, de legalábbis árnyékba kergetett mindenkit, fiamék hazatérve meglepetten látták, hogy házuk sarkánál egy idős férfi ül a tűző napon, félig eszméletlenül. Az illető borzasztóan elhanyagolt állapotban volt, kezein hosszú körmök, ápolatlan haja vállát verte. Iszonyatos szag áradt felőle. Kérdezgették … Olvass tovább

Ilka néni Volt feleségem nagynénje. A Somogy megyei Nagyszakácsiban a hat testvérek egyike, ki nem ment férjhez, miáltal a többiek gyerekeinek nevelését, mi több, azok utódainak gondoskodását vállalta magára. Magyarán: cselédje volt két nemzedéknek. Szívesen tette. A múlt munkára idomított, a szükségtől csak fanatikus kitartással mentesülő túlélők egyike, ki gyerekeimet is sajátjának tudta, ringatta, etette, … Olvass tovább

A csodálatos mosoly A tanulmányi osztályon elfelejtették megmondani, hogy a központi gyakornoki állás azt jelenti, hogy a megpályázott munkahelyen kívül bármikor, bárhova küldhetnek dolgozni. Engem a kórházi munka közben Tiszalúc neve fenyegetett, hogy közben mi történik a családommal, két gyerekemmel, az senkit se érdekelt. Két dologtól féltem akkoriban, az állandó katonai behívás lehetőségétől és a … Olvass tovább

Stancsics Erzsébet: Kaszás ember Egy ember füvet kaszál a partoldalon. A kép nem falusi idill, a tevékenység helye minden szempontból különleges. Földrajzilag három fővárosi kerület: az elsõ, második és tizenkettedik találkozása, olyan hely, ami túlzás nélkül életveszélyesnek is mondható. Ez a legmeredekebb partoldal Budapesten, ahol a fû zavartalanul nõhet, ujjongó burjánzással, mert a nyaktörõ oldalra … Olvass tovább

1. -Kifizetett Fizetve megosztott! Elhitetve szendergő, értelmi búfelejtő! Messzeségben tovatűnő! Végzetben elkerülő! Hitben ellenszegült érzéki érzelem meséiben felel a gyermeki szív, ő, ki,aki még remélve hisz! Hisz magában a hitben! Hisz magában a magán szerep, nem tárt szívű önérzetében! Hisz a vágy érzésében, a tiszta szív, tiszta tükörszemű természet! A lét gépesített emberi szerkezete, a … Olvass tovább

Fodor Gyöngyi : Tengeri csillag Nyàron reggelente – ha nem is minden nap – a tengerparton vagyok. Azért is megyek reggel, mert később már nagy a meleg, amit évről évre egyre nehezebben viselek. Fél kilenc körül szoktam menni és délben már otthon vagyok. Szerencsére közel van a házhoz, csupán 2-3 percet kell sétálni a hatalmas … Olvass tovább

– Válasszuk ki, hogy mit fogunk előadni a gyerekekkel! Nézem Esztert, hogy öt hét táboroztatás, szervezés, fegyelmezés, nevelés, példamutatás után, még mindig van energiája zeneszámokat keresni és teli torokból énekelni. „Lekapcsolom a villanyt a fejemben…Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen! Ha a világ botránkozik énrajram…Akkor tudom jófelé visz az utam…” Ekkor hozzák a férfit. A zene … Olvass tovább

Meglepő tapasztalatot szereztem ma. Egy régi kedves filmemben hangzik el a mondat: „Félek, de nem hagyom, hogy a félelmem legyűrjön!”. És azt szoktam mondani, hogy három dologtól félek igazán: a pókoktól, a tűtől és a fogászati kezeléstől. Nos, a tűfóbiámról annyit, hogy többé-kevésbé már rendszeres véradónak mondhatom magam, és a pókok esetében is csak a … Olvass tovább