Csak lépkedett előre céltalanul. Egyik lábát a másik után vonszolta. Egy lépés. Aztán még egy. Aztán még egy. És még egy. De minden lépése egyre mélyebbre hatolt, egyre jobban belesüppedt a világ gyilkosának sötét gyomrába. Egyre bizonytalanabbá vált. A gyilkos szorítása már-már égette a lábát. Aztán még jobban égette. Szinte már marta. Egyensúlya mind jobban … Olvass tovább
A görögök istenei az Olümposzon laktak. Tizenketten. Volt, aki állandó lakója volt a hegynek, mások csak „időszakosan” . – Már pedig úgy lesz, ahogy én mondom!- dörögte Zeusz két villámlás között. Az emberek nem hallgattak szavamra. Nem ügyeltek a Földre, dorbézoltak, hangoskodtak az erdőkben is, esztelen fakivágásokba kezdtek, elűzték az állatokat, szemeteltek mindenütt, a műanyag … Olvass tovább
Angyalok vezetik az embert. Még az úton is átsegítik. Hallotta Terézia. Meglepődve fordult hátra. Két férfi éppen egy idős hölgyet kísért át a zebrán. Terézia még sietős lépteinek zaján keresztül is tisztán hallotta, miről beszélnek mögötte. Angyalokról… Istenről… ez volt a téma. Szinte önkéntelenül lassított, hogy jobban hallja őket. Milyen különös – gondolta. A világ … Olvass tovább
Halkan és tompán koppan az út porában a vándorbot. A vándor lassan rója útját, sietség nélkül. Foszladozó, kopottas csuháját lebegteti az út porát magával hurcoló szellő. Látja, hallja és érzi, már nagyon várják őt. Mégsem tesznek érte semmit sem, hogy fogadására felkészüljenek. Ha a család vendéget vár, akkor készülnek mindannyian a maguk mértéke szerint. Ám … Olvass tovább
10 éves az Ősfehérvár Alkotóközösség Költészet napi versmaraton könyvbemutatóval Az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) a székesfehérvári Árpád Fürdő rendezvénytermében tartotta 2026 április 8-án a hagyományos költészet napi ünnepségét. Sipos Mari az Ősfehérvár Alkotóközösség elnöke, az országos Cserhát Művész Társaság alelnöke, a Délibáb Magazin főszerkesztő-helyettese köszöntötte az irodalom, és versbarátokat a zsúfolásig megtelt teremben. Elmondta: 10 éves … Olvass tovább
Kitelt az életem. Érzem, hamarosan vége, de egy dolgom még hátravan. Ma délelőtt történt. Tegnap nem voltam tekerni. Erre már készültem, raktam el mazsolát is. Rákosrendező felé kanyarodtam a hűvös reggelen. Kicsit döcögős az út errefelé, de mindig is szerettem. Nézelődni, vagy edzés gyanánt is. Lassan tekerek, de most elfogyott a lendület, ahogy a felüljáróhoz … Olvass tovább
FIGYELEM! NYUGALMAT MEGZAVARÓ, LELKI BÉKÉT FELKAVARÓ ÍRÁS! CSAK ERŐS IDEGZETÜEKNEK ÉS VAGY TIZENNÉGY ÉVEN FELÜLIEKNEK! . . A felkelő nap már melegséggel árasztotta el a természetet, a hajnali harmatot már az első sugarak magukba szippantották. A kis családból egyedül a testvérpár van már ébren vasárnap lévén. Egy hatéves kislány és egy hét éves kisfiú játszott … Olvass tovább
Három vagány húszas éveiben járó srác biciklizett egy építési terület közelében, ahová idegeneknek szigorúan tilos volt a belépés, mint azt egy hatalmas figyelmeztetőtábla jelezte. A három fiatal – látszólag –, ügyet sem igen vetett a tiltásra, mert számukra szinte minden a kihívások és a játék hajszolása között oszlott meg. Tehát ha valamit tiltottak, korlátoztak, vagy … Olvass tovább
A város főutcáján eső mossa a köveket, az emberek fejüket lehajtva sietnek a szürkületben. Az cingár harangozó szinte eggyé válik az esernyőjével, ahogy hosszú lépteivel átvág az utcán. Az arca, akár a kő, amit éveken át koptatott a szél és az idő. A templomba érve a harangkötelet fogja meg, keze olyan biztosan simul rá, mintha … Olvass tovább
– Már elnézését kéremszépenalásan! Ám de ugyebár kissé zavaróan hat az a hideg fém az oldalamban. Megtenné kérem, hogy kiveszi a bordáim közül azt a pisztolyt? Remélem megérti, hogy némileg zavaróan hat az aurámra, meg aztán kissé csiklandós is vagyok és tudja a gyomoridegem igen kellemetlen tud lenni. Nos, ha csiklandoz és stresszel valami, olyankor … Olvass tovább
Télbúcsúztató, tavaszváró tárlat az Árpád Fürdő különtermében Klein Márta Katalin kiállítása Az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) megtartotta idei első rendezvényét a székesfehérvári Árpád Fürdő különtermében. Sipos Mari, az ŐsfAlköz elnöke, a Cserhát Művész Társaság alelnöke, a Délibáb Magazin főszerkesztő-helyettese köszöntötte a népes tagságot és az érdeklődő közönséget. Elmondta: Tíz éves az Ősfehérvár Alkotóközösség. Ebből az alkalomból … Olvass tovább
Egy kiszögellésen ülök, fél emberöltő pergett le a kezdettől. Kemény a kő, és hideg, falja a testem melegét. A hegygerinc pár méter csak felfelé. Néha felnézek. Az ígéret földje vár ott, vagy szúrós kavicsok? Lefelé az ismert. A múlt. Lassan jutottam idáig. Neszek szűrődnek le fentről. Megtörik az ordító csendet. Nem bízom bennük, összehúzom a … Olvass tovább
Baba-jaga végzet és éppen útnak indulna, mikor is eszébe jutott, hogy Vasziliszát elküldte be a városba egy különleges megbízással. Baba-jaga nagyon utál odamenni és most, hogy dolgát elvégezte itt az orosz vadon közepén, rendkívül unatkozik. Úgy döntött tesz egy nagyobb kört birodalma felett mondjuk úgy a hangsebesség környékén, vagy esetleg annál is gyorsabban. Ez nála … Olvass tovább
Renátó kétszer Amikor első alkalommal szerelmes voltam Renátóba, tizenhat éves voltam. Ő tizennyolc, és a bátyámmal járt egy osztályba. A szomszédban lakott, ezért gyakran láttam őt. Eléggé különböztünk egymástól. Renátó motorral járt az iskolába, én autóbusszal. Neki ellenálhatatlan mosoly ült az arcán, nekem pattanások. Szőke hullámos haja mindig kócosnak hatott, az enyém ellenben fekete és … Olvass tovább
Én. Vékonyan benyálazott mutatóujjam. Felfedezett északnyugati szélirány. Sötétszürke viharfelhők, messze, az akácerdő felett. Fülledt, kék ég felettem. Feketerigó ének a háztetőn. Lüktető kabóca zaj mellettem. Lassú kismutató. Még lassabb nagymutató. Puha, selymes, éles fűszálak. Durva pokróc. Erősebb széllöket hajamban. Bimbózó libabőr szoknyám helyén. Fellökött üveg, falán vermut. Kezemben üvegpohár, ajkamon vermut. Járdán idős nő. Kezében … Olvass tovább
Belül hideg, jeges volt, és sokat morgott magában. Mélyén gondoskodó szív dohogott. Szerette a mozgást maga körül, az életet. Ha kilincse kattant, a világ kinyílt előtte. Meleg levegő áramlott be fényes rácsai közé. Érezte a Melegséget, az embereket, akik hoztak, vagy kivettek belőle valamit. A szobában a néma, hideg testvérek álltak körülötte, akik mozdulatlanul látták … Olvass tovább
Volt egyszer egy út, mit ketten jártak, nem volt benne zaj, csak halk dobbanások. Nem kérdezte senki, merre tart az ég, csak tudták: együtt teljes a kép. Az idő most más mesét próbál írni, idegen szavakkal, sietve, félve sírni. De vannak emlékek, mik nem halkulnak el, még ha a világ mást is követel. Egy kéz … Olvass tovább
Az évszakok minden évben gyorsvonatként robognak, tegnap még a talpam alatt falevelek ropogtak. Pislogtam és havat váltott a virágzó barackfa, aztán fuldokolni kezdtem a rengeteg kacatba’ Amúgy a negyede olyan, amit nem én kértem, kényszerérzet miatt adták ünnepek jegyében. Most meg megy a hű meg ha hogy azt kell kerülgetni, mintha nem pofáztam volna el, … Olvass tovább
New York-i idő szerint, pontban augusztus tizenkettedikén, szombat reggel kilenc óra hét perckor kezdődött. Előtte huszonnégy órával ugyan figyelmeztettek minket, ám de senki sem vette komolyan őket ott, ahol kellett volna. Egy hat év körüli kislány és családja, egy cukrászda teraszán üldögél. Színes, jéghideg mégis olvadozó fagylaltot kanalaz egy fagyis kehelyből, mikor is a föld … Olvass tovább
A csavargó fájós lábaival lassan kaptatott fel a dombon. Tudta, itt biztonságban alhat egy órácskát a kálvária alatt. Lefeküdt a padra. Kabátját a feje alá gyűrte, szerény motyóját magához szorította, és becsukta a szemeit. Élvezte a tavaszi nap melegét. Fölötte búgtak a galambok. Piciny madarak motoztak a tuja ágai között. És ahogy résnyire nyitotta a … Olvass tovább