Hangulatok – Holtomiglan… …mert nem tudok nélküle létezni. Kinyitja lelkem csatornáját, érzelmeim önálló útra kelnek, hömpölyögnek, és én csak úszom az árral. Most éppen hajnal óta John Barry bűvöl el, mélyeket szippantok a zeneillatból, belélegzem ezt a csodát. Ilyenkor szebb a világ, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem fenékig tejfel az élet, száműzöm a gondokat, és … Olvass tovább
Kedves Te! Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e neked ezt a levelet. Úgy voltam vele, hogy nem, nem érdemelsz egy szót sem azok után ahogyan elhagytál. Aztán egyik gondolat követte a másikat és tudod mit? Megírom. De nem neked vagy miattad, hanem magam miatt. Hogy végre és is úgy tudjalak otthagyni, olyan hidegen és érzéketlenül, ahogyan te … Olvass tovább
Önfeledten bújócskáztak a bárányfelhők a tavaszi napsütésben, oly pajkosan, mint a gyermekek szoktak, amikor érzik, hogy végérvényesen elköszönt a tél és a tavasz eljövetelének senki sem tudja útját állni. Az egyik felhő éppen a másik mögé bújt és cinkosan egy jót somolygott. Párával telten olykor összeütköztek, ilyenkor nevetésük hatására hűsítő cseppek szálltak a park kopott … Olvass tovább
Vannak tárgyak, melyek kopásállónak tűnnek, de az idő, vagy valami hirtelen ráhatás tudtunkra adja, hogy ez korántsem így van. Akármilyen hihetetlen, de ilyen a tűzifa is. Mindjárt ki is fejtem, miért gondolom így. Családi házban élek családommal és a tüzelést kizárólag fával oldjuk meg. Minden évben jelentős mennyiség tornyosul a kerítés mellett fatárolónak kinevezett területen. … Olvass tovább
Bori sok helyütt megfordult már életében, viszont semmit sem talált annyira hangulatosnak, mint az Északi-középhelység takarós, változatos dombjait. A késő nyári levegőben úgy érezte valósággal magához hívogatja az ezerszínű természet. Volt egy olyan titkos vágya, hogyha egyszer rátalál az igazira, akkor kiköltöznek a nyüzsgő, és levegőtlen nagyvárosi forgatagból, és egy békésebb, harmonikusabb vidéken kezdenek új … Olvass tovább
Lánykoromban divat volt kiszedni a szemöldököt. Csipesszel távolítottuk el a szerintünk felesleges szőrszálakat. Természetesen nem mindig sikerült onnan, ahonnan kívántuk volna, így egy idő után bizonyos helyeken megszűnt a szőrképződés. Ahogy elnézem a csipkedés előtti fotóim, kifejezetten szép, ívelt szemöldököt látok, ellentétben a mostanival, ahol hol maradt belőle valami, hol nem. A nem létező szemöldököt … Olvass tovább
PESZTRÓ Láng Elek hetente háromszor teljesített kocsmaszolgálatot a sarki Pesztróban. Igen, a pesztró elnevezés a maga egyedi mivoltában egy kegyetlen hajcihő következményeként született meg, a presszó és a bisztró egyfajta összecsapásából, mert Bubákné és a társtulajdonos Vad Irma vérre menő szócsatákat vívott egy királyfröccs társaságában közös üzletükben, mely már egy elposványosodott fodrász szalonná vedlett le, … Olvass tovább
Mobil az élet 2021. október 16., este fél hat körül. Lassan besötétedik, de még világos van. Morzsával rójuk az esti séta köreit. A buszmegálló előtti padon egy fiatal pár ül, kezükben mobiltelefon. A lány tekintete mágnesként tapad a képernyőre, a fiú sem a kislány szép szemének sugarában gyönyörködik, hanem meredten bámulja a kezében tartott készüléket. … Olvass tovább
A debreceni színház alakulása Az 1800-as évek első felében egy 6 méter széles, deszkából készült Nagyhídon folyt a közlekedés a Piac utcán, amelyik először a Nagytemplomnál kezdődött, később a Fűvészkerttől indult a Fehérló szállóig. Négy deszkából épült színház volt Debrecenben. Az első a Fehérló szálló udvarán, a másik a Piac és Kossuth utca sarkán, a … Olvass tovább
1. -Világjáró lelkek estje! Tompa szív szerkesztett képet fest a réteges kékségben! Színfoltok színészetben! A szív lelkére felfestett, átlátható felszínt a láthatatlanságban megjelenítve! Hideg és meleg! Jó és rossz! Értelem és érzelem! Érték és dicsőség! Elkésett értelmi szó szavában elhitten értékelt, vázolt tény! Hisznek! Hisz a lét a HIT értelmi értékében, ott,ahol a szív tudata … Olvass tovább
NAGYSÖRÚT Biztos ismeri, kedves olvasó, azt az érzést, mikor semmi sem sikerül, és az összes világmegváltó ötlet, jó szándék, segítőkészség, és terv sehogy sem tud megvalósulni, maximum könny formájában az ember arcán végigcsorogni, megbecsületlenül, meddő percek martalékaként. Bizony, bizony, csodák vesznek oda pillanatonként, világmegváltó gondolatok tűnnek el a homályban, dicshimnusz, halleluja nélkül, még egy veszett … Olvass tovább
Az anya előhúzta nagykendőjét a komód fiókjából. Igaz, hogy nyár van, de a lányt magával kell vinnie a szőlősbe, hát legyen mire fektetni. Marika 4 éves. Súlyos betegségből gyógyult fel, amelynek nyomai még mindig meglátszódnak fehér arcocskáján. Az elmúlt télen a falu temetőjében megszaporodtak a gyermeksírok, szinte nincs is olyan ház, ahol ne feketébe öltöznének … Olvass tovább
Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől. Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Miért nincs itt Adele? – Doktor úr, hogy vagyok most? – kérdeztem az ágyam mellett álló orvost. – Amikor a múlt században hibernáltàk, gyógyíthatatlan, úgymond végstádiumos hasnyálmirigyrákban szenvedett, és az agyának nagy részét agyvérzés pusztította el.. – Valami rémlik, de alig emlékszem a kimondhatatlan szenvedés pillanataira – vágtam közbe. – Az orvosok … Olvass tovább
Pedro Alvarez egy kisebb dombon állt, és onnan fényképezett. A szíve eltelt szomorúsággal, de egyben csodálattal adózott a természet hatalmának. A nap lemenőben volt, a háta mögül már csak a vörös sugarak festették meg a tájat laposan. És vele szemben, a vulkánkitörés is vörösre festette az eget és a tájat. Kísérteties csend borult a tájra, … Olvass tovább
Milyen ember megy el világítótoronyőrnek? A magány vagy a kétségbeesés űzi erre a foglalkozásra. Norvégia ismeretlen, madárlátta vidékein járunk. Egy olyan szigeten, melynek lakossága egyetlen fő, és melyet minden oldalról a tenger hullámai határolnak. A harminchat éves Rasmus Nielsen egyszerű történelemtanárként kezdte egy Oslo melletti általános iskolában, amikor egyetlen nap leforgása alatt rájött arra, hogy … Olvass tovább
Színészekről, színészetről Vannak színészek, akiket szerepeikben, alakításaikban imádok, de civil valójukban nem kedvelek, majdnem azt írtam, hogy utálok, de ez azért túlzás. Ami a színpadon természetesnek látszik, a valóságban manírnak, modorosságnak hat. Folyton azt érzem, mivel privát emberként nincs aki instruálja őket, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Vagy mereven ülnek, vagy ide-oda rakosgatják kezüket, lábukat, … Olvass tovább
Az ítélkezésről… Ha jó kocsid van akkor gazdag vagy (ezért utálnak persze csak a hátad mögött)ha nincs kocsid akkor csóró, ezért néznek le. Ha híztál akkor kövér vagy, ha fogytál gebe! Ha dolgozol nem foglalkozol eleget a gyerekeddel, ha pedig nem akkor nem is csinálsz semmit! Ha kimondod a véleményed, akkor durva vagy és aggresszív, … Olvass tovább
Annát egyedüli gyermekként nevelték szülei, akik nemesi származásuk révén, igen jómódúak voltak. A város azon területén laktak, ahol több jómódú család is lakott. Így Anna sohasem érezte magát egyedül, mert gyermekként sokat játszottak együtt a többi család gyermekeivel. Különösen a szomszéd fiúval, Márkkal voltak sokat együtt. Anna már elmúlt 17 éves és nagy izgalommal készült … Olvass tovább
„Az orr arcod egyik legfontosabb része. Amellett, hogy központi szerepet játszik a légzésedben és szaglásodban, esztétikailag is alapvetően határozza meg arcod szépségét, karakterét.” Tökéletesen egyetértek az interneten olvasott fenti idézettel és bár nem pályázom szépségversenyen való részvételre – melyen még fiatal koromban sem vettem részt – szeretnék elfogadhatóan kinézni. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a … Olvass tovább