Ha utolérnek… Nem! A kulcsot meg kell találnom! Jaris meghalt. Lezuhant a tetőről, amikor átugrottunk az antennához. Jaris volt az utolsó társam. Ola és Ring felrobbantak a helikopterrel. Három értelmetlen halál. Ügyetlen voltam. Egyedül maradtam. Nem lehet, hogy mindez hiába volt! El kell hoznom a kulcsot! Hosszú még az éjszaka. Éhes vagyok. És szomjas. Nincs … Olvass tovább
Jó ideje hánykódhatott megfásult kartotékokban, szikárrá vedlett postakocsi platók deszkáin, mire hozzám került, mert igen gyűrött volt. A papír néhol felfeslett a ragasztás mentén, nyilvánvalóan kibontották, majd sietős nemtörődömséggel visszaragasztották. Már nem számított. Ritkán kaptunk levelet, kapcsolatunk lassacskán hermetikusan megszűnt a külvilággal. Csak igazán fontos küldeményeket adtak át. Feltehetően mindent átvizsgáltak és elolvastak kézbesítés előtt. … Olvass tovább
Sári sokáig hitt abban, hogy életünket két fajta probléma nehezíti meg: ha nem szeretnek, vagy ha többen is szeretnek. Aztán egyszer csak észrevette, hogy nem néz a tükörbe. Persze használja a tükröt, mert megfésülködik, kifesti a szemét, bekrémezi az arcát. Olyankor azonban csak a haját, a szemét, a krém egyenletes elosztását nézi az arcán. Saját … Olvass tovább
A címben szereplő állatfajt hiába keresnénk Brehm jeles művében, nem találnánk. Mégis milyen szerzet ez az állat, és hol lehet fellelni, azt az alábbiakból megtudhatjuk. Elöljáróban csak annyit mondok, hogy hasonlatos a szőrös pontyhoz, csak éppen egészen más. Pár évvel ezelőtt kedvelt horgászhelyem volt a Hévíz-páhoki övcsatorna alsó szakasza. Tavasszal – mikor a csónakok még … Olvass tovább
Egy téli napon látta meg őt először. Piros sapka volt rajta, vastag kötött kabát és puha kesztyű. Arcát félig sál takarta el, így száját – azt a mindig mosolygós csöpp kis száját – csak sokkal később pillanthatta meg. Először csak két hatalmas zöld szemét csodálhatta és az apró szeplőket az arcán. Tudta, hogy ezen a … Olvass tovább
Két héttel az emlékezetes ponty kaland után ismét halfogásra szövetkeztünk mind a hárman. A csonka tonkinnád bot már az én tulajdonomként vett részt az ütközetben. A forró, száraz nyári napok miatt a víz döglötten simult a parthoz. Alsóörs helyett most a csopaki szabad strandon próbáltuk meg a halak nemzetségét néhány példánnyal gyéríteni. Bátyám két nappal … Olvass tovább
Ezért voltak most itt. Carl, akit szintén Lipcsében ismertem meg az elméleti fizika intézetében. Talán ő állt a legközelebb hozzám. A több éves munkakapcsolat alatt, amit együtt megéltünk, viszonyunk lassacskán túllépett a szakmai kereteken, és barátsággá fajult. – Vajon mennyire voltál lojális a világhoz, amelyre majdnem pusztítást hoztál? – vetette oda, miközben fanyar mosollyal felnézett … Olvass tovább
A csillogó kisautó lassúnak tűnő, egyenletes tempóban kanyarodott le az autópályáról a falucska bekötőútjára. Két oldalt fák sorakoztak, lombjuk valósággal összeborulni látszott az út fölött. A leveleken átszűrődött a nap fénye. Itt-ott egészen megfoghatónak tűnt a fénysugár. Lassított, így érte el az első kis házat. Ismerősnek hatott minden: a levegő illata, a házak színe, a … Olvass tovább
A külváros egyik csendes, napsütötte parkjában történt az eset. Ez a hely olyan volt mint egy békés, nyugodt sziget… néhány paddal, pár virágágyással, és a park közepén álló terebélyes, öreg fával. A dús lombok árnyékában fiatal Anyukák babakocsival, kisebb-nagyobb gyerekekkel és pihenni, beszélgetni vágyó idősebb emberek üldögéltek. A padok körül és előtt részben füves, részben … Olvass tovább
-Ne te ne má’,hínnye te má’! -Hogy la, hogy la? -Ja, ja! Te má’! -Én-e, la? -Bizuny, hogy a te mán la! -Ne te ne! Még hogy én-e?! -Ja biza, te má’! La! -Unnye-hinnye! Biza én-e la? -Te biza, te biza! -Há’ bászli-e kend, hogy így hemenykedik? -Ja biza, én biza ibiza mög früstök is, … Olvass tovább
– Azt hiszem, azért nem tudtuk megcsinálni, mert tulajdonképpen egyikünk sem akarta igazán. – mondta. – Ha mindnyájan azt akartuk volna, hogy megnyerjük a háborút, akkor sikerül is. – szögezte le, és azzal rágyújtott egy újabb Gold Leaf-re. Ahogy az aszott dohány felizzott, hosszasan élvezte az első slukkot, aztán az ablak torzuló felületére fújta. Tekintete … Olvass tovább
Szeptember elején új iskolában folytattam tanulmányaimat. Az általános iskolai ismeretek után, kedvet éreztem a mezőgazdálkodás tudományával is szorosabb kapcsolatot teremteni. Beiratkoztam tehát a nagy múltú keszthelyi technikumba. Választásom nem volt a véletlen műve, hiszen Keszthely a Balaton fővárosa, s mint ilyen a horgászok Mekkájaként szinte mágnesként vonzott engemet. Heteket lehetne mesélni a libási szabad strandon … Olvass tovább
Kibontotta feketéllő kékjét a bársony nyári égbolt. Megérkezett lassú puhasággal az éjjel, s a selyembársonyra tűzte villogni szikrázó ezüst gombjait. Langy szellő hozta el a békésen parthoz loccsanó víz hangjait. Mindenből áradt a nappali hőség forró emléke, bár a levegő már kellemesen hűsnek bizonyult. Így talált fekve a Balaton-part gyepe. Az idő megszűnni látszott, a … Olvass tovább
Mit tegyünk, ha véletlenül lenyelünk egy elefántot (pl. amikor könnyedén fütyörészve sétálgatunk az Állat- és Növénykertben és hirtelen a szánkba ugrik egy gondtalanul szökdécselő elefánt)? Bélrendszerünk hosszúsága és tekervényessége miatt kézzel nem tudunk a gyomrunkig lenyúlni, hogy kihúzzuk az addigra talán már nem is olyan gondtalan elefántot. Kell szerezni valamit, ami ugyanolyan hosszú (ha nem … Olvass tovább
(rövid színmű) ASZTRIK: Pista! A Koppányéknak fiuk született! St.István: Nagyszerű! Az öreg Kopi fiú végre megemberelte magát! Mi a neve a kis mufurcnak? ASZTRIK: Koppány Kopirájt. St.István: Asztrik! Apát jobbat nem is kaphatott vón’ a kis poronty! Ez egy igazi, másolhatatlanul kreatív nevet adó apa. ASZTRIK: St.igaz, Pistukám! Viszont van itt egy kis probléma… St.István: … Olvass tovább
Tizenéves suhanc voltam, amikor megismerkedtem Sanyival. Bátyám testi-lelki jó barátja volt. “Szegényembert az ág is húzza” – tartja a közmondás – kiváltképp, ha egy házasság révén két anyóst tudhat magáénak. Sanyi ilyen szegény ember volt, ugyanis házassága révén szert tett egy feleségre, egy anyósra és az anyós hajadon nővérére is. Így lett egyszerre két anyósa. … Olvass tovább
XIII. Rocseszter Fecő épp elmélyült kislábujj harapdálások közepette színezgette özv. Slihtófer Elemérné szül. Hajóvontay Stiglic Sztracsatella “Kenderarcú kisangyalom, gyere vélem egrest izolálni…” című népdalgyűjtésének magyarázó ábráit, amidőn hirtelen néma csend törte meg az addig több-kevesebb rendszerességgel pulzáló macskanyávogás-szerű légiriadó zajokat. A bombabecsapódások hangjai egyre közelebbről hallatszottak, amiből XIII. Rocseszter Fecő (aki a népszerű pletykalapok állításaival … Olvass tovább
Ott volt a kút. Az iszapos mélységre húzott mohás kőgyűrűt. A kis fatető már rég letöredezett róla. Ott volt a borostyán, zöldek sötét szövevénye. A borostyán – az örökkévalóság jelképe. Valaki egy üres kútgyűrűt is hagyott a kút mellett. Olyan régen, hogy félig eltűnt az örökkévalóság fényes levelei alatt. És ott ült ő. Az üres … Olvass tovább
A falusiak kedvessége elbűvölte Annát. Mintha időutazáson vett volna részt, vissza gyermekkorába, abba a kis vidéki faluba, ahol nyarait töltötte, s ahol az összes falubéli ismerte egymást, születésétől haláláig. Róla is tudta mindenki, hogy a „Patkós Jani” lánya, aki Pesten mérnök, és ő a Fáni mamánál vakációzik egész nyáron. Ott természetes volt, hogy mindenki mindenkinek … Olvass tovább
Parázs Jenő finnyás és tüttyögő ember volt, azaz nem pont az a fajta, aki igazán felszabadultan jól tudná érezni magát például egy antarktiszi fogolytáborban. Így aztán úgy döntött, hogy továbbtanul. A már-már túlpatinás Sándor Móric Ördöglóvasútépítő Szakközépiskola színkettes érettségije után beadta jelentkezését a Siránkozó Jeremiás Prófétaképző Főiskolára. Az elsőnek bejelölt divatos TOTÓ-LOTTÓ karra az ottani … Olvass tovább