Már annyi éven és megírt oldalon túl jutottam, hogy szinte számát sem tudom, de még nem beszéltem a Húsvétról. A feltámadás, az újjászületés ünnepéről. A templomi liturgiát követve a böjtről, Nagy Péntektől a feltámadáson át az áldozati Húsvéti bárányig, a piros tojásokig, a termékenység szimbólumáig, az örök megújulás, a bűnbocsánat és a megtisztulás kegyelméig. A … Olvass tovább
A templomban ki volt téve egyszer Teréz Anyának egy üzenete. Elhoztam egy példányt belőle, azóta sokszorosítom és próbálom eljuttatni minél több emberhez, mert szerintem nagyon igaz gondolatokat tartalmaz. Ezzel szeretnék Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni minden kedves „holnapmagazin” tagnak, olvasónak, érdeklődőnek! Adj valakit, hogy szeretni tudjam Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér … Olvass tovább
Egy szép nyári napon sietősen jöttem el otthonról a gyerekekkel. Hajnalban megfőztem az ebédet, csöndben és ugyanilyen óvatosan, halkan öltöztettem fel gyorsan őket. Apa fáradt, hagyjuk aludni! – magyaráztam 6 éves lányomnak és 3 éves fiamnak. Villamossal mentünk a Gellért-hegyig, ott pedig felsétáltunk a Citadellához. Nem sokáig voltunk fenn, kicsit megnéztük a várost, aztán elindultunk … Olvass tovább
A kora reggeli szürkületben egy vadonatúj barna Wartburg száguldott végig a városon. Tárgynyeremény sorsoláson nyerte valaki, de nem tartotta meg, eladta. Új tulajdonosa, egy középkorú férfi, büszke is volt az autóra, de most nem tudta értékelni. Ideges volt, mérges önmagára, nagy butaságot csinált, talán jóvátehetetlen hibát követett el. Miközben gépiesen elindította a kocsit, agyában cikáztak … Olvass tovább
/könyvrészlet./ Apám fizetett értem tartásdíjat -7 éves koromtól, havi 220.-Ft-ot hozott, minden hónapban, pontosan a postás, amit számtalanszor én vettem át. De odaadtam nevelőmnek. Apám akkor már nem és, még nem volt maszek, hanem épp fodrászszövetkezetben dolgozott Persze, hogy én is elküldtem őt melegebb éghajlatra, (mármint a nevelőmet), de mindig csak magamban. A félelem igen … Olvass tovább
A pirkadat vörös fénnyel lopakodott elő az égbolt keleti csücskén. Az oszladozó homályban Csongor már kivette a hajó kontúrjait. Szeme fürkészőn meredt a távolba, kémlelvén a vizet, hogy a hullámok nem tarajosodnak-e. Már este eldöntötte, hogy a süllők nemzetségével próbálkozik. A fogas a lotyogó hullámzásban kap a legjobban – ismételgette magában öreg barátja tanítását, aki … Olvass tovább
Egy gyönyörű tájon, ahol rétek és dombok váltják egymást, két domb között egy kis falu húzódik meg. A falu mellett kerek halas tó is szépíti a tájat, aminek túlsó partján égig érő fenyőerdőbe vezet az út. Ezen a mesés környéken még emberi értékek szerint tisztelik egymást, akik itt élnek. Szép, takaros házak sorakoznak egymás mellett, … Olvass tovább
Esett az eső. Szomorú, szürke januári délután volt. A csupasz, utcára kitett fenyőfák egymásra dobálva várták, hogy elszállítsák őket. Nemrég még feldíszítve, büszkén álltak, ünnepi hangulatot, illatot hoztak a lakásokba, de már nem kellettek senkinek. Apa, ahogy kiszállt az autóból, sietett a kapuhoz, gyorsan be a házba, fedél alá. A járdától a házig csak néhány … Olvass tovább
Egy pici, fehér hajú néni, szürke, apróvirágos otthonkában áll a konyhában. Palacsinta tésztát kever. Karjával magához szorítja a tálat, remegő kezével markolja a fakanalat, úgy birkózik a tésztával. Időnként leteszi az asztalra, kicsit megpihen, majd a hétköznapi hősök kitartásával folytatja a nagy munkát. Kedves arcának bölcs barázdái közül szemei életkedvet, szeretetet sugároznak, Ő a Dédi. … Olvass tovább
A mai világban kialakult életformák egyre kevésbé őrzik a családi szeretet, meghittség hagyományát. Mindez általában jellemző, és nem feltétlenül a széthullott családokra. Ahol nem váltak el a szülők, sokszor ott sem érezhető már az összetartozás, az egymásért való önfeláldozás, közös célokért való összefogás, ami gyermekkoromban még tapasztalható volt. Az anyagiak utáni folyamatos rohanásban gyakran az … Olvass tovább
Hajnalodott. Édesanya még ébren volt. Egy kis kötényt hímzett, az utolsó öltéseknél tartott. A szerény kis szobában pici éjjeli lámpa fényénél varrt. A fény is kevés volt, el is fáradt már, a szeme le- lecsukódott. Mindenképpen be akarta fejezni. A legkisebbnek lesz születésnapjára. Egy régi sötétkék szoknyát bontott el, nincs rajta semmilyen minta, egyszínű. Nem … Olvass tovább
A tanóra már a vége felé tartott, mikor valaki felkiáltott: – Esik a hó! A gyerekek felugráltak a helyükről, mindenki az ablakhoz szaladt. A tanár látta, hogy képtelenség már fegyelmet tartani az osztályban, ezért nem is nagyon erőltette, hagyta, hadd örüljenek a nebulók. Az első hó az idei télen. Szenzáció. A gyerekeknek mindig öröm, a … Olvass tovább
Január Az északi szél tombol a város utcáin, s játékosan hordja a havat, helyenként felkapja, majd máshol lerakja. A mezőkről szedi össze, hogy aztán a városokban eltemesse az utcákat, így adva munkát a városlakóknak. A házunk melletti nyírfán fázósan gubbasztanak a galambok, rigók, várva Kovácsnét, aki naponta szór nekik búzát és áztatott kenyeret. Ők is … Olvass tovább
Én voltam az első gyermek a családban, de Marikát, a húgomat mindig nagyobb odafigyelés övezte édesanyám részéről. Velem nem volt annyi baj. Marikát már egész kicsi korában orvoshoz kellett hordani, akkor úgy emlegették: a hegyi tanárhoz, aki a kaposvári Római hegyen lakott és rendelt. Később tudtam csak meg az igazi nevét, Martin Róbertnek hívták. Marika … Olvass tovább
Részletek, memoárkönyvemből… …Anyám 11 évvel idősebb nővére, aki mellesleg még ma is 92 éves korában él, lett az én Keresztanyám. Ő már születésem előtt Pesten élt és férjnél is volt 55 évig egy sváb származású emberrel a Keresztapámmal. Gyerekük nem született. Vallásos életet éltek és szorgalmazták anyámnál a hitéletem támogatását. Alsós koromban tehát egy-két iskolatársammal … Olvass tovább
/Könyvrészlet – memoárkötetemből/ Anyám akkoriban már egy ideje szintén Vásárhelyen élt. Férjhez ment és Újvároson laktak az anyósáék házában, mert azok kint éltek egy szolgálati TSZ-tanyán. A Szoboszlai utca nem várt bennünket valami nagy fényességgel. Télen az út sarába kerékagyig süllyedtek a kocsik. Még a muraközi lovakat is ostorral verték, hogy kicibálják az így elakadt … Olvass tovább
könyvrészlet első memoárkötetemből… A várakozás utolsó napjaiban egyre erősödő emlékképek rohannak meg és adnak hullámzó hangulatot és váltakozó érzéseket. Az ember az emlékei között vagy szabadon keres, vagy jönnek azok maguktól is, hívatlanul is, mint egyes néha nem várt gondolatok. Ötvennégy év karácsonyaira már nem is lehet visszaemlékezni se akarattal – se akaratlanul. Azt hiszem … Olvass tovább
Emlékszel ? Önfeledten játszottunk a korom sötét kisszobában? Mikor még a félelmetes szörnyárnyak is barátsággal köszöntek ránk? Mikor a sejtelmes neszek hallatán kuncogásra állt szánk? Mikor gyermeki vidámsággal fogadtuk el az élet ízeit, még ha néha azok keserűek is voltak? Emlékszel ? A kis kopottas szőnyeg versenyautóvá változván süvítve suhant ügyesen kikerülve a bútorlábakat, melyek … Olvass tovább
Március első napján kilátogattam a kaposmérői szőlőhegy egyik dombján lévő hétvégi telkünkre. Kerékpárral tettem meg az út egy részét, de a nagy sár miatt az utat a kerékpárt magam mellett tolva, a parlagon hagyott útszélen haladva tettem meg. Közben nézelődtem, és nyomait kerestem a tavasznak. Sok helyen már a bodzaágak apró kis rügyei levélben végződtek. … Olvass tovább
2008. december 8. hétfő Zsarnóczay újra próbálkozott. – Fiatalemberek, jól gondolják meg! – sziszegte fenyegető hangon, miközben fészkelődve próbált kellemesebben elhelyezkedni. A rendőrautó hátsó ülése határozottan fapadosnak tűnt a Jaguar megszokott kényelméhez képest. A két nyomozó továbbra is hallgatott. – Nekem nagyon fontos üzleti találkozóm van most! – dühöngött a fogoly. – Nézzék, az ügyvédem … Olvass tovább