Idézet könyvemből: részlet…. Filozófiai és ideológiai – gondolati – tépelődéseim *Öt évvel ezelőtt fejeztem be, első memoárkönyvemet. Amit most itt írok, az lehet folytatása is az előzőnek, de ez életemnek már csak öregkori fejezete. Öt elmúlt év, lehet, nem tűnik soknak, de senkinek sem kívánom a velem azóta történteket, hogy azt bárki is megélje. Vannak … Olvass tovább
R ó z …. /Könyvrészlet/ *Következő kapcsolatom, viszont már egy furcsa szerelmi háromszög megélésének szép és szomorú képeit vetítik elém, amelyiknek én egyik szereplője, pontosabban elszenvedője voltam. „Vallomásra küldöm a szívem Tenéked Hangtalan szavakkal, mesél szép meséket Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot Olyan szépet, amit még senki se látott…” …”És ha szavam nincsen, … Olvass tovább
Szeme üvegesen meredt a fehér abrosszal megterített asztalra. Az asztalon metszett kristálypohár állt, benne a rubin színű bor tüzesen verte vissza az ablakon betűző napfény sugarait. A terítőn – mintha vércseppek lennének – vöröslött a kifreccsent bor. – Remeg a kezem – gondolta. Ebéd után megkívánta a gusztusos vörösbort. Töltött egy pohárral, de csak a … Olvass tovább
Éjszaka osont ki a tópartra. Lassan, óvatosan lépett, hogy a többieket fel ne ébressze. Nagyon nem szerette volna, ha most valaki meghallaná és utána jönne. Szeretett egyedül üldögélni és nézni a tó kékségét, amit még az éjszaka sötétsége sem tompított. Csönd volt. Az égi lámpás bevilágította a látóhatárt, s a tó sima tükrén sárgás sávot … Olvass tovább
Már világos volt, mikor úgy döntött, hogy elindul élelem után. A régi, jól ismert útvonalat követte. Végig a függőleges fal mellett, majd át az érdes, kráterekkel szabdalt kő síkságon, végül a szűk, alacsony szoroson, ahol hason csúszva is alig lehet átvergődni. Eddig minden alkalommal sikerült bőséges mennyiségű táplálékot szereznie. Két napja azonban mintha valami tájfun … Olvass tovább
Amíg autóval jártam-keltem ezen az úton, ami Budapest és lakóhelyem között van, nem sokat gondolkoztam el azon a tényen, hogy gyermekkoromban pontosan ezt az utat róttam a Zaporozsec vagy ahogy csak mi neveztük a Zsapó hátsó ülésén félig alvó állapotban, de azért nézelődve és sokszor el-elmerengve. Egy évben egyszer, legtöbbször nyáron leutaztunk apám szüleihez, nagyanyámékhoz … Olvass tovább
Dolgoztam és kapcsolatokat kerestem, amiket hamar meg is találtam, a velem hasonló második sorban, olyanokat, akik már szintén túl voltak az első házasságukon. Futó kalandok alakultak ki, de sebeket találtam rajtuk, mint ahogyan ők is rajtam. Már minden bonyolult volt, az érzelmek hamar összegubancolódtak, nehézkessé vált a folytatás, másoknál is előtérbe került a védekezés. Lelkiztünk … Olvass tovább
Az első és igazán jó barátságot ennek az osztálynak köszönhetem Vass Berci személyében. Közel lakott hozzánk és sűrűn összejártunk. Ő kivétel volt, mert mások se hozzám, se a testvéreimhez nem igen járhattak, de ha voltak is párszor, elmaradtak a vendégszeretet hiányában… Megjelentek az első televíziók és megkezdődtek a TV nézéses szomszédolások. Én leginkább Berciéknél néztem … Olvass tovább
Fiumei út. Sírkert. Pontosan öt éve ezen a helyen szórták szét szegény apám hamvait. Az óriási platánfák szigorúan hajlongtak a kánikulai szélben, ahogy sétáltam alattuk. Messze előttem egy magas, vékony öregúr lépkedett öltönyében a nagy meleggel mit sem törődvén. Irigykedve néztem, ahogy szorgalmasan szedte hosszú lábait, termetét nem csorbították meg az idő fogai, s egyértelműnek … Olvass tovább
Szandokán hangosan vacogott, amikor felriadt álmából. Még sötét volt, és a park széle felől lengedező szellő csontot repesztően hatolt a hitvány, foszladozó pokróc alá. Az utca irányából csendes duruzsolás hallatszott. Felismerte a hangot, hiszen május óta ezen a padon töltötte el éjszakáit. A virágboltos renaultja dorombolt ilyen kellemes, melegséget gerjesztő módon. – Micsoda kényelem – … Olvass tovább
A városra nagy, súlyos pelyhekben hullott a hó. Buckó, vacogva gömbölyödött össze a panelház oldalánál, a fűtőcsövek tövében. A fal kellemesen melegítette egyik oldalát, míg a másikon a feltámadó szél cibálta tömött bundáját. Időnként felemelte fejét és beleszimatolt a sötétbe. Egy vad szélroham hatására halkan, épp csak, hogy hallhatóan felnyüszített. Még mindig belehasított combjába a … Olvass tovább
Öngyilkosság, vagy kísérlet… (Suicidiumi hajlam) Amit tettem az óta már százszor megbántam, de a lelkiismeretemen ott maradt a vérfolt, mint Arany balladájában Ágnes asszony lepedőjén. Mostam-mostam, de a gondolataidat, míg élsz – ki nem moshatod. Ideggyógyászhoz kerültem, de nem segítettek a gyógyszerek sem. Ha a lelked sérül, ha darabokra törik valami benned, ha úgy érzed … Olvass tovább
Szeress! Szeress, mert azt hiszem hamarosan meghalok! – mondta és kicsit hátravetette a testének amúgy is túlzottan kiegyensúlyozatlan részét. A kő kedvesen, mégis apai szigorral tompította a koppanást, majd engedelmeskedve a fizika törvényeinek, duplán pattant egyet rajta. A lány képtelen volt megtartani ezt a hatalmas testet. Fáradt volt az elmúlt órák csatái után. Kezeiben a … Olvass tovább
A tisztviselő arkangyal nagyon komolyan vette magát, hiszen rendkívül fontos feladatot látott el, mert a folyamatosan érkező lelkeket a különböző pultokhoz kellett irányítania. A Túlvilág nehéz gazdasági helyzete miatt még nem nyílt alkalom egy elektromos ügyfélfogadó rendszer beépítésére, egyébként is a Purgatórium állomás átépítésére Isten pénze sem lett volna elegendő. Béla úgy hunyorgott, mint aki … Olvass tovább
Sziasztok! Este van. Holnap ismét be kell állni a sorba. Holnap egy új nap fogja mohón felfalni az időt, amit a létezés nyögvenyelősen kialkudott nekünk a teremtőtől. Magam mellé vettem egy nem túl márkás ásványvizet, meggyújtottam egy cigarettát és betettem a kedvenc zenémet. Azután kecsesen végigsimogattam a billentyűzetet és elkezdtem járatni genetikailag kódolt táncát a … Olvass tovább
Ahogy már előre megjósoltam magamnak, úgy is lett. Nehéz volt az elvesztése. Buksi kutyus már a múlté, ami kézzel fogható valóját illeti. Többé már nem fut hozzánk, nem tudjuk megsimogatni „buksi” fejét. Alig egy hete, hogy elment, (éppen Miklós napján), amiben mi is a segítségére voltunk. Mert utolsó nehéz óráit, perceit kénytelenek voltunk megkönnyíteni, egy … Olvass tovább
Októberi naplemente Majdnem egész nap esett, s csak délutánra bújt elő a nap. Szememmel követem lassan vonuló, foszladozó felhőket, melyeket még alulról rózsaszínűre festenek a lenyugvó nap sugarai. A kopaszodó fák levelei közül előcsillan a piros képű nap egy-egy darabja. Ahogy a szél hajlítgatja a fák ágait, s ahogy mozognak a levelek, úgy bújik elő … Olvass tovább
Amikor a munka félbeszakad – Pék Józsi bácsi elment Józsi bácsi néhány évvel ezelőtt vesztette el feleségét, akivel együtt csinosították parkszerű virágos kertjüket. A kert azóta is meg van, annyi virággal, hogy még a számát sem tudták soha, s még többnek a nevét sem ismerték hivatalosan. – Annyi pénzt ráköltöttem ezekre a virágokra az évek … Olvass tovább
Aki már nagyon várja jöttödet. Aki a világra hoz, s kicsorduló könnyei már egyben örömkönnyek is, amint először Rád tekint. Máris úgy érzi, neki Te vagy a legdrágább kincs az életben. Aki először félve érinti meg pici testedet, és óvatosan emel keblére, s lesi minden mozdulatodat és kívánságodat, hogy Te a napvilágon is jól érezd … Olvass tovább
A rádió ontotta a híreket; ítéletidő, veszélyes sugarak, járványok és egyéb rémhírek, mintha valami távoli bolygó életkörülményeit taglalnák. — Milyen jó, hogy itt minden rendben van. – sóhajtott fel megkönnyebbülve Eliza. Aztán jött a nyár, sivatagot idéző hősége, tornádószerű viharai kissé megingatták biztonságérzetét. A világ távoli tájain megtörtént katasztrófák beárnyékolták mindennapjait. Egy évvel később, már … Olvass tovább