Az első és igazán jó barátságot ennek az osztálynak köszönhetem Vass Berci személyében. Közel lakott hozzánk és sűrűn összejártunk. Ő kivétel volt, mert mások se hozzám, se a testvéreimhez nem igen járhattak, de ha voltak is párszor, elmaradtak a vendégszeretet hiányában… Megjelentek az első televíziók és megkezdődtek a TV nézéses szomszédolások. Én leginkább Berciéknél néztem … Olvass tovább
Fiumei út. Sírkert. Pontosan öt éve ezen a helyen szórták szét szegény apám hamvait. Az óriási platánfák szigorúan hajlongtak a kánikulai szélben, ahogy sétáltam alattuk. Messze előttem egy magas, vékony öregúr lépkedett öltönyében a nagy meleggel mit sem törődvén. Irigykedve néztem, ahogy szorgalmasan szedte hosszú lábait, termetét nem csorbították meg az idő fogai, s egyértelműnek … Olvass tovább
Szandokán hangosan vacogott, amikor felriadt álmából. Még sötét volt, és a park széle felől lengedező szellő csontot repesztően hatolt a hitvány, foszladozó pokróc alá. Az utca irányából csendes duruzsolás hallatszott. Felismerte a hangot, hiszen május óta ezen a padon töltötte el éjszakáit. A virágboltos renaultja dorombolt ilyen kellemes, melegséget gerjesztő módon. – Micsoda kényelem – … Olvass tovább
A városra nagy, súlyos pelyhekben hullott a hó. Buckó, vacogva gömbölyödött össze a panelház oldalánál, a fűtőcsövek tövében. A fal kellemesen melegítette egyik oldalát, míg a másikon a feltámadó szél cibálta tömött bundáját. Időnként felemelte fejét és beleszimatolt a sötétbe. Egy vad szélroham hatására halkan, épp csak, hogy hallhatóan felnyüszített. Még mindig belehasított combjába a … Olvass tovább
Öngyilkosság, vagy kísérlet… (Suicidiumi hajlam) Amit tettem az óta már százszor megbántam, de a lelkiismeretemen ott maradt a vérfolt, mint Arany balladájában Ágnes asszony lepedőjén. Mostam-mostam, de a gondolataidat, míg élsz – ki nem moshatod. Ideggyógyászhoz kerültem, de nem segítettek a gyógyszerek sem. Ha a lelked sérül, ha darabokra törik valami benned, ha úgy érzed … Olvass tovább
Szeress! Szeress, mert azt hiszem hamarosan meghalok! – mondta és kicsit hátravetette a testének amúgy is túlzottan kiegyensúlyozatlan részét. A kő kedvesen, mégis apai szigorral tompította a koppanást, majd engedelmeskedve a fizika törvényeinek, duplán pattant egyet rajta. A lány képtelen volt megtartani ezt a hatalmas testet. Fáradt volt az elmúlt órák csatái után. Kezeiben a … Olvass tovább
A tisztviselő arkangyal nagyon komolyan vette magát, hiszen rendkívül fontos feladatot látott el, mert a folyamatosan érkező lelkeket a különböző pultokhoz kellett irányítania. A Túlvilág nehéz gazdasági helyzete miatt még nem nyílt alkalom egy elektromos ügyfélfogadó rendszer beépítésére, egyébként is a Purgatórium állomás átépítésére Isten pénze sem lett volna elegendő. Béla úgy hunyorgott, mint aki … Olvass tovább
Sziasztok! Este van. Holnap ismét be kell állni a sorba. Holnap egy új nap fogja mohón felfalni az időt, amit a létezés nyögvenyelősen kialkudott nekünk a teremtőtől. Magam mellé vettem egy nem túl márkás ásványvizet, meggyújtottam egy cigarettát és betettem a kedvenc zenémet. Azután kecsesen végigsimogattam a billentyűzetet és elkezdtem járatni genetikailag kódolt táncát a … Olvass tovább
Ahogy már előre megjósoltam magamnak, úgy is lett. Nehéz volt az elvesztése. Buksi kutyus már a múlté, ami kézzel fogható valóját illeti. Többé már nem fut hozzánk, nem tudjuk megsimogatni „buksi” fejét. Alig egy hete, hogy elment, (éppen Miklós napján), amiben mi is a segítségére voltunk. Mert utolsó nehéz óráit, perceit kénytelenek voltunk megkönnyíteni, egy … Olvass tovább
Októberi naplemente Majdnem egész nap esett, s csak délutánra bújt elő a nap. Szememmel követem lassan vonuló, foszladozó felhőket, melyeket még alulról rózsaszínűre festenek a lenyugvó nap sugarai. A kopaszodó fák levelei közül előcsillan a piros képű nap egy-egy darabja. Ahogy a szél hajlítgatja a fák ágait, s ahogy mozognak a levelek, úgy bújik elő … Olvass tovább
Amikor a munka félbeszakad – Pék Józsi bácsi elment Józsi bácsi néhány évvel ezelőtt vesztette el feleségét, akivel együtt csinosították parkszerű virágos kertjüket. A kert azóta is meg van, annyi virággal, hogy még a számát sem tudták soha, s még többnek a nevét sem ismerték hivatalosan. – Annyi pénzt ráköltöttem ezekre a virágokra az évek … Olvass tovább
Aki már nagyon várja jöttödet. Aki a világra hoz, s kicsorduló könnyei már egyben örömkönnyek is, amint először Rád tekint. Máris úgy érzi, neki Te vagy a legdrágább kincs az életben. Aki először félve érinti meg pici testedet, és óvatosan emel keblére, s lesi minden mozdulatodat és kívánságodat, hogy Te a napvilágon is jól érezd … Olvass tovább
A rádió ontotta a híreket; ítéletidő, veszélyes sugarak, járványok és egyéb rémhírek, mintha valami távoli bolygó életkörülményeit taglalnák. — Milyen jó, hogy itt minden rendben van. – sóhajtott fel megkönnyebbülve Eliza. Aztán jött a nyár, sivatagot idéző hősége, tornádószerű viharai kissé megingatták biztonságérzetét. A világ távoli tájain megtörtént katasztrófák beárnyékolták mindennapjait. Egy évvel később, már … Olvass tovább
Személyes megfigyeléseim és tapasztalataim az emberiségről úgy vélem hasznosnak bizonyulnak a Galaktikus Közösség számára, és érthetővé tesznek bizonyos dolgokat e különös lényekkel kapcsolatban. Az emberiség már túl van az átváltozáson, sikeresen megszabadult sűrű anyagból álló testének börtönéből, s kozmikus lényként született újjá. A többség rendkívüli félelemmel – sőt ellenségesen – fogadta az istenek eme csodálatos … Olvass tovább
A hold már átszőtte ezüst fényével a fák lombkoronáit. Lágy esti szellő játszadozott az illatos virágtakarón megcsiklandozva a lány izgalomtól kipirult arcát, de benne, a lelke legmélyén nem csitult mégsem a nyugtalanság. – Megígérte, hogy eljön. Szüntelenül őt várja. Ha mozdul valami, a szíve hevesen dobban, még reménykedik, bár órák múltak el – nem jött … Olvass tovább
Ha jól belegondolok, emlékeim már csecsemőkoromtól kezdve vannak, de öntudatra csak később ébredtem. 1 és kétéves koromban lehetett, – s ez a kép felnőtt koromban többször felvillant előttem -, hogy a szoba-konyhás szülőház helyiségének lefüggönyözött ablakán valaki benézett. Egy asszony arcát láttam, és ma is úgy rémlik, hogy az nem az édesanyámé volt. Én akkor … Olvass tovább
Este 11 óra 50 perc. Az utolsó vonat lassít és megáll a pályaudvaron. Az ajtajai kinyílnak, de csak egy ember száll ki az egyik vagonból a kivilágított peronra. Egy tizenéves fiú volt. Megigazította a fülében a zenelejátszójának a fülhallgatóját és elindult táskájával úti célja felé. A Hold fényes gömbként világított az égen. A csillagok fényét … Olvass tovább
1. fejezet: Hercegnő volt, kacsalábon forgó palotában. Játékai ékesítették a királyi sarját. A legféltettebb kincs volt Álomországban, mivel egy babona ült a birodalmon. Ha a kis királylány eltűnik, átok száll az országra, a feketeség, mint a hajnali köd borítja be minden zegzugát Álomországnak. A királyné és a király imádta a kis hercegnőt, akit csak „kis … Olvass tovább
Juliska néni minden reggel ugyanazon az útvonalon haladt végig, napi sétája során. Kilépve egy szobás összkomfortos tanácsi bérlakásának ajtaján, összehúzta nyakánál kopott kis szövetkabátját, lenézett az első emeletről, a ház előtti játszótérre és elindult. Műanyag fogantyús bevásárlótáskáját szorongatva lassú mozdulatokkal legyűrte az első akadályt, a harmincnégy lépcsőfokot. Néha megállt, egy kicsit megpihent, majd folytatta útját. … Olvass tovább