,,A szabadság nem a zsarnokság vagy elnyomás hiánya. S arra sem hatalmaz fel, hogy mindig azt tegyük, ami jólesik. A szabadság alá van vetve az igazságnak, és az emberiség igazságkeresésében és az igazságban vezetett életben teljesedik be.” (II. János Pál pápa) 1956 őszén a magyar szabadság ügye nem talált pártfogásra; senkinek sem állt érdekében segítséget, … Olvass tovább
Sosem kedveltem a kövér embereket. Volt bennük valami visszataszító. Akárhányszor elment mellettem az utcán egy ilyen ember, nem tudtam megállni, hogy ne tegyek neki szemrehányást. Gúnyolódtam, de sosem akartam nekik rosszat. Biztos voltam benne, hogy motiválom őket és elgondolkoznak az életükön. Mi több, sorra veszik mit tudnának máshogy csinálni, hogy megszabaduljanak a maguk hatalmas súlyfeleslegétől. … Olvass tovább
Világéletemben azt csináltam, amit akartam. Soha nem alkalmazkodtam senkihez és semmihez, mindig azt tettem, amit a pillanatban diktált az eszem. Ha valaki sokáig műveli ezt, felfedezheti az emberekben a hajlamot, hogy azt, aki biztos magában, önteltnek bélyegezzék. De bűn-e, ha valaki elhiszi saját magának, amit mond vagy gondol? Nem, nem hiszem, hogy így lenne. Az … Olvass tovább
Kipattannak a szemeim és fel támaszkodom az ágyamban, amint egy harsány hangot hallok meg. Az ébresztőmnek beállított Psycho kultikus sikolya cseng az éjjeliszekrényemről. Furcsa, de hatásos hisz amellett, hogy kiugrik a szívem én is azonnal kiugrok az ágyamból. Ma hatkor keltem. Legtöbbször előbb kelek, de pénteken mindig adok magamnak egy plusz tizenöt percet. Összeszedem a … Olvass tovább
,,És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.” … Olvass tovább
Carl és Lisa eddig felettébb harmonikus viszonya teljesen megváltozott az elmúlt négy hónapban. Kellemetlenül érintett engem, mivel hárman kiskorunk óta elválaszthatatlanok voltunk. Ehhez képest, Lisával mostanra teljesen megszakadt a kapcsolatom, Carl pedig zárkózottabb lett mint valaha, és alig mozdult ki otthonról. Pár napja Carl felhívott, hogy szeretne nekem elmesélni valamit. A hangja feszült volt. Megkérdezte … Olvass tovább
Lasse Hallström svéd filmrendező Chocolat című filmje allegorikus történet arról, hogy a laza erkölcsök réseibe hogyan férkőzik be az életszeretet. Vianne Rocher misztikus, de határtalanul bájos nő lányával utazgat, hogy valahol megnyithassa csokoládéüzletét. Állomása Lansquenet lesz, egy álmos francia kisváros, ahol a helyiek életformája és lelkülete mintha száz éve betonba fagyott volna. A helyi nemesség … Olvass tovább
Egy ketrecben vagyok. Egy nagy, rozsdás, penészes ketrecben. Én építettem magamnak. Én zártam be magam ide. Én lakatoltam be magam. És én hajítottam el a kulcsot messzire. Jobb karom teljes erejével eldobtam, nem is láttam merre, hova esett. Csak a távoli hangját, a kis koppanást hallottam. De azt, hogy merről vagy mennyire messze, nem tudom. … Olvass tovább
“Tudod, hogy a mélypontra értél, amikor leülsz a tusolóban.” Valami ilyesmit olvastam egy ideje. És amikor azt mondom egy ideje, arra utalok, hogy az lehetett két, három éve is. Ám mivel fogalmam sincs mi volt a pontos dátum, csak azt mondom, hogy egy ideje volt. De vissza a depis, Instagramos baromsághoz. Szerintem azért is baromság … Olvass tovább
A nap már egy jó ideje nyugovóra tért és a Hold pompázott az égen, s csillogott a tenger felszínén, minek hullámait figyeltem a parton ülve. A kis szél mi fújt, meglengette a korhadozó virágokat körülöttem és a kötött pulóverem nagy lyukain férkőzött be, hogy így megcirógasson hideg bajuszával. Összerezzentem, de még nem akartam felkelni a … Olvass tovább
Martin Scorsese Aljas utcák című filmje formabontó a maga gengszterfilm kategóriájában. A cselekményt ugyanaz a tematika és szimbólumrendszer szövi, mint későbbi, nagyobb horderejű társainál, a működési elv ugyanaz, a történet maga mégis kisstílű marad, mert a tétek elenyészőek. A filmben nagyobb hangsúly kerül a szereplők bizonytalanságaira, kételyeire, a rendező úgy láttatja a szereplőket különböző helyzetekben, … Olvass tovább
Az író kétségbeesetten próbálta észben tartani a jellegtelen nőhöz tartozó jellegtelen nevet, miközben az aznapi n-edik könyvét készült dedikálni. Aláírását úgy repítette az első lap aljára, mintha nem is a saját kezével írta volna. Furamód emberi: beszéd közben is, minél többször hagyja el a szánkat egy szó gyors egymásutánban, minden alkalommal egy fokkal furábbnak hat, … Olvass tovább
Kellemes szellő söpört végig a kis kerten, csendesen suhanva tovább az éjszaka által beköszöntött némaságba, csupán pár kósza gallyat recsegtetve meg a csupaszon maradt fák ágain ragadtak közül. A holdfény ezüstös sugarai áthatoltak a falevelek közötti réseken, erőteljes árnyékot vetve a szürke aszfaltra, mely a sárga többféle árnyalatában úszva tette színesebbé a házaktól hemzsegő utcát. … Olvass tovább
És hirtelen beszélni kezd. Hallom őt, de nem érzem. Az üres szótárlapokról mesél, napos délelőttökről, könyvekről, a kertben termett cseresznye ízéről. Helyes, amit mond, gyorsan beszél, suttogva, a szavak örvénnyé válnak közöttünk, ő csak mondja tovább, a saját életét meséli, én tanítottam meg minden egyes szóra, mivel semmire sem emlékezett a baleset után. Gyűlölni akarom, … Olvass tovább
Koppan a cipősarok a macskaköveken, lassan fogynak a napsugarak és felébrednek az utcai fények. Félix azóta jár a Vörös Oroszlánba, amióta az eszét tudja. Nem volt különösebb oka; lehettek a szép nők, talán az a tökéletes Cuba Libre, amit olykor-olykor rendelt, a tölgyfa asztalok sokatmondó sápadtsága vagy a vastag szivarfüst, aminek gond nélkül lehetett nekitámasztani … Olvass tovább
Bükki László, egyszer úgy döntött összefogja kis családját és felviszi őket a fővárosba, mert itt van a Lacika, aki elmúlt már tizennégy, de nem tudja elképzelni, hogy van olyan busz, ami a föld alatt megy. Bükki László egyetlen utat ismert jól, a Délitől a Stadionokig. Felszálltak hát mind a hatan, a gyerekek apjukba kapaszkodtak. László … Olvass tovább
,,Lenni, vagy nem lenni?”-remek kérdés. Mi értelme lenne a folytatásnak, ha egy mozdulattal, egy pillanat alatt véget érne minden problémánk, szenvedésünk. Ámde elrettent minket saját tudatlanságunk, a félelem az ismeretlentől, hiszen ha pontosan tudnánk, hogy minden problémánkat elengedhetjük úgy, hogy tulajdonképpen magunkat sem erőltetjük meg, ráadásul a biztos tuadt, hogy ezután csak jobb lehet, megerősít … Olvass tovább
Nem értem. Egyszerűen nem értem azt, ami körülöttem folyik. Kiben bízhatok? Ki az, aki elfogad? Igazából ki vagyok? N a ez a nagy kérdés. És nem, sajnos nem tudom. Mit szeretek csinálni? Nem tudom. Mit akarok elérni? Nem tudom. Elveszve érzem magam. Egyedül érzem magam. Elnyomva Érzem magam. Utálva érzem magam. Csak ki akarok szállni. … Olvass tovább
Sokat segített az is, hogy másik városba költöztem. Otthon mindenki ismert valakit, aki ismert engem vagy az apámat vagy az anyámat, következésképpen mindig bennem volt a frász, hogy valaki bármikor a világ elé tárhatja, hogy miket műveltem régen, vagy nem is olyan régen. Tudták, hogy 8 évesen elrontottam a karácsonyi verset a templomban, hogy 12 … Olvass tovább
Ez akkor történt, mikor a családban sorsot húztunk, hogy a hónapban ki megy a postára, és anyám aztán rántott húsos szendvicset és cukros limonádét készített annak, akire a sors éppen haragudott. A szilvásváradi posta nem volt a legkiválóbb szocializálódási lehetőség, a kedvenc elfoglaltságom pedig a „hány felé tudom hajtogatni a sorszámomat anélkül, hogy lekopna róla … Olvass tovább