„Piros – sárga – zöld – sárga – piros…” Várakozók a járdaszélen. Babakocsik kerekének zörgése meg kilöttyintett cumisüvegek szétfröccsent tartalma. Felkapott gördeszkák meg lefékezett bicajok. Csordogáló köpetek közt megbúvó, tűsarkúk talpára ragadt rágógumik. Aktatáskák meg a nejlonszatyrok mélyén süppedő, összenyomódott kilós kenyér. Csak állnak, mert minden áll. Mert ők nem tudják. Csak én. Csak én … Olvass tovább
Él bennem egy vulkán. Nem olyan, amit térképeken jelölnek, vagy amit turisták fényképeznek. Ez a vulkán csendes. Nem füstöl, nem morajlik, nem figyelmeztet. Csak gyűlik, már évek óta. Lassan, láthatatlanul, mint valami elfojtott őserő, valahol mélyen, a bőröm alatti kőzetrétegekben. Érzem a csontjaimban a meleget. Az ereimben a forró láva folyását. De kívülről semmi sem … Olvass tovább
Valaha az életem is egy színházra emlékeztetett. Díszes, fényben úszó, tele volt élettel. A szívek együtt dobbantak benne, a történetek szárnyaltak. Minden egyes előadásban ott voltam – egyszer színész, máskor néző, néha a rendező, néha csak a díszlet. Tapsvihartól zengett minden fal. Nevetések, könnyek, hangos élet. De az idő múlásával valami megváltozott. A színházban egyre … Olvass tovább
Címeres technológiai analfabéta vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a legutóbbi egyetemi regisztrációs hét alatt sikeresen a felismerhetetlenségig ripityára törtem három laptopot, nyolc telefont, egy tévét, hat poharat, meg vagy 12 vázát, illetve majdnem egy ágyat is, amikor ezen akciók közben annak széle megtalálta kislábujjam, mert ha nem csak egy poló lett volna épp … Olvass tovább
Bírom amikor haverok mondják, hogy fú múlt héten voltam osztálytalálkozni, és méginkább bírom amikor képes azt mondani, hogy és tök jó volt. Mi? Miért, meg hogyan? Őszintén szólva, ha arra vágynék, hogy bor és energiaitalköpdöső dohányfüstköpködő ostoba sznob libák és a kapafogú páviánjuk társaságát kelljen élveznem, inkább bekapcsolnék valami olcsó szappanoperát, de nem vagyok a … Olvass tovább
Egy a templom mögötti egyirányú utcában, mint fáraó az aranyban, a napfényben fürdött. Bundáját lágyan fésülte a kora tavasz szele. Gofrisárga színben karamell szemekkel, mint Balaton hűs vízen annak nádja tükröződött az ég kandiscukrába Meg is csodálta magát benne, szépségét látva fejét büszkén megemelte, s bár kosz aligha volt fellelhető rajta, szemérmetesen magát körbenyalta Tán … Olvass tovább
A Múzeum dohos falai között is hallani lehetett az október végét jelentő hideg szelet. A színes falevelek nekikoppantak a régi rácsos ablaknak, de Mara így is csodálva nézte a kinti felfordulást. Volt valami egészen megnyugtató, szinte nem evilági kapcsolata az ősszel. Mindig is ez volt a kedvenc évszaka, de magyarázatot sosem tudott adni a miértjére. … Olvass tovább
–És akkor következzenek az Egyetemi Sportnap tombola sorsolásának nyertesei, húzom is az elsőt: K…Kob..Kobalt…nem várjál..Kov..Kovács…Xanax? Ja, hogy Xavér, bocsánat, második: Igali… Xenoksz, de ha az eleje X-szel van a vége mér ksz, meg az amúgy nem Xenon? Ja Xerxész, harmadik: Futó Gabriella, na végre valami egyszerű és a mai naphoz testhez álló, jó ezt most … Olvass tovább
Vannak dolgok, amelyek kívülről nagyobbnak tűnnek, mint valójában. Amelyeket ha meglátsz a másiknál, azt mondod rá, hogy azt a kutya meg a macska és tele van bolhával de irigylem xd. Aztán pár év múlva mikor megtapasztalod ugyanazt, egy bolygónyi ágyúgolyóként vág fejbe a felismerés, hogy aha, ami annó olyan hűdemenőnek tűnt, valójában nem is olyan … Olvass tovább