Fiatalok prózái

Általában imádtam a csendet. A csendet, ami egy hosszú fárasztó, nyüzsgő nap után, mint két meleg kéz úgy ölelt át. Szerettem a békés csendet, amikor tudtam nincs szükség szavakra. Igen ezeket szerettem. De azt a csendet nem, ami most körülvett engem. A csend, a hallgatása szépen lassan meggyilkolta a lelkemet. Felemésztett mindent, kitöltötte a gondolataimat, … Olvass tovább

– Mit csinálsz apa? – Tévézek. – Mesecsatornát nézel? – Nem. – Akkor mégis mit nézel? – Más csatornát. – Vannak más csatornák? – Tudod, hogy vannak. – De minek nézel mást? A mesecsatornák a legjobbak. – Mert nem vagyok ötéves. – Hány éves vagy? – Harmincöt. – Az is öt, nem? – De, végső … Olvass tovább