Félig lehunyt szemmel járta a Margit hidat. Andalgott volna, hogy kellemesen mélyüljön el a fásultságában, de az idő párás volt és hideg, ő meg a sörtől mindig kába fáradtságba dől. Azt gondolta, most majd történik valami izzító hajnali esemény, viszont később ismét csak keserűséget érzett az ürességben elpazarolt idő miatt. Minek reménykedik még mindig újra … Olvass tovább
Kislányként mindig a szőke hercegről álmodoztam, aki fehér lovon érkezik, hogy elvigyen magával a királyságába és boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. De azt hiszem minden lány így kezdte, és valójában az első szerelmük nem is a szőke herceg volt, hanem az édes apjuk. Minden kislány számára az apukája az első szerelme, akire felnéz, és … Olvass tovább
(La Fontaine – A nyílsebzette madár nyomán) Szép volt. Kívánatosan gyönyörű, sugárzó szépség. Nem olyan, aki mellett csak úgy elmehet az ember. Tudta, hogy ilyennek kell lennie, ez a feladata. Arany tenger ömlött nyakát keretezve, lágyan simítva a vállát, kedvesen cirógatva karcsú derekát. Az égből ömlött ez a tenger, csak éppen haj formájában. Pontosan tudta, … Olvass tovább