Mit adtak a madarak, hogy repülhessenek?

Reggel, mikor kilépek az ajtón, már javában gyülekeznek a madarak az égen. Lassan szállnak a reggeli napsütésben. Hangjuk messzire hangzik a csendben. Árnyékokként vonulnak át az égen, apró fekete foltokként vetülnek a földre. Itt vannak velem minden nap, az első pillanattól kezdve. Minden pillanatot betöltenek. Este, a baglyok vannak fent velem, reggel pedig az apró … Olvass tovább

Vérhó

A januári napsütés után, hideg várható. Eső, hó vagy jég. A világ már kicsit sem olyan, mint volt. Az évszakok teljesen megváltoztak. A tél és a tavasz közötti határ elmosódott, ahogy az őszé és a télé is. Minden évszak minden csapadékforma előfordul. Nyáron hó, télen eső. Tavasszal fagy, ősszel negyven fokos melegek. Nem is csoda, … Olvass tovább

Éjszakai égbolt

Éjszakai égbolt Ismertem egyszer egy virágot. Olyat, hogy nála csacskábbat még soha. Gőgös volt, szeszélyes, és egy kissé butácska. Talán mindez a gőg, szeszély, s butaság megengedhető olyasvalakinek, aki ilyen erős sugarakban önti magából a bájt, a gyönyörűséget, a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb illatokat, akiben úgy csordogál az élet, ahogyan egyetlenegy másik virágban sem … Olvass tovább

Palackba zárt üzenet

Megfogadtam, hogy egy nap odaadom ezt neked. Egy lapot, vagy akár több százat, rajta olyan kérdésekkel, amikre csak te tudsz válaszolni. De az az igazság, hogy elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy küzdjek a figyelmedért, hogy bebizonyítsam már nem vagyok az a kislány, akit te egykor megismertél. Felnőttem, de te túl vak vagy ahhoz, hogy ezt észre … Olvass tovább

Vedd könnyedén

Ha valakit szerelmi csalódás ér, akkor mindent elkövet, hogy még a szerelem gondolatát is kitörölje az emlékezetéből. Nos, én nem ilyen voltam. Hiába ért véget a kapcsolatom, pár nappal Valentin nap előtt, hiába zokogott a szívem, nem adtam meg a világnak azt az örömet, hogy ne élvezzem a szerelmet. Sőt konkrétan kerestem a szerelmet. Repülőre … Olvass tovább

Beágyazódás

Beágyazódás A busz egyenesen döcög a buckáktól és mélyedésektől egyenetlen úton. Szinte már olyan érzés, mintha nem lenne tiszta a cél, mintha nem állna már meg soha többé. Nyári hőség uralkodik el az egész térben, a napfény megvilágítja a levegőben táncoló apró porszemeket. Felvillan néhány leégett váll az ülések mögül, a hunyorgó és napszemüveges tekintetek … Olvass tovább

Törések

Törések Amikor a vízforraló lekapcsol, készít egy Earl Grey teát, mielőtt visszaülne az asztalához. Odébb kotor néhány kéziratot, hogy legyen hely a bögréjének. Agyonhasznált; az anyja akárhányszor látogatást tesz nála, minden alkalommal megjegyzi: jobb lenne már egy másikból innia. Igénytelen, híján minden higiéniának – főleg, hogy hetente egyszer, ha elmosogatja rendesen, kilöttyintés helyett. Újra átolvassa … Olvass tovább

Töréspont

Ha valaki nekem évekkel korábban azt mondta volna, hogy egy napon felelsz vagy iszolt fogok játszani Pető Nolennel az holt biztos, hogy a képébe röhögök. Nolen és én soha nem jöttünk ki jól egymással, hiába, hogy évek óta belé voltam zúgva, ő messziről hárított mindenféle közeledést. Én pedig szépen kikosaraztam mindenki mást miatta. Talán a … Olvass tovább

A folyosó csendje

Két perc igenis sokat számít. Egy reggel ennyivel korábban indultam el otthonról az általános iskolába. Úgy téve, mint aki siet, a járdán tett kerülő helyett srégen vágtam át a réten, mit sem törődve azzal, hogy a harmatos fűszálak végignyalnak márkátlan sportcipőm orrán és oldalán. Akkor még nem gondoltam, hogy fiatal felnőttként is emlékezni fogok arra … Olvass tovább

Beszélgetünk a tűznél

Csak beszélgetünk. Nem tudom, hányan vagyunk, de fel tudom sorolni a neveket, ha szükségesnek tartom. Csak a hangulat legmámorítóbb elemeit kapom el a fejemben. Látom a narancssárga lángok vetületét az arcokon, a kellemes morajt ahogy egymástól függetlenül beszélgetnek, úgy mozgatom az embereket, ahogy szeretném. Tudom, hogy egyik barátja a másiknak. Tudom, hogy biztonságban vannak, hiszen … Olvass tovább

Magányos lelkek

Borús, kissé hűvös nyári reggel volt. Még azoknak a fiataloknak a vállán is kabát csücsült, akik elismerendőnek vélték, ha valaki nem az időjárásnak megfelelően öltözködött fel. A parkban az ég felé nyúló fák és a barnálló pázsit már nagyon éheztek egy enyhe nyári zivatarra, amit úgy tűnik, máma akár meg is kaphatnak. Ugyanakkor a magányosan … Olvass tovább

Valóságos színpadi csók

Imádtam megbotránkoztatni a metrón utazó embereket, a színpadra szánt sminkemet viselve. De komolyan! Vicces volt látni a rengeteg ítélkező arcot. Nyilván mindenki azt gondolta, hogy prostituált vagyok és nem azt, hogy Budapest egyik legkiemelkedőbb színházának táncosa. Az emberek már csak ilyenek voltak, tele előítélettel. Ám, ahogy a színházhoz közeledtem, minden rossz érzésem semmivé lett a … Olvass tovább

A lövedék

Cikáztak a golyók fejem fölött, de nem mozdultam. Csak vártam a végzetem, csendben, minden szó nélkül. Néha letöröltem egy-egy könnycseppet a szemem sarkából. De egy szót sem szóltam. Lassan néztem körbe. Lassan fogtam fel, hogy amit látok, azok sebesültek. Mellbe lőtt férfiak és nők halmai. Akik csak feküdtek, hangnélkül üvöltözve. Nevetve sírtak. Mint akik tudták, … Olvass tovább