Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, Cirelkó nevű városban uralkodott egy királynő, akit Melodynak hívtak. A királynő, bár még fiatal volt, mégis jó tanácsokkal halmozta el a saját, vagy más országból érkező vándorokat, vendégeket, sőt, még a palotájában levő inasokat, szolgákat is. Nem válogatott szín, súly, kinézet, magasság, vagy családi helyzet szerint. Kis szobájában … Olvass tovább
-Nem nézett ki rosszul. Kicsit kicsi, de szerintem simán elférnék benne. Van egy íróasztal, egy asztal és két szekrény. A konyha elég nagy, a mosdó jó, és a nappali is tágas. A srác elég normális, bár pár évvel idősebb, egész jófejnek tűnik-mesélte Dani, miközben átlépett egy pocsolyán. -Szuper, ennek nagyon örülök. Jó, hogy végre találtál … Olvass tovább
A vonat monoton zakatolása töltötte be az utasteret. A sínek és a kerekek intim egymáshoz simulása elnyomta az emberek beszélgetését. Csak néhol hallatszik egy-egy szófoszlány, amit az ember hangosabban kényszerül kimondani, annak érdekében, hogy mellette ülő hallja azt. Egyesek a megérkezésről beszélnek, mások pedig a helyről, ahonnan eljöttek. Egy pár egymás vállára dőlve élevezi a … Olvass tovább
1991 január 19-én egy viharos napon megszületett Fanni, egy hónappal a kiírt időpont előtt. Nem sietett ő erre a világra, csak a szülei alkoholfogyasztása közben az apja belerúgott az anyja hasába. Döcögős volt már a születés is, kevés súllyal született, egy hónapot a kórházban töltött, mialatt a szülei alig voltak bent mellette. Javarészt a nagymamája … Olvass tovább
A nappaliban ültem az asztalnál. Az ablakon kinézve láttam, hogy a nap éppen nyugodni tér és vörös nyomokat hagy az ég peremén. Egyszer csak valaki kijött a konyhából. – Hát felébredtél Mátékám? Láttam, hogy egy kicsit elpilledtél. – Szólt hozzám mama. Az alvás lehet az oka, hogy hirtelen nem emlékeztem, hogy mamánál vagyok. – Szia … Olvass tovább
Őszbe burkolódzott a táj. Egy tágas parkban a padon ülve elmélkedtem. Egész lényem körül színes falevelek hullottak alá és mindről visszaverődtek a nap gyenge kis sugarai. Oly szépen csillogott a táj, mintha csak gyöngyök sokaságát dobálták volna szerte. Gondolataim, mint apró kis buborékok keringtek körülöttem. Az egyik azt mondta: „A politikai nézetek megvitatása”. Még az … Olvass tovább
A csend körülvesz, körbeölel, most biztonságban vagyok. A lámpa éles fénye megcsillan a tükrön, én pedig újra szemügyre veszem magam. Elképzelem, hogy a testem átalakul, úgy változik, ahogy szeretném, ahogy igazából kéne lennie. A tükörben már látom is, ahogy az arcvonásaim ellágyulnak, a szemöldököm vékonyabb, a szám vastagabb lesz, az orrom piszébb, az állam keskenyebb. … Olvass tovább
Hajnali kettő volt, amikor egy erőszakos csörrenés kirángatott az álmomból. A hang az ajtó felől jött. Ki csönget hajnali 2-kor? Pizsamában és rendkívül morcosan vánszorogtam ki az előszobába. Ezer éve nem látott egyetemi ismerősöm állt az ajtóban, kifogástalan öltönyben és nyakkendőben. Ha emlékezetem nem csal, Paulnak hívták. Már akkor sem szerettem, örök vetélytársak voltunk. – … Olvass tovább
Az az igazság, hogy az esküvőre még el merem majd kísérni Szabit, mert tudom, hogy ott lesz velem végig. De a lánybúcsún egyedül leszek, senkit se ismerek, és rólam tudni kell azt, hogy nem barátkozok egy könnyen. Sőt hajlamos vagyok teljesen pánikba esni, ha új dolgok történnek velem. Nem tudom, miért egyszerűen ilyen vagyok. Addig … Olvass tovább
A sűrű erdő közepén éltek a mindig vidám és felettébb zajos erdőlakók. Reggelente mindig a gömbölyű Nap fényes sugarai keltették őket. Most sem volt ez másképp, csak a megszokott zsivaj maradt el, ugyanis az erdő némaságba burkolózott. Csodálkozott is a Nap, hogy nem köszöntötték őt a pajkos madarak. Általában jót beszélgettek az éjszaka történéseiről. Ma … Olvass tovább
A sétám felénél tartottam, amikor észrevettem, hogy szédülök. Nem, pontosítottam magamban, nem szédülök, hiszen nem forog körülöttem a világ. Mégis imbolyogtam, úgy éreztem, mint ha egy erősebb széllökés bármelyik pillanatban felboríthatná az utcát körülöttem. A szél befújt a sálam alá, jeges ujjaival a tarkóm csiklandozta, az út mellett fázósan összebújtak a gesztenyefák. Felnéztem a felhőkre, … Olvass tovább
Hosszú másodpercekig tartott a kínos csönd, kerülték egymás tekintetét. A nő időnként zavartan megköszörülte a torkát, fészkelődött, idegesen körbepillantott a barátságtalan rendőrségi látogatóteremben. Végül halkan megszólította a férfit: – Miért…? – kérdezte, és nem fejezte be a mondatot. – Mit miért? – a férfi hangja unottnak tűnt. – Jaj, ne csináld már! – Mit miért? … Olvass tovább
Hátradőlök, kiülöm Babér ügetését, jelzek neki a szárral, tökéletes ritmusban vagyunk. A tempónk alig észlelhetően felgyorsul, mindketten felkészülünk, de én irányítok. A rövidfal íve kiváló lehetőséget nyújt, engedek a belső szárral, a külső csizmám hátracsúszik, Babér pedig rögtön reagál. Az átmenet sima, könnyed, és pár vágtaugrás elég ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, jó lábon vagyunk. … Olvass tovább
Sétálok az utcán, lassan, ahogy szoktunk. Elhaladok a kőkerítéses ház előtt, jobbra fordulok. A házról sugárzik a gazdagság, mindig viccelt is, hogy egyszer majd megveszi, csak hogy legyen, mert sosem lakna egy ilyenben. Most viszont csönd van, csak a fejemben hallom a hangját. Eszembe jut az a sok Kiscsillag dal, amit együtt énekeltünk, ahogy a … Olvass tovább
Csöndben tűröm, hogy szorosabbra húzzák a köteleket. Már megszokhattam volna, de még mindig érzek egy kis kényszert, hogy ellenkezzek. Minden erőmmel koncentrálok, hogy ne törjek ki. Az első hetekben még küzdöttem, nem akartam elfogadni, hogy nekem is ezt kell csinálnom. Nem akartam olyan lenni, mint anya, aki minden alkalommal nyugodtan tűri, hogy befogják. Azt gondoltam, … Olvass tovább
Megcsapta a dermesztő hideg, amint kilépett a lakásából. Mintha ezernyi kés fúródott volna az arcába. Rózi tiszta szívből utálta a telet, és ezen még a karácsony se változtatott. Fél napig kellett győzködnie magát, hogy végre kilépjen a fagyos fehérségbe, és elmenjen a boltba kenyérért. A hópelyhek rátapadtak hosszú fekete hajára, és finom csipke fátylat alkotva … Olvass tovább
Norbi az étterem mosdóját elhagyva azon gondolkozott, hogy barátnője vajon mit rendelhetett neki. – Na, mit rendeltél? – kérdezte Norbi, miközben leült a székére. – Mindjárt kihozzák és akkor meglátod. Norbi izgatottan mocorgott a székén, mikor meglátta, ahogy a pincér feléjük közelített. Az elé letett tányéron ott gőzölgött egy nagy adag burgonyapüré, mellette pedig a … Olvass tovább
Mesekönyvet lelkem legédesebb illatú szobájának könyvespolcáról veszel le, s a közös mesesarkunkban lágy, altató hangodba takarózva, ketten kuporodva s összebújva, mártózunk a Hold sugarainak öléből patakzó fénytavacskában, s közben mesélsz. Elmeséled, mi a szép, mi a baj, s közben elnézdegéljük a sötét tóban úszó madarakat. Most minden kimondhatatlanul jó. A mese helyszíne egy mező, lelkem … Olvass tovább
Mélabúsan ébredezik a nagyvárosi álom, megszemélyesítve talán legyen most “Pista”. Dormeo puhaságú felhő ágyából nyugtázza, hogy a nap felbukkant a horizonton. Üdvözlésként, fényujjaival beletúr az álmos város beton szálú hajába. Még a másik kezével a csillagokat lesepri az égrő. Kik, mint az éjszakai állatok, hunyorogva menekülnek a fénytől. – Ébresztő! – Kiáltja el magát harmatcseppes presszója felett merengve. … Olvass tovább