Összes megtekintés: 210
Összes megtekintés: 210 A lenyugvó Nap enyhe árnyékot vetve sütött utolsó sugaraival egy téglafalra az erdei dombon. A téglafal magányos volt, és igen rossz állapotú. Ez nem is volt érthetetlen, hiszen egy kis házikó utolsó fala volt. Társai már mind leomlottak. Megmaradt tégláik az elmúlás mementójaként feküdtek még álló társuk előtt. Hol vannak már azok a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 30
Összes megtekintés: 30 Az a bizonyos Dohány utcai kávézó köszöni szépen a bókokat. Megérdemli. Igazság szerint bátran el lehet mondani róla, hogy nincs neki egyetlenegy olyan szeglete sem, aminek ne lenne meg a saját kis kedves hangulata, bája. Ugyanis tudniillik, nem lehet egyetlen hangulattal leírni ezt a kávézót. Bizony ennek lelke van, s van is, ki … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Egy átlagos napon éppen a nagykörút szmog-bárányfelhőiben bandukoltunk a párttitkár, nagyon nagymama szagú nagyival, aki annyira nagyon-nagyon öregnek vallotta magát, hogy állítása szerint Kun Béla volt a szeretője. Egy közmunkás, borotválatlan férfi jött oda hozzánk cigarettát kérni. – Nem dohányzom! – felelte a nagyi, majd pár lépés után rágyújtott… Sétálgattunk tovább. A Blaha … Olvass tovább
Összes megtekintés: 40
Összes megtekintés: 40 A múlt láncszemei 2002. szeptember 08. vasárnap Alfons napnyugta után a sikátorokat rótta. Egyszer csak egy férfival találta szemben magát, aki kést tartott a bal kezében. Erősen bámulta a jólöltözött fiú táskáját. Alfons megállt és higgadt tekintettel mélyen a szemébe nézett az idegennek. A nagyjából középkorú, szakadt ruhás alak futva megindult felé. Mikor … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Úgy érzem, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, érzem, hogy valami történni fog, valami megmagyarázhatatlan. Nem tudom megmondani, hogy miért érzek így, egyszerűen csak tudom. – Jó reggelt anya! – köszönök illedelmesen, anyukámnak, aki megint a munkájába temetkezik. Annyira belemerül, abba, hogy emailekre válaszolgasson, hogy észre se vesz engem. – … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 „Csak kétféleképpen élheted az életed. Az egyik szerint semmi sem csoda. A másik szerint minden csoda.” – Albert Einstein „Kérlek Uram, fönn a mennyekben… kérlek, ez sose múljon el.” És fenn voltunk az óriáskeréken, Debrecenben. Kissé aggódottan a múlt és a jövő miatt. De a jelenért érdemes élni. Az idő telik és eltelik. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Némán sétálok a folyó partján. Elvarázsolt szemekkel csodálom a kora őszi leveleket. Megérintem az ágakat, szagolom a levegőt, kavicsokon lépkedek. Mégsem tűnik semmi sem igazinak. Lesétálok a vízhez. Gomolyog a zöldes szín a lábamnál. Látom, mégis úgy érzem, gond nélkül ráléphetnék és átsétálhatnék a túlpartra. Hallom, ahogy csobog, ahogy fúj, süvít, zakatol, cseveg … Olvass tovább
Összes megtekintés: 13
Összes megtekintés: 13 Volt egyszer egy tüskétlen sündisznó – s ha fél füllel hallgatózol, észreveheted, nem is annyira nagyot tévedve, hogy most is erre kószál –, aki leült elmesélni valami nagyon fontosat önmagának. Szinte majdnem az örökkévalóságon át törte a fejét, hogy mégis hol kéne kezdenie ezt a bonyolult történetet. Nagyravágyó hősünk abba az aprócska hibába … Olvass tovább
Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 – Anya, nézd csak mit rajzoltam! Képzeld megint lerajzoltam Bazsit, és ezúttal tökéletes lett! Anya nézd csak meg! – olyan boldogan szaladgálok fel és alá a házunkban, a tökéletes rajzomat lóbálva, hogy azt bárki szívesen megirigyelné. – Mutasd csak a rajzodat! – anyukám az utolsó részletig figyelmesen szemügyre veszi a rajzomat, csak utána … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Kedves naplóm! Előző életemben reggel a tizenkét holdunk közül a Stolidus zafírkéken vöröslő fénye keltett álmomból. A sugarak kecsesen törtek meg szobám ablakán és szűrődtek át bársonyfüggönyöm neonfehéres, apró, huncutan nevetgélő bojtjain. Az üvegen átszökött kis fotonok játszadozva – már füge-szivárvány alakjukban – végül a békében pihenő, lehunyt szemeimen telepedtek meg: brutálisan irritálva … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Fürödni készültem. Komótosan levetkőztem, majd átkúsztam az ágy végébe. A táskámból kivetettem egy hajgumit, csuklómra húztam és felültem a matrac szélén. Ujjaimmal elkezdtem hátra fésülni a hajam, majd kiegyengetni benne a rendetlen, kidomboruló tincseket. Hirtelen azt mondtad ne mozduljak. A kezem megállt és kérdőn néztem rád. „Egy pillanat!” – mondtad és a kabátok … Olvass tovább
Összes megtekintés: 27
Összes megtekintés: 27 Múltidéző levél Barátság. Egyike azon dolgoknak, melyekért megéri élni, mégis, hiába ízlelgetem a szót a nyelvem hegyén, suttogom magamban, vagy írom le egy papírra, az most üres és hitvány marad, mert Te nem vagy itt mellettem. Több, mint öt évtized telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Ahogy az évek keserűen rohantak el … Olvass tovább
Összes megtekintés: 23
Összes megtekintés: 23 Életek közt a távolság A fiú egyszer elvitte a lányt sétálni a közeli erdőbe, a dombok közé, ahol gyerekkorában is sokat sétált, de akkor még az apjával. A fiú apja jól ismerte azt az erdőt, mert ő volt a falu erdésze, és a nyári reggeleken, mikor a levegő kicsit meghűlt, mindig türelmesen mutogatta … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 A tenger halványkék sávja Mostanában gyakran kijövök ide, a város szélére, ahol kicsit kiszélesedik az út, és némán elsiet a semmibe. Az úttól beljebb, csupán néhány percnyi sétára, van egy kopott pad, valamelyest elbújva két göcsörtös gesztenyefa között. Szeretek itt ülni a fáradt nyári estéken, és szeretem azt a majdnem tökéletes csendet is, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 17
Összes megtekintés: 17 Félek tőle. Nem attól, hogy elindult, nem attól, hogy ideér. A puszta létezése hajszol végig a körfolyosón, aminek minden kanyarjából messzebbről dob csókokat a realitás. Az íróasztalom előtt ülök, a tükör meg én egymásra bámulunk. Nem úgy ülök ott, mint aki csinál valamit. Nem mint aki dolgozik. Semmi. A tollam hegyét nyomkodom, az … Olvass tovább
Összes megtekintés: 19
Összes megtekintés: 19 Egy lány vár a vonatára Szentlőrincen. Már negyed órát késik, de a lány cseppet sem zaklatott. Egyenesen, határozottan áll, néha jobbra-balra billenti fejét, figyel. Hosszú világosbarna szövetkabátot visel. Haja egy vékony zöld tincset kivéve, egy nagy csattal lazán hátra van fogva. Kezében egy elegáns, fekete kézitáska, másik kezében esernyő, melynek hegyét a betonnak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 15
Összes megtekintés: 15 A taps ¬- Ta-ta-ta-ta-ta-ta-ta! Tam-tam-tam-tam-tam-tam-tam! Ta-ta-ta-ta-ta-ta-ta! Tam-tam-tam-tam-tam-tam-tam! Ta-ta-ta-ta-ta-ta-ta! Tam-tam-tam-tam-tam-tam-tam! Ta-ta-ta-ta-ta-ta-ta! „Micsoda szörnyű zsivaj! Micsoda szörnyű zsongás! Hát csak az én fülemet sérti ez a nagy tapsvihar? Az a sok ütemes ütemtelenség. Egyszerre ütemes és ritmusos, mégis ütemtelen kavalkád az egész. Mint a tenger hullámai, éppen olyan változékony a tapsok ritmusa, de állandóan elsöprő … Olvass tovább
Összes megtekintés: 313
Összes megtekintés: 313 Az éjjeli bogarak miért mennek a fény felé? Vagy ha így áhítják a ragyogást, miért nevezik magukat ÉJJELI bogaraknak? Talán nem is áhítat az, mit mi annak hiszünk. Csak egy szárnycsattogtatással aláfestett értelmetlen harc a világosság ellen. Csoportosan összegyűlve, minden éjt átzümmögve kamikázéznak fejjel a lámpabúrának, hogy kioltsák annak kiolthatatlan ragyogását. Ma csütörtök … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 A Könyvek Szabadságharca Erőteljes, és elég zavaró érzés, ugyanis nem tudom hova tenni. Semmihez sem fogható, irritáló, fájdalmas, és dühítő. Égető. Egy pillanatra végigáramlik a testemen a forróság, érzem, hogy lángol a lábam. Egy pillanatra behunyom a szemem, de hátba vágnak, úgyhogy gyorsan kinyitom. Hm, furcsa, tudtam, hogy erősen kötődök érzelmileg, de hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 A gyerekek cipői hangosan sercegtek a sóderes úton. Fáradtan bandukoltak felfelé a hegyen, úgy tűnt, rájuk férne egy pihenő. Ezt a két kísérőtanár is beláthatta, mivel rövidesen megálltak egy árnyékosabb részen. A társaság azon nyomban a földre vetette magát. Előkerültek a kulacsok és a szendvicsek, lassanként pedig a kimerültség helyét átvette a lelkesedés … Olvass tovább