A parafatábla alatt a sarokban kilóg a kukából egy megevett banánhéja. Az iskolában naponta rendelik el a takarítást, és mégis mintha már egy ideje ott lenne. Miért csak engem zavar ez? Mármint jó, persze, annak a felelőssége lenne kidobni, aki megette, de azért senkinek sem hiányzik a banán rothadó szaga. Mégsem nyúl hozzá senki. Talán … Olvass tovább
A Múzeumkertben túlságosan erősen rúgta meg a labdát a fiú, ami így elrepült a szemközti szobor párhoz. Barátaival játszott ott, iskola után majdnem mindig odamentek. Ritka volt az olyan alkalom, mikor ne lettek volna ott az utolsó tanórák után. Gyorsan szaladt a labdáért, nem törődve a kikötődött cipőfűzőivel. A szobor pár lábánál várt rá labdája, … Olvass tovább
Január egyik napján a férfi a metrón utazott. Tekintetében az elszántság és bizonytalanság keveréke keringett. A jármű egyik jobb oldali ajtajára dőlt. Az üvegen keresztül a sötét falat követte tekintetével, melyen a csövek kígyózva kapcsolódtak egymásba. A férfi nagy fekete, téli kabátot viselt. A kabát különleges volt számára, mivel a nagyapjától örökölte. Az ujjánál már … Olvass tovább
Életem egyik legszebb pillanata volt. Fekete szoknyában, fehér ingben, egy lufival a kezemben ültem a legjobb barátaim között, és hallgattam az igazgató úr beszédét. Az arcomról nem lehetett levenni a mosolyt. A boldogság és a félelem egyszerre szétáradt a testemben, és az izgalom olyan nagy hatással volt rám, hogy mindenem remegett. Felváltva tekintettem a legjobb … Olvass tovább
Este utca Az éj sötét és csendes, a hold magasan, kevélyesen virít ellentétként. A házak elutasítóan néznek maguk komor, érzéstelen arcukkal. Az út mellet egy cseresznyefa virágzik fehér, büszke virágokkal. A dal mérges, szomorú, keserű, a bárd is sír, de szája mosolyra kényszerül.
Mit tesz az ember, ha elefántot szeretne látni? Ma már ott a lehetőség a legtöbb országban ellátogatni egy állatkertbe vagy egy cirkuszba. Ami még ennél is egyszerűbb, ha keres pár fényképet, rajzot vagy videót. Egy könyvtár vagy az internet nagyon egyszerű megoldást kínál erre az esetre. Vagy, ha az ember egy kicsit merészebb, ellátogathat egy … Olvass tovább
1791 – Párizs Élisé a kis színház hátsó kertjében állt. A kert csendes volt, csak a dobszó szűrődött be a falak között, és valahonnan virágillat – a nyár utolsó erős illata. A nap hosszú árnyékokat vetett a macskakövekre. Olyan délután volt, amilyenre az ember évek múlva is emlékszik. Párizs lázban égett. Kék-piros-fehér kokárdák mindenhol, borfoltokkal … Olvass tovább
Az óceán közepén sodródtam már több hónapja. Nem egy jól felszerelt hajón, csak egy csónakban, ami éppen életben tartott. A nappalok nem voltak annyira ijesztők, mint az esték. Este főleg viharok jöttek felém, de egyik este nem jött vihar. Megpillantottam egy kis szigetet, ami csendesen vonzott magához. Elindultam felé. Lassan haladtam, mert sok akadály jött … Olvass tovább
A varjú madár, azaz légnemű. Tollai feketék, vagy szürkék, kivéve ha nem. Csőre hosszú, éles esetleg fényes. Tojásai nem ehetők, mert van bennük egy állat. Húsuk viszont sütés és füstölés után sütött és füstölt lesz. A latin neve (Corvus Corvus) a latin varjú, (Corvus) kifejezésből ered. A középkorban népszerű állatok voltak stílusos dolmányuk miatt, de … Olvass tovább
A cinege A cinege minden nap felkel és kisétál ketrecéből. Ezek után a cinege kúszik, mászik, úszik a betonnal töltött medencében, majd megérkezik a betongyárba ahol gyönyörű beton építményeket készít vég nélkül. A cinege nem tud már repülni, szárnyai már betonnal lettek ékesítve, csőre ragasztóval biztosítva, szeme kiszúrva. A cinege ki akar törni, de a … Olvass tovább
Csámundi-hegy Elfáradtam. Elfogyott a levegőm. Nagyobb levegővételre van szükségem. Este van. Fél hét. A nap most bukott alá nyugaton poros piroslást, tücsök vagy kabócazsongást és szürkületet hagyva maga után. Banán és papajaleveleket ringat a szél. Gowri a nevemet kiáltja háromszor. Belépek a fürdőszobába, ahol meztelenül kérdi: „Where is the bucket?”. Egy fémvödörnyi vizet használunk fürdéshez, … Olvass tovább
A Duna szürke látképe, a budai hegyek ölelő biztonsága tárul az ember szeme elé, ha kinéz az emeleti lakás ablakán. Az ódon bútorok között egy élet bújt meg. Még ha öreg és töredezett is, akkor is élet. A konyhából a kávé jól ismert illata szűrődik ki. Családi csevej töri meg a dohos csendet. Mindenki rá … Olvass tovább
A lámpa fáradt pislákolása zavaró hullámzásként tükröződött vissza a tükröt körülvevő csempékről. Teljes csend honolt a szobában, amibe épp csak egy kis színt vitt az izzó fehérzajjá silányuló elektromos zúgása. A mosdókagylón pihenő olló és borotvapenge türelmesen várakozott. Egyedül az erő hiányzott hozzá. Béla fáradtan pislogott a tükör síkja mögött álló arcba bambulva. Az hosszúhajú, … Olvass tovább
„Ferikének két adagot csinálj, mert különben ideges lesz!” – Bözsi néni. A világ összes konyhája sem hasonlítható össze Jamie Oliver konyhájával, mivel eme konyha a káprázatos eszközök tanyája, és nem utolsósorban a sznob, „minden finomabb, ha van benne arany meg kaviár” kiváltságú emberek sorát próbálja bevonzani átlagos tézisekkel csalogató, posztmodern mutatkozásával. Agatha Christie regényeiben hasonló … Olvass tovább
Nem lehetett pontosan tudni, mi is történt. Carl, és az őt körülvevő személyek akárha egyszerre ébredtek volna. Mind kábán tekintgettek, hol maguk elé, hol pedig körbe-körbe. Carl továbbra is csak erőtlenül pillogva ült, két karjával a térdein támaszkodva ebben a krémszínű, kellemes, mandula illatú… De, hol is vagyunk? Valahonnan, a távolból alig észrevehető zene szólt, … Olvass tovább
Az eső csendesen kopogott az ablakpárkányon és Virginiában ismét olyan érzést keltett, mintha azzal feleselne ez a ritmusos dobolás, ahogy ujjai alatt csendesen kopog a klaviatúra. Utálta ezt a melót. De valamiből élnie kellett. Fizetnie a tanulmányait. És az éjszaka (mikor az emberek általában alszanak, vagy eljárnak szórakozni), bőven volt ideje gyakorolni és a vizsgáira … Olvass tovább
Némán Amikor reggel felkeltem nem volt itthon senki. Se anya, se apa, még a nővérem sem. Azt tettem, mint minden normális ember és felhívtam őket. Semmi. Eléggé összezavarodtam, így a nagyszüleimhez akartam tanácsért fordulni. Semmi. Érdekes, hiszen eddig mindig felvették a telefont, ha kerestem őket. Megpróbáltam elérni a rendőrséget, ami az egyetlen ésszerű lépésnek tűnt. … Olvass tovább
Az asztalnál rajzoltam Ági néni konyhájában. Ő éppen mosogatott, és egy népdalt dudorászott. Valószínűleg észre sem vette, de már annyiszor hallottam ezt a dalt, hogy én is vele dudorásztam. Körülnéztem, valami lerajzolható dolog után kutatva. A nap narancssárgás fénnyel árasztotta el a régi bútorokkal tele lévő helyiséget. Ági néni még mindig a konyhapultnál állt, néha … Olvass tovább
Ember lennék? Vagy csak egy mulandó érzés amit a cigaretta iránt érzek? Szép lassan elfogyok, minden egyes mozdulatnál. Hamuvá égve nézem magam vissza, milyen volt testem épen, egészségesen. Bár fáradt, felhős lelkem, a levegőben talált megnyugvást. Melyet testem, földhözragadt tekintettel néz szótlanul, hasonló szabadságról álmodva.
Először lett a csend, mikor még zaj nem létezett ezen a világon, Ekkor még az alma sem volt az édeni faágon. A csend volt a kezdet: nem üres, hanem teljes, nem néma volt, hanem értelemmel teli, melyben mindenki a békét leli. Aztán megszületett a zaj a gonosz rezignálásának voltából, s attól a pillanattól a csend … Olvass tovább