25. A gleccser lábától egy nyírfaerdő indul el lefelé a völgyben. A fák törzse fehér, fekete barázdákkal, mintha valaki tintával írt volna rájuk titkos, olvashatatlan üzeneteket. Itt olyan csend van, ami szinte anyagszerű. Nem a hangok hiánya ez, hanem egy sűrű, nehéz köpeny, ami rátelepszik a vállra. Ha megállok, hallom a saját szívverésemet. Olyan hangos, … Olvass tovább
12. – Segítenél nekem? – Magamon se tudok. De azért könnyek közt felcsatolta lakótársra az egyetlen tiszta melltartót, ami még volt a lakásban. Aztán elgondolkodott, hogy vajon magán hogy segíthetne? Ezt a zokogós állapotot hogy tudná megszűntetni? Holnap menni szeretne Könyvtárosával bornapokra. Megbeszélte volt férjével is, hogy vasárnapra kész lesz a marhapörkölt nokedlivel, uborkasalátával. Az … Olvass tovább
34 Szokásom ellenére, nehezen aludtam el. Gondolataim a ház és a nevetséges rekonstruálás körül forogtak. Egy fortélyosan megváltoztatott darabot játszottunk fényes nappal, mikor az események éjszaka, korom sötétben történtek. Energia, idő és pénzkidobás. Az volt az érzésem, hogy nem az igazságkeresés, hanem bűnösségem bebizonyítása volt a cél, hogy látogatómat megölni akartam. Pedig ismerték az igazságot, … Olvass tovább
Makayla csak másnap ment vissza Tábornokhoz, hogy beszámoljon a beszélgetésről. De nagy kerülőkkel ment, önmagát többszörösen ellenőrizve, hogy nem követi-e valaki? Nem bízott a KBE-s tisztben, de lassan már saját magában sem. A Tábornokhoz érve egyből a tárgyra tért a köszönés után. – Tegnap megvolt a találkozó. Gondolom Gróf és Medve már beszámoltak róla. – … Olvass tovább
21. Évek teltek el. 1980 májusa lassan történelemmé vált, egy olyan történelemmé, amelyet a hatóságok megpróbáltak kitörölni az emlékezetből. A tornatermet átfestették, a tartományi hivatalt felújították. A fehér falak új, friss festékréteget kaptak, hogy elfedjék a golyónyomokat és a vérfoltokat. De Dzsonghi számára a fehér szín nem változott meg. Minden alkalommal, amikor fehér rizst látott … Olvass tovább
33 Egyhangúan és gyorsan múlik az idő. Ez a valóság annak ellenére, hogy az óráknak ólomlába van azt a benyomást keltve, hogy a napok végtelenül hosszúak. Pedig egy nap az mindig 24 óra! Semmi több. Tévesek a benyomások. A kisbaba már három hónapos, végéhez közeledik a tél és lassan a tavasz felé csúszunk, ami a … Olvass tovább
11. Vagy fűvészkedni kell, vagy vegyészkedni – jelentette ki Könyvtárosa nem is oly rég Gavo ágyán ülve, szokásához illőn: frappánsan. Mivel könnyebb partidroghoz jutni, mint marihuánához, akkor azzal kell helyettesíteni a gyógyszerét. Az alkoholnál, vagy orvos által felírt patikai termékeknél bármi jobb. Többé nem termeszthet, ha mégis megteszi, a rosszakarója, vagy egy másik, ismét ráküldi … Olvass tovább
10. Szűkül a kör Gavo körül. Már ha azon kevés emberek körére gondolunk, kikkel még kapcsolatot tart fenn. – Annyira szeretnék Angliába menni! Az amerikai angolt ismertem meg először, azt használom, de tudok brit angolul is, ha kell, nem gond. – Támogatom. Vissza se gyere! Szállást tudok intézni. – Ó, igen, hiszen van egy Angliád! … Olvass tovább
28 Néhány eseménytelen hét után a csendőrök újra a vizsgálóbíró asszony elé vezettek. Megbilincselve. Valóban kellemetlen. Csendőr kisérettel igen kellemetlen a törvényszék folyosóin és lépcsőin találkozni az emberekkel. Különösen az újságírókkal. Mert ott voltak, és sokan. Nem tudom, hogyan értesültek, de vártak a fényképezőgépiekkel. Nemcsak a helyi újságoktól, de a fővárosból is. Miért? Misztérium. Szó … Olvass tovább
2. rész 12. A fehér haj nem a bölcsesség jele, ahogy a régi mondások tartják – gondolta. A fehér haj a fáradtság jele. Annak a jele, hogy a test lassan feladja a harcot a színezékekkel, a pigmentekkel, az élettel. A test maga is vissza akar térni a fehérségbe. A haj az első, ami megadja magát. … Olvass tovább
1. A szoba sarkában álló, rizspapírral bevont lámpa fénye fakó sárgával vonta be a falakat, de a sarokban felhalmozott ágyneműk élénken világítottak. A tiszta, kimosott pamut fehérsége olyan volt, mint egy halk, de makacs kiáltás a téli szürkeségben. Az írónő, Eun-yeong, a padlón ült, ujjaival a billentyűzet felett lebegett. A képernyő üres volt. Egyetlen fehér … Olvass tovább
25 A rossz hangú énekesek vagy akiknek szép hangja van, az elvek nélküli vagy meggyőződéses politikusok, a hatalmon lévők és akik megkaparintani szeretnék, a mindenféle felöltözött és félmeztelen színésznők és színészek, a feltünést kelteni kívánók a tűkkel az orrukban, a fülben és nyelven, az elrejtett bizalmas helyekről nem beszélve, akik hajukat pirosra festik vagy három … Olvass tovább
8. Gavo nem volt politikus alkat. Az első szavazása még a szocializmusban érte – kötelezőként. Úgy nőtt fel, hogy minden kötelező volt, s ő egy elfogadó gyermek természetességével élte ezt meg. Így ezen sem problémázott, elbattyogott a kijelölt helyre, bement a fülkébe és beikszelte az egyetlen név melletti kockát, ami a papíron volt. Közben arra … Olvass tovább
23 Minden csak szokás dolga. Különösen az embereknek. Túléltük a náci és a kommunista koncentrációs táborok borzalmait. Túlélhetjük a francia börtönöket is. Néhány nappal a vizsgálóbíróval történt ismerkedés után találkoztam az ügyvédemmel, néhány szót váltottam a szomszédos cella lakójával, mielőtt részleteiben elmesélte történetét, és kaptam több ezer eurót a bankomtól. Az ügyvéd az ország egyik … Olvass tovább
8. Még éjfél sem volt. De már túl volt egy mafláson, amitől lerepült egy székről egy konyha padozatára, ami után feltápászkodva minden erejét bevetve ütötte a támadóját, ki egyben a vendéglátója is volt, nem sokkal az után, hogy egy kistelepülés falunapján – miután könyvtárosával, vendéglátójával, későbbi támadójával megszemlélték a három háborús emlékművet, olvasták a szabadságharcban, … Olvass tovább
Egy emberi hang. Nem a dal miatt. Hanem mert valaki ott volt mellette. Éveline nem tudta, mit lehet mondani egy ilyen kép után. Nem is mondott semmit. Csak énekelt. Cyrille pedig hallgatta. És talán ekkor történt meg először, hogy valamit nem kellett egyedül hordoznia. A festmény az övé maradt. A fájdalom is. De már nem … Olvass tovább
21 Jogomban volt megismerni a vizsgálóbírót. Egy nőt. Egyes francia tévésorozatból ismerünk női vizsgálóbírót, általában elég szép, kellemes, érzékeny és emberies, és sokszor saját érzelmi problémaival küszködik. Így biztosan elképzelik, hogy szerencsémre, egy kellemes és megértő nőre találtam. Helyette egy férfit kívántam, mert a valóságban rosszindulatúnak tűnt. Erősen középkorú, sovány, mint egy gebe, tekintete szúrós, … Olvass tovább
7. Elfogyott a maradék gyógyszere, ami falun termett, a korán leszüreteltek is. Az utolsót is elszívta, már csak levelek vannak, az meg leginkább csak köhögtet. Sörrel kombinálva megfékezi valamelyest Gavo azon gyakori késztetését, hogy feküdjön le az ágyba, magzatpózba, fal felé fordulva, és csak higiéniás késztetések miatt keljen fel. De sörre nem költheti el a … Olvass tovább
8.rész 18 Nyáron a nap korán kel fel és rövidek az éjszakák. Ősz kezdetén elnyúlik az éj. Nekem végtelennek tűnt. A várakozás a báj nélküli irodában, fapadon, az egyenruhás tisztviselővel szemben, volt időm gondolkozni. Az éjjeli színjáték, a hirtelen ébredés, a tolvajlámpa táncoló fénye a szobákban és közeledése, mindez ismétlődve visszajött. És a földönfekvő mozdulatlan … Olvass tovább
Cyrille ha éppen nem nyúlt a palettához, ecsethez, rajzolgatni akkor is szeretett. Vázlatfüzete mindig kéznél volt. A festés számára azonban nem munka volt. Nem is időtöltés. Hanem egy másik létforma. És szenvedés. Amikor az ecsetet a kezébe vette, minden megváltozott. Eltűnt a világ. Megszűnt az idő. Csak a kép, a színek, a formák maradtak a … Olvass tovább