– Még most sem értem, hogy miért mesélte el nekem? – Miért? Nem magyarázkodom, majd eljön az idő, amikor megfejted ezt a titkot is. Gyere, igyál egy pohár bort! – Nem szabad -tiltakoztam. –Az Isten áldjon meg,el ne felejtsd, amit most neked elmeséltem!- figyelmeztetett. – Magát is áldja meg a Jóisten Józsi bácsi! Összezavarodtam. Nem … Olvass tovább
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam. Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak. Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz hozzá. Vesztesége hátborzongatóan emlékeztetett saját fájó múltamra. Egyik éjjeli látogatásom alkalmával különös dolog történt. Jake álmában épp a parkban álló újságosbódénál állt sorban, amikor váratlanul megfordult és fürkésző, meleg barna … Olvass tovább
– Indulás reggelizni! – hallottam a nagymama hangját. Amíg a friss tejet és kakaót ittuk a tegnap megmaradt pereccel, nagymama egy kis kosarat rakott tele elemózsiával. – Nem világgá megyünk, csak egy kört teszünk- mondtam. – Közben nézelődtök ,és észre sem fogjátok venni, mennyire eljárt az idő. Inkább hozzátok vissza, mint korgó gyomorral és szomjasan … Olvass tovább
Bundás jól érezte magát a falusi környezetben. Nem számított, mit kap enni, megevett bármit, a száraz kenyeret is. Számára az egyetlen fontos az imádott Pali bácsi közelsége volt. A vacsorakiosztás sorrendjét a családfő határozta meg. Először a kiskutya tányérjába került a leves, utána Iluci kapott. A felnőttek voltak az utolsók. Elosztották, ami maradt. Ne felejtsük … Olvass tovább
Az Istenért ,az meg ne tedd! – kiáltottam rá Teodorra. – Jól van, akkor visszaülök a beszögelésbe- mondta sértődötten. – Azt jól teszed. – Vilmos! A vászonruhám megakad valamibe! Most mi lesz?- ijedt meg Teodor – Én nem tudok lemenni érted!- kiáltottam le. – Hívjál segítséget! – Hápit? –Siessél! Elég érdekesen érzem magam- nyafogott Teodor. … Olvass tovább
Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam. Vidám nevetgélést hallottam a közelből. – Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve hangzott fel. – Szerintem épp eleget ittam mára – szólalt meg egy ismeretlen, lágy női hang. – Ugyan Lucia! Hiszen nászúton vagyunk – vigyorgott a férfi, kezében egy üres koktélos poharat lóbálva. – Na, jó, még … Olvass tovább
Egy nyári délutánon kedvtelve hódoltam egyik szenvedélyemnek. A láthatatlanság leplébe burkolózva figyeltem az embereket egy eldugott padon ülve. Felpillantva, a park, harsogó zöld fái között kanyargó fehér kavicsos úton megpillantottam egy négyéves forma kisfiút és édesanyját. Kézen fogva, vidáman beszélgetve sétálgattak az árnyékot adó fák alatt. Még messze jártak tőlem, de tisztán láttam, hogy a … Olvass tovább
– Nem. – Én tudtam!- kiabált közbe Teodor. – Honnan? – Egy cigányasszony sokszor volt a pusztán. Eszternek és Janó gazdának is jósolt. – Eddig miért nem beszéltél róla? – Nem kérdezted- nevetett Teodor. – Nagymama a maga életvonala mit mutat? – Hagyd Gyöngyvér! Jobb, ha én nem tudom. A sorsunk elől úgysem bújhatunk el. … Olvass tovább
Pali bácsi kivett egy faszeget a fogai közûl, és belekalapálta a dikics-fúrta lyukba. Egy pillanatra az ölébe ejtette a csizmát, és az órára nézett. Hamarosan itt lesznek a gyerekek, gondolta. Pali bácsi igazi látványosság volt a kis bakonyi faluban. Egy Pestről érkezett férfiember, aki a keze szerint úrnak látszik, de valójában nappal a parasztok koszlott … Olvass tovább
– A betyárját!- nevetett Károly doktor. Visszamentünk a fészerbe. Ott is kibontottuk a földet. Egyetlen lökésre megmozdult a tábla. Bárki kicsúszhatott alatta, úgy hogy még hangot sem adott. – Nagymama ez a fészer egy menedékhely volt? De kinek?- kérdeztem rá. – A betyároknak. – Jól megcsinálta a dédpapa. Ha hátul hagyták a lovat, akkor se … Olvass tovább
– Nem, ő szilvóriumot kapott, az erősebb. – Azért prüszkölt annyira? – Szilva volt? No, megállj csak te kékesszürkés gyümölcs, jól megnézlek magamnak, csak elmúljon ez a vihar! Egy óra múlva minden lecsendesedett. – Azt hiszem, elindulok- szól János. –Édes fiam ,nézzél be Zsigához! El kell még egy ilyen ifjú, hogy felrakják a kalapot a … Olvass tovább
– Még mielőtt megérkeztél, meséltem a szomszédnak rólad, és arról, hogy mennyire érdekelnek a monostorok. Tegnap a kerítés fölött megkérdezte, hogy elvittelek e már a Zlatovrv hegyre, oda, ahol a Trescavec monostor szinte kinőtt a sziklából –mondta két reggeli pirítós között V. Paulának, aztán kicsit szégyenkezve folytatta – zavarba jöttem, és beismertem, hogy még én … Olvass tovább
Két nap múlva az első dolgom az volt, hogy rákérdezzek: – Barnabás? – Neki is jó minden eredménye. Aratás után kijöhet hozzád. – Tényleg ott, csak vízhordó lehetek? – Igen, az lesz a te feladatod. Napok múlva nagy volt nálunk a készülődés. Anna néni már előző nap megérkezett. Sütöttek főztek a nagymamával. Nem is engedte … Olvass tovább
A tájfun szinte berobbant, feldúlva a délutáni rezzenéstelen forróságot. A szél viharos gyorsasággal söpört végig a tóparti sziklákon. Meghajlásra kényszerítette az út menti büszke tartású pálmákat, derékban megtörte, s a tó víztükrére buktatta a lótuszokat. Nyomában megérkezett az özönvízszerű eső is. A víz függönyként hullott alá a tóparti padot fedő tetőről, s végleg bezárta a … Olvass tovább
– Mi köze volt hozzá a csendőrnek? – Azt nem tudtam. Vilmos gondolkodnom kell, hogyan nyílhat a szekrény hátulja. Mérget mernék venni rá, hogy dupla, mint a fiók, amibe a pengő volt. – Nagymama, hátha ott vannak az édesanyám levelei? – Nem baj, ha ott vannak, akkor még szunnyadjanak holnapig. Ezen az éjszakán nem sokat … Olvass tovább
Lódobogásra siettünk ki a fészerből. Gazsiék érkeztek vissza.Ernő bácsi gondterhelten közölte. – A cséplőgép jó. Azzal fogunk dolgozni. – A kombájn?- kérdezett rá a nagymama. – Kicsik a földek, nem éri meg a Ferkónak, hogy kijöjjön a tanyákra. – Biztos vagy benne? – Boldizsár már élesztgeti az öreg cséplőgépet. Összeállunk, egy helyre összehordunk minden, aztán … Olvass tovább
– Ideje, hogy megmutassam Bitolát – jelentette be V., mintha az időjárásról beszélne, de lopva Paulára sandított, mit szól hozzá, majd szándékos örvényléssel belekeverte az utolsó kockacukrot a kávéjába. – Bi-tol-a? – tagolta jókedvűen Paula – Azonnal? Vagy ráérek befejezni a teámat? – Most az egyszer – csillant V. szeme vidáman – kapsz 15 percet. … Olvass tovább
– Várom őt is. Bundás terelte be a nyájat. Nem foglalkozott a távozó vendégekkel. Amikor a nagymama betette a karám ajtaját, Bundás egyenesen a tisztaszoba felé szaladt. – Megjöttél?- simogattam meg a buksi fejét. Körbefutkosott, csóválta a farkát ,és közben vakkantott egyet, kettőt. Vöri mellette termett. Kicsit megrángatta a bundáját. Egymásra néztek. Vöri felemelte az … Olvass tovább
– Kire? – Az édesanyádra. – Tud róla valamit? – Régóta nem tudok róla semmit. Te, alig totyogtál, amikor elment. Emlékszem fehér kis rövidnadrágban ,és egy csíkos pulóverben hoztad velem be a kertből a sárgarépát és a virágokat. A fejeden volt egy koszorú, amit az édesanyád font neked. Levetted, amikor odaértél a játékaidhoz. Plüss, barna … Olvass tovább
S tényleg minden rendben van?- kérdem önmagamtól. S valahonnan jön a válasz, hogy igen. Talán a néni is most ugyan ezt éli át. Lassan tudatosulni fog benne, hogy él. A szeme már felcsillant, amikor kíváncsi volt rá, hogy én miért vagyok mellette. Vajon tudja e, hogy egy hölgy naponta mellé ült, és beszélt hozzá,miközben megfogta … Olvass tovább