-Most mi elmegyünk Krasznádra, a szüleimhez: anyám vár minket. Megesszük a vacsorát, s én azután pihenek. Bár Katinka járt már előbb náluk, Lotti úgy mutatta be a kicsit szorongó, fiatal hölgyet, mintha akkor találkoztak volna először.-Gyere, anyám, fogadd a vendéget, az Isten küldte hozzánk, hogy emlékeztessen kisebbik lányodra, a szépséges húgomra, aki itt hagyott minket. … Olvass tovább
-Ott arrább találsz egy padot. Ülj le, és várj, amíg vissza nem jövök. Elment az utca végéig, és amikor már nem lehetett követni, megállt, és telefonált Lottinak. Elmondta a történetet, és arra kérte, hogy a lányt fogadja be éjszakára! A Ház csillaga teljesítette a kérést. Annyira azért tapintatos olt, hogy nem magához: a szüleihez vitték … Olvass tovább
Csöpi (részlet) 4. rész – Pistáék mennének és mi is velük tartunk, mondta. A számlát rendeztük, tette még hozzá. Aztán Tiborhoz fordult. Nem lesz gond a hazatalálással? Nem, akarta mondani, de Csöpi közbevágott. – Majd hazakísérem. Mindez olyan gyorsan történt, hogy ő szóhoz sem jutott. Nem gyerek már méltatlankodott gondolatban, haza talál bárhonnan, nem kell … Olvass tovább
Második rész — Aztán mi történt Mrs. Ballister? — Hát, besokalltam, ennyi történt. Elégedetlen voltam az életemmel, nem láttam kiutat, olyan volt, mint egy körhinta, amely csak pörög pörög folyamatosan, szédítő gyorsasággal, és nem lehet kiszállni. Mókuskerék, melyet hajtottam előre. Derek végül elhagyott. Bármilyen hihetetlen ő döntött úgy, hogy jobb életre vágyik, méghozzá valaki mással. … Olvass tovább
Csöpi (részlet) 3. rész – Tegnap volt tizennyolc nyilatkozott helyette Bandi. Közben megjött a másik pincér két székkel. No, fújtatta, helyezkedjetek el, valahogy majd csak elfértek nincs több asztalunk. Elrendezték a székeket. A környező asztaloknál is összébb húzták magukat, úgyhogy sikerült körbeülniük az asztalukat. A pincérek közben pusmogtak egymással és elmentek. A zenészek újra játszani … Olvass tovább
A remek munka lehetőség 3.rész Nos, nincs mit tenni dolgozni sajnos muszáj, legalábbis annak aki böcsületes formában szeretne kenyeret tenni az asztalra. Így esett a nagy esett, hogy szegény kis Szandra századjára is neki futott a lehetetlennek. Arra gondolt mivel kínkeserves verejtékes munkával össze kuporgatott pénze igencsak fogytán van és mivel ilyen tragikus vírusos időket … Olvass tovább
A nyomozó helyes férfi volt. Olyan nekem való, persze csak ha legalább húsz évvel fiatalabb lettem volna. Meg szebb is. Ha meglenne az összes saját fogam, nem őszülne a hajam, ha még sugárzó lenne a tekintetem, mint a huszonnégy karátos gyémánt. Hm, el is szédülne a pillantásomtól, az biztos. Hát, de nem vagyok harminc éves, … Olvass tovább
16. jelenet (Krakkó népes utcái. Macskaköves utak, cégérek, ablakok, kapualjak, néhány árus és polgár társalog. JEROMOS és DAUGON jönnek.) JEROMOS: Nézd csak, barátom, ezeket a színeket, ezt a zsongást! Lehet, hogy nem oly gazdag, vagy híres ez a vidék, akár szépséges Flórenc, büszke Zaragóza, derék Plymouth, vagy bármi, amit eddig láttunk, mégis tele van élettel! … Olvass tovább
Csöpi (részlet) 2. rész A kíméletlen időjárás, a kemény éjszakai lehűlések, majd a nappali forróság, nem volt ismert a szerződés megkötéskor. Megérkezését követően írta: „Négy napon keresztül vonatoztunk, mire kiértünk. Nappal 50 fokra is felszalad a hőmérő higanyszála, éjszaka meg megfagy a víz a lavórban.” A pénz viszont tényleg jó volt. Itthoni 1700 forintos fizetéséhez … Olvass tovább
15. jelenet (Német kisváros polgárházakkal, szekerekkel, néhány lézengő gyalogossal. DAUGON és JEROMOS sétálgatnak az utcán, majd leülnek két rozoga ládára az egyik üzlet előtt.) DAUGON: Olyan birodalmat szeretnék mutatni neked, ahová más emberfia be nem lépne. JEROMOS: Alighogy megszabadultunk, máris újabb kalandok után sóvárogsz? DAUGON: Ez, ígérem, az az ország, amely… Nem. Nem is ország … Olvass tovább
(részlet) Első rész. Jóval hatvan fölött járt már Kovács ügyvéd úr életkora, mikor egy régóta húzódó hagyatéki ügyben, Pécsre szólította munkája. Talán több évtizede is van már annak, hogy Pécsen – Pécsett – járt, úgyhogy kicsit örült is az utazásnak. Április második felében járt az idő, de az átlagosnál melegebb, ragyogó napsütésben autózhatott. Nem az … Olvass tovább
Nevada, földalatti bázis, este tíz óra. – Kapcsoljon Hdmi2-re, majd nyomja meg a lejátszást, uram! Nem, az AVG, azt a sávot már nem használjuk! Na, majdnem jó! Csak most meg lenémította… – mondta a technikus, majd lazán nyújtotta a kezét a tábornok felé. – Ki némította le az adást? – húzta fel ősz szemöldökét a … Olvass tovább
A munkáját szerette, és pontosan végezte, de mellette még tanult. Bejárt az egyetemi előadásokra, és párhuzamosan haladt előre: gyakorlat és elmélet. Azt valósította meg, ami pályája elején a céljai között szerepelt. A hír eljutott a volt igazgatójához, aki elismeréssel fogadta. -Időd van bőven – mondta neki, ne pazarold el, használd ki eredményesen! De mit is … Olvass tovább
Jeges Tenger, “Doomfist” óceán törő este kilenc óra negyvenöt perc. Az égen vastag paplanként terültek el az áthatolhatatlan felhők. A jégtörő fényszórói szúrták át a sötétséget, de nem dacolhattak az éjszakával. Nevetséges próbálkozásnak tetszett ez a természet szemében. Fénylő szalmaszálak az igazi sötétség hazájában. Carlos Menendez éppen a jég vastagságát ellenőrizte fúrással. Élénk narancssárga egyberészes … Olvass tovább
ALMÁSSYNÉ (részlet) 5. rész Lógó orral mentem fel a századomhoz. Ágyam már rég másé volt, így egy velem együtt bevonult katona, Lajos Feri, aki időközben szolgálatvezető helyettes lett, megengedte, hogy a holnapi indulásig a szolgálatvezetői raktárba helyezzem el a dolgaimat, és egy ideiglenes fekhelyet is összetákolt részemre ahol éjszakára megalhatok. Tőle tudtam meg azt is, … Olvass tovább
Nyugodt este volt, a csillagok ragyogtak az égen, de a távolban már az ég zengés hallatszott, az eső illatát is hozta a megerősödött szél. Ekkor riadtam fel, az alkoholt még erősen éreztem a szervezetemben… menned kell… menned kell… várnak…! Kiugrottam az ágyból, körbe néztem miközben a zsebeimbe kotorásztam, a kulcsaim iránt, ekkor vettem észre az … Olvass tovább
Öt napja már, hogy porfüggöny takarta a planétát. A marsi holdak Földre küldött képein mindent takaró, átláthatatlan porfelhő volt látható. A miszió vezetői nem tudták aggodalmukat rejteni az újságírók előtt. A világ minden televíziója régi marsi képeket mutatott. A hírmagyarázó szakembe-rek életveszélyről beszéltek, ha a porfelhő nem szűnik meg. A hatodik napon váratlanul megpihent a … Olvass tovább
A nyár, a mozik, a gyerekkor, elszállt csendben a fejük felett, mint egy bárányfelhő, amit tovafúj a szél. A középiskolával elszakadtak egymástól. De csak fizikailag. Amikor Kati hazajött Pestről, ami sajnos ritkán, havonta, kéthavonta, háromhavonta fordult elő, első dolga barátnőjéhez vezetett. Akkor megbeszélték a legszükségeseb-beket. Az iskolával kapcsolatos dolgokat, Gyöngyi gyengélkedett matekból, egyik fél évben … Olvass tovább
ALMÁSSYNÉ (részlet) 4. rész – Szia, Julcsika, köszöntöttem. Vársz valakit? – Szia, Tibor, csodálkozott rám, nem várok senkit, csak van még egy kis időm a vonatindulásig és gondoltam ücsörgök itt egy kicsit. – És te? – Én most vittem haza a főnökömet, és visszafelé tartva a hivatalba, megláttalak, és úgy gondoltam, ha ráérsz, meghívlak egy … Olvass tovább
A mi munkahelyi parkolónkban húsz személygépkocsi férne el. Ennek ellenére minden nap negyvenen-negyvenöten parkolunk itt, akként, hogy a korábban érkező és szabályosan álló két oldali sorra még keresztben, három sorban ráállunk. Ezt a népszokást a szükség hozta létre és addig hallgatólagos, míg a legbelül, leghátul parkolónak nem kell hirtelen távoznia munkaidő vége előtt. Ilyenkor -körtelefont … Olvass tovább