Újra csend telepedett a szobára, majd a tábornok felállt, az ablakhoz lépett, nekünk félig háttal, és inkább mintha magának mondta volna hangosan, semmint nekünk, amikor megszólalt: – Mielőtt felszálltunk a gépre, fenyegetést kaptam, hogy haza már nem jutok élve. De már annyi fenyegetést kaptam életem során, hogy ez is csak egy újabbnak tűnt a fenyegetések … Olvass tovább
Halló, halló Domika! Azon tanakodtam magamban, mi lehet az oka hosszú hallgatásodnak. Arra jutottam, hogy talán leveleim állandó múltba merengése az, amivel nem tudsz mit kezdeni. Igazad lehet, ettől már Vörösmarty is óvta kedvesét, „A merengőhöz” írott versében. Ezúttal tehát inkább visszatérek a mába, vagyis inkább a „mostanában”-ba, mivel ma még – szerencsére – nem … Olvass tovább
TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE Joseph Bédier műve nyomán VI. A MAGOS FENYŐFA Izolda és Trisztán most már biztonságban, de a szerelmesek, jaj, nagyon vigyáznak, Ne lássa meg őket, ne sejtse meg senki, csak titokban merik egymást megölelni. Nem kell megtagadni többé a vérüket, Brangien vigyáz rájuk, óvja a léptüket. Nem szab gátat semmi a pusztító … Olvass tovább
TIZENHARMADIK FEJEZET Elérkezett Alina és Omar esküvőjének napja. A templomot Nináék díszítették fel, mely elkápráztatóra sikerült. Óriási tömeg gyűlt össze. A lányt, édesapja vezette az oltár elé. Meghitt, lenyűgöző szertartás volt. A fogadalmat saját maguk írták. A meghatottságtól szinte mindenki elmorzsolt egy könnycseppet a szemeiben. Az étteremben a vendégeket mindenféle finomság várta. Az ülésrendet az … Olvass tovább
Azt senki ne kérje, hogy leírjam, milyen érzésekkel tettük meg az utat és léptünk be a Katonai Főparancsnokság épületébe. Nem a szavak embere vagyok, hanem a tetteké, de szerintem ez az előzmények alapján már világos lehet… Vas-Horváth tábornok már jóval előttünk visszaért az irodájába. Mire minket felkísértek, már ott állt, pihenőállásban az asztala mögött. A … Olvass tovább
Halló, halló Bébike! Keleten a helyzet változatlan. A postagalambokat hiába várom, még mindig nem kaptam választ utolsó levelemre sem, így folytatom utólag unalmasnak tűnő életem néhány meglepő pillanatának felelevenítését. 2, A leleményes beteglátogató Legalább 10-15 éves ez a történet. Vasárnap délelőtt volt. Az ötven-hatvan év körüli, enyhén borostás arcú férfi ott ült a sarki kisbolt … Olvass tovább
TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE Joseph Bédier műve nyomán V. BRANGIEN ÉLETE A JOBBÁGYOK KEZÉBEN Kikötött a gálya végre nagy sokára, Márk király a parton Szép Izoldát várta. Aranyhaja fénylett, akár a kelő nap, orcájától még a felhők is ragyogtak. Tündökletes bája, varázsos szépsége nemes Márk szívét menten megigézte. Bizony nem tudta még akkor a jó … Olvass tovább
TIZENKETTEDIK FEJEZET A reggeli vizit után Sergio aggódva kérdezte a főorvost. – Még mindig nem tért magához! Főorvos úr mik az esélyek? Hogy van? Kérem mondjon valamit! – Türelem, fiatalember! Nyugodjon meg. Az értékei teljesen rendben vannak. Az ébredés időtartama mindenkinél más. Higgyen nekem, jól van. Most türelmesen csak várni kell, egyenlőre nem tudunk mást … Olvass tovább
-Ennyire a szívbajt hozta rám az, hogy valakinek mellettem baja esik. -Kit veszített el? -A társamat, aki akaratlanul is az életét adta azért, hogy megvédjen – Nagyot sóhajtott. – Nem olyan rég történt… Még rendőr voltam akkor, Pete-el járőröztünk az utcán. Olyan kis pöttöm volt, mint maga, de hihetetlenül stramm fickó. A kiképzésünk óta voltunk … Olvass tovább
Mindenki úgy gondolta, hogy a legrosszabbon túl vagyunk. Ők lehet, mi Patrikkal biztos nem. A gép földet érése után az utasokat még az apronon evakuálták, a gépet nem is engedték a terminál közelébe. Akik nem tudtak saját lábon távozni, azokat mind a mentősök vitték el. Mindet. Addig, míg az utasok a fedélzeten voltak, Patrik is … Olvass tovább
TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE Joseph Bédier műve nyomán IV. A VARÁZSITAL Anyja, a királyné gyökereket szedett, borba főzött virágot, jóféle füveket, összeszűrte titkon, palackba öntötte, lánya szolgálója lelkére kötötte: Márk király s Izolda nászának éjjelén, töltse boros kupába e fűszeres lét. Kínálja meg őket a varázsitallal, igyák ki együtt az egész palackkal. Más meg ne … Olvass tovább
Szex és London avagy látszat és valóság avagy jelenet egy házasságból Második jelenet A szín egy rövid időre elsötétedik, majd ismét kivilágosodik. Minden változatlan. Ede lehúzza az utca felőli oldalon külső zsalukat, hogy a be- és kilátás megszűnjön. Az oldal kertre nyíló ablakon a zsalut felhúzza. Ez után oda megy a TV-hez, bedugja a konnektorba … Olvass tovább
A Hold távolsága (regényrészlet) Galambevés, Pipes meg Amerikába megy Vályogot vet a Bagós, miszlikre vágta hozzá a szalmát. Nyakig sáros vagyok mellette. Nagy faládában dagasztjuk össze a sarat a szalmával, úgy szaggatja ki a téglákat, mint a pogácsákat. Legszívesebben belenyomkodnám az ujjaimat a friss fekete hasábokba. Sötétlik a hátsó udvar az agyagtégláktól. Sorakoznak végig a … Olvass tovább
TIZENEGYEDIK FEJEZET Reggel munka előtt Sergio még bement a kórházba, meg akarta nézni, hogyan érzi magát a szerelme. Nagyon várta már, hogy hazavihesse. Amikor a betegszobába lépett meglepődve vette észre, hogy a lány nincs az ágyán. Gondolta, hogy mosdóba ment, vagy elvitték valamilyen vizsgálatra. Kicsit várt, majd kiment a nővérpulthoz érdeklődni. – Kedves nővér! Kérem … Olvass tovább
Szex és London avagy látszat és valóság avagy jelenet egy házasságból /In Memorian Sarkadi Imre/ Szín: családi ház nappalija. Jobbról bejárati ajtó az előszoba felől, szemben és balra nagy ablak az utca felé, sötétítő függönnyel. A nappali közepén asztal, mellette székek. Az ablak mellett íróasztal, rajta laptop, bekapcsolva, kékes fénye megvilágítja az előtte ülő Edét, … Olvass tovább
TIZEDIK FEJEZET Reggel Nina sietve indult munkába. Otthon hagyta a telefonját, de ezt csak később vette észre. Megállt egy pillanatra elgondolkozott, hogy visszamenjen – e érte. Végül úgy döntött, gyorsan érte szalad. Hirtelen nem is tudta, hol felejtette. Rövid keresés után meglátta az éjjeli szekrényén, töltőn maradt. Táskájába dobta és rohant, mert késésben volt már … Olvass tovább
KILENCEDIK FEJEZET Sergio és a lányok az utolsó tanévük záró vizsgáira készülődtek. Szinte alig volt szabadidejük. Alinának már Omar is segített büntetőjogból felkészülni. Sokat jelentett a magyarázat szempontjából, hogy neki több éves gyakorlata volt már ebben a szakmában. Belelátott a nyomozati cselekményektől kezdve, egészen a bírói gyakorlatig az ügyek folyamataiba. Alina mindig figyelmesen hallgatta, miközben … Olvass tovább
Jónás hagyatéka Az albérletbe érve, egy asztalára vetett levélke várta. Már majdnem félrelökte holnapra, amikor egy pillantást vetett feladójára: Hilde – olvasta az ákombákom betűket. – Bizonyára valamelyik diákom sületlen tréfája – gondolta keserűen és lefekvéshez készülődött. Aztán átnézet a falon, át az ezernégyszáz kilométeres téren, s lélekben ott volt megint a düsseldorfi klinika kóma … Olvass tovább
Bágyadtan barangol a bronzvörös hold, bámészan bolyong egy éji kiskobold. Lelkemben mélabús, bánatos ballada, borongva zsong-bong ódon dallama. Borka Zsuzsanna TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE Joseph Bédier műve nyomán A parti sziklák között fújdogál a szél, elfelejtett, régi-bús balladát mesél. Bűvös bájitalról susog a falevél, halálhozó szerelmet lantja megidéz. Itt röpült egykoron hajója Trisztánnak, szántva … Olvass tovább
NYOLCADIK FEJEZET Omar elgondolkodott rajta, hogy hová hívja el Alinát. Szeretett volna hosszabb időt vele tölteni kötetlenül. Arra gondolt, hogy nem messze van egy kis község Gérgal a hegy lábánál. Ő már többször volt ott kirándulni a hegyekben. Fel is hívta, hogy szombaton menjen el vele oda. – Szia Alina! Omar vagyok. – Szia Omar! … Olvass tovább