Emlékszobor 34. rész

– A végén még az én óhajom teljesül. Apa itthon lesz a keresztelőn, de nem azért, hogy már annyira jól érzi magát, hanem fordítva, sajnos. Úgy áll most, hogy hazaengedik. Holnap délután megtudjuk. Letette a telefont, és bement Péterhez, hogy neki is mondja el, milyen veszéllyel küzd az édesapja. Aztán másnap Bori mama csak annyit … Olvass tovább

Emlékszobor 33. rész

Katinka túl volt azon, amiért ment. Hagyta, hogy dolgozzanak. Ő még nem sietett haza. Sétált egyet a városban a gyerekkel. Bori mama otthon főzte az ebédet. Azon gondolkozott, hogy ha hazaér Katinka, el kellene menniük Laci papával l Pálffy doktorhoz. Akarta tudni, hogy romlott-e, vagy javult a férje helyzete. Még az is jó volna, ha … Olvass tovább

Emlékszobor 32. rész

Elég késő votmár, mikor a vendégek elindultak hazafelé. Ma este következik számára a váratlan, de – gondolom – kellemes meglepetés”. Lefekvéshez készülődve, Levente figyelte, hogy Elvira különös gonddal több darabot is megnéz, csak az után dönti el, hogy melyiket választja. Mikor elkészült, szebb és vonzóbb volt, mint menyasszonykorában. Pedig akkor is azzal köszöntötte. „Az én … Olvass tovább

Emlékszobor 31. rész

Kálmána feleségével folytatta tovább. „A végén még az én óhajom teljesül. Apa itthon lesz a keresztelőn, de nem azért, hogy már annyira jól érzi magát, hanem fordítva, sajnos. Úgy áll most, hogy hazaengedik. Holnap délután megtudjuk”. Letette a telefont, és bement Péterhez, hogy neki is mondja el, milyen veszéllyel küzd az édesapja. Aztán másnap Bori … Olvass tovább

Emlékszobor 30. rész

Annyira el volt foglalva a saját gondolataival. Mikor elindult, tudta, hogy Katinkához siet. Azt akarta, hogy elsőként a felesége hallja, hogy mi következett az életében. -És azt most neked ajánlom. Te világítsz nekem, és irányítod az utamat – hallotta meglepetten a szerető asszony. Kérte, hogy a gyerekkel együtt, sétáljanak egyet, s az ebédet a megszokott … Olvass tovább

A gyermek és a mókus 02. – A lélekcsere

MESÉLŐ Ő meg hívott Segítséget, „Válj valóra Mókusélet.” ZOLI Figyelj tündér, Tegyél csodát, Legyél nekem Szuper barát. Én meg leszek Ott kint mókus, Ám de nem vagy Ügyes mágus. Neked soha Az nem menne, Költöztess át Fürge testbe. Pedig ez most Minden álmom, Ugrándozni Kint a fákon. Ügyes tündér Csak úgy lennél, Velem ilyen Csodát … Olvass tovább

Emlékszobor 29. rész

Katinka nem maradt el sokáig, Ahogy megérkezett, átvette Boritól a munkát, aki azonnal indult férjével az orvoshoz. Délre aztán összegyűlt az egész család. Kálmán szabadot kért a gyárban: tanulni akart. A napokban vizsgája lesz menedzsmentből: arra készülnie kellett. Az orvostól azzal érkeztek haza, hogy a jelenlegi mutatók szerint reménykedhetnek. Ebéd után a szorgalmas diák behúzódott … Olvass tovább

Emlékszobor 28. rész

Katinka nem maradt el sokáig, Ahogy megérkezett, átvette Boritól a munkát, aki azonnal indult férjével az orvoshoz. Délre aztán összegyűlt az egész család. Kálmán szabadot kért a gyárban: tanulni akart. A napokban vizsgája lesz menedzsmentből: arra készülnie kellett. Az orvostól azzal érkeztek haza, hogy a jelenlegi mutatók szerint reménykedhetnek. Ebéd után a szorgalmas diák behúzódott … Olvass tovább

Stella 5. rész

Két nap múlva hajnalban teljesen tiszta volt a levegő. A ködöt elfújta a szél, a hold vékony cérnaszálként függött fent az égbolton. Bátor mellett sietet a parton a pákász. Dimitru már várta. – Késtem, alig tudtam eljönni. Charo és ott ült a csónakban. Nem volt sok idejük. A pákász letette a megrendelt árut a konyhában. … Olvass tovább

Stella 4. rész

Két nap múlva készen állt Stella terve. Suttogva mondta el Terkának, aztán kiment az istállóba és hosszasan elbeszélgetett a lovászfiúval. Stefán kikerekedett szemmel és tátott szájjal hallgatta Stellát. Hol igenlően bólogatott, hol pedig csóválta a fejét. Végül csendesen megjegyezte. – Végül is a kisasszonyka dolga. Én itt csak cseléd vagyok.__ – Cseléd a nagy fenéket! … Olvass tovább

Emlékszobor 27. rész

Nem tudta, mit mondhatna annál többet, annál szebbet. Elvira nem hagyta, hogy sokat töprengjen. Megölelte, és finom, lírai hangján a fülébe súgta: -Apuka vagy, férjem, drága! Levente kiugrott az ágyból, kiment a nappaliba, és egy üveg pezsgővel tért vissza. -Emeljük poharunkat az egész család nagy örömére! Most csak ez az ital van itthon, ami az … Olvass tovább

Stella 3. rész

Emília elővette a lovaglóruháját. Kiterítette az ágyára. Végig simította, s érezte, hogy olyan lágyan teszi, mint amikor reggelente a férje az ő arcához szokott érni. Rudolf sajnos csak egy festményről mosolygott rá. Mikor is készült ?- kérdezte önmagától, aztán számolni kezdte. – Eltelt tíz év, hosszú magányos tíz év. Stella lassan betölti a tizenötödik évét. … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 3.

Egy órával később a falu rendelőintézetének egyetlen kórtermében voltam, fehér köpenyben -lógott rajtam, mint egy zsák, mégis mekkora volt ez a doki?-, kesztyűben, összefogott hajjal. Kinek is kell a bikini, és napsütés, ha a pokol tornáca úgyis utána jön? A védőnő segített ugyan behozni a holttestet, de aztán úgy eliszkolt, akár egy patkány. Mondjuk a … Olvass tovább

Stella 2. rész

A titok, ami éjszakánként kísértette Stella édesanyját, mélyen ivódott be a lelkébe. A fájdalmat nem akarta felváltani a felejtés. Igen vannak dolgok és emlékek, amit soha sem felejthetünk el, mert olyan mélyen vésődik be az agyunk zugába, mint a fa gyökere a földbe, ami soha sem akar engedni sem a szélnek, sem az esőnek. Csak … Olvass tovább

Emlékszobor 26. rész

Azonnal vonatra ült. Éjjel utazott, hogy másnap késő reggel megérkezzen! Kimondhatatlanul fájt neki, hogy papa arcáról hiányzott a mosoly, hogy egy csepp életkedvet sem mutatott. Otthon Andris keresztelője volt soron. Máris késtek vele. Katinkának jutott eszébe, és Kálmánnak is megemlítette. Úgy döntöttek, hogy amint keresztszülőket találnak, megtartják a névadó ünnepséget! Katinka azt is gyorsan megoldotta. … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 2.

Jó negyven évvel ezelőtt a falu orvosa furcsa jelenséget fedezett fel a gyár munkásainak körében. Csak a szokásos, éves szűrővizsgálatnak indult, de a páciensek rendre szokatlan eredményeket produkáltak. Egészségesnek tűntek, de valami mégis szöget ütött a doktor fejébe. A vérnyomásuk és pulzusuk azonos volt, mindnyájuknak. Erejük teljében voltak, még a legidősebbek is. A látásuk jobb … Olvass tovább

Emlékszobor 25. rész

Emlékszobor 25. rész A vasárnap elég volt ahhoz, hogy összeszedjék megmaradt erejüket. Péter az új lakásban tett-vett, Sára vigyázott a gyerekre, hogy Katinka megkezdhesse a bevásárlást. Az idő szép, kellemes volt, Sára nem zárkózott be a lakásba. Felöltöztette Andrist, belehelyezte a kocsijába, és elindult vele az ő lakásuk irányába: Nem volt nagyon messze: körülbelül félórányi … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 1.

Egy hatalmas füttyszó kíséretében megállt a vonatunk. Azt hiszem, erre riadhattam fel. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Ismét ugyanaz az álom. Bár a részletekre most kevésbé emlékeztem, mint más alkalmakkor, azért a tájat és a hangokat felismertem. Végre sikerült kivennem a szabadságomat, évek óta először vidékre utaztam. Hirtelen ötlet volt, de nem igazán bántam meg. Az … Olvass tovább

Ismeretlen ismerős 10.

A Halál, ez a különös, jóképű, kék szemű idegen furcsán elgondolkodó tekintettel nézett rám. -Mégsem ez volt az a nap, amikor “eljöttem érted”. -Valóban nem. -Akkor miért mesélted el ezt nekem? Hatalmas ugrás volt a történetben. Elmosolyodtam, miközben a szél a hajamat lebegtette, kecsesebben, mint életem során valaha. -Két oka volt. Az egyik, hogy elmondjam, … Olvass tovább

Ismeretlen ismerős 9.

Sivár, sötét hétköznapok következtek. Ketten maradtunk már csak, az öregasszony, és a kislány. A nő, aki mindennap imádkozott az Istenéhez, és a gyermek, aki egyre inkább kiábrándult a sajátjából. -Nincs ennek a gyereknek már se anyja, se apja – hajtogatta a mama nap mint nap, és bárhogyan is tiltakoztam ellene, ma már látom, hogy igaza … Olvass tovább