A Betétkönyv. 8. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 8. Mikor otthon leszálltak a buszról, Éva nem ment haza, Andrással tartott. A konyhába lépve a fiú anyja sürgette őket. – Gyorsan gyerekek, asztalhoz! Már elmúlt dél. Hármasban megebédeltek, utána András kiment megetetni az állatokat, a két nő rendbe rakta a konyhát. Mikor mindenki végzett a dolgával, a fiatalok megmutatták az asszonynak, … Olvass tovább

A Betétkönyv 7.rész.

Figyelem! HORROR történet! 7. Vasárnap fél tíz körül a szomszéd város végállomásán Éva és András leszálltak a buszról. Szép idő volt, a Nap sütött, nem volt hideg. A két fiatal kézen fogva ment a buszról leszálló emberekkel a piac felé. – Tudod, már mit akarsz venni?- kérdezte András. – Hát, talán valami szép ruhát, vagy … Olvass tovább

A Betétkönyv.-6.rész.

6. A nyál összefutott András szájában, mikor belépett a konyhába. Húsleves, és rántott hús illata töltötte be a levegőt. – Kész az ebéd kisfiam gyere, egyél- kérte anyja. András levette kabátját, kezet mosott, és odaült az asztalhoz, ahol már egy porcelántálban gőzölgött a forró leves. Bár még csak tizenegy óra volt, nekiálltak ebédelni. A leves … Olvass tovább

A betétkönyv. 5. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 5. András éjszaka felriadt. Nem rémálom miatt, egy hang ébresztette fel. Szobája nem volt teljesen sötét, a telihold átvilágította az ablakon lévő sötétítő függönyt. Hanyatt feküdt, de nem bírt megmozdulni, mintha lebénult volna. Szólni sem tudott, csak magatehetetlenül feküdt. A szoba közepén apja lebegett, húsz-harminc centire a padlótól. Ő ébresztette fel Andrást. … Olvass tovább

A betétkönyv. 4. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 4. András úton volt az állomás felé. Nem vitt táskát, se szatyrot, semmit. Az iratai, a jegy, a pénz elfértek kabátja belső zsebében lévő pénztárcában. Szürke nadrágot, szürke, térd alá érő kabátot, fehér inget viselt. Úgy nézett ki, mint egy hivatalos személy, mint egy igazgató, vagy mint egy mérnök. Gondolataiban nem az … Olvass tovább

A Betétkönyv. 3. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 3. Ifjabb Marton Andrásnak épp gyakorlati hete volt, a gazdaságban dolgozott. A szárnyas állatoknak adtak be valami nyavalya elleni védőoltást. Munkájából az éjszakai ügyeletes zökkentette ki. – András, gyere! Vissza kell menned az iskolába most azonnal. Az igazgató úr hívat- András meglepődött, de rögtön indult. Kérdezte, hogy miért hívatják, de az ügyeletes … Olvass tovább

A Betétkönyv. 2. Rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 2. A Marton család ünnepségre készülődött. Egyetlen szülött fiúk, betöltötte a tizenhetedik életévét. A fiú, ifjabb Marton András egy messzi iskolában tanult. Szerencséje volt, hogy itthon tölthette születésnapját, nem a hűvös, sötét, börtön jellegű kollégiumban. Állatorvosnak tanult, jó tanulóként, testileg, szellemileg is szépen fejlődött. Tizenhét éves korára már olyan magas lett, mint … Olvass tovább

A Betétkönyv. 1. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET! 1. Valamikor a nyolcvanas években… Ötven éves volt, de kinézett legalább hetvennek. Alacsony, vékonydongájú férfi, akin látszik, hogy megviselte az élet. Senkije nem volt, még barátai sem. A vendégek, kuncsaftok is csak annyit beszéltek vele, amennyit szükségesnek tartottak, se többet, se kevesebbet. Munkáját mindig becsülettel végezte, de groteszk, koravén külseje miatt egyedül … Olvass tovább

A dögkút lakója. 17. Befejező rész.

17. A dögkút lakója félig hanyatt fekvő pózban két kezén könyökölt, és idétlen vihorászásokkal figyelte a tűz játékát. Közben arra gondolt, ez a tűzijáték a jutalom jól végzett munkájáért. Amit nem is ő gyújtott, csak kicsit táplálta, igaz nem fával, hanem két gyerekkel, de van annyi zsírtartalmuk, hogy a tűz táplálkozni tudjon belőlük is. Neki … Olvass tovább

A dögkút lakója. 17/16. rész.

16. Hatalmas erővel csapódott a fiú homlokán, amitől azonnal összeesett. Elterült a poros földön, mozdulatlanul feküdt. Homloka közepéről vér folyt arcára, onnan a nyakára, és legördült a porba. A halál azonnal beállt. Szerencsétlen fiúnak semmire nem volt ideje. Fogalma sem lehetett mi történt vele, nem láthatta a közeledő kavicsot, nem tájolhatta be a lövés irányát, … Olvass tovább

A dögkút lakója. 15. rész.

15. A száraz ágak, és a levelek azonnal lángra lobbantak. Ropogva, pattogva nőtt a láng pillanatról pillanatra. Nyelvei egyre hosszabban nyúltak kifelé, mint egy óriáskígyónak, egyre több és több testvére kelt életre. Végül teljesen kinőtte magát, és az ágaskodó nyelvek egyre merészebben nyújtóztak az ég felé. Akadályt nem ismerve kapaszkodtak a végtelenbe, éhes égető vágyát … Olvass tovább

A dögkút lakója.14.rész.

14. A fiúk célhoz értek. A dögkúttól tisztes távolságra lefektették a bicajokat a földre, és óvatosan, halkan közelítettek. Több kupac levágott, elszáradt leveles akácfa ágak sorakoztak az út szélén, nyolc, tíz méterre egymástól. Az első is tíz méterre lehetett a kúttól. – Belenézünk?- kérdezte Gabi. – Hülye vagy? Azt akarod, hogy a mi fejünket is … Olvass tovább

A dögkút lakója. 13. rész.

13. Gabi nem morfondírozott semmin, egykedvűen kerekezett Cula mellett. A földet bambulta tekerés közben, csak néha emelte fel a fejét, és nézett előre. Egyenes hosszú úton haladtak, a községet már maguk mögött hagyták, de a dögkútig még van előttük pár perces út. Elhatározta magában, ő nem lesz a fő hangadó. Segít Culának, de nem dobál … Olvass tovább

A dögkút lakója.-12.rész.

12. Füleltek. Halk, lassú neszeket hallottak. Úgy vélték, hogy ez semmi komoly nem lehet. Talán egy kóbor macska, vagy valami hasonló kis állat. Lehetne patkány is, de erre nem gondoltak. Ha eszükbe jut a patkány, biztos hanyatt homlok menekülnének, de így továbbra is a kút szélénél állva néztek le a mélybe. A szebb napokat is … Olvass tovább

A dögkút lakója. 11. Rész.

11. A három kislány a határban játszott, ott, ahol babázni szoktak. Nem is játszottak, csak ültek a réten, és beszélgettek. Babák helyett most kerékpárok voltak náluk. Kerékpároztak a község utcáin, majd kijöttek a határba, ahol mindig nyugalom, csend van. Ahol élvezhetik a madarak dalolását, a simogató lágy szelet. Törökülésben ültek, egy kis kört alkotva, és … Olvass tovább

A dögkút lakója. – 10. rész.

10. Mindkét kezét feje fölé nyújtotta, és megfogta a rudat. Tett pár erőteljes rántást, így tesztelve a rúd erősségét, teherbírását. A rángatások közben a rúd minimálisan megnyúlt, majd visszarugózott eredeti állapotba. Ennyit engedtek a kötések diletálni. Elégedett mosoly jelent meg arcán, úgy döntött, a teszt sikeres, a rúdnak megfelelő teherbírása van. Kinyújtott kezeivel megszorította, és … Olvass tovább

A dögkút lakója. 9.rész.

9. Ünnep volt a dögkútban. A vándor serényen dolgozott, és a rúd már olyan hosszú volt, hogy közel járt a kút pereméhez. A csontok és a bőrcsíkok fogytak, de nem volt jelentősége, úgy mérte fel, hogy biztosan elég lesz. Testébe izgalom költözött, remegett a vágytól, hogy újra szabad legyen. Egyfolytában vigyorgott, ócska fogai igénytelenül éktelenkedtek … Olvass tovább

A dögkút lakója. 8. Rész.

8. Izgatott volt. Kezei kicsit ügyetlenül, de szorgalmasan dolgoztak. Ügyelt arra hogy jó munkát végezzen, az élete múlik rajta. A hosszúra vágott keskeny bőrcsíkokat a nyakába vetette, és odament a korábban külön válogatott csontokhoz. Az első terve az volt, hogy egy létrát épít. Aztán rájött, ha kimászik, a létrát ki kell húzni, hogy ne vegyék … Olvass tovább

A dögkút lakója. 7. rész.

7. Leeresztette a csúzlit, és diadalittas táncot járt a dögiszapban. Kezeivel fröcskölt, lábaival rúgkapált, üvöltözött örömében, de emberi szó már nem hagyta el a torkát, csak primitív gügyögés, makogás. Robi aléltan csuklott össze, mint egy lisztes zsák, tehetetlenül dőlt el, és nagyot puffanva elterült a földön. A kavics halántéka fölött találta el, a bőr azonnal … Olvass tovább

A dögkút lakója. 6. Rész.

6. Culát és Gabit meglepte a döntés, mikor elmesélték Robinak, hogy mire készülnek, és a kissrác azt válaszolta, hogy rendben, megy ő is. Apjától elkérte az új gumikat, azzal az ürüggyel, hogy Culának kell, de kifizeti, vagy majd vesz másikat helyettük. Az apa elhitte a mesét, és zokszó nélkül adta oda fiának a gumikat. Robi … Olvass tovább