1. rész: Fészekhagyás. A holdvilág ezüstösen ragyog az égen. Minden mozdulatlan. A nap sugarai egészen estig olyan hevesen ragyogtak, hogy most árad ki igazán a meleg a földből, falból, cserépből. Az árnyékok, mint állókép úgy rajzolódnak rá a tájra. Csendes mozdulatlan éjjeli képet festenek. Szürke, ezüst, fekete, itt-ott fehér csillámokkal. Néha felugatnak a kutyák. Ez … Olvass tovább
– Dobja el a pisztolyt John!- hallotta a szigorú utasítást. Kezét lassan leengedte, és a fegyvert a porba dobta, a fiúk elé. A leghamarabb Kevin észlelt, és villámgyorsan magához vette a megárvult pisztolyt. John lassan megfordult, kíváncsi volt, látni akarta, hogy ki húzta keresztül a számítását. Döbbenet volt a látvány, és szíve hatalmasat dobbant. Vincent … Olvass tovább
– Van itt valaki?- kiáltotta el magát Kevin, majd összenézett testvérével. – Itt vagyunk!- jött a távoli, halk válasz. – Ez Eliza hangja – állapította meg Kevin. – Merre vagytok?! – kiáltott újra. – Itt! Erre!- hangzott fel ismét a távoli fojtott hang. A fiúk azonnal elindultak a megfelelő irányba. Néha hangot kértek, mint a … Olvass tovább
A taxi kiért a lakott területről. Hosszú kanyargós aszfaltos úton haladtak, majd pár száz méter után jobbra lefordultak egy hepehupás, kátyúkkal tarkított földútra. A lányok tudták, hogy ez az út a város határában lévő, elhagyatott, már évtizedek óta nem üzemelő gyártelepre visz. Ez ideális hely két embert fogva tartani, és megölni. Mivel az épületet rossz … Olvass tovább
Miután a két fiú elment, Eliza a nővéréhez fordult. – Sürgősen el kell tűnnünk. – De hát mindjárt hozzák a kocsimat. – Na és. Majd észre veszik hogy nem vagyunk itthon. – És mivel akarsz menni? Tudtommal a te kocsid nem üzemképes. – kérdezte Helga. – Hívunk egy taxit. – felelt Eliza kissé ingerülten. – … Olvass tovább
Másnap reggel mire a vendégek felébredtek, addigra Eliza főzött kávét, teát, és készített reggelit. Először Helga toppant a konyhába. – Szia hugi. – köszönt, és arcon puszilta Elizát. – Szia. Tudtál aludni? – Egyszer felriadtam, de nem volt vészes. Hamar vissza tudtam aludni. – Martin is ébren van? – Igen, már öltözik, mindjárt jön. – … Olvass tovább
– Esküszöm ott volt! Nem vagyok dilis – próbálta meggyőzni a többieket. – Jó, tegyük fel, hogy ott volt – mondta Martin. – De már nincs ott. Biztos eltévedt, és itt állt meg megnézni a térképet. – Akkor nagyon jó szeme lehet, mert a keresőlámpa nem égett az utastérben – mondta Helga. – Talán az … Olvass tovább
Beérve a városba, Eliza lelassított ötvenre. A taxi is ugyanezt tette, továbbra is kellő távolságot tartva. Kevin induláskor nem bírta ki, hogy ne kapcsolja be a magnót. Mike kazettája halkan szólt, senkinek nem volt ellenvetése. Eliza befordult háza elé, a kocsi beállóra, és megállt a nagykapu előtt. Kevin kiszállt, majd Helga és Martin is kikászálódott … Olvass tovább
Újra elindultak a folyosón, a kórtermek felé. Cipőjük halkan kopogott a kövön. Helga érezte, hogy ma, vagy a közeli napokban történni fog még valami, de nem volt benne biztos, nem mert volna rá megesküdni. Kellemes, jó dolog volt amit érzett, csak remélte hogy a közeljövőben valóra válik. – Melyik fiút nézzük meg előbb?- kérdezte Eliza. … Olvass tovább
Dr. Vega Martin röntgenfelvételeit tanulmányozta, mellette ott állt Helga. A felvételen nincs törés, nincs repedés, csak a forradást mutató halvány vonalak. Ez csoda. – Látja nővérke?- mutatta Helgának a felvételeket. – Igen, látom. – felelt a lány. – Az rendben van, hogy beforrt a törés, és a repedés, de nem pár nap után. – értetlenkedett … Olvass tovább
Helga reggel hatkor átvette az éjszakástól a műszakot, utána végigjárta a kórtermeket. Szerették őt a betegek, mindenkivel családtagként bánt. Martint utoljára hagyta, mert egy kicsit el akart időzni nála, és nem akarta, hogy ennek a többi beteg lássa kárát. Mikor benyitott Martinhoz, földbe gyökerezett a lába, és ijedt sikoly hagyta el torkát. Martin az ágy … Olvass tovább
John Smithen úrrá volt a félelem. – Uram, kergesd el tőlem ezt a démont. – fohászkodott. – Miért pont én? Miért pont engem kell vidéki fuvarra küldeni? Főleg ilyen messzire, több száz kilométer! Jól mehet annak a kórháznak, ha ilyen messziről rendelnek taxit. Abban a városban, vagy a közelben nincs taxi társaság? Ja persze, a … Olvass tovább
A kórházban nyugalom volt éjjel. A nővérek és az orvos az orvosi szobában szundikáltak. Az orvos az asztalon könyökölve, az egyik nővér pedig a széken ülve, karba font kezekkel, lehajtott fejjel pihentette szemeit. Helga nem lenne ilyen kényelmes. De hát ő délelőttös, most az igazak álmát alussza otthon. Ő biztos hogy ott virrasztana Martin ágya … Olvass tovább
10. rész. Másnap reggel a kórház második emeletén megállt a lift. Kevin lépett ki belőle, kezében egy bontott doboz sör. A felét megitta hogy sörszaga legyen, így hatásosabb a terv. Lármázva elindult a folyosón. – Apa lettem, melyik szobában vagy drágám?!- hangoskodott. A szolgálatban lévő nővérek, és az orvos azonnal kiment a folyosóra, megnézni, ki … Olvass tovább
Kevin apja kikapcsolta a tévét. – Végre vége ennek a hülye meccsnek – mondta megkönnyebbülve Marta. – Hülye meccs… de persze a te szappanoperáid jók – morgott az öreg, még a tévétől visszacsoszogott az ágyhoz. – Ne morogj már öreg!- szólt rá Marta. Az esti idillt telefoncsörgés szakította meg. – Na még ez hiányzott. Ki … Olvass tovább
Kevin már órák óta gyalogolt. Nagyon fázott, de érezte Martint, ez adott neki erőt. A főút kihalt volt, sehol egy autó, még stoppolni se tudott. Azon gondolkozott, hogy a taxis miért lépett le, és a taxi társaságok miért nem álltak szóba vele. Elképzelni sem tudta képzelni, mi lehet a baj. A hó nem esett, de … Olvass tovább
Martinnál bent voltak látogatni nevelőszülei. A fiú nem kertelt, mindent elmondott az állapotáról, és hogy mire számíthatnak a jövőben. Nevelőszülei megtudták a szomorú igazságot, hogy Martin talán soha nem épül fel. Tudomásul vették, de nem tudták, és nem is akarták elfogadni a kegyetlen valóságot. A lehetetlenben reménykedtek. Martin nyugtatgatta szüleit, hogy fogadják el a jó … Olvass tovább
Mikor Kevin elkezdte nevelőszülei számát tárcsázni, a taxisofőr odament a pulthoz. A telefon pár méterre van a pulttól, így feltűnés nélkül tudott hallgatózni. Mikor Kevin bemutatkozott a taxisnak, akkor a sofőr még csak gyanította, hogy a fiú esetleg a néhai Philip Song fia, de most a kihallgatott telefonbeszélgetéssel végérvényesen bebizonyosodott minden. Sietve visszament az asztalhoz, … Olvass tovább
A taxi százhúsz kilométeres sebességgel haladt a hatos főúton Dél felé. Kevin akkor ébredt fel, amikor az orvos kiment Martin kórterméből. Nézte a havas tájat. Ameddig a szem ellát, minden szép fehér. A közterület fenntartó társaságok gépei tökéletes munkát végeztek. Az út olyan tiszta és száraz volt, mintha padlófűtés lenne a több száz kilométeres aszfaltkígyó … Olvass tovább
Martin a kórházi ágyon feküdt, karjából infúzió kígyózott fel az üvegpalackig. Eszméletlenül feküdt, mégis mintha ébren lett volna. Tudatalattija dolgozott, érzett érzéseket. Érezte, hogy fél feje zsibbad, és érezte, hogy fején a seb forrón, tompán nagyokat lüktet. Fájdalma nem volt. És érezte, hogy valami ( vagy valaki, ezt soha nem érezte pontosan) hiányzik. Látott lelki … Olvass tovább