Odaértek a nagy tisztáshoz. Most nem lehetett látni a túloldalon álló fákat, mert a hatalmas területen köd gomolygott, a több száz éves fa körvonalát is csak halványan látták, de az jóval közelebb is volt, mint a túlsó fák. Patesz elbizonytalanodott, játszadozott a gondolattal, hogy lelép, hirtelen berohan a fák közé, és meg sem áll hazáig, … Olvass tovább
Az utca elején megálltak, úgy helyezkedtek, hogy mindig a bandavezér volt középen. – Elhoztad a kötelet?- kérdezte Colos. – Aha.- felelt Debil, és szájából elővillantak sárga, ételmaradékos, gusztustalan fogai, melyeket kellemetlen szájbűz vett körül. – Oké, akkor vágjunk bele.- adta ki az utasítást a bandavezér, és mindhármuk gyomrát átjárta az izgalom. – Luxi! Luxi, gyere!- … Olvass tovább
A birtok kapujánál egy hatalmas, testes kutya jelent meg. Marmagassága nyolcvan centiméter körül volt, vagy a felett. Szemei teljesen feketén ültek helyükön, semmiféle érzést nem fejeztek ki. Fekete foltokkal tarkított szürkés-barnás bundája a hiénákéra hasonlított. Hatalmas, vastag, hosszú farka a földet söpörte, kosztól csomókba összeállva. Körmei helyén hosszú, éles, hegyes, fényes vaslemezek helyezkedtek el, melyek … Olvass tovább
Ferenc villámgyorsan dobta el a szerszámot, és az ijedtségtől hanyatt esett. Hirtelen nem tudta, mit is kellene tenni, csak rémülten ült a földön, és közben próbált kezei, és lábai segítségével hátrálni arról a helyről, ahol a kézfej a felszínre került. A félelem remegtette egész testét, mert ugye ez mégsem olyan helyzet, amivel nap, mint nap … Olvass tovább
– Ne vegye meg ezt a házat, fiatalember!- mondta aggódva az öreg. Hangja lágy volt, de érces. Pár pillanatig méregették egymást, majd az idegen is megszólalt. – Elnézést, Magyar Ferenc vagyok. – mutatkozott be, és kezét az öreg felé nyújtotta. – Molnár András. – és sokat megélt dolgos, megfáradt öreg kezét Ferenc tenyerébe helyezte. Határozottan … Olvass tovább
A dunaparti nyaralóövezet az év nagy részében lakatlanul szunnyadt az erdőszélen. A kis ingatlanok üresen álldogáltak helyükön, melyeken igencsak látszik, hogy nem mostanában épültek. Különböző faházak, bungalók, kalyibák sorakoztak egymás után. Némelyik szépen felújítva szépítette, egyik-másik elhanyagolva rontotta a tájképet. Bár a többségük rendben volt, de akadt néhány, amelyek szinte sikítottak egy kis felújításért. Egy … Olvass tovább
A kutya elsőként szaladt be, a szoba közepén megrázta magát, s némi csalódással telepedett le a hideg kandalló elé. Egy kanapé, egy pianínó, asztal, székek, néhány polc, ennyi volt a berendezés. Bill az egyik polchoz lépett, vastag pulóvert emelt le róla. A nőnek nyújtotta. – Biztosan fázik, bújjon csak bele. Rakok tüzet. Magdalena tétován ácsorgott, … Olvass tovább
Az ötödik levél „Ha bánat sújt le, a világért ne görnyedj alatta, mert az annyit jelent, hogy a vak sorserőknek küzdelem nélkül adod meg magad.” Szepes Mária Márciusban végleg megjött a tavasz. Langyos simogató szellő fújt, hozta a közeli földekről a friss trágyaszagot. Éledezni kezdett körülöttünk a világ, esténként rigók rikkantottak, megtelt a tópart a … Olvass tovább
A stúdió-forgatás megkezdése előtt két nap szabadságot kaptak. Melissa hazautazott, Bill eltűnt, a többiek pedig beköltöztek a stúdió saját szállodájába. Kétemeletes, otromba monstrum volt, pillanatnyilag három film személyzete lakta. Magdalena csak belépett az előcsarnokba, s már tudta, egyetlen éjszakát sem fog benne tölteni. Az első napot hát azzal töltötte, hogy vett egy várostérképet, s bolyongani … Olvass tovább
Melissa lerogyott Magdalena mellé. Nagyot sóhajtott és kinyújtóztatta a lábát. Egy – két percig nézték, ahogy a gyerekszereplőket terelgetik a következő jelenet felvételéhez, aztán megkérdezte: – Hogy tetszik a forgatás? Magdalena bólintott. Fejét kissé félrefordította, mint máskor is, ha a megfelelő választ kereste. – Nagyon. Eleinte furcsa látvány a sok lótás-futás, lámpák itt is, ott … Olvass tovább
Ott állt a lány az oszlop mellett, és annyira kirítt a társaságból, hogy önkéntelenül magára vonta Bill figyelmét. Nem a szépségével – egyáltalán nem volt szép –, nem az öltözékével – egyszerű fekete ruha volt rajta, a legegyszerűbb az egész társaságban –, talán éppen ellenkezőleg, körülötte nyüzsögtek a fiatal vagy annak látszó, magabiztosan mosolygó, mutatós … Olvass tovább
A negyedik levél „A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám.” (Hammarskjöld) A tavasz korán jött, olyan volt ez lelkemnek, mint a simogatás. A hosszúnak tűnő keserves tél úgy elnyomorította testem, lelkem, hogy alig vártam az éltető fényt, és ettől végre kedvet kapjak … Olvass tovább
Harmadik levél Könyörgés Adj, Uram nyugalmat, hogy amin nem tudok változtatni elfogadjam! Adj, Uram bátorságot, hogy amin változtatni tudok megváltoztassam! Adj, Uram bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni. (Assisi Szent Ferenc imája) Napok jöttek napra, gondok gondra. A tél hosszú volt és fagyos. A mindennapok terhe sokszor megrogyasztott. A gond a gyász arcomra … Olvass tovább
Második levél. Amikor leszállt a köd a dombok közé és csupaszon maradtak a fák, amikor sáros maradt a kanyargó út, mely messze visz, és leszedték az utolsó virágot, amikor közénk jött a süppedő avarban a csend és a szomorúság és varjak keringtek a szántóföld felett, amikor elment az egyetlen, akit igazán szerettem, eszembe jutott az … Olvass tovább
A manó, mit egy örökmozgó, fáradtságot nem ismerve, lankadatlanul püfölte Tommy koponyáját, érezte, hogy minden ütés alkalmával közelebb kerül a szabadsághoz. Ez adott neki erőt, és ettől élt át Tommy hatalmas kínokat. A púp a fiú fején citromnagyságúra nőtt. Ahogy nyúlt rajta a bőr, úgy távolodtak el egymástól a hajszálak, és a bőrpórusokon keresztül vér … Olvass tovább
Az internetnek köszönhetően viszonylag rövid idő alatt Horth doktor rendelkezésére álltak azok az adatok, melynek lekérésével Brad rendőrfőnököt bízta meg. Ült az íróasztalnál, szemüvegét felvette, és komoly tekintettel tanulmányozta Tommy betegkartonját. A leletek a mostani helyzethez képest, csupa jelentéktelen eredményekről árulkodtak. Vakbél, mandulaműtét, bárányhimlő, csecsemőkori sárgaság, és ezeken a betegségeken Tommy hároméves korára túlesett. Kamaszkorában … Olvass tovább
Horth az íróasztalnál hagyta orvosi táskáját. Ha nem tudják kinyitni a cellát, felesleges odacipelni, úgysem tudja tüzetesen megvizsgálni. Így most csak szemrevételezéssel, és néhány kérdéssel próbál valami diagnózist megállapítani, vélhetőleg aránylag pontosat. A doki magas, testes ember, mint oly sok hivatalos személy ebben a városban, mint például Brad is, őszülő halántékkal. Harminc éve praktizál, sokan … Olvass tovább
Mikor mindenki elment, Tommy a priccsen ülve két kézzel támasztotta fejét. Egyre rosszabbul érezte magát. A manó egyre virgoncabban kínozta, és olyan dolgokra akarta késztetni, amik egy normális embernek nem jut eszébe. – Brad, jöjjön ide!- kérte Tommy. – Csak nincs valami probléma?- kérdezte, és az asztaltól felállva, lassan elindult a zárkához. Dereka bal oldalán … Olvass tovább
Az irodával szemközti helyiségbe mentek., Amint beléptek, Tommy szemei elé furcsa látvány tárult. Mintha visszamentek volna a múlt század elejére. Hatalmas szobaszerű helyiség, az aljzat elöregedett, kopott deszkákkal borítva, melyek közt ujjnyi hézagok tátongtak, ahogy évtizedek alatt összeszáradtak. Az egyik fal mellett íróasztal, a lapján monitor, az asztal mellett számítógép. Mindezekkel szemben, messze, a szoba … Olvass tovább
Beállt a rendőrség előtti parkolóba. Kiszállt, és szemrevételezte a terepet, de Bronson kocsiját nem látta sehol. Megkönnyebbült, és örült, hogy nem kínozza semmi. Legalábbis per pillanat nem. Nem szédül, nincs hányingere, nem nyilall a feje, a manó is kussban van. Az újjászületés érzésével lépett be az épületbe. Az ügyeletes tiszttel köszöntötték egymást, majd Tommy előadta … Olvass tovább