12. Füleltek. Halk, lassú neszeket hallottak. Úgy vélték, hogy ez semmi komoly nem lehet. Talán egy kóbor macska, vagy valami hasonló kis állat. Lehetne patkány is, de erre nem gondoltak. Ha eszükbe jut a patkány, biztos hanyatt homlok menekülnének, de így továbbra is a kút szélénél állva néztek le a mélybe. A szebb napokat is … Olvass tovább
11. A három kislány a határban játszott, ott, ahol babázni szoktak. Nem is játszottak, csak ültek a réten, és beszélgettek. Babák helyett most kerékpárok voltak náluk. Kerékpároztak a község utcáin, majd kijöttek a határba, ahol mindig nyugalom, csend van. Ahol élvezhetik a madarak dalolását, a simogató lágy szelet. Törökülésben ültek, egy kis kört alkotva, és … Olvass tovább
10. Mindkét kezét feje fölé nyújtotta, és megfogta a rudat. Tett pár erőteljes rántást, így tesztelve a rúd erősségét, teherbírását. A rángatások közben a rúd minimálisan megnyúlt, majd visszarugózott eredeti állapotba. Ennyit engedtek a kötések diletálni. Elégedett mosoly jelent meg arcán, úgy döntött, a teszt sikeres, a rúdnak megfelelő teherbírása van. Kinyújtott kezeivel megszorította, és … Olvass tovább
9. Ünnep volt a dögkútban. A vándor serényen dolgozott, és a rúd már olyan hosszú volt, hogy közel járt a kút pereméhez. A csontok és a bőrcsíkok fogytak, de nem volt jelentősége, úgy mérte fel, hogy biztosan elég lesz. Testébe izgalom költözött, remegett a vágytól, hogy újra szabad legyen. Egyfolytában vigyorgott, ócska fogai igénytelenül éktelenkedtek … Olvass tovább
8. Izgatott volt. Kezei kicsit ügyetlenül, de szorgalmasan dolgoztak. Ügyelt arra hogy jó munkát végezzen, az élete múlik rajta. A hosszúra vágott keskeny bőrcsíkokat a nyakába vetette, és odament a korábban külön válogatott csontokhoz. Az első terve az volt, hogy egy létrát épít. Aztán rájött, ha kimászik, a létrát ki kell húzni, hogy ne vegyék … Olvass tovább
7. Leeresztette a csúzlit, és diadalittas táncot járt a dögiszapban. Kezeivel fröcskölt, lábaival rúgkapált, üvöltözött örömében, de emberi szó már nem hagyta el a torkát, csak primitív gügyögés, makogás. Robi aléltan csuklott össze, mint egy lisztes zsák, tehetetlenül dőlt el, és nagyot puffanva elterült a földön. A kavics halántéka fölött találta el, a bőr azonnal … Olvass tovább
6. Culát és Gabit meglepte a döntés, mikor elmesélték Robinak, hogy mire készülnek, és a kissrác azt válaszolta, hogy rendben, megy ő is. Apjától elkérte az új gumikat, azzal az ürüggyel, hogy Culának kell, de kifizeti, vagy majd vesz másikat helyettük. Az apa elhitte a mesét, és zokszó nélkül adta oda fiának a gumikat. Robi … Olvass tovább
5. A lövedék vállba találta a vándort. Iszonyú fájdalom, és égető érzés borzongott végig testén, ijedtség kíséretében. Teste reflexszerűen megugrott. Egy pillanat alatt talpon termett, ugrált, mint aki el akarná kapni a kút peremét, hogy ki tudjon mászni, és le tudjon számolni a zaklatókkal. Egyfolytában üvöltött, nemcsak a fájdalomtól, a méreg, a harag is spanolta … Olvass tovább
4. – Ott fekszik egy ember.- mutatott le a mélybe Gabi. – Az nem ember.- reagált Cula. – Hát mi? – Nincs ott semmi. A dögök pont úgy helyezkednek el, hogy véletlenszerűen egy emberi körvonalat rajzolnak ki.- magyarázta Cula. – Szerintem se ember.- vélekedett Robi. – Meglőjük csúzlival? Vagy megdobáljuk kavicsokkal?- kérdezte a haverokat. – … Olvass tovább
Gabi tényleg játéknak fogta fel a bicajfogózást. Úgy tekert, hogy Robi többször meg tudja előzni, nem kis sikerélményt szerezve ezzel neki. Elhitette a fiúval, hogy már felnőtt a feladathoz, meg tudja őt előzni, amire eddig nem nagyon volt példa. Néha visszaelőzött, hogy Robinak küzdenie kelljen a sikerért, és ne vegye észre a komolytalanságot. Robi boldog … Olvass tovább
HÁROM HÓNAP MÚLVA A gyerekek szerettek a község határában játszani. Nyugodtan rosszalkodhattak, lármájukkal nem zavartak senkit. Esetleg a határ akácfáin élő, fészkelő madarakat, de ezzel nem foglalkoztak. A labdát is bátran rúghatták, itt nem kellett attól félni, hogy berúgják valamelyik ház ablakát. De legjobban csúzlizni, fára mászni szerettek, madárfészkeket kirabolni. Ha a fészekben tojást találtak, … Olvass tovább
Hosszú ideje gyalogolt a poros úton. Kínozta napsütés, eső, szél. Napról- napra erőtlenebb lett, szédelgett, hallucinált, képzelődött. Az ötven év körüli vándor sovány volt, csak Isten a megmondhatója mikor evett, ivott utoljára. A rajta lévő koszos, kopott ruha volt az összes vagyona, semmi más. Fekete fakó nadrágja zsebében lapult egy kis öreg, szinte már használhatatlan … Olvass tovább