15. A száraz ágak, és a levelek azonnal lángra lobbantak. Ropogva, pattogva nőtt a láng pillanatról pillanatra. Nyelvei egyre hosszabban nyúltak kifelé, mint egy óriáskígyónak, egyre több és több testvére kelt életre. Végül teljesen kinőtte magát, és az ágaskodó nyelvek egyre merészebben nyújtóztak az ég felé. Akadályt nem ismerve kapaszkodtak a végtelenbe, éhes égető vágyát … Olvass tovább
14. A fiúk célhoz értek. A dögkúttól tisztes távolságra lefektették a bicajokat a földre, és óvatosan, halkan közelítettek. Több kupac levágott, elszáradt leveles akácfa ágak sorakoztak az út szélén, nyolc, tíz méterre egymástól. Az első is tíz méterre lehetett a kúttól. – Belenézünk?- kérdezte Gabi. – Hülye vagy? Azt akarod, hogy a mi fejünket is … Olvass tovább
13. Gabi nem morfondírozott semmin, egykedvűen kerekezett Cula mellett. A földet bambulta tekerés közben, csak néha emelte fel a fejét, és nézett előre. Egyenes hosszú úton haladtak, a községet már maguk mögött hagyták, de a dögkútig még van előttük pár perces út. Elhatározta magában, ő nem lesz a fő hangadó. Segít Culának, de nem dobál … Olvass tovább
12. Füleltek. Halk, lassú neszeket hallottak. Úgy vélték, hogy ez semmi komoly nem lehet. Talán egy kóbor macska, vagy valami hasonló kis állat. Lehetne patkány is, de erre nem gondoltak. Ha eszükbe jut a patkány, biztos hanyatt homlok menekülnének, de így továbbra is a kút szélénél állva néztek le a mélybe. A szebb napokat is … Olvass tovább
11. A három kislány a határban játszott, ott, ahol babázni szoktak. Nem is játszottak, csak ültek a réten, és beszélgettek. Babák helyett most kerékpárok voltak náluk. Kerékpároztak a község utcáin, majd kijöttek a határba, ahol mindig nyugalom, csend van. Ahol élvezhetik a madarak dalolását, a simogató lágy szelet. Törökülésben ültek, egy kis kört alkotva, és … Olvass tovább
10. Mindkét kezét feje fölé nyújtotta, és megfogta a rudat. Tett pár erőteljes rántást, így tesztelve a rúd erősségét, teherbírását. A rángatások közben a rúd minimálisan megnyúlt, majd visszarugózott eredeti állapotba. Ennyit engedtek a kötések diletálni. Elégedett mosoly jelent meg arcán, úgy döntött, a teszt sikeres, a rúdnak megfelelő teherbírása van. Kinyújtott kezeivel megszorította, és … Olvass tovább
9. Ünnep volt a dögkútban. A vándor serényen dolgozott, és a rúd már olyan hosszú volt, hogy közel járt a kút pereméhez. A csontok és a bőrcsíkok fogytak, de nem volt jelentősége, úgy mérte fel, hogy biztosan elég lesz. Testébe izgalom költözött, remegett a vágytól, hogy újra szabad legyen. Egyfolytában vigyorgott, ócska fogai igénytelenül éktelenkedtek … Olvass tovább
8. Izgatott volt. Kezei kicsit ügyetlenül, de szorgalmasan dolgoztak. Ügyelt arra hogy jó munkát végezzen, az élete múlik rajta. A hosszúra vágott keskeny bőrcsíkokat a nyakába vetette, és odament a korábban külön válogatott csontokhoz. Az első terve az volt, hogy egy létrát épít. Aztán rájött, ha kimászik, a létrát ki kell húzni, hogy ne vegyék … Olvass tovább
7. Leeresztette a csúzlit, és diadalittas táncot járt a dögiszapban. Kezeivel fröcskölt, lábaival rúgkapált, üvöltözött örömében, de emberi szó már nem hagyta el a torkát, csak primitív gügyögés, makogás. Robi aléltan csuklott össze, mint egy lisztes zsák, tehetetlenül dőlt el, és nagyot puffanva elterült a földön. A kavics halántéka fölött találta el, a bőr azonnal … Olvass tovább
6. Culát és Gabit meglepte a döntés, mikor elmesélték Robinak, hogy mire készülnek, és a kissrác azt válaszolta, hogy rendben, megy ő is. Apjától elkérte az új gumikat, azzal az ürüggyel, hogy Culának kell, de kifizeti, vagy majd vesz másikat helyettük. Az apa elhitte a mesét, és zokszó nélkül adta oda fiának a gumikat. Robi … Olvass tovább
5. A lövedék vállba találta a vándort. Iszonyú fájdalom, és égető érzés borzongott végig testén, ijedtség kíséretében. Teste reflexszerűen megugrott. Egy pillanat alatt talpon termett, ugrált, mint aki el akarná kapni a kút peremét, hogy ki tudjon mászni, és le tudjon számolni a zaklatókkal. Egyfolytában üvöltött, nemcsak a fájdalomtól, a méreg, a harag is spanolta … Olvass tovább
4. – Ott fekszik egy ember.- mutatott le a mélybe Gabi. – Az nem ember.- reagált Cula. – Hát mi? – Nincs ott semmi. A dögök pont úgy helyezkednek el, hogy véletlenszerűen egy emberi körvonalat rajzolnak ki.- magyarázta Cula. – Szerintem se ember.- vélekedett Robi. – Meglőjük csúzlival? Vagy megdobáljuk kavicsokkal?- kérdezte a haverokat. – … Olvass tovább
Gabi tényleg játéknak fogta fel a bicajfogózást. Úgy tekert, hogy Robi többször meg tudja előzni, nem kis sikerélményt szerezve ezzel neki. Elhitette a fiúval, hogy már felnőtt a feladathoz, meg tudja őt előzni, amire eddig nem nagyon volt példa. Néha visszaelőzött, hogy Robinak küzdenie kelljen a sikerért, és ne vegye észre a komolytalanságot. Robi boldog … Olvass tovább
HÁROM HÓNAP MÚLVA A gyerekek szerettek a község határában játszani. Nyugodtan rosszalkodhattak, lármájukkal nem zavartak senkit. Esetleg a határ akácfáin élő, fészkelő madarakat, de ezzel nem foglalkoztak. A labdát is bátran rúghatták, itt nem kellett attól félni, hogy berúgják valamelyik ház ablakát. De legjobban csúzlizni, fára mászni szerettek, madárfészkeket kirabolni. Ha a fészekben tojást találtak, … Olvass tovább
Hosszú ideje gyalogolt a poros úton. Kínozta napsütés, eső, szél. Napról- napra erőtlenebb lett, szédelgett, hallucinált, képzelődött. Az ötven év körüli vándor sovány volt, csak Isten a megmondhatója mikor evett, ivott utoljára. A rajta lévő koszos, kopott ruha volt az összes vagyona, semmi más. Fekete fakó nadrágja zsebében lapult egy kis öreg, szinte már használhatatlan … Olvass tovább