10. Ki vagyok én? – Ki vagyok én? – Az öt érzékszerv. – Ki vagy te? – Amennyit látsz, hallasz és szagolsz belőlem. – Ez csak három! – Ha kevesled, bújjunk ágyba, akkor érezhetsz és ízlelhetsz is. – Így is csak öt! – Mi kell még? Nincs tovább, nincs hat! Mindössze öt „csáppal” rendelkezel, és … Olvass tovább
Minden egy I. Belépve az illatszerboltba, repülőtéren érzem magam. A városszéli multik mindegyikében Ferihegyi hangulatom van: „hol is hagytam a bőröndöm? Be kellene állnom már a sorba csekkolni!” – stb. Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Elmondom: a gépre várva végig bóklászom a boltokat, hol javarészt illatszereket árulnak. Helyhez kötve, órákat időzve az üvegfalak között, … Olvass tovább
A Kaszás irodája „Rögtön jövök! Olvastam a halálosztó ajtaján. Elgondolkodtam – most ez mi?! Fenyegetés az élni szeretőknek, biztatás a halni vágyóknak? Csupán udvariasság; mondván, mindenkire sor kerül, a rendelés folyamatos, hamarosan be lehet nyitni, de ha ez kényelmetlen, házhoz is megyek, mi több, az élet bármely helyzetében elétek toppanok. Ingyen csónakáztatok a Styxen, sőt, … Olvass tovább
Béla fátuma Ha nem áldja meg Isten Hévízt mélyről fakadó gyógyforrással, ha nem veri a Mindenható Béla barátomat és engem azzal, hogy ott mi találkozzunk, most nem kellene félnem, mikor körbesimogat a termálvíz, hogy ismerőssel akadok össze. A Festeticsek remekbeszabott balatonszentgyörgyi Csillagvárában középkori vitézpanoptikumot, huszár babamúzeumot rendeztünk be. A másfél hektárnyi „várudvaron” öreg csárda, nyilas … Olvass tovább
TIZENHARMADIK FEJEZET – Rasmus, Joel! Alina szívesen jönne velünk Ivaloba, hogy ott éljünk. Olyan boldog vagyok – örvendezett Niilo és átölelte nagybátyját, majd a barátját is. – Ennek én is nagyon örülök és annak is, hogy te ilyen boldog vagy. A szülők mit szólnak hozzá? – Hát őket még győzködni kell azt hiszem. Nem tudom … Olvass tovább
Meglepetés Egynapos kaposvári tartózkodásom alatt szerét ejtettem a műemlékek csodálatának, és a művészetek iránti fogékonyságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy a külvárosba, a Hősök Templomába is eljutottam. Meggyőződéses materialista voltam, de izmosnak vélt elvem aznap megsemmisült. Az előtér falára akasztott táblán az utolsó kenetről olvastam ezen újbóli időszámítást jelentő gondolatokat: „Az utolsó kenet a testi … Olvass tovább
TIZENKETTEDIK FEJEZET – Meddig maradjunk még itt? – kérdezte Niilo. – Szerintem max egy hét. Nagyon szuper volt minden, igazán jól éreztem magam. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de én már hazavágyom, megmondom őszintén – válaszolta Joel. – Igen, azt mondják mindenütt jó, de legjobb otthon. Engem is vár a kávéházam – tette hozzá Rasmus mosolyogva. – … Olvass tovább
A hiteltelen hihetetlen A hit tudatállapot. Isten léte mellett annyi az érv, mint ellene, ha a ráció mentén keressük a választ. De mi az, hogy ráció, mikor érzékszerveink nem a valóságot, hanem tudatállapotot költöztetnek az agyba? A külvilág hiteltelen követei hebegve mutogatnak, sejtelmet alig ébresztenek kíváncsi sejtjeinknek. Befogadnák az infót, de az oly halovány és … Olvass tovább
TIZENEGYEDIK FEJEZET Késő délutánra érkeztek vissza Kulusukba. – Most pihenjétek ki magatokat az izgalmak és a hosszú út fáradalmai után – mondta Oskari mosolyogva. – Rendben, köszönjük szépen a fantasztikus vadászatot – válaszolta Rasmus. – Igazán nagy élmény és jó kaland volt – tette hozzá Ni-ilo. – Holnapután kora reggel jövök értetek és elmegyünk Toivoékhoz … Olvass tovább
Keszthely igaza? – ! Az anyatejről miután leszoktattak, az abc-t tették elém, majd az egyszereggyel gyötörtek. Kisvártatva a szigorú magyartanár egyest adott, mert az első nyelvemlékünk nagy mondatát rosszul hadartam el: – Feheruuaru rea… meneh hodu utu rea – a Fehérvárra menő hadiútra. (A tihanyi apátság alapítólevele.) Igen, a második szó, a „rea” kimaradt! Aztán … Olvass tovább
TIZEDIK FEJEZET Igen kalandos és izgalmas napon voltak túl. Este Niilonak még sikerült beszélnie Alinával. Élménybeszámolót tartott a jól sikerült jéghalászatról. – Ez nagyon veszélyes helyzet volt Niilo, féltelek – mondta Alina ijedten. – Ne félts minket kedves, látod még a medvének sem kellettünk – válaszolta nevetve. – De nekem, rettentően hiányzol. – Köszönöm, ezt … Olvass tovább
Ki a magyarabb? (A személy és helységneveket, megváltoztattam.) A vajdasági Egyházasfaluban Pünkösd alkalmával ajándék szobor avatására került sor. Az általam készült mű leleplezését a szervezők a szintén meghívott pápai nunciusra és reám bízták. A falu ellenorganizátorai más valakit gondoltak a vatikáni követ mellé, így nekem a lepel valamely sarkával történő „babrálás” maradt, mert szerepemtől való … Olvass tovább
Februárban rontottál be az én szürke kis világomba .Jöttél a fekete esernyőddel;fölém tartottad ;pedig nem is ismertél. Mikor hideg szél fújt;óvtad minden léptemet .Kézen fogtál;majd lassan körbe fontad lelkemet. Március.A hónap mikor ráébredtem nem kell félnem tőled.Hisz csak egy megtört álarc hullott le szemeim előtt.Csak egy meggyötört szív kezdett el dobogni;pont olyan mint az én … Olvass tovább
KILENCEDIK FEJEZET Rasmusék kora reggel indultak útnak, mert Reykjavíkból szállt fel a repülőgép, ami a Grönland szigetén lévő Kulusukba szállította őket. Ez egy kis község, a repülő út közel másfél órás. Az ottani hotelben már a szállásukat előre lefoglalták. A repülőtere igen kicsi, de a hidegháborús időkben Amerikának ez volt az első figyelmeztető állomása, ami … Olvass tovább
Kalapnyi szél – Mit csinál a szél, ha nem fúj? – Békén hagyja a levegőt. – És ha nem teszi? – Akkor fúj. – Ki a levegő, ki a szél? – A levegő az, akit a szél fújat, a szél az, aki mozgatja a levegőt. – Mivel fújat a szél, mivel mozgatja a levegőt? – … Olvass tovább
Nem ér rá a bacilus Nem ér rá a Bacilus, sok a dolga a vírusokkal együtt, mert feltették konokul, hogy megmentik a bolygót, közvetve az emberiséget. Millió nyavalyát, betegséget, járványt és halált fognak osztani a földkerekségen. Megtudták, hogy a Kőkorszakban az emberek 1, az Ókorban 133 millióan voltak. 1810-ben elérték az egymilliárdot, 1975-ben a négyet, … Olvass tovább
NYOLCADIK FEJEZET Elérkezett a várva várt nap, a kutyaszánhúzó futam napja. Nagy volt az érdeklődés, a községből szinte mindenki ott tolongott a rajtvonalnál. Kutyák csaholásától zengett a környék. Szebbnél szebbek, izmosak és sok színben pompázott a bundájuk. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak. A segítők is elfoglalták a helyeiket ki – ki a megadott szakaszon. A motoros … Olvass tovább
63. Hülye hidrogén Lassan araszolt Ricsi a Tapolcai úton, leeresztett ablakkal. Hátul a két barátnő puffogott: – Huzatot kap a fejem! – így cérnahangon Timi. – Kell kis hákettőó! Különben sincs huzat, lépésben megyek. – Kell kis H, mert itt fulladunk meg! – szajkózta Szöszi. – Mi az a H? – kérdezte a sofőr. – … Olvass tovább
HETEDIK FEJEZET Niilo és Joel eléggé kimerültek, igazából most fogták fel, hogy mire vállalkoztak, azonban nem az a feladós típusú fiúk voltak. Azt még nem is tudták, hogy Arttu és Peetu a két jóbarát éveken keresztül nyerték a versenyt. Arttu szándékosan nem mondta el nekik. Kicsit tartott attól, hogy a kutyákban még benne van a … Olvass tovább
Utóvizsga ultraviolából – Rákkeltő hőség lesz, mondták a tévében. – Rekkentő, te féleszű! – röhögött Roli. – Jó, legyen megint igazad, csak azt ne mondd, hogy az nem rákkeltő! – Az UV sugárzás igen, de a hőség nem. – De azt is a Nap adja! – Tudod mit? Kimegyek és megkérdem tőle! – sokallt be … Olvass tovább