Alejandro Azt tudtam, hogy egy nőnek a szexnél több kell. Tehát rendben, hogy akkor királynőként van kezelve, de nem csak ez a mód létezik. Azt hallottam nincs jó és rossz pillanat, csupán aktuális. Hosszas téli álomba menekültem. Ennyire mély érzéseket még nem éltem meg senkivel sem. Ez rémisztett meg. Rabul ejtett és ettől fogságban éreztem … Olvass tovább
6. Előző nap lakótársa konyhapárizsa ágyán ülve, fejét kissé félrehajtva, kedves hangon ezt mondta egy megjegyzésére: – Te vagy a legracionálisabb ember, akit ismerek, akivel eddig találkoztam. Gavo, a racionális. Négy hónap múlva lesz 60 éve, hogy anyakönyvezték egy magyar névre. Kapott hozzá egy családot is, egy társadalmat is. Nincs választás, nincs utólag módosítás. Egy … Olvass tovább
7.rész 17 Húszévi hitelre vásárolt házam, jövendőbeli nyugdíjba menetelem otthonának tekintettem. Itt akartam végleg letelepedni, ebben az erdő közepén épített házban. Mindég jobban szerettem Délnyugat-Franciaországot, mint a Côte d’Azurt. Itt sokkal kevesebb idegen élt a rövid nyári perióduson kívül, és a tengerpart is sokkal kellemesebb. Tudom jól, hogy idegengyűlölőnek vagy fajvédőnek látnak majd, mert most … Olvass tovább
És Éveline ekkor már nemcsak embereket vett észre. Hanem nyomokat. Egy arcot. Egy hangot. Egy el nem mondott történetet. Valakit, akinek a neve lassan kikopik a világból. És ha egy nyom egyszer eljutott hozzá, nem tudott úgy tenni, mintha nem látta volna. A levél Éveline nem a világ megmentésére készült. Csak élte a saját életét. … Olvass tovább
Az eltévedt fiú hazatér. 1 rész. Írta: Kirkner Tamás Róbert Sziasztok, A nevem Áron és a családban én vagyok a legfiatalabb fiú. Mindenem meg van például: telefon, Internet és egyéb más tárgyaim is, könnyedén barátkozok, Ez nem jelent problémát. A szobám is klassz be is mutatom neked. Az ágyam fából van. A polcokon sok féle … Olvass tovább
Éveline III. Nem az ő hangján: Éveline egyszer megpróbálta elmesélni a történetet. Aztán félbehagyta. Nem azért, mert nem emlékezett rá. Éppen ellenkezőleg. Túl jól emlékezett. Tudta, hol hallgatott el a másik. Tudta, melyik mondat előtt vett egy nagy levegőt. Tudta azt is, hogy volt valami, amit nem mondott ki. És Éveline hirtelen megértette, hogy azt … Olvass tovább
5. Filozófikussá vált Gavo. Ismét nagy felfedezéseket tett az emberi cselekedetek mozgatórugójának kutatásában. Bár valójában nem is kutatta a válaszokat, csak szembejöttek vele, s ő csak észrevette. Az emberi természetet már ismerte, volt ideje megtapasztalni azt hatvan év alatt, ennek eredményeként már egy ideje nem ápol sok emberrel kapcsolatot, s újak megszerzésétől is elhatárolódik. De … Olvass tovább
A végére maradtam, de így sem tudom, miként fogok tudni nyilatkozni. Őszintén? Legyen, hát! Megannyi történet és vallomás volt előtte, meglehet az enyém is hasonló lesz majd. Litániát nem fogok tartani a gyerekkoromról, nem vagyok amúgy sem a szavak embere, mint látható Vandával szemben is. De az igazság, hogy nem hagyom magamnak meg ezt. Tudom, … Olvass tovább
6.rész 14 Gépem este indult, és negyedórás késéssel reggel nyolckor Charles de Gaulle-ra érkezett. Induláskor a szigetet az éj takarta, s így könnyebben szakadtam el a paradicsomtól. Nem láttam a természet szépségét, sem a hullámok simogatta homokpartot, s a szigetből nem maradt más, mint néhány fénypont, ami a csillagokkal tűzdelt égboltra emlékeztetett. Lucy tudta, hogy … Olvass tovább
Vanda Biztos emlékeztek rám, ám átakartam illemből adni a szót a srácoknak… De több eszük van, mint nekem. Roberto volt amúgy az ötletgazda. Néha úgy érzem, mintha ő lenne kedvesemnek egy lazább és érzelmesebb énje. Ahogy barátnőm mesélt róla, abból érzem ezt. Lizi ahogy elmesélte az életét, hát érthető minden cselekvése. Nekem átlagos életem volt … Olvass tovább
5.rész 12 A trópusok, egy másik világ. Életemben először voltam ilyen távol, és nem találtam a helyemet. Szerencsére franciául beszéltek, s így egy kicsit otthon éreztem magam. A pálmák. Volt egy pálmafa a vidéki házam elött, mint Nizzában is, vagy Dél-Franciaországban, de itt mindenhol azt láttam. Ez volt a természetes helyi díszlet. És körölöttünk körben … Olvass tovább
4. – Az lesz, hogy elmegyek veled a fogorvoshoz. Rájöttem, hogy ezt te nem tudod levezényelni egyedül. Majd én beszélek. Majd lehengerlem a doktornőt, jó fej, emberséges, bele fog menni, hogy papíron én ültem a székben, és nem te, mert nekem van társadalombiztosításom, mert nyugger vagyok, de neked nincs. A nagykorúság nem csak azzal jár … Olvass tovább
Délelőtt a Jongno kerület egyik főutcáján nézelődtünk, amikor feltűnt, hogy ékszerüzletek kirakatai követik egymást. Eszembe jutott, amit előzőleg olvastam az ékszer és aranynegyedről, de a Kolombusz éra stílusában készült, mellékelt térképen nem tudtam betájolni. Szent Kristóf, az útonlevők védőszentje azonban velünk volt, hogy megtapasztaljunk egy újabb rendkívülit. Jongno több háztömbnyire elnyúló különleges negyede, Dél-Korea ékszeriparának … Olvass tovább
Éveline II. Az első ember: Eleinte csak beszélgettek. Nem volt semmi különös. Volt, hogy sokat mondtak, máskor alig valamit. Néha nevettek, máskor csak ültek egymás mellett, és egyikük sem érezte szükségét annak, hogy megszólaljon. Éveline szerette ezeket a csendeket. Nem kellett bennük semmit eljátszani. Idővel megismerte a másik apró szokásait. Tudta, mikor fáradt. Tudta, mikor … Olvass tovább
A 89- es temesvári tüntetések áldozatainak emlékére I. Éveline észrevette. Nem volt benne semmi különös. Mások is láthatták volna, csak éppen nem biztos, hogy észrevették. Az asszony ott állt a megállóban, kissé félrehúzódva a többiektől. Nem várakozott türelmetlenül, nem nézte az óráját, nem próbált előrébb kerülni. Csak állt, és időnként megigazította a kezében tartott szatyrot. … Olvass tovább
MMCA, délutáni vacsora, Korea vs Japán A modern és kortárs művészet szöuli múzeuma, az MMCA, ami a történelmi városrész központjában van, húsz perc gyaloglásra volt szállodánktól. Meglátogattuk. Az intézmény 2013. novemberében tárta ki kapuit és nyitott, városi kulturális kampusznak alakították ki. Az épületet Min Hyun-jun építész tervezte az egykori Védelmi Biztonsági Parancsnokság történelmi helyszíne köré, … Olvass tovább
Elizabeth Váratlan fordulat, hiszen mind Vandát vártátok, ez jó. Azért sok dolgot tudok, már rólam, de nem eleget. Nem vagyok ugyan a szavak embere, de most muszáj, leszek megnyílni. Ebben egy helyes fiatalember nagyban a segítségemre volt. Mégis csalódott vagyok. Ez visszazárhat vagy már meg is történt. Roberto ugyebár arra kért küldjem el a fizuimat. … Olvass tovább
4.rész 10 Igen nehéz emlékeimet rendezni. Azelőtt ízetlen, szürke és unalmas volt az életem, de később…Mióta gazdaggá tett a véletlen, a változások és események úgy követték egymást, mint egy regényben. Sem Istent, sem szenteket nem kértem soha, semmit nem áldoztam vagy ígértem, valóban véletlen volt. A véletlen, hogy bementem az üzletbe és megvettem és kitöltöttem … Olvass tovább
2. Elütötte az éjfélt az ódon dóm harangja. A város csendes volt, ahogy ez egy kispolgári városhoz illik, még szombat éjjel is. Ki tudja, már hányadszor hallgatja újra és újra az egyik szeretett zeneművét teljes hangerővel. Nem érdeklik a szomszédok, az sem, aki valószínűleg ráküldte a rendőrséget, mert marihuánát termesztett. Tárcsázzon csak újra, hívja rá … Olvass tovább
6. rész Vedd, már fel! Vedd, már fel! Járkál fel-alá türelmetlenül és idegesen Rob. – Tessék, Alejandro vagyok! – Öcsi, na, végre! – Öcsi? Kivel beszélek? Ismerős ez az elnevezés. – Roberto vagyok, a bátyus. – Az unokatesóm? A dobos kis srác? – Milyen színű kis srác? Már vagy harmincöt évesek lettünk. Tök idősek vagyunk … Olvass tovább