X. FEJEZET A riport megjelenik A megyei hírlap szombati száma mindig nagyobb példányszámban fogyott, mint a többi. Zoltán cikke a harmadik oldalon jelent meg szemmagasságban két rövidebb írás között. A címe pontosan úgy állt ott, ahogy előző este megírta: „Egy faluban – három igazság” A szöveg higgadt volt, tényszerű, mégis emberi. Semmi szenzáció, semmi nagybetűs … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 10. A verés elmarad A röhögés volt a legrosszabb. Mert azt nem lehet visszavonni. Ha valakit megütsz, még mondhatod: „csúszott a kezem”. De ha kiröhögöd, az már nem véletlen. Krisztián nem tudta, mikor kezdődött. Talán amikor az apja azt mondta tizenhárom évesen: „Ha még egyszer sírsz, kiverem belőled is.” Talán … Olvass tovább
9. FEJEZET A cikk megírása A szerkesztőség késő délutáni, már-már estébe hajló fénye, nyilván teljesen más volt, mint reggel. Most sárgásan szűrődött át a magas ablakokon, hosszú árnyékokat húzva az asztalokra, mintha maga is meg szerette volna fényezni azokat a történeteket, amelyek a billentyűk alatt formálódtak. Zoltán ahogy belépett szerkesztőségi szobájába, lelkében még ott volt … Olvass tovább
– Teodor- súgtam Baranabás fülébe./26 – Nem az nem lehet. – Mi van mégis ő? – Ezt felejts el! –Van nálad toll? – Igen. Írjuk fel kinek a fotója. – Csengettek be kell mennünk!- szólt rám Barnabás. – Volt az előadás közben szünet?- kérdeztem rá. – Igen. – Akkor majd mindent le tudunk írni. – … Olvass tovább
VIII. FEJEZET Belső dillemák Zoltán kocsijával lassan bukdácsolt az egyenetlen aszfalton a járási székhely rendőrkapitányságáról – ahová Kisgács is tartozott –, a megyeszékhely felé. Az út két oldalán a tavaszi határ csendesebb volt, mint reggel. A fény is tompább lett, mintha kifáradt volna délutánra. Váltáskája az anyósülésen, mellette hevert. A notesz félig kilógott belőle, benne … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 9. A csend tanít Fanni szerette a hangját hallani. Ha nem nevetett, akkor beszélt, ha nem beszélt, akkor dúdolt, ha nem dúdolt, akkor dobolt. A csend irritálta, annyira mintha légüres térbe zuhanna tőle. Pedig az anyja azt mondta mindig: „Tanulj meg csöndben lenni, ott hallod meg magadat.” Fanninak ettől felállt … Olvass tovább
VII. FEJEZET A rendőrkapitány A város rendőrkapitánysága a főtér sarkán állt, egy szürke négyemeletes épületben, amelyben egyszerre keveredett a régi szocialista vasbeton és a frissen festett ajtófélfák szaga. Zoltán már messziről látta a bejárat melletti tölgyfa ajtón a táblát: „Rendőrkapitányság – Becsülettel, becsületesen.” A portálról egy fiatal járőr kísérte fel a lépcsőn. A folyosón minden … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 8. A fonal másik vége Ilona sosem volt hangos asszony. A csendet megtanulta még otthon, amikor anyja mindig azt mondta: „Aki keveset beszél, kevesebbet bán meg.” Ezt a mondatot vitte magával a házasságba is, mint valami láthatatlan kelengyét. Elemér beszélt, ő pedig figyelt. Később már a férje is hallgatott. Akkor … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 7. A kő belsejében Márk először csak csendet akart. Nem ételt. Nem ruhát. Nem szánalmat. Csak egy helyet, ahol nem kell válaszolni senkinek. Mert amikor az ember sokáig nem beszél, lassan elhiszi, hogy nincs mit mondania. A szavak kihullnak belőle, mint a haj, mint a hit, mint a hátramaradt családi … Olvass tovább
VI. FEJEZET A fiú a kocsma mögött A falu közepén álló kocsma előtt néhány férfi cigarettázott, és a fröccsük fölött vitatkoztak a következő hétvégi focimeccsről. A hely alacsony épület volt, zöldre festett ajtóval, melyről már többhelyen lepattogzott a zománc. Zoltán belépett a helyiségbe és szemével rögtön a hátsó kijáratot kereste, mert eszébe jutottak a körzeti … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 6. Valami alakul Zoli nem beszélt sokat. A baráti társaságában ez nem is volt baj, Dani és Fanni úgyis beszéltek mindenki helyett. Ő csak ott volt, jelen volt – és figyelt. Nem úgy, mint aki minden apróságra kíváncsi, hanem úgy, mint aki nem akar semmiről sem lemaradni, ami valódi. A … Olvass tovább
V. FEJEZET A körzeti megbízott A rendőrőrs nem volt nagyobb egy régi, átalakított szolgálati lakásnál. Az épület mellett egy megfakult kék-fehér színű szolgálati Lada Niva állt. Rendszáma félig sáros, mintha az előző napi terepmunka nyomát még nem lett volna idő lemosni. A bejárati ajtón az üveg egy repedése átlósan futott végig, melyet cellux csík tartott … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 5. Aki nem kért semmit Elemér utálta a hűvös reggeleket. Régebben szeretett korán kelni, amikor még a felesége dolgozott, és ő maga is „fontos ember” volt – vagy legalábbis annak érezte magát. Most már csak megszokásból kelt, nem várt rá munka, sem feladat. Ilona főzött, ő meg olvasott – ugyanazokat … Olvass tovább
IV. FEJEZET A szomszédok Zoltán kilépett Marika néni házából, és a hűvös tavaszi levegő jól esett neki a zsúfolt, fojtott konyhaszag után. A falu utcája most csendesebbnek tűnt, mint korábban. Mintha az emberek tudták volna, hogy valaki kérdezősködni fog, és inkább nem beszélnek, amig nem muszáj. A szomszéd háza alig tíz lépésre volt Marika néni … Olvass tovább
Mi marad belőlünk? – III. rész. A szemem lassan nyílik. Ugyanaz a félhomály fogad. Ugyanaz az idegen szoba. Ugyanaz az idegen ágy. Ugyanaz az idegen ágynemű. Mintha az idő alig mozdult volna… Az ablak felé fordulok. Azonnal észreveszem. A légzésem felgyorsul. A széles fotelban ül, háttal a teliholdnak. A bokája a másik térdén pihen, a … Olvass tovább
A korai, stílusosan görög vaniliás ‘bougatsa-kávéval’ reggeli mellett Paula elmélyülten tanulmányozta a helyi turista tájékoztatót, mialatt V. a mobilján matatott. -Szeretnék kiigazodni a monostorok között, hogy sikerüljön jól beosztani az időnket. Örülnék, ha meg tudnánk nézni valamennyit – jegyezte meg Paula félhangosan. -Tervezzünk együtt – tette félre V. a mobilját – én is ehhez keresgéltem … Olvass tovább
III. FEJEZET Marika néni vallomása A konyha tele volt a tegnapi piskóta illatával, és azzal a különös, feszültséggel kevert melegséggel, amely csak olyan házakban érezhető, ahol a gazda egyszerre szeretne vendégül látni és panaszkodni. Marika néni egy pillanatra sem állt meg, hol a kést rakta odébb, hol a süteményestálat tolta közelebb Zoltán elé. – Egyen … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 4. A csend visszhangja Júlia hirtelen nem tudta volna megmondani, miért ment oda először. Talán csak a kíváncsiság vitte, talán valami régi, már majdnem elfeledett seb sajgása, amit épp az a férfi tükrözött vissza a padon, abban a csendes mozdulatlanságban, mint egy megkövült emlék. Márk. Akkor még nem tudta a … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 3. Árnyékból fénybe Másnap ismét borús volt az idő, de Júlia mégis eljött. Meglepődve látta, hogy a pad üres. Márk nem volt sehol. Körbenézett. Csalódottan sóhajtott fel, és már épp indult volna tovább, amikor meglátta őt a park túlsó szélén, a templomkert mögött, egy jobb sorsra érdemes szökőkút tövében egyedül. … Olvass tovább
Mi marad belőlünk? – II. rész A férfi átlép az esőfüggönyön. Először a fényes cipőt látom meg. Drága. Fekete bőr. Nem egy hétköznapi viselet. Inkább az ördögé. A levegő megfagy, ahogy megáll mellettem. A kezében lévő fegyverről az arcára emelem a tekintetem. Az éles fény felém löki, de arca árnyékban marad, rajta a vonalak kemények … Olvass tovább