Olyan gyorsan másztam fel a létrán, hogy megcsúsztam és bevertem a térdem. Életemben nem káromkodtam még ennyit. Ahogy kiértem a felszínre, a lény az erdő felé futott. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen messzire jutottunk a csatorna rendszeren át. Kiértünk a város szélére. Hogy jutunk vissza? Ezeket az utcákat nem ismertem. Hülye, hülye, hülye! Előbb … Olvass tovább
A pad 2/1. Ősz zsongott a lombok közt. A park fái egyre színesebb levelekkel üdvözölték a pihenést. Igen a pihenést, hisz tudták, hogy jönni fog számukra az édes álom, amiből hónapok múlva felébredhetnek. Pergő leveleiket óvatosan eresztették le a földre. Egyesek kecsesen táncoltak a széllel, másikak, csak, potty, lent landoltak. S hogy mi fog történni … Olvass tovább
26. A túlprotekcionált Bespejzoltam kamrádba az életet: Hordtam bele lisztet, sót, és még az iránytűről sem felejtkeztem el. Süthettél kenyeret, akár kalácsot. A patakból friss vizet ihattál, hiszen közel volt a ház, ami az éléstárhoz járt. Kaptál lovat az istállóhoz, és hoztál asszonyt is. A komfort átölelt, a kék ég vidámított, és az est égi … Olvass tovább
Apának egy szót sem szóltunk. Kevint nem nagyon izgatta a dolog, legalábbis ezt mutatta, de továbbra is révetegen bámult kifele a fejéből. Én pedig el voltam foglalva az ellopott tankönyveim beszerzésével. Ahogy közeledett a hétvége egyre feszültebb lettem. Az sem javított a kedélyállapotomon, hogy minden egyes megszokottnál hűvösebb szellőre görcsbe rándult a gyomrom. Testvéremen határozottan … Olvass tovább
Utánfutós temetés Utánfutóval még senki sem ment a saját temetésére. Értsd: nem tudunk a halálba vinni semmit. Nem jó! Hogyan cipelhetnénk magunkkal valamit is, mikor mi sem vagyunk ott, csak a testünk. Lelkünk halálunkkor faképnél hagyja a korpuszunkat, és ha a lélek mi vagyunk, semmi közünk az egészhez! Ui.: Egyet azért átenged a Styx vízén … Olvass tovább
Huh..nagyot sóhajtva tettem helyére a partvist és a lapátot. Minden kész. Az órára néztem. 14:23. Kevin hamarosan haza ér. A ház tiszta, jöhet a következő megoldandó feladat. Mi legyen a vacsi? Valami gyorsan elkészíthető kéne, hogy legyen időm a házi feladatra is. A rántotta kevés. Spagetti volt két napja. Miközben ezen tanakodtam a nappaliból hang … Olvass tovább
A ruhád Ruhád epidermiszként* legyen rajtad, mert csak akkor lakhatod be igazán. Nem testlepel, nem szeméremfedőd, de megjelenési formád. Nem típusjelzés, nem is rendszám, hiszen „egyedi gyártású” vagy. Eszköz, mely némán elmondja, kin leng, vagy kin feszül. Életszerepeidhez is jó kellék. Segít, hogy lehess önmagad, vagy kilépve az anyád szabta „overállból”, más bőrébe is bújhass. … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11./11. Emlékszel Zsuzsi? Marci már négy éve, mikor meghalt az anyukája, felköltözött Pestre. Aminek én igazából örültem.😊 A fene se gondolta, hogy ekkorát változik🙄 Drága Rózsa! 😁 Te sem vagy már az a 9 éves mackónadrágos, mindenért sírós kislány😂 Aki nem ismer, azt gondolná rólad, rég elmultál 15 éves 😂 Fejezd be a … Olvass tovább
Anya – anyag Életünk ősforrása az anya. Bennük fogannak a generációk, ők a Homo Sapiens létfolytonosságának letéteményesei. Az anya hús-vér, tehát anyagból lévő utódot hoz létre, vagyis az anyag anyától van. Milyen árnyékolt a nyelvünk. Azonos szóalakkal fejezi ki az értelmi összetartozást. De még meglepőbb, hogy a latinban is, igaz más-más betűkkel ugyan, de: máter … Olvass tovább
Üzenet Barguzinból Öreg Petőfit szobrászkodtam kezében lúdtollal, tekintetében nemzetféltéssel. „Üzenet Barguzinból” – írtam alá. Fölraktam a fészre, amiért sokan elmarasztaltak: „A Segesvárnál elesett Petőfi legendáját ne sértsem meg! Ő akkor mennyekbe szállt – mítosz lett belőle. Hogy fogságba esett, és Oroszországban egy falucskában élt tovább – nagyon prózai, röghöz tapadt, és hozzá méltatlan.” Én úgy … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11/10, fejezet Hajnali négy óra volt, de a Keletiben nagy volt a nyüzsgés. Ilonka a pénztárnál sorakozott, én pedig megláttam a közelben egy édesség árust, vettem mindenkinek aki fontos nekem, egy nagy tábla csokit, apunak meg pipadohányt. Nehezen, de a peronhoz értünk. Józsi bácsi a taxis, alig bírta cipelni a dobozomat, amit Ilona … Olvass tovább
21. Ne okoskodjak Szakiskolás kőműves tanulók kerítést falaztak a szomszédban. Ezerrel tűzött rájuk az UV – a Nap. Árnyékban 34 C°-ot mutatott a hőmérő. Félmeztelenül viaskodott fiatalságuk a józan ésszel. Gondoltam, odaszólok: – Vegyetek fel sapkát, szalmakalapot, mert basaliomát*, bőrrákot kaphattok! Néztek volna nagyot! Miről beszél ez a vén muksó? Mikor lesz az, ami szerinte … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11./9.fejezet Beléptem a nappaliba, Vince felállt, és tátva maradt a szája.😊 Eltelt egy kis idő, mikor reakciója kicsúszott a száján. Azt a hétszázát! Ki ez a szépség? A Rózsa nővérét tisztelhetem Önben? Ne hülysekedj már. 😂 Elnevettük magunkat mind a hárman 😂 Kisasszony belém karolna? Már léptünk volna ki a kapun, mikor Ilonka … Olvass tovább
Berreg a fűkasza Azok lehettek a szép idők, mikor az árokpartok kaszálására licitáltak a gazdák. Az istállókban marhák bőgtek, a jászol előtt fáradt igáslovak friss szénát ropogtattak. Kellett a fű, mert volt háziállat, s belőlük tej, hús, faggyú, szaru, bőr. De a száguldó paripák is könnyebbé tették eleink életét. (Nulla CO2 kibocsátással…) Már csak gond … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11/8.fejezet Ez a hatalmas forgatag lenyűgözött. Köszönöm szépen, hogy eltetszett hozni 😊 suttogtam magam elé. Rózsa! Mit szólnál egy késői reggelihez? Köszönöm Ilonka, de itt vannak a szendvicseim. És hol szeretnéd elfogyasztani? Hát? Nem is tudom, talán Budán 🙄 Drága Rózsa! Az bizony késő délután lesz😁 Van itt egy kis vendéglő, eszünk valamit … Olvass tovább
Nem talált semmit Nem talált semmit! Hülyeség! Nem találta meg – így helyes. Ki találni akar, az keres, de nem a semmiért. Keresni a semmit a filozófusok dolga. Azért keressek az üres szekrényben, hogy ne leljek semmire? Nem találni = nulla. Semmit = nullát. Vagyis nem találtam nullát a nullában. A mínusz szorozva mínusszal ugyebár … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11./7. fejezet Az ébredezésemet Ádám hangja tette tisztává. Mit keres nálunk ilyen korán ez a fiú? Rohantam ki pizsamában a konyhába, anyám, akinek akkora lett az orra mint egy duda, akkor tette a szalonnás rántottát apu és Ádám elé az asztalra. Jó reggelt! Rikkantottam egy nagyot… te mit keresel itt Ádám? Este megtudtam … Olvass tovább
18. Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált korvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11/6. fejezet Itt az ideje, hogy mindent elmondjatok végre és semmi ne maradjon ki! A düh a harag és a veszteség tomboltak a lelkemben. Nem tudtam szelíd lenni, hiszen áldozat vagyok😪 Igaz, nagyon fájt mindenem a tegnapi baleset miatt, de hallgattam rájuk és Andris szekéren hazamentünk, hogy végre láthassam fényképen az édes szüleimet😔 … Olvass tovább
17. Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak … Olvass tovább