Zafirah közel egy órát utazott azon a buszon, amire a rendőrök feltuszkolták. Emir szemeivel szúrós villámokat küldözgetett felé, hogy el ne felejtse a neki tett ígéretét. Zafirah alázkodón nézett a szempárba, pedig csak a gyűlölet élt benne a férfi iránt. Az elmúlt éjszaka rájött, hogy az ő élete annyit se jelent, mint egy utcán kóborló … Olvass tovább
Tojás, Jorgosz, Piroska és a többiek „Bámult, mint a templom egere” (Ősz Ferenc: Archimedes a Rubrikán) Bálint az ágya szélén üldögélt lehorgasztott fejjel. Sokat aludt, és miután elvégezte szervezetének vízvezetékével kapcsolatos ügyeit, visszabújt az ágyba. Vágyott arra, hogy visszaalhasson, de csak forgolódott, egyre jobban fázott a meleg takaró alatt, végül kidobta őt az ágy, meg … Olvass tovább
Zafirah minden akaraterejét összeszedte, hogy elérje a célját, ezért először nem a fia után érdeklődött, hanem Emírt kereste. Tudta, hogy az a legfontosabb, hogy a férfi visszafogadja, és újra a védelmét élvezhesse. A sátor mélyéről előbukkant a Emir mikor meghallotta a hívó szót, csodálkozva nézett a nőre. – Hol hagytad Amirát? – kérdezte meg azonnal, … Olvass tovább
Konszolidáció – avagy Drága Aranyos Macika „Több is veszett Paksnál” (Ősz Ferenc: Archimedes a Rubrikán) Eltelt két hét, amiből sok időt töltött új ismerősei társaságában, valamelyest igyekezett alkalmazkodni az intézmény rendjéhez, és részt venni kötelező terápiás foglalkozásain. Állapota javulására való tekintettel kapott egy nap plusz egy éjszakás kimenőt, amelynek időpontját titokban előre egyeztette Annával és … Olvass tovább
Nehéz szívvel indult el Zafirah a tanyasi házból, szívében mintha tőrt forgatott volna a fájdalom, hisz ott hagyta imádott lányát Amirát. De nem késlekedhetett, az idő sürgette, utol kellett érnie a férfiakat. Sietnie kellett, hogy a fiát megmentse a haláltól. Mikor a rendőrök felfedezték a búvóhelyüket, már tudták, hogy azonnal tovább kell menniük, különben begyűjtik … Olvass tovább
IV. rész „Anita, Anita, Anita” Tündérhegy Egy darabig ágya szélén ült, aztán amikor kifáradt benne, visszafeküdt olvasni. Úgy gondolta, hogy talán a legvidítóbb olvasmány Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című regénye lehet. Úgyhogy ezt olvasta, de néhány napja már csak ugyanazt az oldalt. Aki nem ismeri közelebbről a kies Szibériában nyaraló halálraítélt foglyok élményekben gazdag … Olvass tovább
Az akácos kanyarjában feltűnt a két terepjáró, lassan jöttek a havas úton. Mikor hozzájuk értek, meglátták, hogy bent ül az autóban az ijedt szemű asszony, ölében hozzábújva az egyik gyerekével. – Hol van a másik gyerek, a fiú? – kérdezte Sára Vendeltől. – Nem volt ott a másik, csak ezek voltak bebújva a ház egyik … Olvass tovább
Újabb pofon az élettől Sok szakítás eredményeképpen Kátya lett a győztes. A Bálinttal egykorú szűzlány, akivel Péter hozta össze. Aki jelen volt a Lipót Mezőn, amikor Ági meglátogatta Bálintot, és Bálint – miatta – (, bár azt maga sem értette, miért,) szakított Ágival. Aki már egy éve járt Bálinttal, de megvárta még azt is, hogy … Olvass tovább
Négyen ültek fel a vastagtalpú paraszt szánra, János figyelmesen irányította a lovakat mert csak sejtették hol van a hó alatt az út. A lovak nagyokat prüszkölve taposták a kérgesedett tetejű havat. A tanya előtt leszálltak a szánról, nézelődtek, azonnal felfedezték a sok lábnyomot a hóban. A rendőrök elindultak a ház bejárata felé, kezük végig a … Olvass tovább
Ismét a Völgy utcai szanatóriumban (Visszatérő) „Együtt fogjuk enni erről a meggyfáról a meggyet” (Egy beteg jóslata) A Völgy utcai szanatórium ( A volt Ruttkai villa), Bálint első kinti találkozása Magassy Marcsival, Petting egy különszobában, Ötágú cigarettaszipka, „Két héten belül kimegyek innen” „Együtt fogjuk enni erről a meggyfáról a meggyet”, Néhány betegtárs, a szép villának … Olvass tovább
Másnap reggelre megállt a havazás. Mikor kiléptek a tornác ajtaján a hajnal csikorgó faggyal köszönt rájuk. A fagyos hó ropogott a lábuk alatt. Az áttetsző hóval fedett tájban minden összemosódott, nem voltak színek, minden fehérben pompázott. Mintha Isten lefertőtlenítette volna a sok mocsoktól a világot, a levegő frissen karcolta a tüdöjüket levegővételkor. János már bent … Olvass tovább
Répa (Letérő) „Az őszinteség veszélyes, de alkalmas fegyver. Amikor nincs jobb ötletem, néha magam is élek vele” (Jean Anouilh: Beckett, vagy Isten becsülete) Mint említettük, Bálint Répa anyagi hozzájárulásával vehette meg azt a kis lakást, ahova elmenekülhetett „Egyiptom”–jából. Korábban azt is megtudtuk, hogy Répa volt az, aki 1983–ban Bálintot a Lipótmezőre szállította. Répa nemcsak barátja … Olvass tovább
Nagyon is hallotta Benjámin az utolsó mondatokat a telefonban, önkéntelenül felnevetett a kedves szavakat hallgatva, nem azért, mert viccesnek találta, hanem azért, mert átért hozzá Sára aggódása, ami miatt kellemes jó érzés áradt szét a testén. Úgy érezte magát mintha kint állna a szabadban és a friss szél simogatná az arcát. Elég volt ennyi, hogy … Olvass tovább
Vikár doktor úr (Még egy kis kitérő) „Elrepült felettünk az idő vasfoga” (Ősz Ferenc: Archimedes a Rubrikán) Bálint első találkozása Vikár doktor úrral, elég jól sikerült öngyilkossága után, Analízis oszloppal, mögötte Krisztivel, Bálint kedvenc mondása tőle, Vikár doktor cigarettázási szokása, Hipnózis kísérlet, Bálint kiskamasz–kori nőügyei Vikár doktor 1923–ban született, a meteorológiai nyár első napján. Ezt … Olvass tovább
Előszó: „Hálás vagyok azért, hogy olyan korban voltam katona, amikor nem kellett kényszerből, vagy parancsra életeket kioltani, s a három évtizede történt bevonulásomat követő időszakból sok kedves, s kevésbé kedves emlékem maradt meg, melyeket alább elevenítek fel azok kedvéért is, akik ugyanazt élték át akkoriban, mint én. Sokaknak ismerősek lehetnek a leírtak, a kialakult élethelyzetek, karakterek. … Olvass tovább
Sára dühös lett Benjáminra, úgy gondolta, hogy elrontotta az ünnepét. Pedig minden olyan jól alakult, a gyerekek boldogan bontogatták az ajándékokat, az anyja örült az áhított tésztakészítő kisgépnek, a keresztanyja is a városból kapott ajándéknak: kendőket kapott tőle ajándékba, hozzá egy aranyozott díszes keretben Jézust ábrázoló szent képet. Mindenki boldog volt, csak ő nem. Nézte, … Olvass tovább
Metropolis (Egy kis kitérő) „Hogy kerül a kocka az asztalra?” (Ősz Ferenc: Archimedes átkelt a Rubrikán) Bálintnak, aki otthon pihent éppen, egy vízözönt közvetlenül megelőző időkről szóló írás került a kezébe. Ezt olvasta: „Tele volt a város kocsmákkal, kaszinókkal és kuplerájokkal. Az emberek, óriások, istenek és félistenek szüntelenül duhajkodtak, mulatoztak és tobzódtak, egész nap és … Olvass tovább
Karácsony napján beköltözött a börtönbe az áhítat. Még a haragosoknak is volt egymáshoz egy két jó szavuk, mintha mindenki kapott volna a reggeli mellé egy jóságszérumot. Készülődtek a műsorra, várták a hozzátartozókat, a csomagokat. A látogatók meg is érkeztek, de most se tarthatott tovább a látogatás ideje, mint máskor, csak a levegő változott meg körülöttük … Olvass tovább
Hangulatok, érzések, szóképekkel ábrázolva – egyes szám, első személyben Mesélj nekem! 1. Évekkel korábban Még gyermek vagyok. Tévét nézek. Nincs könnyű dolgom. Teljesen vakon nem mindent értek. Összerezzenek. Mi volt ez az erős hang? De megijedtem! Miért vannak most meg csöndben? Vajon mit csinálnak? Nem értem, mi történik. Gyorsan változik minden. Egyre jobban lármáznak. Összezavarodok. … Olvass tovább
Bálint találkozik az ifjú Magassy Lídia Flórával. „Találkozunk Fülöpnél!” (Ősz Ferenc: Archimedes a Rubrikán – Junius Brutus után szabadon) Bálint találkozik az ifjú Magassy Lídia Flórával, aki beleszeret a nála 40 évvel idősebb férfiba, Édesanyjával való beszélgetés közben kiderül, hogy ő édesanyja régi szerelme, Marcsi megretten, és mesél Lídiának Bálintról, A leány egyre nagyobb megrökönyödéssel … Olvass tovább