Az óriási csillag lopás Hadd meséljem el neked, hogyan tűntek el, és kerültek vissza a csillagok Pálcikaváros égboltjára. Ez egy nagyon régi történet, de az idősebbek még emlékeznek rá. Történt egyik kora este, hogy egy Hullócsillaggyűjtő munkába készülődött. Lassan nyolc óra volt, el kellett indulnia, hogy időben felérjen egy magas ház tetejére. Gondosan hátizsákjába tette … Olvass tovább
Pálcikaváros lakói Fogadok, hogy még nem hallottál Pálcikavárosról. Nem csodálom, hiszen felnőtt térképeken nem jelölik már, a gyerek térképeket pedig már nem gyártják. Pedig ott van az, világos valójában, egy eldugott kis helyen a hegyek között északon. Az is igaz, hogy nem sokan ismerik, mert a felnőttek nem érnek rá törődni ilyen kis vársokával és … Olvass tovább
Jó illatú, meleg, kerek, fincsi fánkra lekvárt kenek. Eszek egyet, kettőt, hármat, felfalnám az egész tálat. A fánk a fánkot kergeti, mikor Fáni szája elnyeli. Csupa lekvár, csupa fánk, még éhes a kis elefánt. Ne légy olyan torkos Fáni, mindegyiket meg kell rágni! Ha egészben legurítod, meg fog fájdulni a gyomrod. Jó illatú, meleg, kerek. … Olvass tovább
Béka talpán békatalpak Úszónaci, szemüveg Fején piros úszósapka Ezután még mi jöhet? Fejest ugrik, nagyot csobban Csurom víz a szemüveg Talpa meg egy kőbe akad Ezután még mi jöhet? Vízen lebeg nadrág, sapka Hát a béka hol lehet? Nem fulladt tán meg a tóban! Ez után még mi jöhet? Mikor végül kikecmereg Nincs se talp, … Olvass tovább
Andris mesél és Litó a legjobb barátja. Ő Litóországban él. Ennek az országnak nincsenek határai. Benne minden megtalálható, amit csak el lehet képzelni. Ki is Litó? Litó nem más, mint egy ausztráliai repülő mókus. Mindenhova eljut, így még Andris szobájába is beférkőzik éjszaka, amikor Andris alszik, de nem rakja el a helyére a játékokat és … Olvass tovább
Egyik este, lefekvés után, azon gondolkodtam, hogy mi lenne akkor, ha én, világgá mennék? Hiányoznék valakinek? Utánam jönnének? Keresnének? Egér Edömér vagyok, egy hófehér egérke, Miskolc –Görömbölyön lakom, már nagyon hosszú ideje. Egy kis változatosság nem ártana. Igen ám, de hol is van a világvége? Valakitől meg kellene kérdeznem, de nem lehet, mert akkor elárulom … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A mágikus macska Bizsu nem akármilyen házimacska volt, mert különleges erővel bírt; bármire volt szüksége, csak koncentrálnia kellett. Olyankor a vörös bundája erős fénysugarat bocsátott ki, amitől pontosan az jelent meg, amit a macska gondolt. Senki sem tudott a varázslatáról, még a kis gazdája, Beatrice sem, aki egy nagyon édes hatéves kislány … Olvass tovább
A kis kertlakók és a vörös szörny Gyönyörű tavaszi reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét. Fénye megcsillant a szegélyként ültetett délceg fenyves tűlevelein, a hófehérbe öltözött cseresznyefák és a rózsaszínű bimbókat dédelgető almafák virágain. Ahogy a lágy szellő végigsimogatta a földet, az élénkzöld … Olvass tovább
Kutya banda, ebugatta, kutya buli, dínomdánom, a holdat is megugatja, szóljon hát a kutya kánon. Malamut a mambót rázza, tangózik a Terrier, a Labrador lambadázik, Haskinak meg hiphop kell. Pop zenére Puli pörög, Tacskó lába tvisztet jár, rockra tolja a Rottweiler, a Skót juhász jó jazzre vár. Sramli szól a Schnauzernek, Foxi foxtrottra mulat, Beagle … Olvass tovább
Hosszú az út völgyön, hegyen, hogy a posta pontos legyen. Kengurunak sok a dolga, de nincs szárnya, se motorja. Ugrik egyet, kettőt, hármat, így elérve minden házat. Erszényéből a levelek, postaládákba röppennek. Legyen csomag, avagy levél, címzettekhez mind odaér. Ha jól dolgozik, reggelig, az összes láda megtelik. Hosszú út visz völgyön, hegyen, a postás, hogy … Olvass tovább
Szerző: Óczy Két csiga egy pár Egy tavaszi reggelen Csaba a harmatos fűben araszolt, mikor hangos zokogásra lett figyelmes. – Ki lehet ilyen bánatos? – tűnődött magában, és kíváncsian mászott a hang felé. – Hogy hívnak? És miért bőgsz? – kérdezte, amint megpillantotta a kesergőt. – Csilla vagyok. Magányos és nagyon fázom – sírdogált a … Olvass tovább
Pettyes, a bátor őzgida Ragyogó nyári reggel volt. A napsugár meleg fénnyel hatolt át a zöld erdő lombkoronái között. A fákról az erdei madarak dallamos csivitelése hallatszott. Az apró, színpompás virágok körül gyönyörű pillangók lebegtek. Ezen a csodás napon látta meg a napvilágot Pettyes, a kis őzgida. Amint megszületett, máris kíváncsian tekintett körbe gyönyörű, barna … Olvass tovább
PETTYES PITYE A végtelen erdőben a katica bogarak már rengeteg csodát láttak, virágról virágra repdestek, patakok gőzén vitorláztak, ám a boldogságunkból egyetlen valami, illetve valaki , az ember hiányzott. Meséltek egymásnak róla, annak ellenére, hogy még soha nem találkoztak vele. Fenségesnek találták a földet, rajta növényzetet és állatokat, de az ember közelsége nagyon, de nagyon … Olvass tovább
PETTYES PITYE ÉS LÉGY LENKE A nagybajuszú Pista bácsi kertjében rengeteg katicabogár élt, testvéri együttlétben. Itt csatáztak azokkal az apró rovarokkal, molyokkal, tetvekkel, bolhákkal, amelyek rágták, zabálták a gyönyörű gyümölcsöket nevelő fák leveleit. A katicabogarak között élt Pöttyös Pitye Katica. Ő is minden reggel elindult a többiekkel dolgozni. Ilyenkor úgy tett, mintha ő lenne a … Olvass tovább
Vadvirágos mese Kórház az erdő szélén Hol volt, hol nem, az Óperenciás tengeren innen, a Cseri parkon túl, a Gyertyános-völgyben, egy odvas fa odújában élt Hunyor, a bagolydoktor. Erdőszerte híres orvos volt, minden bajjal hozzá fordultak. Rendelője a fa tövében már szűknek bizonyult. Így hát az erdőlakók elhatározták, hogy kórházat építenek. Mindenki segédkezett. Tátkanaf, a … Olvass tovább
Nyaralás – Normális mese normális gyerekeknek – Tóni kifejezetten városi gyerek volt, abból is a rosszabbik, egyke, vagyis testvér nélküli fajtából. Szeretett tanulni, olvasgatni magában, de igazi jó barátai, akikkel megosztotta volna üres óráit és játékait, nem voltak. Bár elfoglalt szülei igyekeztek vele sokat játszani, beszélgetni, foglalkozni, de ettől inkább csak kis felnőtt lett a … Olvass tovább
Egy kacskaringós erdő zegzugában, ott is a legmagasabb fa tetejében lévő kis lombházikóban kezdődött ez a történet. Itt élt két árván maradt gyerek, Dorka és Berci. Nagyon jó testvérek voltak, mindig segítették egymást. Moai az erdő legősibb és legöregebb fája viselte gondjukat, aki maga volt az erdő lelke. Varázslatos életük volt. Jószívűségük és segítőkészségük egyre … Olvass tovább
Egerát Megállt a hármas útelágazásnál. Végre itthon! – szakadt fel belőle a sóhaj. Végig nézte az ismert irányjelző táblákat, inkább örülve, hogy újra látja, mintsem azért, hogy tájékozódjon. Jobbra az út Cicmányra vezet, ahol a Macskák laknak. Veszedelmes vidék, az egerek esküdt ellenségei, sunyi, nesztelen lopakodó, villogó szemű, lesből támadó banda. Egy részük már csatlakozott … Olvass tovább
A kiskirályfi forgatta a szemét, gondolkodott, hogy lesz majd így ebéd, a szülei a kastélyt is elkártyázták, az ország népét sajnos bizony átrázták…. lelépett a szakácsnő, a komornyik, a többi szolgát elvitte a torokgyík… Olvasta hát most a hirdetéseket, dolgozni kell, tovább így ez nem mehet. A gyomra korgott, hű kutyája mormogott, kelletlenül rágcsálta a … Olvass tovább
Egyszer, nem is olyan régen született egy kiskutya. Boldog újszülött kiskutyaként látta meg a napvilágot nyolc testvérével együtt. Bella az anyukája nagyon jól gondjukat viselte. A család – mert így hívták az embereket, akik körülrajongták és mindenféle dolgokkal ellátták őket – nagyon kedves, mosolygós emberek voltak. Mindig szeretettel beszéltek hozzájuk. A családtól a mi kis … Olvass tovább