Ugye várni fogsz rám?

Azt hittem képes leszek rá. Azt hittem, hogy én különleges vagyok, hogy én leszek az a lány, aki miatt ő megváltozik. Ó, hogy milyen naiv voltam. Naiv voltam, de folyamatosan reménykedtem abban, hogy talán mégis csak van esély rá, hogy engem választ. Reménykedtem benne, hogy a szerelem, amit iránta éreztem elég lesz ahhoz, hogy a … Olvass tovább

Ejnye, ezek az öregek…

Sorban állok a Malom utcai kisboltban. Harmadik vagyok. Éppen az első vevővel, egy asszonnyal számolja össze a vásárlást az idős eladónő, fennhangon: – Három csomag fagyasztott csirkecomb: huszonhét lej. Itt van 30 – mondja a vevő. – Ja, de kérek még… – és sorolni kezdi, mire van szüksége. Közben az előttem álló nyugdíjas férfi tejterméket … Olvass tovább

Álmodj egy új időt

Álmodj egy új időt E történet hitele annak, hogy régen is éltek álmodozók, akik időben és térben alkottak olyanformán gondolatokat, amelyek hiteltelennek fogantak meg sokak fejében. Néhányuk köztünk él ma is. Sok esztendeje történt… Egy borús éjszakán, amikor a hold kövér fénylő tallér formát öltött, cipősarok kopogása verte fel a csendet. Egy nő imbolygott egyedül … Olvass tovább

Nem találtam a szavakat

Fodor Gyöngyi – Nem találtam a szavakat A vonat menetidő szerint érkezett Follonica állomásra. Egy nagyon alacsony, mondhatni törpe férfi lépett be a fülkébe egy hatalmas, nehéznek tűnő bőrtáskával, amit feltett a csomagtartóba. – Jó estét! – mondta sápadt és komoly arckifejezéssel, majd letelepedett a velem szemben lévő ülések egyikére. Alig foglalt helyet, egy idősebb … Olvass tovább

Ki a nagyszerű?

Iskolás koromban, aztán később még inkább szükség volt egy-egy funkció, állás betöltéséhez az önéletrajzra. Ez akkortájt inkább a származásra irányult, amivel nem volt semmi gondom, mivel se nemesnek, se kuláknak, se osztályidegennek nem születtem. Gyakorta viccelődtem is, mondván, hogy „Egyszerű szülők nagyszerű gyermekeként születtem ekkor és ekkor Budapesten.” Szüleim jóvoltából tanulhattam, amelynek semmi akadálya nem … Olvass tovább

Magányos pad….

Kissé szomorúan, az égen bánatosan kergetőző esőfelhőkkel, melyek mintha bennünket földlakókat akarnának siratni indult a szombati napunk, majd délutánra, mintegy varázsütésre kisütött a nap. Barátainkkal örömmel nyugtáztuk, hogy az egész héten várva-várt kirándulásunk mégsem marad el. Autóba pattantunk és pár perc múlva már éreztük is a természet megnyugtató közelségét. Kedvenc kirándulóhelyünk a városunk közelében található … Olvass tovább

Át a hídon

Jártó Róza Át a hídon… Ma is a parkon keresztül vezetett az utam. Délután volt még, de már sötétedett. Pár napja éreztette velünk a november az erejét, így előkerültek a kabátok, sapkák, sálak. Én is felvettem már a dzsekimet, még ha a könnyebbiket is, azt, amit több, mint 10 éve vettem magamnak, még akkor, amikor … Olvass tovább

Apám labdája

APÁM LABDÁJA Apám labdája kerek volt. Pont olyan kerek, ahogyan egy tízéves forma srácnak kerek a világa. Sárga keményfa kerítésünk volt. Ilyen girbe – gurba de aránylag egyforma lécekből állt. Alig vitte a fúró. Emlékszem ez még olyan fúró volt, aminek külön van a trafója. Én vagy húsz tonnásnak éreztem, mivelhogy egész nap cipeltem. A … Olvass tovább

Azt hallottam

– Észrevetted, hogy Ervin mennyire megváltozott? – suttogta Zsóka és kapkodva körbenézett, nehogy meghallja őket bárki is. Nem mintha lett volna ilyesmire esély a vasárnap reggeltől csendes kis utcában. – Azt látom, hogy többet ad magára. De ez azért nem valami nagy változás, nem igaz? – felelte vállán jókorát rándítva a férfi. – Jaj, már … Olvass tovább

KÉRDŐJEL

Születésünkkel egyetlen pillanatra találkozik a múlt, a jelen és a jövő. Létünkkel magukban hordozzuk őseink vetületét, a mindennapok történései a múlt építőköveiként maradnak mögöttünk, általunk pedig a jövő születik újra- meg újra. Születésünk pillanata maga a szabadság, melyet szép lassan az elfolyó idő tengerében időről-időre, cseppenként veszítünk el, és amelyért néhány erőtlen karcsapáson kívül – … Olvass tovább

Sehonnan

Kedves Szerelmem, Búcsúzom, Születés előtt, halál után. Igazsága semmi: Úgy megérted, ha e levél írása közben emberként gondolkodom, s emígy válaszolok. Tehát kérdésedre felelve most egyedül vagyok. De nem érzem át. Hiszen nem ismerhetem azt az érzést, amikor egymagam vagyok, mert elfelejtettem. Azt sem tudom milyen a felejtés. Pedig az összes szavaitok jelentését tudom, de … Olvass tovább

Vince és a szerelem

Vince és a szerelem Február közepén a terasz falán a hőmérő tizenhat fokot mutat, mintha a telet elűzte volna a tavasz, melytől megbolondult a természet, a kertben rügyet fakasztanak a fák és a virágok, az emberek pedig fejfájásra, szédülésre panaszkodnak. Felborul az évezredek óta bevált rendszer, melyet súlyosbít a Covid vírus járvány, ami miatt az … Olvass tovább

Az ellenálló Ladiklady

Panellakó kislányként mindig vonzott a vidék, és az ahhoz szervesen hozzá tartozó állatvilág. Vágytam egy kiskutyára, vagy macskára, de anyám, vidéki lányként, mégsem vagy pont ezért, nem rajongott az ötletért. Bárminemű könyörgésem heves ellenállásba ütközött. Apámat simán rábeszélhettem volna, de úgy vettem észre, nem vállalná a konfrontációt anyámmal egyetlen szőrős négylábúért sem. Tévedtem. Apám katonaként … Olvass tovább

Az öreg iskola

Az iskola épülete huszonnégy ablakával leste az előtte elterülő parkot közel két évszázadon át. Ó, mennyire irigyelte azért, amit ott látott! Tavaszonként szinte varázsütésre habfehér és rózsaszín ruhákba öltözködtek fái és bokrai, majd amikor ebből kivetkeztek, dús lombozatot növesztettek. A levélkorona árnyat adott az ágakra telepedő madaraknak, akik hálából egész nyáron magasztaló énekeket zengtek hozzá. … Olvass tovább

A nagymamám bátyja

Azelőtt a reggel előtt talán százszor is megkértem édesanyámat, hogy otthon maradhassak. Hivatkoztam a tömérdek leckére, ami az íróasztalomon várt, a karácsonyi vásárra, ahova a barátaim hívtak, sőt még az esedékes nagytakarítást is felemlegettem. Az ünnepek előtt pont szükséges lenne, csúsztam térden állva anyám előtt, de ő csak huncutul nevetett rajtam. Ugyan hogy is pucolhatna … Olvass tovább

Kagylóból igazgyöngy

Élt Japánban egy nagypapakorú fegyverkovács Hiroyuki nagy ősz szakállt, és botot viselt, mert elég idős volt már hozzá, hogy elvégezhesse mindennapi rutinszerű kötelességeit, és egyedül nevelje lányunokáját Midorit, aki hamar elvesztette szüleit, és jóformán az egész világból csupán csak azt a kis halászfalut ismerhette, mely egy völgyben feküdt, és melyet ráncos hegyek határoltak. Cseresznyefavirágzás havában … Olvass tovább