A HALÁL TORKÁBAN – Mondd drágám, mi ez a kék folt az ülepeden? – kérdezte tőlem a feleségek gyöngye zuhanyozás közben. – Mármint a fenekemen? – Igen! A jobb popsid közepén. Nem ütötted be valahova? – Nem tudok róla. Mekkora a folt? – Jó tenyérnyi! Gondolkozz csak! Minek mentél neki, vagy ki/mi ment neked, mi … Olvass tovább
Salánki Anikó: Hírek nélkül Nem szerette a híreket, sőt kifejezetten utálta. Amikor felnőtt emberek rinyáltak, arcukat nem mutatva, hogy azért nyiszabolták át részegen a barátjuk gigáját, fojtották meg életük szerelmét, vagy törték be téglával a kirakat üvegét, és láncra verve húzták a kutyájukat a kocsi után kötve, mert rossz volt a gyerekkoruk, és nem azért, … Olvass tovább
Horváth Szabolcs: Megmentő János megvette a kedvenc pékségében a még meleg túrósbatyuját, amit az irodában akart elfogyasztani reggelire, majd a közeli Károly Róbert aluljáró felé vette az irányt, ahogy azt az elmúlt három év minden munkanapján tette. Amikor az aluljáró aljára ért valami nagyon különös dologra lett figyelmes. Pár lépésre a lépcsők utolsó fokaitól egy … Olvass tovább
Ennyi volt hát. Vége. Nincs tovább. A puskacső úgy bámul rám, ahogyan a nap első sugarai néznek az ébredező tájra. Akkor kezdődik igazán az élet, hogy aztán majd napnyugtával ismét véget érjen; ahogyan nemsokára, egyetlen szempillantás múlva az enyém is bevégeztetik majd. De még élek. Önmagam vagyok, a pillanat pedig, amely magához ölel és fogva … Olvass tovább
Ezerkilencszázkilencvenkettő nyarán nagy ufóinvázió volt Szeged környékén, egyfolytában írták az újságok, hányan látták az azonosítatlan repülő jelenséget. Egy kiskatonát az ideggyógyászatra utaltak be emiatt, gondolva, hogy elmebeteg, pedig nem volt az. Az akkor történtekről az egyik szemtanúval, a szegedi Gombos Józseffel beszélgettem, aki átmenetileg Székelyudvarhelyen tartózkodott. – Egyik alkalommal Budapestről tértem hazafelé – mesélte Gombos … Olvass tovább
Azt hiszem beleszerettem. Egyik pillanatról a másikra. Az egészben tényleg ez a legviccesebb, hogy soha egyszer sem gondoltam rá úgy, mint lehetséges partnerre. Komolyan Isten a tanúm, hogy ő csak egy srác volt a szakról. Egészen mostanáig. A semmiből jött az érzés, amikor egymás mellé kerültünk pár napja a kisbuszban. Neki volt egy bandája, ő … Olvass tovább
Késő este, színházból mentem haza. Ilyenkor még kevésbé szeretek tömegközlekedni, de valahogy haza kell jutni. Ha már az előadás ébresztette gondolatokra nem tudok koncentrálni a rideg nyüzsgés miatt, olvasással szoktam kizárni a körülöttem lévő zavaró dolgokat. Akkor is elővettem a könyvem miután elhelyezkedtem a héven. Már éppen belemerültem, amikor az új felszállók éppen velem szemben … Olvass tovább
Állok a sír mellett. A virágok lehajtják a fejüket, mintha szégyenkeznének, amiért még élnek. A szél hidegen fúj végig a kabátomon, de nem érzem. Semmit sem érzek. Csak a zsigerekbe markoló fájdalmat, űrt. „Nyugodjon békében” — mondták az emberek. „Részvétem” — suttogták, szorongatva a kezem. De mit tudnak ők rólad, Anyám? Mit tudnak arról, hogy … Olvass tovább
A két fiatal nő kezdő egyetemistaként a dózsa kollégiumban ismerkedett össze egymással, és – ahogy mondani szokás –, szinte azonnal nagyon rokonszenves, csajos, testvéri szövetség alakult ki kettejük között. Később mint valami különleges alkut, vagy paktumot egymás között megfogadták, hogy örökre barátnők lesznek, és bárhova is sodorja majd őket az élet támogatni, segíteni, és szeretni … Olvass tovább