Valami különös zörrenésre ébredtem reggel, mintha a konyhából jött volna a zaj. Még félálomban ugyan, de átnyúltam a te oldalara, hogy ébresszelek, és arra kérjelek, nézd meg, mi volt az. Nem voltál ott, csak a puha párna és a hideg paplan. Meg a kintről aláhulló ködös hajnal rózsaszín fénye, ami beszűrődött a függöny résén. Hirtelen … Olvass tovább
Lajoska azon a bizonyos keddi napon megint idegállapotba került és úgy érezte, nagy-nagy szüksége van valakire. A szocreál kocsmában az obligát tüske után Olivérrel került egy asztalhoz, de már nem emlékezett a vezetéknevére talán Rajnai vagy Irsai, mindegy, nem számított. Jól kijöttek egymással, és ez volt a lényeg. Nem így tervezte, de aztán mégis az … Olvass tovább
A bokrok közül két alak bukkant elő. Tasnu ijedten rezzent össze. A zsákot amit cipelt szorosabbra fogta. „Maradj csendben, mer’ baj lesz!” – dünnyögte fogai között. Ismerte ezeket az embereket. A magukat szabadoknak vallók csapatához tartoznak. Télen az erdőt betemeti a hó, nehezen jutnak élelemhez, és olyankor megesik, hogy bekopogtatnak a kunyhójába. Talán ezért is … Olvass tovább
I. VANNAK NAPOK, AMIKOR az ember nem tud mit kezdeni magával. A legjobb, ha ilyenkor bevackoljuk magunkat egy közeli csehóba, és ha már úgy érezzük, fél kézzel is elhordanánk egy hegyet, bújunk ágyba, húzzuk magunkra kedvenc takarónkat; és aki bújt, aki nem, szunya. Egy ilyen napon futottam össze Fieldinggel. Késő délután volt, ültem a pultnál … Olvass tovább
Mélabúsan ébredezik a nagyvárosi álom, megszemélyesítve talán legyen most “Pista”. Dormeo puhaságú felhő ágyából nyugtázza, hogy a nap felbukkant a horizonton. Üdvözlésként, fényujjaival beletúr az álmos város beton szálú hajába. Még a másik kezével a csillagokat lesepri az égrő. Kik, mint az éjszakai állatok, hunyorogva menekülnek a fénytől. – Ébresztő! – Kiáltja el magát harmatcseppes presszója felett merengve. … Olvass tovább
A baba Imre vetett egy pillantást az éjjeliszekrényen lévő órára. 3:23. Fáradtan hunyta le újra a szemeit. Harminchét perc múlva kelnie kell. A felesége, Juli napok óta rosszul alszik, éjjelente csak hánykolódik, egyik oldaláról a másikra fordul. Az asszony nyugtalan alvása miatt pedig a férfi sem tudja rendesen kipihenni magát. Imre azonban megértő, ráadásul tudja, … Olvass tovább
Salánki Anikó: Sose késő Először nem is ő ütött, de ezt hiába magyarázta a rendőrségen, látszott rajtuk, eldöntötték, hogy mivel volt már büntetve, egy szava se lehet igaz. Vele szemben ketten ültek, és csak bólogattak, egyikük civilben volt, fehér inge úgy ragyogott, mint húsvétkor a pap stólája. Még a szőke hajú, kontyos nő, aki jegyzőkönyvet … Olvass tovább
Könyöradomány Azt mondja, életében, ha azt még lehet életnek nevezni, egyre több a kétségbeesett pillanat. Nem tagadja, mert ugyan miért tenné, elvesztette a lába alól a talajt. Ha költőien akarna fogalmazni, a szemhatár végképp elborult előtte. Dehogy gondolt ő arra, hogy egyszer majd koldulnia kell, hogy valaha is megjelenik előtte a koldusbot árnyéka. Mindez a … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Marlow Téli délután volt, és Marlow, akinek nem volt cipője, kezdte érezni, hogy a hideg gyorsan fut végig a lábujjain, felfelé a kezéig. Gyorsan odalépett egy padhoz , leült és felhúzta a lábát a zöldre festett durva deszkára , térdét az arcához közelítette. Átkarolta a lábát, és körülnézett. A pad alatt észrevett … Olvass tovább
“Egyedül voltam. Utólag visszagondolva, sosem éreztem magam annyira magányosnak, mint azokban a hónapokban. Nem volt hová mennem, nem volt kihez fordulnom. Rettegtem. Minden egyes napom a félelem jegyében telt. Amiben korábban hittem, olyan gyorsan foszlott semmivé, hogy szinte felfogni sem volt időm. Merthogy idő sem létezett. Nem tudhattuk, hogy mi lesz holnap, még azt sem, … Olvass tovább
Családi emlék Az első benyomásom az volt, hogy egy különös történet birtokába jutottam, ami az 1938-as Eucharisztikus kongresszussal kapcsolatos. Tudom, hogy a Jóisten szándéka kifürkészhetetlen, hogy mikor milyen útra rendeli az embert, akár felnőtt , akár gyerekről van is szó. Fel sem tudjuk fogni, hogy milyen hatalmas az Úr szeretete, a gondviselése, ami mozgatja a … Olvass tovább
Apám gyermekkora Nagyszüleim hét gyermeke közül apám volt a legidősebb. Legkisebb testvére 14 évvel volt fiatalabb nála. Az ügyes kezű, folyton fúró-faragó gyereket asztalosinasnak adták. Anyai nagybátyja műhelyébe került, ahol látástól vakulásig dolgozott. A rokonstátus inkább hátrányára, mintsem előnyére szolgált. Akkoriban a mester asztalánál étkeztek a segédek az inasokkal együtt, kivéve apámat. – „Majd hazaszalad … Olvass tovább
A vízcsobogásba is bele lehet bolondulni, ha sokáig hallgatja az ember. Éva ezt egy újságban olvasta körülbelül három hete, s most saját magán tapasztalhatta a cikk igazát. A szobát, ahol albérletben lakott csak egy vékony fal választotta el attól a bizonyos csaptól, amely kitartóan tépázta az idegeit. Legalább két órája, hogy álmatlanul hánykolódik, s az … Olvass tovább
Emlékszem nagyjából 35 évvel ezelőtt férjem azzal a kérdéssel lepett meg este, miután a munkából hazatért: – Mit szólnál hozzá, ha 3 évre Budapestre mennék nappali tagozaton tanulni? Tudod a főnököm ma behivatott és felajánlotta ezt a lehetőséget, persze a sikeres felvételi vizsga illetve előkészítő tanfolyam elvégzése után, ami szintén Budapesten lenne, hogy tovább képezhetem … Olvass tovább
Az utolsó busszal érkezel. Vidáman szállsz le róla. De nagyon fáradtan. Rá van írva az arcodra. A mozdulataidra. Nem csoda, hisz másfél napig utaztál. A nyakamba ugrasz. Megcsókolsz. Hosszan, mohón csüngesz ajkamon. Mint aki soha többé nem akar leszállni róla. Boldog vagy! Én is boldog vagyok! A csomagjaid egy-kettőre átpakoljuk egy taxiba. És máris irány … Olvass tovább
Valamikor kicsi hazánkban a tél többnyire januárban mutatta meg az igazi arcát, akkor volt a legkeményebb. Ilykor már mindig volt hó, ami az őszi vetést befedte, meleg takaróként védve a fagykároktól. Ugyanakkor a felszínen időnként feltámadt az északi szél, amely vitte, kavarta a havat, helyenként akár méteres torlaszokat is építve, miközben gyakorta a hőmérő higanyszála … Olvass tovább