Ház, ajtó és ablak nélkül

Ház, ajtó és ablak nélkül Szokatlanul meleg napokkal érkezett a május és néhány kiadós eső után robbanásszerűen kizöldült és kivirágzott minden a természetben, ami életképes volt. Az emberek már az árnyékot keresték, pár nyáriasan meleg nap után már fárasztotta őket a túlzott napsütés. Délutáni műszakosok sokasága állt a megálló mögötti fák alatt, mások a járdára … Olvass tovább

Varázsoljunk!

Varázsoljunk! A minap elővettem egy maréknyi színes tollat bőséges készletemből, hogy írjak egy varázslatos történetet. Majd én megmutatom, milyen az igazi varázslat, gondoltam, és már szaladoztak volna a tollhegyek a papíron, de képtelen voltam eldönteni milyen színt válasszak, aztán hirtelen bevillant, hogy úgy mutatna jól, ha minden szót más színű tintával írnék. Különleges színkavalkád lenne, … Olvass tovább

Jótékony cinkosság

Elég gyakran előfordult, hogy Edit, a fiatal tanítónő hazavitte az osztályába járó negyedikes tanulók füzeteit és otthon javította ki a házai feladataikat. Így történt ez egy szerdai napon is, amikor az iskolában annyi elfoglaltsága adódott, hogy nem maradt elég ideje arra, hogy átnézze és láttamozza a tanulók feladatait. Amikor a Kis Mihály füzetére került sor, … Olvass tovább

A cukrászdában

Bíborka szinte berobbant a cukrászda ajtaján. Több szempár is felé fordult, de ő rájuk sem hederített, engem keresett a tekintetével, majd lendületes léptekkel sietett oda az asztalhoz. – Szia! Bocs, a késésért! El sem hiszed majd, mi történt. Tudod, hónapok óta szerveztem a kerületi versmondó versenyt, ami ma végre elkezdődött. Mindenkinek három verset kellett hoznia, … Olvass tovább

Az ezüst érme

Az ezüst érme Apám nevelőanyja három hónap híján 100 évet élt. A XIX. században született, ötven évvel az 1848-49-es szabadságharc után. Belegondolni is gyönyörűség, hogy akadhattak olyan idősebb emberek a környezetében, akik meséltek neki azokról az időkről… Három férfi halt el Rozi mama mellől. Valahányszor hivatalos iratot kellett aláírnia szavai mosolyt csaltak az arcomra: – … Olvass tovább

Van még kedd

Ma nem kelek fel. Nem kezdem el színtelen mindennapomat. Csak a mindennapiért. Olyan sok volt már, annyi egyforma, céltalan. A sok X. A negyedik nemrég. Akkor azt hittem itt a vége. Haha! Seperc alatt rájött még egy X; nincs különbség, sok volt eddig is, most még több. Mi marad, mit adtam tovább, amit csak én…, … Olvass tovább

Együtt vagy külön?

A csókák kisebbek, szürkék, csak a szárnyaik és az arcuk fekete. A nagy, fényes fekete tollú varjak közé vegyülve töltik őszi napjaikat a városi parkban. Csapatokba verődve várják a hideg, ködös napok végét, mikor a Napot is csak sejteni lehet a felhők felett, remélve, hogy jobbra fordul az idő. A tavasz eljövetelekor majd a revírekért … Olvass tovább

Egy igéző találkozás

Tibor valósággal ki nem állhatta az ún. vállalati, vagy köznapiasan céges bulikat, és banzájokat. Ennek pofon egyszerű a magyarázata. Semmi kedve sem volt egy rakás, egymáshoz dörgölőző, egymást a szexuális szamár-létrán mustráló, enyhén spicces, vagy adott esetben alkoholos befolyásoltság alatt álló munkatárssal összeméri, hogy: na, vajon ki lesz majd a díjnyertes befutó kan, aki hazaviheti … Olvass tovább

Tétel

Károly éppen hazaért a munkahelyéről, amikor egy ismeretlen telefonszám hívta. Végignézte a számsort, ahogyan azt mindenki szokta, majd ujjával jobbra húzással felvette azt. – Halló, tessék! – Szia Karcsi! Zsuzsanna vagyok, a régi magyartanárod! – mondta az ismeretlen telefonszám gazdája. – Jó napot kívánok tanár nő! – Jaj, ne légy nekem ilyen hivatalos! – parancsolt … Olvass tovább

Örökké hordozom

Azt mondják okosan válasz magadnak tetoválást, mert örökké magadon fogod hordozni. Persze visszacsinálhatod, elfedheted, de a heg örökké nyomot hagy a bőrödön és tudni fogod, hogy a bizonyos rózsa alatt valakinek a neve lapul. Ezért is nem szabad magadra tetováltatnod a szerelmed nevét, vagy pedig az évfordulótok napját. Mert nem tudhatod, hogy mikor lesz vége. … Olvass tovább

Salánki Anikó: Félreértés börtönfokon

Salánki Anikó: Félreértés börtönfokon Csak az nem vét hibát, aki nem dolgozik – dünnyögte Janó, a kocsmáros, és lapátért meg söprűért ment a hátsó raktárba. Három féldecis poharat sikerült egyszerre levernie, és ez legénykorában fordult vele elő utoljára. Épp kinézett a nyitva hagyott ajtón, amikor befordult a délutáni busz a térre. Ilyenkor hétköznap mindig négyen … Olvass tovább

Egy nap a másik után…

Egy nap a másik után… A kora reggel távoli zajai lassan beszivárogtak a tudatába és széttörték az alvást az ébrenléttől elválasztó burkolat falát. Hat óra múlt. Kezdődik a nap. A távirányító után nyúlt és bekapcsolta a tévét. Feltápászkodott az ágyról és kiment a toalettre. Aztán kezet mosott és felkészítette a kávét. De előtte még kikapott … Olvass tovább

Feltámadás

Az apa meghalt, s miután a család magához tért a veszteségből, rendezni kezdték a soraikat, és próbálták elsimítani a felgyülemlett munkát. Az özvegy odabent ténykedett, sorra akasztotta le az ingeket, szeretettel simított végig mindegyiken. Amelyikből még nagyon kiabált kifelé az emlékezés, azt remegős kézzel visszaakasztotta, a többit gondosan összehajtotta. Tudta, hogy meg kell válni tőlük, … Olvass tovább

Szép jó reggelt!

Pihenten ébredtem. Frissen ugrottam ki az ágyból, még az óra csörgése előtt. Kinéztem az ablakon. A nap nem látszott a vékony, szürke felhőtakaró mögül. Pedig már megébredt. Sőt! Föl is kelt. Éreztem erejét, jókedvét, sugárzását. Egy-kettőre felöltöztem. Kinyitottam az ablakot. Beengedtem a friss, reggeli levegőt. Ittam egy nagy pohár friss vizet. Csörögni kezdett az óra. … Olvass tovább