A vízesésen át –Sirály. Sír a sirály!? Sokszor nem is láttam, csak hallottam. Az anyám a szoknyája rejtett zsebéből kicsinyke kenyérdarabot vett elő, és bedobta a vízbe. Magam is utána nyúltam. –Kérek!- Mire az anyám meghallotta, már vízen úszott a kenyér, és én néztem, ahogyan tovább sodorja az áramlat. Semmi esélyem sem volt, hogy utána … Olvass tovább
Eredetileg nem szándékoztam elmenni a 2026-os Múzeumok Éjszakája rendezvényre Marosvásárhelyre. Bár láttam a plakátokat, amikor szerdán a Maros menti városban jártam, hogy kicseréljem a könyvtárból kölcsönzött könyveimet újabbakra, továbbá megnéztem az internetes reklámokat is. Á, legyintettem, voltam három évvel ezelőtt, mi újat láthatnék, ha megint elmennék? De… a körülmények másképpen, mondhatom: szerencsésebben alakultak! Péntekről szombatra … Olvass tovább
Nem ismertem erősebb embert a nagyanyámnál. Minden megmozdulása maga volt a tántoríthatatlanság. Miből fakadt, azt nem tudom. Lehet azért őrzi így az emlékezetem, mert ülni csak akkor láttam, ha a rádióban hallgatta a szentmisét. Ilyenkor csukott szemmel, kezében rózsafűzérrel imádkozott. Csöndben volt, és ezt elvárta tőlem is. Kisiskolás fejjel persze megugorhatatlan feladatnak tűnt lopakodva kimenni … Olvass tovább
Minden út hozzá vezetett vissza. Még akkor is, amikor már azt hittem messze magam mögött hagytam a múltamat, akkor a karma az a hülye kurva az arcomba nevetett és közölte, hogy nem ribi még nincs itt a boldog befejezés. Persze miért is lett volna? Miért is lehettem volna boldog? Mikor a boldogságot pont annak a … Olvass tovább
Az elátkozott könyvtár Az ajtón belépve nagy csend fogadott. Mintha a kinti zajos várostól több kilométerre kerültem volna egyetlen lépéssel. Csak a számítógépek pötyögése, és halk beszélgetés hallatszott. Még a gyerekrészleg is csöndes volt, pedig ott szinte mindig van pár visítozó és síró gyerek, akik megzavarják az olvasókat. Mikor beléptem, a könyvtáros rám pillantott, és … Olvass tovább
A mi óriásunk (Mese) Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy óriás. Apropó! Tudjátok, hol van az Óperenciás tenger? Nem is olyan messze, mint gondolnánk. Ober Enns („oberensz”) Felső-Ausztriában, az Enns folyó vidékén – tartják a mesekutatók. Hogy egyik szavamat a másikba … Olvass tovább
A pipacs Az éltes korú József szomorúságtól elnehezedett szívvel telepedett le a gyönyörű pipacsokkal teli mezőt kettészelő földút szélére. Fent a vihar köpenyét viselő felhők, mint harcra készülő hadsereg, feszült csendben gyülekeztek az égen. A távolban kék színű villám hasította meg az égboltot. A szél hirtelen feltámadt. A férfi ősz hajába kapaszkodott, majd dühödten a … Olvass tovább
Azon a hajnalon a falu felett egyre több furcsa fényjáték borította be az égboltot. Csak azok látták és nézték hitetlenkedve, akik a korai hajnalon munkába mentek. De tovább nem is foglalkoztak vele, csupán percekig, míg megnézték, majd sietve tovább rohantak a buszmegálló felé. De a lány más volt, mint a többiek odakinn az utcán. Kilépett … Olvass tovább
Nemrég kaptam új állást egy Budapesti telecenternél, ahol három műszakban kell dolgoznom. Jó ideig csak kisvárosi, apró vállalatoknál dolgoztam nevesincs pozíciókban, s noha mostani állásom sem az igazgatói szék volt, jelentős előrelépést jelentett a karrierépítésben. Csak az a kellemetlenség ne lenne, hogy vannak napok, amikor éjfélkor léphetek csak ki a cég ajtaján… de arra gondoltam, … Olvass tovább
–Helló, szia mit adhatok? –Nem emlékszem mikor mondtam, hogy tegeződhetünk! –Elnézést, mit óhajt? –A kezed! –Miért, kannibálnak tetszik lenni? Áú! Ááá! Főnökúr, holnaptól jellezük az ajtón, hogy a fegyverek és az éles szerszámok mellett vonalzót sem lehet behozni a kajálda területére?-Este megbeszéljük –Megtudhatnám hogy miért nincs magyarul kiírva egyik termék neve sem? Az Emszí Csikhen … Olvass tovább
A hétköznapok egyikén baktatott ki közel másfélórás zötykölődő utazást követően Rákoscsabára. Apai nagyanyja egy tipikusan retró, elhanyagolt stílusú, helyeként igen-igen romos, vályogtéglás családi házban lakott, melyen azért szinte minden áldott hónapban bőven lett volna még mit javítani. Kezdve azzal, hogy a rosszul felrakott, és egymáshoz illesztett kúp cserepek rendre átengedték a hideg őszies, majd téli … Olvass tovább
Salánki Anikó: Nincs mentés A gép ócska volt, de még működött, és ez a lényeg. Amikor az iroda megszűnt, átszervezték, így sokkal hivatalosabbnak hangzott, mindent gyorsan eladtak. Először persze a főnökség meg a közeli irodisták választottak, forgó fotelt, összecsukható asztalkát, alig használt szőnyeget, modern kávéfőzőt. Aztán a félig lecsupaszított helyiségbe, mint akiknek az utolsó falat … Olvass tovább