A szerencse forgandó

Joe szeretett mindent pénzfeldobással eldönteni. Igazolva látta magát, ha valami jól sült el, átkozott mindent és mindenkit, ha rosszul. Így teltek monoton mindennapjai, mígnem egy napon személyesen találkozott a balszerencsével. Susannal találkozót beszélt meg a lakásához közel eső bárban, ahol törzsvendég volt. Lágy dzsessz szólt a helyiségben, a beszélgetések még éppen elviselhető morajlássá álltak össze. … Olvass tovább

Okos lovak /100 szavas történet/

A fiatal lovak jókedvűen szaladgáltak karámjukban. Időnként fincot rúgva megdöngették a karám oszlopait. Ez idő alatt az udvari homokozóban önfeledten játszott a gazda hároméves kisfia. A sokadik rúgás következtében az egyik karámoszlop kidőlt. Észrevették ezt a lovak és már nyargaltak is az udvar felé.A gazda rémülten nézte vágtató lovait, a homokban játszó kisfiát. Hiába rohant hangosan … Olvass tovább

Nyaralás és vége

1. A nevadai sivatag egyik félreeső mellékútján egy családi autó gurult keresztül. Az utasteret a magnóban zenélő blueszenekar muzsikája töltötte meg, amit George a volán mögött füttyszóval kísért. A blues volt az élete, és mivel a rádió egy ideje már teljesen elnémult, így nem akart csendben vezetni. Elvégre nyaralni indultak. Egy hosszú, jól megérdemelt, nyugodt … Olvass tovább

Lebegtetők (ismét egy részlet a tanmesék gyűjteményéből)

Kíméletlen óriás tizedelte a falu barmait és lakóit oly hosszú ideje, hogy azok már mind beletörődtek és elfogadták a mészárlást életük részeként. Egy fiatal legény, ki nem értette társai megalkuvását, elhatározta, leteríti az óriást. Tervét nem osztotta meg senkivel, bár nem is titkolta volna, ha valaki rákérdez. Ilyen nem akadt. Felkapta jól kipróbált vasnyírbotját, melyet … Olvass tovább

Lacika és Fehérke

Egyszer volt, hol nem volt, lakott egyszer a Mocsár utca egyik emeletes házában egy fiúcska. Úgy hívták, hogy Lacika. Négy-öt éves lehetett. A nagyszüleivel éldegélt ott: a nagymamájával és a nagytatájával. Egy szép napon Lacikát felöltöztette a nagymamája. A kabátja zsebébe tette a pénztárcát, amelyben pénz és egy papírcetli volt a vásárolni való dolgokkal. Majd … Olvass tovább

A tisztesség íze

Duda Dezső építési vállalkozó úgy kicsípte magát a tenderes megbeszélésre, mint aki esküvőre megy, vagy legalábbis bírósági ítélethirdetésre, pedig csak egy közbeszerzéses hivatalfelújítást nyert meg. Amikor a titkárnő felkonferálása után belépett a megbízó szobájába, Potentát széles mosollyal sietett elébe. Duda szétnézett a faburkolatú, teniszpályányi szobában. „A főnökök magassága és az irodájuk mérete valamiért mindig fordítottan … Olvass tovább

Hope

Három hete költöztem ebbe a házba. Évek óta úgy éreztem, hogy a múltamat akarom kitörölni az életemből. Nem lakhatok ott, ahol az utóbbi időben szörnyűségeket éltem át. Akár hová mentem a lakásban, mindenhol egy kis emléket láttam, ami Petihez vezetett. Ezért a legtöbb dolgot eltűntettem, és helyette mással pótoltam. Mégsem volt elég. Új élet, új … Olvass tovább

Őszapók és a Vadlány

Györe Ibolya: Őszapók és a vadlány Rózsa egy munkahelyen szerzett barátnőm volt. Ő a fővárosban, a központban, én egy közeli megyeszékhelyen dolgoztam. Havonta jártam fel, összebarátkoztunk. Az első találkozás a párjainkkal együtt harmonikus volt, így aztán minden évben egy hetet együtt nyaraltunk. Így ment ez 40 éven keresztül. Vidám esték, csodás kirándulások, mulatós szilveszterek voltak … Olvass tovább

A Tölgyfa árnyéka

Böbke Lucas – A tölgyfa árnyéka Ágoston élete egyetlen, végtelenített belső szigorúság volt. Minden kedden, pontban tíz óra öt perckor foglalta el a helyét a városi park harmadik padján, amelynek deszkái pontosan úgy nyikorogtak alatta, mint tizenkét éve minden alkalommal. A szomszédos háztömbökben lakók szemében ő volt a „csendes, szürke úr”, aki sosem köszön hangosan, … Olvass tovább

A légy

A légy Valamikor hajdanán, Sineár földjén élt egy magyar ember, aki még nem is tudta talán, hogy a magyarok közül való. Ott tüsténkedett a nagy torony építésén a sokaság között, a téglaégető kemence mellett. Épült a nagy torony, Bábel. Az emberek mind megértették egymást, hiszen egy nyelvet beszéltek. A belső tűz, ami hajtotta, űzte őket … Olvass tovább

Amit szavakkal kifejezni nem lehet

A hangfalakból a Queen – Love Of My Life című számának zongoraátirata szólt, amíg a következő szertartásra érkező vendégek megtöltötték a házasságkötő termet. Angelika az anyakönyvvezetők számára fenntartott öltözőt és a nagy termet elválasztó összekötő folyosón várt, és a kétszárnyú üvegajtón keresztül kémlelte az érkezőket. Kolléganője, Timi már beterelte a házasulandókat az előkészítő szobába, ahol … Olvass tovább

A csend

A csend Kísértet ül a vállamon. Mint egy forró, fülledt nyári napon egy kósza hűvös szellő, olyan érzés. Megváltó, mégis kiver tőle a verejték. Láthatatlan kezével kapaszkodik a tarkómba és ha nem figyelek, átveszi az irányítást a testem felett. Ma már többször megtette. Ahogy bejutottam a lépcsőházba, majd a lakásba, megtáncoltatta hosszú ujjait, mire a … Olvass tovább

Ellenségből szerelem

Dorina mindig is utálta Adrian öntelt mosolyát. Az irodában, ahol mindketten marketingesként dolgoztak, ő volt az a srác, aki minden prezentációt úgy adott elő, mintha a világ tőle függne. Magas, sötét hajú, kék szemű, és sajnos tényleg jóképű – széles vállak, erős állkapocs, olyan megjelenés, amitől a kolléganők vihogtak a kávéautomatánál vagy ámulva bámultak utána. … Olvass tovább

Csendes utak, halk vallomások

A férfi kánikulai melegben szándékosan kora hajnalban kelt útra. Egyrészt ekkor azért még a levegő hőmérséklete elviselhetőnek tűnik, másrészt a legtöbb ,,munkába igyekvő” ekkor még javában alszik, vagy a reggeli előkészítési fázisokban van benne. A pálmafamintás, rövidujjú ingében, a kissé csálén álló, tépőzáras szandálban, legalább háromnapos borostájával, mely kisfiús arcán kiütközött a nagy meleg hatására … Olvass tovább

Pünkösd

Pünkösd hétfő amely eredetileg a szentlélek eljövetelét ünnepelnélné, ma már sokhelyütt vagy az egyik legszentebb ne csinálj az ég egy adta világon semmit nap, vagy pedig az egyik legrettegettebb nincs bót nap…a sok közül. Legalábbis hithű kereszténydemokrata országunkban Én általában az év ezen szakasza alkalmával fogadom meg tavasz lévén minimum harmadjára, hogy szeptemberig se zokni, … Olvass tovább

Monumentális egyidejűség

Monumentális egyidejűség 1. A fa nem egyszerűen állt a kertben, hanem elfoglalta az időt. Apám, aki azon a fülledt, mészporos illatú délutánon ásta be a gyökereit a fellazított, agyagos talajba – alig néhány órával az után, hogy a klinika folyosóján a fehér köpenyes orvos rideg bólintással tudatta vele a születésemet –, még nem sejthette, miként … Olvass tovább