Őszi történet: Tizenharmadik történet: Szüreti felvonulások

Számomra az ősz vidéki viszonylatban egyet jelent a szüreti felvonulások sorozatával. Az utóbbi években divatossá válik megtartani azokon a településeken is, ahol nincs komolyabb hagyománya, de ez nem baj. Az emberek együtt mulatnak, végigéneklik a település utcáit, magukénak vallják azt. Jól van ez így! A szüreti felvonulás egészen nyolcadik osztályos koromig visszagondolva juttat eszembe emléket. … Olvass tovább

Őszi történet: Tizenkettedik történet: Múltban járó őszi történetek

Az idős házaspár kora nyártól késő őszig a hatalmas lombkoronájú diófa alatt üldögélt. Kényelmes, fonott karosszékekben töltötték a nap nagy részét. Kora nyáron örültek a zöldellő faleveleknek, és kíváncsian nézegették, vajon milyen diótermés ígérkezik. Naponta felpillantottak a fára, és elégedetten bólogattak, mert a zöld diók napról-napra mindig egy kicsit nagyobbra nőttek. Most, amikor már őszbe hajlott … Olvass tovább

Őszi történet: Tizenegyedik történet: (A kislányom)

Hét ágra süt a szeptember közepi nap. Rövid ujjú ingben és rövid nadrágban sétálok a város széli parkban. A kedvenc pihenő helyemre tartok, mélyen a tölgyfák közé, egy régi, elfeledett, eltűnt ösvényen. Délelőtt tíz óra van. Jobb kezemben az ínycsiklandozó tízóraim: csirkemellsonkás vajas szendvics papírszalvétába csomagolva. Zsebemben egy aromás eperalma. Bal kezemben irattartó, papírral, írószerrel. … Olvass tovább

Őszi történet: Tizedik történet

Mindig is szerettem a természetet, kirándulásokat. Különösen az őszi erdőbe szerettem járni. Az mindig rejtegetett valami csodát. A színes levélavart például.Nem tudtam eldönteni, hogy melyik őszi szín a legszebb. A sárga? A zöld? A barna? Máig sem tudom. Arra viszont szívesen emlékszem, amikor gombázni voltam apukámmal. – Ugye hoztok gombát ebédre?- Kérdezte anyukám, amikor elindultunk. … Olvass tovább

Őszi történet: Kilencedik történet

A szobámban van egy fekete váza. Nagyon vigyázok rá mert egy szép történetet tartozik hozzá. – Erre a vázára mindig vigyázz!- mondogatta anyukám. – Miért is? – kérdeztem értetlenül, hisz számomra akkor még semmi értéket nem képviselt! – A nagyszüleid házassági évfordulója októberben van. Nagyapád egyszer régen azt kérdezte: – Mit vegyek édesanyádnak házassági évfordulónkra? … Olvass tovább

Őszi történet: Nyolcadik történet

Talán késő van már meginni egy kávét, de most olyan jól esne. Végül is a legrosszabb, amit történhet, hogy ébren leszek fél éjszaka. Az e nélkül is megesik egy ideje. A kertben iszom meg, nagyon kellemes az idő. Nincs már az a forró nyár, egy hete mire a nap az ég pereméhez ér, frissítően hűs … Olvass tovább

Őszi történet: Hetedik történet: Ősszel

Ősz volt. Amolyan igazi, aranyló ősz. A levegőben az érett gyümölcsök édeskés illata összekeveredett a fonnyadt falevelek fanyar, kesernyés szagával. A nap jócskán visszavett tüzes, nyári kedvéből, és mint aki búcsúzik, még egyszer végigsimogatta a házak oldalát, ahol a bogarak a langyos falakra tapadva melengették a hűvös éjszakában megdermedt, apró lábaikat. Az öregek is kiültek … Olvass tovább

Őszi történet: Hatodik történet: A vonaton

Fodor Gyöngyi – A vonaton  Nyirkos, ködös, kicsit hideg novemberi nap volt. Egész nap lótottam-futottam, háromig dolgoztam, aztán konzulátus, fogorvos, s mire elvégeztem, kénytelen voltam olyan vonattal utazni hazafelé, amelyikkel a legtöbb ingázó is utazik. Én általában valamivel korábban szoktam. A vonat tömve volt, mert az előtte lévő, ugyancsak ingázós vonat kimaradt, de szerencsére felfedeztem, … Olvass tovább

Őszi történet: Ötödik történet: Eltévedt tavasz

Október közepe van, gyönyörűen süt a nap. A szobám ablakából nézem a tájat, olyan mintha tavasz lenne. Régi emlékek jutnak eszembe. Tavasz, ifjúság, szerelem. A szép idő néhány perc után ki is csalogat. Sétálok az udvaron, fürkészem a kertet, keresek valamit. Talán a tavasz lábnyomát! Nem is hiába! Megpillantok a fű között egy sárga kisvirágot. … Olvass tovább

Őszi történet: Negyedik történet

Egyszer már elmeséltem, hogy hallottam, amikor eljött az ősz. A hulló falevelek hangja jelezte az évszakváltást. Most egy másik történet jutott eszembe az ősz közeledtére. Augusztus 20. István király szentté avatásának évfordulója.Nemzeti ünnep. Nálunk a búcsú napja.A búcsú a templom, illetve a falu védőszentjének a névnapján van. Az oltárkép a védőszentet ábrázolja. A miénk Szent … Olvass tovább

Őszi történet: Harmadik történet: Szeptembertől szeptemberig

Andor Andor egy Valaki volt. Nagybetűvel. No nem akkor, amikor megismertem, de előtte sokáig. Fontossága s világlátottsága briliánsként szikrázott emlékezéseiben, s tartást adott neki a hétköznapi pillanatokban. Addig sosem láttam felhajtogatott ingujjban s öltönynadrágban mosogató férfit, aki gyönyörködve emelte a napfény felé a frissen mosott Metaxás poharat. Ugyanígy a jól végzett munka örömével radírozta le … Olvass tovább

Őszi történet: Második történet: Őszapó

A rossz nem kopogtat fészkünk peremén. Nem rikoltja indítékát, nem kapirgálja a perceket. Hívatlanul, alattomosan reppen az életünkbe. Suhantam az őszi szél egy vad áramlatán. Az imént bekebelezett hernyó alig kúszott a bendőmbe, máris tömör fájdalom csapódott bal felkarcsontomba. Fél szárnyammal eszeveszetten csapdosva még fenntartottam magam a levegőben, bár csalhatatlan süllyedésnek indultam. Minden ízemet megfeszítve … Olvass tovább

Őszi történet: Első történet

Csodaszép volt az ősz, olyan, mint amilyenre vágytam. Talán ez az évszak maradt meg még a régi időkből olyannak, amilyenre szívesen emlékezem vissza. Beérett az alma, körte, birs, szőlő, dió. Bőven volt mit betakarítani. Az éjszakák kellemesen hűvösek voltak, olyanok, amelyek lehetővé tették a pihentető, nyugodt alvást. Az ember reggel frissen ébredt. A nap már … Olvass tovább