Csend és vihar: Huszonnegyedik történet

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Rita: Szia, vagyok egy kis ideig, ha van kedved beszélni itt a cseten Peti: Éjfélig? R: nem P: Miért kerülsz Magaddal ellentmondásba, amikor azt írod, h szenvedtél az éjfélig tartó chatek miatt? Hiszen folyamatosan azt mondod, h minden pillanatban a szépet, a jót lássuk, azt éljük át, ne a rosszat, erre csak az … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszonharmadik történet: Kiállt az erkélyre

Összes megtekintés: 19 

Összes megtekintés: 19  Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott, otthonról, hat előtt tíz perccel a buszhoz sietni. Minden reggel ment a munkába, egy szomszéd városba. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, Beáta befelé, a szoba felé integetett. … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszonkettedik történet

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Nagyvárosba költözött, Helga ott többet keresett, mint a helyi kórházban. Szomorúan hagyta el a szülői házat. Szüleinek egyetlen gyermeke. Imádott lányuk, elment, de nem az országot akarta elhagyni, mert tudta, ha drága szülei betegeskednek, akkor neki kell gondjukat viselni. Hiszen az életüket rá áldozták, mindenből a legszebb, legjobb jutott neki. Helga egy fővárosi … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszonegyedik történet: Parittyás Palkó

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Tíz éves forma leányka voltam. Télen, amikor a falu házainak ablakairól még a zsaluk sem nyíltak ki, petróleumlámpa fényénél mondtuk el az esti imádságot. Bizony korán kerültem ágyba és igencsak jól esett bebújni a frissen tömött libatollas paplan alá. Reggelente zörgettek a gyerekek, a Julcsi meg a Marcsi, a Pisti meg a Palcsi, … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszadik történet

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Gomba apó ezen a reggelen is korán ébredt. Az erdőben nagy volt a csend. Még a madarak sem ébredtek fel. Már virradt, kezdett világosodni. Apóka dolga minden reggel az volt, hogy leveleket keresett. A levelekkel betakarta gomba anyót. Gondosan elrejtette gyerekeit. Nagyon korán volt, de a gombázók ilyenkor már elindultak gombát szedni. Féltette … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenkilencedik történet

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  A nyári kánikulában vibrált a levegő. A városban különösen is elviselhetetlennek tűnt a forróság, hiszen sehol egy fa, mely árnyat adna, az aszfalt szinte sütött, a gépkocsikból kiáramló gáz émelygő szaga csak tovább rontott az egyébként is nehéz helyzeten. Évának mégis mennie kellett, ráadásul még maga se tudta, hogy hová, kihez. Már hónapok … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizennyolcadik történet

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Öten ülték körbe az asztalt, ebédeltek. Csend volt, mint mindig étkezés közben. Náluk ez volt a rend. Az evőeszközök is halkan koccantak a tányérokhoz, mintha féltek volna. Az anya lábujjhegyen járva vitte ki a megmaradt étellel a tálat. A két nagylány szinte észrevétlen mozdulatokkal szedte össze a kanalakat, villákat, késeket, tányérokat. Az apa … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenhetedik történet: A vihar megtöri a csendet

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  Összeszorította a száját. A harmadszor megismételt kérdésre sem válaszolt. Ahogy mélyült kinn a csend, bennem annál inkább feszített a kitörni készülő vihar. De nem engedtem, hogy felszínre törjön. Türelmesnek kellett lennem. A hallgatás nem nekem szólt, és én nem rá haragudtam, csak a helyzet miatt voltam dühös és elkeseredett. Kiakasztott a tehetetlenség. Még … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenhatodik történet: Válaszút

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Ági mérgelődve nyomta ki az ébresztőt a telefonon. Gyűlölt korán kelni. A mellette alvó férjére nézett. – De jó neki, aludhat ameddig akar! – gondolta magában. Lajossal 20 éve voltak házasok. Nem volt eget verő nagy szerelem az övék, legalábbis Ági részéről. Ő, csupán menekülni akart otthonról. Nem akarta tovább hallgatni a részeges … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenötödik történet

Összes megtekintés: 31 

Összes megtekintés: 31  A szellőző zajára ébredtem fel. Nem volt harsány, fülsértő, csak éppen valamennyivel hangosabb a megszokottnál. Úgy látszik, hogy ma reggel dolgozott rajta a szerelő, és kicsit másképp állította be. A fiataloknak, azoknak, akik már itt születtek, valószínűleg fel sem tűnik. Az örök mesterséges fény és az örök mesterséges levegő. Beletellett jó néhány évbe, … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizennegyedik történet

Összes megtekintés: 35 

Összes megtekintés: 35  Az ellentétek vonzzák egymást, szoktuk nagyon gyakran mondani, de hogy is van ez a valóságban. A szó szoros értelmében is, amikor a természetben valahol vihar készül, akkor előtte valami fullasztó, nyomasztó fülledtség van, a napsugarak is gyilkosan perzselnek, mígnem nagy hirtelenjében elsötétedik minden, hatalmas telített fekete fellegek jelennek meg, összecsap a hideg, és … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenharmadik történet

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Szeptember végi alkonyatban csendben üldögélnek a félhomályos teraszon. A rattan asztal közepén üres dunsztos üvegben gyertya ég, melynek fénye visszatükröződik  a mellette álló boroskancsón. A kancsóban sötétbordó színű, saját termésű bor rubintosan csillog. A férfi tölt belőle a kancsó mellett álló talpas poharakba, és az egyik poharat az asszony felé nyújtja. Ő mosolyogva … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenkettedik történet: A vihar és a csend

Összes megtekintés: 87 

Összes megtekintés: 87  A lány lelkét marcangoló viharfelhők ennyi idő elteltével sem tűntek távolinak. Rettegett, hogy az idő múlása sem gyógyítja be az elfekélyesedett sebeit. A szakemberek szerint a holnapi nap után könnyebb lesz, a démonok egyre eltávolodnak tőle, a csend egy idő után megjelenik, majd a mindennapjai szerves részévé válik. Mert megígérték, hogy közzé teszik … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenegyedik történet: Viharos találkozás

Összes megtekintés: 37 

Összes megtekintés: 37  Már legalább egy órája fekszem az ágyban a plafon egyenetlenségeire szegezve tekintetem. Összevont szemöldökkel állapítom meg, hogy pocsékul dolgozott a festő, aki nem kevés pénzért ígért "pöpecül" sima glettelést mindenhova. Hát a mennyezetre úgy tűnik már nem jutott a lendületből. Na és az a szín! Úgy volt, hogy komló lesz, helyette valami rettenetbarnát … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizedik történet: (A sziget)

Összes megtekintés: 23 

Összes megtekintés: 23  – Számold meg anyukám a sarkokat! Jó éjt! Fia és menye átölelték, majd becsukták maguk mögött az ajtót. Néhány pillanat múlva hallatszott a vaskapu zörgése is. Egyedül maradt. Az asszonyt magához szorította a csend, megingott súlyától. A vastag falak szinte hermetikusan lezárták a házat, megszűrve a külvilág zajait. Kinyitotta a folyosói bukóablakot. Lábujjhegyen … Olvass tovább

Csend és vihar: Kilencedik történet

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Még kislány volt, alig hatéves, mégis úgy hitte, hogy mindent tud a világról. Napközben kiszökött az utcára, csatangolt, felfedezett, rosszalkodott, ha úgy esett neki jól. Az anyja óva intette; – vigyázz, lányom, mert bajod esik! De neki soha nem esett semmi baja. Szokták mondani, hogy csalánba nem üt a ménkű. S hát a … Olvass tovább

Csend és vihar: Nyolcadik történet: Csend és vihar a szívekben

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  A húszas éveinek végén járó csinos szőkésbarna magas, izmos Andor mélabúsan sétál a parkban. A máskor csinos és szexi pasi, most inkább egy megtört férfi benyomását kelti. Felejteni szeretne, de nem tud. Ez most lehetetlen. Nagyon szomorú. Szívében hatalmas űr van, köré rémséges csend telepedett. Nem csivitel mellette szépséges szerelme, Szintia. Olyan egyedül … Olvass tovább

Csend és vihar: Hetedik történet

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Tollpihe szállt a tarka falevelekkel együtt. Pihe-puhán suhant bőrömön az enyhe szél. Szeretettel kergetem azt a gondolatot a fejemben, hogy öröm az élet még az elmúlást hirdető, hűvöskés, októberi délutánon is. Behunytam a szememet, hagytam, hogy a felhők mögött el-elbújó nap lágyan cirógassa arcomat. Egyszer csak bársonyos ujjacskák érintésére lettem figyelmes. Az unokahúgom … Olvass tovább

Csend és vihar: Hatodik történet: A világítótorony

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Pierre kivette a szájából a pipáját, és jól marokra fogta. Megigazította a sapkáját és lassan baktatott felfelé az Atlanti-óceán partján a világítótorony felé. A szél a víz illatát hozta, és lágyan megcirógatta napcserzett, borostás ábrázatát. Csendes volt az alkonyat, a Breton partvidék vadregényes tája hozzátartozott Pierre mindennapjaihoz. Itt élt amióta az eszét tudta, … Olvass tovább

Csend és vihar: Ötödik történet

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Késő őszi nap bujkált a felhők mögött, az utcán színes faleveleket sepert a szél. Egy fiatalember lépett ki a kapualjából, bal kezében hatalmas vörös rózsa csokorral, egy nála idősebb nőt karonfogva a jobbjával. A nő szeméből könnycseppek folytak végig az arcán, sírása a fiatalember szívéig hatolt. Ő is könnyezni kezdett de mélyen magába … Olvass tovább