Marci, a kukkoló Ébredezik a kisváros. Az első villamoscsörömpölés hangja végigkúszik a bérházak között, és a szellőztetéshez felhúzott ablakkazettán át a szobába ugrik. Ismerős, meghitt zajok sora követi: a falatozó tulajdonosa kihúzza a szemeteskukákat, valahol szalonna sül, hmm…hmm…ínycsiklandó az illata… békés, nyugodt a reggel… – Ébredj, te macskák leglustábbika! – Marci a sipákoló hangra riad. … Olvass tovább
Darabokra tört a lelke, miután felébredt, és elmondták neki, lehet, hogy többé nem fog tudni járni. Bár nem volt tiszte, az orvos mégis megpróbálta vigasztalni, miszerint, már az is óriási szerencse, hogy egy ilyen súlyos karambolt túlélt, és a hosszú kómából felébredt. Itt van, ez nagyon fontos, de hosszú még az út, ami előtte áll. … Olvass tovább
Nem is sejtik, hogy figyelem őket az ablakon át, ami mögött az „otthonom” van, már hosszú hónapok óta. Mind siet valahová, olyannak tűnnek, mint egy kaptár szorgos méhei. Csak figyelek, mert van még időm, ez a kemoterápiás „cucc”, csak szépen, lassan mérgezi, a testem egészséges sejtjeit is. Azt játszom, hogy elképzelem a sorsukat. Néha felmerül … Olvass tovább
Valamikor a falumban utca hosszat fehérre meszelt tömésházak voltak, a poros útra néző kicsi ablakokkal. A legtöbb ablakban tavasztól őszig, piros vagy fehér muskátli nyílott. Ám, volt egy ház, ahol a nyitott ablak mögött reggeltől estig egy szomorú szemű fiatal lány üldögélt. Amikor labdáztunk, szaladgáltunk a poros úton, láttuk Őt, de eszünk ágában sem volt megkérdezni, … Olvass tovább
Gyerekként azt hittem, hogy a padlás a varázslat központja, a porlepte gerendák között laknak a tündék, manók, varázslatos lények, akik néha elrejtenek egy zoknit, könyvet, néha meg egy egész napot. Aranyosak voltak, legalábbis akkor. Sokat keresgélgetem a régi lomok között gyerekként padláson, lestem ki a kicsiny ablakon ábrándozva, hogy most én is egy varázslatos világ … Olvass tovább
Mostanában valahányszor megszólalt az ajtócsengő összerezzentem. Nem azért, mert hihetetlenül hangos volt, voltaképpen azt már megszoktam, hanem azért, mert attól féltem megint ő az. Éppen egy videoanyagon dolgoztam a laptopomon, amikor megszólalt a csengő, még a fejhallgatón keresztül is hallottam a hangját, annyira hangos volt. Levettem a fejhallgatót, felálltam és megfogtam a nappalija ajtaja mellé … Olvass tovább
Ablakot pucolni csak látszólag unalmas dolog. Margó néni szerint ez különösen igaz a földszinti 2-es lakásban, ahol ő lakik már harmincöt éve. Innen ugyanis mindent látni. Évenként elérkezik a tavasz és vele együtt a nagytakarítások ideje. Margó néni ezúttal is hozzálátott a munkához a szokásos vödörrel és az elnyűtt kendővel, és akkor még nem sejtette, … Olvass tovább
Minden ember lelkében lennie kell egy ablaknak, akár többnek is. Némelyik kristálytiszta, egy másik poros, mocskos, van, amelyiken rácsok feszülnek. Anna lelkén már rég nem nyílt ki semmi. Csak ült reggelente a konyhában a kávéját kavargatva, onnan nézte, ahogy a szomszéd tini fiú krétával rajzol valamit a járdára – színeket kent a szürkeségre. Aztán eltűnt … Olvass tovább