Álarcok

Álarc a mosoly, amit az utcán az ember magára ölt. Kivétel az az eset ha lát egy aranyos ebet. Álarc a mosoly az egykori ismerősre akit amúgy hátad közepére sem kívánsz, és álarc a szó amely azt mondja neki, minden faja. Muszáj flexelni az egyetemmel még úgy is, hogy épp átcsúsztál múltkor végig tanult napok … Olvass tovább

Álarcok: Tizenhatodik történet: Álarc nélkül

Fáradt volt, mégis arcán mosollyal beszélgetett munkatársaival a közös, a cég által megrendezett vacsorán. Nevetett és vicces megjegyzéseket tett, nagyon jól érezte magát. Legalábbis úgy tűnt. Belül viszont szenvedett az üres fecsegéstől, a pletykálkodástól, de hát ki az, aki ezt így mindenki előtt kimutatná? Senki. Csak azok a bátor emberek, akik nem tartanak mások furkáló … Olvass tovább

Álarcok: Tizenötödik történet

Álarcok – Maga mellé ülhetek? – Szeretne? – Igen. – Tudja, hogy mit játszanak? – Igen. Melánia végignézett a fiún. Hamiskás tekintete elgondolkodtatta, halkan megjegyezte. – Az előadás alatt nem bánnám, ha semmit sem fűzne a filmhez. –Tessék? Talán ismeri a történetet? – Igen, s kérem, maradjon a vetítés alatt csendben. –Ja. –Értjük egymást? –Igen. … Olvass tovább

Álarcok: Tizennegyedik történet: A mohácsi busójárás

Álarcok (Busójárás ) Valamikor a 60-as évek végén Mohácson jártam farsang, busójárás idején. A „busójárás télbúcsúztató, tavaszköszöntő ünnep, amely rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal. A népszokás a Mohácson és környékén élő délszlávok, a sokácok farsangi alakoskodása…” (azanyja.hu; csodamagyarország.hu) A törökök elől a Mohács környéki, a Karapancsa mocsárvilágba menekült sokácok vérrel festett, ijesztő … Olvass tovább

Álarcok: Tizenharmadik történet: Ha lehullnak az álarcok

Ha lehullnak az állarcok Alessandro Lezseren a felső galéria korlátjának támaszkodom és a táncteret kémlelem. Innen mindent nagyon jól látok, de rám senki sem figyel. Ezzel szoktam elütni az időt, ha már nagyon unatkozom. Mellettem az igazi haverom, Tom, meg az öcsém, Ricardo, másik oldalamon meg aki talán még annál is sokkal több, Pietro. Rengetegen … Olvass tovább

Álarcok: Tizenkettedik történet: Paprika Jancsi

Hodos Éva: Álarcok – Paprika Jancsi Julika összerezzenve pillant fel. Mintha valaki szólongatná… Néhány hete még odahaza szülőfalujában őrizte a libákat, ám azóta rengeteg változás történt az életében. Testvérbátyja, Misu – aki egy fővárosi hentesüzletben inas – beajánlotta egy családhoz gyerekpásztornak. Az orvos házaspár három, öt év alatti gyermekére kell vigyáznia. Nem esik ez nehezére, … Olvass tovább

Álarcok: Tizenegyedik történet: A Medve és a Fekete Tulipán

A Medve és a Fekete Tulipán A falu forgalmistája öreglegénynek számított a maga harmincöt évével. A vele egykorú férfiak már mind házasemberek voltak, sőt családapák. Csak ő élt egyedül a szüleitől megörökölt házban a falu főterén, a templom szomszédságában. A szobája ablakából rá lehetett látni a nagy, dióbarna kapura, ahogy vasárnaponként a lányok ünneplőruhában mentek … Olvass tovább

Álarcok: Tizedik történet: A farm titka

Őrültség lenne azt gondolni, hogy a szerelem győzedelmeskedni tud minden felett. A szerelem csak ámítás és nem tart tovább pár pillanatnál, hogy aztán odavesszen, mint minden más is, ami valaha fontos volt neked. – Megbeszélhetnénk? – törte meg Lóri a percek óta tartó csendet. Gáz lenne azt mondani, hogy vártam erre a pillanatra? Vártam, mikor … Olvass tovább

Álarcok: Kilencedik történet: Nyárutója

Nyárutója Gyönyörű nyári délután van. Éppen kedd. Ez talán csak annyiból fontos, hogy az asszony gyermek módjára számolja vissza a napokat a hétvégétől, és nagyon örül annak, hogy már csak négyet kell, aludjon szombatig. Akkorra várja ugyanis haza a lányát. Tudja, szörnyű hosszú lesz még a hátralevő idő, de mégis, mi lesz már az ahhoz … Olvass tovább

Álarcok: Nyolcadik történet: Badlands árnyai

Hófehér takaró fedte be a dél-dakotai Badlands Nemzeti Park dombjait. Az éjszaka csendjét a hűvös téli szél süvítése és a közeli Custer város szilveszteri tűzijátékai törték meg. A hókristályok, mint megannyi apró gyémánt, szikráztak a tett helyszínén felállított reflektorok fényében. Az áldozat, egy archeológus – Dr. Loren Holmes – arccal lefelé feküdt a véráztatta hóban, … Olvass tovább

Álarcok: Hetedik történet: Kit rejt az álarc?

A karneválok és álarcosbálok ideje hagyományosan a farsangi időszakhoz kapcsolódik, amely vízkereszttől húshagyókeddig, a nagyböjt kezdetét megelőző napig tart a keresztény egyházi évben. Ha azonban nem egyházi szempontból tekintünk erre az időszakra, elmondhatjuk, hogy a farsang a szabadság, a kreativitás és az öröm megünneplése. Ekkor búcsúzunk el a téltől és már várjuk is a tavaszt, … Olvass tovább

Álarcok: Hatodik történet: ALICE

Fodor Gyöngyi – Alice Stefano belépett az irodájába, és az egyik székra dobta a mappát, amely az aznap elvégzendő munkáját tartalmazta. Leült az íróasztalhoz, és azt érezte, jobb lett volna otthon maradni, elmerülni az önsajnálatban, ami leginkább a futóhomokra emlékeztetett, Minél inkább kapálózott, hogy kijusson, annál jobban magába szippantotta. Négy hónapja volt már, hogy Giovanna, … Olvass tovább

Álarcok: Ötödik történet: Álarcok mögött

A város főutcája minden szombat délután megtelt élettel. A gondosan berendezett kirakatokban ruhák és dísztárgyak csillogtak a téli napsütésben, az utcai zenészek melódiája pedig harmonikusan keveredett a kávézók monoton, gépies zajával. Az emberek magabiztos léptekkel jártak-keltek, gondosan összeválogatott ruhákban, arcukon kifogástalan mosollyal. A felszínen minden annyira tökéletesnek tűnt, hogy szinte már zavaró volt. Hanna, aki … Olvass tovább

Álarcok: Negyedik történet: Hideg valóság

Álarc. Milyen sokatmondó szó! Néha eltöprengek rajta, hogy pontosan mit is jelenthet. Persze mikor még kisebb voltam, rögtön a farsang jutott volna eszembe, ugyanis ez egy igencsak kimagasló ünnep a mivolta végett. Farsang alkalmával bárki lehetsz. Én voltam napocska, virág, harcos, hős… csupa izgalmas, gyakran megfoghatatlan való. Néha azon is elgondolkozom, hogy miért pont ezen … Olvass tovább

Álarcok: Harmadik történet: Mindennapi álarcaink

A vasárnapi ebéd még nem készült el, de a lányom összetört arcát látva nem tudtam a hússal foglalkozni. Elzártam a gázt, a mobilomon megrendeltem három pizzát ebédre, majd felé fordultam. – Gyere, beszélgessünk erről! – kértem, és bár máskor elutasította oldschool anyja közeledését, most annyira az események hatása alatt állt, hogy még ezt is elfogadta. … Olvass tovább

Álarcok: Második történet: Az új autó (avagy a képmutatás)

“Üdvözlöm!” Zoltán oda sem figyelve, hanyagul csúszott be a tegnap vásárolt, vadonatúj elektromos autó volánja mögé. A hangos üdvözlést már mindennapi tárgyai esetén megszokta, így nem figyelt fel az autó üdvözlésében bujkáló árnyalatnyi fölényes hangsúlyra. “Üdvözlöm, Zoltán…” – Indulj! – adta ki a betáplált indító utasítást, ám az autó cseppet sem zavartatta magát, folytatta a … Olvass tovább

Álarcok: Első történet

Hajnali zötykölődés, monoton zakatolás porlasztja az időt. Gábor százszor, ezerszer megtette már ezt az utat a fővárosba. Egyre másra tűntek tova az állomások, a férfi egyre feszültebbnek érezte magát: főnöke várta. Kilesett az ablakon, próbálta magába szívni a napi látványt, hátha ma más színezetével örvendezteti meg a táj. A vonat végtelen kattogása kábulatba ringatta muzsikus … Olvass tovább