A tükör előtt állok. Teljes valómban. Vágatlanul. Pirinyó, láthatatlan lámpácskák húznak kristálycsíkot a végtelenbe, mint egy nyílegyenes sztráda az esti csúcsban. Ez lennék én? Apám jellegzetes mozdulatai köszönnek vissza. Csak valahogy minden más, nem valóságos. Azt hiszem, olyan vagyok, mint egy kéményseprő: a korom-hoz képest jól festek. Bármennyire is magas a labda, mégsem kérdezem meg, … Olvass tovább
Velem történt és elgondolkodtatott az eset. Elmesélem. Néhány évvel ezelőtt, amikor még tanítottam, Budapesten, a Szent István Bazilika mellett volt az iskolánk. Azóta elköltöztek, én nyugdíjba mentem, az iskola helyén pedig lassan elkezdődött egy átalakítás, úgy tudjuk, szálloda lesz belőle. Jó helyen van, valakinek (!) nagy szüksége volt rá. De nem ez a lényeg, csak … Olvass tovább
Kislány koromban a nyári szünetet mindig a nagyszüleimnél töltöttem. Szerettem ott lenni, a vidéki levegő illata számomra kellemes érzés volt. A nagymamám minden nap főzött, süteményt sütött, megtanított kötni, varrni, hímezni. Rengeteg állatot tartottak, az unokatestvéremmel mi is próbáltuk kivenni részünket a munkából. Papó dolgozott, de minden nap délben hazajött ebédelni. Már délelőtt az órát … Olvass tovább
Évtizedek teltek el azóta, hogy eldöntöttük, külön folytatjuk az életünket. Egyikőnk sem tudta volna pontosan megmondani, hogy miért. Talán több apró dologból tevődött össze eltávolodásunk oka. Azért fájt, legalábbis nekem. Rólad nem hallottam semmit, nem is láttalak, egészen addig, míg az SZTK laborjában össze nem futottunk, vérvételre várva. A váróban én láttalak meg először. Csak … Olvass tovább
Kívánósság Az étkezőasztalnál ülök délidőben egymagam. Elönt a forró hév, amint a hűvös kanál találkozik az ajkammal. Ízek, szagok, textúrák iránti vágy, ahogy a falat barack csúszik le a torkomon; egy csepp nedv megfolyt a szám sarkán. Rekkenő hőség. Nyár van. Szemeszterzárás közepe. Tarkómon verejték üt ki. A szünidő pont oly hívogató s elérhetetlen, mint … Olvass tovább
Kezdhetem az elején? Brassóban születtem, az Oroszlán csillagjegyben, Rák aszcendenssel, a Majom évében. Ezért jellemzem magam játékos, romantikus, szenvedélyes férfinek. Napra pontosan, mint édesanyám láttam meg a napvilágot, csak 23 évvel később, nagymamám legnagyobb unokájaként. Én voltam nagyszüleim kedvence; pontosabban nagymamám és nagytatám volt az én kedvencem az egész rokonságból a gyermekkoromban. És ők is … Olvass tovább
Amikor megtanultam, hogy a szerelem halált is hozhat … Emlékszem arra a lányra. Viselkedése feltűnő volt, nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mosolyogtunk rajta, valamiféle lenéző, elnéző mosolygással úgy, ahogyan csak a tizenöt évesek tudnak, zsebükben az ifjúság hatalomként birtokolt kincsével. A hetvenes évek közepén jártunk. A lány egyedül táncolt a diszkóban körben a székek mentén, … Olvass tovább
2073. 04.17 – Gyorsan, mars, az ágyba – szóltam rá Kittire, aki még mindig a kanapén össze gubódzva egy könyvet olvasott. A fiatalkori önmagamra emlékeztetett. Én is mindig napestig a kanapén fetrengtem és az aktuális kedvenc könyvemet olvastam. Örültem, ha már a gyerekeim nem szerettek olvasni, az unokám igen. Megsimogattam a szőke fürtjeit és közben … Olvass tovább
Egy romantikus könyvben olvastam egy érdekes hobbiról, a főszereplő lány mások, akár más országból származó ismeretlen emberek naplóját vásárolta meg, és olvasta végig nagy lelkesedéssel. Kicsit irigykedtem, mennyi embernek van olyan élményekkel, kalandokkal és eseményekkel teli élete, hogy idegenek fizetnek azért, hogy megismerhessék a történetüket. Korábban én is próbálkoztam naplóírással, de alig egy év után … Olvass tovább
A történetben valaki is bármilyen hasonlóságot vél felfedezni,a valósággal szemben,nos az nem a véletlen műve!Minden úgy kezdődött,mint a mesében. Én,mint Csipke Rózsika vártam a narkolepszia végét,amit majd egy szerelmes csók old fel!Mit ad a jószerencse pontosan annyi szőke lovon érkező fehér herceg kezdett el ostromolni,ahányan látták Columbo feleségét!Sejtettem valahol,hogy ennek a fele sem tréfa,és még … Olvass tovább
Vannak helyzetek,amikor nincs lehetősègünk szemèlyesen intèzkedni. Marad a telefon s az az èrzès, mintha Harry Potter ” Tudjuk,ki”-jèt kellene elèrnünk. Előzetes kutakodàs ès informàciószerzès a neten..pipa. Szàmla, utolsó csekk, szerződèsszàm előkèszítve. Kis lista arról, amit szeretnèk ès szemüveg, hogy làssam is. Làmpa felkapcsol, ablak becsuk, fèrj figyelmeztetve, zavaró tènyezők kizàrva. Kezdjük… ..A hívott szàm jelenleg … Olvass tovább
A mai nap is úgy indult, mint az elmúlt hetekben minden reggel. Még nem állt át a szervezetem arra, hogy nem kell óracsörgésre ébrednem, de a szokás nagyúr, hajnali fél ötkor felébredek. Várom, hogy megszólaljon az ébresztőóra, és megtörje az éjszaka csendjét. Olyan éles hangon tudott berregni, hogy még a szomszédban is ébresztőt csinált. Valamikor … Olvass tovább
Nagy Gábor majd három évtizedig élt a szülői házban, a régen megözvegyült anyja szoknyája mellett. Ez idő alatt, ügyes kezű fiú lévén, igen sok mesterséget kitanult. A kedves mama dicsekedett is boldog-boldogtalannak azzal, hogy amihez a fia hozzáér, az arannyá válik. És, ha egyszer majd megfogja magának valami menyecske, bizony jól jár vele! Nem vitás! … Olvass tovább
Életem naplójából Nagyon izgalmas! Mi jut először eszembe, amikor elolvasom ezt a címet? A Boldogság. Mikor éreztem úgy, hogy most, ebben a pillanatban, minden rendben, a helyén van. Igen, pillanat talán csak, de tökéletes. Felhívás az Élettől, hogy Továbbiakat is igyekezzek megvalósítani. Milyen pillanat az, amit az Olvasó is úgy érez: erről érdemes volt krónikát … Olvass tovább
Halványan még parázslott a kandallóban az utolsó néhány fahasáb, amit órákkal korábban a tűzre tettünk, melege átjárta a félhomályba vesző nappali szobát; későre járt már az idő. Körülöttem gyermeksereg, az unokáim nálam töltötték ezt a hétvégét. -Mama, mesélj még! Meséld el azt a vicceset! -Ne, mama, azt meséld el, amikor a bárban Laci bácsi betörte … Olvass tovább