A fiú, aki vágyott az ünnepi fényekre Hajnali öt órakor néma csend uralkodott az aprócska városon. Csak a kis Timó rótta a sötét utcákat. Meg meg állva benyúlva tarisznyájába, ha már a hóna alól elfogytak a lapok. Lába alatt ropogott a friss hó. A csendet a házukat szorgosan őrző kutyák hangja törte meg néhol, ahogy … Olvass tovább
A csonkig égett gyertyák Színházi előadásról autóbusszal tartok hazafelé. A városban megannyi fényfüzér feszül a házak közt. Advent első napjainak az estéjén mindenhol kigyulladnak az ünnepi fények. Szikrázó csillagok, fenyők és a hópelyhek. Varázslatos. Ha felnézek az égre nem is látom a csillagokat. Eltakarják őket. Amikor elhagyjuk a város főutcáját, már felderengenek a távoli égbolton. … Olvass tovább
Mottó: “Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert) Ebben az évben meseszerű karácsonyom lesz. Már most nagyszerű ünnepi hangulatom van, Advent első vasárnapjával kezdődően. Ünnepi fények gyúltak a szívemben, a lelkemben! Örömmel és lelkesedéssel emlékezem vissza egyik gyermekkori karácsonyi élményemre. Négy-öt éves … Olvass tovább
Az asztal A belső előszobában állt. Mélybarna és Csendes volt, nem percegett benne szú, eresztékei sem nyikorogtak. Lekerekített lapjával sosem veszélyeztette a gyerekek biztonságát. Lábai kecsesen, bár igen vaskosan indultak fentről, gyönyörűen ívelten, mint egy kecses hölgy lábszára, egyre vékonyodtak és szinte légiesen értek a földre. Kislány koromban sokat nézegettem. Nem volt ez szokványos darab, … Olvass tovább
Tollforgató – ünnepi fények Fodor Gyöngyi – Karácsonyi őrangyal Kezdett sötétedni, és a leereszkedett köd megült a város felett. A folyóparton haladtam, de nem lehetett látni a túlpartot, s a kissé távolabbi lámpák fénye is beleveszett a homályba. A híd felé tartottam, melynek túlsó végét is megette a köd. Az utcák kihaltak, rajtam kívül a … Olvass tovább
Egykoron szerette az év ezen szakaszát. De ugyan ki az, aki nem szereti, hisz megnyugodhat benne a lélek. Lecsendesedik ilyenkor az egész esztendőben forrongó embertömeg. Mindenki vár valamit. Mindenki vár valakit. Aki teheti, hazatér a családjához, örömöt ad, s vár is cserébe. Így van ez rendjén. Sokszor nem elég már a remény, etetni kell a … Olvass tovább
A karácsonyi fényekkel kaptam vissza Ülök a fotelomban, és fásultan magam elé bámulok. Sírnék, de már nincsenek könnyeim. Hallgatom a régi dalt, aminek a közepére figyelek jobban. „Visszatér hozzám, visszatalál, a levélben ennyi áll.” Mikor ezt a részt hallom, újból megnyílnak a könnycsatornáim, és legördülnek az arcomon. Már meg se tudnám számolni, reggel óta hányszor … Olvass tovább
Advent a várakozás ideje. Várjuk a Megváltó születését. Mostanában, ebben az eltorzult, tárgyiasult világban azonban mások a prioritások. Van, aki már tavasszal, nyáron kezdi gyűjteni az ajándékokat. A karácsonyi vásárok is nagyon kedveltek. Nézelődik a család, sétál, vásárol, forralt bort isznak a felnőttek. A Bazilika előtti hagyományos vásáron betlehem és ingyenes korcsolyapálya is van. Engem … Olvass tovább
Kicsiny falu kéményei lágy, szürkés füstöt lehelnek a csillagokkal hímzett égbolt felé. A tél fagyos csizmái kopognak a dombokon. Kicsi patak vizét fojtogatja a jég. A faluban sokaknak élete tüzét már eloltotta a múló idő. Decembert ír a Kalendárium. A Kalendárium, mely ott függ Magdus néni ágya mellett. Odakinn csupaszok a fák, de az emberi … Olvass tovább
Szél fúj, hó hull, Madarak fáznak cudarul. Havas fenyőfák dülöngélnek, Meleg házakból szól az ének. Meleg házakból szép ének szól, – Ugyan, kislányom, mit olvasol? – Kedves Édesanyám, Bibliát olvasok, S mindeközben a Karácsonyra gondolok – Kedves kicsi lányom oly szomorúan mondod, Mondd meg, kérlek, nékem, melyik részt olvasod? Olvasás mellett örülnöd kéne, Mert holnap … Olvass tovább
November huszonegyedike, hétfő. Szerencsére ma rövidebb napom volt a munkahelyen, így van időm elszaladni abba a szuper kis édességboltba. Aprócska üzlet, de rengeteg különlegességet lehet náluk kapni. Azt a narancsos ét csokit, amit a Dani annyira szeret, nem is tudok venni sehol máshol, csak ott. Mindenképpen meg szeretném lepni vele idén is! Az ajándékok legtöbbje … Olvass tovább
A szomszédban Igen, ez volt a nehéz. Próbált visszagondolni, mikor vehette igazán észre, de nem volt igazán tudatos. Csak az érzés. Akkor gondolt rá, amikor hazafelé az iskolából először látta meg a fényeket. A szomszédban. Mikor nagyobbacska lett, egyszer megkérdezte otthon, náluk miért nincs ádventi koszorú, de pillanatok alatt „látta”, hogy ez a kérdés törlendő. … Olvass tovább
Azt hiszem édesapám, mikor azt mondta nekem, hogy hozzam meg az első intézkedésemet, mint leendő királynő, nem arra gondolt, hogy az egyik családi birtokunkat engedjem át az utcán lévő gyerekeknek. Fogta is a fejét rendesen, amikor elé álltam az ötletemmel, hogy a kihasználatlan hatalmas kastélyt, fordítsuk jótékony célra és hozzunk létre egy árvaházat, de nem … Olvass tovább
A kislány ötéves korában félárva maradt. Épp a születésnapja előtt meghalt az édesanyja. Az óvodában már a karácsonyi ünnepségre készültek, vagy ahogy akkoriban mondták, a fenyőünnepre. A szaloncukorral, ezüstpapírba csomagolt dióval, kerek süteményekkel telerakott fát pedig nem a Jézuska, hanem a télapó hozta. A dalocskákat /Télapó itt van…, Fenyőünnep immár eljő…/ kórusban énekelték a gyerekek, … Olvass tovább
Nagyon hideg tél köszöntött ebben az évben az emberekre. Már november vége felé havazott. Mínuszokat mutatott a hőmérő. Lassan közeledett karácsony. A város utcáin már égtek a karácsonyi fények. A boltok kirakatai is csupa fény volt már. Nóriék is párjával már vásárolgattak az ünnepekre. Nem akarták utolsó pillanatra hagyni. Meg azért is igyekeztek, mert Laci … Olvass tovább