Mónika kortyonként itta a levegőt, odaszegezve egy kórházi ágyra. Valami kattogva dolgozott mellette, néha sípolt is. Az agya kiadta az utasítást a testéneknek, hogy keljen fel, de az csak feküdt megadva magát erőtlenül, egy fehér lepedőbe csomagolva. Fázott. Mi történt? – kérdezte habogva. Senki nem jött, meg sem hallották, csak az önmagában szunnyadó türelmetlen kisgyerek … Olvass tovább
Ezerkilencszázkilencvenhárom nyarán kezdődött. A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban válogattam a magyar nyelvű könyvek között csak úgy, találomra. Megakadt a tekintetem dr. Domján László Agykontroll-sikerek című könyvén. Levettem a polcról, beleolvastam a közepébe, és megtetszett. Majd a következő könyv is, az Agykontroll Silva módszerével, José Silvától és Philip Mielétől. Mindkettőt kikölcsönöztem, hazavittem, és szerre elolvastam. Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Most … Olvass tovább
Bezárom az ajtót, lenyomva a kilincset gondosan ellenőrzöm, a művelet sikeres volt, indulhatok. A kutya póráza megfeszül, ő persze már a lift ajtóban áll, nagyot sóhajtok. Kezdjünk bele! Új nap, új remények. Egyre nehezebben megy ez a mondat. A mosoly, amit reggelente ezzel a kijelentéssel az arcomra ültetek, mára még mindig őrzi a hajdan volt … Olvass tovább
Ráébredés Tivadar mérgesen nyitja lakásuk ajtaját. Már a zárt ajtóból tudja, neje még nem ért haza. Táskáját és zakóját ledobja az előszoba akasztója alatti polcra és a postaládából behozott újsággal a nappali felé veszi az irányt. Bevágja magát a hatalmas bőrfotelba, és bekapcsolja a tévét. Előveszi a napilapot, belenéz. Majd ledobja a kisasztalra. Feláll, és … Olvass tovább
Éva lustán nyújtózkodott az ágyban. Éppen akkor szólalt meg az ébresztő óra. Bár nem kellett iskolába mennie, ma is ugyan abban az időben kelt. Szeretett nagymamája látogatta meg. Halk neszezés hallatszott a konyhából. Megérezte a szokásos reggeli illatokat. • Nagyikám! – a lány szeretettel ölelte át az idős asszony derekát. • Felébresztettek? Igyekeztem csendben dolgozni. … Olvass tovább
Talán élt egyszer, talán nem élt sohasem egy vénséges vén öregember, valahogy mégis szárnyra kélt egy mese, egy legenda egy bottal járó, alig látó öreg bácsikáról, aki jobbá akarta tenni a világot. Sokáig tanár volt az öreg úr, kicsiket tanított meg írni, olvasni, míg a nagyobbakat az irodalom szeretetére nevelt, a lelküket ápolta azzal, mert … Olvass tovább
Amikor az álmok valóra válnak – Ti mennyire hisztek az álmokban? – kérdezte Tifani a barátaitól a karácsonyi vacsora elfogyasztása után. – Én nem hiszek bennük – jelentette ki Gellért nyomatékosan. Ezek gyermeteg dolgok. – Hát én azt hiszem, hogy egyes álmok jóslatszerűek és különleges jelentőségük van. Néha a jövő mutatkozik meg benne. – mondta … Olvass tovább
Hosszú volt az éjszaka, dermesztő, félelmetes. Hiába, hogy álom, hiszen ugyanúgy fáj, mint a valóság. Kész horror az egész. Ömlik az orrából a vér, a szemét majdnem kiverte ez az állat, amikor a köves gyűrűjűvel visszakézből arcul ütötte. Bedagadt és bekékült, de lát vele, viszont minden csupa vér és miközben próbálja letörölni, a homlokára hideg … Olvass tovább
Nagyon emlékezetes számomra ezerkilencszázötvennyolc karácsonya. Számoltam a napokat mikor érkezik az ünnep. A szívem vágya egy pöttyös labda volt. Sűrűn kérdezgettem anyukámat: – hoz majd nekem a Jézuska? Persze! – mondta, hisz Ő mindent lát. A jó gyerekeknek teljesíti a kívánságukat. Karácsony előtt két héttel vánszorogva érkeztem haza az iskolából. Azonnal lefeküdtem, estig aludtam. Közben … Olvass tovább
– Végre itt vagy! – kiáltottam feléd önfeledten és ölelésre tártam karjaimat. Szádon ugyanaz a csibészes mosoly görbült hangom hallatán, amivel annakidején levettél a lábamról. – Mindig itt vagyok neked… – felelted duruzsolva és ruganyos lépteiddel elindultál irányomba. – Megígértem, hogy mindig veled maradok… Nem emlékszel? – tetted hozzá szemrehányás nélkül és gyöngéden átöleltél. Megremegtem … Olvass tovább
Melina, huszonkilenc éves és felszolgálóként dolgozik Lyonban, az egyik étteremben. Késői gyermeke szüleinek, akik már elhagyták e földi világot. Egyedül él az örökségül hagyott szülői házban. Sokat dolgozik a megélhetéséért, a borravalókkal együtt sem jut luxus kiadásra. Ennek ellenére vidám természetű lány, nagy baráti társaságában jól érzi magát. Lara a legjobb barátnője, szinte testvérként szeretik … Olvass tovább
Csodás dombokkal ölelt községben élt a bíró a családjával. Egy fiúgyermekük született, Dávid. Nagyon elkényeztették őt. A jómódú szülők elhalmozták mindennel, amit csak a száján kiejtett, megkapott mindent. Kamasz korában szívesen mulattatta az időt korabeli fiú társaival. Történt egy nyári estén, mikor jóval többet iddogáltak a kelleténél, összetűzésbe kerültek a község asztalos mesterével. A fiataloknak … Olvass tovább
Valahol a távolban kakas kukorékolt. Zoli álmosan fordult át a másik oldalára, kezével az éjjeliszekrényen tapogatott, míg végre rátalált telefonjára. Fél szemmel megleste mennyi az idő. Hajnali négy óra múlt pár perccel, – jól van, szunyálhatok még, – és visszafordult az ágyban. Kicsit kábult volt az este bevett altatótól, de addig-addig forgolódott, míg újra kényelmesen … Olvass tovább
” Én nem tudok szép szavakat írni, nekem az életem szép…” Valami csodaszép vidéken járok! Voltam itt már máskor is, jó levegő van, susognak a fák, énekelnek a madarak, dalol az erdő, kisrókák kergetőznek a rókavár körül, álmos bagoly les ki odújából az erdő csendjét zavarókra, a nap melegen süt, nagyon jól érzem itt magamat. … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Bobo Bobo egy öreg, fehér hajú és fehérszakállú, erős vállakkal és egyszerű lélekkel megáldott ember volt, aki vasárnap délutánonként az ócska kajibája előtti diófa árgyékában szunyókált, fejét egy nagy kőre téve, mely párna gyanánt szolgált. Biztos volt benne, hogy életében már sok mindent megtapasztalt, jót, rosszat egyaránt. Nem volt mit kérnie a … Olvass tovább
Szeretek a spirituális ébredésemre gondolni. Ilyenkor ugyanis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy túléltem eddigi életem talán legnehezebb időszakát. Bizonyára sokan ismerik Brené Brown nevét. Ő egy lelkes kutatónő, aki az élet nagy kérdéseire keresi a választ, többek között arra, hogyan tudunk élni szívvel-lélekkel. A kutatási eredményei azonban azt támasztották alá, hogy ő maga közel … Olvass tovább
November volt. A fák szemérmetlenül meztelenre vetkőztek. Göcsörtös ágaik, mint csupasz csontváz-karok meredeztek a folyóparton. Egy reggel aztán fagy ropogtatta a vén bütyköket, de a sudár jegenyék is megborzongtak a váratlan hidegben. Hó után sóvárgott az erdő, puha, fehér dunyhába burkolózva akarta átaludni a telet. És persze álmodni is valami szépet, hetyke tavaszi rügyekről, a … Olvass tovább
Miért? Miért volt különös az a nap? Sokszor gondolkodott már rajta, emlékezett vissza, hogyan is kezdődött. Igen, vasárnap, ünnep előzte meg. Születésnap, vendégekkel, finomságokkal, tortával. Nos, igaz nem akármelyik születésnap, hanem igazi fordulópont az életben. Amikor még csak készülődött, hívta a rokonokat telefonon, jó időben, hogy mindenkinek alkalmas legyen, már érezte, hogy mintha másképpen érkeznének … Olvass tovább
Nagyon fáradt voltam aznap, el is határoztam, hogy este korán lefekszem. De borzasztó rémálmom volt. Először egy vonatra akartam felszállni, de lekéstem. Meg kellett várnom egy másik azonban régebbi stílusú gőzmozdonyt. Hatalmas búzamezők között haladt a vonat, amikor hirtelen megálltunk, a kalauzt megtalálva derült ki hogy itt mindig meg kell állnia a vonatnak, hogy ne … Olvass tovább
A piros bicikli – egyetemi hallgató nyári irodai munkán – A liftesnő félreérthetetlen megvetéssel méri végig. Lesújtó pillantása kifejezi a dolgozók ké-sőn jövőt illető kollektív megvetését, de nem leplezi azon egyéni mérgét sem, hogy az osztályve-zető és titkárnője között kibontakozó intim viszonyról a takarítónő elkezdett előadását egy lifte-zésnyi időre meg kell szakítani. Felérnek az emeletre. … Olvass tovább