Az ösvény alig látszott ki a fű alól, csak a gyakran taposott, elhajlott fűszálak mutatták, hogy valaki időről időre ide visszatér. Klára mindig is különleges kötődést érzett a fák iránt, és számára nem csupán emblematikus jelentőségük volt egy-egy történet vagy vers kapcsán, hanem az élővilág egészét meghatározó, pótolhatatlan szerepük is van. Ezért az iskolában annak … Olvass tovább
Kedves Olvasóm! A múltamból adódóan a fejemben már jóval azelőtt születtek sci-fi novellák, mint hogy valójában papírra vetettem volna őket. Negyvenhét évesen írtam meg az elsőt, amit most újra eléd tárok – ezúttal teljes egészében, egy leheletnyi, finomhangolt szerkesztéssel. Úgy hiszem, a történet témája örök érvényű. Felhőtlen szórakozást kívánok hozzá – legyél akár régi rajongó, … Olvass tovább
Manyi néni korát meghazudtoló fürgeséggel szedte a lábát, sietett haza. Alig várta, hogy mesélhessen a férjének aznapi városligeti délutánjáról. Már az előszobában izgatottan mondani kezdte. – Szia, Matyikám! Megjöttem. Képzeld, mi történt ma! Áginak korábban indulnia kellett, én meg még egy kicsit maradtam a tónál. A szomszéd padon egy fiatal pár üldögélt szorosan összebújva. Olyan … Olvass tovább
Egy történet neked… Régóta készülök erre. Ismerd meg – gyermekkorom történetét. Miért is? Tudom, hiábavaló az ésszerűtlen próbálkozás, mégis még mindig sajog a múlt. Milyen apa nélkül, érzelem nélküli kényszerűségből tartott gyermekként élni? Kegyetlen. A születésem idején még nem volt érezhető a sötét jövő szele. Egy éves elmúltam, mikor az 1956-os forradalom felégette az országot. … Olvass tovább
Hegedűs Gábor: Senki nem lehet próféta a saját szűkebb környezetében A vidéki közösségi tér ablakain besütő nap fénycsíkot rajzolt a padozatra és a sorba állított székekre. A fal mellett felállított polcokon könyvek sokasága várta, hogy az értő olvasók valamelyike majd leemeli és hazaviszi. Nem volt nagy a mozgás. Csak néhány ember téblábolt a pol-cok előtt … Olvass tovább
Iparkodott, szedte a lábát, amilyen gyorsan csak tudta a hólepte városon át. A főbb utakról már eltakarították a havat, de a mellékutcákban még megbújtak a koszos hórongyok a mélyedésekben. Átkelt a vasúti töltés alatt, úgy saccolta, a fele szakaszt már maga mögött hagyta. Gyalog tette meg az utat az iskolától a tánciskoláig, ez gyorsabb, mintha … Olvass tovább
Az éjszaka álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Rád gondoltam. Ki másra? Hol lehetsz? Mit csinálhatsz? Visszatérsz-e még hozzám, vagy örökre eltűnsz úgy, ahogy jöttél, egy magad alakította sötét, szűk alagútban, és sosem látlak többé. Bizonytalan volt minden, s a kétely olyan, mint a mozsár. Felőrli a lelket. Reggel nehezen tértem magamhoz. Nem is reggel volt még, … Olvass tovább
Azt hiszem valahol minden író álma az, hogy az általa írt regény film vagy sorozat formájában kelljen életre. Az én álmom annyiban tért el, hogy én a színpadra vágytam. Valós időben szerettem volna a leírt szavaimat, hús vér emberek segítségével a közönség elé tárni. Most pedig annyi év után, itt voltam életem első castingján. A … Olvass tovább
Dávid szegény családba született. Édesapja gyári munkásként kereste a kenyeret. Édesanyja a háztartást vezette és gondoskodott a családról. Időnként néhány órában besegített a szomszédasszonyának, aki varrodában dolgozott. Akadtak olyan ruhadarabok, amelyeket kézzel kellett összevarrni. Ezt Sára könnyedén megtudta oldani Dávid mellett, amikor aludt. Így némi kevés pénzt ő is hozott a konyhára. Előfordult, hogy a … Olvass tovább
Mindig is úgy gondoltam magamra, hogy urbánus leány vagyok, és a betondzsungel, a nagyvárosi nyüzsgés cifraszűrős fényei nélkül nem lehet élni. Persze akadtak parkosított területek itt-ott, de azt nem éreztem annyira magaménak, mint azt a kis vidéki házat, ahol végül is megváltozott a látásmódom. A változást egy új munkahely hozta el, és a gyermekvállalás édes … Olvass tovább
Élethelyzetek… Nyilvánvaló, hogy a gyermekvállalás, a családalapítás az egyik ilyen speciális, nem mindennapi, esetenként kivételes és páratlan szakasza életünknek. Esetenként. Egészen figyelemre méltó korszak, ettől eltekintve néha nem ártana megfordítani az érem másik oldalát is, hol némiképp árnyaltabb és kevésbé komplikációmentesebb a nagybetűs élet. Manapság a csapból is már csak a mézes-mázos maszlag folyik, semmi … Olvass tovább
Egyetlen jó dolog van az ürességben. Mégpedig az, hogy az ember érzi abban bármi benne lehet. Még a jónak a lehetősege is. Nem volt szék a szobában csak egy sezlony. Leültem rá, hogy valami támaszomul szolgájon. Aztán csak néztem ki a fejemből. Próbáltam nem gondolkozni. Igazából nem esett nehezemre, mert mindent megállni éreztem, még a … Olvass tovább
Végtelen óceán fog közre. Két részre szakadt tömege akár az ölelő madárszárnyak, hullámtollai a horizontnál egybeforrnak az ég türkizével. Középütt fahíd magasodik – az utam. Szó mi szó, nem túl barátságos tákolmány, de az évtizedek alatt megedződtem durva érintésére, a vérem sem serken ki, ha az alvásról megfeledkezve továbbcaplatok. Kezdetben a túlélés hajtott, mára szenvedélyemmé … Olvass tovább
…” A kemence szögletében vén anyóka kuporog,.. Az ifjakat nézi, nézi a múltakat felidézi, könny szökik a szemébe, Csak az a jó Isten tudja mi jutott az eszébe”- hallgatom a rádió „Jó ebédhez szól a nóta” c. műsorát. Én vagyok az anyóka, döbbenek rá hirtelen Fáj a hátam, a derekam, keveset sétálok, sokat gondolkodom. Régi … Olvass tovább
Gyere, menjünk haza! Ajánlás: „Neked ajánlom szomszédom kisfia és a kutyádnak, hogy befogadtatok egyszer egy éhes, kóbor ebet”. Zoli, a sétatéri keverék izgatottan futkorászott a kerítés mentén. Nagyon nyugtalanította az a rossz szagú autó, ami éppen most állt meg a ház előtt. Minden járművet ismert, amelyik néha meg-megállt a kapujuk előtt, legyen az kerékpár, talicska … Olvass tovább
Van egy történet, amit még nem meséltem el hangosan. Nem egy könyvből olvasom fel, nem kötődik évszámokhoz, és nincs eleje (…talán vége se) úgy, ahogy a meséknek szokott. Ez a történet pillanatokból áll. Apró, szinte észrevétlen mozdulatokból. Egy-egy lélegzetvételből, érintésből, amely talán megváltoztatott mindent — vagy csak megváltoztathatott volna. Emlékszel arra a reggelre, amikor túl … Olvass tovább
Ismét egy átlagos reggel. Anya hangjára kelek. – Ébresztő! Elkésünk a suliból. Felülök az ágyban. Kitakarózom. Hideg van. Szeretnék visszafeküdni. Anya hangja megint élesen megszólal. – Róza, gyere már! Kész a reggeli. Belebújok a papucsomba. Ez legalább melegíti a lábam. Nem szeretem a hideget. Kint már mínuszok vannak. Utálok ilyenkor kimenni az utcára. Aludni akarok. … Olvass tovább
Széles baráti köröm valóságos társadalmi anzix, mind életkorát, mind a világról alkotott véleményét tekintve, miután foglalkozásuk, családi állapotuk, anyagi helyzetük, életmódjuk és személyiség jegyeik igen széles skálán mozognak. A mezőgazdasági kisvállalkozó, az orvos, a tanár, a műbútorasztalos, az ingatlanközvetítő, a kereskedő, a biztonsági őr, a jogász, a dadus és a kőműves nem ismerik egymást. Többgyermekes … Olvass tovább
A hegyek árnyai Szerző: Bàder Alexandra Egy sötét, erdélyi novella Az 1800-as évek Erdélyében, egy kicsi, rejtélyes faluban minden gyermek születése árnyékkal járt. Az emberek suttogva beszéltek a hegyekben lakó sötét erőről, amely minden újszülöttet elragadott. Az anyák csak a hideg, élettelen testeket találták a bölcsőkben, és senki sem tudta, mi történt a gyermekekkel. Amikor … Olvass tovább
A világ talán örökérvényű szabályai közé tartozik, hogy a szerencse mindig azok mellé pártol, akik mellé abszolút nem kellene. Ez úgymond egy kőbe vésett ősi törvény is lehet, vagy az egyik istenség fejéből kipattant gondolat. Igazából nézőpont kérdése, viszont felmerül a kérdés, hogy mi van akkor, ha egy véletlen, vagy esetleg szándékos cselekedet folytán keresztül … Olvass tovább