Meditálok Metróra szálltam, hosszú utat teszek meg: a Forgách utcától Kőbánya-Kispestig. Kora délután van, a kocsi félig üres. Lehuppanok a BKK járművének egyik, meglepően kényelmes ülőhelyére. A szerelvény sivítva felbúg, a Doppler-jelenség fizikai törvényének megfelelően, majd eltűnik az alagútban, már mélyebb szólamra váltva. Bámulom a szemben ülőket. Kiválasztok egy nőt figyelmem tárgyaként, és hódolni kezdek … Olvass tovább
Idézzünk emléket… Csak egy pillanatra emlékezzünk arra a percre, Amikor szabadon fogtad mindkét kezem. Boldogan és gond nélkül éltünk mi ketten, Nem számított a holnap, csupán a jelen. Nem volt semmi aggódás benned vagy bennem, Tudtuk a világ hátán is megélünk mi ketten. Ne büntessen a sors, hogy néha múltban élek, A jövő oly’ bizonytalan, … Olvass tovább
A kaptafa Az öreg kaptafa több mint két évtizede várakozott némán a cipőszekrényben. Az egyetlen kézzel fogható örökség volt, a ráhúzott bőrcipővel együtt, ami az öreg cipész halála után a fiára, Kolosra maradt. A kaptafát valaha még keményfából készítették. A sok évtized alatt sem a szú nem rágta, sem az idő foga nem tépázta meg. … Olvass tovább
Hogyan is néz ki egy a tv és könnyűzenei termékek által lefestett álomnyár? Homokos tengerpart, ahol a bmw-kék tenger hullámainak ASMR-ja lágyan ringat, egy könnyű vérű bikinimodell aki egy forró éjszaka erejéig arcod simogatva azt mondja, szeretlek aztán vélhetőleg sosem látod többet. És ehhez képest mi a valóság? Beköszönt a nyár és vele együtt a … Olvass tovább
Tóth Szilvia A fagyi Akkoriban olyan meleg napok jártak, hogy akár ribannában is lehetett futkozni, vagy meglehet, egy szál pendelykében is. Mert, hát, mindig így emlegették errefelé az öregek a hűvös, hideg időben, hogy: „Ha majd ribannában lehet járni, majd csak az lesz a jó idő!” A Nap forró sugarai perzselőn égették a tájat, ami … Olvass tovább
Volt a Kerekerdőnek egy része, amelyet még a szél is fojtottan járt be. Az öreg bükkös fölött minden hajnal ugyanazzal a puha fénnyel érkezett. A nap sugarai átszűrődtek a lombok között, aranyszínű foltokat festettek a földre, a harmat pedig úgy csillogott a fűszálakon, mintha a környezet apró titkait őrizné. Ahol a fák koronája összefonta az … Olvass tovább
Ott vagyok, ahol nem lehetek Reggel hét óra. A telefon kijelzője hangtalanul világít fel: „Ma van a születésnapja.” Egy emlékeztető, amit sosem töröltem ki. Csak nézem, és nem nyúlok hozzá. Mint ahogy már régóta nem nyúlhatok hozzád sem. Kint még álmos a város, a kávém lassan hűl, és én visszazuhanok a gondolataimba, mint mindig ilyenkor. … Olvass tovább
Utazás – V. Életmesék Még itthon élek. És olykor elmerengek azon, mit jelent másoknak az „itthon”, vagy éppen az „otthon”. Mert nem mindig ugyanaz. A szavak egyszerűek, de súlyuk van – mint egy kavics ami a zsebünkben van. Nem látjuk, de érezzük a súlyát. Vitatkozni csak akkor lehet, ha ugyanarról a térfélről beszélünk. Ha a … Olvass tovább