Csend van mindenhol, A házban, az udvaron. Nem hallatszik kacaja, Könny csordul az arcomon. És csak csepeg folyton, Nem áll az el soha. El zárni azt nem lehet, Ez hát lelkem sorsa. Űrt hagyott bennünk, Fájdalmat mindenhol, Szeretete vele holt, Ó! Jahj, de hiányzol! Mert apa csak egy van, Egyetlen mindhalálig, De neki menni kellett, … Olvass tovább
A madarak csicsergését hallgatom, S gondolkodom Kedves, a múlton. Gondolataimat fékezni képtelenség. Foglalkoztat, hogy kísérsz-e még az úton. Hiányzol, tudod, a buta kis dolgaid. Sokszor villan be egy emlékkép, Eljátszom velük kis világomban. Olykor csúf, olykor meseszép. Szerettük mi egymást, úgy igazán? Szerettél te engem valaha, Kedves? Bárcsak tudtunk volna jól szeretni, Mert ez oly … Olvass tovább
Töprengek egy fűzfa alatt, A tónak vize csillan előttem. Idilli kép ez, gyönyörködtet, Pirkadatkor, emlékedet idéztem. Szívem sajdult, édes kín, Hisz téged láttalak mindenhol, Lelkem egy részét vitted el, S szálltál tova, ágon-hol. Ki vagy, ó te gyermek, mondd? Csalfa remény ez, fájó éden. Megbabonázva elmerengtem, Haldokolva, hazug kéjben. Elveszve lettél köröttem, Szállj hát szabadon!- … Olvass tovább
Minden csillag lehullik egyszer. Mindennek eljön majd az ideje. De túl gyors ez a vonat, Amire felszálltam. Lassítsunk egy kicsit! Nem volt még időm szétnézni. Belélegezni a levegőt. Megbámulni azt a felhőt. Az értékes idő elment. Én meg nem léptem előre. Lassítsunk egy kicsit! Gondolkodnom kell! Emlékeznem kell! Látod-e azt a felhőt? Eszembe jut majd … Olvass tovább
Igaz boldogság Az ember számtalanszor eltűnődik életében, Az igazi boldogságot mégis hogy lelhetné meg. Tán nem is kellene keresni oly áhítattal azt, Tán nem is bonyolult dolog, melyből keveset kaphatsz. Tán nem is pénz, hatalom vagy a nagy becsvágyó hírnév, Tán nem az anyagi javak melyből mindig csak kell még. Tán nem ezekben kellene folyton … Olvass tovább
Számomra mámor a fű Mégis álom mert bűn; Folyékony égbolt szemembe folyik Pulzáló univerzum szomorkodik. Csak repkednek a csillagok Míg el nem érem a kéjlakot. Húzom a papírt, tépem a szívem Mégis létem nagyon íves. Egyszer Lyonban dobok Majd Párizs utcáin testem véresen lobog. Haza úszok Pestre itt se félek Mégsem merek inni hisz testemnek … Olvass tovább
Rútul a világ, őszülő gyerek. Amerre csak lép, kőből szőtt terek, s e kemény fejtmény szívéből fakad. Talpáról mázsa mocsok leszakad. Szájról szájra száll róka-becsesség, szép az átverés, kacér kecsesség. Éhed ágyba visz: szerelemre szít… Arcodon folyik dzsuvás arany szét. Hiszel-e te még gyöngy tisztességben, Sötét-madárnyi fehéremségben? Pedig, kóstold, az finom wasabi! Jó nélkül a … Olvass tovább
Falevelek zöreje hallatszik a kertben, Madarak csicsergése az etető mellett. A kutyák vígan ugrálnak gazdájuk előtt, Ki úgy döntött délután, hogy megtömi a bendőt. Az eső hangja lelket önt a virágokba, A vihar ritmust ad a dörrenő villámoknak. Szél üteme zavarja a madarak táncát, A jég zongorája a fehér, ablakpárkány. A szél a zongora mellé … Olvass tovább
Pillangó száll keresztül a szürke téglaóriások között. Én meg mintha már nem is létezne más, mint akibe végtelen gyermeki pajkosság költözött, kergetem a pillangót, itt a versemben majd elbukok az őrült versenyben. Lehetnék az a pillangó. Én vagyok. Szép is vagyok, könnyű is nekem az élet, hiszen ismerem magam, mindennél jobban. Tudom, hogy ki vagyok, … Olvass tovább
Csend borítja a tájat, Szél simogatja a fákat, Kis levelek integetve, Röpködnek a fellegekbe. Öreg ablakon beoson egy kíváncsi falevél, s egy ásítozó kiscicának, hosszú mesét mesél. Apró, pici koppanások Törik meg a csendet. Esőcseppek szaporán, itatják a földet. Az a morcos, szürke felhő, egyet gondol, s tovább áll. S vele együtt, egy kis levél, … Olvass tovább
Egymásnak dudálnak az ideges emberek. Fejük fölé gyűlnek fekete fellegek. Mindenhova menni, sőt rohanni kell. Az élet hátán az marad, aki nem néz fel. Észre nem vett percek múlnak hirtelen. Érzéketlen testben bús lélek pihen. Találgatni mi lesz, hogy hogyan lenne jó… Kár, hogy közben jelenünkben elveszik a szó. Élő zombik hada nyomja a gépeket, … Olvass tovább
Tócsa Ha akarom, bók, Ha akarom, sértés. Ha akarom, válasz, Ha akarom, kérdés. Ha akarom, szúrós, Ha akarom, puha, Ha akarom, én vagyok a világom ura. Ha akarom, elveszek, Ha akarom, elveszem, Amit akarok, – Ha akarom fáj, ha megteszem. Ha akarom, hagyom, Ha akarom, utána megyek, Ha akarom, nagyon-nagyon Gyűlölök vagy szeretek. Ha akarom … Olvass tovább
Komáz a csaj? Így csipáz engem. Szível írt nekem. Nagy könnyek zuhataga? sózott papíron. Szível írt nekem. Borítékon csókja nyoma melyet, postás elkevert. s várom mit… Szível írt nekem!
A magány margójára írták fel a nevem, Remegő kéz írta, csupa félelem. Ennél rosszabb már csak eltörölni volna, Idegen kéz nem nyúl arra, hogy leradírozza. Idegen szó nincsen a szikár füzetszélen, Összefüggéstelenül néma egységében. A margón kívül ugyan, de a lapon mégis rajta, Egyik erre vágyik, a másik mást akarna. Az én nevem is vágyik … Olvass tovább
Mocsárból mocsárba Hív a szép zene. Minden hanggal közelebb, Süppedve visz bele. Szavam csak álca, Másé kevesebb. Mi mást kívánjak, Hogyha az a szebb? Én hallom és lenyelem, Mint engem a mocsár. Finom port őröl Belsőmből a mozsár. A lápos talajra kiöntöm Lelkem tiszta porát. Beissza. Eltűnik. A testem süllyed tovább. Vak lettem, néma, Elsötétült … Olvass tovább
Mocsárból mocsárba Hív a szép zene. Minden hanggal közelebb, Süppedve visz bele. Szavam csak álca, Másé kevesebb. Mi mást kívánjak, Hogyha az a szebb? Én hallom és lenyelem, Mint engem a mocsár. Finom port őröl Belsőmből a mozsár. A lápos talajra kiöntöm Lelkem tiszta porát. Beissza. Eltűnik. A testem süllyed tovább. Vak lettem, néma, Elsötétült … Olvass tovább
Sima, fehér, puha hab a hó. Ezüstösen csillogó. Érintetlen tiszta. Rálép egy láb, bepiszkítja. Szürkés, préselt fagy. Csúszik rajta a talp. Eső esik, Szétolvad. Sárral keveredett lucsok. Undorítóan barna. A föld az, mi bemocskolta. Lassan felszívja összes cseppjét. Mivé lettél?
Édesanyám egy csoda Az ember életének kezdetekor mindig is ott volt egy csodás nő, Ki kíséri minden lépésedet és ringat, mikor rád fáradtság tör. Ki legelőször simítja meg arcodat és fogja meg mindkét kezed. Ő az, aki folyton-folyvást gyönyörködik benned. Ő az a csoda, aki ha kellett mindennap felkelt hozzád éjszaka, Aki a legnagyobb boldogsággal … Olvass tovább
Ikertestvér Rengetegen ámulattal néznek reám, Mikor kiderül, valaki hasonlít rám. Nem értem én teljesen az embereket, Miért csinálnak ebből ekkora ügyet? Én is olyan vagyok, mint itt mindenki más, Ugyanolyan egyszerű, hétköznapi lány. Sokak irigykednek, mily jó lehet nekem, Ott van Ő, hogy segítségemre legyen. Kötelékünk oly erős a kezdetektől, Nincsen olyan dolog, mi azon … Olvass tovább
Kedvenc állatom: a mókus Sokaknak már széles mosoly kerekedett az arcán, Mikor megtudták, mely állatfajt szeretem igazán. Igen, a játékos, kicsiny mókus az, nem tagadom! Nem bánom, kimondom, még ha nevetséges is vagyok! Tudjátok az a pici, vörös, játékos teremtés, Ki egész nap az avart túrja, s élelmet keresgél. Naphosszat el tudnám nézegetni, milyen szorgosak, … Olvass tovább