Fordulópont

Barátaim, ne is szóljatok Kinek ismertetek Már nem vagyok Fejemben megfordult minden Az is, amiben mindig is hittem. És lelkemben már ki vagyok? Barátaim, inkább ne szóljatok. Anyám, ne félts engem, megvagyok Időnként elveszek, De mindig előbújok Testemben erővé nőtt a sok teher S teszem, amit tudom, hogy tenni kell Épp kitartást tanulok. Anyám ne … Olvass tovább

Csillaglesen

Kicsi, nézd az ég tengerén, Ezüstös kis csillagok Körbeúsznak, kacarásznak Letekint egy: Itt vagyok! Fényes koronája villog Látod Kicsi, az Nyilas Mellette egy bátor Bika Pont olyan, mint te is vagy. Képzeld Kicsi, milyen lenne, Az égbolt öle üresen, Ha az a sok, apró csillag Nem ragyogna fényesen? Sötét lenne minden este Fekete, mint az … Olvass tovább

Az életem

Ha az életem egy tágas ház lenne, Alapjában Isten lelke volna benne. Kősziklára építeném s nem homokba, Hogy erősen tartsa magas hegynek orma. Kerti virágban számolnám a csodákat, Elpakolnám a világi celeculákat. Csodálnám mit Isten eddig nekem adott, S kitakarítanék minden piszkos sarkot. Ha életem kertjében néha ősz lenne, Add hogy a Te örömöd ott … Olvass tovább

Öncsalás

A nő mindennél jobban vágyott már egy jó meleg fürdőre. Megtöltötte hát a kádat forró vízzel, öntött bele habot is, meg dobott bele fürdőbombát és az izgalomtól megrészegedve bedőlt a gőzölgő, felhőszerű képletek közé. Az apja, aki gyakran dühöngő, néha, lehetne azt is mondani, hogy agresszív ember volt, minden este pontosan ugyanilyen fürdőt készített neki. … Olvass tovább

Repülhetnél

Tudod-e, Hogy repülni akkor is lehet, Ha nincsen szárnyad? Felszállsz az égbe, S megkerülöd a felhővárat. Szállsz, Meg sem állsz. De mégis mondd, Miért nem csinálod? Hiszen látom rajtad, Képes lennél, De a szemedben könny csillog. Csak a fejedet rázod, S fanyarul mosolyogsz. Valaki elhitette veled, Hogy te sem vagy másmilyen, mint a többiek? Az … Olvass tovább

Felállsz

Elvárásokat támaszt feléd a világ, S te úgy érzed, nem bírod tovább. Te már rég elbuktál. Neked már minden mindegy. Elmész mindenki mellett, Már úgy se látsz. Te már rég elbuktál. Semmi értelme sincsen… Semminek… Te már megpróbáltál mindent. Menjünk, ne törődjünk semmivel! Neked úgyis mindegy már. Te már rég elbuktál. Kiégtél… A sok elbulizott … Olvass tovább

Gondolat-tó

Kovács Erzsébet Ilona – Gondolat-tó Gondolatban a tó közepén, Csónakban a vízzel keringőzvén, Hallgatom a muzsikát, Mit az éjszakai élet ád. A békák kórusban kuruttyolnak, S tavi rózsákon ugrándoznak. Képzelt tavam nyugodt vize, A gondolatim békés tükre. Ezüst hold mintázza fodrait, S csillagok díszítik cseppjeit. A nyugalom kissé alábbhágy, Ahogy egy kusza gondolat a vízbe … Olvass tovább

…S a gyertya egy utolsót lobban…

Kovács Erzsébet Ilona – …S a gyertya egy utolsót lobban… Remegve ég a kicsi gyertya, S remegő tánca már az utolsókat villantja. Egyre kisebb s kisebb már lángja, S hamarosan a pislákoló fényét füst váltja. De mielőtt fénye kiégne, Mereven nézek lobogó tüzébe. Pont úgy izzik, mint a remény szívemben, Mely bármily gyenge, nem fogyhat … Olvass tovább

Emlék-levelek (Szalagavató)

A fák fölött gyengéd, őszi szellő lengedez, Iskolánkba kissé bús, mélázó hangulatot ereget. Elvegyül benne az a sok-sok érzelem, Amely most a végzősök szívén pihen. A teremben mindenki feszülten figyeli, Hogy az ünnepély kezdetét mikor veszi. Izgalom ül a diákok lelkén, s aggodalom, “Ének, vers, tánc, mi lesz, ha pont én elrontom?” “Csak egy ünnep” … Olvass tovább

Igaz Szeretet

Kitől származik az igazi szeretet? Ki az, ki feltétel nélkül szeret? -kérded. Szívem ajtaján szelíd, halk kopogás, Válaszul jön szeretetteljes suttogás. Így szól hozzám a csendnél is csöndesebben, Mire én legbelül hegyezem a fülem: Én olyan mélyen szerettelek téged, Elküldtem fiam, hogy eltörölje vétked. Skarlátszínűből szép hófehérré váltál, Leszakadt válladról a teher, mit hordtál. Alkotód … Olvass tovább

Egy sötét éj

Sötétség,hideg,félelem, Fáradtság,tömérdek sérelem. Sejtelmesen neszező ágak,fekete víztükör, Baljós sziklák,min egy brekegő béka ül. Utcalámpák pislákoló fénye, Riadalom fojtogatja az embert az egész testében. Édesen alvó kisded, feje felett veszekedő szülők, A szomszédban egy hegedű bús hangja csendül. Halkan sustorognak hozzá a levelek, Az éneklést a tücsökhad ciripli szüntelen. Az éj szinfóniáját játszák közösen,míg a hegedűn … Olvass tovább

Álomkapitány

Most pedig Hozzád szól a versem, Hunyd le már a kis szemedet. Utazz az Álom hajó szárnyán, Hagyd dolgozni Álom kapitányt, Mámorítson a sós szellő, Dallamos gitárhúr zengő. Számolgasd a végtelen csillagokat, Neked dudorászó bálna rajokat, Csobb!Itt volt jóbarátod Szellő,a delfin, Egy látványos ugrással a víz ismét elnyeli. Halk sivítással vonul el feletted egy sirály … Olvass tovább

Ördögi kör

Puhatolózás, csak kérdés: Nem akarnál békén hagyni? hogy alábbhagyjon az égés és ne kelljen foltot varrni. Elhallgattál. Nem akarnál? A szédülő fejemből kimászni, és gyötört tudatomból kiszállni, magas, porosló polcra feltenni? Zűrös szívem szabadon engedni. Mit beszélek? Ugyan, hisz te elengedted. Ezúttal én vagyok sáros, s várom. Vajon Létó átmos? Te elengedted az álomképet, mi … Olvass tovább

A Titok titka

Miért pont ez jutott nekem? Az örökös bujkálás, Rejtőzés s köddé válás, Aljas sorsom a vesztem. Száműzve az árnyékba és sarokba szorítva, béklyók súlya húz alá. Lehettem volna fű, fa, akár a nap sugara, vagy maga a Szeretet. Én más akarok lenni. Több, jobb s boldogabb érzés. “A nép örül, ha hall!” És? Ez nem … Olvass tovább

Ambivalens

Te lator szörnyeteg, Te! Tudod ki vagy, ki nyugodni nem hagy… Belém szúrt késedet forgatod, ingedet moshatod. Végignézed vérem szivárgását, torkom kiáltását. Hagyd abba! Menj a francba! Menekíts meg magadtól, s a veled jövő haragtól. Engedj haza, vagy tiporj el a porba, Tekerd ki a nyakam, vagy simítsd a hajam, Merülj el szememben, vagy taposs … Olvass tovább

Lennünk kellett volna

Szerelem első látása. Sétálás kézen fogva, kéz és test összeforrva, első csók, akár a mesékben és táncolás az esőben. A pár, aki egymás fülébe sugdolózik, s egymásba gabalyodva csókolózik. Meghasad a szívem, ahogy rájövök: Ezek lehettünk volna mi. Szabad ég alatt feküdtünk volna, éreztem volna tested melegét, s tekintetedet a fejem búbján. hallottam volna suttogó … Olvass tovább

Aludj jól!!

Hiába mondom elfeledtelek, szerelem nem működik parancsra. Korlátai mégis kegyetlenek, többnyire nem hallgatnak szavamra. Szívem vezet, Ő az, ki kormányoz, aki se hall, se lát, csakis érez. Diktálja: kellesz a boldogsághoz, de az agyam nem hallgat, s fékez. Érintésed éget, s szenvedélyes, akárcsak egy forró teáskanna. Nyomot hagy rajtam, olyat mi kényes, ami mindig magát … Olvass tovább

Szürke vászon

Egyszínű hétköznapok ezek, Megmondom én nektek Ha figyelmetek enyém lehet, Egy pillanatra. Nem több, csak egy pillanat, Egy pillanat kell csak ehhez, Pillanatképet teszek le elétek, Nyissátok ki szemetek. Ülök a téren és meredten, Félve nézem, mi előttem, Hátam mögött, körülöttem Történik jelenleg. Egy pillanatképet ígértem, Megragadom ezt a képet és Leírom, életet teszek bele, … Olvass tovább

Erdőszéli történet

Egykor az emberek fejüket hajtották tiszteletből királyuk előtt, S most én is hajtom fejem, de azért, hogy elbújjak a gépmadarak elől. Az éjszakában, vérfagyasztó csend, éber vagyok, a jelet várom, Néha, néha elszenderülök, s akkor lövészárok deszkafalai őrzik álmom. Fejemen horpadt sisak, rajtam koszos, tépett, s lyukas egyenruhám, Legjobb barátom géppuskám, megviselt testem hátoldalán. A … Olvass tovább

Angyali csók

Halkan suttognak az emberek az éjszakában. Sötétben csengő hangjuk néha eléri fülemet, S olyankor csak hallgatom őket némán. Sötét az éjszaka. Olyan sötét az éj, hogy az esti csend nehezedik, Már, már nyomasztóan pihen a vállaim szélén, S én csak tűröm, tűröm és tűröm. Esti zaj. Zajos hangjuk az embereknek mindig megtalál, Követnek engem, nem … Olvass tovább