Egység

Egység Füst szelídítette ajkak. A fejed a földet nyomja, s látod hogy változik az ég, s hogy hal és születik egy felhő. Melyet soha többet nem látsz. A szellő játszani próbál veled. A kócos haj, mely változékony. A gerincoszlopod mint egy vezeték a hangyák felett. Ízes, Ropogós lábak sietnek. Nem feléd. Tőled el. Már az … Olvass tovább

előrelÉPés

ép gondolatot épkézláb nem hagyta el szám éppen keseregve epekedtem ihletem morzsaléka után építeni fellegváram cikornyás tornyát épségben megmászni az élet fáját létra gyanánt épphogy felocsúdtam epés zavaromban kidörzsöltem szememből az álmot eperpiros méregpír tarkította arcom s épkézláb mondat nélkül, fáradhatatlanul építettem, sz- építettem tovább életem ágát. 2020.02.21.

Szivárgás

a vágyak padlásán koppan a lépted elcsomagoltad az egyszeri tökélyt mindent, ami kellett, már rég elérted hogy kinek és miért? még most sem érted ismerted minden meséjét a csendnek gerendák tartotta évek foszlását már nem ismered őket. mind elmentek nem ismersz engem sem, tetszhalott gyermek múltnádból font tetőd rése lassan tágul azt hitted, már nem … Olvass tovább

Csendben, zölden és feketén

Amikor simogat a csalánlevél, És nyakad köré tekeredik A lánccsörgés anyagtalan kígyója, Valami nincs rendjén. Amikor a felfuttatott borostyánlevél Távolra ható, Kínzó öleléssé silányul, Semmi sem bizonyos a jelenben. A hamis sejtések élettelen vázai, Mint kétszínű mohapárnák, Telepednek rád, Behálóznak, nem eresztenek. A lég kiszorul, a zsák besüllyed. Az esszencia élő melege Feketére fakul. És … Olvass tovább

Érzelmekkel átitatott

Márciusi fagyos éjszakában Áll két fiatal a félhomályban. Egymást átölelve lépkednek az üvőltő dallamra, Érzelmekkel teljes pillantásokat vetve egyik a másikra. Megdermedt ujjaik gyengéden összekulcsolódnak, Kiforrott gátlásaik sorban mind leborulnak. Ketten vannak a hatalmas univerzumban, Egymásra támaszkodva a sötét parkolóban. A lány gyomrában pillangók seregei harcolnak, Agyában a Code::Blocks programok fénysebességgel lefutnak. Háláját fejezi ki … Olvass tovább

Hinni

Nincs olyan, nem neked teremtette az Isten, Mert ő nem létezik, Nincs semmilyen mindent áthidaló megbocsátás, s földöntúli szeretet. Ha választok, önként teszem, nem holmi Isteni hozzárendelés vezérel. Ha szeretlek, azt önként teszem. Megvan a szabad akaratom, hiszek a földöntúliban is, Hiszem a szellemek és a démonok valóságát, Hiszem az őrültek házát, kik belebolondultak a … Olvass tovább

Perfekcionista

Ha azt hiszed, hogy kiterítem neked a kártyáimat, Akkor hatalmas tévedésben éled mindennapjaidat. Ugyanis nem ismered a játékszabályaimat, Melyekkel fölényes győzelemhez juttatom magamat. Eltitkoltad előlem azt, amit jogom lett volna tudni, Ezt próbálom hatalmas gombóccal a torkomban lenyelni. Ha tudtam volna, hogy milyen nehéz felejteni, Nem kellett volna egy rejtélyes kalandba belevágni. Felbukkan a képernyőn … Olvass tovább

Nefelejcs…

Négy keserves éven keresztül vártam rád, Neked eközben nem volt egy álmatlan éjszakád. Amikor úgy tűnik, hogy újra szerethetnék valakit, Te felbukkansz, összezavarsz, felkavarsz, a mindenit! Végső elhatározásra kell valahogy jutnom, Viszont te is látod, hogy mi vagy ki a gyengepontom. Ez a gyengepont a legelső nagy szerelmem, Kit mindig különleges bánásmódban fog részesíteni az … Olvass tovább

Valami más

Ideges vagyok, Igen, van okom rá? Olyan sok elhamarkodott döntést hoztam az életemben, melyik volt a helyes, nem tudom már. Sokáig nem kaptam meg azt a figyelmet, amit igényeltem és megérdemeltem volna. Kommunikáció szempontjából sem állunk fényesen, ráadásul nyakunkra akaszkodott egy horog, ami szorosan fog, nem enged. Mint két idegen. Ekkor jött ő, akivel a … Olvass tovább

Azt mondják..

Azt mondják tegyem meg, korom mindössze 22, tegyem meg, és ne érdekeljen, közben ki sérül. Azt mondják, gondoljak magamra, meg a jövőmre, azt mondják álljak talpra, ne támaszkodjak senkire, azt mondják vállaljak több munkát, még fiatal vagyok, azt mondják tanuljak tovább, mert formálódni fontos. azt mondják, találjak magamnak egy normális párt, aki nem néz cselédnek, … Olvass tovább

Vágyakozás

Kérném én a szíved, nyújtsd ki felém Elméd arra, engem megérts. Tested után vágyakoznék, és egy véget nem érő szóáradatért. Érints meg, de engedj el, érts meg, de ne érj el, hagyj menni, de marasztalj, beszélj, miközben meghallgatsz. Legyél velem, de vigyázz rám, engem ne bánts meg, többet már. Add nekem a bizalmad, Add nekem … Olvass tovább

Mit szeretnék

Mit szeretnék én? Közös hálózsákba És a lábainkat Egy közös gubancba Mini sparhelten Tányér levest főzni Leugrani, azért, Hogy elkapjon valaki Szemérmesen nézni Miközben meztelen Kilépek víz alól Tisztán, hófehéren Kérdésre felelni Kérdést feltenni Szappanhabba fújni Kezébe nevetni Elmondani egyszer Pontosan mit érzek Játszani a szívvel A hamis színésszel Érezni a véget Elbújni előle Bújócskát … Olvass tovább

Lelkedig

Sötétlő kövér kör most a hold, S a kezemben olvad a HB-s ceruza. Az időhöz az óra hozzátold, Majd szemét szótlanul behunyja. G-mollban festem alá az estét, Egy dallam hajlik át a szobán, Elmesélek egy régi mesét, Egy ócska zongorán. Arany udvarban könyökölnek a csillagok, S én reménytelenül szerelmes vagyok. Szerelmes mint a szív-színű pipacsok, … Olvass tovább

Nyúl a fűben

Na, legyünk őszinték A nyakörveket csonttal Díszítik a díszítők Nem élek csonton Én vagyok a csont Legyünk őszinték Én egy nyúl lehetnék Az is vagyok, annyira Amennyire ember Kicsi, fehér, félős Sokszor gyáva, Nagyon kívánatos És szelíd, mint a nyúl Legyünk őszinték, Egy hónap és Bemehetek kézen fogva Magammal a dohányboltba De mégiscsak még Egy … Olvass tovább

Ötödik kerék

Kezemet ringatta kezed, s az ősz a végére járt. A szótlanság illata lágyan omlott reánk, Belepirultam a csendbe… s a remegő padon ülve Hallgattam ahogy ereimben a vér útja felgyorsul, Figyeltem ahogy minden virág körbe egyszerre mozdul. A várakozás oly nehéz, Mikor szemed a távoli hegyekre néz Helyettem. Arcod oldalívében elvesztem… Vizsgálom orrod görbeségét, Álladnak … Olvass tovább

Csőrében egy szál virág

Kedves szavak simogatnak Csendesen. Jó érzés, hogy szépen szólsz ma, Kedvesem. Túl régóta rezeg ez a gyertyaláng, Nem fújom el had ringassa éjszakánk. Hull a múlt a föld alá ma Délután. Üzenete vár engem egy Cédulán. “Fuvolázik fent a madár, csak nekünk, Csőreben egy szál virág az életünk.” Elgyötörten iszom magam Föld alá. Nem volt … Olvass tovább

Árnyjáték

Míg csendes tűnődésben, futó mosollyal Ittam szavaid szerelmes szemekkel, Érdes kezed, kezemen csüggött, éltünk a napokkal, A kékülő jelennel. Bolygók közt szállott sóhajunk az utcára, Melyben reszketett és olvadt a rest idő, S ha életemben gondoltam a halálra, Akkor reméltem, hogy soha el nem jő. Nem tudtam, hogy agyam zeg-zugos talajába Hogyan vájtál árkot egymagad? … Olvass tovább

Én voltam

Ernyőd voltam, mikor hullott a zápor, És kesztyűd, ha a tél jeget szitált, És levegőd voltam, de hányszor… Mikor fanyar tüdőd életért zihált. Illat voltam a kertben, Virágok illata, Én voltam hangod a csendben, A hajnal hullócsillaga. Esteledik, takaród vagyok. És a holdnak bágyadt fénye, Álmod melege száll, s én maradok Ha a szó lehull, … Olvass tovább