“Ha”

Ha néma vagy, ők nem hallanak, Gondolataid hiába kiáltanak, Csak hamar elhalnak… Ha néma vagy, hátrahagynak, Gondolataid szerte-szét, messze szaladnak, Csak hamar a föld alá tipornak!… Ha vézna vagy, meg se hallgatnak, Erősnek lenni áldás, különben kihívás, Gyönge csont, törékeny pillanat, kiszolgáltatottak! Ha vézna vagy, sebeid szomjaznak, Mások belőle igen jól laknak, Dögevő gondok vadul … Olvass tovább

Nagytőkés vagyok

Nagytőkés vagyok, Nem érdekel semmi sem, Nagytőkés vagyok, Nem érdekel semmi sem! Műanyag gyáram a derekamon, Természetvédelem a nyakamon! Pénzem tenger, azt nem szennyezem, Én vagyok a megváltó, szólíts nevemen! Nagytőkés vagyok, Nem érdekel semmi sem, Nagytőkés vagyok, Nem érdekel semmi sem! Minden estém egy panama, Felhőkarcoló, nagy melódia. Kaszinó a világ, csupa csillogás, Disznóknak … Olvass tovább

Óceán

Suhanó szemek közt óceán, Érzelmek a lélek világán, Sóhajok némán kiáltván! Szemek közt óceán, Emléke az egyetlen, Mi feledhetetlen: Szemek közt a kéklő szembogár! A pillanat csudaörök, Az idő körötte hömpölyög, Homályos minden, Szívem evez e tengeren! Szaladva álmok közt, Téged látlak óceán, Szaladva föld-ég között, Téged látlak óceán! Evezek vakon a szavakon, Túl-túl az … Olvass tovább

Arany éj

Aranyban úszik a táj, Az éj rabja minden, A nap a süllyedő uszály, Alábukik a sekély vízben… Arany vére fogja be a vidéket, Éj kezében kormos ecset, Festi a pillanatképeket, Mind csak csupa csillogó lett… Aranyban úszik az ég, Mint a hervadó tűz, mi parázslik még, Hegyek, égi parti rév, Felhő szigetek, múlik a nyári … Olvass tovább

Fájdalmas nyugalom

Gondolataim óceánján csónakázva, Téged láttalak kecsesen vitorlázva. Arcod nyugalma megigéz, Szemeid fénye csillogóan rám néz. Mosolyommal tekintek rád és kérlek, Had eresszelek el végre téged. Egyetlen egyért könyörgöm már csak, Legyen emléked, fogalmad, értelmed, Arról hogy mennyire szeretlek téged. Eljutni hozzád, egy város, egy hely, Mégis, mintha ezernyi tenger választana el, Kezedbe simuljon rólad énekem, … Olvass tovább

Alföldi szerelvény

Sebesen robog a vonat a rónán, Kertek alján, kihalt tanyák táján, Őszi szürkés-sárgás erdők korhadt fáján. De a nap még megvillan, mint tűz a gyufa szárán. Október eleji kép ez, Melyet a mozdony hasít és térképez. Ártatlan, álmos birkák legelnek, Lelkem zajára még ők is felfigyelnek. Kiszáradt kukoricatáblák, Árkok és titkos ösvények. A vadon szinte … Olvass tovább

Emberi revolver

Születés és halál, egyik-másik altató, Mindkettő sivár, mégis nyugtató. Valamennyi feltár valamit, Világi igazságot, avagy csodás valóságot. Gyermek és felnőtt, van bennük valami közös, Helyet cserélnének bármiért, hisz e világ nekik ennyire közönyös. Vágyva-vágynak a hőn remélt jövőre, mert nincs, Egyik céltalan, másik árva, végeredmény pedig trágya vagy kincs. Háború és béke, mikor, miért, hol, … Olvass tovább

Feledésbe merült feladat

Ama csalódott élet viharos fellegei támogatják most lépteid. A mennydörgő orkán repít most, feledteti a múlt képeit. Szállsz, szürke-fekete mennyboltozaton, Élsz-halsz, egy feledésbe merült feladaton. A szélvihar egyszer csak földhöz vág, miután szétmar, Elenged, sebekkel, csontjaid törött szilánkjaival. A fényes jövő nekem is egy illúzió, sötétül, Ha kissé belenyomorodtál, nem vagy egyedül. De állj a … Olvass tovább

Hiányzó kincses tagjaid

Édes Istenem, hol kezdhetném, Világ fiókja mind kevés lenne, Melybe mindezt bele rekeszthetném. Indíthatnék a hajkoronádnál, Esetleg kezeid édes, bársonyos tapintásánál, Vagy talán alkatod szinte tökélyes arányosságánál. Megannyi lehetőség gyönyörödet kifejezni, Teljességed csodálatát betölteni. Szent zavarodásban fejemhez kapok, Ügyeskedve dicséreteden agyalok, Vajon merről hoztak téged az angyalok, Hófehér ruhájú, halvány-türkizes alakok. A fák és virágok … Olvass tovább

Évzáró

Évzáró Csípős szellő kaparja az arcom, Veti Duna hullámait ár mosta parton. Takaró helyett ruha vászon bélel, Íj képet fest ő, szilveszter éjjel. Cipőm más száz cipő talp sarát büszkén hordja Szemem könnyben a felhőnyi puskaporba. Egy Szórakozott barát ténferegve néz fel, Míg lába tartja élteti őt,szilveszter éjjel. A vegyszer szárnyat ad, megbabonáz téged Hogy … Olvass tovább

Elmúlt

Bennem a könnyek megfagynak, A csókod elmúlik a tegnapban, Az ördög már itt van a sarkamban, A szívem ott hagytam az ablakban. Vidd el innen, számomra már nem létezik, Úgyis minden pillanatban csak vétkezik. Rossz döntéseket hoz és ezzel is csak mérgezik, Aki a közelébe kerül az mindig csak könnyezik. De a te szívedben a … Olvass tovább

Késői Tél

Bere Abel – Késői Tél Hozzánk későn érkezett a tél. Félénken havazik, megbocsátást remél. Csípős, hideg szél futja át a testem, A mai nap személyébe beleestem. Zakatolnak a felhők, meg nem állnak, A fák hajladozása iránytű a madárnak. Az embereket hamar eléri az este, Olyan a mai nap, mint elveszettnek hideg, kihűlt teste. Szuszogó délután … Olvass tovább

Angyalka

Bere Abel – Angyalka Elmúlt már a tél, s nyár közeleg lassan, A tegnappal egy darabban megváltoztam. A nyár, a holnap még előttem dekkol, Az élet rejtelmeire a szerelem a lektor. Középen állok, a tavasz megújulás nékem, Ha rövid az élet; hogy tartanám magam féken? A mának élek, és nem szégyellem tettem, A szerelmem mintájára … Olvass tovább

Téged Látlak

Körbenézek, s eltátom a számat, Mindenhol te vagy, téged látlak. Előttem a hegyben emberi arc, Látszik, vésve van, sok volt a harc. Mellettem a kisfiú ordítozik, Kívánna játszóteret, mozit. Helyette levegő jutott. Helyi, friss. S én téged látlak ebben is. Bennelátlak a madárban, Fűben, fában, kajában. Elkísérsz utamon, bárhol vagyok, S én mindenhol nyomokat hagyok. … Olvass tovább

A szikla peremén

Meredek hegyormon állok. Lábamnál kapaszkodnak füvek, s eget bámuló virágok, halványak. Csillagszeműek. Öreg hegyek kopasz fején összebújó mohapárnák, csontos szikláik peremén a vízhozó szelet várják. Vágyakozva nézek körbe. Ég és föld között vagyok. Karnyújtásnyinak tűnnek, de egyikhez sem tartozok. Alattam a lomha folyó álmatagon pislog fel rám, felettem egy néma holló lebeg párafoltok hátán Ágaimat … Olvass tovább

Hideg téli éjszaka

Szürkén s kéken világít, Arcomon átsuhan, de ott ragad Hideg téli éjszaka, Mit beborít a szép tavasz illata. Az ég mogorván tajtékzó tenger, Mi alant volt, az égboltra ragadt, Kívül rajtam nincs egy ember, Egyedül bár lelkem nem maradt. Fákkal lengtem, hajladoztam, Mit lombjuk súgott, Magammal viszem a sírba, Örökké velem marad karcos hangja. Csillagokat … Olvass tovább

Tábortűznél

Nem attól súlyos, hogy megtelt, Az húzza le, hogy nincs benne hely. Nincs az ami könnyen felejt, Ha másnak nagyobb tér kell. Nem felejt, csak túlcsordul, A talapzaton meg-meg billen, Még egy csepp és fel is fordul, Csak azt kérik hát vidd el innen. Ha megárad, az veszélyes lesz, Mindenkinek körös-körül, Mire bárki tudomást vesz, … Olvass tovább

Kezedben a kezem

Ezüst szikra aranyozza kezedben a kezem, Megtörik a fény, ha megmozdítom vagy elveszem. Örökbefagyott pillanatban akarom magunk kéz a kézben látni, Megjegyezni, konzerválni, hogy a szürke magányban elő tudjam venni. Halkan szeretlek, neked se súgom meg, De pillantásom és érintésem ordítja neked, Mindazt, mit szóval szenvednék szétszórni, Cetlin szoktam zsebedbe rejteni. Tarkán táncolok belül, de … Olvass tovább

Figyelj rám

Azt hiszem, igazam van, De meghallgatlak téged, Tisztelem a véleményed. Te miért nem az enyémet? Úgy fáj, hogy a példaképem, Kiben a bölcsességet reméltem, Ki átlátja a világot. Csak alulról nézi a virágot. Kaptam tőled alapokat, Nézeteim gyökerét. Veled sajnos összeköt ez Kialakult kötelék. De felnőttem már, És látom a mezőt. Sok szép virág nyílik, … Olvass tovább

Föláldoznám mindenem

Föláldoznám mindenem, Arcoddal a kezemben, Elmondanám könnyek közt, Meghalok, ha összetörsz. Föláldoznám mindenem, Hogy láthassalak önfeledten, S én legyek annak az oka, Hogy ilyen boldog nem voltál soha. Föláldoznám mindenem, Hogy átlépd azt a küszöböt, Ami minket távol tart, De tán mégis összeköt. Föláldoznám mindenem, Azért, hogy ez örökké tartson, Hogy jöjjön bármily idegen, Minket … Olvass tovább