Nyelvünk velünk született

magyar hangon sírtam fel szüleim házában magyar nyelvet tanultam orosz iskolában angolul is tanítottak hisz ez a világ nyelve gyermekkorom építette a szavak szeretete kis templomunkban fejet hajtva magyarul mondtunk imát a városokban megszólalni orosz nyelv volt az elvárt otthon bizony ízes nyelvünkre váltottuk a beszédet imát kérést jószerencsét mi az otthon nyelvén kértünk ahány … Olvass tovább

Ha tudnád

Ha tudnád mit tartok a kezemben. Ha tudnád mit látsz a szememben. Ha tudnád merre száll a gondolatom. Múló percek szárnyán száguldozom. Tavaszra várok, vagy tél köszönt be éppen? Évszakok csodái, mit mesélnek nékem? Miről? Amitől olyan nagyon boldog vagyok!? Mitől oly szép az ég, ha a nap ráragyog? Vagy, ha esőcsepp fényébe pillanthatok. Ha … Olvass tovább

MEGYSZÜLETNI TAVASSZAL

M. Laurens MEGSZÜLETNI TAVASSZAL Megszületni mily csodás lehet, Mikor a lelkek is már melegszenek. Mikor a jégcsapoknak rideg sora van: Megszületni tavasszal, boldogan. Megszületni mily csodás lehet, Mikor nap váltja a hideg telet, Mikor a virágoknak ideje van: Megszületik a tavasz is, boldogan. Nem mindegy! Ha szél és föld forog, Nevetünk-e majd, vagy anyánk zokog. … Olvass tovább

KÖTÖTT VISZONY

KÖTÖTT VISZONY Szeress kicsit, hogy túlszeresselek, Legyek én a felperesed, Szeress nagyon, hogy még nagyobb legyek, Legyek én a mindenesed. Szeress másképp, mint senki sohasem, Legyek én a kitüntetett, Szeress némán, hogy elviselhessem, Legyek én a verhetetlen. Nem fogom zászlókkal eljelezni, Mit akarok tőled, és mind-amennyit. Szeress úgy is, ha távol is vagyok, Nem kívánok … Olvass tovább

Mr. Mojo Risin’

a rock ’n’ roll legnagyobb fenegyereke, a zene sámánja, minden este felmegy a színpadra, hogy meghaljon mindenki szeme láttára, miközben előadja, A Rock halott című legnagyobb slágerét a koncert során láthatjuk megszületni, hullócsillagként a Földre érkezni közénk, felnőni, sorsát beteljesíteni, ahogy szavakkal újra formálja, a zene univerzumát, és mire az utolsó akkordok is elhalkulnak, kecsketestű … Olvass tovább

Nagypénteki csendben

Csend van, s a perc a csendben szendereg, ma nem nézi végig a tragédiát, hol az Isten fia újra haldoklik bűneimből ácsolt véres kereszten. Csend van, s a perc a csendben szendereg, gyertyafénynél lapozom a Bibliát, s míg a Fiú Atyjához imádkozik, vétkeimet gyertyalángban égetem. Csend van, s a perc a csendben szendereg, elmotyogom őszinte … Olvass tovább

Élő víz

Hosszú volt az út, hegymenet az élet, hátadon a rögök ólomsúllyá érnek. Fiatalos lendületed, magabízó héved megtörik a hosszú úton úgy hogy nem is érted. Becsapnak barátok, elhagy, kiben bíztál, észre sem veszed, hogy te is változtál. Tarts ki még egy kicsit, és fordulj az ösvényre, túra tábla jelzi forrás van közelben. Fénylő kereszt van … Olvass tovább

Kutatva éji csók után

A vészesen fogyó idő alatt sután kerestem egyre ajkadat, de mára messze fáj az éji csók, az is lehet, talán igaz se volt. Pedig hajadnak éden illatát reám omolva május orgonák idézik, ám hiányod úgy sajog, akárha volna árja sóhajok sötét vizén elúszva egy hajó, minek vitorlarúdja látható, de már a tatja jóval elhaladt, merülve … Olvass tovább

Kiskertem virágai

A márciusi üde napsütésben, A tél végi enyhe déli szélben, Tekintetem kertemen elakad, Hólepel alatt friss virág fakad. A kicsi krókusz lilán kandikál, Jelzi, ezek után jó idő dukál. A hóvirág is kidugja fejét, Víg napsütésben keresi helyét. A hóolvadástól ép csak pár hét múlik, Kiskertem sarkában az ibolya bújik. A nárcisz és a játszint … Olvass tovább

Vállamon kék ég

Végtelen kék ég ring vállamon, hajamban ezüst folyó csobog, szívem bús liget, madárdalos, az idő karcolat arcomon, csontjaimban velőig fúrtan lüktetnek tegnapok, s a húsban enyészik számolatlan múltam. Vagyok. Vagyok még, s leszek voltam. Hogy az út odáig mennyi lesz, azt nem tudhatom, de méz íze ajkamon a nap, és a hitem igazgyönggyé válik énbennem, … Olvass tovább

OTT, AHOL …

OTT, AHOL… Ott, ahol a szivárvány véget ér, és az elcsigázott vándor célba ér Csak oda vágyódik elárvult szívem Szeretnék repülni, bár szárnyam nincsen Tudom, ott a boldogság várna rám, és a csalódás elkerülne már talán? Elfelednék minden rosszat a múltból Új álmokat fonnék virágkoszorúból A hajamba illesztve jótündérré válnék Nem követne többé vaksötét árnyék … Olvass tovább

Szörny

Esőlétől csorgó, már üszkös falakon csordul le csendesen féktelen haragod, sziklatömb tövében múlt leve szivárog, te csak vársz nyugtalan, de azért kivárod, nyáladzó tegnapok nyirkos gyötrelmein keserved, szitkaid átfolynak termein, csatakos ablakok megszűrik a napfényt, alatta kucorogsz egy gombócban – rabként, pókszarnyi betűkön sárga csekk-tengerben bomlik szét a jövő nem szűnő teherben, kallódik a jólét … Olvass tovább

én, a bohóc

én, a bohóc, a cirkusz foglya gúnyos nevetés és elismerések rabja a mosoly az arcomon permanens álca annak, amit a maszkom rejt direkt a késdobáló elé ugrom túlnő rajtam a hős komplexusom vagy talán a túlzott figyelemhiány vigyorgok, míg a kés a szívemből kiáll úszok a tapsban trükkjeim után végre bele is fulladok talán elragad … Olvass tovább

Miért is?

Miért is? Oly háborítatlan e nyári délután. Látszólag csendes, nyugodt minden. De mind tudjuk, nem így van ez. Testben és lélekben, valahol most is, élethalál harcok dúlnak. Miért is. Pedig mily végtelen e galaxis. Hisszük, bárakárki elfér benne, zavartalan, békés nyugalomban. Miért, van ez, mégis másként. Mond csak. Te tudod a választ. Meglehet, e pillanatban … Olvass tovább

Panasz

Tested melegét miért adtad a földnek, mesélő hangod a csöndnek? Kezedben mért nem szorongatod az ócska bibliát, ajkaid között a vacsora utáni imát miért nem mormolod? Mielőtt még kiég lámpánkból a petróleum, ültess magad mellé a rozoga dikóra! Mesélj! Vagy süssünk krumplit – már oly régen ettem – vagy morzsoljunk kukoricát a jószágnak! Bármit, csak … Olvass tovább

Ködös szemek

Az ott csak a Zagyva párája és nem a köd, Tudod, te mit érzek, ha hozzám ér bőröd? Szenvedek! Oly nagyra duzzadt szerelmem, Elengednélek, de szívem szakad, ha eresztem. Zavaros életem, mióta küszöbömet átlépted, Megkavarja lelkem minden egyes velem léted. Szárnyra kel szívem, ha meglátom mosolyod, Sebeidből azt érzem, vétkeimet hordozod. Mondd mért húzol magadhoz, … Olvass tovább

A Fényhozó

Ha takarója a nagy világ, Nem fog fázni többé soha, De hogyha már csak gyertyaláng, Még a szellő is elfújja. Ha ott él még a szívedben, Ülj le bátran mellé néha, Öleljed át csak szép csendben… Hisz ő lelked foltozója. Ám ha már csak egy kis törpe, És óriás a bánata, Mosolytükrét összetörte, Az Éjkirálynak … Olvass tovább

Magány tekintete…

Az alkonyat csókot lehel a tájra fürdőzve, víg mosolyát elénk tárva. Szép narancsra festve a messzeséget, nesztelenül parádézva mesélget; Mutatva apró házikó íriszét, bent társtalanság s álmok valós frigyét. Ott, ahol deresedő hölgy ácsorog, mélázó elme társa némán zokog… Felidézve döngicsélő családot, akik majszolták a kisült kalácsot… s anno belakták a családi fészket, s gyarapították … Olvass tovább

Tavaszodik

Melegen süt a Napocska, Szinte foga sincsen, Csak akkora, mint egy apró Édes csecsemőnek. Siklik a sí meg a szánkó Odakint a dombon, Csicseregnek a cinegék Idebent a fákon. Olvad a jég a nagy tavon, Csörgedez` a patak, Kibújik a fű a mezőn, Verebek ugrálnak. Csöpög a víz az ereszről, A rügyek fakadnak, Ember, állat, … Olvass tovább