A hév

A márciussal áradó tavasz kopog megint az ablakon, esőt szitál utána meg havaz, kicsit bolondozik, tudom. De délutánra jő a napsütés, melengetőn karol belém, a vágyam éledő, ölelni kész, repíti lenge, lágy szelén. Ilyenkor újra kiskamasz vagyok, szobámat elfelejteném, rikoltanék az égre egy nagyot, pirulna arcom is hevén. Netán az alkonyat, ha künn talál, tudom, … Olvass tovább

Van az

Van az Egy pillanat, míg tollam kiveszem tokjából, mikor fogom, gyorsan telik az idő. Ha lassítva nézném vissza, pontosan ugyanarra gondolnék, amire most. Még nem tudom, mit fogok írni, de a toll egy szorgos, dolgozó, apró hangyának nehéz. A nagyobb rovaroknak könnyebb, írnak is, sőt harcolnak vele, hisz a parancs mindig írásban érkezik. A legvége … Olvass tovább

Gyermeteg játékok

Gyermeteg játékok, egy játszótér. Titkokat mantrázva andalog veled. Stílusosan öltözött angyalok, panaszos hangvételű párbeszédek. A tóparti pad valóságos gyóntatószék. Elsuttogott képek, versek, mint a felmosóvödörben hagyott mocsok, olyan ez a vétek. szánakozó pillantásokba költözött magány.

Virág nyílik

Odafent hamvas kéken kacag az ég, lenn a meleg réteket szárogat, s jácintok illatát kergeti a szél, színes szirmok húsába fény harap, a rügyek, mint kabátgombok pattannak, vetkezi minden a fagyos telet, dér helyett fűszálon gyöngyöl a harmat, és bimbók ülnek az ághegyeken, zümmögve kereng az édes gyanta-szag, katica ébred a mohapárnán, kökénybokor kérgén levél, … Olvass tovább

Háború

Sikátorok meggyalázott ősköveit koptatom, fájó csend ül a sokat látott, kopott tűzfalon. Keserédes homályt fakaszt a fekete éj, egy elhalt sikoly immár megnyugvást remél. Hallom a csendben nyögések elhaló zaját, látom még a bántottak megfagyott mosolyát, és amint az arcokon megül a fájó rémület, csak a lámpák pislogják haldokló fényüket. Minden lépés után fájón kong … Olvass tovább

A menekülőhöz

Kiszakadt belőled a múlt. Mint meleg, remegő húst, tépked, darabol ez a kegyetlen, komisz kor. Szívet, vesét, tüdőt felez, megzavar agyvelőt, útilaput köt lelkedre, batyut, mit cipelhetsz a jövőtlen jelenbe. A gyerek sír, a labda ott maradt. Te a társadért eszed magad, és megköszönöd a kegyelemkenyeret. A képernyőn anyádat-apádat keresed, s a testvéred, vajon, látod-e … Olvass tovább

Három mondat a háborúról

Ahol háború van, ott háború van az utcákon, a városban, otthon és az álmokban, a szívekben, minden keserű könnycseppben, az anyai szemből azt kifacsaró holt gyermekben, ott háború van az árvákban, a hazugok szájában, a provokációkban, a harcolni akarásban, a fegyvert forgató kezekben, a ravaszt rángató gyűlöletben, az elesettekben, a békét vágyó menekültekben, ott háború … Olvass tovább

Szignózva

Játsszuk meg azt, hogy barátok vagyunk, és azt, hogy ősi ellenségek. Hasonmásokból ollózzunk összegyűrt egységet: ha én ködfolt vagyok te legyél szivárvány ha te Baál vagy én legyek birkák között bárány ha én vagyok a megvilágított te legyél sziluett ha te sírbolt vagy legyek én benne Capulet ha én érett ananász vagyok te legyél a … Olvass tovább

Nagy Georgina Viktória-Jöjj el Tavasz!

Jöjj el Tavasz, langyos szellő, Kopár fákat öltöztető. Hóvirágot nyitogató, Természetbe hívogató. Jöjj el Tavasz, űzd a telet, Borítsd virágba a teret. Hűs kis patak most áradjon, Állatcsorda hadd vágtasson. Jöjj el tavasz, hozd a napot, Sugara űzze el a fagyot. Bimbó borítson fát, bokrot, Gyermek szedjen virágcsokrot. Hozd a felhőt hadd Öntözze, Esőcseppjét a … Olvass tovább

Peregnek a falevelek…

Peregnek az elsárgult falevelek életem fáján. Peregnek a tovatűnő percek életem óráján. Peregnek az órák napokká, évekké fonódva gyors egymás utánba. Peregnek az évtizedek riasztó gyorsasággal. Peregnek a csapongó gondolatok villanásnyi létük a múlt vermébe hull. Peregnek a halványodó emlékek életem egyre távolodó horizontján. Mielőtt észre venném már lehullt az utolsó levél is, csupasz ágaim … Olvass tovább

A folyamat valósága

Ki belőled saját magának szerez boldogságot S tőled elveszi a vidámságot Megsebez, megbélyegez, de nem látod az igazságot. Zavart elméd nem tudja felfogni De mégis tudnia kell titkolni Szeretnél tombolni Nem bírsz tovább suttogni De ajkaidat ki nem nyithatod vádolni. Telnek a napok Egyre hangosabbak fejedben a zajok Elnémulnak a dalok S egyre erősebb a … Olvass tovább

A szerencsejátékos balszerencséje

Félkegyelmű feleségem a legnagyobb ˝nyereségem˝. Szerencsejátékos vagyok, sok éjszakát átmulatok. Ha kártyázom, mindig csalok, nyereséget zsebre rakok. De a tulaj rajta kapott, hogy az ő kárára csalok. Az lett az én büntetésem, lánya lett a feleségem, nyereségből – vereségem! Szeretném őt tétre tenni, sajna, nem vállalja senki. Félkegyelmű feleségem bizony nem kegyelmez nékem, jól ellátja … Olvass tovább

Leláncolt érzelem

Nagy úr az agy , hatalma végtelen . A szívnek is parancsolója . Az ostoba meg hagyja magát , várja a megítélt halált . Elgyengül két kezem , s érzem újra vétkezem . Nagy úr az agy . Félelmetes , kegyetlen király . Menekülni próbál tengernyi érzelem . Legyen bármi nem hagyja magát . Láncra … Olvass tovább

Az Alkotás

Boldogan keveredik a sárga a kékkel, gyorsan összhangba kerül a képpel, örömtáncot jár az ecset a palettán, gyengéden simul a vászon oldalán. Hangulat és alkalom hozza a formát, festőkés karcolja a hegyek ormát, fellegek szállnak a háttérben, ott lapulnak palástként csendben. Új világot teremt a szürke napokon, büszkén feszít majd a kopott falakon, éke lesz … Olvass tovább

Ébredés

Bárhova megyek, ott van az -én- egyedül, Az agytörzsön csücsülve, sikítva hegedül. Én voltam a nyugalmi állapotban lévő anyag, Mi robbant a semmiben – magára ébredő öntudat- Birtokomban volt a Univerzum minden tudása, Majd lett belőlem ember – az individuum bukása- Lekényszerítve magam a materializmus fogságába, Húsbörtönbe zárva… az imaginált vak valóságba. Sejtjeimbe zár – … Olvass tovább

A megnyugvás perce

Szóval itt vagyok a jelenben Boldog vagyok mert a szemedbe nézhettem Ott leszel a szívemben az utolsó percemben Nehéz lesz elengedni de megnyugszok majd És lehet elszáll a sok baj De nem akarom Mert ő az álmom Át ölelni és azt mondani szeretlek Ez egy gondolat mit eltemetek Csak veled sétálni Csak neked bókolni A … Olvass tovább

A szél és a tél

Fúj a szél, fúj a szél, didereg a fákon. Kismadár mint a falevél, reszket az ágon. Visz a szél, visz a szél fehér üzenetet: „Itt a tél, itt a tél” – látok szövegeket. Fúj a szél, fúj a szél ahogy egyre sötétedik, már az állat is fél, ahogy a tél közeledik. Visz a szél, visz … Olvass tovább

Magány

Erdei Áron: Magány Ki vagyok én valójában? Az, ki utazik a valóságban, Egy ártatlan ember, Ki még vár a csodára. Magamra maradtam! Nem hagyhattam, Hogy bajod essen, Emléked megörökítettem! Én, egy visszahuzódó lélek! Minden cselekedetem vétek Hogyan tehetném jobbá? Nem tudom, De az biztos, hogy egyszer megváltozom! A mai világ már a bűnök tengere, De … Olvass tovább