A hálám ” Zengő árján az elszálló időnek irgalmadért dicsérlek, Uram, Téged -” Pogány voltam, s annak is születtem, kényszerrel a templomodba tereltek, féltem a sötét házadban, énekektől, nem értettem mitől vagy hit teremtő. „Zengő árján az elszálló időnek” elveknek éltem őszintén, hűséggel, meg kellett tanulnom, megvezettek, abban hittem, amiben nincs lélek, jót akartam, nagyot … Olvass tovább
Egy más világ Nem kopogott ajtómon, észrevétlenül lepett meg a Magány. Míg az évek hol gyűrődtek, hol őrült vágtában rohantak egymás után, testem a munkában lázasra égett, eszembe ritkán jutott. S ha mégis olykor mellém osont, vigyorgott kínjaimon, éreztem fojtogató leheletét, míg cipeltem az élet rám rótt terhét. S hogy annak folyója köröttem lecsendesülve csordogált, … Olvass tovább
Rám nevetett csoda Nap-unk fénye, Felizzott szunnyadó énem lénye. Rácsodálkozott az új világra, Hát ez kérem, nekem lett kitalálva. Bolondos madárdal szárnyal felém, Csillámos boldogság bújt most belém. Mosolyom átölel, s vidít most fel, Jókedvemet semmi sem veheti el. Kibújtak végre a kis virágok, Illatos, buja, tarka világok. Vonzzák a szemem színorgiára, Megújult lelkem Isteni … Olvass tovább
Nincs vigasz, ne érdeklődj felőlem, amikor épp a mélyponton vagyok, viharokból jutott nekem bőven, túlélem ezt is, bele nem halok. Gyámoltalan, elesett az ember, ha gond szorítja erősen kezét, szürke napok, akár a november, felém sodorja elmúlás szelét. Csend ölel, köd takarja a házat, talán az ördög költözött belé, hol az élet előtti alázat, halál-virágot … Olvass tovább
Bekúszott a kopott ablakkeret résén néhány rég elszökött szó. Azon az ablakon át, amit te sosem csuktál be, úgy aludtál, ha rajtad múlik, csak úgy zúdultak volna rám, így csupán pár jött, éppen elég. Átfordultam a jobb oldalamra, pedig azon sosem alszom, hátha nem hallom őket, de olyan volt az a susogás, amitől a felső … Olvass tovább
HM Közös: Táncoló fények (Feladat: Az ablak, tükör, fény, mosolyog szavakból legalább kettőt felhasználva ABAB rímelésű, 10 szótagból álló, 4 soros versek írása bármilyen témában.) Mosolyog a fényes Nap az égen, lent a folyó tükre ezüstöt hint, ablak az, melyben a múltba réved ki álmodó arccal beletekint./Éva Ablakomból látom a szép tájat, csodás május arcomra … Olvass tovább
Csak sakk Kapcsolatokban vagyunk Van, aki túl sokban Feszegetjük a határainkat Nem vagyunk túl sakkban Mattban nincs hashtag Jobb, ha kivédjük a faszt Hirtelen a tábla végtelen Nincs Matt a fejük felett Bárhogyan léphetek Ló, bástya vagy királynő Mindegyik egyszerűen kikerülendő Táblákon vagyunk Van, aki sokan túl S nem mindenki cool Még mindig kapcsolatokban vagyunk … Olvass tovább
A kihalt utcán egyedül ballagok, gyorsan felkapok egy gondolatot, mert magányosan sétálni nagyon rossz. Kíváncsian bontogatom, mit rejteget azt gondolom, csakis jó lehet, ha már az élet elébe tette ezt, hát nem mondom, nem is volt rossz gondolat felkapnom, majd egyszer elárulom mi volt beleírva, ez most az én titkom. De javaslom, ha magányos vagy, … Olvass tovább
Nézd mennyi arc. Fel-feltűnő karc. Szem tekint opálosan. Mosoly nyúlik homályosan. Komor szürke bőr . A száj már szűkebb kör . Bámul szörnyű ridegen . Törj szét könnyű idegen !
Halk sóhaj leszek – elszököm, pihenek, majd egy szívrögön, dúdolok, lábam lógatom, teljesül minden óhajom, halk sírás leszek – jajgatok, úgy akarom, hát hallgatok, könnyem végtelen óceán, lelkem törékeny porcelán, halk zene leszek – andalít, drága hangjegyek – gazdagít, zengő és bongó ékkövek – rám lelnek, óvnak, széttörnek, halk moraj leszek – csepp dörej, élettel … Olvass tovább
(Senrjon csokor) Nem verekedtünk össze! De, Te torkom törni akartad… Erősebb voltam. * Naponta körülbelül Öt-hat alkalommal pofoztál. Bizony számoltam. * Közben meg, tán’ végül is Szeretet nevelésed átjött! Tudtam, beteg vagy! * Tizennégy éves voltam, Orvosnőnk szólt, elmebeteg vagy! Mondtam, hogy tudom…! * Terhes voltál húgommal, Még a méhében, meg is ölted! Így egyke … Olvass tovább
SZENVEDÉLY a beiktatása alkalmából szerelmes lettem egy asszonyba akié ma ez a haza teste nem szép csak a lelke nincsen semmi szenvedélye politizál évek óta övé a Sándor palota bíznak benne a polgárok magyarok és nem magyarok Novák Katalin a neve a köztársaság elnöke rengeteg az ő munkája nem vihet belőle haza más főzi meg … Olvass tovább
-Kitör, s végre magával ragad? -Mindig lekapartam a varat -Szóljak a nővérnek? -Mire ideér én már halott leszek -Tudok esetleg én segíteni? -Ha kihúzza ezt itt, a fájdalmam növelheti -Szeretne tán beszélgetni? -Egy pár percig társaságom még élvezheti, aztán tovább mehetek megmászom a legmagasabb hegyeket -Sohasem hiányzott a szeretet? – nem vagytok itt nem is … Olvass tovább
Azt mondják, hogy lusta vagyok én ezt nagyon meguntam, úgy döntöttem, hogy sportolok, vagy tíz métert futottam. Izzadt lett a hónom alja, meg a pólóm eleje, rájöttem én közben arra, nincs is hónom teteje. Mert nekem az ott a vállam ez a szó van divatban, akárhogyan nézem is én hónom alja felett van. Menjünk akkor … Olvass tovább
Ma falnak ütközött az ész zokogva, okoskodása mindhiába volt, maradt a balga csak világ bolondja, a nagy fogadkozása hamva holt. Legyűrte őt vazallusoknak árja, hiába szórta szét a hímporát, azóta térdre rogyva egyre várja, a végfeloldozó, kegyes halált. Megásta jó előre bár a sírját, beléfeküdni mégse fog soha, a krónikát azóta mások írják, de olvasója … Olvass tovább
Visszanézek most a múltba, Arcom árnyék rejti el. Nem kergetem már az álmot, Csak a jelen érdekel. Úgy éreztem, ragyog a Nap, Fénye engem átölel. Azt hittem, hogy végre élek, S bánat már nem érhet el. Nem Nap volt, csak hullócsillag, Fénye nem sokáig ért. Felhők úsztak át az égen, Esőben ázott a rét. Sziklavárnak … Olvass tovább
Élt egyszer Gyergyó közelében egy szép leány, csoda szép volt, a neve Fazekas Eszter. Haja színe koromfekete, szeme zöld volt, alakja szélben hajló büszke jegenye. Egy nyári szép napon elment a vásárba, a szentmiklósi vásárban sétálgatott, ahol megismerkedett egy szép legénnyel, daliás legény volt, elbírt egy medvével. Tudott házat és szekeret is csinálni, olyan szépen … Olvass tovább
REMÉNY SUGÁR Én voltam kislány, mint egy kis leány lettem, Olyan szépség voltam magamból, Oly szép álom lettem, Mosolyogj az én szemem te voltál a Reménysugár, csendesen ott ültem a kényelmes szobába, csak egy kicsit pihenj, este vagy nappal, Álmodjál, szépeket, Én voltam a Reménysugár. BERECHET LÁSZLÓ
A 444. Előtte is, utána is haltak meg sokan, részvét kísért minden halottat, de nekem ő volt a legfontosabb. Súlyos betegségek gyötörték, zihálva kapkodott levegőért, a kórház sem volt már menedék. Biztonságban tudtuk, ez volt a veszte, az egészségügy lett a keresztje, amikor pozitív lett a vírustesztje. Nem volt tipikus tünete, a vírus gonosz tréfát … Olvass tovább
Vadgesztenye lombján méregzöld szelídül, levélujjak közül friss szellő menekül, virágok táncolnak hajnali fehérben, reménycseppek ülnek isten tenyerében. 2022.05.12.