Szükségünk van … Példát mutatva akarjuk megnevelni a nyomorúságot. Olyan nehézségeket is, mit senki nem élt még át, és ez előtt sohasem látott. De lehet-e csitítani a tömeg megvetését? Lehet-e hárítani a vádlók érvelését? Kik a ritka veszteségeket veszik nagyítójuk alá, s vele kisebbségeket feketítenek be, és kárhoztatnak, akár, holtakká … Ha alátámasztattatik a vád, … Olvass tovább
Kongresszuson Rémült napjaim gyűjtögetem amíg az elmúlásba olvad át, mert bürokrata divatos a holnap mely fillérekért eladja a hazát, mert köztetek nincs semmi kötelék, és visszajátszani már nem tudom, hé emberek – ebből mindenki tanulhat, egy következő szeszes kongresszuson. Meglepem magam ezúttal hősiesen, – és szigorú rendeletbe kéne adni, – amit divatosan gyűjtögettem szegényesen, hogy … Olvass tovább
Vera icon Szúr a töviskorona, a kereszt nehéz, hosszú az út, kínszenvedés! Összetört test cipeli terhét, arcára folyik véres verejték. Térdre esik, emeli fejét, egy asszony kendőt nyújt felé. Megtörli arcát szemében hála, majd indul tovább a Golgotára. Arclenyomatát hagyja a világra.
A magyar szó meghatározza létünket. Nem csak szól, beszél, fel is tölti szívünket. Hangjai onnan nőnek, mint a táj, hol először köszöntünk a szembe jövőnek. Nem csak az ugaron, mi lábunk alatt feszül, nem csak a rögben, mit őseink eke vasa szánt, a magyar lélek a nyelvben is elmerül, amikor anyánk ajkán halljuk a szívből … Olvass tovább
pici cicánk szaporán nyalakszik puha bundája tisztításra vár tálba beleért hasa alja s a praclik önálló evést most tanulja már a tálba beleáll beleül maga alól eszi esze még oly kevés akár egy kisdedé mindent tanulni kell az anyjától lesi hogyan mosdjon fusson etetés elé tőlünk még fél nem jön hívogatásra kerek szemekkel bámul óriást … Olvass tovább
Téged nézlek, kedvesem, álmod közben csendesen. Téged látlak éberen, lépkedni az ébenen. Tumor vagy a szívemen, burjánzó és idegen. Tövis vagy a lelkemben, én mégis szeretlek. Életünk egy szédítő, piruettre építő végtelent ígérő lehetetlen túlélő.
Dilemmák sokszor nincs más csak egy váratlan búcsúzás mikor az acélkék hittel is a fonál köztünk szakíttatik mert mit tehetnek a Párkák vagy Nemeszisz Istennő mint a sújtólég mert nincs királyi út az álomtól az időtlenségig csak a lélek eszmél fel időnként amikor élesíti szavait feléd s megszínezi a nikotin a füstös virrasztásban Szkülla és … Olvass tovább
Ember úgy szeretne szép virággá válni, melyet lánctalp soha nem tapos a sárba! Ki a mindenségben szabadon virágzik, s minden tiszta lélek vágyik illatára. Meséld el barátom, milyen virág lennél? Elkápráztatnád a Földet színeiddel? Vagy mint pitypang magja új talajt keresnél lágy szellőn repülve mindig szabad szívvel. Lennél kis hóvirág, mely fagyos talajból kibukkanva tavaszt, … Olvass tovább
Hűvös pince,jó zenék szól a rock és blues, Azok a dalok,ami az én nyugtatóm. Egy kis hűvös pince,zöld és narancssárga, Republic,aztán Lukács Egyszerű dala, A szőr feláll és a levegő megállva Rock,blues,biliárd,igazi,nem ócska rex. Hallgassátok Hobót,vigyázz több menet lesz, Hogyha jól csinálod pont olyan mint a szex. A pinceklubban jó csajok és jó zene, Meglátsz … Olvass tovább
Arcodat őrzöm, ezer falon át visszamosolygsz az idő szövetére, zárva reám szerelem kalodát, lépve a múlt kifakult örökébe. Hangodat őrzöm, ezer dalon át csengve bolyong a magas hegyek ormán, ríme a durva világ szigorát oldja az éjbe kerengve, szomorkán. Álmodat őrzöm ezer lobon át, lángja a végtele űrbe kicsellen, téve fejedre szolid koronát, tartva meg … Olvass tovább
Derekas nap a mai nap. Január dereka és a tél dereka. Mától minden eltelt nappal közelebb kerül az áhított tavasz. Még itt a tél javában. Hó is esett, megfagyott minden, kihűlt a táj. Tiszta, jeges szél fúj, próbálgatja még a tél a fogát. Körülöttem szürke csend, egybeolvadt a fent és a lent. Nem hallatszik és … Olvass tovább
Szerelmünk kertjében neked nyílok, köveken sütkéreznek kicsiny gyikok. Harmatok csúsznak smaragd levélen, kobalt tavak nyújtóznak kevélyen. Nekem csak te kellesz almabimbó, téged ismerlek meg álmaimból. Sűrű hajadnak ezüst szálait megtartsák erős, széles vállaid. Mellkasod kedves pihenőhelyem, két karod tart engem vastengelyen. Törzsed, mint a régi olajfáé, tán Józsue ültette, ősapáké. Lábkörmeid, mint az ametisztek, mit … Olvass tovább
Nyelvi modell álláskeresővé Tette a költők egynegyedét S ez csak a kezdet, vár keserű vég Arra, ki rímelgetve megélt Sírjatok írók, nem jön a jogdíj Patreonon sincs támogatás Csúf szövegedből bűzlik a foghíj S azt dadogod, hogy más a hibás Rajzol a gép, mindaz neki fél perc Mit te lefirkálsz évek alatt S néha igaz, … Olvass tovább
Nem zárta be szívem a szakítás, csak az érzést feltettem a polcra, bennem marad, várakozik csendben, előveszem majd újra meg újra. A sors nem veszi el a szerelmet, csak őrzi, és a szívemben tartja, leteszi a reményt, mint kabátot, de a melegét még bennem tartja. Nem feledi szívem a dallamot, a dalt, amelyet közösen írtunk, … Olvass tovább
Reflektálás – 128 (Kinéztem az ablakon) Ne akarj regényt vázolni a párásodott ablaküvegre. Ébredj! A tűzhelyen épp a spenót füstölög magában. Erőtől duzzadva neki feszül a lábas szélének, pedig a bors alig egy karnyújtásnyira van tőle. A víziók gyertyafény mellett fogyasztják el a lelkedet, s te még akkor is egy arcra és egy nevetésre fogsz … Olvass tovább
Oly rég vége már gyermekkoromnak, mint vágytam reá, felnőttem. Most más hangok formálnak, gondolataim megjelennek előttem. Vézna, bágyadt lelkem leginkább megszökne, ősi világ természetébe örömmel beköltözne. Fákat, dombokat s hegyeket látna, gondtalan örömmel falvakat járna. Lelkem saját múltjában elvész, nem tud betelni, nem akar kilépni. Új emlékeim széttépnek, akár a szélvész, szétmarcangolt darabjaim képtelenek kitörni. … Olvass tovább
Az ablakon túl – félő -, már nem látható se a Mindenséggel egybekötettett horizont, se néhány eltévedtnek hitt, lusta nagy hófolt; koromsötét hajnalok tapogató vakondok-mélyén, mintha megszűnni látszott volna minden fényszilánk. Nekicsapódott lelkekbe ütközik az ember minduntalan. Hol az utcák sikátori magányán, csendes alkonyi tengerpartok romantikával fűszerezett társas naplementéiben, máskor kuporgó hajléktalanok éjjeli menedékhelyén, ahol … Olvass tovább
A sértetlen büszkeségről versciklus Árnyékban és fényben Vissza a hiány fájdalmas érzésével nézve, jól tudva értékét az erénynek és a vérnek; keverve a gondolataimat szépre, készre, mint aki másképp látnálak, másképp ölelnélek. Nem hagyva a hűtlenségben, nem hagyva a gondban, hogy eluralkodjon rajtad a veszély unalma; hogy ne kelljen azt gondolnom, kudarcot vallottam, hogy életemet … Olvass tovább
Megtanultam… Megtanultam csendben tűrni, a megalázást halkan elviselni, számat sokáig szóra nem nyitni, minden ostoba fájdalmat eltűrni. Megtanultam hősiesen élni, mint egy lovag a középkorban, a csatákból győztesen kikerülni, a végső győzelmet kiérdemelni…
M. Laurens: ÁLMODTAM EGY HÓANGYALLAL ( dadaista álmok II. ) Álmodtam egy hó-angyallal velünk aludt a napsugárcsillanás s genetikailag megoszlok magam között mert eltapos a szembe rohanás rengeteg Ábel bolyong a rengetegben s szememben puskát ragad a kék és másodikra mindig is eltalálom lábamon lankadva mások sóhajait rég melleid masztodon inda fonja körbe s csinos … Olvass tovább