Vajon meghal ősszel a természet? Vagy mélységes álomba szenderül? Félénken kis lépést feléd teszek, Verssel szólok. Tán érdemtelenül. Miért, mondd, mi végre jön a halál? És fáj ez a lehulló levélnek? Csizmám a rőt avarban botorkál, S közben angyal Mamámhoz beszélek. Oly jó voltál egész életedben, A lelkedből csak szépet s jót adtál. Fönn, a … Olvass tovább
Csodás nyarak, kalandok, már régen tovatűntek, az emlékek közt kutatok, a bohókás szenvedélyek még olykor visszatérnek! Elmúltam már húszéves, nem vágyom több kalandra, inkább leszek hűséges, már nem túrok a hajamba, meg lehetnék a nagyapja! 2021.09.20.
LEFELÉ A HEGYRŐL Idegen utcákon Magányosan megyek Kísérgetik utam Fázós hideg szelek S lomha gondolatok Merre tűntél hova… Köröttem összebújva Párok sietnek tova Nézem őket lopva Talán-tán irigyen Hol volt, hol nem volt Tűnődőm szelíden S míg magamban járok Messzi múlt leng körül Lefelé a hegyről… Botladozom egyedül
Gyere kincsem, nagyon tudok szeretni, szóvicceken gurgulázva nevetni, magamhoz csábítalak égi hanggal, remegve vár reád egy földi angyal. Gyere kincsem, készül a csirkepörkölt, s az, ki velem pár boldog órát eltölt, nem töpreng többé világ búján-baján, e vágyam megvalósul egyszer, talán. Gyere kincsem, ne titkold el, mit érzel, hogy itt vagy már, fel sem foghatom … Olvass tovább
Már megint Látod, már megint itt vagyok, lábam régi ösvényre talál hol mesét susog a tengeri, és rám nevet a láthatár. Csak állok a fényszórta csendben, talpam alá álmos kövek bújnak, patak illata lemossa arcomról óporát az útnak, és ellankad velem az idő, fülembe zsongnak moll-puha dalok, önámításom dédelgetve fakuló képekre új rámát rakok, míg … Olvass tovább
Égig csap a láng, és éget heves tüze, félelmetes tompa moraj, dörmögő kemencék heve. Gördülve surran az acél, világító-fehéren izzó, hengerek éhes szájából kitekergőző kígyó. Emberek akiknek arcán, izzadság patak folyik, és a könyörtelen bugát, alakítják hajnalig. Mások olajos kézzel, gyógyítják az élő gépet, simogatják,becézgetik, villás kulccsal szólnak szépet. Amikor elbődül a duda, tovább adják … Olvass tovább
A tévelygőknek Beteges, sárga fény bilincsét nyögi az éji lepke, makacs lámpára tapadva vergődik árva teste. Küzdelmét fel nem adja, bár neki jó a sötétség: a fény ellen hadakozva, oda a lepke-szépség! Ám jő a hajnali derengés, ami neki már semmi más, csak egy árva temetés! Bordány, 2021
Kipp-kopp kopogok, Esik eső az ablakon. Csipp-csepp csepereg, Lefolyik az ereszen. Ess eső, essél csak, Szomjas a föld lakója. Szomjasak a növények és a kicsiny lények. Kellesz nekünk esőcske, Neked szól a versecske. Örülünk, hogy vagy nekünk, Sokáig maradj te velünk.
Rendhagyó vers A legbecsesebb elismerésem, s a katonáimtól kaptam! BM HÖR Kiképző Ezred. Ady-liget Pergamen papírra íródott, kidíszítve, szélei megpörkölve – A4-es méret. Úgy sírtam, mikor elszavalták takarodó előtt az ágyukon ülve, mint egy kisgyerek, akit elhagytak a szülei! Érdemes volt tisztességesnek lenni, aminek ára is volt – 2 év alatt 10x engedték a feletteseim, … Olvass tovább
A TÜZKŐDOMB SZERELMEI ÁTÖLELNEK A FÁK AZ ERRŐL A VERSRŐL KÉSZÜLT LENYOMATOT, SZEPTEMBER 12. – ÉN, MÁRIA NAPJÁN ATOLNA MEGYEI, PALATINCAI KÁPOLNA FELSZENTELÉSEKOR, FELFÜGGESZTETTÉK A KÁPOLNA BELSŐ FALÁRA, REMÉLHETŐLEG SOKÁIG OLVASHATÓ OTT, MINDENKI JAVÁRA. 2021. SZEPTEMBER 12. ÁTÖLELNEK A FÁK Ősidők óta emberek lakják, mégis kevesen ismerik, elkerüli a világ. Erdők övezik, tölgyek és diófák, … Olvass tovább
Ismeretlen szándék Ne kérdezd, hogy hány álmomba került, és hogy hány könnyembe, mire rámertem nézni az ismerőssé vált képre; hogy újra a színtiszta öntudatra ébredés tükröződjön benne, fájdalmaim sutba dobva, félelmeim lapokra tépve. Visszanyerve szemvilágom, megérzésem és hallásom, lángra lobbantva a szívem, teremtve elmémben békét; hogy még az ébredésem is békésebb legyen, mint az elalvásom, … Olvass tovább
még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a vénusz ragyogását még a vörösbe hajló marsot is felfedeztük boldog voltam akkor mint még soha utána és érezném újra anyám melegségét fülemet hajtanám ölébe mellkasára hallgatnám szervei működését micsoda felfedezés volt szíve ritmusos zenéje és mennyire szerettem az … Olvass tovább
Új haza… Szomorú gólya madár ágról ágra száll velem üzeni vissza jönne már! Ó drága haza édes otthon, rég hazamenne de nincs ki befogadja. Szíve megszakad, kereplő hangja is el elakad. Mikor arra jártam énekelte szomorú dalát, elhagyta kedvese ő új hazát talált . Azt ígérte vissza jön majd érte, fájdalmas szívét tenyerébe vette, ígéretét … Olvass tovább
Együttállás Magamban el százszor hittem, magam előtt százszor láttam, beleszeretve álmomban, minden lépten, minden nyomon; keresve és kutatva a hangok összhangzattanában, míg magamnak a valóságot, tűpontosan kigondolom. Nem tudva hogy meg mikor hall, és tudva, mikor vesz észre, elfogadva hogy a múzsám, hogy a féltett titkom, ő lett; nem várva a dicséretre, nem várva a … Olvass tovább
Romos ház Rommá vált a ház, kutya sem vigyáz. Minden csupa gaz, repedt kőhalmaz. Édenkert volt rég, ma már csak regél. Ős buja vadon, sír a falakon. Büszke dáliák, lila orgonák bódult illatát sodorta a nyár. Rózsák, violák kertünkbe hozták tündérek dalát, mennyei varázst. Gyomos út mentén száraz falevél zörög a szélben, vad táncok kélnek. … Olvass tovább
Egy nap gondolt egyet egy tanárnő, Mi lenne a suliba a srácoknak menő. Amiért megszeretik a kötelező sulit, Úgy fogják fel a szigort mint a murit. Csinált egy közepes cifra szép zsákot, Elnevezte így humor zsáknak e cuccot. Majd bevitte és ezt letette az asztalára, A gyerekek meg kíváncsian néztek rája. Első osztály, minő édesek … Olvass tovább
amióta író lettem nem vagyok már költő úgy néz ki hogy a di-ver-zi-tás-hoz kevés egy emberöltő vagy csak én vagyok annyira a korlátjaim rabja hogy egyszerre a két dolgot valamim nem hagyja vagy csak az a tény hogy sose voltam költő és író sem voltam csak egy hiába pörgő sosem voltak álmaim nem ébredtem tervvel … Olvass tovább
Elmentél, -én vártalak.. Szép lassan szárnyamat, Szegte e szerelem, Bolyongva a semmiben Halld hát az átkomat! Kívánom, hogy érezd, A tüzet, mi éleszt, Oly vágyat benned, Hol még a szennyet is Aranynak véled, -De el ne érjed! Kívánom, hogy érezz, Oly mély szerelmet, Ki nélkül léted Pusztán selejtet Gyártott álmok Romjai lehetnek… Kívánom, hogy szeress!!! … Olvass tovább
Nyárutó Már torz tükör a kövér hold, feje búbján csepp őszes folt, hajnal oson, a pirkadat, szép emlék lesz a pillanat, mezők legyengült fűszála párapaplant húz magára, a napsugár tűje hegyén életre kelt egy tünemény, szerteszéjjel arany-pikkely, ősz bujkál a sejtjeiben… …forró nyarunk tüze enyhül, nap sárkánya lassan gyengül…
A betűk, mit szavakká formálok lelkünkben szóló dallamok, mit dúdolok , s tovább adok, neked, és mindenkinek . Az is lehet, egy madárka adta a a számba a szót, a versé formálhatót Ugye hallod benne a muzsika szót, és már is tovább is adod, szívűnkben táncra kél, mint a szél zenéjére az őszi falevél, és … Olvass tovább