Összes megtekintés: 44
Összes megtekintés: 44 Már nem várlak Mikor egyedül hajtom párnámra fejem – fénytelen arccal ébred a hajnal, hiányzik az égről a kékség, közönyöd fátylán lejt táncot a sötétség. Suhanó gondolat láncai fognak. De nem nyújtod kezed mi oldozhatna, s míg vágyakról suttogó éjszaka neszez – lassan elhalkul a szenvedő lélek szava. Már nem kérdezlek, nem várlak. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 Álmodj valakit magadnak Egyedüllét – bírhatatlan, magányos vagy így társtalan, tartozni valakihez jó, kell, mint falat ennivaló. Ha senki sincsen melletted, Csak hű társad, a képzelet. Hogyha ez is cserbenhagyott, Álmodj valakit, te bolond.
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 Pesti este, június, szív, Ég az élet, fiatal álom. Remeg a kétség, De szelíd a jövő, Édes a fénye, és ringat lágyan. Aluljáró, hangzavar, Hozzám ér a forgatag. Kétezer szem, ezer ember, Este szinte fullaszt a menny. Tele lettem. Feléledtem. Gyermek lettem, újra, s felnőtt. Húsz év eljött, s könnyebb a súly, Mi … Olvass tovább
Összes megtekintés: 44
Összes megtekintés: 44 Áll a bál Az andalító szép dallamnál oly jó a kedves karjaiban, a szívünkben kibomlik a vágy, üde a tánc, mint álmainkban./Rita Hallgasd! régi korok szelleme, a palotás zenéje kering, királyi udvarba léphetsz be, hol velünk forognak eleink./Éva A szenvedélyes rumba lépte pattogó zenére jár a láb pörget terén a kéz a kézbe … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Örök szerelem Sűrű erdő mellett lakik egy szép lányka, rőzsét gyűjtögetni küldi mostohája. /Kati Menten el is indul szolgálatra készen, nem mond ellent soha, jó sora nem lészen./Rita Kora hajnalban megy, szinte még sötétben. Csöndes az egész ház, senki sincsen ébren./Kati A zord rengetegben elvéti az utat. Korhadt fához közel talál egy mély … Olvass tovább
Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 Megállt órák 1. Örökre megmarad benne, az én hitem, fölkavarodva, akár csak a föld gyomra; a nélküle idegen világ pihéiben, bizonytalanságot könyvelve az arcomra. Remélve, a falakat egyszer ledöntöm, nőve egyre érettebbre, nőve nagyra; megtalálva a sár alatt is a gyöngyöm, csavargóként nem hajítva ki az utakra. 2. Remélve hogy szavaimat észreveszik, nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 30
Összes megtekintés: 30 Nem adom fel, utam járom, Vajon mi van még hátra, A sors mivel kecsegtet, Holnapom mivel festi be, Sosem volt nyakamon járom, Nehézséget legyűrtem bátran, Mások nekem hiába fecsegtek, Barátaimat nem felejtem el, A kor azért van, hogy legyűrjem, A rákos sejt nem vendég már, Tablettákkal cserzem, mint tímár, Ne lásd arcomon, hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Virágod hószínű almafa, mint lányok ruhája a misén… Fényes ágad a Nap udvara, ott keringnek ők, riadt pihék. Hű őrzőm voltál, hozzád bújtam, várfallá nőttek leveleid, hallgatlak, idézve a múltat, régi almás történeteid… Éva „A Nő”, ki tudni vágyott, egy almáért bukta az édent, s Ádám, a férj szintén ráfázott, csatlakozhatott a nejéhez. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Ha szellem városát benőtte már az enyészet, rozsda marta út porában a csend hempereg. Vakablakán bámul ki a nem virradó nappal, míg romjait át meg átszövi kúszó indáival az emlékezés hada. Sötét világában holdfénye botladoz esengve, mi végre lettem ily romos? S a hajnal is tovább oson, szellemvilág utcasoron, hol víg élet virult … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Ezerarcú nyár Nyár, üdítő, csodás, ezerarcú nyár, Forró napsütés és víg szabadság vár. Tópart, fodrozó víztükör, hűs habok, Egész álló nap a vízparton vagyok. Nyár, barnító, csodás, ezerarcú nyár, A tájon végig simít a napsugár. Lágy szellő suhan át a tarka réten, A távoli égbolt tündököl oly kéken. Nyílnak a virágok, a rét … Olvass tovább
Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 Fehér terítő az ünnepi asztalra, rózsafonatokkal szépen körül rakva. Viràgnak illata bódító a térben làtvànya ringató, eseményünk éke. Kedves kis gerlepàr szívecskébe zàrva, hófehér jelképpel öröklétre szànva. Torta tetejére aki ezt szànta, szívének dobbanàsàt küldte a lànynak. Térül-fordul pàrat s vége van a nàsznak, mégis ez a pillanat nem múlik el màma. Szívünk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 Kit gyűlölet vezet, azon a szó is csak nevet, tátog, mint a mély vízben a hal, hol se fény, se árny, se zaj. Kit gyűlölet vezet, ott nincsen ékezet, ott nincsen táptalaj, ott a növény is kihal. Ki gyűlöl, annak tükre szép, de benne szörny egy tiszta arc helyett, még a fa is … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 XII. Szörnyű rémségre ébred az utódsereg. A halál körbetáncolja az erős várat. Szomorúság lopózik a boltívek alatt. Az uralkodó hosszú álmát alussza.
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Talán hamarabb kellett volna tollat ragadni, talán hamarabb kellett volna a gondolatot papírra vetni, talán akkor szólnának a szavak tavaszról, nyárról fiatalságunk bolond boldogságáról, mert nem volt mindig szomorú az élet, ifjú szívünkben vágyak, álmok éltek, ti örök napkelték a keleti égen harangvirágként csilingelő harangok úgy délidőben, és ti lenyugvó napok a vöröslő … Olvass tovább
Összes megtekintés: 30
Összes megtekintés: 30 Szerettem – elhagytak elhittem – megcsaltak lángoltam – szítottak elégtem – eldobtak. Éreztem – gyűlöltek jót tettem – átvertek kerestem – nem leltem képzeltem – vesztettem. Szeretek – megvetek kínomban nevetek örülök veletek átkozott érzelmek. Örülök – őrülök felállok – leülök indulok – nem megyek virulok – szenvedek. Bántanak – maradok egyhelyben szaladok … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 A levél Egy levél, amit félbehagytál, Mit megírhattál volna, Egy levél, ha most befejeznéd, Lehet, másképp szólna. Megsárgult papíron Félbevágott mondatok, Gyűrött emlékekben, Hogy egyszer ifjak voltatok. Elcsépelt, félénk szavak, De őszintén beszélnek. Elmosódott tintapacák, Lélekből mesélnek. Egy félig megírt levél, Mi célba nem ért soha, Feladnád, ha megtehetnéd, De nem tudod, hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 60
Összes megtekintés: 60 A szép gondolat megnyugtat, gondolatod alakíthat, mire gondolsz rajtad múlik, lelked a széptől megnyugszik. Mi szép volt jusson eszedbe, gondolj rá, merülj el benne, rózsaszínű lesz a világ, eltűnik a bánat, mi rág. Nézd a csodás természetet, és a színpompás színeket, engedd be a nyár illatát nyisd meg a szíved ajtaját.
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Kibomló, langyos, lázadó tavaszban, megannyi lélek úgy zokog ma fel, ősrobbanás utáni pillanatban, amint a tér bezárt időt ölel. Atomjait a tágulás röpíti, miközben új világokat teremt, varázsa csillagokkal kergetőzik, és lassan végül összeáll a rend. E vágyott március ma így zuhant rám, a lelkemig hatolt az illata, fülig belészerettem, lenge fodrát, nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Bizonytalanságok Bizonytalanságok és valóságok bűvkörében élünk, olykor félünk, minden, ami biztosnak látszik, az közelről már nem tűnik annak. Talán csak optikai csalódás lenne, ha az élet oly könnyen telne, de nem az, ennek fele sem igaz, mesének hinnék, pedig valóság az. Mindenki boldogan él, amíg hagyják, kolbászból lenne a kerítés talán, ha el … Olvass tovább
Összes megtekintés: 14
Összes megtekintés: 14 Előző életemben Buszmegálló lehettem Vártam folyton a buszom Mint pártában maradt menyasszony A pirkadatot vártam éjjel Nyíló kikeletet télen Szárazságban az esőt Délelőtt az utcaseprőt Beton kulcsolta lábam Mozdulatlan rabságban Hordozom az ősi átkot Valamire folyton várok