Minőségen aluli

Minőségen aluli Hadd ne piszkoljam be, veletek a lábam, én, akit a végzete, megint elővett; nem is tudva, miben hittem hajdanában, szedve össze megint, az akaraterőmet. Nem akarva látni magam, már betegnek, kinek a csillagok, vezetőül szolgálnak; míg Ti, kárörvendezve lerészegedtek, látni magam, az Isten csavargójának. Vissza, semmi pénzért nem vágyva e körbe, nézve, hogy … Olvass tovább

5. Magamban (Élet szerelem után ciklus)

magamba forduló spirál kacskaringós csendes csigaház tornádó tölcsér tengerörvény rég elhagyatott erdei ház lakatlan sziget kialudt vulkán fala leomlott puszta váz borsószem nélkül csak a héja tartalom híján vakolatnyi máz kerekek nélküli rossz szekér sehonnan sehova se megy üres magányos mozdulatlan visszahozni nincs emberi kegy vesztett álmait s a puszta földön milliók közt csak egyetlenegy

Vajon az Úr…

Az új tavasznak édes illatát sodorja szét a szél kerengve, akár a szívmelengető imák, az ég felé sorolnak egyre. Vajon van ott, ki bódulón belé feledkezik, s tekint e tájra, mosolygva néz az új jövő felé, megóvja, féli és csodálja? Vajon lenéz-e még az Úr reánk, szemét a bűneinknek árja, ha nem takarja kárhozat gyanánt, … Olvass tovább

LEGYEN MEG A HITED

LEGYEN MEG A HITED Legyen meg a hited, ahogy te akaratod, közben lelkiismereted bőszen altathatod Nem vizsgálják felül, nem üzennek nemet, ám, testedben – legbelül gyűlnek a fellegek Mondd, mit akarsz te, és mit akarnak ők? Itt van az ideje, hogy megértsd a szenvedőt Odaadod magadról a kedvenc gúnyádat? Nem leszel célja a nagyurak gúnyjának? … Olvass tovább

A legjobb édesanyának

Rád gondolok most is, hogy mennyire vártál, vittem a virágot, s karjaidba zártál. Ma már a temetőbe viszem a virágot, remélem, hogy létezik egy másik világod. Rád gondolok most is, a legjobb Anyára lelkem fáj nagyon, de dacolok a világgal. Reggel, ha indulok, érzem az illatod, mintha csak itt lennél, csak erre gondolok. Fényképed nézem, … Olvass tovább

Szavam nem hagyja el torkom…

Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni! (3 soros-zárttükrös, leoninus) Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom, Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom. Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom… * (leoninus csokor) Hiszed… kerti … Olvass tovább

Örülni

Örülni akarok a felkelő napnak A június zöldbe öltözött nyárnak Minden földre ejtett eső cseppnek A harmatos hajnali ébredésnek A rózsabokornak, mi itt integet Ő kíván nekem jó reggeleket Szeretném kizárni a világ zaját Túl sok benne az ámítás Ellene tenni már nem tudok Zavarosok a gondolatok Talán csak én érzem ezt Mintha elvették volna … Olvass tovább

Gyűlölöm

Gyűlölöm a testem, mert nem volt elég jó neked Gyűlölöm a szemem, mert nem tetszettek neked. Gyűlölöm az ajkam, mert a másé jobb volt Gyűlölöm a hajam, mert a másé szebb volt… De gyűlölöm a szívem, mely oly nagyon szeret Gyűlölöm a lelkem, mely mindig téged keres. De gyűlölök én mindent és mindenkit aki a … Olvass tovább

Útra kelt vágyak

Ülök a parton, hajamat fújja az esti szellő, Szívemből kiárad a vágy, mint kívánság-hullám, Fényözön csíkot hagyva maga után, Elindult a teremtés csodás útján. A Nap vörösen terül az ég aljára, lassan aludni tér, A tenger hullámain sugarai csillogva szívemhez érnek. Apró vízcseppek lágyan érintik arcomat, Szemeimet becsukva lélegzem be e csodás pillanatokat. Álmaim, vágyaim … Olvass tovább

Az új póni

Visegrádi dombra új póni érkezett, nagyon szép kis kanca, nem sokat éhezett. Még egy kicsit félénk, de majd felszabadul, gyerekek kezéhez lassan hozzásimul. Ahogy megérkezett, már a csődör várta, hangos nyerítéssel fel is ugrott rája. Reméljük, a nászból jövőre csikó lesz, a csikó árából gazdája nyerget vesz. Felnyergeli lovát az ifjú kis gazda, lova ügyességét … Olvass tovább

Reflektálás – 44 (Messzi távol)

Reflektálás – 44 (Messzi távol) Tökélyre fejlesztetted érzékeid a vizualitásra. Életed festékpalettáján rég eladtam a színeket. A türelmet szorítottad tenyeredben a gödör alján. Olykor az égi áldás tisztít meg a bűnöktől. A nincstelennek sosincs mit elvesztenie. Akkor rendezd be életed, ha az a tiéd lesz. A gondolatok megmaradnak, csak a test hamvad el. Az álmok … Olvass tovább

Mint Isten házában…

Kis kertemben nyugalomban, Zaj-szmogmentes állapotban Lelkem száll. Hűs lomboknak árnyékában, Madarakkal társaságban Béke száll. Csőr-dal zeng csak, szellő libben Úgy tűnik,hogy gondom nincsen. Imám száll. Bár néma lelkem aggodalmas, Istenhez szavam bizodalmas Mennybe száll. Az úrhoz szólok…itt köszöntöm, Tudom nem kell könyörögnöm. Hitem száll. Áldását bízva, csendben kérem, Gyermekemnek ez segítségem. Remény száll! Dunatőkés, 2024. … Olvass tovább

Bizalmas, függő próbálkozás

Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő, rozsdamarta nyár utolsó lánglobbanása. A lélek ismét jólesőn elfelejti önmagát, míg a pompázva babonázó aranyviharú levelek között elveszhet a természeti táj egyszerű halandósága. A dolgok s tárgyak csontig lecsupaszítva egyszerűsödhetnek, mert megegyezőkké válhatnak. Éles, kristálytiszta fényekkel rendeződik a nyájas … Olvass tovább

Ma lenne 104 éves!

Ma lenne 104 éves! Ahogyan Emlékeim között kutatok Mindig azt látom! Hord kalapot! Volt 1 Svájci sapkája Barna Azt viselte a kertben sokszor Mintha Tán Már Több,mint 60 éve ennek? Rudabányán is láttam a fején Ahol dolgozott is egykor S az együtt élt évtizedek A családi ház! Mikor Ásott Ültetett virágot Tett-vett A ház körül … Olvass tovább

Mennyit kell szenvedni?

Mennyit kell szenvedni? Mennyit kell szenvedni az öregségig? Hogy tiszta levegővétellel mondjam: ezen túl vagyok! Mennyit kell szenvedni a bölcsességig? Hogy a bölcsességet ne a pokol szülje? Hogy könnyek nélkül is legyen bánat! Addig mennyi könnyet kell ejtenem? Hogy nevetés nélkül is legyen jókedv? Addig mennyit kell kínból nevetni? Mennyit kell szenvedni az öregségig? Mert … Olvass tovább

A nők mosolya

Stancsics Erzsébet: A nők mosolya A nők mosolyához béke kell, hogy villanjon, mint a tükör fénye, lobogjon, akár napraforgók a nyárban s égjen, mint aranyhajú kalászkéve. A nők mosolyához öröm kell, hogy zengjen a szépség illatos völgyében és vigyázhassák örök csodáját csillagőrök a végtelen csöndjében.

Elmondani bármit egy dalban

Elmondani bármit egy dalban Melynek szavai, boldogságomról hírt adnak, mint akitől senki, és semmit sem vett el; látva a tükröket sima, és nyílt lapnak, benne állva, egy furcsa maszkkal kevesebbel. Mint aki nem csak motyog, és nem csak tipeg, mint aki kíváncsi magára, és a másikra; mint akit nem bánt a recsegő, vad hideg, vállat … Olvass tovább

Körforgás

Kibújt már a hóvirág, kacsingat a krókusz, téltemető sárgállik, egészen mély sárgáig. Március hoz jácintot és gyönyörű nárciszt, fehérlik a madártej, ilyen ez a csodás hely. Kora nyár nefelejcset, és szép gyöngyvirágot, fehérlik a tátika, gyönyörű, itt nincs vita. Fátyolvirág, lángvirág megbújik szerényen, léggömbvirág lilán int, káprázatos szinte mind. Orgona és folyondár elnyílik már lassan, … Olvass tovább

A idővel ballagok

Csak egy csillag ragyog fenn az égen vele beszélgetek, megöleltem éppen sugaraival olyan szorosan átölel hinnem kell, hogy valahol létezel. Fáradt vagyok, fáradtak a gondolatok, az idő megkoptatott. Örömforrást keresek, a sokból csak találok egy keveset. Napot szeretnék látni, és nem fekete felleget Igaz szavakat hallani, és szépeket. Már nem tervezek. sem mát, sem holnapot, … Olvass tovább

Vakhitűn

Tudom, lehet cserélni vakhitet a józan ész helyébe végül, hiszen talán ma még az is lehet, a talpnyalás ezüstre térül. Simán vehetsz is érte telkeket a Balcsi partot elcsatolva, s ha eltakarja bősz tekinteted, erőd a fákat is tarolja. Ha rámutatsz a házra, hol lakom, rohan reám a végrehajtó, hamar tiéd az üzlet és vagyon, … Olvass tovább