Mit hoz a holnap? Leveleket lengeti lágy szellő, lassan véget ér ez az esztendő. Mit hoz a holnap, jó, ha nem tudjuk, magunkat a bánattól megóvjuk./Rita Holnap egy új nap, így múlnak évek, esztendők szaladnak tova, tények. Olykor a bánat rágja szívemet, még most kezdtem élni életemet./Rita Gyorsan elmúlik ez az esztendő. Vágyom, hogy jöjjön … Olvass tovább
Lepkeszárnyak Az idő könyörtelenül halad, s csak néha érezzük azt, mintha mostanában gyorsabban repülne, mint a pille, ha bekerül a fénybe, szárnyát verdesve azt hiszi, vidám a röpte, bár közeleg a vég, ő még egyre remél, s kerge tánca bódultan a lángba hajszolja őkelmét, és lehunyva szemét lepkeszárnyak viszik lelkét.
M. Laurens FÖLDI TAVASZON! [A legvégső látomás] Immár magunk megyünk a földbe, Hiúságunk rongyait levetkőzve, Sok magányos megvénült szamár. Új taplói nem fogynak a mának, Kattognak az új préda-gyárak, Zúgnak a másoktól függő legek. Fázunk a mától, tűzre vágyunk, S valahogy a földben is felállunk, Porladó csonttal, elevenen. Ez az utolsó gyászunk s vérünk: A … Olvass tovább
Úgysincs fényeket keresünk, a sötét feketévé szárad fejünk felett, porban fuldoklik léptünk, és a kiszáradt tócsák szélén halott sóhajok körvonalait rajzolja meg a fáradt szél. Törött szék a remény, haszontalan, igaz, néha még ráterítjük kopott vágyaink, mikor a valóság bontja tépőzárait egy csalódást csepergő alkony után, de reggel már mezítelen indulunk. Aszály, hőség, nélkülözés, s … Olvass tovább
Fűnyalábok, eső festette utak, bokrok alján az idő matat, keres, kutat Mint a vándor, ki útra kél, kinek az útszéli fa mesél, vagy magában beszél, s érzi, az erdőszéli kisvirág őt megérti Egyre gyorsabban rója az utat, szemében könny fakad, itt nincsenek falak, itt csak az idő halad Esőfelhők az égen, a lemenő nap vörösre … Olvass tovább
Az élet titkát keresed? Benned rejlik, ne keresd! Állj meg picit s lásd, mily csodás a világ! S hogy miben rejlik a titok? Idővel majd sejteni fogod. Ne szaladj, lassan járj, ne hajszold a munkád. Az évek úgyis elröpülnek, nem mindegy, hogy éled meg. Túl sokszor magával ragad az ár? Ugye szeretnél partot érni már? … Olvass tovább
Futva érkezett meg idén az ősz, elűzte talán végleg a nyarat. Sötét ruhába bújt bele az ég, a felhők közt a nap már nem kacag. Nyárnak látszik a bánatos arca, sűrű felhőkből már könnye hullik. Ígéri azt, hogy egyszer visszatér, csak várjunk, míg a tavasz elmúlik! Most a fák színes ruhát vesznek fel, virágok szirma … Olvass tovább
Mint, aki kincseivel menekülne, úgy fut az éjben a hűlt szerelem, boldog idők hamujába seperve rejti magát remegőn, sebesen. Menti ölében a néhai lángot, félti a semmibe tűnt napokat, óvja titokban az annyira vágyott álmatag éji varázslatokat. Nincs, aki dallamait felidézi, zongorahúrja recsegve szakadt, lantja zenéje sem éppen a régi, sírva felejti a lágy dalokat. … Olvass tovább
Hajlékony a lány lába. Le tud menni spárgába. Szent a padló alatta. A lábát kétfelé rakja. 180 fokban a láb, S így ül három percen át. Tud gyűrűzni, ha akar. Szép a teste, fiatal. A kötélmászás megy neki, S a nagy haját kiengedi. Torna tanárnak tanul. S egy tincs a szeme elé hull. A főiskola … Olvass tovább
Ha már látod a fényt, nem érdemes megállni, hisz ebből csak baj lehet, barátaim, mert mondd milyen fény az, ami így magához tud vonzani? Milyen vágy az, ami képes elpusztítani? Nem könnyű, elmennék, közben szikrából hull le a vér, Mit eltakar a fény, tán sosem látom többé. Kacifántos zűrzavar, marékban hulló eső, gyere közel hozzám, … Olvass tovább
Álmodom, érint a kezed nyakszirtemen csókod, emlékek zápora. Kitakart múlt, az üres ágyhelyen, tested süppedésének nyoma. Hűlt jelen, hol csak hallucinál a szuszogás, fájón súg moraja.
állt a réten, néma csendben füvet legelve sok birka hitték, biztos minden rendben hisz a gazda ezt megírta nem hallgattak senki másra hisz a vezér mindent tudhat nincs idő álmodozásra ő rendezi az utukat mentek-mentek néma csendben néha egyet még bégettek de a vezér, ha szólt, rendben csak a nyomában lépkedtek külső bajoktól megvédve közösségben … Olvass tovább
Már a küszöbön állt csak pár méterre volt, amikor hirtelen besütött a Hold, nekem kínossá vált, elmúlt minden varázs, az égi fény jel volt, tudtam nem lesz változás. Lelkem bűnbe nem eshet marad csak az álmodás. Vártalak kedvesem, de nem így gondoltam, félresikeredett köztünk minden mondat. Lelkem ablaka eddig is zárva volt, most teszek rá … Olvass tovább
Nem tűz már a Nap, bágyadt fénye langymeleg. Ősz nyarat terel. Szeptember lévén gólya, daru délre száll. Múlóban a nyár. Elillant a nyár, a fecskepár már elszállt. Szent Mihály hava. Üresen tátong eresz alatt a fészek. Madárdal megszűnt. Felhők könnye hull, színesednek a lombok. Fázós reggelek. Hárfázik a szél, már enyészetről regél. Az éj didereg. … Olvass tovább
Minden ember más, nem vagyunk egyformák. Vonzzák és taszítják egymást. Hasonló a hasonlónak örül, de a változó gyönyörül szolgál. A kettő együtt kiegészül. Szeretünk és gyülölünk, egymásnak örülünk. Az ellentétek fontosak, az egyformák unalmasak. Fények nélkül nincsen árnyék, völgy nélkül nincsenek hegyek, szárazság és nedvesség neveli a növényeket. Háborút követ a béke, alattvalóknak van vezére. … Olvass tovább
Lelenc voltál, de Hazahoztunk, családba. Szép együttélés. * Egyetlen barát! Haláláig hűséges. Viszont szeretet. * Hajnal, harmatcsepp. Szőrzet. Napsugár szárít. Ne félj, lesz kaja. * Lábad elvinne, Érzed várnak csillagok… Egy család vagyunk. * Mennél, de hová? Körülmények kötöttek. Maradj, jó együtt. * Szabadság álom… Itt nálunk az otthonod. Udvar… végtelen. * Láncot nem szeret. … Olvass tovább
Nehéz a betegnek, mert fájdalmai végtelenek. Enyhülést nem hoz a gyógyszer, félelme erősebb ezerszer! Térdére borul zokogva, Isten egyetlen bizalma Gyógyíts meg Uram esedezik, szeme patakban könnyezik! Nem marad el a válasz Isten a megtartó támasz. Tedd csak le a terhed, nem kell egyedül vinned! Meggyógyulsz ha van hited. Hisz segít gyógyító Istened!
Nem köszöntem meg szüleimnek, hogy testvérkét kaptam, akit, mivel ő kisfiú lett, öcsikének hívtam. Hitték, hogy Isten ajándéka minden egyes gyermek, és ebben a töretlen hitben minket felneveltek. Messzire mentek, ahová egyszer mi is eljutunk, sokára fogtuk fel azt, hogy milyen is volt a múltunk. Hiszen kisgyerekként olyan egyszerű volt az élet, amit az egész … Olvass tovább
WONDER WOMAN Diana az amazon hercegnője egy titkos szigeten, Ott Élt a csupanő között uralkodónak, Neveltek. Harcosnak a szigetén, és a Kintli Dolo világban, Az Amazonnők páncélba, öltözött, Nőknek Gyöngyörű Szépség volt Menalippe Antonio Hadnagy, Amazonnő… csak a parancsott adott, Diana, Themleszkirai hercegnő… Az Amazonnok Királynője, Hippolatenet a lánya aki Themliszkirom, Az Amazon társaival együtt … Olvass tovább
HM Közös: Balassi strófák (Feladat: Balassi strófa írása, szabadon választott témákban, a verselés szabályainak megfelelően.) Elszáll az ifjúság, véle a hiúság, a tükör nem mosolyog. Sápad az arc pírja, nincs mi fényét szítsa, a szív lángja sem lobog. Olykor ha tüzesebb, kór tünet lehet ez, pirula kell, orvosok./Éva Szeretem kedvesem, szerelme ír nekem. Ez érzelem … Olvass tovább