Triptichon

Triptichon Ne mondja senki Hányan próbáltak engemet kesztyűs karókkal terelgetni, ha megvertek, anyám sírt nevemben, tudtam inkább, de nem tanultam, munkába is játszani mentem. Ugrálhattak nekem bohócok, parancsszóra sosem nevettem, sosem növök fel, azt hiszem, a földet már gyermekésszel, botor fejjel, bután szerettem. Mindent láttam, mit látni kellett, itt a világ a két kezemben, s … Olvass tovább

Nihil

az ember kiürül minden oly üres lesz a napok az élet eszmék mindhiába semmi sincsen ami még vigaszt jelenthet jeleket véshetsz egy régen kidőlt fába elvéted az utat többé nem találod nem jutsz el a másik bezárult lelkéhez rád sötétül az éj semmi sem világol minden élő árva és oly egyedül lesz létezik-e vajon mi … Olvass tovább

Reflektálás – 81 (Kiváló lecke)

Reflektálás – 81 (Kiváló lecke) Felszáradt őseink vizes lábnyoma. A vének botlásainak nem volt maradása. Tegnaptól savanyú életet szül a kevés kenyérre való. Félig nyers ebédet alkotott az éjjeli cseléd. Kasztrendszerbe szavazták a szerelmet, s hiába próbál kitörni, a vagyonkezelő folyton visszahúzza. Tetőt nyújtott fejed fölé az Isten állatkertje mégis lyukat ütöttél az égbolton. A … Olvass tovább

Tavaszváró

vajúdik ez a tavasz pocsolyákat sír az ég szép fehér téli álom miért hogy sárrá lettél kopott unott kabátok tépnék gombjukat szellőzködnének langy melegben csüngenének padokon hogy fázós lelkeink felmelegednének végre a tavaszi napon

Szél húrja

Az arcodat belepte már az ősz, avarja álmaink takarja, felette jár a szél, a volt közös dalunk a messzeségbe fújva. Ezer darabra tört tükör mögött csupán a tompa vágy a foncsor, szakadva mind mi minket összeköt, rideg zsinegje már csak ostor. A mélabús magány tovább emészt, zavarja lelkeink a télig, s az elfehéredő, hideg manézst … Olvass tovább

Látvány

A látvány Eszembe jutott egy szerelmes idézet, mikor gyönyörű mosolyod megigézett! Szép kék szemedben szikrázó fény ragyogott, tüzes tekinteted magával ragadott! Megbabonázott karcsú és sudár lényed, selymes válladon hullámzó szőkeséged. Fenséges járásod, oly kecses lépted, ezzel a szépséggel szívemet elérted. Belopóztál titokban, ott is maradtál, a lelkemben örökre mély nyomott hagytál. Angyali lényeddel szerelembe estem, … Olvass tovább

Reggel

Reggel Bernáth Aurél képe alá részvétlenség s részvét holt arcai szűnnek ellopott szemfedők már-nem-rejtette elillant Janus-i sugarakkal egyazon érme két oldalán lassulón lopakodó rozsda komor hűvös ünnepe eldobott homlokok maszatolódott kevély szívek még a Styxen innen nem gyújtom meg már a körte-lámpát az asztalon az akváriumban aranyhalak kergetőznek s vonulásával kéklő felhőknek nyitok ablakot szelíd … Olvass tovább

X.

A tizedikről lifttel vagyok, a galeri vár fél józanon. A kertvárosban is lehetnénk, hogyha éppen nem itt lennénk. Ketreces aszfalt a pálya, körülötte padok állnak, beton lapos pingpong asztal, nagy fák árnyéka marasztal. Befogadtak, itt ragadtam, de sokáig nem maradtam. Rengeteg sört lehúztunk, jó pár évet meg úsztunk. Pofonok a széllel szálltak, mikor elfáradtak, vártak … Olvass tovább

Még az év vége előtt

Az év lassan a végére jár, petyhüdt a manipulatív kedv, zülötté lett az áruló szív, agymosásban részesül újfent a gondos ész s végkiárusítást tart a Lélek; tántorogva, félhülyén mennek el felettünk a meghajszolt évek. Az ember már rég megszokta az acsarkodó tigrishördülést is. Ki tudhatja vajon mit hozhat az újabb cirkusz-ketrec évtized?! S míg egyesek … Olvass tovább

Tökéletlenségünk megszenvedése

Tökéletlenségünk megszenvedése Az önhittségtől magam óva intem hogy meggyőződésed világgá kiáltsd hogy ezúttal másképp alakul minden esendőnek látva mint mindenki mást. Szívemben a művészet ihletével mi két fél részünk egyesítésére ösztönöz mi átformál és megérlel hogy ne ismerj és hogy ne is érts félre. Kit belülről fel az üresség emészt szavakkal ékesítve fel a lelked … Olvass tovább

Egyenjogúság

Stancsics Erzsébet: Egyenjogúság Két kezében három szatyor, a gyerek is ott kapaszkodik. Főzés, mosás kész legyen, mire az ura hazatakarodik. És ha nem? Akkor biztos egy lucskos söntésben ázik és kadar mellett részeg pasasokkal az egyenjogúságról vitázik. 1997.  

A gondolat

A Mennyi szép álom lapul meg odabent, mennyi rosszindulat, ármány és átok, milyen tettekre sarkalja kezünket, s mit jelenthet az, hogy gondoltam rátok? A gondolatok titkos tárházában, dáridózik jóság és bűn vegyesen, ki tudja hová fog elvezetni majd, milyenek lesznek sokan és kevesen. Melyik gondolat kerül elnyomásra, melyiket engedjük szabadon szállni, melyiktől félünk, hogy majd … Olvass tovább

Romokban táncolva

Romokban táncolva próbálom összeszedni magam, zajok visszhangzanak, melyek nyomasztanak. Megkínoz az élet, bántva tart, túl sokszor félek. Meglehetősen sokat gondolkodom, olykor rossz helyen és időben vagyok, de miből tanuljak, ha nem a hibáimból, amikor egy választ sem kapok? Szépen kérve segítséget soha nem találok, viszont ha én kellek, természetes, hogy nekem kell adnom az egészet. … Olvass tovább

Ne sírjatok!

Ne sírjatok, ha szemem már lezárva, jobban fáj ez nekem, ne gondoljatok bánatra. Nem távozom, lelkem része itt marad, álmomban vigyázom minden drága Csillagomat. Ha hiányzom, az égre nézzetek fel, ha az eső esik, az lehet az én könnyem lesz. Ne sírjatok, én a közelben vagyok, lelkemmel szeretem minden féltett kis Angyalom. (2025. február)

Cesky Krumlovban

amikor a pillanat összeér múlt jelen jövő fut a habokon vadkacsák jaja sír a hantokon hajamba akad egy-egy falevél a kis sziget csúcsán megáll az idő míg lelkemen halkan fut át hallgatom a távoli muzsikát s örökre rabul ejt a miliő a napóra árnya lassan vánszorog a toronyból harangszó leng lágyan itt a perc hogy … Olvass tovább

Jóslás

Mit mondasz ember markából? Kávénak fekete zaccából? Súgnak e a kihúzott kártyalapok? Valósak e az erős bástya alapok? Sorsot határoznak a fénypöttyök? Mit az éjszakai égen összekötök? Bolond,király,királynő,hercegek. Kardok,botok,kelyhek hencegnek. Elég egy mozdulat vagy gondolat, s rögtön áthúzza a sorsodat. Véletlen? Vagy előre megírt? Ész remeg attól mit nem ért. Kálóczi Balázs 2018 06.13.

Hajnalban

Minden hajnallal lelkem újjá éled, Újra küzd, hogy leírhassa a létet. Keresi azt a kis, véges formulát, Mely az időt szenvedéllyé írja át, Művészetből fakadó szerelemmé, Hol már nem kell semmi hazugság többé. Minden hajnallal újjá éled lelkem, Tudom már mit és hogyan kell követnem. Lehet, az éj fagyos selyme eltakar, A természeté mégis a … Olvass tovább

A Gellérthegy lejtőjén

A Gellérthegy lejtőjén Nemes Lampérth József képe alá mert beleáll konokul a szívben vöröslőn forgó ittlét a zöldekbe zordul őrzik ráomlanának felavatott egek kékjei hűsen de szelíden alatta lombtalan fák mutatva az izzó erők belső koronáit ahogy világol az árva jelenlét ékköveinek narancsszín árnyalatait a hűség tűzfalai fogják fel az ittlét lejt igen némán de … Olvass tovább

Eljött az idő

Már eljött az idő, és búcsúzni kell, régi iskolánk, sosem feledünk el, mi itt tanultuk meg a betűvetést, de néha okozott egy kis szenvedést. Mi most már csak a szépre emlékezünk, hiszen volt itt nagyon sok szép emlékünk, temessük el a régi, rossz napokat, őrizzük meg végleg a szép dolgokat! Már azt hitted, a tanulásnak … Olvass tovább

Caligo. (Sötétségben van)

Szenvedéseim viselem, hordom, ez lett egyetlen ékszerem. Nem kértem, de olcsón kaptam, nyakamba rakta az életem. Az én kincsem értéktelen, mint nehéz ólom, nem arany. Vastalpú isteni csizma az arcon, embertelen súlya van. Magamtól kapott reményem, hogy méltó vagyok viselni. Nehéz lánc ez mellkasomon, jól eltakarva, nem kitenni. Oda nyújtani utolsó kenyerem a vigasztalhatatlan árvának. … Olvass tovább