A jó meleg szobámból, az ablakon át, szeretnék látni egy csodát. Hófehér, csendes tájakon, ártatlan, tiszta, ragyogó havazást. Szeretnék látni egy csodát, kristálypatak csörgedezik zöld tisztáson át, s virágok színezik a dombok oldalát. Szeretnék látni egy csodát, a kék égen, bárányfelhők között, nevető nap fénylő sugarát, S hallgatni egy angyalkórus dallamát. Látni akarok egy csodát: … Olvass tovább
Ma még az enyém is ez a föld, s hogy mivé változik, nemcsak látomás… Beleborzadok. Kicsiny énrészem töredezik lassan szét körülöttem, ahogy fáradok. Pedig tettem érte, időmet el nem mulattam. Vasárnapokat cseréltem, csakmegélhetésre. Cserébe maradtam talpon erőből élve, ami hűtlen hagy el, mint tulajdon… Lehajtom fejem, muszájból fájnak kiszakadt (s)érvek. Talán helyrehozhatók, alázattal kérve. Felélt, … Olvass tovább
Memento mori – hirdeti a Fehérek temploma. Most itt állok: előttem, mögöttem múmia. Félhomályban egyedül, relikviák között, és sok-sok lélek köröttem álomba költözött. S a maradványok életet, régmúltat mesélnek. Vándorok ők, kik sok szépet reméltek életükben és a túlvilágon. Vándor vagyok én is egy lét-kiállításon.
Fellobbant egy gyertya lángja, még három követi majd sorban, most mindenki a csodát várja, pedig a szívekben már ott van! A lakatjuk, ha nyitva lenne, onnan megszökne a szeretet, rátalálna az emberekre, mind úgy várnánk a Kisdedet! Advent első vasárnapján.
H.Gábor Erzsébet Valóra vált Valóra vált egy régi álmom, bár, kicsit későn, de nem baj az! Szívemben most is lázas nyár van, pedig a tél már kinn havaz. Gyermekként ébren álmodoztam, képzelve, fényes színpadot, királynőt, angyalt, híres embert, s azt is, hogy mindez én vagyok. Képzetem szárnya elrepített, társam az ében este volt, ezüstös fényben … Olvass tovább
Nyüzsgő, zajos vásári forgatagot messze, magam mögött hagyom. Csendre vágyódom, békés nyugalomra, felnézek csábos csillagokra. Ragyogóan fénylő távoli világ; tán ott nincsenek nagy hibák! Onnan nézve kék bolygónk is oly békés. Hinnék-e, ez itt világégés? Sebesen érkezik a téli fogat, szél eloltja égi lámpásokat; Holdat sötét, sűrű felhő takarja… hópelyhek szállnak az avarra. Kezemen egy … Olvass tovább
Novemberén az őszi nap lenéz a földgolyóra, akárha fénye pillanat szolid varázsa volna, megállna benne még a nyár, szelíden integetne, utána bújna egyre már a szürke fellegekbe. De még e perce átölel, kedélyemet deríti, ha kérdezem, reá felel: Akarsz-e játszadozni, akarsz-e még szerelmesed fülébe súgni vágyat? E pillanat marad neked, s utána messze vágtat. A … Olvass tovább
“Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.” lelke arannyal teli kincses doboz, aki nem vár gyógyító orvosokra, testében Istentől kapott szív dobog. Ilyen a gyermek, ártatlan bárányka, szívében nem csírázik bűnnek magja, még nem borult rá földnek sötét árnya, boldog lennék, ha mindig így maradna. Légy te is szabad, öleljen napsugár, ne kísértsenek éjszaka … Olvass tovább
A hold arcélén hó fátyol játszik, hűvös ragyogásban nyugszik az ég, lenn a völgyben dérré válik a harmat, süvítve jön az északi szél, búvik a csend odúba, résbe, kinn nyílik a tér, még áll az idő. A tél szele feszül már a hegy oldalának erős fenyves hajlik sír karjában, törik büszke lombja, földre koppan. A … Olvass tovább
Bárcsak … Bárcsak fiatal lehetnék! Ifjonti erőtől duzzadó. Erős, izmos, büszke, szép, s kész a magvetésre. Ki odaáll a résre … És nem csak magának okoz örömet fokozva, de a jövőnek vet magot, szeretetben. Ezáltal növelve a nemzetet: létszámban és kegyelemben … Bárcsak a fiatalok is megértenék, hogy nem csak az élvezetért kell szeretni … … Olvass tovább
Hideg betonfalak között vajúdik a szél öreg villanyoszlopok hullatják fény-könnyeiket az éjszakába kiböjtölt csókok íze robban a szánkban Hozzád bújik kormos-zöld szemem és ebben a halk homályban kinyújtózik mellettem szótlanul a szerelem Meddő tudatom fölszántottad fagy-morzsolt kövekbe hitet leheltél szerelem-zúzmara szemerkél forró testemre
Dúdol a vén fenyves, hárfázik a szellő, a Hold ma oly kedves, és leng néhány felhő. Madarak figyelnek, néha egy ág rezzen, most minden kis jelben üzenetre lelnek. Kis pisla csillagok fényesen ragyognak: a remény villan ott, kicsiknek, nagyoknak. Szobákban lámpa ég, titkot rejt a fenyő, sok függő és nyakék bájosan libbenő, Gyertyák és angyalok, … Olvass tovább
ALKU Talán a holnap többé nem jön el, nem láthatom soha már a napfényt? A sok közömbös cseppet sem érdekel Bennem még százezer dal énekel, amit szívből csakis néktek adnék Mondd! Hová teszem, kire bízom rá a sok írást, mit érzéssel alkotott vérem? Ha a jövő reám, tán gyors halált hozna, Nekem az kínzó szomorúságot … Olvass tovább
Advent ideje a szeretetről kéne szóljon, a lélek és a szív hangja arról daloljon, a várakozás varázslatos hangulatú hetei ezek, de csak akkor, ha a lényegét észreveszed. Kicsit sem szabadna, hogy a fontos az legyen, hogy az ember drága holmikat vegyen. Advent a karácsonyra hangolódásban teljen, a szunnyadó szeretet az emberekben felébredjen. Reklámtáblák csillogva hirdetik, … Olvass tovább
Ma is felébredtem, pedig az éjszaka sötétjében, olyan mérges lettem, és keserű, mert itt minden félre vezető. Magamra húztam a takaróm, hogy meg sem haljam azt a romlott szót, miről vélem, hogy nem igaz, de ezzel mossák az agyunkat. Hogy LMBTQ, meg az a ronda nyugat, és Amerika, mérföldnyi távolság, igaz a nagyok a gyerekeiket … Olvass tovább
(3 soros-zárttükrös) Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület, Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett… Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület. A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget, Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget? A szél azt nyögte, voltatok a nyárban … Olvass tovább
A mellőzöttség, mint kiábrándult, tartós hontalanság lealacsonyít, csaknem eltapos – de meg-nem-aláz! Már néhány évtizede, hogy önző burkát kiterjesztette fejem felett a termékeny magány. Kimerítő tanácstalanság vonyít fülembe, akár cselekvő idegállapotban a fogalmazás: jól végzem-e munkám, hobbinak szánt forgácsolásaim? Csupán hamar megtörhető hangulati kedvem ingadozz? Sokszor reszket görcsös-gyomrom, műtött lábam értelmetlen célok után sajog. A … Olvass tovább
Hullám (haiku) A strandon habzik a hullám Bámulom a tenger partján Feldöntött az egyik Behúzott a másik (Most) hullámat viszi a hullám
Míg éltem… Míg éltem, sérelem ért engem! Tele vagyok haraggal, de többet a virágok nem tündökölnek nekem! Míg éltem, szenvedés kínzott engem! Tele vagyok bánattal, de többet a Nap nem ragyog nekem! Míg éltem, sokat tanultam! De boldogabb nem lettem! Mégis ez maradt egyetlen Menedékem!
54Zsoltárra Szabadíts meg nevedért Az ellenség utolért Figyelmezz, segíts rajtam Hitetlenek ütöttek rajtam Lelkemmel légy a bajban Szívem benned megnyugszik Szemem ellenségeimen nyugszik