Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Bán Szabó Laura A hős kiscica… Egy kiscica alszik édesen, anyjához bújva kedvesen, hol rózsaszín emlőből tej csorog, s bajszán egy cseppecske bácsorog. Álmában egérre rátalál, az ősök virtusa ébred már, délceg kandúrok, ügyes cicák, s a macska-egér harc készen áll. Puha mancsával anyjához nyomul, diónyi fejével oldalába fúr, hiszi, hogy az egér … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Anyám nem ígért semmit mikor elengedte a kezem. Apám nem ért rá ígérni, olajos ruhában országot épített. Én nem akartam csak szeretkezni a szigeti fák alatt. Anyám nem ígért semmit elengedte a kezem… a nagybetűs Életben próbáltam meglelni helyem, s mire felébredtem sörszagú reggelen huszonhat hónapig a Hazát kellett védenem. Én nem akartam … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Ingem súlya nyomja lelkem, pőrén állok alatta, nesztelen. Bőröm pírja ordít róla, hányszor megfeslett, kelletlen. Hosszú ujjam simul rajta, ráncos ruhámon vagy testemen? Hol a határ felvett gúnyám és magam közt? A határ, jeltelen. Egybe olvad a kettő mit félek és az egész egyben oly, helytelen. Majd új ruhám lesz! Fehér és, tiszta! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Viharzóna Csak megyek a parton – fejem lehajtom. Szívemben kétség – halott reménység. Felettem száguld, tombol a kékség, felhők közt csattogó elemek ereje, vészjelző hangjaként hasít a lelkembe. Szememben porszem, s lassan egy könnycsepp csordul le szívemig, fájdalom katlanja megnyílik… remegve dobban, gyötrelme robban – lávaként égeti testemet, sejtekig hatolva száguld a múltba … Olvass tovább
Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Ha a szemedben làtlak elmúlik a bànat, arcodon ott ragyog szívemből a vàgyam. Megàll a pillanat eltűnik a bànat, hiàba a tàvolsàg utolér a vàgyad. Nem szólsz ott semmit nincs helye a mànak, tegnap oly rég volt jövőnk együtt vàgtat. Tudom te bezàrsz léted röpke làtszat, csak csillogó szemedben làtom apró szàrnyam. Nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Parafrázis Piros ködbe burkolózó emlék, Neutronként: se vonz, se taszít! Már-már szimulációnak élem meg E távoli érzést, s mint egy ultimátum Homokszemenként pergő ideje, szorít! Metamorfózis mehet végre a gyomromban, Oly furcsa, valami színes sikoly Harsona hangja szakít cafatokra. Tán parafrázisa lehet a mások által Oly sokat emlegetett szerelemnek. Vagy csak e sorok … Olvass tovább
Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Nem vagy már itt velem! Nem hallom hangod sem. Csak emlékek, hogy itt voltál, Azok maradtak nekem. Anyák napja! Anyák napja! Sokszor kiáltottam, de csak magamnak. Úgy vártam, hogy köszöntselek és hangot adjak, e gyönyörű napnak! Ha sírtam te mindig vigasztaltál, szereteted sokszor megtalált, boldog voltam, hogy köszönthettem egy jó édesanyát! Ma már … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Ma olyan szépet szeretnék írni, szeretetről, és háláról regélni, ezer gondolat, emlék jut eszembe, de mind ezt, kifejezni, hogy lehetne. Mit Tőled kaptam, míg éltél, ezt leírni egy egész könyv is, kevés lenne, hogy férne egy versbe, a sok jó, anyák napján köszöntve. Nem keresek nagy szavakat, hiszen a nagy költők is alig … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 A mérget kelletlen fel kell hörpintenem, bár úgy vélem tán felettébb ostoba, hisz az eredményt azonnal felismerem, állva is megfordul velem a szoba, mert nincsen se múlt, sem jelen megidézve, a jövő majd másokat szórakoztat, ahány korty, a szédület is annyiféle, bukni már nem lehet ennél nagyobbat, ízlelem a lét örök, keserű kínját, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Gorombaságod már örökre tart, és holnap eljön majd a pillanat, mi végül óriás szelet kavar itt lent a vén vadalmafák alatt? Ki féli akkor égi üdvödet, ki fogja még mohón a pártodat, veled ki lesz, ki újra ünnepel, s ki lesz, ki néked végül enni ad? Azt gondolod, bolond szeszélyeid, eltűrni még marad … Olvass tovább
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Amikor nem bírják már kezeid a nehéz súlyokat, És lábaiddal nem taposod a fárasztó napokat, Amikor hajad színe barnából őszbe vált, Lelkedet majd emlékeid táplálják. Körbefonják öregedő szíved, Átölelnek, mint régen kicsiny gyermeked. Ragaszkodnak hozzád, el ne engedd őket! Mert egy életen át végig elkísérnek. Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál, Lesz, melyet … Olvass tovább
Összes megtekintés: 14
Összes megtekintés: 14 Harmatcseppek rózsán, könnycseppek egy arcon, túl vagyunk már többen sok-sok földi harcon. Kinek szíve gyöngéd, s két karja ölelné, nem találja már meg, bárhol tűvé tenné. Elmentek már régen, kiket úgy szerettünk, bár jó érzés hogy még van néhány szerettünk, kik még velünk élnek, avagy nagyon távol, lelkünk röpdös akkor a nagy boldogságtól, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Olyan nehéz a realitás, az élet rövid, hamar lejár, kellene még a hív lángolás, magasra repülni, mint madár. Szabadon szállni kék ég alatt, lehúz a föld, amely oly nehéz, életünk vége felé halad, az ember a múltba visszanéz. Elmereng egykori harcokon, sikereken, eredményeken, és mitagadás kudarcokon, átküzdötte magát keményen. Az ádáz harc bizton … Olvass tovább
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Mindig, mindig… Mindig, mindig hömpölyögnek a panaszok, pedig oly régen elmúltak a tavaszok, az éltető, bíztató új ragyogások, a szép jövőt erősítő áramlások. Betegek az emberek teste és lelke, az évszázadok keserűsége benne, ha tudnád miben bízhatsz és reménykedhetsz, így őrvényben kavaroghatsz-kevereghetsz. Mindig, mindig a bizakodással kezdünk, közben nekünk hamar elfárad a lelkünk, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Mit is akarsz mondd te egyszerű szolga. hisz nem leszel soha az urak pártfogoltja! Leszel csak áldozat a hatalom kezében, s olcsó kis játéka a pénz nagy istenének! Így tengeted sorsod az érdek börtönében, hamis álmaiknak hazug nagy tükrében. S a gondoknak súlyát véve vállaidra, kín és szenvedés lesz majd annak jutalma! Láncaid … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2
Összes megtekintés: 2 Mivé leszünk, ha elmúlik a szerelem, S úgy élünk egymás mellett, mint két idegen. Hangunk, szavunk nem hallja már egyikünk sem, Így illan el az életünk oly sebesen. Összegörnyedve, bénán, ágyamon fekszem, El nem sírt könnyeim égetik a lelkem. Mi lesz így velem? Hogyan tovább Életem? Ki mondhatja meg, hogy mit kellene tennem… … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2
Összes megtekintés: 2 Állandó magánytól elfárad a lélek, mosolyt a szemekből, kitörlik az éjek. Ki egyedül fekszik, és reggel úgy is kel, ágya mellől soha, a társa nem felel. Hiába is kérdez, nincsen reá válasz, pedig jó volna az, életben a támasz. Álmában valaki, mindig ott van vele, olyankor megcsapja, boldogság friss szele. De vágya hiába, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2
Összes megtekintés: 2 Zöld színben… Repülőtéri Kifutón, zöld fű sarjad. Szélzsák, tele van. * Mező lélegzik, A madárfütty is harsan. Zöld fű is sarjad. * Zöld fű sarjad a Kertben, járdát díszíti. Szép betonszegély. * Bimbó és szirom, Zöld levél száron, jó sok. Váza még üres… * A szomorúfűz Ágai, már zöldesek. Kacérkodó szél. * Örökkévalók … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2
Összes megtekintés: 2 Egy régi emlék… Szép volt a nászkiséret, koszorúslányok,virág halmazok. feldíszített lovasfogatok, Egy életre való, jó kivánságok. Fiatalok voltunk és bohók, az élettől tanultuk a sok tudnivalót. Vidám boldogság volt az életünk,amit csak neked köszönhetünk. Elhervadt már a nászbokréta régen,szerelmünk kitartott hosszú éveken. A szomj még nincs kioltva,lángol jobban mint soha Köszönök neked minden … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 A Szó teljes, csuda szép és való Nem emberi, se nem trójai faló Odabent lakozik szíved csücskében Tard fel velem lelked tükrében Ihletsz engem mosolygó szemeddel Kezemet fogó nyugtató kezeddel Csuda szép szíved teli erővel Forró ajkad varázsló tüzével 2019.11.28.