Édes békülés Haragszik a párom,észre vettem rajta, közös ágyunkon,ágyneműjét rakja. Párnája csücskét,kicsit odébb húzza, rossz kedvét okozta,egy ostoba vita. Jól van kedvesem,értem a célzást, ha neked így jó,kerülgessük egymást. Besurranok csendben a fürdőszobába, készen van a tervem,mindennek van ára. Megmosom a hajam,ma meg is szárítom, nem akarom hogy most,szerte,széjjel álljon. Leheletnyi parfüm,szexis háló ruha, pár … Olvass tovább
Bumeráng Összehúzott szemeden nem hatol át a fény, mi világítótoronyként vezetne konok – bosszútól vezérelt szíved tajtékzó hullámain, mert míg az ajkadat elhagyott szó: bumerángként csapódik arcodba, s lerombolja a gyéren felépített emberség várát! Nem tud megnyugodva kikötni háborgó lelked hajója: rágalmak mocskos mélységében merülve sodródik – elveszett méltóságért harcolva. 2010-03-10 Cobblah Ilona
Szeresd magad Gyönyörű kényszer másnak lenni ékszer Neked léte átok nekik ajándék Szeretkezz a vággyal saját kezed által Zuhanyrózsa bódító illata simítanak lágy szirmai Tövis nélküli éden nem pedig méreg Sérült íriszed érthetetlen a szép miért érinthetetlen Te éjnélküli örök hajnal vakon ragyogó angyal Nyisd fel szemed s szeresd magad 2009. május 20. Pecsuvácz Dávid
Már nem esik az eső Ma gyönyörű égszínkék az Ég, Erre vágyunk rég! Bárányfelhők alacsonyan szállnak, Táncoltató friss szellőre várnak. Tekintgetek föl a magas Égre, Boldogsággal telik szívem végre. Örül minden teremtett kis lélek, A szomszédból csilingel az ének, Kisgyermekek csingi-lingi hangja, Szívem ezt a boldogságot kapja. Lám, csak ennyi kell a boldogsághoz, Szellők szárnyán … Olvass tovább
Balambér Ismerjétek meg Balambért, ki rajongott a galambért, bár maga sem tudta, miért. – A színe? Az mindegy nékem, pezsdül tőle macskavérem, és biztos, hogy nyersen kérem! Kölyök volt még, nagyon lelkes, állandóan, mindig éhes. Kergette a sok egeret, és mindent, ami repdesett, szúnyogot, lepkét, legyeket jó étvággyal, biz’ megevett. Az anyja büszkén figyelte, hiszen … Olvass tovább
Ez május … lomb tetején madár csicsergése bárányfelhők káprázatos fehérsége, élénk zöld színben játszó levelek bűvös tánca, halk suhogása meleg szellő lengedező susogása zúgó fák éneke, kecses hajladozása… nyári fuvallat borzolta hajam kuszasága lágy májusi szél bőrömet simogatja vakító napfény lelkemet hívogatja. harsogó dallamos zene, dobban a szívembe Nap csókolta forró meztelen testemet s borzongató … Olvass tovább
Csitt! Csitt!… Ne szólj… Halljam, hogy lélegzel… Engedd, hogy érezzem… még nem kell felébrednem… Így nem festhet talán… kis szobám falán, csúf képeket.. az őrjítő magány! Hanság 2010 06 01. Bélavári János
2010. Árvíz Szüntelenül zuhog, szakad, És a Ronyva csak nem apad. Hömpölyög a sok víz, árad, Elönti az utcát, házat. Megállítani nem lehet, Ha a gáton át nem jöhet, Keres ő magának utat, Csatornákon utat kutat. Buzgón buzog és nagy büszkén, Mint szökőkút, tör magasra, Csodálkozik, hogy a sok nép Őt nem örömmel fogadja. Kéretlenül … Olvass tovább
Tenger Mindenütt tenger Merre a szem ellát Mennyi rémült ember S mennyi ki ellenáll A könyörtelennek, Küzdve-küzd az árral Menti a menthetőt Dacol vízzel, sárral. Lesz-e még valaha Nyomában új élet Nyílnak-e virágok Ott hol üt a végzet? S meghallja-e szavát A kétségbeesőnek Az, kivel a sorsa Nem bánt ily keményen. Most van itt az … Olvass tovább
CSATÁT NYERTEM! Nem kényeztettél cudar világ eddig soha engem! keserédes könnyeimet bő szoknyába rejtem. Alaposan megfizettem, ha felemeltem hangom, kiálltam az igazamért, mért szégyenkezne arcom? Még élvezem a tavaszt, hív a Napnak melege, feledésbe merült utam szörnyű eleje! Hétköznapok széleit száz mosollyal beszegtem, kimásztam a mocsárból, szilárd talajra leltem! Csatát nyertem! Anya vagyok! Boldog feleség! … Olvass tovább
Magányosoknak! Ki saját magányának sötét szobájában él, S minden fényt elzár magától, Soha nem fog szabadulni a magánytól. Hisz ha ki is nyit majd egy ablakot Rácsok takarják el majd a napot. Gyógyírt nem talál soha a magányra A szívét kell kinyitnia a világra. Runyai Krisztián
Tata dala (Jefremov: A borotva éle c. könyvéhez) Miért kell a múlt? Annyi sötét árny… Miért kell az érzés, mely űz egyre tovább? Miért kell nekem, ez a szerelem… Meg nem érdemlem… Miért hittem másnak? Hazug, szép szavának. Miért nem álltam ellen a csábító varázsnak? Miért kellett nekem rossz játéknak lennem… Be kéne fejeznem… Miért … Olvass tovább
VIRÁGOT NYÚJT Kezed virágot nyújt Felém Szirma azt súgja, szeretlek Én. Örömkönny öntözi Virágomat Szívedre borulok, míg Felkel a Nap. Budapest, 2010. június 10. Györke Seres Klára
Vége a napnak Vége a napnak. Ott kinn jogába lép az éjszaka, Ragyognak fenn a fénylő csillagok, S álmot ígér az éj csendes szava… Ne siess, várj, hisz’ én még itt vagyok! Vége a napnak. De kezemben még szóra vár a toll, Neked készül írni, senki másnak, A gondolat a falon áthatol, S így talál … Olvass tovább
Elment, és mindent itt hagyott Fehér abrosz Az asztalon Vörösbor folt A fehér abroszon Rozsdás evőeszközök És egy törölköző Aminek nem itt van a helye De ebben a rendetlenségben Minden elkeveredett. Hangfoszlányok Egy régi lemezről Dicshimnusz Régen letűnt emberekről A falban magányos szög Mert a kép lent hever a földön Nem volt, aki felrakja. Elrohant … Olvass tovább
Hová tűntek? Velencének fényes tükre, Álmaimnak kéklő fénye. Olyan tiszta volt az álmom, Mint a vized hajnaltájon. Szerettem a partod szélét. Fodraidnak kis csipkéjét. Köves parton hullám zaját. Parti sásnak susogását. Meglestem a hajnal fényét. Mikor a nap reggel felkél. S végig fut a fénylő csíkja, Sima tükrön szikrát szórva. Hajlongva köszönt a sás, Ha … Olvass tovább
50 ÉVESEN APA elmúlt már 50 éves. Ha szépen felöltözik, még olyan fess. A haja sem deresedik, sok barátja irigykedik. Drága Papa nagyon szeress! ..ha bánatod van engem keress. Ki büszke rád az én vagyok, csak keress, tudd én neked mindig vagyok.. (drága apukámnak 1993) Nagy Rozália
Társat választottam Egyik szemem sír, a másik könnyezik. Rég volt, mikor választott utamon elindultam s a magányt sétára csaltam. Örök társamul magamhoz fogadtam. Egyik szemem sír, a másik sem kacag. Potyognak a könnyek, arcomba mély sebeket fájóan marnak. Már bánom magány, hogy befogadtalak s bálványoztalak. Szívemhez vezető út, megérkeztél. Bele karcoltál szomorú dallamokat! Lüktetnek mély … Olvass tovább
Búgócsiga Forog tengelye körül a csiga, Suhint egyet a világra, s Mértéket mér, teret enged Az igaz szónak tengerfenék mélyén. Forró láva ömlik a bús szerepre, Minden lépés árnyéka maga A lépés, mely tűri a csavarást, Mert búg a csiga csillagkörben, Elveszik a munkában varázsa, S monoton ugyanazt teszi, mint Szalagon a munkás, kit elragadt … Olvass tovább
Altató Kicsi házban, kicsi ágy, benne ül egy kicsi lány. Édesanyja simogatja, altatóját dúdolgatja. Lepihen a kicsi lány, ágya szélén, kismadár, Kicsi madár tollából. hull az apró álom por. Álom por, ha szétterül, kicsi madár elrepül. Kicsi madár elszáll messze, nyomában jön tündérecske. Ő is kicsi, mint a madár, kis ágy fölött víg táncot jár. … Olvass tovább