Nem tudom vers. – Tanúim a csillagok. – Mesél a hold. – Álom (Pocsék 1.)

Összes megtekintés: 529 

Összes megtekintés: 529  Nem tudom vers Tudod mit látok benned? Nem tudom… Sok apró kis darabot szemlélek, melyek mind értelmetlenek egyenként. De ahogy ezek egyek lesznek veled, az maga a tökély! S tudod-e, mit tudok? Hogy ezért szeretlek én! Tanúim a csillagok Este van, este van, ki-ki nyugalomban, csak én, szegény bolond fogtam most tollat bánatomban. … Olvass tovább

PROLÓGUS. – Időtlen időkig. – Beteg és gyalázatos. – Tápláló lélek.

Összes megtekintés: 576 

Összes megtekintés: 576  PROLÓGUS Kis idő telt el azóta, mióta bevésted magad a szívembe. S ezen rövid idő, mint ezer év tűnik fel életemben. Minden percben kereslek és érezlek, a szívembe rejtettelek… De miért kellett úgy lennie?! Én voltam ily ostoba, vagy szemed tüzétől bénultam-e meg? Nem tudom már. Csak most, mikor távol vagy tőlem, akkor … Olvass tovább

Üdvözlet a lővérekből. – Fertő tavi látogatás. – Történet a nagy egészből.

Összes megtekintés: 792 

Összes megtekintés: 792  ÜDVÖZLET A LŐVÉREKBŐL Csend, s nyugalom ül a tájon, Langy szellő cikáz a fákon, Nézem, hogy fenn kék az ég, Lombok közt át jő a fény. Árnyék és Nap játszadozik, Fenyő, nyírfa hajladozik, Susog a nagy Mindenség, Ó, ha tudnám, mit regél Ritkán röppen néhány madár, Halkan koppantgat a harkály, Itt-ott egy-egy makk … Olvass tovább

Könnyek. – Nevetés.

Összes megtekintés: 640 

Összes megtekintés: 640  Könnyek Hullnak, mint fáról a levél Súlytalanul, s elnehezül Mégis az ember szíve, És hullnak kíméletlenül. Hullnak, mint hó eső után Fehérre fagyott gyöngyként S felmelegítik a rideg Közönyt odaadással, önként. Hullnak, mint forró vízcsepp S a harag, nyomában elpárolog, Enyhet adó fuvallatként minden Könnycseppben ott vagyok. Nevetés Áttetszően tiszta Csillogás, Mélyből feltörő … Olvass tovább

Leszoktam a tükörről. – Fellépésre magyek. – Réges – régen.

Összes megtekintés: 957 

Összes megtekintés: 957  Leszoktam a tükörről Leszoktam a tükörről, nem csodálom magam, csak úgy futólag nézem, hogy is áll a hajam. Ha az úton átlibbenek, a forgalom meg sem áll, nem tapadnak rám a szemek, a tekintet messze száll. Ha járművön ülök a busz első ülésén, mit látok? Egy öreget, az ablakra nézvén. Körbe nézek hamarjában, … Olvass tovább

Nélküled. – Nagyapám. – Az emberek nem rosszak… – Vallató. – Bizonytalanság. – Szavak, szavak…

Összes megtekintés: 704 

Összes megtekintés: 704  Nélküled Napjaim évekké tűnnek már, amióta leveled megkaptam. Szeretnélek látni, beszélni veled. Hallgatom a csöndet, mely, olyan félszeg. A képet nézem… és úgy érzem, téged látlak, máskor a kongó üreget, s a tér végén a végtelent… és írni nem tudok, összekuszálódnak a mondatok, szavaim kurták lettek és csaholók. Nagyapám A mesék egéről lehozta … Olvass tovább

Őrült magány. – Tajtékzó habok. – Új fekete sereg.

Összes megtekintés: 687 

Összes megtekintés: 687  Őrült magány Előre lépett, megállt, töprengett győzni nem tudva, dudva agyán értelem csírája, nézett bambán, mi ez nem tudta… Megfáradt, leült, érthetetlen, de lelkében belül hevült, mint eddig soha semmiért, – valamit érzek! – ezzel szembesült… Felállt, s elindult, felforgatott maga körül mindent, intett, mint ki másnak int’ne, de nem lelt csak izzadt … Olvass tovább

Bús fák között…

Összes megtekintés: 1,365 

Összes megtekintés: 1,365  Bús fák között… Bús fák között csendes árnyak, szép emlékekre vadásznak. Éjjel jönnek, előbújnak, sírkőn ülve randevúznak. Arcuk nincs már, lelkük szabad, megértik ők minden szavad. Közöttük jársz éled napod, gondolatod tőlük kapod. Vigyáznak rád éjjel – nappal, ne gondolj rájuk haraggal. Elmentek már tőled távol, mégis veled vannak bárhol. Mikor alszol, összegyűlnek, … Olvass tovább

Noéminek I. – Noéminek II. – Emlék. – Utazás. – A pályán. – Magány I. – Magány II.

Összes megtekintés: 897 

Összes megtekintés: 897  Noéminek I. Kerestelek a színben, a villanyfény sziporkázó lángjában dohányfüstben rajzoltam arcod, a nylon függönyön hullámzott hajad ezerszín bíborán villant elém a szád és éreztem végigborzong bennem szemed huncut kacagása. Noéminek II. Harmatcsepp – ragyogású zöld szemed fénye világít nekem. Szemed, ha felparázslik és izzik, Tudom mi a szerelem. Emlék Azóta vágyak terpeszkednek … Olvass tovább

A ma félelmeim. – Emlékezz.

Összes megtekintés: 736 

Összes megtekintés: 736  A ma félelmeim Megtört képeim szilánkjain lépek, vérző kísértet a belsőm falain, újholdam fényében, bennem égek, sikolyait vélem fülemben hallani. Nézz körbe, s mondd mit látsz!? Nyomor, sirám és kezdődő éhhalál, nem kerested, de megtalál, s míg állsz megkezdődik végtelen-sötét éjszakád! Elhallgatott csalások és árulások részeseivé lettünk, ellene nem tettünk, világunk buborék, rózsaszín … Olvass tovább

Elmentél. – Ha…

Összes megtekintés: 718 

Összes megtekintés: 718  Elmentél Elmentél most örökre, szemed nem néz vissza rám. Szívemet ezzel összetörted, lelkem szomorú, Édesanyám. Nem szól már madár, csilingelő ajkadon. Napjaim fedi homály, csönd van a szavakon. Bánatommal elbujdosva nézem fényképedet. Szívemet a bú mardossa, elvesztettem létemet. Bp. 2008. 06. 27. Ha… Ha azt gondolom nincs kiút, Ha előttem van egy alagút. … Olvass tovább

Enyészet. – Néha…

Összes megtekintés: 684 

Összes megtekintés: 684  Enyészet Árnyék a mosoly. A falon pókhálós A kép. Elhagyott tűzhely Melege kialudt Rég. Nem vár senkit Az idő, csendben Elaludt. Asztalon a terítő, Mit valakik óvtak, Megfakult. Elmegy az élet, Ki tudja hová Halad. Mögötte egy sors Elfeledve, árván Marad. Nem kíváncsi Senki, ki volt Valaha. Néma marad Örökre, csengő Szava. Kinek … Olvass tovább

Tavaszi álomkép. – Gondolattöredékek.

Összes megtekintés: 2,287 

Összes megtekintés: 2,287  TAVASZI ÁLOMKÉP Fekszem áldott napsütésben, éltető fény ölelésben, távol van a világ zaja, milliónyi gondja, baja. Hullanak rám virágszirmok, illatuktól elbódulok, röpke álom száll reám, csodás tavasz nappalán. Visz az álom boldogságba, Kedvesem kitárt karjába, ott az édes szerelem, nekem nyílik, csak nekem. GONDOLATTÖREDÉKEKBŐL: Vágyakozó mesevilág éjjel álmaimban, bárcsak egyszer igaz lenne nappal, … Olvass tovább

NAPSZAKVÁLTÁS. – IDEI KENYÉR.

Összes megtekintés: 781 

Összes megtekintés: 781  NAPSZAKVÁLTÁS Versenyt futottam a tavaszi széllel, Farkasszemet néztem bárányfelhős éggel. Hallgattam a lombok enyhe susogását, S virágon a méhek dongó muzsikáját. Esti félhomályban ballagtam egyedül, S hallgattam, a tücsök mily szépen hegedül. Felértem a dombra, az otthoni határra, Szemem szétnézett a gyönyörű tájra. A nap már elmerült az ég tengerében, Csak a hold … Olvass tovább

Fogadalom. – Mindig veled vagyok.

Összes megtekintés: 886 

Összes megtekintés: 886  Fogadalom Elmegyek innen. Falábú emlékeim bicegnek mellettem. Önfeledt perceim szétszóródtak. Vízért kiált a kancsóm. Alig kapaszkodik már a falba a lámpám. Csukva a szemem. Azt mondtad, hajad körüllengi a fákat. Kidőltek. Mosolyomon rossz ízű pohár billeg. Elmegyek innen. Azt mondtad, szemedből hull a csillag. Kihullott. Akár el is áshatnám. Megrepedt a kancsóm, Eltört … Olvass tovább

Fehér nyírfák, fehér hóban.

Összes megtekintés: 699 

Összes megtekintés: 699  FEHÉR NYÍRFÁK FEHÉR HÓBAN Fehér nyírfák fehér hóban Ingadoznak, ringatóznak, Karcsú, fehér ágaikkal Lassan, halkan bólogatnak. Nehéz terhük épp hogy bírják, S ha nem jönne szellő lágyan, Úgy állnának, mint bálványok Menyasszonyi fátyolukban. S a szellő jön észrevétlen, S végigtáncol fenn a légben, És lefelé lejtve táncát, Meglibbenti mindnek fátylát. S a nyírfasor … Olvass tovább

Dérlepte fákon.

Összes megtekintés: 755 

Összes megtekintés: 755  DÉRLEPTE FÁKON Dérlepte fákon Kószál az álom, S az éj leple takarja Még titkait. Lassan az éjben, Enyhülő szélben Hallani vélem a Tél szavait. Szemeim zárva, Reggelre várva, Feloszlik a köd, S az álom szökik. Pirkad az égbolt, Peremén fényfolt, S a halvány napfény Előbukik. Csend ül a légben, A reggeli fényben Nem … Olvass tovább

Édesanyám.

Összes megtekintés: 717 

Összes megtekintés: 717  Édesanyám Túl fiatal voltál, mikor megszülettem Neked, Hiszen akkor még magad is gyerek Voltál, alig 18 éves, s lehet Nem is kívántad hogy legyek. De jöttem én és két évre rá A másik gyermeked, a húgom született meg, S Te szerettél bennünket úgy, Ahogyan csak tőled tellett. Sok nélkülözés árán neveltél bennünket, Elég … Olvass tovább

Hagyj élni!

Összes megtekintés: 641 

Összes megtekintés: 641  Hagyj élni! Nekem elég egy tenyérnyi hely Mindentől távol, szabadon. A csend nem riaszt, sőt élvezem, Ha nem lovagolnak a szavakon. Elfogadtam, hogy vannak szabályok, De fölösleges a sok kavar, Ha nem vájkálnak az életemben Ez engem, cseppet sem zavar. Ki tudja helyettem azt, Hogy mi jó nekem, mit akarok? Ami másnak jó … Olvass tovább

Nincsen az életnek.

Összes megtekintés: 654 

Összes megtekintés: 654  Nincsen az életnek Nincsen az életnek oly napos oldala, Ahova az árnyak nem jutnak el soha. Ma még tán boldog vagy, holnapra könnyezel, Még ha azt másoknak nem is árulod el. Mert kifelé mosolyt erőltetsz arcodra, Belül a szívedet könnyzivatar mossa. Kifelé sugárzol, s könnyeidet nyeled, Ne lássa meg senki, hogy nehéz a … Olvass tovább