Elszállt vágyaim és a szenvedélyek…

Elszállt vágyaim és a szenvedélyek… Nem hozta el nekem eddig soha senki az ifjúságom édes szép álom-madarát elszállt e fölöttem akár egyszer is ? vagy fogtam – és én engedtem el – tovább? Ma már kemény sziklák kövének szirtjein feleslegesen állok, és hiába várom még az álmot nem adhatja vissza senki a szépséges ifjúságot. Felettem … Olvass tovább

Mind Ti!

Mind Ti! vannak olyan emberek! muszáj ismerni. meggyötörni őket, vagy könnyekkel mosni testük fehérre, nem kerülhetők el, csak általuk juthatsz fel az égbe, oda ahol kevés a barát, ahol lelked még soha se járt. ők építenek műemlékké, kerek formás túlélően képlékennyé. emberek, asszonyok és férfiak, ajkukon szavak, szívükben élet, ismerned kellett őket, mert belőlük lesz … Olvass tovább

Játék. – Visszatérsz.

JÁTÉK Játssz velem ha itt a reggel! Szivárványt keressünk ketten. Színek hintaján repüljünk égen. Felhőkkel labdázzunk gyengéden, Játssz velem alkonyi esten! Jánosbogárkát keressünk ketten. Dobjuk magasra fogjuk ki bátran. Fektessük bokorra, lombágyra lágyan. Játssz velem nappal és éjjel! Altass el tücsökzenével. Csillaggal díszítsd a párnám. Ne hagyj magamra árván. Játssz velem addig míg kérlek! Egyedül … Olvass tovább

Üzenet

Üzenet Hajnali látomások rétek, s vadvirágok szelíd galambok hada kiáltott. Pendült egy dallam és némán, oly halkan elsuttogta nekem pulzusod dobbanása mit rejteget mosolyod lobbanása. Mint morzejelek csókkal üzenek mit hoz neked a jelen bőrödnek illata jelez nekem. S lassan szárnyalva de hozzád megyek lelkem kosarában üzenetet viszek: Szeretlek, csak szeretlek TÉGED! 2009. február 10. … Olvass tovább

Szó-szabad akarat

Szó-szabad akarat Hová szól szavam? Ki az ki megtilt vagy enged? A vélemény költők közt miért nem lehet szabad? Ha szólnom nem lehet, hát kiáltani engedj! Bilincset versz a szóra, a lóra szöges nyerget, vermet ásol a kimondottnak, kiomló vérem tintáját rejted! Lázassá ver a beteg világ, kiáll mellette az ki nem áll, s, ha … Olvass tovább

Papír koporsónk

Papír koporsónk Belsőnkből kinövő akarat, a gyenge… apró kis rügy az mi néz a fellegekbe, a fejekben nem tudatosult, nagy annak az ára, ha ész nélkül rohanunk szembe az árral, árral kiluggatott bőrré lett az élet, mit élni kéne, s nem pedig félned! A múlt panteonban furcsa árnyak állnak, mint valami szellemkastély, riogatni várnak… Várak … Olvass tovább

AKROSZTICHONOK

AKROSZTICHONOK Ágról ágra száll a madár. Lombok közt játszik napsugár. Olyan édes ez az álom Mégis, könny remeg pillámon. /álom/ Valakire várok én Álmok, vágyak éjjelén. Remegő szívem csitítom Lassabban, szelíden dobogjon. Amikor megjön Kedvesem Kitárt karomba ölelem. /várlak/ Suhogó selyem derekán Zizzenő gyöngysor a nyakán. Édes, lágy mosoly ajakán. Pajkos szemében fénysugár. Simuló karja … Olvass tovább

Akácfa. – Rigó.

AKÁCFA Ezt a kertet itt, a Nagyanyám is járta, Ezt a virágzó, szép akácot is látta. Akkor még ifjú volt, a fa meg “csemete”, Hajlongott az ága, ha elsuhant mellette. Hófehér virágát, a hajába tűzte, Ifjúi szíve lángolt, égett tűzbe. Megnőtt az akácfa, lett kellemes árnya, Az én Nagyanyámnak, pedig nagy családja. Nagy fa árnyékában, … Olvass tovább

Félve reménykedünk…

Félve reménykedünk… Ébred már a Tavasz, több a napsugár, Félve reménykedünk, milyen lesz a nyár? Nincs már köszönet a nagy forróságban, Heves viharban, jeges áradásban. A dölyfös ember nagyot akarással, Gázol mindenen át, büszke tudással, Nem gondolja azt, hogy fizet tettéért, Szándékosan rombolt szép természetért. Bárhol tartunk is lehetne változni, Jó felé fordulni, el nem … Olvass tovább

GOSPEL-song

GOSPEL-song (Fohászom az Úrhoz) Óh Uram hányszor könyörögtem térden Oly bánatos és szomorú a szívem Hallgass meg kérlek és segíts, ha tudsz Mert úgy érzem elvesztem, mindenem elhagyott. Óh Uram tudom azt, hogy én nem egyedül kérlek Ezer év is kellene, hogy tehess valamit értem. Azt is tudom Tőled annyi minden mást is kérnek De … Olvass tovább

Elme ima.

Elme ima Vallj elme színt. Emelt tudattal ha kell kínt, ha nincs más fájdalmat. A kalcium pofádba, sárgán kivillanva úgyis mindent megmutat. Emelj elme feljebb! Magasabbra mint a képzelet, akárminek nevezett lények közé barátnak, elbújva a rendszer elől, szemtől szembe kiáltani arcába az imákat. Mutass utat! eltévedni ne engedj soha, ha emberségemben megfáradnak neutronijaim, a … Olvass tovább

Ez az én Hazám!

Ez az én Hazám! Anyám ölelő karja, emberek mosolya, Selymes fű a réten, bárányfelhő az égen, Csobogó kis patak, dalos madarak, Ez az én Hazám! Iskola, ahol jártam, hely, ahol terád vártam, Vadvirág a réten, csillag az égen, Gyermekek hangja, templomunk harangja, Ez az én Hazám! Ahol Családommal éltem, zsíros kenyeret kértem, Mindig vártak haza, … Olvass tovább

Mondókák.

Mondókák Szélcsend Levelek nem rezdülnek, Szélhárfák sem pendülnek, Ez nem szegi kedvünket! Szellő Cirógatja arcodat, Simogatja hajadat, Suttogja a szavadat. Szél Zúg és búg, és kavarog, Leviszi a kalapod, Még ha nem is akarod. Vihar Kócot fon a hajadból, Vizet kilök tavakból, Nem hallod, ha harang szól. Orkán Fáknak kinn a gyökere, Ha túl nagy … Olvass tovább

Remény. – Kismadár.

REMÉNY Ködös a reggel elbújt a Nap. Csillagok s a Hold már Mélyen alszanak. Köd ül a szívemen Átszövi a bánat. Picinyke helyet sem ad Reménysugárnak. E ködös reggelen Hozzád Szólok Uram. Töröld le szívemről Könnyem, bánatomat. Ahogy pillantásom Felhők fölé réved, Csillanó fénysugár Csüggedő lelkemben Vigaszt, reményt ébreszt. BP. 2006. KISMADÁR Jöjj be hozzám … Olvass tovább

Úr, koldusúr…

Úr, koldusúr… Eszement tékozlás hideg vágya, vagyok rabod, ha csak egy villanásra, adok-kapok, míg nyomoromnak vetek ágyat, életem hamvait szétszórom e világban…. Életem pecsétes viaszát napba vetem, mára minden hiába már magamon nevetek, ki tudja okát, de valaki mindig szeretett, mint én kincseim…. – Miért nem vertétek el a pazarló gyermeket?! Míg gyermek voltam vigyáztam … Olvass tovább

Szívembe zártan…

Szívembe zártan… Akit én a szívembe zárok nálam megtalálná a boldogságot mert minden ami szép – én leteszem eléd. – Drágám ! Sajnos tudom sokszor csak a gondolataimban éghetsz és a szívem nagyon szomorú, hogy nem ölelhetem meg lényed. Ha a lelkem kinyitom feléd és a kezem kinyújtom érted talán nem is tudod azt rólam … Olvass tovább

Február.

FEBRUÁR Február Merre jár? Egyszer biztos Rám talál. Játékos. Havat hoz. Minden házba Bekopog. „Itt vagyok!” „Nyiss ajtót!” Hideget, meleget Hozok. Farsangolok. Kacagtatok. Színes álarc Mögé bújok. Nevess, szeress! Engem keress! Hol itt vagyok, Hol ott vagyok. Érkeznek A rövid napok. Van már nálam Hóvirág. Bundám alatt Álmot lát. Neked adom Ha akarom. Rövidebbek a … Olvass tovább

Lázban izzó.

Lázban izzó Vad lázban izzó hajnalon, vörös tüzükben égő fellegek: Mik fölöttem elsuhannak. Hűvös szél könyököl a távoli földeken az úton. Vad sietséggel messzire sodor. Még dobbanunk, ide-oda futó léptekben: Akár a szívünk. Csak egy célra vágyunk, mint egy kedves kis pacsirtamadár, Mely ágról-ágra száll. Vad – lázban izzó hajnalon hűvös szél könyököl. Hozzám simul … Olvass tovább

A koldus.

A koldus Elkerülik az emberek S lop tőlük Egy-egy félmosolyt A megalázó Pillantásokból Egy tarisznyára Valót kapott. És megy rendületlenül Keresve az életet Sírást és örömet mind Csupasz keblébe rejteget. Benéz egy-egy ablakon Hol nyomort és könnyet Elragad, hol buja Kincseit a háznak Selyemfüggönye eltakar, De ő lop azokból is Gyűjt ezt-azt hevesen És mikor … Olvass tovább

Veszett tigris.

Veszett tigris Vigyázva lép ki szívével él mert az idő vihar előtti csend, hol az árulók suttogása hallik és az ahogy köpenyét fordítja meg! Más szemében szálkát piszkál, vagy lelkünkben tőrt fordít aljasul, jelenlétével ártatlan szíveket irritál, ha számon kérik vigyorogva meglapul! Hazafias szavakat zeng az éterbe míg csak saját túlélése fontos néki, lépteit kiszámítva … Olvass tovább