Látomás.

Összes megtekintés: 578 

Összes megtekintés: 578  Látomás Szól egy nap az Úr Szent István királynak Volna-e hű fiam valamilyen vágyad? Volna Uram egyetlen kérése szívemnek, Engedd látnom újra országom s a népem. Az Úr szomorúan nézett Szent Istvánra Hagyta, hogy meglegyen az ő kívánsága És mikor lenézett sötétséget látott, Aztán megpillantott egy apró világot. Oh Uram! Így fentről oly … Olvass tovább

A boldogság nyomában.

Összes megtekintés: 650 

Összes megtekintés: 650  A boldogság nyomában Néha olyan, mintha a világban hunyt szemmel járnék; Mintha milliók között egyes-egyedül állnék. Talán a boldogság örökké előttem halad, De tőlem mindvégig egy karnyújtásnyira marad. Én próbálom elkapni és csak loholok utána, A kezemhez hozzá is ér vörös bársony ruhája. Szőke tincseinek csupán illatát hagyja hátra, Mégis vakon követem, szebb … Olvass tovább

Vagyok. – Verseny.

Összes megtekintés: 539 

Összes megtekintés: 539  Vagyok Ez vagyok: Szélnek játéka Fénynek árnyéka Csepp a tengerben Tűz a hidegben. Magyar vagyok: Népem maradéka Hunok ivadéka Hang a lelkekben Vér az erekben Menedék vagyok: Vándorok hajléka Új világ ablaka Út a jövőbe Remény a szívekbe Ember vagyok: Másoknak játéka Önmagam árnyéka Erekben hűtlen vér Ki végül hazatér. Verseny Csiga Csaba, … Olvass tovább

Tündértánc.

Összes megtekintés: 2,388 

Összes megtekintés: 2,388  Tündértánc Ágyad végén szürke árnyak Vidám csendes táncot járnak Lábuk surran hangtalan Álmod nem lesz nyugtalan, Éjszakáid ébren őrzik Gondjaidat mind elűzik, Gonosz manókra vadásznak Plüssmedvékkel paroláznak… Mikor pedig jön a reggel, Távoznak a csillagfénnyel, Selyem-szárnyuk lebben csendben S eltűnnek a végtelenben. 2008. Július. Anonym

Sokarcú lény. – Káosz asztaláról. – Asszonyok nők lányok.

Összes megtekintés: 859 

Összes megtekintés: 859  Sokarcú lény Mennyi arca van az embernek, Hány féle képpen nevettetnek meg? Mennyire gyönyörű lény, Annyi féle ahány atom van a földtekén. Himnuszom leszel Ember! A generált csodákban hinni kell, Hogy legyen az amivé teremtve lett, Saját képmására az egyetemes inteligenciának, Szüleink sós szerelmes vágyának, Biokémiai rendszerek álmának, Lélek világok örök harcának, Írott … Olvass tovább

Vallomás. – Sikolts fel…

Összes megtekintés: 1,177 

Összes megtekintés: 1,177  Vallomás Ha esőcsepp koppan az ablak áttetsző sima üvegén, – Rád gondolok én. Ha napfény csillan a tó fodros égszínkék tükrén, – Rád gondolok én. Ha lomb susog az erdő csendes világának mélyén, – Rád gondolok én. Ha fehér felhők úsznak az ég bársonyos békés tengerén, – Rád gondolok én. Ha beköszönt az … Olvass tovább

Fehér a kedves. – Szavak-sorok. – Betűk.

Összes megtekintés: 790 

Összes megtekintés: 790  Fehér a kedves Elmondanám, hogy mindenben a fehéret szeretem. ************************* A fehér virágot A fehér felhőt, A fehér lepkét A fehér gyászt A fehér havat. Mivel a fehér minden “szín” – keveréke Csak a prizma választhatja Szét őket a fénytörésben S akkor Te is megláthatod A szivárvány minden színét. Csak nem a fehéret. … Olvass tovább

Virágok közt. – Kertem tündérkirálynői. – Lomok.

Összes megtekintés: 889 

Összes megtekintés: 889  VIRÁGOK KÖZT Virágok közt jár a lány, Mind gyönyörű, valahány, Szőke haja meglebben, Egy pillangó megretten, Szeme színe, mint az ég, Szerelem-tűz benne ég, Gondolata messze száll, Kedvese már őrá vár, Hajába tűz egy virágot, Átöleli a világot. Ő az első unokám, Ez a rózsabimbó, Megjelent már mellette a jóképű hódító, Komoly életkezdés, … Olvass tovább

Kisrigó a park füvén. – Szerencse lóhere.

Összes megtekintés: 864 

Összes megtekintés: 864  Kisrigó a park füvén A parkban egy kisrigót Vettem észre reggel, Ott gubbasztott a fűben, Lehorgasztott fejjel. A tolla bozontos volt, Látszott, hogy fióka, Szóltam hozzá: kismadár Mért vagy itt, s mióta? Mi okozta a bajod, Fészkedből kitúrtak? Nem tudsz talán repülni, S magadra hagytak? Szóltam hozzá többször is: Mi van kicsi rigó? … Olvass tovább

Hatvanadik karácsonyom. – Karácsony éjszaka a temetőkben (gondolj vissza őseidre). – Máriám (Feleségemnek).

Összes megtekintés: 776 

Összes megtekintés: 776  HATVANADIK KARÁCSONYOM Nem hittem, hogy ezt is megérem, De utolért mégis a 60. karácsonyom. Hogy illatát érezhetem a fenyőfának. Megsüthettük az ünnepi kalácsunk. A fenyőfán világítanak az ünnepi gyertyák Csillog és ragyog a sok-sok régi dísz. Boldognak kellene lennem, De nekem ma ez olyan nehéz. A hold ma éjjel nem világít az égen … Olvass tovább

Homok a parton.

Összes megtekintés: 593 

Összes megtekintés: 593  Homok a parton Melyben elporladt lábnyomok Mint végtelen nyarak üledéke Ott maradt. Bennünk emlékek, arról mi elmúlt Ami tán nem volt, csak vágy S az a pillanat, Amikor éltünk. Büszkén, fiatal Sirályként szárnyalva keringtünk A víz felett. Most lenyomatai a múló időnek Mind. S a tenni akarás itt Kárba veszett. A homok kiszárad, … Olvass tovább

Gondolatszilánkok: Túra, Örök kérdés, Létérv. – Éhezni kell. – A huszonegyedik század margójára: Tömeg-lény. – Fészkeinkre.

Összes megtekintés: 649 

Összes megtekintés: 649  Gondolatszilánkok Túra Toll-túra folyik a kultúra, szégyenteljes tortúra, míg eljutsz a hétköznapokon túlra! Örök kérdés Kártyaváram utolsó két lapja, felraknám, de remeg az alapja… – Mire fel teremtésemnek hét napja?! Létérv Ölelj, hogy érezzek, vágj meg, vérezzem, kell még éreznem, véreznem, s léteznem! Éhezni kell Éhezni kell a reggelt az ébredést, A keserű … Olvass tovább

Sír a rigó. – Megy a szekér. – Megyek az úton.

Összes megtekintés: 2,025 

Összes megtekintés: 2,025  Sír a rigó Sír a rigó a párjáért, vagy talán a gyerekéért? De lehet, hogy egy kis árva rikoltozik védelemért. Az előbb volt a nagy ricsaj, macska száján örömkacaj. Büszkén vitte egyiküket, szétrebbent a madárraj. Megy a szekér Megy a szekér döcögtetve, ki-begurul a gödrökbe, lelassulva, meg-megállva, erőt gyűjtve, továbbállva. A ló is … Olvass tovább

Míg élünk… – Mi lesz, – Második találkozás.

Összes megtekintés: 725 

Összes megtekintés: 725  Míg élünk… Élni annyi, mint mindennap meghalni. ******************* Fájt sebet emléke ha tép a múlt felkavart porának már csüggedőn, de fájón szól a szív orgonáján a bánat. Hol vihar zúgott egykoron vad hullámok cikáztak feszülő, íves mellből hullt nyila, védő szók záporának. Már mind letűnt e csillogás. A büszke hit szavának acélos, karcsú … Olvass tovább

Meghasonlás. – Kaland. – Egyszeri kaland után.

Összes megtekintés: 818 

Összes megtekintés: 818  Meghasonlás Ha angyali üdvözlet képében jönnél, se hinném a csodát. A vágyak végtelen kielégületlenségében állandósult bennem egy álomvilág. A testi valóval nem tudnék mit tenni, a meztelenség zavarna, azt hiszem az én világom ellépett e földtől minden becsap csak egy nem a: szemem. Honnan e végtelen érzékenység bennem, hogy a kontúrok rögtön millió … Olvass tovább

A törvény betöltetik.

Összes megtekintés: 2,043 

Összes megtekintés: 2,043  A TÖRVÉNY BETÖLTETIK /A Sors nem marad adós/ Nagy a sürgés-forgás az égi bérceken, sok kis angyal várja, hogy földre szülessen, legtöbbjüknek megvan a választott anyja, remélve várják, hogy örömmel fogadja. Az egyik kisangyal szomorkodik is már, úgy látja: választottja őreá nem vár, menne is, meg nem is, nagy a szabódása, előre sírdogál, … Olvass tovább

Ha elmúlik…

Összes megtekintés: 736 

Összes megtekintés: 736  Ha elmúlik… Az őszhajam is fakult már az idő felettem, lassan eljár borongva nézek a magányba álmodok, de szinte hiába. Ha elmúlik felettem az idő, már nem számít, hogy mi jő látnám magam rogyni végre, nem adom fel nincs még vége. Ezek a napok is elmúlnak békében és nyugalomban tetteim, és múltam bőven … Olvass tovább

Először Budapesten (1972). – Anyák napja az óvodában. – Őszvég a kaposvári Berzsenyi Parkban.

Összes megtekintés: 657 

Összes megtekintés: 657  ELŐSZÖR BUDAPESTEN (1972) Ez lenne a mi fővárosunk, ez a csodás? A mi Budapestünké ez a ragyogás? A Dunán át karcsú hidak nyúlnak S két oldalán a házak egymást érik, Az utcákon villamosok futnak. Ez lenne hát a főváros, melyet Oly régóta látni, s csodálni vágytam? Sok utcája nem sáros, nem járnak az … Olvass tovább

Egyik memoárregényem címlap mottója. – Kérdések és gondolatok. – A kirakat előtt.

Összes megtekintés: 810 

Összes megtekintés: 810  Egyik memoárregényem címlap- mottója Nyitott könyv vagyok, Olvashatsz bennem, De mi lényegem – Te sem tudhatod! Kérdések és gondolatok Én már nem tudok Veled élni, már nem hiszek többé Neked, Te már nem adhatsz nekem semmit. Mondd, hogy éltem eddig Veled? Sok könnyem hullt már utánad, magam is szántam nagyon, mi volt a … Olvass tovább