A mi karácsonyunk. – Álmaimból felébredni jó. – Falusi reggel.

Összes megtekintés: 657 

Összes megtekintés: 657  A MI KARÁCSONYUNK Meleg a mi karácsonyunk, Enyhe a szél, s nincsen havunk. Jégcsap nem lóg ház ereszén, Hófelhő sincs földünk egén. Domboldalon nem fut szánkó, Nem diderget a zimankó. Fekete a karácsonyunk, De így is boldogok vagyunk. Díszítve áll az asztalunk, Fenyőfáról szól a dalunk. Fenyőfáról, szebb jövőről, Termékenyebb esztendőről. Fenyőfánkon gyertya … Olvass tovább

Hol vannak a boldogságok? – Magamnak és kortársaimnak.

Összes megtekintés: 2,175 

Összes megtekintés: 2,175  HOL VANNAK A BOLDOGSÁGOK? Szürke napok, színes álmok, Hol vannak a boldogságok? Keressük csak, megtaláljuk, Legbensőnkben kulcsra zártuk. Félelmek és panaszkodás, Hol van hát a meggyógyulás? Ezt is magunkban találjuk, Szenvedtető rosszaságunk. Maró testi-lelki bajok, Gonoszkodó gondolatok, A bűnt észre se vesszük, Mások baján kárörvendünk. Elhagy erőnk, bátorságunk, Nincsen egy igaz barátunk, Legközelebb … Olvass tovább

Olyan csendesnek tűnsz…

Összes megtekintés: 655 

Összes megtekintés: 655  Olyan csendesnek tűnsz… Olyan csendesnek tűnsz, elvesznek szemed tükrében a régi lángok. Tudod: Egyszer eljő minden, s azt neked ki kell várnod. Most fátyolos a szemed, úgy, hogy könnyekben ragyog. Ami történik – meg kell történnie. Jobb hát, ha hagyod… Olyan csendesnek tűnsz: S így, boldogan – szomorúan… létezel. S lám tiéd egy … Olvass tovább

Kozmikus út. – Ő marad…

Összes megtekintés: 629 

Összes megtekintés: 629  Kozmikus Út. Angyal, gyere halk morajjal, Szárnyalj jöjj, magad odaadva, Szólítalak, szép szavakkal, Nyitva kapum, érzésem marasztal. Angyal lakik szívemben, Szárnyait mindig megérintem, Mert velem jön a kozmikus útra, S megcsókol újra meg újra. Isteni érzésekkel táplál, Körbekerít és szeretettel ádáz, Velem marad egész éjjel, Látja, hogy szükség van melegségre. Lelkembe lopta képét … Olvass tovább

Cserébe. – Ha nem vagy velem. – Fordulat.

Összes megtekintés: 1,006 

Összes megtekintés: 1,006  CSERÉBE A fák a széltől újra összebújnak a lepke még virágról – virágra száll, mosolygó gyümölcsök jelzik a kertben, hogy megint múlóban a nyár. Élek még – s most Te vagy velem még bennem élsz, felébreszt szüntelen egy régi vágy, oly ismerős érzés, mintha benned már régóta élnék. A csókod ízét őrzi még … Olvass tovább

Madarak. – Rokonszenv, barátság. – Hajnali hálaadás.

Összes megtekintés: 2,124 

Összes megtekintés: 2,124  MADARAK Madarak a kalitkában, összezártság bánatában nem szűrődik be fényesség, beszorult a keserűség. Hiába az útkeresés, egyre jobban szorít a prés, ó, Nagy Ég, hol a kijárat, lélek és test nagyon fáradt. A madarak repülnének, kalitkából kitörnének, de erősen tartja a zár, és az erő fogyóban már. Uram! Itt csak Te segíthetsz, ha … Olvass tovább

Kerti áldás. – Ha átölel a köd. – 1987. febr 16.

Összes megtekintés: 851 

Összes megtekintés: 851  KERTI ÁLDÁS A kert nekem a birtokvágyam beteljesült álma. Itt csak nekem nő a fű és csak hozzám énekel a fekete rigó, a fehér tulipán is csak nekem bontja szírmát, éjszakánként a cseresznye álmomban ropog. A felkelő nap a Duna felől, először az én ajtóm ablakán kopog. Ha itt kint vagyok – örök … Olvass tovább

Játékos. – Hozzád.

Összes megtekintés: 685 

Összes megtekintés: 685  Játékos A komádi boltajtóban, Pipa volt egy szakajtóban. Látogatták azt a boltot, Mert igen sok pipa volt ott. Többen is meglátogatták, Merthogy olcsón osztogatták, Darabszámra, vagy egy pakkal, Kis kupakkal, nagy kupakkal. Hozzád Nyárfák koronájához láncolt csillagok vonítnak az éjszaka üres ábrándokból összerakott képei közé, Valahol ott bujkálsz álmaim víztükre mögé merevedve. Ezüst … Olvass tovább

Színház után. – Mondjam el újra. – Gyémántkő.

Összes megtekintés: 1,757 

Összes megtekintés: 1,757  SZÍNHÁZ UTÁN Színház után a karjaidba fonsz, forrón csókolsz, míg megremegsz, lehúnyt szemed mögött élvezed – a vágyat, a jót, a kellemest. Szorosabban ölelsz és érzem csak én vagyok az a test és lélek, aki a benned élő vágyat, ébreszteni és oltani is képes. Azt, hogy mi most találkoztunk és hogy így – … Olvass tovább

A gondolat

Összes megtekintés: 616 

Összes megtekintés: 616  A gondolat A gondolat már kevés az ébredés sem elég kell, hogy fogj, hogy érezzek test a testben nem véletlen. Az egyszeri öröm nem elég kell mindig az ismétlés kell ez sokszor a lelkemnek Istenem add, hogy élhessek. Eljár az idő felettem, de a dolgokat nem feledem adok én, nem csak kapok tudd, … Olvass tovább

Elmentél. – Aki értékel…

Összes megtekintés: 703 

Összes megtekintés: 703  Elmentél Búcsúztál, és meg-megállva mentél, siratóágon cipelve bánatod. Elmenni nem tudsz, látom, hiába szeretnél, hiányod nagyon fáj, hiszen láthatod. Hangod beleívódott szívem kórusába, lelkem minden zegzugába eljutott. Tested minden helyet kitöltött testem pórusába, ezért érzem most nagyon hiányod. Aki értékel… Aki értékel, nem mindegy milyen mértékkel értékel. Aki értékel, tudjon bánni az értékmérővel. … Olvass tovább

Ítélkezünk. – Ki kell bírni… – Füge. – Kergetőzés.

Összes megtekintés: 2,159 

Összes megtekintés: 2,159  ÍTÉLKEZÜNK A társunk hibáját rögtön észrevesszük, bezzeg a miénket féltőn dédelgetjük, fordítani kéne ezen érzésünkön, egyszerre csökkenne teher a lelkünkön. Jut eszembe egyből, szeretünk sajnálni, százszorosan jobban, mint vele örülni, gondolkozzunk el hát, saját hibáinkon, jóra törekedvén, dolgozzunk magunkon! És szeressük jobban ezt a szép világot, amely ajándékul mostanra adatott, a CSODÁS TERMÉSZET … Olvass tovább

Gondolatok…

Összes megtekintés: 598 

Összes megtekintés: 598  Gondolatok… Az emberi hangulat, akár a szél süvít, kering, jön majd elvész. Vörös az Ég alja, ha jön a szél, vörösen izzik minden, ami ég. A kedvem vidámabb, mikor nem fúj arcom halványabb, a szél elvonult kiderülök, az élet oly vidám kacaj hallatszik az éj derekán. Hangulatom változó korban él nem megy sehová, … Olvass tovább

Róka mese.

Összes megtekintés: 565 

Összes megtekintés: 565  Róka mese Róka támadt a kutyára, Ki a tyúkokra vigyázva Őrködött az ól körül, S a rókának nem örül, Már a szagától ideges, Orra friss nyomokat keres. Iramodott is utána, de A koma épp azt várta. Az ól mögé kanyarodva, Háta mögé lopakodva Rárontott a szegény ebre S egyik lábát megsebezte. Majd hírtelen … Olvass tovább

Körforgás. – Az élet elixírjei. – Öreg rózsatő. – Oly lassan ideérni.

Összes megtekintés: 728 

Összes megtekintés: 728  KÖRFORGÁS Reggel van újra, s én is utazom Szokás szerint autóbuszon. Míg robog velem, s az emberekkel, Nézelődöm, elgondolkozom. Minden pillanatban látok érdekeset, Minden pillantásom új képet követ. Oszlik a köd a reggeli tájról Még tavasz van. Nézem a zöldet: A rétet, a fákat, s a rét boglárkákkal Telehintve, mint szőnyeg, Simul az … Olvass tovább

Most van itt a ti időtök, Kertem rózsafája, Április igézetében

Összes megtekintés: 675 

Összes megtekintés: 675  MOST VAN ITT A TI IDŐTÖK (Keresztfiam ballagásának emlékére) Most van itt a Ti időtök Gólyák, fecskék, kis rigók. Ugráltok a bokrok alján Vagy szálltok a szellők szárnyán Százak, ezrek, milliók. Most van itt a ti időtök Vén diákok, ballagók. Néhány nap még a padokban, Őrlődve a vizsgadrukkban, S feloldódva távozók. Elhagyjátok iskolátok … Olvass tovább

Egyedül az éjszakában, Pocsék II Álom (Pocsék 2), Félúton Élet és Halál közt A nyomorék búcsúja

Összes megtekintés: 481 

Összes megtekintés: 481  Egyedül az éjszakában Véget ért még egy nap, s fejemben sokasodnak a rovátka vonalak. Sötétedik, lassan eljön az idő, hogy a nyugalmas párnák közé bedőlj. Keresek, kutatok; hirtelen meglátlak téged, ahogy itt ülsz mellettem. ”Alszunk?”- kérdezed, ”Aludjunk!”- mondom, s vállamra hajtod fejed. Hosszasan nézem arcod vonásait a sötétben: gyönyörű! Merengek azon, vajon hogy … Olvass tovább

Elmélkedés, Különös este

Összes megtekintés: 737 

Összes megtekintés: 737  Elmélkedés Vajon milyen lehetett Mercedes hangja? Olyan, mint a templomok harangja, csak lágyabb és csilingelőbb? Nem tudom, Monte Christo előbb nézte a nőt, vagy elbódultan hallgatta őt megigézve? Egy biztos, sokat várt rá és felidézte, milyen lehetett volna az élete, Ha mint Edmond Dantes lehetett volna vele. Csak várni, várni, míg jönnek a … Olvass tovább

Angyal Imre festő barátomnak. – Csillagocskának.

Összes megtekintés: 779 

Összes megtekintés: 779  Angyal Imre festő barátomnak Én tollal, te ecsettel ábrázolod a világot, Megfested a tájakat és a sok szép virágot, Benne van az egész életed, világod. A tájképeid és a csendéletek, Egyáltalán nem élnek csendéletet. Megbújva ott vannak a vágyak, az álmok, Valósággá változtatod a sok szép álmot. Virágaidon szirmot bont a fény, S … Olvass tovább

Nem tudom vers. – Tanúim a csillagok. – Mesél a hold. – Álom (Pocsék 1.)

Összes megtekintés: 537 

Összes megtekintés: 537  Nem tudom vers Tudod mit látok benned? Nem tudom… Sok apró kis darabot szemlélek, melyek mind értelmetlenek egyenként. De ahogy ezek egyek lesznek veled, az maga a tökély! S tudod-e, mit tudok? Hogy ezért szeretlek én! Tanúim a csillagok Este van, este van, ki-ki nyugalomban, csak én, szegény bolond fogtam most tollat bánatomban. … Olvass tovább