Horgásztam

Erdős Sándor: Horgásztam Ülök a parton, nézem a vizet. Hátam mögött csendes kis liget. Csak néha hallik a távolból, néhány halk hang a városból. Vízen lebegő úszóm rezzenetlen. Felbukó kis hal nézi meglepetten. Na mi van öcsi? Kérdem tőle. Majd gyere vissza nagyra nőve. Ma sem fogtam egy halat se, de megnyugodott lelkem helyette. Mert … Olvass tovább

Függetlenség börtöne

Vége volt-e igazán? Igazán, a hűtlen románcnak? Hideg ölelésedbe bújva.. Dobtál oda másnak. Mondtad, szeretsz még.. Hát miért hagytál el? Mert te élni akartál, S engem más vett el. Mert már nem hat meg.. Ezt mondtad, emlékszel? Emlékszel mikor eldobtál? Hajnalba mentem hozzád.. Neked fontos volt a semmi. Nem voltam fontos Én sem.. Mert te … Olvass tovább

KEDVESEM

Mintha lelkem haragja tobzódott volna a Balaton vizén, sirályok hatalmas csoportokban szálltak felettem, és én csendben figyeltem, hagy tombolja ki magát, mint bennem az itt maradt élet, hisz félve féltem, mert oly kicsinyke volt az esélyem, hogy ne roppanjon bele lelkem, hatalmas csobbanások, szívem meg vadul zakatolt, a tarajos hullámokban arcodat kerestem a távolban fehér … Olvass tovább

A kifosztott dala

Rejtetted kincsed Hold mögé, a csillagok ragyogták, folyóba dugtad, nád közé, halacskák visszahozták, elástad bár a föld alá, giliszták megtalálták, a titkodat nem is soká madárrajok csipogták. Maradt csupán a félelem hogy majd a martalócok kutatni fognak lelkeden, mint láthatatlan klónok, s mikor megfejtik rejteked, kilopják azt a kincset amit csak elméd rejteget, a talpalatnyi … Olvass tovább

Uram, adsz még erőt?

Uram, adsz még erőt, hogy Éljek, vagy lemorzsol enyészet? Még verset írnék… * Uram, csak tudnám, hogy a Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e? Még verset írnék… * Uram, megveszekedett Kétségek között nem élhetek. Még verset írnék… * Uram, az is fontos, hogy A jövőben termékeny leszek? Még verset írnék… * Uram, bízhatok benne, Hogy olvasóim … Olvass tovább

Böjti kor

Agymosott fejekből földre ejtett magzat. Hitvány, hazug, szócséplés-ígéret, mely inkább csupán csak mindent s mindenkit megtéveszt, összekavar s hiteget, de a jelent kizsigerli lyukasodó pénzérmékkel is. Ma forgandó elmével kiállni ugyancsak meggondolatlanság. A vétkezett beszéd metaforai ugyancsak megpecsételnek. A megbocsátás sebeire egyre kevesebben kíváncsiak. Csontunkat megrághatja már bármikor kripta-sötétben alakoskodó. Porladt-rekedten Ninivei kihalt moralitások falánál … Olvass tovább

Vissza

Kicsim, kit úgy hívnak babuska Kicsit, én úgy érzem butuska Mellette, itt áll kire vágyik rég Emellett, ő lesik, s bámul még Hajtogatja, sok a dolog, a baj Elkenyődik, mint zsíron a vaj Basszus, Babus térj magadhoz Hazaviszlek, vissza anyádhoz Karomba, ide gyere én hozzám Botozlak, s ráhúzlak kis leány Napkeltéig, addig ölellek Édesem Huncutkodunk, … Olvass tovább

Hervadás

Móritz Mátyás Hervadás A valóság cseppfolyós, -a koncepciók fagyottak már, állok csak a fűszálaknál szürkébben, érezve vesztem; közben nem áll meg az óra, és nem dől össze a naptár, az álmom szürke fáklyáját, fel én már nem is ijesztem. Belőled egy-egy darabot, ha tudnék, én visszalopnék, hogy átjárja sejted sejtem, és szellemed a szellemem; az … Olvass tovább

Csak egyszer

Egyszer valóra válhat minden álom, egyszer felérhetünk a messzi csúcsra. Vágyunk szaladhat szerte, hét határon, mocsár se húz le, mert kitér az útja. Ha egyszer úgy dalol nekünk pacsirta, hogy “csak egyszer éljük rongyos életünk”, habár terelget, mégis ezt tanítja, szülni költeményt, sorokba vén betűt. A Vén Betűt, miből csiholt ezer lesz és a milliók … Olvass tovább

Búcsú előtt

Az idő deret font hajadba mára, eltűnt hosszú szőke göndörsége is, szemed fénye széttörik nemsokára kihunyva néz majd az öröklétbe itt. Gyermekként hogy gyűlöltem ütő kezed, most ráncokkal fedett bőre halovány. Emlőd, ami kisdedként engem etet emlék, most sátán vert benne lakomát. Karcsú derekad hányan átölelték, míg engem te nem öleltél magadhoz nem szántad soha … Olvass tovább

Elmondanám

Elmondanám, de nem tehetem, szívem vágyik a szeretetedre. Mondd, te érzel e szerelmet irántam, s benned szívem, társra találhat? Érzem így jó érzem így lesz, mondaná a szám, de a szívem ébreszt. Elmondanám, ha tehetném, de nincs rá alkalom. A kínok közt a szívem, sajnos tényleg csupa rom. Hozzád bújnék, karjaidban érezném, hogy jó, amit … Olvass tovább

Nekem a vers

H.Gábor Erzsébet Nekem a vers (2) Úgy gondolok mindig rátok, drága versek, jóbarátok, mint anya a gyermekére, vagy a pap a szentmisére – szeretettel, alázattal. Engem mindig megvigasztal az a tudat, az, hogy vagytok, születtek, és élményt adtok. Ezer bimbó bomlik bennem. Szóvirágos tengeremben megfürdőzöm, s tiszta leszek, mint a kéklő, türkiz egek, mint a … Olvass tovább

Folytassa milady

Folytassa milady (A negyedik sort az új játékos írja, majd még hármat, amit ismét befejez a következő, rímképlet: AABB, szótagszám 11) Vidámság, víg élet ezt nyújtja a nyár, öröm, ha otthon valaki téged vár, boldogságot van kivel megosztani, rosszabb időkre azt elraktározni. Dalolnak a madarak, szép a világ, neked integet minden bokor és ág, járjuk … Olvass tovább

Áldott legyen az Úr

Áldott legyen az Úr. Áldott legyen, mert te boldog vagy. A te szíved, soha meg nem fagy. Áldott legyen, hiszen a te boldogságod mindennél előrébb való. Te igazi vagy, nem csak egy ócska kis csaló. Ma áldom az Úrat, s még több örömért imádkozom néked. Kívánom, hogy meg lásd az üdvösséget! Áldott legyen, az út … Olvass tovább

Nyári reggel

Nyári reggel Napfény lépdel az árnyékok között, imbolyogva, kissé tán részegen. A Nap felfedi reggeli arcát. Rám nevet, vagy talán csak képzelem? Ébred a szél, átoson a kerten. Hullámot vet bokrok zöld tengerén. Álmos levelek becézik lágyan. Úgy suttognak, mintha megérteném. Fázom kicsit, ha átölel néha, de sietve teszi, mert elszalad. Látom, követem kanyargós útját, … Olvass tovább

A szívem nyugalomra vágyik

A szívem nyugalomra vágyik Az én szívem nyugalomra vágyik, szenvedélye már régen ellobogott, észre sem vetted, hogy lelkem zokogott, szemeimből még szerelem sugárzik, érzéseim, mint tenger hullámzik, feltörő emlék fájdalmat okozott, az én szívem nyugalomra vágyik. Eljött az óra és el kellett válni, szenvedésem mosolyok rejtették, szivárványt is újra átfestették, menj tovább!- ne kezdj most … Olvass tovább

hatosok

fuss és vidd hírvivő acélban van erő püföli a kovács izzik a kalapács virágos temető csillogó háztető szólítlak merre vagy jelenj meg képzelet lehessen álmom is parányit édesebb ne aludj ébredezz ne sokat révedezz megfúl a szenvedő bólint a háztető kéménye füstjelét olvasd hisz ír neked feledj el minden sort ez csak egy képzelet hatosok … Olvass tovább

A törtetőhöz

Szurokba forgatod magad, aztán feküdsz a tollba, utánozol bohócokat, vigyort csikarsz arcodra, szánalmas kis produkciód, nem érdekel ma senkit, neved, s utolsó stációd sokan hamar felejtik. Hiába tetteted magad, s akarsz egekbe törni, eszed jelenti gátadat, a jellemed fikarcnyi, s e törtetésben ott ragadsz, alulmaradsz barátom, habár az ár tovább dagad, te nem vagy ott … Olvass tovább