Ültess fákat, és gondozzad, derűs leszel, még boldogabb, bárhol is jársz, vigyázzad, fent nekünk zeng a madár had! Árnyékot nyújt, szelet fog, a májusi nap, rád ragyog, hív, mozdulj ki és légy vidám a madarak és fák napján! Fák, madarak együtt élnek, egymástól csak jót remélnek, vigyázz Te is mindkettőre esztendőről-esztendőre! Vigyázd a fákat, a … Olvass tovább
M. Laurens ROSSZ ÓMEN! sziporkák 02. A pap előtt kimondták az esküt, „Ásó, kapa, nagyharang”, Meg minden, ami ilyenkor kell. Lelkesen elhálták a nászi ágyat, S látták hajnalra keltivel, Hogy az ásót, az éj folyamán, Holmi enyveskezű elemelte, A harang lezuhanyt a toronyból, És ripityára törve alant a kapát, Rossz ómenként, maga alá eltemette. Budatétény … Olvass tovább
Reflektálás – 94 (Légy hű) Fogadalmat tettél az elszálló szavaknak. Könnyező szemei voltak tanúnak az eskütételnél. A megrökönyödés volt a főellenség, és hiába dobáltál friss fát a lángra. A beletörődés csak a szakadék aljáig képes szerelmet irányítani. Az esküd még most is él, csupán csendben nyugszik a föld alatt, alig pár láb mélyen. Az övé … Olvass tovább
Mit is mondhatnék, hisz ezek csak szavak. Vannak és eltűnnek, a múló idő alatt! Mit is nyújthatnék, ami köztetek marad! Mit is adhatnék, e föld halandóinak! Hisz elenyész az mind, ami csak anyag. S csendben eltűnik, szinte híre sem marad! Az emlék még kísért, talán megfog tégeddet. Bár megfakul a kép, amely őrzi ezt! Ha … Olvass tovább
felhők a napsugarat fényed árnyékodat nyomod a cipőtalpat kergeti évek a pillanatot eső langy harmatot virág az illatot kergeti hullott toll madarat rügyek az ágakat ajkam az ajkadat kergeti nappal az éjszakát gyermek a játékát vízcsepp a páráját kergeti meder a patakot kondulás harangot jókedv a haragot kergeti tudatot értelem bánatot félelem életem életem kergeti … Olvass tovább
Eskü egy ibolyaillatú női mosoly már segítene a nemesen kóbor csók egy el nem kapott tavaszi tekintet áldott mélye az aranyló érzésnek mit adnál nem követelsz nem írsz fekete tintával listát nincs hamistanúzás sem hogy milyen ne legyek csak egy addig sosem látott galamb suhanása a pogány Égen olyan legyen ígéreted ha valóban szeretsz s … Olvass tovább
Az almavirág mosolyogva nézett a napra, nagyon vágyott a lenge tavaszra, önmagát csodálta a patak vízében, legszebb szirmai lengtek a szélben. Szomszédja, a szilvafa is virágát bontja, mint hófehér kis lepkék hullnak az avarba, katicabogár ébredezik, rászáll a sziromra ott napozik. Almavirág szirma hullni kezdett, egy erős szél lekapta a korona díszet, oda lett szépsége … Olvass tovább
Az éji csendben álmodók szuszognak, feledve nappaluk világzaját, de egy se tudja, vajh mi lesz, ha holnap e béke lelküket nem éri át. Ha újra csak dühöng a gyászos elme, nem adja meg magát a törtetés, megint hasad tovább az égi kelme, a kékje balga szürkeségbe vész. A kéz baráti torkokat szorítva, remegve görcsöl és … Olvass tovább
Koszos bangatag szavak, Szájam mögött bandukolnak, Mint ferde, lomha, sötét árnyak, Kijönnének, de elbújdosnak. Betonoztak, falaztak, Agyam mögött hallgattak, Minek síri csendben ülni, Ha a rugók foroghatnak? Vártak, ültek, álltak, Mint börtön rabok, szabadulnának, Dúlnának, fulnánank, Torokból kaparó nyálat hánynának, Nehézkes szavak ordítanának. Néztek, bömböltek, s málltak, Rabok napot nem találtak, Néztek holtat, haltak, Néztek … Olvass tovább
Nincs mese… elballagunk! (bokorrímes) Itt az idő, kezdjünk neki búcsúnak, Mondjunk nagy köszönetet tanároknak! Véssük eszünkbe még az iskolánkat is, Így, ha majd emlékszünk, nem lesz a kép hamis… (3 soros-zárttükrös duó) Eddigi életem olyan gyorsan elrepült, Közben persze némi jó is asztalra került… Eddigi életem olyan gyorsan elrepült. Érdekes, most mindenki nagyon kedves a … Olvass tovább
Kísértés, melyet nem ment a szó A szenvedély oly lángoló, Izzó tűzként fellobbanó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A test lassan ringatózó, Halkan szól a szép zeneszó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A szív láztól zakatoló, Test a testben … Olvass tovább
Négyszemközt vagy külön-külön tán már semmi jóra sem számíthatunk. Manipulatív, stratégiai balett-tánc már az összes nonverbális gesztus, hitvány, semmirevaló beszéd. Az ember nyíltan, tömegben elveszti önmagát, akár az egykori hűséges barátot, mert kölcsönt adott s pénzét sosem látja viszont. Bizalmát is elkótyavetyélte használt adok-veszek fórumokon. A burok-magányost önző-makacs egyedülléte tartja sakkban s mégis neki tán … Olvass tovább
A lényeg születéséről Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. Zsoltárok könyve:119:40 1 Ne engedd hogy a győzelem rátelepedjen a válladra hogy reményed kihűlt legyen és megkopott a szádat hiába senkiért sem járatva kinek szívén be a lelkiismeret kopog. Nézve ki az álmodozásnál leragad mint aki a nyilvánvalóban is megtéved … Olvass tovább
Megint itt járt,az a totyogós szarka, fülön is csípte őt az a barna macska. Aztán jött a Bodri a zajra,aki őket szétt csapta. A szarka repült erre és arra, szaladt a macska,borzos a farka. Bodri pedig lefeküdt a gangra, ahol s gazda a fülét megvakarta!
Ülök csendben, s körbe nézek, felvillannak az elmúlt évek. Kopott könyvek, sárguló lapok, gyermekkor íze reám ragyog. Simogató nyári szellő s a nap, melyet nem takar felhő. Előbukkan, mint kedves dallam, előtörve, egy régi dalban. Holdvilágnál az est mesél, a nosztalgia nekem zenél. Betakargat, mint Édesanyám, boldog vagyok egy életen át.
Kevés vagy – üvölti a nappal, és suttogja az éj. Kövek koccanják, fák susogják, meséli égi fény. Ezt hírelik az üstökösök. A perc ezt hordja el. Nem vagy elég magadnak sem. Visszhang felesel: Kevés vagy. Reklámok rád vicsorognak. Média ügyel, hogy mindig minden kevés legyen. És most azonnal kell! Kevés a teljesítményed, képességed, tehetséged. Kevés … Olvass tovább
M. Laurens HEAVY METAL (sziporkák 01.) Kár! Rikoltott fel a varjú… Kár, hogy a feketének nincs divatja már. Ha szürke lennék, lehetnék, mondjuk: szamár. Akkor hülyéskedhetnék, és nem jutna rólam eszetekbe se temető, se halál… Kár! Hogy erre a világra tojt varjú anyám, más világban, lehetnék színpompás páva, papagáj. De mindegy is most már, végül … Olvass tovább
Ma délelőtt a Nap süt és feléled nyomán megint a régi tűz hamar, a véremet hevítve újra éget, akárha volna lázcsiholt vihar. Szerelmi vágy kerül felül zubogva, a sápadó erek dagadva már feszülnek éjre táruló karomra, s az ajkam egyre csókjaidra vár. Amint közelgve jő a perc, az óra, a vallomás a torkomon reked, pedig … Olvass tovább
Életünk Születünk, nevetünk, örülünk, szeretünk. Felnövünk, élünk, a jövőtől sem félünk. Fiatalon tanulunk, házasodunk, harcolunk, munkában elfáradunk. Öregszünk, ráncosodunk, fájlalunk és panaszkodunk. Legvégén búcsúzunk és elmegyünk. Ennyi röviden az életünk. Varga Mária
imádom a hársfa mézédes illatát frissen borotvált férfiarcon a szeszt vigyázó ujjal a finom birizgát mi testemre krikszkrakszokat fest imádom a nyári zápor friss porszagát fürdés után száradni a szélben a kökörcsinen libegő bolyhocskát lassú nagy pelyhek hullását a télben bíborvörös nyári naplementét talpam alatt a forró homokot etetőn a csapat széncinegét inni tóra járó … Olvass tovább