Tudod, hogy magadra maradtál. Mindent elvettél és semmit se adtál. Miket tettél? Hova szaladtál? Csoda hogy belefáradtál? Mikor írtál utoljára verset nőnek? Hogy hódolhattál be idegen erőnek? Legalább Attilával beszélt orvos. Engem csak pár tabletta igazít, mos. Pedig könyörögtem a méreginjekcióért. Nem adtak. Anyám mosta fel a vért. Játszottam a bűnözőt az anarhistát. Nem vártam … Olvass tovább
Felbukkanás Közeledből tűnik fel a reggeli napsugár. Lehúzott redőnyeiden is képes elvakítani. Tekinteted gyorsan félrekapod, mert A Napra lehet nézni, de rá sehogy sem. A látvány mézédes hanghatással párosul. A pillantás pillanatok alatt porrá változik át egy sötét elme üres bal farzsebében. A jelzőlámpák neki már rég zöld utat adtak. 2023.08.25.
Pszicho-meditáció… (anaforás, 3 soros-zártükrös duó) Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes? Nagy végtelen egyenes… bármekkora kör is, ha egyenes? Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes? Egy végtelen nagyságú kör? Dehogy, egy egyenes, ami igazi gyönyör. * (anaforás, háromszoros belsőrímes, önrímes) Majd a halálunk végtelen kör … Olvass tovább
Sokszor bizony szégyellni kényszerültem gyöngeségem, s elsírtam bánatom, akár kisemmizett, sebzett-gyerek. Negatív megjegyzés vagy ordas-boszorkányüldözés ért – könnyező szemem a boldogság álarcát könnyedén levetette. – Megállok még az összezsúfolt, zsibongó vérkeringésű város felett: kifosztott barikád-egész. Kibelezett alagút vagy csatorna-vezetékek, akár emberi belek türemkednek gazdag szívósággal építési telkeken. A Ninivei jövő bizonytalansággal fertőz egyre, múlt élhető … Olvass tovább
46Zsoltárra Ott áll az Úr a bástyákon Átsegít minden ármányon Még ha a föld meg is rendül Vele a félsz lecsendesül Élővizek örvendeztetik hajlékát Felkelti segítségre hajnalcsillagát Felkelnek a népek és zúgnak Szavának hangjára elnémulnak Jákób Istene a mi erősségünk A seregek Ura harcol értünk Jákób Istene a mi várunk Urunk, eljöveteledre várunk
Sali egere Sali cica fogott egy egeret. Szerencsére nem ette meg. Apagazdi a szájából kivette. Azonnal egerünket megmentette. Kivitte gyorsan a kert végébe. Sali cica hiába kereste. Odalett a zsákmány, nem vitás. Kezdődhet egy újabb egérfogás
Szomorúan lógnak a színes falevelek. Izegnek-mozognak, keringőbe kezdenek. Bágyadt a nap, elszürkül az ég, az ablakokon eső kopog. Levéltakarót sző a szél, majd elcsendesül minden. A fán, már csak egy levél billen. Békét áraszt a nyugalom. Fakuló reménnyel kapaszkodik, majd úgy dönt, ő is megpihen.
Ma olyan más köröttem a világ, mert tegnap múltunk útját jártam én, próbáltam eligazodni, egyensúlyozni, az időkerekén, Kocsink előre ment volna, de mi visszakerekeztünk a múltba, honnan visszatérni oly nehéz, hisz amerre jártam ismerőst már nem találtam, csak a házak és a sírhantok beszéltek velem, meg a gyermekem, kivel együtt forgattuk a múlt kerekét, hol … Olvass tovább
Erdős Sándor A farkas csele Bárányok legeltek a réten kiket kutya számolt éppen. Megvolt minden bárány, mind a hat. Nem volt nála most boldogabb. Jól vigyázott a jószágokra örülni fog majd a gazda. Bizony ő nem tudta azt a cselt, amit a farkas kieszelt. Egy alagutat fog most ő ásni, nem fogja kutya meglátni. Föld … Olvass tovább
Álmos köd alatt reggeli fény kel, ébresztve világot teli hírrel. Hang, zaj repül át árkon-bokron, hol jó szellem int, s messzire leng.
A láthatárra őszi fátyol ül, a nyár bicegne még ügyetlenül, de lába fáj a sok kaland után, törött a szárnya is kicsit talán. Hiába hát, kitelt a szép idő, az ősz ködök szelíd varázsa jő, a rőt avar zörögve hull alá, zenéje sír, akárha hallaná, gyakorta könnyezik belé az ég, a szürke fellegek locsolta stég … Olvass tovább
Megismertelek, találkoztunk egy nyári délután, a szemedbe néztem,s éreztem a csodát. Elmerültem benne,az aranybarna íriszedben, fogva tartott a pillantásod,s azóta is mindörökre. A lelkünk ismét egymásra talált e földi létben, megírtuk odafenn,mint előző èleteinkben. Hazatèrtünk egymáshoz;karjaid ölelésre tártad, ismerős érzések kavarogtak bennünk pár pillanat alatt. Ez a csoda soha nem múlik el már, akkor és … Olvass tovább
Szappanos vízzel mosnám tisztára félreértések nehéz, szennyes szövetét, dörzsölném, sikálnám buzgón, erősen kavics segítségével a foltokat szerteszét. Ne maradjon sérelmekből későbbre semmi, pláne, ha oka félreértés vagy valami apróság, csendes pataknak tiszta vize segítsen tenni pontot a történetre, legyen valami jó megoldás. Simuljon el minden félreértés, sérelem nyoma, lelkünknek anyagán ne maradjon ezekből soha, ránc … Olvass tovább
A sebzettség még mindig sokadszor legyűr. Testem inkább tűrte s hordozta a sebeket, verbális agressziót, megalázó ütlegeket – ideje lett volna felnőtté alázkodni? De én mégis őrizni kényszerültem dac-makacsul gyermeki énemet, mert úgy ragaszodtam önzetlen örömmel, kitartó szeretettel játékaimhoz, mint kíváncsi-játékos gyermek, hisz el mertem hinni, hogy csak úgy lehet, hogy nincsenek semmirekellő gátak közé … Olvass tovább
Szeptember volt és Ezerkilencszáz- hetvenhármat írt az idő, egy gyermek úgy gondolta, ő most világra jő. Tizenkettedike volt, és csendes este, egy kislány a nővérke meg ott állt pityeregve, kezemet nem engedte, könnyezve nézett szemembe. Nem értette, az anyunak most miért nem fontos az esti mese. Sírt és talán éjfélig vagy tovább is szipogott mire … Olvass tovább
Szem szög A legszúrósabb tekintet mered rád. A szívedhez kapsz, mert átdöfték. Az árulás csak vérrel mosható le. Kihúzod a lüktetésből ezt a rozsdát, de a hegye beléd tört. Gyilkosod szemébe nézel, hogy megértsd az egésznek az okát. A csapot valaki kinyitotta rég, de nála telt be elsőként a pohár. Az íztelen levet te fogyasztod … Olvass tovább
Nap mosta betonon átalakulóban Metamorfózisom van mèg talonban Várom a vègèt, az összebújóst A szeretetteli darabokra hullótt. Városi zajokon át az ima hangját Meghallod Istenem fent a mennyek ormán? Meglátod e bennem azt gyermeki arcot Dacos kölyök szeműt, ki oly sokat hibázott? Bukdácsoló lèpteimet az igaz ösvènyen A hozzád mindig vissza tèrő lábnyomok Újból eltèvednek … Olvass tovább
(senrjú duó) Időrabló múlt Szégyentelen és gonosz. Szépet is beszív… A múltam, folyton Belém köt, mint agresszor! Homokóra áll! * (sedoka duó csokor) Idővesztő múlt, Csak rossz hatásaival, Öl a haragjaival. Idővesztő múlt, Hibáimmal belém köt, Bántalmaz minden mögött. * (Bokorrímes duó) A múltad, a saját világod teteje, ott sírsz vagy nevetsz, Lehet ezt egyszerre, … Olvass tovább
Novissime moventur Pilinszky János emlékére In omni imaginabili et imaginabili modo Bátran viselem magányom, ha számon nem is tartanak; fogalmazva meg mind szebben, mind nyersebben és tisztábban; jutva cseberből-vederbe, állva ott ahol a part szakad, pillantva meg az útelágazást, amit korábban nem is láttam. Ha rám, fel nem is néz, ha rám nem is talál … Olvass tovább
Utolsó estén Kórházi ágyán az utolsó estén csövekkel a testén még bíztam, hogy felkel gyógyultan egy reggel. Csillogó szemmel búcsúzott. Ő már tudhatta, hogy az utolsó este volt. Sápadt vékony kezével még egy csókot dobott közben rám mosolygott. Csókját, mosolyát magammal vittem, közben gyógyulásában hittem. Eltelt a hosszú este. Reggel hiába kerestem. Azóta nem látom, … Olvass tovább