Ej, Magyar. – Új Krisztus. – Belém táguló világ. – Merre van feléd utam?

Ej, Magyar Büszkeség bádogruhájába vert, mégis folyton panaszos a Magyar, leleményessége rajta kemény vért, szíve és sorsa mégis oly facsart. Történelmet író, s élő nemzet ez, tranzithelye megannyi rossznak, hol a tudás önmagát nemzette, s került más „bolond” a honnak. „Zsidónak” rossz lenne e kofa nép, külhonban adja el tudományát, de nem kamatra, ő olcsó … Olvass tovább

Bizonytalan szonett.

Bizonytalan szonett Véletlen pillanatok ölelnek körül minket, Melyek múló múltunkból jövőnk felé vezetnek. Vajon tényleg logikusan követnek egy ívet? Egyszerű halandók ellene mit se tehetnek? Hisz mondják, minden okkal történik e világon; A legkisebb féreg is értelemmel él köztünk, Okkal gördül üdítő harmat a virágon. Ó, nem hiába kering hát a Nap körül Földünk! Hogy … Olvass tovább

Könnyű teher. – Óda egy Pepsis kupakhoz. – Reményem…

Könnyű teher Lelki teher nyomasztotta testemet, Nehéz teher volt, mi el nem engedett. Szilaj szárnyakon repült a remény, Béklyóm a földre hullt, már nem az enyém. Átadom másnak e nehéz terhet, Annak, kinek lelke fekete lett. Majd eszébe jut ki adta neki, Várja majd, hogy lelke kifehéredik. Könnyű vagyok most már érzem, Dalolva repdes, szárnyal … Olvass tovább

Csak Te tudsz. – Vágyom.

Csak Te tudsz Csak Te tudsz, kőből vizet fakasztani, Virágból nektárt nyerni; Fára gyümölcsöt aggatni; Utakat sárgakövessé tenni; Hegyeket ledönteni; Utcákat kitisztítani; Arcokra mosolyt varázsolni; Éjszaka esti puszit adni; Reggel vidáman fogadni; Csak te tudsz megváltani; A jégveremből felolvasztani, A betegségemből kigyógyítani, A lenézésektől megkímélni, A szidalmaktól óvva inteni, A bánattól vigasztalva boldogítani, A nyomorból … Olvass tovább

Buddha üzenete.

Buddha üzenete Miféle erős hatalom tart a földön engem? Miért nem tárhatom ki szárnyam, s szállhatok? Csak hús és csont teszi ki anyagi testem, A szemem is csak csonk, mivel oly keveset látok! De a lelkem szabad és könnyeden lebeg, Felhők fölé emelkedik, s örökké él. Mit embernek hiszünk, csak bűnös egyveleg! Csak a képzelet … Olvass tovább

Végig veled. I – II. – Csábító, ölelő természet. – Minek… – Ki hall meg?

Végig Veled I. Hallgatok, ha hallgatsz, Tapintok, ha tapintasz. Szégyellek, ha szégyellsz; Nevetek, ha nevetsz , S a boldogságtól szárnyal a kedvem. Végül pedig elbukom, ha elbuksz, mert az életem nélküled száraz, és rút! II. Öledben megrökönyödve; Karjaidat átölelve; Válladon kiborulva; Szavaidat visszhangozva. Melleden elcsitulva; Lábaidnál megnyugodva. S mindez örökkévalóságig tartana, Ami másnak csupán egy … Olvass tovább

A Tónál.

A Tónál A horgásztónál ülve, A szél súg a fülembe, Megnyugtató selymes igét, Tudatva, a természet a miénk. Míg nézem, ahogyan a víz hullámzik, Szemem előtt a nap cikázik, Mint egy aranyló drágakő Beragyogja az eget, a felhőt. Ébresztőt fúj az éledő természetnek, A fának, a virágnak s fűnek, Visszatükröződik a tó vizéről, Erőt merít … Olvass tovább

Paradoxon.

Paradoxon Szeretnék néha könnytelenül sírni, S máskor részegség nélkül egyre csak inni! Szeretnék gondtalanul, terhek nélkül élni, Széles vigyorral semmitől sem félni! Van, hogy összerogyok a könyörtelen súlyok alatt, A földre esem, de a teher a vállamon marad, Van, hogy fekszem a földön, s nem segít senki, S én magam sem tudom mit lehetne tenni. … Olvass tovább

Mélység.

Mélység Mélyebbre jutottam, mint gondoltam, Fejemben folyton kusza a gondolat. Már semmire sem tudok figyelni, Reggel nehéz az ágyból kikelni. Amit érzek, nem elmondható, Megfejteni nem tudom, mély minta tó. Melynek az alja föntről nem látszik, Ha belenézek lent a sötéség játszik. Oly sötét, mint az égbolt az érzés, Még csillag sincs rajta mi fénylék. … Olvass tovább

Anyám ölében. – Mert a gyermek. – Egy anya.

ANYÁM ÖLÉBEN Anyám ölében, ott ült egy álom. Én voltam az, a másik élete. Egy másság: Egy új érzelemvilágnak, a lassan felnövő emlékezete. Megszülettem, mint valami új dallam. Melyet messziről hozott magával a szél. Elfogyasztható étke, a mohó időnek. Szívemben lángolt a tűz, szemem fényében zsongott a tenger. Anyám ölében, ott ült egy álom. Lépteim … Olvass tovább

Semmi sem. – És végül reádhagyom. – Én őrizem. – Nincs.

Semmi sem… Semmi sem végtelen. Ősz, Tél, s tavaszra Nyár. Az élet tengere, apró cseppekből áll… Semmi sem múló, csak a könnyek omlanak. Még kutatnak utánad, emlékeimben a szavak… Semmi sem örök. Csak a csend mi eltemet. Nyugodni küldi a szívet, s fogadják távozó lelkedet. 1997. Február 6. És végül reádhagyom És végül reádhagyom, összes … Olvass tovább

Őrült óra. – Jégherceg.

Örült óra A pillanatok úgy szálnak, mint az üres szavak, Kegyetlen órád őrülten kattog: tik-tak… tik-tak. A homokóra pereg, malom őröl, csorog a patak, Előtted képzetek, álmok, mozaikok vannak… A végtelen egy ködös fény, bámulatos messzeség, Oh! Próbád hiába, nem láthatod, vak vagy még, Csak érezheted az idő sátáni ütemét, Mely gyorsabb a megrémült szíved … Olvass tovább

A lét szonettje. – Félóra. – Ha látni akarsz…

A lét szonettje Virágporos a harmatos rét, A háborgó felhő a Naptól fél. Mint örök idejű ítélet, Oly természetes a természet… De hallod a csend kongó zaját? A Mindenség visító hangját? Érzed a remegő levegőt, Mely sikolt, üvölt mély szédítőn? Ez nem álom, s nem is valóság, Csak a képzelt-kábult valóság, Agyadban leledző torz látvány. … Olvass tovább

Még mindig – Értünk. – Révész – A hallgatag. – Valaki…

MÉG MINDIG – ÉRTÜNK Az öröm szirmai újra kinyíltak. Mint egy rózsafa, virágba borultak. Körüldongják a sárga ruhás apró méhek, hogy leszakíthassák róluk azt a sok szépséget. A kert melyben kapálták e termő ágyat: Isten adománya volt – Egy szolgálat. Amit értünk tett még a mi Urunk. S mi néki – Mondá: Mégsem tartozunk. Csak … Olvass tovább

Nem azért írok. – Ha van kételyed. – Borús magamnak. – Halkan üt. – Szürke kép.

Nem azért írok Nem azért írom versem, hogy lomha időm elverhessem, engem ezért bárki szeressen, hogy bűneimért így fizessek! Nem azért írok, de muszáj, éles betűkkel faragni azt mi fáj, ha nem hallik mit szól a száj, s keserűn gyűlik számban a nyál… Nem azért írok szép sorokba, hogy helyettem álljon bárki sarokba, odaállok, ha … Olvass tovább

Gőg március. – Nem várt méreg. – és… – Vess fényt.

Gőg március Lassú gőggel tavaszodik, március kap így stafétabotot, a szív dobog, s lázad egyre a vér, s kiált: eredj hát tél, vedd a kalapod! S ki óvni volt, most szedi sátorfáját, hűvös kabátját, olvadnak fagyott könnyei, háta megett táncol Adorján és Lujza, a két ifjonc, március első szülött gyermeki. Ezer szólamba zendül bús világunk, … Olvass tovább

Elpusztulok. – Valahogy így… – Valóban.

ELPUSZTULOK… Szeretlek őrült bolondsággal izzó kövek tengerén állva, ne hagy itt kérlek, hisz elpusztulok a magányba. Levetkőzöm mezítelenre A homlokom verejtékez a testem friss nem fakó az ereim, mint buzgó folyó. Elképzelem gyönyörű tested mely nem vén és anyajegytől pettyes finom illatú és bársonyos, őrült szerelem, vagy irtózatos. Elvakulok borzongva állok, szerelmesen izgatottan várok te … Olvass tovább

Csak egy. – Tükrök kertje. – Feltámadom. – Csak Te vagy. – Színes ceruzákkal álmodom.

CSAK EGY… Csak egy vízcsepp királya vagy, Mely mosott kezedről arcodra fröccsent. Végigfut rajta, És lemossa az éveknek porát. Csak egy szellő királya vagy, Mely a rónákról érkezett. Lázongó arcod pirosra törli, Összehúzott tekintettel farkasszemet néztek. Csak egy hópihe királya vagy. Hódolatként ráég tenyeredre. A fák csak hajladoznak, Összesúgnak fejed felett. Csak egy útnak királya … Olvass tovább

Egy-meg egy. – Azután. – Miközben. – Után. -Éjféli álom.

EGY – –MEG EGY Egy meg egy. S még egy ráadásnak. Engesztelésül, Egy régi jó barátnak. Egy kézszorítás, S egy vállveregetés. Tekintetekben sugárzó, Kölcsönös megbecsülés. Egy – meg egy. Csók mindkét arcra, A Nőnek: Ki szerelmét néked adta. Egy simogatás, Mellyel gyermeked dicséred. S egy esti Ima. Melyben mindezeket kéred. Egy – meg egy. Hála … Olvass tovább