Ballada. – Mint a fecskék. – Farkasdal.

Ballada Szakadt ruha alatt karcsú csípő, ingó. Így lesi most az utcasarki ringyó áldozatát. – Húsz dollár, és tiéd lesz az egész földi mennyország! – kínálja, és riszálja kék-zöld foltos anusát a sarkok leánya. Élvhajhászok sorba jönnek. – Húsz dollár, és övék leszek, nincs ebben már semmi jó – sír a leköpött ringyó. S éli … Olvass tovább

Ma igen hitem.

Ma igen hitem Ma egy újabb nap, Ami mindent maga mögött hagy, Hogy megpihenjen éjjel, Ezer színes képpel. Szívemben most béke van. A szavak nemes tiszta alakban. A élhetetlenek nevetve Hajtják fejüket hóhérjuk Pallosa borotva éles felébe. Ez az adott óra egység is elment. Hagyott vágyat mi holnap kezdet, Adott kedvesen kellemeset, Hozott jól eső … Olvass tovább

Elvárás.

ELVÁRÁS Áll a fiatal a hegy magaslatán, S nem látja azt, mi van a hegy alján, Mindig várja, hogy őt dédelgessék, Szükségében, pedig kisegítsék. A fiatal hiszi, hogy ő a nagy, De korlátolt bíz’ az emberi agy, Sohasem érti meg az öreget, Majd, mikor ő is megöregedett. A fiatal önző, tudatosan elvár, Nem érzékeli, hogy … Olvass tovább

November legszebb csillaga.

November legszebb csillaga. Ne attól félj, aki a testet megöli! De inkább attól ki, a lelkedet is gerendára fekteti, mert a tiszta szívben nagy bátorság lakozik, mely győzelemre vezet hogy megismerhesd az örök lényeget. November hűvös éjszakáján kigyúlnak mind a csillagok s bűvös fényük szerte szórják míg én újból Rád gondolok. Téged látlak így ragyogni … Olvass tovább

Emlékek szárnyán.

EMLÉKEK SZÁRNYÁN Messze visz az emlékem: Olaszországba, Napsütötte, kék egű Itáliába. Fiatalok voltunk, mindig nevettünk, Gátat leküzdve dolgoztunk, felléptünk. Már harmadjára voltunk Bolognában, Éppen sétáltunk az árkádokban, Egyforma ruhánk, mint mindig, egyszerű, Az ifjúságon minden szép, nagyszerű Megállt mellettünk egy Ferrari autó, Kiszállt belőle egy „dzsentile uomo, /ma úgy mondják: ”macsó”/, Ismerősen szólt: ”andiamo mandzsare”? … Olvass tovább

Száz pici csókod.

Száz pici csókod. Száz pici csókod tett mindenemmé Téged hogy ajkamon éreztem esténként a Te forró ölelésben égő mézes édességed. Te hoztál új ízt a számba, – a szívembe reményt mely szűnni nem látszott – s hitette velem, ami született Veled – örökké bennem él ! Hittem a csóknak a szép szemeidnek hisz úgy ragyogtak, … Olvass tovább

Lélekfonál. – Mementó. /Szeretteinkre emlékezve/.

Lélekfonál Negyven éve rágja már az élet lelkem vékonyka fonalát kíméletlen fogsorával tépve s karmolva vágyaim sorát. Mit nappal elnyűnek kemény, rozsdás fogai éjjel csendben újraszövik testem apró emlék-pókjai. Álomvilág tündérei szintén mellém állnak fény-kezükkel nyújtva számtalan csodákat. De ki tudja meddig tart s mit bír a lélekfonál, mikor fog majd elszakadni egy újabb gonosz … Olvass tovább

A férfi szive. – Eddigi.

A férfi szíve Törékeny test, fájdalmat tűrő lélek, ott van ha nézed, mind a nő szemében. S a férfi, hatalma csak kép nő nélkül szemfényvesztés, oly érzékeny! Ő nem sír, nem, ha látod, de túl a társaságon, egy szobából az ő hangja zokog. Mert a szív a férfi szíve, legyen teste bármi szilaj, dobban, kihagy … Olvass tovább

Telítődtem.

TELITŐDTEM Telítődtem az örömmel, És párjával, az ürömmel, Nem kell most már se ez, se az, Fölösleges minden vigasz. Soha nem volt nagy kényelmem, Elégedett menedékem, Helyette szüntelen munka, Abból is a legnagyobbja. Minden úgy van, mint volt tegnap, Csak kevesebb már a holnap, Nem mozdít meg vihar, szélvész, Aki elment, vissza sem néz. Reggelente … Olvass tovább

Árulóknak nem jár kegyelem.

Árulóknak nem jár kegyelem Árulóknak nem jár kegyelem. Fegyelmezett hitemben, kést ragadok elméletben és elvágok minden szállat, ami valaha is több volt, mint a valóságnak hitt látszat. Gyilkosoknak megváltás az áram. Sercegő emberzsírral kenegetem vállam, mert kiszáradt bőrömben a felejtés puhasága minden vágyam. Farkasok közt farkas. Farkasnak önön farkasa. Íratlan törvényeket sárba tiporva, feledve az … Olvass tovább

Gondolkodjunk el.

GONDOLKODJUNK EL… Gondolkodjunk el, ha balsikerek érnek, Ellentétes okok velünk szembenéznek, Mit tehettünk rosszat? Netán mi hibáztunk? Vagy Igazzal szemben tévutakon jártunk? Mindent elszenvedünk, mert visszahat reánk, El kell, hogy viseljük kudarcunk bánatát, Jobb lenne rátérnünk az egyenes útra, Ott lelünk gyógyírra, minden kapott búra. Gondolkodjunk el, ha minden jó minálunk, A gazdagságunkból másnak mit … Olvass tovább

Emlékezés…

Emlékezés… Legalább az emlékeim ne törd össze bennem. Enged, hogy magammal vigyem. Még nem tudom mire lesz jó? De szükségem lesz rá – azt hiszem. Hogy élni tudjak – tovább, nélküled. A múltból – tudom – nem lehet megélni. Nincs értelme átértékelni a már megtörténteket, de ami elmúl, elmúlt mindörökre se jól – se rosszul … Olvass tovább

Falvak népei. – Költő dolga.

Falvak népei Megfáradt népeim, nem ordítanak, – morognak, s szidják a tehetetlent, s míg létük magvát féltenék, hordják, szidják a kapzsit, a telhetetlent! – Megmondtam bátyám, ha balra szól, rossz szelet hoz, s lássa… de vág belé amaz-miért a jobb szérűn tán maga mannát arat?! Azt vágja! – s majd ölre mennek, pedig rajtuk, s … Olvass tovább

Nyugtalanság.

NYUGTALANSÁG Nyugtalan az ember lelke, Hiába is van eltelve, Jóval, rosszal, egyaránt, Gyorsan rájön, mást kívánt. Ha megkapja, nem érdekes, Nyomban más célokat keres, Ha elérte, már nyugtalan, Sőt, mi több, – boldogtalan. Színes lepkék csalogatnak, Önfeledten táncot járnak, Kiderül, hogy tévedés, Káprázat volt az egész. Űz a vágy és hajt a vér, Szüntelenül keresgél, … Olvass tovább

Kötélhúzás. – Tömör tények.

Kötélhúzás Kötelet húzunk sebes a hátam, s ha kigyúlunk , s rándul a vállam, el nem eshetek, s bár jönnek nyugtató estelek, pihenni kevés pillanat csupán, az élet hosszú folyamán… Kötelet húzunk, a sors és én, s bár egymásért nyúlunk ellentétes a cél, így e képzelt kötél örökké feszül, dúl a viadal a harc nem … Olvass tovább

Láthatatlan gondolatok.

LÁTHATATLAN GONDOLATOK Láthatatlan gondolatok vihara felettünk, Megvalósult következmény tengerében fürdünk, Ellentétes erők hada állja el az utat, Tájékozó érzékelőnk összevissza mutat. Mint a mókus kerekéből nem lehet kilépni, Egymás háborgása elől sem lehet kitérni, Pokoli nagy tumultusban ütjük, vágjuk egymást, Eltaposva, legyilkolva adunk egy ráadást. Szabadulni mégsem tudunk, a halott felébred, Meg nem szűnő borzalomban … Olvass tovább

Ó ha madár lennék…

Ó ha madár lennék… Ó -ha madár lennék Már elrepültem volna S ha tudtam volna, Hogy szeret a szíved Meg se álltam volna A Te kis szobádig, Hogy megölelhesd, Akit oly hőn szeretsz. De nincs szárnyam, rab vagyok Csak otthonomban élek Nem törhetek ismeretlen Vad határokon át -Feléd Szenvedek én is, mint Ahogy Te is … Olvass tovább

Két napja. – Jöjj ember.

Két napja Ó vak nyomor, nyálam-nyelem, fogam szívom, szökött értelem, a levesestál üresen kong, szárazon, arcom is oly fakó, s fénytelen… mint amilyen üres tálcám, s nem álcám e kolduló tekintet, mely könyörögve néz a dohányfüstbe, mintha egy szál staub bármin segítne, s e kéklő füstből merítne szájamba meleg, jóízű falatot, gőzölgő falatot e kínos … Olvass tovább

Ott maradt az ifjúság.

Ott maradt az ifjúság Szeretném egyszer újra látni A Tisza partján azt a kis falut Ifjú éveim szép emlékét – az Ott eltöltött sok napot. Öreg fűzfák lengő ágát, Ahogy a víz fölé hajol, Megszűrve a nap sugarát Megy közte – karcsún áthatol. Ó – újra ladikba ülni Hallgatni az ismert csobogást Észrevétlen tovacsúszni A … Olvass tovább