3. Szerelem után (Élet szerelem után ciklus)

Szerelem után légüres a tér minden sürgető vágy aludni tér őszes hajamra telepszik a dér üres szívem is lassabban dobban miért vagyok akkor darabokban hiszen lehetnék már sokkal jobban még nagyon fáj hogy elmúlt ami jó lelkemre egyre nagyobb terhet ró markol mardos a ki nem mondott szó.

Menekülj a természetbe

Láttál-e már pipacsot rád mosolyogni a felhőt az égen láttad- e rád kacsintani Hallottad-e már a madarakat az égen dalolni szél szárnyán a gondolatod engedted-e szabadon repülni Szinte ontotta magából a párát a frissen áztatott anyaföld a zöld minden árnyalata megfogható közelségben került sárguló mezőkön, tömött kalászokat lengetett a szél a természet most gyönyörű szép … Olvass tovább

Csak egy percet kérek

Most csak egy percet kérek, egy rezdülést, egy akkordot a hegedű húrján, érintést a széltől, arcomról lesikló selyemkendőt, fénysugarat a szemembe, egy szót, fájón esdeklőt, illatot kérek, bódítót, hogy érezzem élek, érzek, látok, még itt vagyok, még fájok

Papuskám!

Régi gyermeknapok… Nincs már mamám, Papám, Van unokám… * Voltam gyermek, Élője csendnek, Csodálója hegyeknek, Fáról leszedtek… ** Létrázok unokám után, Leszedem öreg-sután, Bambán… * Öregen vágy: abrakadabra. Agybajra, Meleg Fagyba Gallyra, gangra. * Legszebb nap, ha itt a gyereknap, Ugye te gyerek, ez ma a csodanap? Szórakozni veled én is akarok, Várnak ránk sok-sok … Olvass tovább

A HAJNALI ERDŐ

A HAJNALI ERDŐ Árnyékos, hűs Bokrok alatt, Mohás törzsű Sudár fák közt Szivárványos páracseppek Millióin át Ébred a világ. Harmatos csalitban Búvik a nemes vad. Szarvasbika sem les, Üres a nyiladék. A róka már alszik, Éjszaka vadászott. Kölykei testétől Meleg a kotorék. Lomhán, felfelé Kúszik a fény, Százágra tűz majd a Nap. Ezüstös puzdrájából Előhúzza … Olvass tovább

Böjti kor

Agymosott fejekből földre ejtett magzat. Hitvány, hazug, szócséplés-ígéret, mely inkább csupán csak mindent s mindenkit megtéveszt, összekavar s hiteget, de a jelent kizsigerli lyukasodó pénzérmékkel is. Ma forgandó elmével kiállni ugyancsak meggondolatlanság. A vétkezett beszéd metaforai ugyancsak megpecsételnek. A megbocsátás sebeire egyre kevesebben kíváncsiak. Csontunkat megrághatja már bármikor kripta-sötétben alakoskodó. Porladt-rekedten Ninivei kihalt moralitások falánál … Olvass tovább

Mama

Mama Előttem a kép Nyitja a kert kaput S ahogyan a házból kilép Látom, ahogyan szinte fut. Mint mindig! Lépett szaporán Sietett vonathoz Buszhoz! Neki nem séta volt a gyalog. S ha tudta Hogy jövök Süteménnyel várt! Hogyan csinálta!? Még meleg volt. Ahogyan beléptem A konyhába. A kertben paprika Paradicsom Eper Meggy is volt Körömvirág … Olvass tovább

Hidd el!

Hidd el! Hidd el, hogy olyan vagy, mint ezer nyíló rózsa, Ki majd még szebben virágzik Pár szépen szóló szóra. Hidd el, hogy egy csoda vagy! Pillangó, mely bábból válik azzá, Kinek szíve jót ad, s szerény, Úgy lesz majd igazzá! S néha nem könnyű, mert nehéz Mindig a tiszta utat járni, De te csak … Olvass tovább

De jo lenne..

De jó lenne újra kisgyermeknek lenni Mindenek örülni vidáman nevetni. Szaladni a szélben sárkányt eregetni, Édesanyám pitéjét meggyfa alatt enni. Boldogan kiállni esőben a sárba, Koszos kézzel nyúlni a fánkos tálba. Homokot szitálni, magas fára mászni, Sergővel repülni nagyokat hintázni. Erdőbe menni, hol a fák az égig érnek, ahol kesernyés az íze, a vadkörtének, És … Olvass tovább

Jeleket hagyni

Elkaptam néha a fonalat, de nem mindig sercegett megőrző papír. Így van ez nálunk: Ki írogat – annyit mesél el, amennyit megír. Ha szépen szóltak a rímek, s jól kopogott a ritmus, csendben magamba szálltam, nem zavart semmilyen rigmus. Csak magam voltam az űrrel. Csak magam a múló valóval. Nem törődtem a zűrrel, mely körülvett … Olvass tovább

Varga Katalin: Mi vagy te nekem?

Varga Katalin: Mi vagy te nekem? Mi vagy te nekem? Ezt kérdezem. Választ rá talán nem is keresem. Több, mint öt éve társ az élet viharában. Szövetséges búban, bánatban. Soha ne engedjük el egymás kezét. Harcoljunk tovább, ne legyen csüggedés. Te mindig mellettem állsz, én sem hagylak el. Szövetsegünk örök, sose adjuk fel. Neked is … Olvass tovább

Árnyjáték

Árnyjáték Halványan derengő magányos látomás szürkére festi a székek kárpitjait. Nyikorgó padlón sötét, suta árnyak, lengén burkolóznak földig érő ruhának. Dohos öltözőkben színjátszó műbabák, hajuk színe, s java sem tapintott ultraviolát. A színház ódon, és gazdátlanul kesereg, kopott fala elfeledett hangot rejteget. Az ajtón “zárva” tábla díszeleg, bent pedig megöli magányát szépen csendben a csend. … Olvass tovább

Kiútkereső

Kiútkereső 1 Az életet elviselni én, nem tudom, csak általad, csak melletted, és csak Veled; nem szégyellve, mindenkinél és mindenkor szebbet, igazabbat, és nagyobbat merek. Meg, hiába is akarnák határozni, minden mozdulatom, és minden mondatom; nem is tudva, könnyeimet miért kéne a gondoktól gyötrődve, tovább ontanom. 2 Nem aggódva, nem is félve, nem kérdezve, hogy … Olvass tovább

Ki többre?

Magyar magyarnak egyre-másra tovább szorítja torkát, fölötte győzelemre vágyva szemérme vígan áthág megannyi vélt-valós határon, gorombamód tapossa a másikát, azért se szálljon reá az ősi jussa. Ne éldegéljen itt a balga, ne szüljön itt porontyot, hiszen kivált ma őmiatta keletkezők a gondok, nem érdemes se kézfogásra, se egy baráti szóra, akárha léte egycsapásra az ördög … Olvass tovább

Most már… /…pillantöredékek./

Közöny markából kitépted szívem, lassan bontja szárnyát, már nem rideg, kifacsart, fájdalom erezte szerv, lassan dobban ezen új szerepben. Csillagport szórtál könnyem helyére, napmeleget szemem szegletébe, csengettyűs nevetést síri csendbe, féltőn vetted kezeim kezedbe. Most már ábrándtól fényes a lelkem, reménypillangók táplálják kedvem, utunk porát szerelem kövezi, míg sóhajom légzésed követi.

A KÖLTŐ

A KÖLTŐ Kit éjjel-nappal kínpadra húznak a követelőző rímek, az ellenáll vad villámnak, pusztító viharos szélnek Nem dönti le üvöltő orkán, mint levitézlett, otromba szobrokat az átok… Bár összetört szíve vérzik, lassan, nehezen gyógyul, mert kegyetlen ütéstől tátong Amíg versenyt kiált az ég élesen fájó, feketén izzó haragjával Meghalni kész, de mégsem szakít soha a … Olvass tovább

Reflektálás – 40 (Szavak mögött)

Reflektálás – 40 (Szavak mögött) A semmibe beszélés és a téma kerülgetése csak a drága idő elpocsékolásának az egyenlősége. Altatót írt fel neked az orvos, hogy végre kipihend magad, de úgy tűnik mondandóm jobb gyógyszer. A lázadat lecsillapítottam egy hideg fürdővel, de ezért sajnos engem egy életre meggyűlöltél. Kitörölnél az életedből, de az élet billentyűzetében … Olvass tovább

Derengős (periódusos)

Már dereng, Hűvös pára leng. Csendesen hajnalodik, Természet még békésen alszik. Szellő édes álmát ringatja, Süvítés nem izgatja. Gőzölgő folyó… Bujdosó. Ég alján Pislant táj tatján Bíbor színű napsugár. Álmot űz a gyors, pezsdülő ár. Madarak hada ébresztőt zeng, Harmattal illat terjeng… Mi lesz ma a tét? Friss, új lét?! Torlódás, Utcákon zúgás… Indul a … Olvass tovább

2. A tehetetlenség őrjítő malomkövei között (Élet szerelem után ciklus)

Tehetetlenségem hervaszt lelket lankaszt testet fonnyaszt megőrjít és elmét bomlaszt agyam káosz kétes katyvasz nem szólhatok nem láthatlak nem jössz és én nem várhatlak már semmit nem tudok rólad nélküled múlt el két hónap mintha nem is itthon élnél mindenfelé elkerülnél ismeretlen úton mennél a világon nem is lennél és ha vagy is már csak … Olvass tovább