Ma láttan egy lányt mosolyogni. Őszintén boldognak látni. Nem akartam őt tovább nézni, képtelen voltam elfordulni. Majd észrevettem valami furcsát: arcán már nem csak boldog mosolyát, hanem szeme szomorba fordulását. De semmi sem mozdította ajkát. Tovább mosolygott, ahogyan én is rá, szemére néztem, mintha ő akarná! Különös érzés lett rajtam úrrá. Többé nem akartam mosolyogni … Olvass tovább
Az ország, mint a varrás elereszt És síró gyermekeit kenguruként a porba önti. Nem kellenek többé. Szüntelen könyörgésük, Hogy legyen tej, figyelem, szeretet és Vacsora, elfárasztották. Most már nyugtot akar tőlük ő is. Amúgy sem éltek volna túl – ezzel Nyugtatja magát – emlőjén mindegyiknek Nem volt elég hely, és a hiénák várták már Jussukat, … Olvass tovább
Nem messze innen, a sötétség aljában Született egy ikra a végzet kis tavában. Senki se hitte, hogy ő lesz majd a menő, Az anyja is kérdezte: Béla lesz vagy Jenő? Béla lett. A szürke bajszos Béla. Kinevették folyton, főleg Dani, a béka. Bélának hányatott, nehéz volt a sorsa, De megelégelte, és beíratták bokszra. Pár edzés … Olvass tovább
„Nemleges válaszokra lehetőség nincsen” Ez áll a tanterem ajtajában. Motiválni- mondja az alkoholista üvegei közt, és Írnak a diákok szorgalmasan. Rákosi korszakot harsog a tanár, hisz most minden jó, az Oktatás lárvaként konzervál praktikusan, de itt Köszönni kell, és megköszönni, még ha Lelked mélyén (már ha van) pokolra kívánod is, mert ugye Egyszer egy az … Olvass tovább
Üzeneted érkezett Szeretlek. Elszakítva a mennyei világtól Élek, s lógatom a lábam lefelé, Felfelé a csillagokra nézek, Lent pokolba lépek. Szorítja szívem falát, Szerelemtől megfakult, Közönyös magányom: Üres otthonom… Este imára hajtom fejem, Kérem, hogy álmom valódi legyen, Életemen őrködő angyalom, Tartson meg erősen. A valóság elől menekülve, Érzelmeim túszul ejtem, S lelkem, mélyének válaszát, … Olvass tovább
Reggel 8-kor meeting. Élj a mának. De miért nincs terved a jövőre? Legyél szerelmes. De azért szabad is. Szeresd önmagad. De mikor lettél ilyen önző? Munka,munka,munka. Fizesd a számlákat.Vásárolj be. Politika. Menj el szavazni. Miért nem szavazol? Mozogj. Egyél egészségesen. De mitől vagy vékony? Sminkelj. De legyél természetes. Vezess. De minek vezetsz ha veszélyes? Beléd … Olvass tovább
Nosztalgia Egy régi dal szól valahol halkan, és visszahív egy távoli nyárba. A poros utcák, a gyermeki nevetés még élnek a szívem világába. Az idő ment, mint gyors folyó, de partján emlékek maradtak. És néha egy pillanat elég, hogy újra ott járjak, ahol voltak.
A kék mélységben szunnyad a csend, A csónak ring, az idő megáll, Minden hullám titkokat rejt, S a fény a mélyben is utat talál. Örök ösvény, mely minket összefon, Te vagy az otthon, a nyugalom.
Lassan bújik bőröm alá a kétely, S fúrni kezd egészen mélyre. A magamba vetett bizalomból, A helyes arcomból, Valahogyan elfogy az élet. Már nem látom magam szépnek, S lelkem értékei is mintha meglépnének. Biztosan az vagyok, akinek magamat eddig is gondoltam? Mélyebbre és mélyebbre ássa magát, S könnyeim arcomat már rég áztatják. Fájdalmam nem múlik, … Olvass tovább
Tavasz Lágy szél jár a rétek fölött, rügy fakad minden ágon. A napfény arany hidat fest a frissen ébredő világon. Madarak dala tölti meg a reggel tiszta egét, s a föld mosolyogva bontja ki virágainak színes szívét.
Szív szerint Nem a hasonlóság, írja a sorsot, hanem egy döntés, bátor és igaz, idegenből lesz ismerős mosoly, egy ölelésben otthon maradsz. Új nevek nőnek a régi sebekre, múlt helyére jövő simul, örökbefogadás: halkan kimondva, hogy a szeretet örökre tart.
Üres hely Ott maradt a helyed az asztal mellett, a széken a hajlat, ahol valaha ültél. A levegőben még őrződik egy félmosolyod, amit már nem nekem hagysz itt. És amikor este lehunyom a szemem, még mindig hallom, ahogy kimondod a nevem. Minden megvan, csak te hiányzol belőle.
Hazugság árnyéka Szavak mint éles üveg, hasítanak csendben, mosoly mögött sötét árnyak kúsznak végbe. Hazugság lángja falakat éget, s a lélek magányban mélyre süllyed. Titkok ködében minden út rejtett, igazság hangja halk, alig halható. Minden szó csalfa, minden tett árnyék, aki hisz bennük, önmagát köti szívesen rácsok közé. De a fény előbb-utóbb áttör a falon, … Olvass tovább
Kiüresítette magát, hogy mi teljesek legyünk, maga adta oda életét, hogy mi igazságban éljünk. Megélte félelmeinket, hogy bátorságban reméljünk, kiáltott az Atyához, hogy szavai súlya alatt megtérjünk. Másokért szolgált. Milyen érzés, hogy Urad egyben szolgád? Másokért szólt, hogy általa szólj, ahogy tanította egykoron: földnek a sót. Legyőzte a halált, hogy mi életre jussunk, hogy a … Olvass tovább
Mikor találkoztunk, csak bámultalak. Egy rántott húsra rögtön meghívtalak… Összekötött minket sok érdek! Én kompóttal, te csalamádéval kérted…
A bizalom olyan, mint a szél, Kék ég alatt fátyolba száll el. Sokszor nyugaton várnád a napot, de az keleten kel… Kellemetlen percek ereje ez, mert érzete esztelen. Zavaros néha, és hirtelen, de kell, mert helyretesz.
Felnőttem, s talán ebben az a legnehezebb, Hogy el kellene döntenem mitévő legyek. Tudnom kéne mit akarok, S mit fogok akarni később. Dolgoznom kell, De azt akarom csinálni amit szeretek. De mit is szeretek? S a kérdésre egyértelmű választ nem lelek. Szórakoznom kell, Mert mikor bulizzak? Ha negyven leszek? Közben viszont nem vágyom másra, Csak … Olvass tovább
Köszönet Édesanyámért Köszönet Édesanyámért, Az ő neveléséért. Sok lemondás értem, Mind megalapozta életem. Köszönet Édesanyámért, Ki nem kérdezi, miért, Bárhogy legyen, szeret, S én tudom, mi a tisztelet. Köszönet Édesanyámért, Az ő életéért, Miatta lettem én Jó ember e föld kerekén. Köszönet Édesanyámért, Az ő barátságáért, Mindent vele megosztok én, Őszinte pillantás két szemén. Köszönet … Olvass tovább
Egész télen lent volt. Csendben. A föld alatt, ahol nincs összehasonlítás, nincs zaj, nincs más, csak növekedés. Fent közben mindenki sietett. Ki előbb, ki szebben, ki hangosabban akart létezni. Ő nem. Amikor megérkezett a tavasz, nem kérdezte, elég jó lesz-e. Nem nézte, ki milyen színben nyílik mellette. Egyszerűen áttörte a földet. Zölden, egyenesen, mintha tudná, … Olvass tovább
Önsorsrontás: kinek nem bére, ne vegye magára. Hamis szólás: ékes beszéd a halálnak. Az öltönyös hitetőkbe vetett bizalom hitvány, keserű, elárult oltalom. Otromba, pusztító vágyak, megvetetlen, piszkos ágyak. Itt van a legnagyobb, robusztus akarat — belé feküdt; elfordult hol jobbra, hol balra, de nem az igazság felé. Túl csúf, ami látható. Hiába mondasz szépeket, ha … Olvass tovább