Nézel, s nézlek – folytonos, töprengő gondolatok keringenek. Összefonódó fohászkodó tekintetek. Kéz a kézben, egymásba belefeledkezik, az örvénylő mélyben áldozatul esik. Várlak, szüntelen egymagam. Várom, hogy bűneimet bevalljam. Sóhajok zöme suhan el a szélben, érzések csak állnak, tétlen. Csend ordít a nesztelen éjben. Létezésről szóló monoton dallamok, csillagok nézésével eltöltött hajnalok. Keresve keresni a sötétben, … Olvass tovább
Nincsen házam, se hitelem, se férjem, se gyerekem, se munkám, se családom, se pénzem, se barátom. Sokadnapja nem néztem, az Insta reelset; lenéznek. Húsz órája nem alszom, húsz órája feladom. Ha az élet csak ennyiből áll, bárki az ördöggel lepaktál. Üres szívvel megtörök, ha kell, örökre eltűnök. Koporsóra nincs pénzem, puszta földdel elfednek, s halálthozó … Olvass tovább
Szeretnék szeretve lenni általad, s látni minden érzést, ami az arcodon áthalad. Csodálattal nézni, csillogó szemekkel, soha be nem telni átható lényeddel. Szeretnék veled kelni, mikor a nap felkel, s veled feküdni, mikor az éjjel minden fényt elnyel. Hallgatni kellemes szívdobogásodat, figyelni arcodon gondtalanságodat. Bár megtehetném, hogy veled legyek. Szívemen nem lennének be nem gyógyuló … Olvass tovább
Rock zenére ropjuk az éjjel. A részeg közönség együtt énekel. Elsodor a tömeg ereje, A hátamon csattan valaki söre. Cefre szagú a hajam vége. Jól megrázom a refrénre. “Hadd lássam a kezeket!” A tömeg egyszerre sikít fel. Gitár szóló köti a hangokat. A fejem szédül alkoholosan. A szívem dobban, dopaminnal. A fülem cseng, tele dobbal. … Olvass tovább
Félve lépdeltem, A sötét éjszakában, S csontok reccsentek. Futottam tovább, A csontok megmozdultak, S összeestem. Ültem a földön, A csontokon sírva, S egy csont rámesett. Az égből csontok, Csontok száza hullott le, Véresővel kíesérve. Gyorsan megfordultam, Futva megindultam, Haza felé száguldottam. Mikor hazaértem, Házam lángokban állva, Égett le gyorsan. Nem volt hova mennem, Lassan megfordultam, … Olvass tovább
Orosz Zsuzsanna Zsanna Agymenés Nem bírom az őrületet, és mindenki csak méreget – „Van még ép ideged?” A nyugalom távolról integet. Nézek zavarosan – „Ismerlek”? Dehogy, nincs ilyen szerencsém. De ki van a kés végén? Csak én vagy „én”? Istenem, élni ezzel a kettővel… Borzalmas, hogy velem ez mit művel. Nincs gond az itallal, vagy … Olvass tovább
Nem lennék több… Nem lennék több, mint egy üres vizespohár, ami az asztalon töltésre vár. Nem lennék több, mint egy üveg pezsgő, csillagokat, szédülést rejtő. Múló boldogság. Nem lennék több, mint egy világoskék ing, amit felvéve tükörbe tekint. Onnan mosolyog rám. Nem lennék több, mint ruhán egy tintafolt, elmosódott kéklő pont. Fárasztó napod jele. Nem … Olvass tovább
Tépett tollak Én vagyok az angyal a törött szárnyakkal. Mondd, hogyan szálljak szembe magammal?! Mert hiába nézek az ég felé, a saját súlyom ránt vissza belém. És ezzel a kettővel a hátamon, én csak süllyedni tudok. Mintha minden toll egy-egy bűn lenne rajtam, minden lépésem egy újabb hangtalan omlásban. Úristen, ebből hová juthatok? Fekete víz … Olvass tovább
Bolygók között Céltalanul bolyongani egy olyan világban, ahol a szavak ordítanak, és bizony túl hangosak. Sokat mondanak, mégis keveset jelentenek. Ilyen létben hogyan jelenjek meg? Elfáradtam a keresésben, de te is légy résen, mert minden múlhat egy érintésen. Mert test rezeg a testtel, és többet mond minden szónál. Ha nem ezt vártad, talán éppen ez … Olvass tovább
Telefonbetyár …és közben kiderült: Az ördög volt a vonal végén, Jézusom, lehet, hogy ő vagyok én? Csak bajt halmozok a bajra, csak okozom a pusztulást és szenvedést. Így mentem én is gajra. Halló? Sátán, ott vagy még? Vagy akkor keresselek máshol, mint egy párhuzamos ént? Senki más nem nyújthat ekkora élményt. Csak jönnek az árnyak … Olvass tovább
Hömpölygő hazugság Hompolygó hazugság csalfa ábrándok. Hazudj! mond szám: „Jól vagyok!” Ki folyik kezemből az idő. Lettem ráncos, lélek hüvely. Akit tabletták ébresztenek, majd altatnak el. Ünneplő kis család túl sok gyertyaláng. Talán holnap lesz koporsón virág. Meleg föld, hideg könnycseppek. Retinám rajzol szavakat. Tüdőm a levegőt visszatartja. Testem kulcstalan bilincs. Hompolygó hazugság csalfa ábrándok. … Olvass tovább
Ringató könny Ringató könny, holdban csillogó cseppek. Bőrt nyúzó hónapok. Nap- nap után térdem is elkopott. Idő jár majd síromon, tapossa testem. Úgy, ahogy haltam, úgy is éltem. Tekeregtek rajtam kötelek, húzták üres zsebemet. Sót szórtak sebemre, nézték, hogy nevetek. Élet áldott küzdelmet nyújtott piszkos kezemnek. Boldogan fogadtam, mint a nem várt vendégeket. Ablakon át … Olvass tovább
Száműzött az élet Sötét pusztaságon lépkedő vándor vagyok. Rózsabokor tüskéi csókolják talpam. Bennem virág virágzik, mint eldugott szobák falán penész. Kezemet eső tisztítja, jégverte viharok után. Nézlek, nap, szemem is sír érted. Minden éjjel küzdök álmatlan gondolatokkal fejemben. Utat keresek a folyón lépkedve. Hideg érzés hinnem a holnapban, egy nehéz nap után. Megáll az idő, … Olvass tovább
Égi pokol Ègi pokol az élet csírája. Sántán lépked a szó az ajkamon. Sötét falakon, homályosan sugárzik a hatalom. Kezedben van élet, mint bíró, sorsom nyakán sodros kötelek. Nem fél ölni, magánynak terén. Térdem szét hasadt, ahogy imába fogadtam szavaim. Oh de mért, lett remény szekrényén lakat? Futkározom körbe-körbe. Idővel lett barátsága, halál. Koporsó. Nem … Olvass tovább
Csóktól lépkedő Csóktól lépkedő keserű magány. El szólít tőled kedvesem, egy másik világ. Tégy virágot ablakodba, öntözd könnyeiddel. Testéből úgysem marad más, csont kupac a földnek hátán. Neked pedig nő, legyen utad szép. Legyen rajta tulipánok, macskaköves. Viharok kerüljenek, fogadjon örökbe újra, szerelem. Soha ne lásd szívem tükrét, repedezett élèt. Érintésed, mint egy falat kenyér. … Olvass tovább
Réz tollak, forró tűzként lobognak, erőteljesebb fényük, mint valaha. Tollai ismételten akkor potyognak ha fagy van, elenyész az élet aranya. A szív hamuja újjászületik, visszatér főnixmadárként. Nem látja őt fenségesnek sok madár De ő maga az éji cár, Napig s tovább húzódik birodalma, vége a szemhatár Cári kalapja glória, tollain még tisztább. A szív hamuja … Olvass tovább
Komolytalan vágyak síkságán ringatózom, s nézem, hogy száll el felettem az éj. Rágondolni se merek, hol veszett el a bú és a szenvedély. Könnyes szemmel figyelem a semmit, és mérgesen peregnek a percek. Bágyadt könnycseppek táncukat lejtik, S a fülem a csendtől serceg. Nem érzem már a szépet, a lényeget, mit eddig személyed és boldogságod … Olvass tovább
Boldogság, boldogság, boldogság! Határaidon szárnyalva érintettem a napot, s mint a holdat láttam, fényesen, úgy szemem is ragyog. Gagyog, gagyog, s mit is gagyog? Mondd el nékem, suttogva! Hozd el nekem azt a csillagot! Mi döntöttél, s megvetetted, elhintetted, s megetted! Oly fárasztó fájdalom, mely szívemben egy kő, s levelekben talán halom, halom, halom, meghallom, … Olvass tovább
Zsúfolt tömeg, kikerülni nem lehet. De én mégis átmegyek, kozkáztatni mindig lehet. Ha megrettenek Átkarol a rémület. Kiutat keresek, de a sötétben nem lehet. Egy fény megjelen, de oda futni nem merek. Megint elragadna a rémület, A legjobb lesz ha elmegyek. Miért kell ezt tenned? Csak visszahúzol a mélybe. De te kiutat hiszel benne, Miért … Olvass tovább
Ne halgass rám, Csak ússz az árral, Hagyj magamra, egyedül az agyadban. Utálj, tettesd hogy már nem érzed. De a szívűnk együtt ver, Olyan mintha hallanam verését. Amit képzelek, valósággá teszem. Meg akarlak menteni, De nem engeded. Hazudod hogy magadtól megy, És csak úszol a vízben Nélkülem. Várok ameddig be engedsz, magadra hagylak mert ezt … Olvass tovább