Elvesztem a lelkemben

Sokan vannak, sokan. Elvesztem a lelkemben Nem tudom merre kéne Téged keresnem. Kizárni nem lehet Ahhoz ez túl lelketlen Hogy várjak a végtelenig. Elvesztem a lelkemben Nem tudom merre kéne Téged keresnem. Sokan vannak, sokan Elnyel téged a rengeteg Nem látlak semerre. Jobbra-balra Szemtől szembe Vágyom is erre Meg most talán nem is Ijedt, rémült … Olvass tovább

Akkor élek

Akkor érzem, hogy élek Ha engem ölel körül. Halvány csókot intve a télnek Mindenem egy tavaszhoz repül. Akkor bújik el rideg Holdam Ha a Napom sugarát veti rám, S megszűnök minden gondban Ahogy arcom pihen karján. Szürke nap tört pillanatain Kis szívembe kis fényest lop, S messze űzik aggodalmaim Általa bennem az égő lángok. Tüzét … Olvass tovább

Édes titok

Szeretlek… Szeretlek és ez sosem lesz másképp. Fogva tartod szívem, magadhoz láncoltad, És bár tagadom, hogy most ne lásd még: Hiányodról küzd bennem annyi gondolat. Hazug szó ajkamon a nélküled, Az ürességtől összeroskad. Elmondom majd… Elmondom ha egyszer megint leülünk a parkba. Ott amikor tekintetünk köröttünk elűzi a gondokat, Szavak nélkül tudod meg kis titkomat. … Olvass tovább

Lélekmosás

Bedobtam a lelkem a tűzbe, Tisztítsa annak vérvörös lángja Legyen makulátlan, csillogó gyémánt Nem csak bújdosni jött egykor a világra. Ragyogni is kívánkozik néha, Vakító fényekben pompázni Elég volt a földről felpattogó Porszemek fátylában járkálni. Ìgy könnyebb lesz a szìvem is remélem, tisztább lelket adhatok neki bánatát már úgy sem vethetem le, hát boldogabb ha … Olvass tovább

A légy, aki pilóta akart lenni

Aprócska kis házi légy, ki gondolt egyszer nagyot: Dongó bá nyomdokába lép kertvárosi udvaron. “Legyek vagy ne legyek?” – kérdés se volt az ok. Nagy álom született harmatos hajnalon. Nem derogált edzés: belőle pilóta lesz s ikon. Biz becsületszerzés lesz ez mindnek, ki holt. Szöcskerajt s pillangókecsesség, átvágott felhőn s tavon. Utánakiálták: “Micsoda sebesség!” Elszántan … Olvass tovább

Bajnok oktatók

Mindenki szívében ott él egy bajnok, De léteznek emberek, akik tényleg azok Hisz fényük mindig ragyog; S tőlük az életre választ kapok Mindennapok rejtett kincsei Minden tisztelet őket illeti, Hisz tudásuk eszmei: Köszönet képpen ide nem elég egy verset költeni Nem tudhatom, hogy milyen emberfeletti tanítani, De bizonyára olykor nehéz lazítani Sokszor félelmetes lehet oktatni; … Olvass tovább

Segíts nékem most

Ami az enyém volt: neked adtam De Te elárultál: én mentséget találtam Most segíts, mert ha eltűnsz én hontalan leszek Segíts meg: nélkülözz halálra váltva egyetlenem Szavaid ne feledd: ha én felejtenék mindent Higgy helyettem: hogyha elhagy az Isten Most segíts, mert kezdek zuhanni a mélybe Segíts meg: egyedül nem mehetek feledésbe Szeress úgy: mint … Olvass tovább

Lélek háború

Minden szív zugában Létezik egy csata Melyet nap mint nap hord; Visel az ég alatt Napvégén minden harc Hirtelen felgyorsul, S csukott ajtónál zúz; Rombol, de piszkosul Ledönt minden álmot, S összezúzva hagyja Ártatlan világod; Mit szíved épített Nem szól száj a bajban, Csendben hallgat mindig; Minden kínzó gondban Mely széttép egyszer csak Zárt ajtón … Olvass tovább

Szívem hajója

Kicsi szívem hajója úszik, A tenger tükörsima vizén Mit csak az láthat, ki búcsúzik; Elköszön a mély szeretetért Hamvas sötét felhő tart ide épp S eltakarja a tiszta reményt, Melyet gyermeki éned az imént; A fehér fátylas napjain átélt Termetes fekete hullámok Ádázul lökdösik zord éjjel Szennyes, törött kicsi csónakom Mely küzd épp Te érted … Olvass tovább

Az élet reménye

Szikrázó csillagok éjjel, Jelenést szerveznek a táj; Minden zugába fényükkel Mert csöpp szavunk nem ideál Minden egyes pillanatban Újjá születünk a sorsért, S ragyogunk a pirkadatban; A felkelő holnapunkért Küzdve küzdünk a jövőért Mert lényege a haladás, De mindig tudd az életért; ” Alapelv a maradás!”

Interurbán

Hamis visszatükröződés az ablakon, üveglap emlék és valóság között. Besüppedni, itt ragadni, míg más elköltözött. Arra: Keleti, Intercity. Itt: semerre tartó vonatok. Félúton: tönkrement sínpárok – az esély rajtuk suttogva oldalog. Ami ott stadion, itt csak kitaposott focipálya. Az új világítás fénysugarait csak a szúnyog járja körbe. Molylepke rágta hangokat zeng a távolság közönye. Szemben … Olvass tovább

Apollón rapszódiája

Felnézvén az égre, hallottam szívének véres dobbanását. Hullócsillag-könnyei potyogtak rám, éreztem a föld halk, magányos robbanását. Beleroppant a lelke, csüggedten lángra kapott. Sírtam együtt folyóival, hogy nem enyhíthették a bánatot. Mit fölkapott a szél, vissza mind más helyre rakott, s olybá tűnt, hegyek most fent lesznek, ott lejjebb meg a csillagok. A fűben lábnyomok menekültek, … Olvass tovább

Magát helyette

Koleszablak, suhanó autók, szél. Libbenés – függöny, hajszál, emlék. Érzés: elhasznált söröspohár. Reggeli kávénak jó holnap is talán. Inni most ebből kell, a másik másikból fog. Belegondolni már csak kicsit rossz. Megszokott életben való nemlétezés, saját pohár a másik helyett. Elfogadni a sör ízét, remény, hogy ezzel is így lesz. Aztán megszeretni.

Reszkető lábak

Oly sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, Hogy lecsúszott a zoknim bokáig. A csillagokban elmerengtem némán, És hideg bokával álltam ott bénán. Arra gondoltam, hogy milyen lenne a Holnod, Bokám talán nem fázna ily szörnyű módon. De inkább keresek egy másik megoldást, Felhúzom a zoknim és már mindjárt más. Ezután megkönnyebbülök, már nem didergek, De … Olvass tovább

TE

A csodás szemed mélye Egyszerűen elveszek benne Ahogy enyémbe nézel Azzal a rengeteg érzéssel Az ölelésed az otthonom Ahol megtaláltam biztonságom Hogyha karjaidba zárz Megszűnik minden problémám A mosolyodnak párja nincs Ez számomra a legnagyobb kincs A tudat hogy miattam alakul ki Egyszerűen nem tudom megunni És végül a szíved lelked Ezekbe rögtön beleszerettem Csapdába … Olvass tovább

Vakondöröm

A nyúlól alól kikandikáló lakó A fakó vakond apó -nem a naplopó- Tanakodik Hogy vajon tavaszodik E már S immár A nyúlóltól távolodva -ténferegve s kissé támolyogva- Hunyorog majd vigyorog: – A nap ragyog! Hát ide tévedt a tavasz végre!

Tavaszi csoda

Múlt sérelmeitől szívem még vérzik, A csalódás fájdalma összefonódik velem, De ahogy a virágok nyílnak a réten, S napfény melege átöleli testemet, Úgy kezdenek begyógyulni sebeim a lelkemben. Érzem, ahogy a tavasz szellője simogatja az arcomat, S a remény érzése felébred bennem, hogy új fejezet nyílik az életemben. A múlt árnyai szétfoszlanak, s ezzel az … Olvass tovább

Az igazi művész

Le kell zárni, be kell fejezni. Ilyen az igazi művész. Aki erre nem képes, az valójában csak egy bűvész. Szinte kényszeríti a közönségét, hogy ámuljak s bámuljanak, Az emberek egyre csak hisznek neki, s így szép lassan fásulnak. Az igazi művész eltökélt, szenvedélyes s kreatív, A bűvész csábítgatása pedig valójában csak relatív. A művész nem … Olvass tovább

Nem jön vissza, s nem tűnik el

Ez az idő már nem jön vissza többet. Elhagyom végleg a családi fészket. Tükörből gyermekarcom könnyhullva nevet, Csodálkozva nézi: felnőtt lett e gyerek! Néha már csak hallgatok: Az utolsó tételekben nem sokat játszom: Egy-egy menettel a szinfóniát lezárom. Itt-ott hozzáadok még néhány búcsú triolát, De inkább figyelem, a dallam hogy alakul át. Még pár homokszem, … Olvass tovább