Az Őszi szél járja a testem Hideg van megfagyok. Lassan már nem érzem, Mit egykor még igen s Hiába lépek érzem, Egy helyben maradok. Madarak szállnak az égen Még utoljára, ez évben Ők is elrepülnek messzire Ó, én bárcsak lehetnék a helyükben. Az ég szürkéje rám borult, Csak vagyok magamnak szótlanul. Az évszak hamar változik, … Olvass tovább
Sosem Sosem szerettél nem hívtál Ha csörrent is infót akartál Önmagadat többnek Engem kevésnek tartotál Velem mindig csak játszótál Nincs születésnap névnap vagy egy egyszerű hogy vagy Csak ő Csak ő én meg mint egy játék Melyet megrágnak és visszahoznak Boldogan És ha zord kedvel válaszolok bármire Akkor jő a mondat mért vagy most ilyen … Olvass tovább
A nyár szeme csillog De bennem csak a tudatlanság villog. Nézem az elterülő tájat, Hullámok tépik szét a fátylat. Ki vagy? Ki vagyok? Igen, kivagyok. De ez mit számít!? Semminek nézel, erre ki vágyik? Este a tudatlanság hevében Elvesztem az Ő szívében. Elvesztem mert tudtam, hogy ha a hajnal füttyent És felkelek, ismét csak egy … Olvass tovább
Kalitkába zárva. Mely sosem enged el. Kalitka, aminek kulcsa elfeldett. Mélyen tartva titkát, hogy meg már nem leled. Keresed, keresed de nem veled. Nem veled, nem velem. Teljesen idegen. Elveszett szigeten. Kóvályog hidegen. Szüntelen kelletlen. Menekül ellenem.
Kívül néma csend Belül ordít Felhők gyülekeznek sorban s az egyik szólít Katonás rend Üvöltve követel, tudja hogy te leszel. A következő aki felemel De a gravitácio kalapot emel Letaszít, de nem enged el.
Hullanak a levelek, Felettébb mereven. Szerteszét a helyeken. Te válaszolsz sebesen. Hiszed, hogy elesel. Különben elveszel.
Ezernyi szó mi bántó. Eljön hát a háló. Szétvisz mindent a szél. Majd megjön a tél. S hogy mikor jön a tavasz? Az már ravasz. A nyár is csak rajtad áll. Ha akarod csak válts! De figyelj mindig, Hogy készen állj!