Örökké nem tart semmi sem S lehet az élet bármilyen, A legfájóbb, hogy nem lehetek két helyen. Nincs két szívem, mit megosztanék, Egy test amit szét szakítanék. Nem tehetem meg, bár ezer felé szakadnék. Odaadnám mindenem, amim van, Csak hogy ne legyek egymagam. Lassan ébredek, veled minden oly bizonytalan. Sötétkék felhőkön ülhetünk, Mitől lesz jobb? … Olvass tovább
Azt akarom, hogy a tűz vizet vezessen, szívemnek melege könnyedén essen, sóhajod fejemben vízhanggá torkoljon. Ne fordulj hát el, most senki sem néz, szemhez sem illik, s kézhez-kéz, hogyha fáradt vagyok, hozzád megyek haza, mert te vagy az, kinek arany minden szava. Szemeid csillogásától fényesebb a nap, aki téged birtokol, az mindent megkap. Tudod, mosolyom … Olvass tovább
Illan az álom. Felszabadulva a homlokod ívén gördül a gond lefelé s enyhül a mély dobogás. Lüktet a szíved. Jelzi, hogy itt vagy s ringat a napfény. Gúzsban az álomadó… és öl a vad zokogás
Tán csak a törődés fals varázsa hinni: Valakinek jó ha vagy Tán csak azért van szükséged másra Hogy szerethetőnek tudd önmagad Tán rátalálni sosem akartál Az se bántott volna, ha nem leled Most, hogy könnyedén tiéd lehetne tán, Fontosabb az hogy elveszítheted Így többé magadat nem kell okold Mert ezt a játszmát senki sem nyeri … Olvass tovább