Fura álom

Egy fura álom napok óta kerget Mintha egyfajta valóságba terelgetne Lehet egy üzenet az égiektől Egy régi paraszt embertől Csak futok és szaladok előle Mintha valaki kergetne ki belőle Nem jó ötlet lenne Mégis egy ihlet jött a fejembe Egy percre megállok És valami furát bámulok Ez az a bonyolult álom Mint egy szép mámor … Olvass tovább

Legyünk együtt

Legyünk együtt olyanok, vagy legyünk csak egyebek. Legyünk együtt boldog, kacagó gyerekek. Legyünk reggel a nap, s este a hold teste, legyél velem a nyugalom az éjszaka csendje. Ködfátyolos réteken a zúzmarás hajnal, Csicsergő madárhang kellemes dallal. A hold ezüst fényével vonja be a fákat, elfedi mindenhol a komor sötét árnyat. Az ablakon át láttam … Olvass tovább

Édes merengő

Kék szemek, a mélybe révedek, Mint kút, melynek titkát kutatom. Bennük rejlik minden boldogság az édes álmok, kérlek örökké kísérj majd utamon. Éjben ragyogó csillagok, Csak te tudod, miért várok itt. Mintha nem lenne más, csak mi ketten, mint pirosló pipacsok a zöldellő kertben. Szavaid, mint lágy nyári szellő, Bőrömön suttogó dallam. Szíved verése, csendes … Olvass tovább

Éjszakai mámor

Gyönyörűen ragyog a Hold fénye mindenre, és minden annyira szép, de a csillagok a legszebbek. Nézem az eget, és néha rád gondolok, de ez most nem erről szól, hanem a gyönyörű éjszakai mámorról. Annyira csodás most ez, csak az a baj, hogy még ez is rád emlékeztet. Nem tudom anélkül nézni a Holdat, hogy a … Olvass tovább

Hal a szatyorban

Úgy érzem magam, mint a hal… mint hal a szatyorban, hörcsög ketrecében, tégla a falakban. Mint hal a szatyorban, szaladni kíván, mint madár az égen, ember a szabadban. Mint hal a szatyorban, ki szaladni nem tud, úszni a tengerben, úszni a folyamban. Mint hal a szatyorban, gondolni akar, elméje engedné nyugodtan. Mint hal a szatyorban, … Olvass tovább

Talán

Talán nem egymásnak lettünk teremtve, Talán mi sosem illetünk össze. Talán túlságosan szerettük egymást, Talán sosem értettük a másik szavát. Talán mi tökéletesek voltunk együtt, Talán legbelül utáltuk egymást. Talán én jobban szerettelek, Talán neked csak ennyi kellett. Talán sosem lesz ennek vége, Talán sosem felejtelek el. Talán mindenkiben téged kereslek, Talán sosem fogok visszanézni. … Olvass tovább

Egy korty királyleányka

Mièrt èrzem ezt legbelül? Hogy is kerekedhetnèk ezen felül? Mert nem proli vagyok aki a nők után fütyül. Ès nem bunkó aki ha közösül, Az èjjel csak akkor csendesül. Nem… Bennem a vágy csak víztükörkènt elterül. Ès csak tiszta lányt választanèk Kedvesül. Velem aztán elkárhozik vagy üdvözül, Ès az óceánba mint a kavics szívèben elmerül. … Olvass tovább

Kisemmizett angyal

Az erdő közepén Lelked legmélyén Csak állsz némán, tehetetlen. Minden porcikád remeg szüntelen. Vársz…, hogy jobb legyen. De elsüllyedsz teljesen. Minden oda lett, menthetetlen. Csak állsz remegsz meztelen. Sose lesz elég teljesen, hisz Más vagy mint kellene. De nincs semmid ellene. Tűrsz vagy futsz! Ketten vagy egyedül? A világ ellen szemtelenül. Kisemmizett angyalként lelketlenül. De … Olvass tovább

Időtlen alkotás

Betű után betű. Ilyen ez. Nèha a szó kicselez. Kopóknak rugóskès, Kingának gyűrű. Lehet kellene egy mestermű. Szúrt már penge, injekcióstű. Ilyen ez. Nèha az èlet kibelez. A bor èdes, hozzá a gyógyszer keserű. Lehet kellene egy mestermű. Dolgoztam kemènyen, nem lettem kèkvèrű. Ilyen ez. Nèha egy cigány letegez. Ez a játèk sosem volt egyszerű. … Olvass tovább

Sötét van

Sötét van. Csak nézek. Csak nézek a semmibe meredten és kattognak a kerekek. Már megint én? Már megint mit? Miért nem mondod? Hisz tudod, bárhol, bármikor bármit, erre fogadtunk. Miért, nem?! Hisz oly sok éven át küzdöttünk. Te meg Én vagy Te és Én, vagy Mi? Mi olyan érdekes…, mintha ez a két szelíd hang … Olvass tovább

Gyere az életembe

Miért élek félelemben, Tartva álmaim láncaitól. Mindig, éjjelente, Félek a vágyaimtól, Ő hív a végtelenbe. Mesél nekem csókjainkról, Vetkőztet meztelenre. Megszabadít kínjaimtól. Mérges vagy?- kérdezte, És én válaszoltam jól: Takarodj az álmaimból És gyere az életembe.

Írok

Nem való az ecset a kezembe, Nem lesznek kiállított képeim egyszer egy teremben, Ezért hát írok. Nem mutált jól a hangom, S így sosem lesz toplistán sem egy dalom, Ezért hát írok. Nem lett belőlem virtuóz, Mondhatni tőlem minden hangszer irtóz, Ezért hát írok. Nem szorult belém finom motorika, S így elkerülte kezeim a márványi … Olvass tovább

Ábránd

Halott táj, Éget a nap, amikor alszol tán? Elveszed tőlünk, amit oly szeretünk. Csak a depresszió, Unalmas fél éves produkció. A tél olyannyira nem él. Bent ösztönlény, Legyen ő bármennyire is ösztökélt, Csak vágyaink bábjai vagyunk. Egyszemélyes magány, Reménynek öltöztetett talány, Bárcsak itt lennél! Kint vihar dúl, Villámok hada Dunántúl, Gyönyörű egy háború. Nekem is … Olvass tovább

Hajótörött

Szemem világa egy másik kéket kutat, nem látja az azúr tengert mint kiútat. Hajótörött vagyok szívem szegletén, lelkem elszigetelt, kies tengerén. Arcomat a sós de édes szellő szárítja, míg hallásom egy sellő éneke kábítja. Oly ismerős vagy, de mégis idegen, talán sorsomat találkozásunk átírja.

Az elme útjai

Szavakba nem önthető, habogok mint pantomim művész keresi a szavakat. Legyen ember talpán ki eligazodik, s nem féli istenként eme falakat. Gátat szabni nem lehet a pszichének, ingassa meg bárminemű dal vagy ének. Hisz csak nekem vallja meg, nekem. Én tudhatom általa, milyen úton is élek.

Árnyék

Hosszú éjjelek és hosszú nappalok… Mindegy mi jön, hisz magam vagyok. Kergetem az emlékeket, de fáj nagyon. Minek nézel engem? Bábu vagyok! Senki se látja az igazi fényem! Senkit sem érdekel az igazi lényem. Mind rajonganak valamiért, ami egy álomkép. Teremtettem azért, hogy befogadjon a nép. De ha sötétség beköszönt A köd elönt, S nincs … Olvass tovább

Végtelen kötelék

Megérintettelek és én teljesen megfagytam, te pedig szénné égtél és örültél hogy megkaptad. Csókoltalak és rendesen felhagytam mindennel Te pedig hátra léptél tudtad így lesz jó a lelkednek. Te vagy az egyetlen ember, akivel őszintén nevettem Hátralévő életemben, szenvedek miattad Fáj amit érzek, nélküled tudod hogy romokban élek, mindenhol csak téged kereslek és az édes … Olvass tovább

Fuldokló mélység

Harminc fok, hőség tombol odakinn, de belül sivár és fagyos mind. Hiába sok szó és cselekedet, Ha csak elveszted eszedet. Háborgó mélység gyomrába lehúz, Ölel és némán megfojt. Ki nem tudja merre tart s ki ő Abban a veszély egyre csak nő. Hiába holnapom, ha nincs mit mutatnom. Hol vagy meseszép szerzemény? Minden percben a … Olvass tovább

Vágy és szenvedés

Nézz a szemembe s ess hát szerelembe Nézd, csak nézd keseredve vajon mennyi könnyet ejtett elcsendesedve? Fogd a kezem ébreszd fel a lelkem és én teljesen újraéledek. élj csak élj kedvesem nélkülem ragyogj, míg én szenvedek de ez ne is érdekeljen nem izgat engem sem. szívünk teljesen szétesett mióta nem vagy én nem is létezem. … Olvass tovább

Térkép

Térkép a kezembe Figyelem az utat, Amit az évek során vájtam. Sose tudtam mit keresek Merre vezet az az út, Amelyett a napok során Oly hűséggel építek. Van remény, hogy megmarad A kártyavár, ami örökké inog. Van remény, hogy kitart A buborék, ami légből kapott. Szeretném hinni, Hogy tudom, mit teszek Ám ismerni, Csak a … Olvass tovább