Összes megtekintés: 3
Összes megtekintés: 3 Fülönfüggők csengettyűznek, az arcokat alkohol színezi pirosra, a pórusokba beleült, belekövült a púder. Barackszín lakk és csipke, nyálkásan csillogó vörös rúzs ajkakon, agyakon köd, vagy épp bénító józanság, végtelen üresség és unalom. A tömeg hullámzik, egy nagy sejtet alkot, szesz-ragacs és töröttüveg-morzsalék húszcentis cipősarkakon.
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Ha leszakítanám e vörös eget, bíbor palástját magamra ölteném, feslett gúnyáját kifordítanám, zokogna e aggastyán rém? De mit számít mindez? A holdat azért meghagynám, bár értetek, kedveseim, tán azt is leakasztanám. S ti álltok vakon, némán, szoborként meredve, karmazsin ég alatt. Szívemben örökre.
Összes megtekintés: 9
Összes megtekintés: 9 Anyám, Anyám, Édes Anyám, ki odafent vagy, s vigyázol rám. Fénylő tekinteteddel lenézel rám, s így húzod mosolyra szomorú szám. De segíts, kérlek, mit tegyek a vércseppekkel, mik szememből befelé folynak? Miktől mosolygó álarcom mögött ezrek fuldokolnak? Mit tegyek a karmokkal, mik karistolják szívem? Az árnyakkal, mik belém vájnak, s megrogyasztják térdem? Mit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 9
Összes megtekintés: 9 Tünemény, mi bennem él, elaléló vak remény, vágyaiban megmártózó, sötét vérű lény. Előtör elméjében a pusztítás vágya, s egyre csak keresi, ki legyen a tárgya. Vagy a párja? Egyre megy. Vagy másra? Ki legyen e őrületben vágytól izzó társa? Legyél te a párom, kínt fakasztó álom, elemésztő ajkaidra epekedve várom. Nem vágyunk mi … Olvass tovább
Összes megtekintés: 87
Összes megtekintés: 87 Mert egyedül lenni néha nehéz, S úgy érzed nem vagy teljes egész. Hiányolod az ölelései biztonságát, S a csókjai forróságát. Mert egyedül lenni néha kihívás, S gyakran olyan, mint egy hosszadalmas kínzás. Ellep a sötétség s a magány, S nem tudsz menekülni akkor sem, ha akarnál. Mert egyedül lenni néha megnyugvás, Akárcsak egy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 65
Összes megtekintés: 65 Hitted volna, hogy valaha itt tartunk? Hogy együtt a csillagok alatt alszunk? S a hideg elől takaró alá bújva Számoljuk a csillagokat újra és újra. Hitted volna, hogy valaha itt leszünk? Hogy egymás tányérjából sült krumplit eszünk? Közben nevetve egymásra dőlünk És élvezzük, ahogy egymáshoz ér bőrünk. Hitted volna, hogy valaha ide érünk? … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Bágyadt szellő simítja a fákat, A lombok alatt tanyázom ma éjjel. Vékony pókhálót sző az alkonyat, Ajkamon a szó szalad a széllel. Magam vagyok mégis annyira jó, Hogy szavaidnál könnyebb most e szív, És egy latomás az égen nyugtató, Egy szivárványon andalít a szín. Kezemben a pipacsvirág elpirul Gondolatomat rólad követve, A napfény … Olvass tovább
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 Azt a poros kávét egyedül, Ittam mintha lenne kiért élnem. Fáj a szív ott zubogva legbelül, Veled tán soha sem féltem. Az asztalon csak egyetlen tányér hevert, Az emlék ott pihen a bútorokon, De ez csak virág nélkül a kert. És már nem csókolsz homlokon. És én mint a kutya ki gazdáját keresi, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Bimbó Mintha tűzrózsa nyílna ki a méhem fölött. Nem éreztem a rügyezést, sem a bimbóba sarjadást. Egyszer csak kipattant és tűz-szírmai egyre magasabbra nyújtózkodnak. Hevesen belekap a belső széleimbe, de nem fekete kátrányt hagyva maga után, hanem csipkéket hímez belőlük. Lassan kúszik felfele, egyre terebélyesebb és vastagabbak szabásúak a csipkék. Megérkezett a nagy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Régen álmodtam. Még talán kiskoromban. Voltak nagy álmok, cseppek, De idővel mind elperegtek. Tudni akartam, látni, A nagyvilágot bejárni, Repülni széllel, madárral, Nem törődni a határral. Volt, hogy tudtam, láttam, Néha önmagammá váltam, De az örök törvény szerint, Mindent elvesztettem. Megint. Akartam! Vágytam! Harcoltam érte! Mindenemet az idő tépte, De fogtam vasmarokkal, Vérző … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Égeres láperdő nem messze Csak én állok egyedül távol Hengeres törzsem, laza koronám Az ágam is gyengén lengedez. Köröttem minden, mi nem látja Élek! Lélegzik a világ már Látom és érzem, de nem hallja ő És senki körülem a jajszót. Magány mit érzek, pedig van sok Jó dolog mi történt és itt most … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Természetellenes Csoda a jelen – mégis, akár egy kerettelen óda, Nincs már falu, se tanya, s a vidék is az eget karcolja, Szárnyas járműveken száguldó lények keze a semmit markolja, Házak sora egymást éri, de mi egykor ház volt, most palota, Fellegvár, sőt: zord erőd, mi robothadnak acélkaloda, Igény, s szükséglet mit se … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Kérhetek egy szálat? Szalmaszálat. Építsünk házat Virágszálat, dőljek neki, tartson meg hunyd be szemedet, úgy látsz meg megérted szereped. Térden csúszom csúszdán a vízbe, habos ha most az égbe, mi megtart tisztára mos vörösboros a tegnap este az ingujj gombja kikapcsol jön a megnyugvás nincs más forrás csak ami visszatalál a halál előtt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Hangutánzók Tik-tak, tik-tak… peregnek a percek, nem jön lóháton a szőke herceg. Gyűlnek a ráncok. Gling-glang, gling-glang… csengetett a postás, tornyosuló számlák felett égi fohász. Csodára várok. Csitt-csatt, csitt-csatt… élet adta pofonok, Segítőkésznek álcázott vérszomjas rokonok. Magam ásott árok. Kitt-katt, kitt-katt… járnak a fogas kerekek, jóról rosszra, rosszról jóra terelnek. Álmatlan álmok. Sitty-sutty, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Nem érint, csak hallgat Engem már hidegen hagy a tél A kandalló melege, a hópihe Mit ér az egész, ha nem beszél, Nem érint, csak hallgat… Vágyódik, akár a maradék Szavak után, ha szólni kell Nem jut más, míg az ember fél: Nem érint, csak hallgat. Volt, hogy örült a napnak És nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Mélyen átgondoltam az emberi életem Szabadságvágy,terrorizmus miért jutott ez nekem? Képzeletem szabadsággal,szeretettel vegyítve Olyan dolog mi sosem juthat egy uralkodó eszébe A Föld mi ölünkbe adatott, Minden egyes nap újra sírva fakadott… Illatos ibolya,bámulatos természeti csoda Népességek elrettentő egoizmusa. Ő szólt jelezte,hogy rossz irányba haladunk… De mi nem,csak azért sem érzékeltük fájdalmának okait! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 7
Összes megtekintés: 7 Napsugár az őszi levelek között, pára és köd a deres világ fölött. Mosolygödröcske az arcodon, mikor elmosolyodsz gondolatodon. Ráncos téli falevél a hó alatt, egy pólód, ami nálam maradt. Reszketeg hullám a tó felszínén, a tükröződő ég kék szemed egén. A mennydörgés zengő moraja, önfeledt éned rengő kacaja. Az illatod, ölelésed, te magad, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 9
Összes megtekintés: 9 Hogy élsz te itt, ha távol fáklyák fénye ég s te vágysz üldözve szökni egy vad világból mely vészharangot félre ráz s te alkonyatkor vízre szállsz E víz tükre sötét, mint olaj fájva fellobban a belészórt lángtól s e lángból kél fel énekként a jaj a szirten messze fáklyák fénye táncol de e … Olvass tovább
Összes megtekintés: 11
Összes megtekintés: 11 Azt hiszem beléd… Azt hiszem beléd vetettem bizalmam, A viszont látásod ad nekem irgalmat. Veled minden perc izgalmas. Azt hiszem beléd jó lélek költözött, A szívem melletted nem fáj, nem kötözött. Rab lelkem többé nem körözött. Azt hiszem beléd fogok szeretni, Veled együtt akarok sírni és nevetni. A közös utat keresni.
Összes megtekintés: 3
Összes megtekintés: 3 Kopárságból született, gyöngéd tested szélben lebeg, Félszeg arcod felemeled, Napfény s árnyék ölelkeznek. Máshol díszes pázsit ékeként, Csiszolt kövek testvéreként, Karó mellett támaszkodva, Minden harctól messze óvva. S én csak csodállak, vadvirág, Néked nincsen kalitkád, Se támaszod, védelmed, Eltaposnak, letépnek. Szárazság perzsel, vagy ázol, Szirmaid tisztasága elvarázsol. Megsebzetten, letörten, Újra kinyílsz, mindeközben. Viszlát, … Olvass tovább