Este szállt Párisra, gőzölnek a bokrok, a Montmartreon gyűlnek a népek, s nyugadalmamban egy sört kibontok. Zene szól az éjjelen át, fonják a dallamot. Emberek sokasága telepszik le, s búcsúztatják a nyugvó napot. Örömteljes temetés ez, színes ruhás a gyásznép. Kondul a Notre Dame, a Sacre Coeur csillámot vet az Eiffel torony, ő sem tesz … Olvass tovább
Mérni a vágyat, az emberi vágyat. Vetni az ágyat, az emberi vállat. Kérni a szelet, a szívedből egy szelet. Fújjon az arcomba, a megfáradt harcomba. Látni az eszközt, mérnöki pontosan. Várni a holtpont közt, ölelkezni langyosan. Várni az álmot, hogy tárggyá képződjön. Kérni a lángot, hogy köréd gyűrűzzön. Állni, várni, enni, hálni. Fagyos reggelt magamba … Olvass tovább
Engedj engem a magam útjára, de ne engedj letérni az ösvényről. Vigyél el fényes izzókba zárva, de eressz, ha félnék a sötéttől. Hadd vegyek levegőt! Ezer apró kövecske ül a szívemen. Adj nekem egy kis erőt. Vibrál mellkasom a röntgenképeken. Felettem a feltépett űr, alattam már csak te vagy. Közöttünk minden, amit az ember tűr, … Olvass tovább
Bocsan Cristina: Van bennem egy csend Bennem egy sötét tér lakik, Hol minden hang lassan szakít, Nem szól senki, csak a falak, Visszhangozzák, mit elhagytak. A fény megpróbál betörni, De az üresség nem engedi, Elnyel mindent, mint a tenger, S én sodródom némán benne. A múltból maradt néhány kép, Mint összetört, hideg emlék, Szívem mélyén … Olvass tovább
Gyulai Jázmin: Fülhallgatóban hagytalak A zenét mindig hangosabbra veszem, ha rád gondolok. Mintha a basszus el tudná nyomni azt, amit nem mondtunk ki. A refrénnél mindig megáll a kezem, mert ott nevettél egyszer, És most is úgy érzem, mintha a levegőben maradt volna a hangod. Nem voltunk nagy történet, csak egy délután, egy pad, egy … Olvass tovább
Porkoláb Szilvia: Repedések Végigjárom ugyanazokat a ferde utakat mind ezerszer. Mégis ugyanannál a repedésnél tévedek el. Körbenézek, s ugyanazok a rémálmok nevetnek rajtam, akár a sakálok. Bekuporodnék ugyanarra a helyre, hol összefolyik minden görbe vége. Lehet, egy térképpel nem tévednék el, bár ismerem minden repedését a járt betonrétnek. A talaj már ismeri cipőm talpa nyomát, … Olvass tovább
Nemes Zsófia: Hipotermia Azt hittem könnyű lesz Elfelejteni, hogy fázom. Azt hittem majd beleszokom A hideg, sötét éjjelbe. De nem tudom elfelejteni, Hogy milyen volt a Nap melege. Szépek a csillagok, De nekem hiányzik a fény, A félhomály túl kevés, Hogy lássam a színeket. Gyönyörű az esti ég, De a Hold fénye nem elég, Holdfényben … Olvass tovább
Módi Hanna: Nem hiszek a maradásban Szüleim tekintete rideg és fáradt volt. Megláttak, előrántották mosolyukat. Otthonunk tele volt hangokkal, De egyik se szólt a másikhoz. Nem gondoltak bele mit adtak át. Te azt mondod: szeretlek,, Én annyit hallok, hogy úgyis elmész egyszer. Nem félek az egyedülléttől hisz abban nőttem fel. Ők nem szerették egymást, Én … Olvass tovább
Mi az, hogy hűség? Egy lánc vagy egy láthatatlan szál, Mi a szív legmélyébe kapaszkodik, És nem enged el akkor sem, ha fáj. Néha érzem, hogy húz, Mint egy emlék, mit nem tudok elengedni. Ott lüktet bennem, Még akkor is, ha tagadom. Talán csak egy lelkek közti szerződés, Mit sosem írtunk, mégis tartjuk. Mint amikor … Olvass tovább
A rácsok érdes, koppanó hangja, Mit a rég éhező rozsda rág, A fáklyák lángját táncoltatja, A fal is hidegen tekint rám. A szénában nyugvó csontok is A szavak helyett beszélnek, Hisz nincs oly szó, mely kifejezi, Mit ezen a helyen átélnek. Idegen szív is dobogott itt valaha, S ő is belenyugodott sorsába, De még égett … Olvass tovább
A világ csupa káosz, Csupa félreértés, kimondatlan szó, És így nem tudod, mi igaz. Honnan is tudhatnád? Hisz senkit sem ismersz igazán, Csak azt hiszed. Rólam mit gondolsz? Úgy hiszed, tudod, ki vagyok? A hangom tudod, milyen, És felismersz, ha szembe jövök, Talán a kedvenc számom is eszedbe jut, De hogy belül milyen vagyok, Azt … Olvass tovább
Egy fekete macska ül a tornácon. Magasan szálló madarakat lesi. Utánuk ugrana az égi vásznon De a szíve a zúzmarás földre veri Kúszó szőlőtőre mászik fel. Karmát az ágakba mélyeszti. Félti a lelkét a magasba fel. Világító szeme a félelmet terjeszti. Megszökik ő puha kis tappancsán. Ösztönei után megy a kis szentem. Az éjszaka sötét … Olvass tovább
Különös bál hangja hallatszik messze. Állarcokkal van tele a kastély kertje. Férfiak, nők egymás karjába fonódva, Rózsaszirmok mindenütt szétmorzsolódva A terasz színpadán szól a vonós zenekar. Mozart, Bach, Vivaldi mind játszani akar. Igazi kultúremberek vannak a társaságban. Igazi gyűlölet bújik meg a nagy vigasságban Csillogó, színes ruhák és feszülő zakók. Az asztalon bekészítve hányás zacskók. … Olvass tovább
Nem voltam hű hozzád. Gyalázatot hozok te rád. Óhajom kérlek hallgasd meg! Szívem kérlek hallgasd meg! Nem akarok én mást, Csak neki adj megnyugvást. Öleld át a törött virágszálat. Karoddal nyújts köré várat. Könnybe lábadt jáde. Védő kezeddel töröld le. Őrizd meg őt szeretetedben. Szép fűz ő a ligetedben. Haldokló, beteg testemből, Szívem belső gödréből, … Olvass tovább
Egy fűzfa árnyékában ül egy alak. Botját fogva gyűlnek benne a szavak. Barna csizmájára gyűlt a salak. Világos szeme szép, csillogó tavak. Nyája szétszéledt a hosszú úton. Bárányok hangja hallatszik a tisztásra. Bundája rég volt mosva a kúton. Az öreg, süket puli egyetlen társa. Az erdő vonyítása hallatszik délben. Félelmetes fenevadak vicsorítanak. Elfolytott félelem kering … Olvass tovább
hajnalban jöhettünk avagy fényes nappal tejbekötve szemünk fátyolán a közhelyek libegése folytja könnyű léptékben tartandó sziporkája lábcsücske hozta a halak barackos kenderét A szobában ültem, csendesen, alig szólok már egy napja, s babaként nevetek kacajom szabadsága visszhangzik. A lazacok patakja valójában pisztrángbölcső. érteni de ki, s mikor legyen idő, bennem, tebenned jöjj társ, testvéred hangja … Olvass tovább
Darabról, darabra török szét Folyamatosan változok, már nem vagyok szép A szívemet más is fosztogatná Nem tehetsz most boldogabbá Összetörtem, senki lettem Üveg szívem leejtettem Cafatokra tépnek szét Bár minden percben sírhatnék Üvegszilánk minden könnycseppem, Tépi a bőröm és én csak sírok döbbenten Nem tudsz most boldoggá tenni Hagyd, hadd follyanak a könnyeim ki
Van -e valami fal túloldalán? Vajon tudja -e a tudomány? Vajon tudja -e biztosan bárki Hogy van -e a falon túl bármi? Elvesztem a szomorúság ködében, Itt vagyok a sötétben És egy falba ütköztem Vajon áttörhetem? – ezen tűnődtem De ha áttörném, lenne -e ott bármi Vagy várna -e rám bárki? Vajon megéri még lenni? … Olvass tovább
Az álmaim egy koporsóban fekszenek Nekem nagyon tetszenek De a helyük mégsem ott van Mond, az ásóm hol van? Elásom én végre mindet Nem találok úgyse kincset És el sem érhetem őket Hiszen minden álom megdőlhet Álmodtam én már gitárról És sokkal kevesebb vitáról Reméltem, hogy majd színpadon állok És mindenki hallja ahogy kiáltok Gondolkodtam … Olvass tovább
Hiába voltam ott mindenki mögött, Én mindig a jók között Csak a legrosszabb voltam, Jobbnak lenni hiába akartam A virágos réten minden olyan szép, Csak az én virágomat tépték szét Még mindig szép, de soha már Nem lesz igazán szép tán Nem vagyok elég, de mégis Soknak gondolom magam én is Sose voltam még rossz … Olvass tovább