Egy átlagos szürke hétfő délután a pláza menti egyirányú Pipacs nevű utcán hazafelé tartottam, de egy háznál megálltam, hogy egy ott lakó bundás hű barátom lássam. Látni vágytam, s megszeretgetni, a kapu túlsó határáról átkarolni, s azon kilógó bundájába beletemetkezni, s finom mozdulatokkal, kedves szókkal dédelgetni Nevét diszkréten, de bekiabáltam, továbbra se láttam a ház … Olvass tovább
Egy koraesti currysárga naplementben, szeretett kishúgommal sétálni mentem. Megismerni vágyott pár környékbeli ebet, kiktől végtelen hűséget kaptam, s szeretetet Az ötlet elé eleinte vonakodva álltam, aggódva, hogy óvatlanul nyúl majd feléjük apró kiskacsója, ugyanakkor mégis vágytam neki tovább adni nemcsak az állatok iránti szeretetet, hanem azt is, hogy szeressen szeretni Épp elértünk az első kutyához, … Olvass tovább
Reggel van. A szemem már kinyitottam, de még nem ébredtem fel teljesen. Hideg van, mégsem fázom, mert te itt vagy mellettem. Fejed a térdemen, mancsod a kezemben Lélekben és fejben azon vagyok, hogy megírjalak versben, s te mintha megéreznéd, mi zajlik épp bennem. Felkelsz, tappancsaid vállaimon, tested mellkasomon, fejed vállamon Mintha épp súgni akarnál valamit, … Olvass tovább
Mínusz negyven fokban, már órák óta, fagyoskodva várok a járatomra. Az emberek is körülöttem az óráikat nézik, és úgy számolják: már vagy öt órája késik. Nagy nehezen, füstölögve, kishíján szétesve bedöcög egy csotrogány a megállóhelyre. A festék kopik róla, az alváza is rohad, és ahogy nyílik az ajtó, egyszerre vág orrba benzin és klórszag. Közben … Olvass tovább
A költők mindig olyan ellenszenvesek a számomra. Nem is feltétlenül a szövegeik, hanem ők maguk. Mindig mindegyik olyan szofisztikáltan, olyan manírosan fogalmazza meg az akármilyét. Mindenféle -ikák, -ikálok, -izmusok és -oxonok kíséretében. Pedig nem kell metafora ahhoz, hogy kifejezzünk valamit. A nyers valóság kell. Nem kell metafora ahhoz, hogy kifejezd mennyire szerelmes vagy a csajodba. … Olvass tovább
Próbálok egy tájképet festeni a látképről a teraszunkról a dunabogdányi kőház keleti szegletén. Sosem fogtam még ecsetet a kezemben. Legalábbis kisiskolás korom óta – tutira. Valamiért feketével kezdem a hátteret, pedig szinte vakító a nyári-déli-égi nap. A távolban nyárfák sorakoznak, de már bele se fognak férni a keretbe. Nincs elég nagy vászon erre. Fekete, fekete … Olvass tovább
Hogyan illeszkedem a céges értékrendbe? -Teszi fel nekem a kérdést a kedves nőszemély az asztal túloldalán és már nem is rám néz, csak a tabletét figyeli, mert amint nyílik a szám, már értékeli is a választ, vagy csak felírja a kulcsszavaimat, melyek alapján kiszelektálnak. Miféle értékrendről van itt szó, előbb magamban kell ezt helyretennem. Gondolom … Olvass tovább
Van az Interstellar című filmben egy féreglyuk a Szatrunusz mellett. Ma én is megláttam, amint az egyik – a barátnőm szerint szörfösen-szőkülő – tincsemről hullott alább a törülközőmre egy tökéletesen gömb alakú vízcsepp formájában. Nem szívta be egyből az anyag, egy íven csücsült és megmaradt még egy néhány másodpercig, még a hajszálam vége is bele-belelógott, … Olvass tovább
Örökké nem tart semmi sem S lehet az élet bármilyen, A legfájóbb, hogy nem lehetek két helyen. Nincs két szívem, mit megosztanék, Egy test amit szét szakítanék. Nem tehetem meg, bár ezer felé szakadnék. Odaadnám mindenem, amim van, Csak hogy ne legyek egymagam. Lassan ébredek, veled minden oly bizonytalan. Sötétkék felhőkön ülhetünk, Mitől lesz jobb? … Olvass tovább
Azt akarom, hogy a tűz vizet vezessen, szívemnek melege könnyedén essen, sóhajod fejemben vízhanggá torkoljon. Ne fordulj hát el, most senki sem néz, szemhez sem illik, s kézhez-kéz, hogyha fáradt vagyok, hozzád megyek haza, mert te vagy az, kinek arany minden szava. Szemeid csillogásától fényesebb a nap, aki téged birtokol, az mindent megkap. Tudod, mosolyom … Olvass tovább
Illan az álom. Felszabadulva a homlokod ívén gördül a gond lefelé s enyhül a mély dobogás. Lüktet a szíved. Jelzi, hogy itt vagy s ringat a napfény. Gúzsban az álomadó… és öl a vad zokogás
Tán csak a törődés fals varázsa hinni: Valakinek jó ha vagy Tán csak azért van szükséged másra Hogy szerethetőnek tudd önmagad Tán rátalálni sosem akartál Az se bántott volna, ha nem leled Most, hogy könnyedén tiéd lehetne tán, Fontosabb az hogy elveszítheted Így többé magadat nem kell okold Mert ezt a játszmát senki sem nyeri … Olvass tovább